Ali2014. március, Liverpool, Anglia
-Ruha-Kifejezetten rossz közérzettel, mogorván, és teljesen antiszociális módon közelítette meg a dolgokat a vizsgaidőszak beköszöntétől kezdve. Teljesen lehangolta, az pedig, hogy a jövője is ezen múlik, még inkább. Totálisan döntésképtelen volt, ráadásul egészen más ötletei voltak erre a pár hétre, mint ami elő lett volna írva. Rögvest társai is akadtak ehhez. A nagyon kötelező vizsgákat, a legminimálisabb szinten abszolválta a legelején, hogy a március beköszöntével kicsit feltöltődjön, szórakozzon. A végzős vizsgára felkészülés alatt sikerült összegabalyodnia a változatosság kedvéért ismét egy kedves ismerősével, háztársával. A fiúval indult neki Németországnak is, ami nem telt eseménytelenül. A dolog gondolatától akaratlanul is mosolyra húzódik a szája. Jól szórakozott, fel is töltődött, csetepaté is volt dögivel, ámbár ettől azért nem vált sokkal szociálisabbá az emberek felé, továbbra se nagyon bújt ki a kastélyban létekor a klubhelyiségből, de egyébként meg a faluban lévő házukból. Töprengett, egészen sokat. Nagyon aggasztották a dolgok, amiket Linával egymáshoz vágtak mostanság, vagy éppen a ki nem mondott dolgok. Elég kacifántos mindaz, ami éppen körülveszi. Mielőtt beállított hozzá Ali az ötlettel, nemrég ért vissza a faluba, az egynapos villám hazalátogatás után. Egész „családi” ebéd alatt hallgathatta, hogy Lina otthon volt vizsgák közben, és mennyire aggódnak, hogy miért vajon, meg micsoda illetlenség, hogy el is tűnt. A maga részéről ő volt az alkalmazkodóbb az új családhoz, ám azért még mindig nővére a legfontosabb neki, hiába van Ő kibékülve a nevelőszüleikkel is. A családon, na meg azon a baráton kívül, akivel kimozdult, bár azt a kimozdulást leginkább kettesben vezényelték le, nem mozdul ki, ami már a lakótársai szemét is bökte, nemhogy barátnőjéét.
Ezeken gondolkodva vetődik a kanapéba, hogy a plafont bámulva semmittevésre készüljön a mai nap folyamán. Ekkor érkezik meg hozzá barátnője, hogy márpedig ha tetszik, ha nem, ők holnap elutaznak. Felvont szemöldökkel próbált kihátrálni, de két okból nem sikerült, egyrészt, az unszolás nem hagyott alább, másfelől ennyivel tartozik a barátjának, így rászánta magát, hogy szociális életet éljen a magánszféráján kívül is. A célállomásnak egészen örült, hozzá van szokva, hogy Alival az angolt használják sokszor, azon jobban megy a lánynak még a kifejezés, de segít neki a magyarban.
Hogy is menjünk neki a vakvilágnak? Sokat tanakodott, mire egy kisebb csomagot összedobott, egy nem túl nagy táskába, aztán útra készen várta az utazást, amit egyébként a várthoz képest, kevesebb fáradtsággal tudta le, bár a tőle szokatlan módon érezte magát egészen kellemetlenül a Taxizáskor. Nem igen utazik mugli járgányokban, betudta ennek. Közben igyekezett Alira figyelni, akin érezte, hogy ez nem csak egy csajos kiruccanás csupán, de főleg idegen előtt, értve ezt taxisra, vagy bárkire, nem fog rákérdezni, a recepciót követően azonban már ott a nyelve hegyén a kérdésáradat ezzel kapcsolatban, de még nem zúdítja rá.
- Rendbe hozni magam, mert borzalmasan nézek ki. – mondja, miközben egy egész alakos tükörrel szembesül a liftben, amiben magára tekintve fintorog egyet majd magára kacsintás után barátnőjéhez fordul. – Mi lenne, ha beülnénk wellneselni egy kicsit, az helyben, a szállodában is van, alkalmas lenne egy kis beszélgetéshez…
Hangsúlyozza ki a végét, egészen érthetően, hogy lenne miről. Amikor kiböki végül is Leandrot, egy fél mosollyal az arcán rázza meg a fejét. Egyáltalán nincs meglepve. Ezt mindig a barátaira bízza, nem szeret felettük ítélkezni, vagy döntést hozni helyettük, de ha valamit ő is lát, akkor az az, hogy erre most szüksége van a lánynak. Egyébként ezzel a programmal nem akar kibújni a kiskapun át a szociális életből, egyszerűen csak finoman kell visszarázódnia. Régebben, azokban az időkben, mikor Amirával New Yorkban is járt egészen más ember volt, azóta eltelt bizonyos idő, és történtek az életében változások, amit még nem tud kezelni rendesen.
- Jöhet, koccintsunk egyet erre a kis kiruccanásra, hátha még nekem is sikerül valamerre elindulnom. Tényleg… Van már elképzelésed mi lesz most, hogy végzel?
Érdeklődik, mert tisztában van a lány hátterével, azt is tudja milyen, az se lepi meg, ha már konkrétan tudja, hogy ő itt fejezi be, de mégis jobb tőle hallani. Mellesleg meg amilyen tanácstalan, jó lenne valakitől hallani a dolgot. Lina egyből tudta mit akar, ez az a tulajdonsága a nővérének, amit nagyon irigyel, bár ő is céltudatos, de a cél kijelölése, az már necces benne. Közben, még az italok kitöltődnek és ha beleegyezett a lány a programba, elkezd intézkedni, addig Manda megkeresi a fürdőszobát, hogy az arcát leöblítse, kezet mosson, és megigazítsa a haját, hogy frissebben, és jobban kinézve, ha még lehet fokozni, lépjen ki a fürdőszobából. Odasétálva elveszi a neki szánt poharat, majd a szemébe nézve összekoccintja azt.
- A jövőre, a kiruccanásra, Leandrora... - kacsint rá a lányra, majd, ha az nem tesz hozzá semmit, akkor az elfogyasztásába kezd, némi grimasszal, remek egy ital ez.
Meg hiányol a lányod 