ZoltánMosolygás, éneklés, kedvesség... Most mondhatnánk, hogy valami nincs rendben itt. De igazából nagyon is stimmelnek a dolgok, csak a felismerése nehéz, vagy lehetetlen. A strófa végeztével hallgat el és tekint rá a férfire, sőt, tőle igencsak meglepő módon még elnézést is kér. Még a végén átküldik az eridonba vagy a naviébe, ha így folytatja…
- Tetszett? – Felnevet, mert ebben nem lát túl sok rációt, bár önmagával kritikus, tisztában van az adottságaival, amik közé az ének nem igazán tartozik hozzá. – Á, nem bírnád sokáig, egyébként meg a zongorázáshoz jobban értek, maradok annál.
Miközben előszedte a szükséges - legalábbis szerinte az - holmikat és belekezdett a főzőcskézésbe, a pulton egy kisebb káosz alakult előtte. Még takarítani is kellene? A Manócska fancsali képe az imént valami olyasmit hoz ki belőle, hogy majd ő megcsinálja, de csak később. Végre a társasága nevére is fény derül, egyébként letegezte, őt úgy sem tanítja, akkor meg nem számít alapon, de attól még egyre inkább tanárnak tűnik.
A következőekben történő dolgot, meg nevezzük ártatlan hallgatózásnak. Felfigyel rá, hogy jön egy kis apróság és a kakaót elpostázza vele. Érdekes, ezek szerint valami rokonnal lakhat itt. Sok tanár hozza be a gyerekeit, mint Szendrei professzor, vagy a távolabbi rokonát, mint Markovits, biztos itt is hasonló a helyzet.
- Egyébként, ha nem túl indiszkrét kérdés, mi szél hozott ebbe az iskolába? Mit is tanítasz pontosan?
A manó kicsoszogása közben kérdez, jelenleg háttal még befejezi a kis műveleteit. Őszinte kíváncsiságot mutat, és valami báj is van a hangjában. Érdekes milyen ismerkedős kedve van ma. Az éneklés után ez a hab a tortán. Közben megkapja a válaszokat, majd két személyre pakol elő, és úgy készít tovább.
- Nem szükséges, megoldom egyedül. Vettem, akkor két késői vacsi rendel.
A magyarázkodáson csak jókat mosolyog, közben lassan, de biztosan összedobta azt a rizottót. Nem egy konyhatündér, sőt, soha nem érezte szükségét ennek, de volt akiért megtette, azóta meg úgy van vele, ezzel is önállóbb. Tálalás közben megint dudolgatni kezdene, de észrevéve magát pakolja az ételt már csendben a tányérra, majd viszi az asztalhoz, ahova ő is le fog ülni. Egy kis manó segítőkészen megmutatta neki, hogy van az evőeszköz, amiket szintén lerak. De a rövid csöndet lassan megszakítja mosolyogva a hangjával is, kibújni készül belőle a kisördög.
- Nem vagy te egy öreg, ráncos, ronda és háklis professzor, aki az apám, vagy a nagyapám lehetne, hogy ne tegeznélek. Sőt… - Pillanatokra a széles vigyor miatt az arcán elhallgat, aztán folytatja. - Mindenesetre, szerintem nincs köztünk akkora korkülönbség, mint azt te gondolod.
Kicsit ködösít csak, miközben még elmegy két pohárért, majd az egyik kancsó narancslevet is odahozza. Nem próbálna kekeckedni, meg sértő sem akar lenni, de maga is látja mi a helyzet a cuki tanár bá’-val. Gondolkodik, hogyan tegye fel a kérdéseket, miközben jó étvágyat kívánva elhelyezkedik az asztalnál.
- Hogy sikerül boldogulnod itt eddig?
.
. 
Qué tal? 
. Csak elkeveredett a neked szánt postai bacilusom hozzá 
XD
