Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elkezdődött. Nem, még nem a világvége, de közel az apokalipszis, miért is? Mert összebútorozik Kivával és Adriával. Belegondolni is fura, hogy 2 tanévvel ezelőtt, mikor egy csapatba kerültek, még csak hasonlóra se gondolt volna, most viszont itt vannak a küszöbén. Hamarosan beköltözésre kész a ház és cuccolhatnak le, már egész jól összecsomagolt, csak a vezényszóra vár. Ritka nyugalom pihen rajta, sőt még némi jókedv is, bár van azért megint, ami ezt beárnyékolja, bár nem rossz, csak, feldolgozásra szorul. Egyelőre még pihenteti magában a dolgot, és nem járatja rajta annyit az agyát. Viszont a költözésen annál többet, elveszi az eszét, de az idejét is. Ennek köszönhető, hogy megint se ebédelni, se vacsorázni nem ment a nagyterembe le, így most sötétedés után már, iszonyatosan korgó gyomorral indult el a konyha felé, hogy valami táplálékkal jutalmazza a szervezetét, amiért ilyen kitartó és még nem lázadt fel ellene. Csodaszámba megy mostanság, ha normálisan étkezik, ha kipiheni magát, vagy ha jó kedve van. Jelenleg a legutolsó még el is mondható, a fáradtság meg leplezhető. Kivához képest semmi az a kávémennyiség, amit fogyaszt, de bőven elég neki. Életben tartó, talán ez a legjobb kifejezés rá. A lila-zöld szerelésében indul ennek neki, a kastélyban teljesen megjegyezhető nyomot hagyva maga után, mivel kb. olyan illat árad belőle, mintha egy halom vattacukorban hempergett volna. Ajándékba vett egy-egy parfümöt a csajoknak, de az egyik összetört a ládájában, remek. Még a végén kiszagolja valaki, hogy mit csinál…
Miután a pincétől egészen a konyháig vándorolt, nem tudta eldönteni, a bent mérgesen takarító manó, vagy a hasa morgása a hangosabb, valaki elég nagy rumlit hagyhatott maga után, mindenesetre, megvárta még végzet, majd egyedül nekiállt valami ételt összedobni. De mit is? Ha megint valami nem igazán vacsoraszerűt eszik, annak nem fog örülni, ellenben ki kéne deríteni, mi van itt. El is kezd körülnézni, de egyelőre tanácstalanul pakol ki dolgokat a pultra. Zöldség, gyümölcs… sütemény alapanyagok... hm. A bejáratnak háttal matat épp egy alsó szekrényben eszközök, meg edény után, valami rizottó félén töri az agyát, mint vacsora, de süteményreceptek is kavarognak előtte, mondjuk egyelőre még eszköz kell hozzá. Keresgélés közben pedig vígan énekelget, nem zavartatva magát, mert ugyan ki tévedne erre felé vacsora után? Biztos mindenki rendes, felelősségteljes emberként már túlvan ezen.
- You never take the easy way, the wind is blowing straight into your faaace…You never close your eyes for any trouble that may cross your waaay…There's no risk that you're not taking, not a mountain that's too high….

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egyáltalán nem szűnik benne az a vészharang, ami arra felé tereli benne a dolgot, hogy nem csak levegőzik, és ez nem egy egyszerű hangulatváltozás eredménye. Nem akar támadó lenni, a hangjában sincs eleinte semmi ilyen, egyszerűen érdekli, mi van vele, nevezhetjük aggodalomnak is, de nem ezen van itt a hangsúly, ellenben Kornél reakciója elég erős. Szinte rá van írva, hogy mennyire nem kér belőle, az meg, ahogy és amit mond, ki is fejezte ezt. Na, nem mintha Amanda lenne az a valaki, akit most el bír viselni, nem is várná el, másrészt nyilván van, akivel inkább beszélne, vagy egyedül lenne, de ez a hangsúly erőteljesen a senki felé sodorja. Nem húzza fel magát, még csak meg sem bántódik meglepően. Inkább csak az arcára ül ki valami furcsaság. Nagyon szívesen megmondaná pedig neki, hogy lehet, hogy egy senki ehhez, de ezt a senkit legalább érdekli, mi van vele. De mégsem teszi, elhallgat, ha neki ezzel jobb lesz, azért megforgatja a szemeit, mert ez megint valami hárításnak tűnik, de jobban jár, ha nem akar ennél jobban belelátni, de ebbe nem tud beletörődni. Nem is ő lenne, ha egy legyintéssel félbehagyná a dolgot, aztán folytatódhasson a dolog a normál keretek között.
A makacsság, a kedvtelenség és az elzárkózás logikus fegyvernek látszik, legalábbis az elmúlt szavak után, nem tudni Manda mi mást várhatott. Nem gyerek már, hogy kihisztizze magának azt a választ, ahogy Kornél sem, hogy ez meghassa, értelmetlen felvetődnie is a dolognak, ugyan ez a helyzet az éles kérdésekkel is, amire most jön rá. Ha akarja, ha nem, úgy sem kap olyan választ, amilyet szeretne. Mély levegőt vesz, majd kicsit fújtatva, kifújja azt, mivel ő is elfordult, nem látja háztársát, egyszerűen csak azt érzi, mikor a kezéhez ér, még ekkor nem fordítja rá a tekintetét, csak mikor megemeli azt. Nem húzza el a kezét, mikor elengedi, végigsimít az arcán, majd valami félmosolyszerűséget produkál, de kevésbé van mögötte jókedv, mint az látszik.
- Ezt én is tudom, különben már elküldtél volna, vagy itt hagytál volna…
Jegyzi meg, nem sikerül valami barátságosra, de nem így akarta, kicsit úgy magának is beszélt ezzel. Rászokott, hogy saját magának ad bizonyosságot a dolgokról, így nem esik akkorákat, semmilyen téren.  Kinyújtja a lábat és keresztezi, majd karba font kezekkel kezdene valami idióta gondolatmenetbe ismét, de ekkor valami válasz szerű érkezne a kérdésére? Nem elsőre semmi kézenfekvőnek nem tűnik neki, lehet igazából csak nem figyelt, mert leakadt azon, hogy ő zaklatott. Bármi is legyen, nagyobb kín lehet elfojtani, mint kimutatni.
- Nem vagyok zaklatott! Mármint…
Nem akar rárontani ezzel, egyáltalán. Beszéd közben kapcsol csak vissza arra, amit mondott. Nem megismétlést vár, hanem egyszerűen Ő sem tudja, valahol a fogalma sincs, mi folyik itt és a meglepettség között váltakozik az arca. Kicsit megrettent talán, de maga sem tudja mitől. Keresi a tekintetét, abba próbálja mélyeszteni a sajátját. Gyanús csend, az azért nem lesz, előbb-utóbb ki fog bökni valamit. ~ Most komolyan ennyire figyel? Számolja pulzusom, vagy kapkodom a levegőt? Vagy…? ~ Csak kérdően tekint rá, amiről ideje lenne leszoknia.
- Honnan tudod? De ez nem válasz…
Teljes testével felé fordul, a vállával dől a fának, úgy figyeli tovább. Jobban szemügyre veszi azt, amit már látott eddig is, kimerültnek tűnik, mint aki az elmúlt napokat végigrohanta, de szó szerint. Nehezményezi a tanácstalanságot, sőt, kifejezetten utálja. Lehet, ő gondol bele túl sokat, bár ez nem tűnik opciónak. Folyamatosan kattog az agya, mi lehet ekkora dolog, hogy ilyen dolgok mögé bújik, meg így és ilyen állapotban. Lennének eszméletlen teóriái, ha elengedné a képzeletét, de ezeket gyorsan el kell űzni.
- Hallod a dobogását? – Talán most lehet azt mondani, hogy a vonásai közé kúszik egy kis rémület, de elenyésző.