nállunk csam be van borulva, és szőrnyen fülledt a levegő >.<

dől belőletek irántunk a szeretet
én versenyeznék viharban

Ha le kéne reagálnom...ilyen lennék xD

Húhú gyerekek, nállunk megindul a jeges zuhé o_O
olyan hangos, hogy nem hallom a billentyűzetet, ahogy leütöm xD

Az erkély tele van borsószemnél nagyobb jégdarabkákkal o_O"

Színjátszósok - Megismerkedő Próba

Június 5., Szerda, 17:44

Az izgatottság nem kifejezés arra, ahogy Tiffany átvészelte azon a napon a már eltelt órákat. Színire akart menni. A baj már csak az volt, hogy még órák voltak a kezdésig. Már reggel beállítottak Domival és Vaníliával Mauricehoz, és engedélyt kértek a délutáni kiruccanáshoz, amire mosolygós bólintást kaptak. Így is hamarabb indultak el, csak miután már betrappoltak a terembe jöttek rá, hogy még legalább 15 percet kellett várjanak a többiekre. Sebaj. A vöröske leült a színpad szélére, úgy fixírozva az ajtót, és várva az esetleges érkezőkre. Büszke volt magára, hogy színjátszósok vezetője lett, ugyanakkor ismeretlen érzés furakodott bele - talán félelem? Maga sem tudta pontosan leleplezni. Nem öltözött ki, sőt, szinte hanyagnak lehetett nevezni a ruháit. Egy egyszerű, fekete nadrágot, és bő pólót vett fel, azokat, amiket a Tusások lakrészében szinte házi ruhának használt. Haját a reggel mosta meg, így még jobban sétált, mint általában. Feláldozóan egy kis sminket is kent az arcára, pedig egyáltalán nem volt szokása. Ma mintha még is késztetést érzett volna, hogy megmaradjon az embereknek.
 Vegyes érzelmekkel fogadta a hírt, hogy két segítőt kell választania. Részben nem akarta, hogy valaki belekavarjon a munkájába, meggyőződése volt, hogy egyedül is sikerülne neki minden. Más részt viszont, még ha nagyon mélyen is, de örült, hogy nem rá hárul minden felelősség. Mikor megtudta, hogy Eric is társul a kis klubhoz, azonnal hozzá fordult segítségért, így az egyik jobb keze már meg is volt. A második segítőt Amira segítségével választotta ki, mivel a feketeségnek sikerült megszereznie a régi színisek listáját, és együtt kutakodták át, míg végül Gál Boti mellett döntöttek. Ami vicces volt az az, hogy Tiff még életében nem hallott a fiúról, ezért csak küldött neki egy baglyot, amiben értesítette, hogy a színibe helyettes lett Eric M. Chabottal együtt.
 A lány egyre türelmetlenebbül dobolt ujjaival a pódiumon, s egyre csak az ajtót bámulva várta az új érkezőket.


Ruha

/Szeretném, ha egy szálba fűznénk a próbákat! Köszi! /

 Mikor az első lány besétált a terembe Tiff erőt vett magán, s egy, a tőle telhető leg barátságosabb mosollyal ajándékozta meg. Örült neki, hogy ismerik egymást Vanival, így legalább nem lesz mindenki mindenkinek ismeretlen.
-Körülbelül tizenöten kéne legyünk -válaszolta a vágott szemű kiscsajnak. A színpad szélén maradt, a lábát lógatva, és továbbra is az ajtóval nézve farkasszemet.
 Hamarosan egy srác trappolt be a terembe, kávéillatot árasztva maga körül. Amint kiderült, hogy ő Boti, a vöröske azonnal lábra ugrott, és odasétált, majd mosolyogva kezetfogott vele.
-Tiffany Elswood, de gondolom ezt már tudod -nevetett rá- Hálásan köszönöm, hogy elfogadtad a helyettesi pozíciót. -vigyorgott rá.
-Azon kívűl, hogy kicsit közveszélyes a berendezés minden okés -magyarázta- habár szerintem ki akarnak minket nyírni még a feladatok előtt -vonta meg a vállát, majd visszaült addigi helyére, hisz onnan tökéletesen belátta az egész termet, és az ajtót is fel tudja vázolni maga előtt.
Nincs órája, de érdekli az idő, mert tudni akarja, hogy miért nem jönnek már. Reménykedik, hogy tényleg mindenki eljön, mert örülne, ha első próbán jelen lenne az egész társaság.
-A fél társaság Levitás, ugye? -kérdezte az addig megérkezettektől, hisz látja, hogy jól megvannak, és tudja, hogy egy házba vannak.

Sheilah, Charles

 A vöröske örült, hogy újra kijöhetett a lakrészükből. Nem volt semmi baja, de azért még is csak jobb a friss levegőn, mint összezárva 16 emberrel. Kint kánikula volt, így egy egyszerű feket toppot és rövidnadrágot vett, majd kibontott hajába tűzött egy masnit. Nem rajongott kimondottan az ilyen hajba bügyükért, de ezt nemrég kapta, és egészen elnyerte e tetszését.
 Nyugodtan sétálgatott a kastély falai közt, nem igazán figyelve, hogy hova jut. Hamarosan friss, nyári szellő csapta meg, és vízcsobogás hangját vélte hallani. Azonnal arra vette az irányt, és megállapította, hogy valószínűleg annál a valamilyen Lélek Udvarnál kötött ki. Hallott már rólla, de még sosem volt errefelé. Ahogy megindult a forró napon, a piha füvön keresztül hirtelen valami mászkálni kezdett a lábán. Tiff azonnal megállt, és jéghideg tekintettel nézett le a földre, mintha ölni tudna csak egy csúnya pillantással. Egy hatalmas gyík-szerűséget vélt felfedezni. Felemelt szemöldökkel a farkától fogva a magasba emelte a hidegvérűt, majd ugyan olyan sértődött tekintettel körbe pásztázta a területet, hátha talál valakit vagy valamit, akire ráfoghatja, hogy a tulajdonosa az állatnak. Gyorsan csípte el a nyugodt lányt a kútnál, és nagy, dübörgő léptekkel indul meg felé, majd megállt előtte.
-Ez...khm... a tied? -kérdezte amolyan gyilkos mézédes mosollyal. Nem zavartatta magát, hogy egy 30 centis gyík van a kezében, hisz sosem írtózott a hidegvérűektől, sőt, ijesztő kötődést lehetett felfedezni közte és a csúszómászók közt. De azért lehetőleg senki se mászkáltassa az állatkáját közterületen. Ha rálépett volna szegény párára, na az lett volna vicces. Így még a lány meghálálhatná Tiffnek, hogy megtalálta még mielőtt valaki kilapítja.

Ruci

Sheilah, Charles, Gyík és Robi

-Legfeljebb én bántom őt...-adja át a kapálózó állatot. Ahogy hangokat hall a háta mögül tesz egy 180 fokos fordulatot, hogy szembe találja magát a beszélőkkel. Nem veszi figyelembe a festett vörös bemutatkozni vágyó felhívását, inkább felemelt szemöldökkel az érkező fiúra, és színes papagájára tekint.
-Gratulálok. Nekem is sikerült már. Nem nagy szám. -vonja meg a vállát a fiú bejelentésén, miszerint elveszlődött. Azon gondolkodik, hogy talán a fura állatok tulajdonosainak találkájára csöppent be, vagy talán ezek azon vannak, hogy állatkertté alakítsák a kertet.
-Na mindegy -fújja ki a levegőt- Máskor vigyázz rá, mert még valaki kilapítja, és szerintem nem leszel tőle túl boldog. -néz végig a lányon. Nem figyelt oda, így nem igazán emlékszik a nevére, de nem zavarja, hogy amolyan ismeretlenekkel van körülvéve, hisz több, mint valószínű, hogy úgy sem találkoznak soha többet, akkor meg minek töltse a memóriáját lényegtelen információkkal?
-Ha arra kimész, majd jobbra, megint jobbra, majd balra, az előcsarnokba jutsz -ad gyors magyarázat félét a tétova szőke fiúnak, és beszélő madarának, majd csatját megigazítva hajába megindul. Nem tudja, hogy hova akar menni, de itt elkezdett unatkozni. Csak valami igazán izgalmas tudná felkelteni a vöröske figyelmét, s meggyőzni őt, hogy még is maradjon még egy ideig.

Fúúú, megvan az 50 hsz-m *.* most kéne történjen valami izgi, nem? xD

És nem akartok beajánlani?

köszönööööm tudod, hogy szeretleeeek *nyakbaugrik*

nagyon jófej vagy  

tudom, amúgy meg semmiség, ha nem most, majd következő alkalommal

Sheilah, Charles

Már éppen fordulna be az épület hűvös falai közé, mikor ricsaj csapja meg a fülét, majd egy segédkiáltás, neki címezve. Lassan fordul meg, de ahogy szeme elé tárul a látvány nagyba elröhögi magát. A két diák és állataik kiselőadása mérhetetlenül jól hatott a lánynak -összegörnyedve próbált levegőhöz jutni, de ez mint kiderült nem túl könnyű nevetés közben. Mire sikerül valahogy kiegyenesednie, szétszedték már a gyíkot és a papagájt. Egy félmosollyal sétál vissza hozzájuk, és megsimogatja a madár fejét.
-Vicces a papagájod -közli a fiúval, habár inkább a tollasnak címezve. Ha prefektus lenne, akkor most mindenképpen az lenne az első dolga, hogy elküldené a festett vöröst a gyengélkedőre, de mivel ő nagyon jól meg van egyszerű diák ként esze ágában sem áll segítséget nyújtani.
-Hmm...Alma -csillan fel a szeme, és mikor a kiscsaj előszedi az almáját, és felkínálja eledelnek, Tiff azonnal kikapja a kezéből, és jóízűen beleharap.
-Rég nem ettem almát -jelenti ki, és tovább falatozik a gyümölcsből. Közben megunja az áldogálást, és ő is leül a kút szélére, habár tisztes távolságba a másik kettőtől. Talán sikerült elijesztenie őket. Másra sem vágyott, mint kicsit sütkérezni a napon, és egyedül, csendbe egész kellemes lett volna. De úgy tűnt, hogy az állatbarát gyerekek ezt nagyon nem akarták, hogy megvalósuljon.

 Tiff pillanatnyilag nagyon szerette Maurice-t. A héten már harmadszorra kért kimenőt, a férfi meg sóhajtozva ugyan, de a kezébe nyomta a zsupszkulcsot. Biztos észrevette a lány izgatottságát. A minap kapott egy levelet Erictől, hogy találkozzanak a tónál. Csodálta, hogy a fiú ennyire figyelmes, és örült, hogy kiszabadulhatott a tusások közös zárkájából. Persze szeretett ott lenni, így egy hét után már meg is szokta nagyjából, de azért még mindig jobb volt kint a szabadban, vagy legalább a kastély falai közt. Ma reggel szokatlanul rosszul vette a zsupszkulcs akadályt, míg máskor semmi baja nem volt, ma majdnem telehányta az előcsarnokot, de szerencsére csak majdnem. Végül csak kicsit falfehér lett, majd pár percig kapaszkodott a korlátban, s mire elindult, már nagyjából visszakapta a színét. Ahogy kilépett a nagy faajtón, meleg, szinte tikkadt levegő csapta meg. A vöröske ezt sokkal kellemesebbnek találta, mint az elmúlt heti légkört, így vidáman indult meg. Tudatosult benne, hogy késésben van, de nem nagyon sietett, hisz tudta, hogy Eric is a késős típus, így legrosszabb esetben egyszerre érnek oda. Egy fekete rövidnadrágot húzott magára, hozzá fekete-fehér csíkos ujjatlan toppot, és egy masnit tűzött a hajába. Újabban mindig hord magával egy-egy masnit feltűzve a loboncára, de maga sem tudja, miért. Mikor megérkezett körbenézett, és meglepetten vette észre, hogy a fiú magas alakja sehol sem tornyosodik ki, majd hamarosan megpillantotta a füvön. Egy félmosoly kíséretében sétált oda hozzá, majd levette az arcáról a kalapját. Szélesen elvigyorodott mikor észrevette, hogy alszik, majd kicsit közelebb hajolt a füléhez, és félhangosan belesuttogta, hogy: Bú! Talán kicsit gyerekes cselekedet volt, de hát mi mást lehetne elvárni tőle?

Ruha

 Nevetve helyezkedik el törökülésbe a füvön mikor a fiú felébred. Csupán egy hanyag válrántással válaszol a fenyegetésre, inkább csak vigyorog. Eric kicsit zaklatottnak tűnik, talán túl erősen megijesztette, vagy csak álmodt valamit. Végül is mindegy. Mint általában most is azonnal elkezdi tépkedni a fűszálakat, talán megszokásból. Ha a földön ül és fű-közelben van, olyankor mindig elszórakozik ezzel. Kicsit hunyorítva hallgatja a srác kérdéseit, hisz neki nincs napcsemüvege, így a sugarak könnyen belevilágítanak a szemébe.
-Egész jó. Kicsit sokan vagyunk, meg kicsit kicsi a hely, de kellemes. A hálóterem tele van függőágyakkal meg matracokkal -magyarázza lelkesen- A főétkezésekre lemegyünk a nagyterembe, de a lakrészünkbe van egy szuper nasis szekrény, minden van benne, és soha, de soha nem fogy ki. -mondja, majd elmosolyodik arra gondolva, hogy Ericnek mennyire tetszhet egy kifogyhatatlan kajabázis.
-Párossával gyakorolunk, és pedig Domival vagyok egy párban, nem tudom, ismered e -pörög tovább a nyelve- és ugyanott laknak a volt tusások is, tudod, a három vendég, habár úgy hallottam, hogy az alvóhelyük sokkal luxusosabb mint a miénk. De nagyon kedvesek, sokszor találkoztunk már velük, mert van egy nagy tásalgó szerű terem. És van egy hatalmas fürdőszobánk, egy hatalmas káddal. -fejezi be egy szuszra a mondandóját. Eddig még maga sem jött rá, hogy ennyire tetszik neki az új hely.
-Na és te? -érdeklődik mosolyogva, és kifésül egy vörös tincset a szeméből, hogy lássa is beszélgetőtársát. Időközben felrakja a saját fejére a fiú kalapját, ugyanis nem áll szándékában egyhamar visszaszolgáltatni.

Jóreggelt *csipás szemű, fel van fegyverkezve 3 csésze kávéval*

Emandorie West - 2013.06.29. 10:45


Persze *ma jókedvű, odanyújtja az egyik csészét*

Miért? *odaugrál, és figyelmesen figyel*

Hát gratula a napokban eltörtél egy tükröt, vagy talán elsétált előtted egy fekete macska?

 Kicsit dühösen búcsúzott el a többiektől, és szándéka szerint a konyha felé akart indulni. Hamarosan vissza kellett térnie a tusások lakrészében, de még kedve volt sétálni egy kicsit, már csak az volt a gond, hogy ragadós festékfolttal a hátadon igen nehéz feladatnak bizonyult a jókedv. Jó volt a próba, sokan voltak, majd Samu meglátogatta őket, és csodás ajándékokat osztogatott - festékkel teli lufikat. Tiffanyt egy piros temperát tartalmazó balon találta el, és megtöltötte az egész hátát, és a hajának  is a végét. Elgondolkodott rajta, hogy ki fogja próbálni a kopogószellemen, hogy holtan meg lehet e halni még egyszer. Utálta, ha piszkos lesz, és ami most elborította számára igen is piszok volt. Mérgében eltrappolt a lépcső mellett, ahol be kellett volna térjen, és végül egy emelettel fentebb kötött ki. Itt még nem igazán járkált, így vidáman megindult a folyosón. Az egész szint csendbe borult, csak a szuszogása, és a járása hallatszott. Hirtelen csapta meg a fülét egy nagyon halk sercegés, majd egyre halkuló léptek zaja. Hamarosan egy nyitott ajtóra lett figyelmes, bentről fény ömlött ki a folyosóra, és pár méterre a bejárattól már érezni lehetett a kellemetlen szagot. A vöröske elfintorodott, de azért bekukucskált az ajtón, és meglepetten vette észre színis segédjét, Botit.
-Ó, szia! -köszönt neki egy félmosollyal, és bennem merészkedett a szertárba. Itt még sosem volt, így ámulva nézett körbe a sok poros üvegecskén és tartályon.
-Teee....mit csinálsz itt? - kérdezte összevont szemöldökkel. Nem értette, miért is időzne valaki egy ilyen helyen, hisz a szag egyszerűen elviselhetetlen volt, a levegő pedig nehézkés a sok mocsoktól.

Nekem is, és én is épp azon gondolkodtam, hogy nagyon furi >_<

Mira próbáld meg elfogadni, hogy téged szeretnek az emberek

Igen, és olyan jó hűvös van

Voltunk sokan-sokan a Gru 2-t megnézni olyan cunciiii voolt

Nevetve hallgatja a fiút, és jól szórakozik csodás ötletein.
-Kihozni sajnos nem tudom, majd megpróbállak becsempészni, mit szólsz hozzá? -vigyorog rá- Igen, ő Domi. Párbajozunk, meg építő gyakorlatok. És nem, mármint van egy hatalmas, bazi nagy, óriási, hatalmas kád, ami inkább egy medencére hasonlít, és sok-sok tusolófülke. -magyarázza nagyokat gesztikulálva. Elakad a szava, amikor hirtelen éles szúrást érez a hátában, a bal lapockájánál. Mintha valami megcsípte vagy megvágta volna. Az enyhe fájdalom lassan bizsergéssé alakul, és melegség járja át az egész testét. Az ébreszti kicsit fel, hogy minden elsötétedik, és meghallja Eric nevető hangját. Kicsit kínosan heherészve kiemeli a kalapot a szeméből, de elhallgat, ahogy a barna szempárba néz. Először érzi azt, hogy gyomrában pillangók vannak, a bizsergés pedig mintha az arcába gyűlne, és hamarosan elpirul, az egész arca vörös lesz, szinte beleolvad a lány hajába. Még sosem érzett így, és nem is igazán tudja kezelni.
-Egy nagyon kedves barátomtól...-jegyzi meg egy lágy mosoly kíséretében, s habár a pillangó hatás nem múlik, arca kezdi visszanyerni kezdetleges sápadt színét. Elnyúlik a földön a srác mellett, egész közel hozzá, úgy, hogy karjaik összeérjenek.
-Nézd, milyen szépek a felhők...-mondja egy mámoros félvigyor kíséretében, majd az égre mutat. Eric kalapját a hasára teszi, úgy vigyorog hülyén az égre.
Nem, Tiff tényleg nem csinálna sosem ilyet. Nem mosolyogna, mint valaki, aki éppen beszívott, és nem nyúlna el, hogy cuki felhőket bámuljon a hősszerelmese kíséretében. Ha külső szemlélő lett volna, most valószínűleg felgyújtotta volna vicc gyanánt a párocskához legközelebb álló bokrot, vagy éppen fintorgott volna a nyálas megnyilvánuláson. Már csak az a bökkenő, hogy ez itt nem teljesen Tiffany.

15en voltunk, pont elfoglaltunk egy egész sort, és csomót hadonásztunk, mert 3D-s volt, és nagyon jó volt

Igen, azok olyan ennivalóak
amiközben jöttünk kifele azon tanakodtunk, hogy hol lehetne beszerezni egy-kéy minyont aztán arra jutottunk, hogy kéne csinálni olyan akciót a moziba, hogy hogyha elmész háromszor megnézni a filmet, akkor kapsz egy ajándék minyont

Nem mindegy, hogy hányszor kell megnézni? Lényeg, hogy kapsz hozzá minyont!

Hát ha hallás szerint írod...
Végül is...Magyar fordítás