Gryllus Matilda - 2014.04.23. 18:53

*paaaacsi*

< va va voom >
hajnalban

Néha magam is meglepődöm azon, milyen empatikus tudok lenni olyan emberekkel, akik amúgy ránézésre nem érdemelnék vele. Olivér is tök tuskó, csak az a szerencséje, hogy én nem veszem fel az ilyesmit. Úgy vagyok vele, hogy nem tehet róla, ilyen a természete, hiszen Rellonos, akikkel ugyan nincs sok tapasztalatom, de ilyeneknek képzeltem őket, szóval nagyot nem csalódtam.
- Éhes voltam.
Vágom rá sértődöttem, majd belenyúlok a zsebembe, előveszem a kedvenc nyelvfestős nyalókámat és nagy ráérősen elkezdek csörögni a zacskójával. Úgy sem valami pörgős a beszélgetés, szóval simán belefér egy kis édesség, legalább addig sem alszom be tőle.
- Ohh, ezzel azt akarod mondani, hogy voltak kudarcaid, szegény gyerek...
Vigyorogva kapom be a nyalókát, közben pedig a papírjával játszom, legalább addig sem kell a srácra néznem. Nem szeretem szemkontaktust tartani senkivel, mert általában zavarba jövök tőle. Egy rövid ideig még mehet, de folyton valaki lélektükrébe bámulni tök kellemetlen. Mikor ismét rápillantok, a pólóját húzza. Na én viszont ettől nem jövök zavarba, tőlem aztán vetkőzhetne is, a szemem sem rebbenne. Még akkor sem, amikor meglátom a sebhelyet. Ezer meg eggyel találkoztam már a múltamból kifolyólag, nem vagyok az az ijedős fajta, vagy legalábbis a sebektől nem félek de még csak nem is irtóznom. Összevonom a szemöldökömet, hunyorgok, hogy jobban lássam. Majd megtekerem a számba a nyalókát és kihúzom, hogy tudjak beszélni.
- Elég undorító, minek a heg?
Felnevetek, ellensúlyozva ezzel azt, amit mondtam. Közben törökülésbe helyezkedek, nem szeretek túl sokáig mozdulatlanul ülni, attól minden tagom elgémberedik és utána meg majd zsibbad mindenem és olyan érzés lesz, mintha nem is volna lábam vagy karom, na az sokkal rosszabb.
- Nem  fizetett jól. Még mindig üldöznek?
Megvonom a vállamat, nem szeretnék erről beszélni, főleg nem vele. Úgyhogy inkább terelem a témát, ahogy tette az előbb ő is. Közben ráérősen bámulom hol a plafont, holt a nyalókámat, hol pedig megpróbálom megnézni kellően kék e már a nyelvem az édességtől.

< va va voom >
hajnalban

- És akkor mi van?
Úgy húzom fel magamat, mintha valami komoly dologban sértett volna meg, vagy legalábbis olyan komolyban, amit más is zokon vett volna. De engem ez igenis zavar, ki ő, hogy elítélje a szokásaimat? Ha én az éjszaka közepén fejen állva akarok ezerig számolni, ahhoz sem lenne semmi köze, miért pont gumicukraimba köt bele? Más is szereti az édességet nem csak én és attól, hogy ő egy savanyú, komor, Rellonos, attól még nem kell mindenkinek körülötte szintén azzá válni. Pedig a negatív aurája elég romboló és káros az emberi szervezte, vagyis az enyémre biztos.
- Ez is egy felfogás...
Megvonom a vállamat, miközben mérnöki pontossággal ellenőrzöm, hogy mennyi nyalóka fogyott el, tudom, idegesítő vagyok és gyerekes, egyesek szerint degenerált. Ha ilyen jelzőkkel akar illetni, akkor álljon csak be a sorba, nem ő lenne az első aki a fejemhez vágja. Viszont ez egyáltalán nem zavar. Az, hogy a gumicukros témán miért húztam fel így magamat, az rejtély, talán a többi édesszájút is megakartam védeni itt és most, egyetlen mondattal. Más kérdés, hogy nem sikerült, de legalább megpróbáltam, nem? Épp az előbb mondta...
- Fő a pozitív gondolkodás.
Felemelem a szabad hüvelyujjamat, miközben félig vigyorogva bólogatok. Nekem aztán mindegy, ki mikor melyik testrészétől fogja megszabadítani, manapság már nem csak a varázslók, hanem a muglik is csodákra képesek, ha pedig ő valamilyen beteges okból megakarja tartani a hegeit, hát tegye csak azt. Biztos emlékezni akar a szép pillanatokra, hoppá...lehet, hogy egy mazochistába botlottam?
- Ez a tökéletes végszó, leléptem, egészen elálmosodtam tőled, unalmas vagy, ugye tudsz róla?
Azzal a mozdulattal lepattanok az asztalról és már indulok is az ajtó felé, felesleges lenne búcsúzkodni, vagy elköszönni, vagy bármi mást csinálni, az nem én stílusom, meg amúgy is, alig ismerem ezt a gyereket és amiket az elmúlt órában tapasztaltam tőle, abból le is szűrtem, hogy soha nem is leszünk jóban...

Hello-bello *befarol*

Gyorsan unalmassá válnék ha itt lebzselnék   Kiva  

Én is téged tanár bácsi *-* bár nem tudom hová ez a sietség  

Éljek ééééén...*belekiált a világba*  

Már csak te hiányoztál innen...

Ne küldözgess nekem puszikat  

Mert csak, nem vagyunk mi olyan jóban...

De jó lenne, ha tudnám, hogy ne melyik világban élsz   Tudod, amint eszel gumicukrot, rögtön spanok vagyok  

Nem mindig vagy te olyan felkészült  

Hát ha elmondom, akkor nem lesz előnyöm  

Leszáll rólam ha beismerem?  

Pfff...idegesítő vagy...

öreg házaspár...ezt te sem gondoltad komolyan  

Köszi Tilda, én is szeretlek  

Hát Olivér és én soha nem leszünk házaspár...ha Olivér így folytatja, ő még öreg sem lesz...

Olivért csak én bánthatom, senki más.  

Hát pedig ezt most passzolnod kell.   Ugye Olcsimolcsi? *összetúrja a haját*

Na mindenki kattanjon szépen le Olcsibogyóról...ő az én áldozatom.  

Bocsi, de ezt nem tudom kihagyni...

Semmi fontosról nem maradtál le  

Jövök én is *-*

*____* <3 voltam már jobban is. te?  

Csákány Botond pajti  

*utána vág valami nehezet és éleset*

//Én is szeretlek drágám - O.//

lehet olyat? *-*

Ohhó, tudom, hogy eszed meg a gumicukrot  

Szuper, akkor igénybe veszem a szolgáltatást  

Szerintem a ciántól nem lesz olyan édes  

Most nézd meg Mucc milyen szenya  

Még jó, hogy lekicsinyítetted...sokkal feltűnőbb...

Ugye én is mindig ezt mondom neki, ezért nem mosolyog soha  

alakot cserélek és kimoderálom..ez titok   csak nem bírja megállni, hogy ne hencegjen vele...

Keith ne már T_T nem lehetsz gonosz, szeretve vagy  

Köszi Muci