Keith Coltrane - 2014.06.04. 01:44


deal  


Kiva is előkerült  

Ezt bekereteztetjük!  

Lilla

Nem gondoltam, hogy így megtud az emberrel fordulni a világ órák alatt. Hát velem mégis megtörtént. Néhány napja próbálom feldolgozni a dolgokat, elrendezni magamban az ügyes-bajos dolgaimat, de ez nehezebben megy, mint gondoltam. Túl fiatal és felelőtlen voltam azokhoz a dolgokhoz, amiket tisztába kellett tennem. Reggel rögtön egy kiadós hányással kezdtem, csak a megszokás kedvéért. Utálta rókázni, de hát, ki szeret? Nem jelentett megkönnyebbülést, egy kicsit sem. Viktor nem tudott velem mit kezdeni, azon kívül, hogy hozott nekem vizet és sajnálkozó pillantásokkal ajándékozott meg. Megpróbáltam meggyőzni magamat, hogy lesz majd jobb is, csak az volt a probléma, hogy nem hittem el. Ugyan mitől lenne jobb? Egy ilyen remek reggel után szedtem össze magamat és csörtettem fel a kastélyba, ugyanis nekem ma óráim voltak, s bár nem igazán tudtam figyelni, becsületemre legyen szólva, hogy megpróbáltam. Ki akartam élvezni, hogy még a kastély falai között lehetek, találkoztam egy-két ismerőssel, felmentem a klubhelyiségbe, egyszóval lefoglaltam magamat. Délután azonban már kezdtem megéhezni. Valami édességre vágytam, lehetőleg töménytelen mennyiségben. Tőlem aztán jöhetett volna vénásan is, de inkább fogtam magamat, visszaindultam a faluba és a cukrászda felé vettem az irányt. A terv az volt, hogy degeszre eszem magamat mindenfélével, hogy aztán összeszidhassanak érte. A kisördög már összedörzsölte a kezeit, mondván jöhetnek a kilók, nekem már úgyis mindegy.
Ilyen és hasonló gondolatokkal tértem be cukrászdába. Nem volt túl nagy a forgalom, de azért volta bent páran. Nem zavartatva vágtam le magamat az egyik asztalhoz, mellettem egy szintén magányosan üldögélő idegen. Jó ideje itt vagyok már, laktam a faluban, laktam a kastélyban, de őt még egyik helyen sem láttam. Nem mintha annyira lekötnének az emberek, de azért arcról már mind ismerős. Amint kijön a pincérlány, rögtön elkezdem darálni a rendelést.
- Szeretnék egy puncsszeletet, és egy dobostortát...várj, legyen inkább kettő és egy kókuszgolyó, ja és őszibaracklevet is szeretnék.
Na ettől tuti hányni fogok, a gondolatra el is fintorodom. Pedig olyan jó ötletnek tűnt. Unottan malmozok, amíg várom, hogy megérkezzen az édesség és akkor a tekintetem megakad a mellettem ülő lány ruháján.
- Csinos a ruhád.
Bukik ki belőlem. Bár én magam soha nem viselnék ilyesmit, mindig irigyeltem azokat a lányokat, akik tudták hordani a szoknyákat és a szép cipőket.

Üti el még itt az időt valaki rajtam kívül?  

Lilla


Nem mondanám, hogy olyan beszélgetős kedvem voltam, a nőket valamiért messzire kerültem, a srácokkal sokkal könnyebben megtaláltam a hangot, pedig most igazán szükségem lett volna egy nő tanácsára. A probléma persze ott kezdődött, hogy az igazat senkinek nem mondhattam el, így egyeztünk meg. Bár nehéz volt és végigbőgtem ez egész beszélgetést, de úgy döntöttünk, hogy így lesz a legjobb, mindenkinek. Ettől persze a tény, hogy terhes vagyok és érzelmileg labilis és a biológiai rendszerem is felborulni látszik, nem változik. Teljesen ki voltam készülve, mint fizikailag, mind szellemileg. Ezt persze nem mutattam, mert felesleges lenne, amúgy sem igazán érdekelt senkit, kivéve persze az érintett személyeket.
- Ahh nem, csak terhes vagyok..
Legyintek, majd mikor rájövök, hogy mi is mondtam összepréselem a számot és elkerekednek a szemeim. Na remek, ennyit a nagy titoktartásról. Szánom-bánom, de egyszerűen csak kicsúszott a számon. Fura volt kimondani, de mégis olyan természetesnek hatott. Félve pillantottam a lányra, most tuti odébb ül vagy két asztallal. Az ilyen dolgokat nem szokták csak úgy benyögni, ez nem olyan semleges téma, mint az időjárás. De ahogy tovább hallgatom, úgy tűnik, hogy a témaválasztással neki sincs problémája, azonnal láttatni enged egy kis szeletet az életéből és ezért igencsak hálás vagyok, legalább nem csak én csaptam ilyen botor módon a közepébe. Legalább kijelenthetjük, hogy szimpatikus nekem a csaj, határozottan.
- A verekedés szakaszon mát túl vagyok, nem volt túl célravezető, tekintve, hogy alacsony vagyok és gebe.
Fintorogva vonom meg a vállamat. Tényleg megütöttem Olivért, amennyiszer csak tudtam, de egyáltalán nem hatotta meg és mivel a pálcámhoz nem igazán értek, így nagy fájdalmat nem tudtam okozni, de azért nagyon jólesett.
A bemutatkozás meglep. Soha nem lány sem ajánlotta fel, hogy öntsem ki neki a szívemet. Nem az a fajta lány vagyok, akivel a többiek szívesen barátkoznak. Hálásan rámosolygok és már most fáj, hogy hazudni fogok neki.
- Lexi vagyok és nagyon rendes tőled. Megpróbálom kiérdemelni a gesztust.
Felsóhajtok és elkezdem bökdösni a villával az éppen elém került puncsszeletet, már nem is vagyok annyira éhes.

Mi ez a kihaltság?  

Erről vastagon lecsúsztam xDD

Vanda (söprájz evribádi  )
gönc

Miközben magam előtt rugdostam egy tenyérnyi kavicsot, újra végig gondoltam azt, hogy normális vagyok-e. Bár eredményesebb nem lettem, még mindig ugyanolyan rossz ötletnek tartottam a dolgot, mint előtte, de a kíváncsiságom fölülkerekedett a józan eszemen. Mivel úgy nézett ki a dolog, hogy Olivérrel hosszútávú biológiai szerződést kötöttünk, gondoltam nem árt, ha kicsit utánajárok a dolgoknak. Még csak gyenge tippem sem volt arra, hogy Viktor és ő min vesztek össze ennyire, de a szálak valamiért egy emberhez vezettek. Mivel azonban egyiküket sem mertem megkérdezni arról, hogy mi a szitu valójában, kénytelen voltam ahhoz fordulni, akinél a szálak összefutottak, ez az ember pedig nem volt más, mint Vanda. Tartottam egy kicsit a találkozástól, érthető okok miatt persze, de koránt sem volt annyira durva a dolog, mint amennyire a faluban és a kastélyban felfújták a dolgot. De azt nem tudhattam, hogy ő vajon hogy áll hozzá ehhez az egészhez. Vajon túllépett a dolgon? Mi lesz, ha magyarázkodnom kell majd? Ha nem fog nekem hinni, ha átlát rajtam. Fog majd gyanakodni? Annyi kérdés kavargott a fejemben az utóbbi időben, hogy úgy éreztem felrobbanok, ha legalább a töredékére nem kapok választ. Így küldtem egy levelet Vandának, mivel tisztában voltam vele, hogy külföldön tartózkodik, ez tűnt a legjobb megoldásnak. A válasz nem váratott sokat magára, megírta, hogy amúgy is hazalátogat, így nincs akadálya annak, hogy találkozzunk. A levélváltás teljesen személytelen volt köztünk, se nem hideg, se nem meleg. Csak reménykedhettem benne, hogy nem küld el melegebb éghajlatra, mert végül is ezzel nem csak a srácok életébe kotrok bele, hanem az övébe is. Joga van a privát szférához, és nem kötelezhetem arra, hogy elmondja amit tudni akarok. De most már mindegy, mivel megbeszéltük a találkozót, ami el is érkezett, talán túl hamar.
Semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból, úgy éreztem magamat, mint akin átment két traktor, de erőt vettem magamon, végtére is én hívtam. A helyszín, és persze Vanda kedvéért hajlandó voltam előkotorni a szekrényem aljából az egyetlen ruhámat, ami bár iszonyat csálén állt rajtam, nem akartam újrakezdeni a procedúrát, szóval csak legyintettem a tükörképemre. A hajamat kiengedve hagytam (de rókázás esetére a kezemre csúsztattam egy hajgumit, biztos ami biztos alapon), majd szandált vettem és kiléptem a kora esti langyos időbe. Így kerültem hát oda, hogy a követ rugdosva szerencsétlenkedtem az étterem előtt, majd mivel már ciki lett volna tovább húzni a dolgot, bementem, helyet foglaltam a felkínált félreeső asztalnál, és vártam. Szándékosan nem akartam rendelni, bár az illatokra farkaséhes lettem, de úgy voltam vele, hogy megvárom Vandát, az a biztos.

A rúnákkal ellátott elektronikus berendezések működnek az iskolában/faluban is, de ezeket csak VB-s engedéllyel lehet a birtokodba tartani.  

Az a legkönnyebb, ha megkeresed az egyik VB tagot. Egyébként szerintem ez így leírva nincs meg sehol.

Helyesen teszed  

Lilla

A reakció valahogy nem lepett meg, de megmosolyogtatott. Vigyorogva figyeltem, ahogy küszködik a kávéval. Egyáltalán nem éreztem kellemetlennek a szituációt, hasonló helyzetben én is valahogy így reagáltam volna, ugyanis én voltam az utolsó a faluban, aki a közeljövőben babázni akart. Amikor bocsánatot kér, továbbra is vigyorogva oldalra billentem a fejemet és felsóhajtok.
- Ugyan már, én is tudom, hogy egy szívás a helyzet, felesleges szabadkoznod.
Na hát gratulálni meg pláne nem kellene, nem vagyok abban a helyzetben, hogy eldicsekedhessek vele és megköszönjem a gratulációt, így nem is teszem. Számomra a gyerekvállalás most leginkább kínszenvedés, mintsem öröm, így nem tudom a szavait őszintének hallani, bármennyire is szeretném. Jobb esetben később biztosan lett volna gyerekünk Viktorral, ha elrendeződik az életünk. Nyilván úgy egészen másként állnék a dologhoz, de Olivér gyerekét titokban kihordani nem egy leányálom. Fiatal voltam még anyának lenni, és mind a hárman fiatalok voltunk ahhoz, hogy szülők legyünk. De hát, ezt dobta a gép.
- Persze, olyan leszek, mint aki lenyelt egy görögdinnyét egészben, fenomenális.
Égnek emelem a tekintetemet, miközben kiül egy fintor az arcomra. Nem akartam kegyetlennek tűnni, de utáltam az egészet. Minderről persze a baba nem tehetett, nem ő kérte, hogy megszülethessen.
- Hát akkor ezért nem voltál ismerős. Sokáig lent laktam a faluban, aztán felköltöztem a kastélyba fotózást tanulni, de most nagyon úgy tűnik, hogy ezt nem tudom befejezni.
Pedig anno örültem, hogy találtam amivel leköthettem magamat, miután Blanka és Doug fogták magukat és visszaköltöztek Angliába, kérték, hogy menjek én is vissza velük, de inkább maradtam, jobbnak láttam, ha a mi hárman inkább külön utakon folytatjuk.
Elgondolkodtam azon, mit mondhatnék neki. Nyilvánvaló okokból kifolyólag az igazat nem mondhattam el, mivel így állapodtunk meg, de nem szerettem hazudni, és soha nem voltam benne igazán jó.
- Az információmegosztás, hogy mit szeretnél tudni. Szívesen mesélek, de csak akkor, ha tényleg érdekel, feleslegesen nem terhellek vele, annyira nem érdekes a helyzet.
Belekortyolok az italomba, hogy ne horkantsak fel. Hát már hogy a viharba ne lenne ez érdekes? Soha életemben még csak filmben sem láttam hasonló helyzetet, mint amibe a mi kis triumvirátusunk belekeveredett. A fedősztori persze teljesen unalmas és hétköznapi, így sokat nem lehet róla szájat jártatni.
- Úgy még nem volt, hogy ne legyen sehogy.
Megvontam a vállamat, felkaptam a villámat és bekaptam egy falat süteményt. Édes volt és ragacsos a cukormáztól, pont tökéletes.
- Miért jöttél pont ide? Van valami konkrét terved, vagy esetleg valaki miatt?
Érdekelt, hogy valaki miért jön pont ide. Már csak azért is, mert én is hasonlóan keveredtem ide. Bár nekem konkrét célom ne volt, azonkívül, hogy Blankára jöttem vigyázni.

Vanda

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem kényelmetlenül magamat. Túlságosan is átlátszó volt, na meg kellemetlen. Nem igazán értettem, hogyan is gondoltam azt, hogy minden előzetes nélkül, csak úgy felteszek neki egy kérdést, ami nyilvánvalóan felfogja húzni. Azon sem csodálkoztam volna ha itt rögtön nekem esik, amúgy sem vagyok a szíve csücske. Pedig nekem tényleg semmi bajom vele, fogalmam sincs, mi volt közöttük pontosan Viktorral, soha nem is kérdeztem, mert nem érdekelt. Annyit tudtam, hogy rövid volt és hamis, legalábbis az egyik oldalról. Arról persze fogalmam sem volt, hogy vajon Vanda hogy érzett. Soha nem voltam a tapintat mintaképe, de most azért igencsak szégyelltem magamat. Főleg, hogy a hír, hogy gyerek várok Viktortól, futótűzként terjedt a faluban, Viktortól...mekkora kamu, de legalább elhitték és ez volt a legfontosabb.
Amint belép az ajtón valaki, rögtön odakapom a tekintetemet, a zsigereimben érzem, hogy ő az. Mint mindig, most is elcsodálkozok rajta, hogy mennyire szép, nincs ember a földön, aki ne kapná meg a pillantását legalább néhány másodpercre. Én is szőke voltam, úgy ahogy ő, kék szemem volt, úgy ahogy neki, mégis fényévnyi távolságok voltak kettőnk között. Nem voltam soha irigy típus, igyekeztem azzal megelégedni amin van, de összeszorult a szívem, ha elképzeltem őket egymás mellett, Viktorral. Sokkal inkább hozzá való volt mint én.
- Szia.
Épp telik csak egy futó mosolyra, nem akarom tovább nézni a szükségesnél, így zavartan köhintek egyet, megvárom, amíg helyet foglal előttem. Nem kertel, rögtön rátér a lényegre, én azonban nem vagyok ennyire magabiztos. Az éhségem rögtön elszáll, így csak egy jeges teát rendelek a kiérező pincértől. Nem tudom, milyen hosszú lesz ez a beszélgetés, lehet, hogy szimplán csak föláll és itt hagy, ki tudja? Megvárom, amíg ismét kettesben leszünk és újfent ráemelem a tekintetemet. Kénytelen leszek improvizálni.
- Nos, talán kicsit furán hangozhat a kérdés, de nem fogok kertelni. Elárulnád mi közös ügyed van Olivérrel? Tudom, hogy valamit titkol és azt is tudom, hogy nagy bajban van. Felesleges tagadnod, elszólta magát, de nem kell félned, nem mondtam el senkinek.
Mély levegőt veszek, most jön a nagyobb hamu része a dolognak. Próbálok óvatos lenni, de ebben a helyzetben nem lehet tapintatosnak lenni, ha már belekezdtem befogom fejezni.
- Csak tudod, aggódom érte.
Felsóhajtok és terítő mintáját kezdem bámulni. Nem tudom, bevette-e, remélem, hogy igen. Próbálok tényleg aggódónak tűnni, pedig pont nem érdekel, hogy Olivér él-e vagy sem.

Ady...*hajj de szereti*

*nőiesen befarol nyalókával a szájában* hello-hello  

Tudooooom, kék a nyelvem, megnézed?

Séllei K. Olivér - 2014.06.17. 21:37


Ohhó, nem akadály, legalább nem leszel olyan mint akinek karót dugtak a...

Szerintem nekem több volt, mint 33...de nem vagyok benne biztos >.<

De az vagy, karót nyelt és soha nem mosolyogsz.  

Annyira de annyira gusztustalan vagy...

Lilla, nevet ő mindig mert sunyi dög  

Olivér nem boldog, mert nem evett elég cukrot T_T

Egyszer akkor is belefogok kényszeríteni a szájába egy gumicukrot >.<

Neki ijesztő...el sem hiszed mennyire...

De fogok...megfoglak fenyegetni :3

Bármivel, ami a birtokomban van...

És látom, hogy zaklatod a kislányokat  

Szegény Lilla  

omnnomonmonmono *odaoldalaz Olcsihoz* :3

omnomnomnomnomm...*megy utána*

ugye Gergő?  

Amúgy éhes vagyok és hoznod kell nekem valami édességet :3

Ha nem hozol nekem kaját...sikítani fogok...

Hagyod, hogy így viselkedjenek velem? O-o

*kiköpi a szalonnát és enni kezdi a vattacukrot* de én lány vagyok...