Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még egy sikeres rúgást bevisz teljes lendületből.
Dwayne kifejezetten hajlamos arra, hogy az agyát elborítsa a vörös köd, ha pedig megtörténik, jobb inkább fedezékbe vonulni, nem csillapodik le addig, amíg bármin ki nem adta a haragját. Ennek esik áldozatul a férfi, aki a földön összekuporodva a karjaival igyekszik védeni magát, hiába.
A lábbilincselő átok valahol egy újabb kegyetlen rúgás felénél találja el.
Szinte azonnal elveszti az egyensúlyát, ahogy a láthatatlan béklyó a bokájára csavarodik térdre zuhan. Dühös szitkozódással tápászkodna fel, mielőtt azonban a keze pálcát érinthettek volna, hogy megbosszulja ezt a gyalázatot, vastag kötelek szorítják ölelésükbe. A karjait a törzséhez kötözi a varázslat, ő pedig vonaglása egyetlen eredményeképp az oldalára esik.
   -  Te szemét, rohadt mocskos kis...
Tehetetlenül feszegeti a köteleket, a pálcája elgurul a földön. Káromkodások olyan ízesen válogatott formáival él, amibe egy valamirevaló dokkmunkás is belepirulna, ám szabadulni minden jel erre mutat, képtelen.
Ártatlan áldozatát hárman segítik föl és ültetik azonnal biztonságok helyre. Ha az ember fia két idősebb fiútestvérrel nőtt föl tudja, hová kell a rúgásokat irányítani ahhoz, hogy bomba biztosan érzékeny szerveket találjon. Talán egy második gyógyítóra is szükség lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Nehézkes lépteinek zaját elnyomja a serkenő fű és a tavasztól megbolondult mindenféle apró állat zsivaja. Szereti ezt az évszakot, annyira mozgalmas és könnyed, a maga fajtának is kedve van kiülni a falu széli tó partjára és csak figyelni ezt a cirkuszt. Bármilyen szívfájdalom, erre sajnos nincs ideje.
A lehető leghosszabb kerülőt választotta a minisztérium irányából a kastélyig, mintha ezzel is igyekezné elodázni a rá váró unalmas és annyira értelmetlen munkát. Feje cseppet sajog a többnapnyi kialvatlanság miatt, a szemét bántja a fény, szívesen aludna a papírmunka helyett vagy barangolna egyet az erdőben. Ilyenkor a legszebb a terület, amikor már zöldellenek a fák, az aljnövényzet mégis eléggé gyér ahhoz, hogy kényelmesen haladhasson.
A lakatlan, ócska kunyhót kerüli meg, mikor furcsa hangot hall. Tekintetét fölemeli a közvetlenül előtte húzódó útról, kutya módjára fülel, bár mindezt nagyon óvatosan. Tudja, amit tudnia kell - ahogy azt is, az első tavaszi napok mit művelnek ezekkel a hormontúltengéses kamaszokkal, ő pedig nem egy alkalommal tapasztalta már meg, jobb, ha nem jár ilyenkor kihaltnak ígérkező helyeken. Nem szívesen zavarna meg, öhm, semmit.
Rövid töprengést követően azonban megállapítja, jelenleg valószínűleg nem áll fenn ez a veszély. Egy ismerős női hangot azonosít be, bár, hogy honnan rémlik, nem tudja és nem is akarja fölismerni. Irányváltás nélkül folytatja az útját, megkerüli a kunyhót, ám a hadakozás zajára puszta kíváncsiságból mégis hátrapillant.
Majd megáll. Zsebre tett kézzel, csodálkozva hunyorog a lány felé, aki, hát nem lája rendesen, de valami egészen furcsa dolgot művel.
   -  Öhm... ez így korrekt, vagy kell valami segítség vagy mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A falon függő, míves óra monoton kattogása szép lassan megterhelt agyára megy. Ujjai ingerülten dobolnak a széle karfáján a ritmusra, tekintete maga elé, az asztal lapjára mered.
Egy auror életében sosem jelent jót, ha a főnök rendeli lábhoz. Különösképp, hogy nem a közvetlen felettese, még csak nem is Várnai, akivel könnyen dűlőre jutna, bármiről legyen szó. Határozottan sötét ügyet sejt, magában tűnődik, mi rosszat tehetett, amiért az iroda mahagóni asztala mögé kényszerítették. Civilek elleni erőszak, mulasztások és kihágások tömkelege rémlik föl benne, végül azonban egy morgással elhessegeti gondolatai közül őket.
Ha ezek miatt vették volna elő, akkor a pár héttel ezelőtti fegyelmi tárgyalásán kapta volna a büntetést. Különben pedig - a sárkányrezervátum hibbant embere igenis megérdemelte a megruházást.
Az ajtón túl lépteket hall, hátranéz, azonban a zaj hamarosan elhalad, majd elhal. Nyel egyet, az arcát visszakapja az asztal felé, összekulcsolja a kezeit. Sok kellemesebb programot is el tudott volna képzelni, mint a kényszerített megjelenés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kissé úgy érzi magát, mintha a halálsoron várakozna. Csapzott haza alól csak elvétve sandít föl a falon függő képekre, leginkább azonban maga elé bámul, felkészülve a legrosszabbra.
Az ajtó nyílására kelletlenül néz hátra. Nem szívleli Andort, bár racionális oka nincs erre, mindössze annyi, hogy a fickó már-már túlságosan is tiszta. Kissé megemelkedve fog vele kezet, érzi annak ápolt tenyerét, aztán ül vissza a helyére. Ösztönösen igazítja meg bőr kabátját magán, mintha próbálná legyőzni a köztük uralkodó, kínos szakadékot, ami a külsőségeket illeti, azonban nem megy sokra vele.
Egy kurta biccentéssel viszonozza a köszönést, a tekintete ekkor már a férfi előtt heverő, kikészített papírokon pihen. Várakozása alatt tűnődött rajta, hogy belepillant, ám az itteni tartózkodása alatt megtanulta már, a kíváncsiság nem kifizetődő és nem egyszer fájdalmas büntetést hordoz.
   -  Semennyit. A szövetségiek üzenték, hogy jöjjek ide.
Kissé megrántja a vállát, előrébb dől, könyökét megtámasztva a térdein. Essünk túl rajta, gondolja magában, hiszen bármi vár rá, az ellen már semmit sem tehet.
Ám arra, amit hall, végképp nem számított. Összeráncolja a homlokát, a férfi még szinte be sem fejezi a mondandóját. ő maga azonnal rávágja a véleményét, apró durvasággal:
   -  Nem. Nem, azt nem. Amerikai vagyok, a kinti kommandó tagja, nem helyezhetnek át. Az Államokat szolgálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Idegesen és értetlenül dől hátra, tekintete palástolatlan agresszivitást sugall.
Az agyában végigfut minden, ami az amerikai állásához kötődhet. Számára ez ugyanis nem egyszerű hivatás, hanem az életének stabil és talán leginkább meghatározó része. Az Egyesült Államokban született, először a nemzetvédelemnél szolgált, a hazája iránt elkötelezettséget pedig sokkal valódibbnak érzi, mint mindenféle hűséget, amit emberek iránt tapasztal. Dwayne ugyanis nem csak dolgozott az amerikai minisztériumban - szerette is azt.
Idegesen húzza föl a vállait, konok hallgatásba fojtja feltörő haragját. Igazságtalannak és gerinctelennek tartja azt, ami vele történik. Természetesen többször vett részt kisebb- nagyobb kiküldetéseken, a parancsokat azonban mindvégig drága Anyaföldje adta. Megnyugtatólag hatott a rétisasos pecsét a hivatalos leveleken, mintha ez lett volna, ami összeköti az otthonával. Most azonban mindezt egyszerűen, nevetve elveszik tőle.
Mogorván bólint, jelezve, hogy megértette az instrukciókat, bár egyáltalán nem biztos, hogy teljesíti is őket. Az efféle pszichológusi alkalmassági vizsgálatokkal rendszeresen elkésik, hadilábon áll az agyturkászok fajtájával is - érthető okokból. Apró agyával nehezen fogja fel, mi szükség van a gyermekkora vagy épp a nőkkel való viharos kapcsolatának firtatására egy vadidegentől, mintha ez számítana is bármit az éles helyzetek során...
A papírok után azonban nem nyúl. Karba font kézzel, mozdulatlanul bámul a felettesére.
   -  Egyáltalán melyik egységbe helyeznek? Én nem fogok vallomásokat elemezni, akkor inkább...
Cifra káromkodással fejezi be a mondatát, kifejezvén vele, mi is lenne az, amit szívesebben tenne az irodai munkánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az üveg csörömpölve törik össze a padlón, tartalmát szétfröcskölve a parkettán.
Ingerült káromkodással ereszti le a kezét, felül a kanapén, aminek karfájáról olyan intelligens módon szédítette le azt a nyavalyás italát. Hosszasan szemléli a foltot, ami lassan és alattomosan kúszik a rongyszőnyeg felé, végül azonban mindössze megcsóválja a fejét, egy lesújtott szusszanással tápászkodik föl.
Majd felszárad vagy ha nem, feltakarítják azok a drága, dolgos kis manók. Elvégre más dolguk sincs az ég egy adta világon, ő pedig biztosan nem fog domesztikálódni addig, amíg meg nem házasodik. Apropó, manók... A fejét vakargatva sandít az órája felé, látványosan húzza el a száját. Remek, a vacsoráról megint lemaradt, no nem mintha épp a zajos nagyteremre lenne szüksége pont egy ilyen kényelmetlen napon.
Elnyom egy feltörekvő, nehézkes ásítást, az állott levegőjű irodáját követően frissítően hat a hűvös, kihalt folyosó. Lébecoló diákokkal, vacsorájukat fogyasztó portrékkal találkozik rövidke útja alatt, nem igazán köszön senkinek, mint általában, igyekszik a lehető legminimálisabb interakció nélkül áthidalni a távot.
Ahányszor szóba elegyedik valakivel, mindig szívességet kérnek tőle ugyanis. Ez pedig kezd finoman is szegény agyára menni.
Leballag a kopott kőlépcsőkön, az elkövetkező vacsora képével a fejében siet végig a hosszú folyosón. Jó kapcsolatot ápol a manókkal, így lehet, hogy megint jut valami finom falat számára, mondjuk egy báránysült, borda vagy...
   -  Whoa!
Ahogy kinyitja az ajtót, valami első pillanatban meghatározatlan, nehéz tárgy zuhan ki rajta. Reflexből engedi el a kilincset és hátrál egy lépést, mire a dolog tompa puffanással landol a lába előtt.
Ennek a dolognak azonban barna haja és végtagjai vannak.
Fél pillanatnyi rémült csodálkozás után tehát feltételezi, hogy emberszabásúval, minden bizonnyal nőneművel van dolga.
   -  Héhé! Mi van veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Zavarban pislog le a nőre egy ideig, mire a központi idegrendszeréig is eljut a gondolat, hogy mozdulni kellene. Lehajolva annak felkarjánál fogva segíti őt felülni, miközben már-már zavarba ejtő alapossággal tanulmányozza az arcát. Nem tűnik iskolásnak, ám ez nem jelenti, hogy nem fut át néhány sötét elképzelés az agyán. Nem az első nő lenne ugyanis a kastélyban, akit így... nos, földre hullva talál, általában azonban ezt az állapotot eddig masszív szörpfogyasztás által érték el. Ennek jellegzetes illatát azonban nem érzi, ráadásul a hölgy hamarosan meg is szólal, nem épp a szörptúltengésre jellemző hangnemben.
   -  Ehm, sorry I...
Fél térdről pislog az arcába, meglehetősen bután, mindössze megrázza a fejét jelezvén, hogy ebből a kelet- európai blablából egy árva megveszekedett szófoszlányt sem ért. Sosem tervezte megtanulni és ehhez az elhatározásához komolyan ragaszkodik is. Minél kevesebb ragad rá az országból, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy itt ragad.
   -  Áh! Cukor.
Így már sokkal világosabb a dolog. A nő válla fölött elpillantva a manók felé int, ők azonban, mivel egyáltalán nem ostobák, már elkészítették az ilyenkor életmentő narancslevet, egyik példányuk pedig már szalad is vele.
   -  Segítsek felállni vagy menni fog? Megvagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Milyen lovagiassá tette ez a pár hónapnyi kastély béli tartózkodás... néha még önmagát is meglepi vele. Persze továbbra is mindössze hölgyekkel szemben tanúsít megfelelő előzékenységet, a srácok kénytelenek elviselni faragatlan stílusát. Ellenben ez is határozott haladás az egykori wisconsini kölyöknek, aki egy nyáron felgyújtotta osztálytársnője derékig érő haját.
Az alkarját megszorítva állítja talpra a nőt, egy ideig még tartja, amíg teljesen biztos nem lesz benne, hogy megáll a saját lábán. Aztán engedi el, hátrébb lépve tőle, kiosonva annak intim szférájából.
   -  Megesik az ilyen.
Flegmán megvonja a vállát. Nem szívesen firtatja mások gyengeségét, ahogyan annak sem látja értelmét, hogy fölöslegesen eljátssza az aggódó lovagot. Számtalan szánni való vagy undorító megnyilvánulást látott eddigi élete során, munkája azonban diszkréciót követel tőle. Azok után, hogy terroristákat, pénzembereket és elnököket látott összecsinálni magukat félelmükben, egy ájulás már nem üti meg azt az ingerküszöböt, ami fölött érdekelné a közjáték.
A manó, aki időközben megérkezett a narancslével, a nadrágja szárát rángatva hívja fel magára a figyelmet. Dwayne átveszi tőle a poharat, a mozdulat folytatásaként pedig Matilda kezébe nyomja.
   -  Ülj le valahová, aztán fenékig. Ettől tuti jobb lesz - zsebre tett kézzel ráncolja össze a homlokát - Te nem az a könyvtáros csaj vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Mindössze a vállát vonja meg, tényleg nem szívesen firtatja az ájulásának esetét. Mostanság szinte minden nőnemű ismerőse várandós lett a környezetében, a gyengébbik nem tagjai pedig potyognak ilyenkor, mint a legyek. Így valójában azon sem csodálkozna, ha emiatt hagyná el Matildát az ereje - ritka belterjes és egymás közt szaporodó népségből áll ez a kastély.
   -  A könyvárba se megyek gyakrabban.
Óvatosan teszi hozzá, hiszen ez a vallomás még hozzátartozik az igazsághoz. Soha, semmilyen körülmények közt, önszántából biztosan nem tenné be a lábát arra a helyre, ami minduntalan arra emlékezteti, mennyire ostoba is valójában. Márpedig így van, egy Matildához hasonló könyvkukac minden bizonnyal idiótának bélyegezné azonnal, ha kiderülne alapfokú oktatásának ásítozó hiánya, hát jobb elkerülni az ilyet.
Beljebb sétál a konyhán, a nőnek kurtán int, hogy kövesse. A hosszú asztalok közül a Navine megfelelőjének végére ül le az egyik székre. A könyökét az asztal lapjára támassza, neki senki sem tanította meg, hogy nem illik az ilyet.
   -  Aurormágiát. Mármint... leginkább magaviseletet, ahogy az óráim telnek.
Újabb vállrándítás, némileg sötétebb hangsúllyal. Néha úgy érzi, nincs más dolga a kastélyban, mint büntetni, fegyelmezni és alkalomadtán megrázni a jó népet, ha végképp nem értenek a kedves szóból. Nehéz is a pedagógusi lét, bizony, különösképp, ha az ember fiának semmi képesítése sincs hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A manók felé néz, azonban néha vissza-visszapillant a nőre, mintha ellenőrizné, nem készül-e ismét az asztal alá bukni. Akkor ugyanis elmenekülne innen, de el ám, semmi sem hiányzik neki kevésbé, mint a fehérnépet ápolgatni egy ilyen nyugalmas napon.
A bemutatkozásra bólint, igen, ő lenne az. Minden bizonnyal kezet kellene nyújtania ilyenkor, ezt mégsem teszi. A tekintete a konyha végében időzik, ahol a manók elkezdték tányérra pakolni a szokásos vacsoráját, azt a zseniális marhasültet, amihez hasonlót még sehol máshol nem evett. Mégis jók valamire ezek a kis állatkák.
   -  Jahm. Tök érdekes. Úgy érzem magam néha, mint egy dadus.
Elhúzza a száját, a szeme visszakúszik Tilda vonásaira. Egy ideig frusztrálóan tanulmányozza az arcát, a mondatai nyomán azonban mintha felismerés támadna az agya legmélyén. Hátradől, összecsapja a tenyereit, mintha világraszóló felfedezést tett volna.
   -  Hát persze! Te voltál akkor a másik jómadár, Léna mesélte... én kötöztem be a sebeit, mondd csak, hogy sikerült összehozni a dolgot?
A közvetett ismeretség gondolatától hallhatóan megered a nyelve, az arca is elhagyja korábbi, zárkózott kifejezését. Hátrébb csúszik a székével, hogy az érkező, köténykés házimanó az asztalra szervírozhassa a vacsoráját. A sültet borsós körettel és sűrű öntettel tálalták, pont úgy, ahogy szereti.
   -  Naná, hogy ismerem. Együtt tanítunk néha.
És együtt alszunk, teszi hozzá magában, erről azonban mindössze az arca apró fintora árulkodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Int a mellette strázsáló házimanónak, hogy távozhat, fél kézzel maga elé húzza a tányérját. A világért sem vacsorázna a kamaszoktól fülledt Nagyteremben, ahol a zaj szép lassan az idegeire megy, ha pár órával később ugyanazt megeheti nyugodtan, egyedül. Mármint majdnem egyedül, de Tilda társasága negyede annyira sem irritáló, mint a hisztis kölyköké.
   -  Az úgy derék. Oszt' senki se mondhatja rátok, hogy nem tudtok ünnepelni.
A fehér szalvétát, amibe az evőeszközöket betekerve kapta, összegyűrve a tányér mellé dobja. Zavaróan helytelen tartással veszi kézbe a villát, a kés a baljába kerül, marékra fogva, akár egy óvodás. A tudatlan szemlélő persze nem sejtheti, hogy így is sokat fejlődött már ezzel, levetkőzve az egy evőeszközös maszatolás szokását, amivel fél életében különben egész jól elboldogult. De hát kényes ez a fehérnép, a kedvükért el kell sajátítani néha ilyen fölösleges dolgokat.
Ügyetlenül áll neki a hús kaszabolásának, miután a borsót kényes alapossággal a tányér szélére tolta. A kérdésre azonban színpadiasan elejti a kést, hogy a kezével a szívéhez kapjon.
   -  Hát nem mesélt rólam? Ez fáj...
Félig tele szájjal beszél, az ég felé pillant.
   -  Minden szögből elég jól kijövünk egymással, asszem. Legalább is nekem nem szokott panaszkodni - visszaveszi a kését, újabb darabokat, nem vág, inkább szakít le a húsból - Én bírom. Néha segít vigyázni a lányomra. A lányom is bírja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hallgatja, amit mond, az ételt rágva sandít el a tűzhelyek körül sündörgő manók felé. Valójában sosem tűnődött még el a helyükön, lényegében pedig nem is értelmes lényeknek, hanem hasznos állatoknak tartja őket. Természetesen jóval az emberi faj alá rendeltnek tartja őket, lényegében minden beszélni tudó varázslénnyel együtt, legyen az kobold, sellő vagy bármi más. Esetleg véla - akkor is, ha egyetlen lánya a sors kényelmetlen fintora folytán negyedrészt ezeknek az "állatoknak" a leszármazottja.
   -  Okosak, hogy nem lázadnak fel - a késével döfködi a húst - Ott voltam az orosz koboldlázadásoknál tíz éve. Vérfürdő volt az egész. Nem éri meg nekik se.
Undorodva fintorodik el, beszéd közben nem igazán figyelt, így az általa annyira utált répaszeletek közül egy a szájába került. A borsóval még úgy- ahogy megbarátkozott, de ezzel a sárga gyökérdarabbal továbbra is viaskodnia kell. Behunyja a szemét, amíg le nem nyeli a falatot, ám addig legalább Tilda beszél, így elterelheti a gondolatait.
   -  Relax - int egy aprót a kést tartó kezével - Minának hívják. Tizenkét éves.
Végtére is megérti, hogy nem mesélt neki róla, hiszen miért tette volna? Törékeny egóját már nem rendíti meg, hogy Léna, tanult, intelligens és csinos aurornőként nem dicsekszik azzal, hogy egy hozzá hasonló jöttment jenki parasztgyerekkel üti el az idejét.
   -  Uhumm... - iszik a vizéből, az inge ujjában törli meg a száját - Volt már rá példa. Általában ő az ész, én pedig a testőre. De ritka. Nem ugyanaz a szakterületünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A villájával a borsószemeket szurkálva könyököl az asztalon, a tekintete azonban a hebegő vacsorapartnerén nyugszik. Nagyon lassan rág, láthatóan elgondolkodik valamin, végül kicsit megrázza a fejét.
   -  Nem vagyunk partnerek. Csak néha.
A szeme visszavándorol a tányérján fekvő káoszra, ügyetlen mozdulatokkal kezdi kaszabolni a hús maradékát. Lényegében tényleg nem dolgoznak együtt, Lénának megvan a maga csapata, ő pedig teljesen más osztagokban tevékenykedik. Néha azonban, ha a kedve úgy hozza, tudja, kiket kell körbehízelegni azért, hogy megkaphassa a kedves kolleginát egy körre. Mármint bevetésre, fiam, bevetésre.
Piszkálgatja a sültet egy keveset, mindössze fél füllel hallgatja Tilda kérdését.
   -  Egymással.
A szájába vesz egy halom borsót, hátradől, a keze a pohara után nyúl, mikor visszajátssza magában Tilda mondatát. Megáll egy pillanatra, fölpillant rá.
   -  Mármint munkával. Khm. Hát így... - az ujjaival a pohár oldalát kezdi kissé zavartan kocogtatni - kisebb begyűjtések, ilyen kis nem tudom. Léna kivizsgál dolgokat így izé.... hát úgy mindenfélét.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

   -  Nem.
A hangja érdekes, parancsoló hangsúlyra vált, a szeme konokul az ásványvízzel félig töltött poharán nyugszik. A szilárd külső ellenére a belsője törékeny kis egót takar, amit pedig a kérdezősködés nagyon könnyen megpiszkál.
   -  Ő vizsgál meg mindenfélét, én pedig nem tudom, többnyire csak úgy...
Állok? Nem, nem akárhogy tűnődik, ez egyre csak rosszabb lesz. Kissé megrázza a fejét, a tányérját eltolja maga elől, harctéri állapotokat hagyva rajta. A répák az egyetlenek, amik kényes alapossággal a tányér szélére túra, szinte érintetlenül hevernek, minden más cafatokba tépkedve nyugszik, mintha egy túlbuzgó kutya tépte volna darabokra.
A tekintete visszakúszik a nő arcára, a kérdésére kissé, lazán megvonja a vállát.
   -  Igyekszem. De Léna így keresi a bajt. Ott volt az a dolog a sárkánnyal, aztán amikor elvittem Alabamába, aztán még áh... mintha meg akarna halni.
Fintorog, a könyökét az asztalra támassza. Arra nem gondol, hogy ennek  nagy része zagyvaságnak tűnhet, ha a részletekbe a kolleginája elfelejtette beavatni Tildát. Ettől függetlenül automatikusan úgy gondolja, ez a kettő afféle legjobb barátnő, tehát miért ne mesélt volna neki a sárkányos incidensről mondjuk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A villájával még egyszer megpiszkálja az étel maradékát, végül azonban azt is ledobja a tányérra. Ha ingerült, mint mostanában, nem alszik, ha ne alszik, elmegy az étvágya, attól pedig valamire való férfi módjára ismét ideges lesz. Ennek pedig általában, fájdalmas módon a drága tanoncai isszák a levét, a lehető legváltozatosabb módokon.
   -  Hát ilyen nagy, valami zöld dög. Nem értek hozzájuk. Az, aminek az a marha nagy pofája meg a szarvai vannak.
Jócskán félreérti a kérdését, valójában sejtelme sincs, milyen csillapíthatatlan tudásvágy okán kérdezősködik a bestia fajtája felől. Számára különben is teljesen egyformák: hangos, büdös, ocsmány szörnyetegek, az elejük tüzet köp, a végük fullánkos, középütt karmokkal. Férfiasan bevallja, a nadrágját is összecsinálná, ha egyedül, a vadonban futna össze eggyel, hát amennyire teheti, a témát is elkerüli.
   -  Hah? - alamama? Mi a... - Ala... bama? - erőteljesen ráncolja a homlokát, egy szívdobbanásnyi pillanatig tűnődik, Tilda ennyire buta-e, vagy egyszerűen rájátszik jelenleg - Tudod, az egy ilyen Állam. Amerika. Tudod,  réti sas, szabadság, demokrácia, szabad fegyverviselés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A felügyelőtanárok unalmas és cseppet sem érdekfeszítő köreit rója, újra és újra. Ha legalább számottevő kihágások történnének, azonban erre nem számíthat egy ilyen napos, délutáni órán. Két egymásba gabalyodott párral találkozott mindössze, őket egy nem túl barátságos figyelmeztetéssel küldte útjukra, ettől függetlenül minden csöndes, nyugodt és annyira nevetségesen, kiábrándítóan unalmas.
Zsebre tett kézzel, a fejét lógatva ballag, néha föl-fölsandít a kastélyra, a napfényben megcsillanó ablaktáblák azonban minduntalan bántják a szemét. Kocsikon, motorokon, sárkánytojásokon, tőzsdén és ehhez fogható, felnőttes dolgokon mereng, lényegében megfeledkezve róla, pontosan hová tart.
A tárgy teljesen váratlanul, enyhén súrlódik a vállával. Gondolatai közül felocsúdva, a rémület jeleivel az arcán lép vissza. Mi a... mi?
A szeme összeszűkül, nagyon bizonytalanul billenti oldalra a fejét. Mi. Mi ez. A válla fölött hátrapillant, majd a zsinegre, végül a kalácsra, amit tengerentúli származása okán csak nagy vonalakban kategorizál ételnek. Ühüm. Jó. Kicsit felvonja a szemöldökét, a mutatóujjával megböki a kalácsot, ami cukros ingaként kezd lengedezni a faágon.
Ezek a magyarok furák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A kürtőskalács kileng, pár halovány pillanattal később pedig súrlódó, csusszanó hang hallatszik a lombok közül. Egy "hah?" kíséretében sandít fölfelé, ekkor azonban már késő: egy indokolatlan, rózsaszín nyúlfeneket lát, egyenesen felé röpülni, túl gyorsan ahhoz, hogy reagálhasson.  Reflexből húzza be a nyakát, a légicsapást kikerülni azonban nem tudja. A beazonosíthatatlan tárgy furcsa mód plüss érintésével préseli magát a nyakához, ráadásul, amitől egyenesen kiveri a víz: MOZOG.
   -  JesszusatyaSZENTÚRISTEN!
Kutyamód megrázza magáz, fél kezével a tarkója felé nyúlna, hogy megragadja at ismeretlen eredetű betolakodót, keze azonban puha plüssfüleket érint. Ezzel együtt pedig köszönés és egy nyilvánvaló kérdés is elhangzik.
Ő pedig teljesen megrökönyödve dermed meg ezen.
Az előbbi, görcsös szorítás alábbhagy, a keze bizonytalanul az állat (?) fél tarkójára kúszik, annál fogva leemeli a nyakából, hogy szemmagasságba lengetve jól megnézze magának. A kürtőskalács szélesen kileng a madzagon, cukros maszatot hagyva a térdén.
   -  Váó.
Ennyit tud hozzátenni mindössze, pofátlan módon kezdi forgatni a plüsst a kezében, mintha holmi játékszer (haha) lenne. Leginkább egy nagyon ügyes trükknek gondolja, semmiképp sem bátor nyúllovagnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A tekintete érdektelenül időzik az állomáson vesztegelő tehervonat oldalán, fél füllel két helyi vénasszony pletykálkodását hallgatja, hogy teljen az idő. Nem mintha bármit is értene hadaró, tájszólású magyar beszédükből. Hiába, számára egy évtized sem lenne elég rá, hogy elsajátítsa a nyelvet. Így nem is erőlködik igazán.
Távolról, a hegyek közül vonatfüttyöt hall, elnyom egy ásítást. Kezd hozzászokni, hogy időről időre valami deviáns félnótás miatt kénytelen a peronon vesztegelni, akár egy elcseszett fogadóbizottság, csak hogy az illető a szabadságot megérezve nehogy a vonat alá vesse magát örömében. Na nem mintha a Zengőbarlang vagy a Balatoni Javítóintézet jómadarai közül bárkiért is annyira nagy kár lenne - ez azonban olyan vélemény, amit nem igazán hangoztathat.
Otthon futólag átnézte a fiúcska aktáit, hogy mégis tudja, kinek köszönheti a plusz munkát. Rendfenntartóként az iskolai csínytevők adatai többnyire nála landolnak, csinos kartotékokba sorakoztatva, azonban az, hogy a minisztérium előre megküldi neki, mindenképp kiváltság. Ezen kívül előrevetíti, hogy a hormonzavaros tinédzserrel még biztosan meggyűlik a baja.  
A mozdony lustán kibukkan a dombok közül, ő hátrébb áll, hogy helyet adjon az előrenyomakodó utasoknak. A széngáz szaga szúrja a szemét, pislognia kell, hogy tisztán lássa a leszállókat. Az arcmemóriája messze nem a legjobb, így hamar feladja, úgy dönt, inkább megvárja, míg mindenki abbahagyja ezt a hangyaboly- szerű mászkálást és végre elvonul a tömeg.
A vonat ismét sípol egyet, majd zötyögve továbbindul. Ekkor lép tovább ő is a váróterem mellett.
Nem nehéz kiszúrni a delikvenst, fénykép nélkül sem, elég maga elé festenie minden sztereotípiáját, és lám, a fiúcska ott kuporog a fal mellett, mint akinek a vállát az élet súlya nyomja.
   -  Hey - a cipője orrával megbökdösi a lábát kissé - majd alszol a kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hátrébb lép egyet, ahogy a srác föltápászkodik. Rövid töprengéssel végigméri, mintha azt ellenőrizné, minden testrészével együtt egészben megérkezett a kastélyba, aztán viszonozza a köszönést egy kurta bólintással.
   -  Szevasz - déli akcentusú angollal beszél, elvégre a magyart érintőlegesen ismeri mindössze - Dwayne Warren vagyok, a nevelőtiszted megkért, hogy legyek a dadusod.
Akár kezet is nyújthatna, valahogy azonban mindig viszolygott ettől a fajta bemutatkozástól. Helyette mindössze int egy apót a vasútállomás kapujának irányába, jelezvén, a fiú nyomában akár indulhatnak is.
   -  Ezer dolgom van még.
Hárítja el egyszerűen a bizonyára gúnnyal tűzdelt kérdést. Egy részről botfüle van az ilyesmihez, más részről pedig az ilyesmi általában lepattan róla. Persze, mint mindenkinél, nála is túl lehet feszíteni a húrt - ekkor azonban egy atyai tarkón vágás általában helyre szokta állítani a megfelelő egyensúlyt a tinédzserekkel szemben.
Lassan ballagnak a kapu felé, lépteikbe belezördülnek a bőrödbe tuszkolt holmik. Ő maga, szokásához híven nem hozott magával többet, mint ami a zsebeibe belefért. Az időjárással kapcsolatos, béna megállapításra csak hümmög valamit, előre engedi maga előtt a srácot a kapuban, őt követve hagyja el a pályaudvart.
   -  Hagyd a bőröndöt, fölküldöm a kastélyba. Át kell néznem, hogy van-e benne valami, aminek nem kellene ott lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Átveszi tőle a bőröndöt, leteszi maga elé a földre, a farzsebéből pálcát húz elő. Egy apró intéssel bűvöli meg a tárgyat, ami először megremeg, majd nehézkes döccenéssel felemelkedik, hogy a kastély felé vegye az útját. Korábban manókat használt ilyesmire, de mióta egy szórakozott diák táskájában felrobbant valami, a kis állat pedig elvesztette a fél fülét, inkább senki testi épségét nem kockáztatja ezzel.
A mondatára ismét nem válaszol, mintha sportot űzne belőle, hogy figyelmen kívül hagyja a srácot. Persze, szokja csak meg, az élet erről szól.
   -  A nevelőd és az igazgató megkért, hogy legyek elnéző veled.
Átkel az úttesten, remélhetőleg nyomában a sráccal, útban a kastély felé. Nem sürget a léptein, azonban elég céltudatos ahhoz, hogy jelezze: egyelőre nem lesz itt semmilyen fagyizás. Azt a feladatot kapta, hogy ezt a kis csomagot szállítsa el a kastélyba, a kapuig tehát az ő felelőssége, ha esetleg meglóg. Onnantól kezdve azonban Csongor azt tesz, amit akar, annak az elsimítása már az igazgató hatásköre, ha a falakon belül tesz valamit.
   -  Baromira nem különbözöl a többi gyerektől. Itt szinte mindenki sz*r családból jött, vagy apu bántotta anyut. Pláne a zöldek közt, kész elmegyógyintézet az egész... de a javító miatt mégis rajtad kell tartanom a szemem - flegmán vállat von - Jó magaviselettel engedtek el, ha ez így marad és normális leszel, akkor itt senki sem fog zaklatni. De ha olyat csinálsz, amivel megszeged a megállapodást, a homlokodon csúszva küldelek vissza a javítóba.
Nem fenyegetőzik, a hangja is higgadt marad, ezt azonban nem árt nyomatékosítani az elején. Pláne, hogy a lánya is a kastélyban van, egyszerre személyes üggyé vált az iskola tisztán tartása a mindenféle rendbontóktól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ahogy végigballag a kihalt utcákon, örül, hogy egyre kevesebb köze van ehhez a helyhez.
Csúfos áthelyezése óta nem igazán járt a faluban, leszámítva Léna otthonának sűrű és rendszeres látogatását. Bár ő maga is vidéken, nagyvárosoktól távol született, ez a fajta mágusfalu mégis, már-már túlságosan vidékies számára. Muskátlik, macskakövek, kocsmák - annyira nagyon, nevetségesen és megbocsáthatatlanul európai itt minden.
A könyökével löki be az ajtót maga előtt, miközben rúnákkal felvértezett telefonját nyomkodja, egyáltalán nem figyelve a lépteire. Szakmája kellemes velejárója, hogy anélkül sétálhat be a csárdába, hogy attól kellene tartania, egy üveg vagy szék repül felé. Legyen bármennyire részeges a nagyközönség, azt nagyon hamar megtanulták, kik azok, akikkel nem árt nem kötekedni. Cserébe Dwayne is megteszi azt a szívességet, hogy a csárdában lebonyolítandó ügyletekkel szemben kategorikusan vaknak és süketnek tetteti magát. Ettől függetlenül mindig marad pár jómadár, aki a láttán inkább patkány módjára kisurran a hátsó ajtón - korábban, lelkes suhancként biztosan üldözőbe vette volna őket, mostanra azonban nem sok maradt az egykori vak ragadozó ösztönből.
Ilyenkor inkább nyugalmat és valami párlatot szeretne.
Ledobja magát a pult előtti piszkos bárszékek egykére - mit ad isten, épp a sápatag vérszopó mellé. Sok választása nincs, a kedvenc helye foglalt, a másik széken pedig valamiféle azonosíthatatlan, zöldes barna mocsok tenyészik.
   -  Öööhh...
A fejével biccent a pultosnak, a szemben sorakozó üvegek egyike felé int. Ilyenkor érti meg, milyen nehéz, ha az ember fia egy szót sem beszél ezen az istenverte magyar nyelven, a csapos pedig, milyen galád, nem lépes megtanulni drága anyanyelvét. Ettől függetlenül a hosszú hónapok alatt így is tökéletesen megértették egymást, már-már közeli barátjának érzi a fickót. Amolyan férfias módon.
Amíg a barackpálinkája elé kerül, a telefonjával szórakozik tovább, néha föl-fölpillantva a mellette kuporgó, sápatag alakra. A szeme egy ideig elidőzik az arcán, mintha azt ellenőrizné, igazi-e a férfi, végül egy vállrándítással teszi zsebre a mobilját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hosszasan néz farkasszemet az italával, mintha erőt gyűjtene hozzá. Hiába, az otthoni sufniban lepárolt kotyvalékhoz szokott, a magyarok nemzeti itala fél pillanat alatt képes ledönteni egyébként stabil lábáról. barbár vér, úgy véli, az folyik ezekben a kelet- európai népekben.
A válla fölött hátrasandít, szipog kissé, majd visszafordulva felhajtja az italát. Az végigmarja a torkát, majd égető melegséggel terjed végig a testén. Kissé behunyja a szemét, szereti elképzelni, hogy varázsszer ez, ami lassan elpusztít benne minden unalmat, amiben a mai nap része volt. Egyetlen szórakozása, Léna nincs itthon, a kislánya szintén valahol az anyjánál lebzsel. Meglepően magányos tud lenni ilyenkor.
   -  Te így leprás vagy?
Hirtelen kérdezi meg, arccal fordulva a mellette ülőhöz. Tolakodóan amerikai angollal beszél, akár egy délvidéki, nacionalista dicshimnusz. Zsigerből feltételezi, hogy mindenki beszéli az anyanyelvét, akivel csak összehozza a rossz sors, ha mégsem, fenntartja a jogot az elégedetlen homlokráncolásra.
Különben a kérdése a saját szempontjából teljesen jogos, ő maga pedig gyakran él efféle kijelentésekkel. A sápadt, vízi hulla- kinézetből vonja le a következtetést, márpedig számára minden betegség lepra vagy AIDS- bár pontosan egyikről sincs tisztában, micsoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Furcsa hangot hallat, nehéz lenne megállapítani, nemtetszését fejezi-e ki vele. Az arcát visszafordítja a csapos felé, ismét int neki, lejátszva a már korábbi néma társalgásukat. Apró pohara ismét megtelik a számára egyre kedvesebb nedűvel.
   -  Egy fenét. Texasban úgy bégetnek, mint a tehenek.
Felhajtja az italát, magában dohogva a feltételezésen. Talán, ha cowboy- kalapban sétált volta be egy Colt- ot pörgetve, esetleg túllépne azon, hogy texasinak nézték. Na de így?
Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy bár Dwayne és díszes családja délinak vallja magát, ő maga és testvérei már a kanadai határ közelében születtek és nőttek föl. Viselkedésük és beszédük az apjuk hagyatéka, aki a családja elől kotródott föl északra, hiszen egyetlen és legnagyobb bűne, hogy kviblinek született.
   -  Aztán mi járatban a faluban, nem-leprás-úr? - kérdi átugorva a származására vonatkozó kiigazítást - Még nem láttam a fejed erre.
Valójában sehol sem érdekli, ki miért jön erre az isten háza mögötti helyre. Magától egy pillanatra sem érdekelné, azonban vannak bizonyos kötelességei, amit az a pofás jelvénye miatt tűrnie kell. Ezek egyike, hogy ha gyanús alakot lát az iskola közelében, akkor olyan ívben röpítse el a faluból, hogy a homlokával zsírkrétázzon hazáig.
Aki pedig sápadt, angol, ráadásul nem iszik, az nem csak gyanús de ellenszenves is. Pláne egy ilyen unalmas napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Pár hete. A környékre. Mégis ki hitte volna...?
Bólint egy aprót, a körme alól kezd kipiszkálni valamiféle koszt. Átjáróház ez az egész tetves környék, az bizony. Ő maga igaz nem érti, mi vonzza a mágusvilág krémjét az iskola árnyékába egy azonban biztos: mire megszokná az arcokat és megtanulná, kin illik rajta tartania a szemét, egy vérfrissítés nyomán új arcok bukkannak fel a semmiből. Ezek után akarja nyugodt szívvel ebbe az iskolába íratni a lányát az ember, amikor tudja, miféle szociopaták lakják a környéket.
Ráadásul itt ez a fickó.
Hősünket nem ejtették a fejére, így a legelső előtti megérzése volt, hogy valami vérszopó éjlénnyel van dolga. Egy-kettővel találkozott eddig bilincsben, az egyikük kis híján pedig meglékelte az ütőerét, így nagyjából felismeri őket. Ezt a balsejtelmet azonban egy vállrándítással söpri félre. A vámpírokat, vérfarkasokat és egyéb, magukat emberszabásúnak nevező lényeket ő maga nemes egyszerűséggel a "gonosztevő" kategóriába sorolja. Egy gonosztevő pedig biztosan nem iszogatna itt, amikor annyi friss és zamatos vérbank sétálgat a kastélyban.
Bár ez az alak nem is iszik semmit.
Kínosan hosszan tanulmányozza az arcát, csak sokára fordítja el a tekintetét róla.
   -  Passz. Én ilyen barátságos ember vagyok, tudod, néha rákérdezek. Aztán merrefelé költöztél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kinyújtózkodik a pult fölött, amíg eléri a sós mogyoróval töltött, apró kerámia tálkát, hogy maga elé húzhassa. Az alkohol égeti a gyomrát és félő, hogy túl hamar a fejébe száll. Tinédzserkori incidenseire gondolva felnőtt fejjel ezt már nemigen hagyja.
   -  Hát manapság miféle ember költözik az erdőbe, hah?
Hunyorog kissé, a mogyorót rágcsálja, a tekintete a teremben üldögélők arcán siklik végig, a kérdésére egyáltalán nem vár választ. Ha úgy vesszük, ő is afféle erdei tuskó az összes rokonával együtt, bár ebben az országban ez egyáltalán nem mérvadó. Az a szentéletű Léna is a fák közé költözött, amit egyre kevésbé tart jó ötletnek, hiszen az a pletyka járja, egy vámpír költözött a környékre.
Egy vámpír, az erdőbe.
Egy vámpír.
Az erdőbe.
Az állkapcsa mozgása hamarosan abbamarad. A tekintete visszakúszik a társaságára, itt pedig nincs szükség legilimenciára, hiszen szinte szemmel látható, ahogy kínos lassúsággal a helyükre kattannak azok a bizonyos kerekek. Ismét végigméri az alakot, a szeme kissé összeszűkül. Egy újabb marék mogyorót halászik ki a tálból.
   -  A te fajtádnak semmi keresnivalója egy iskola mellett, Ser Lepra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Összedörzsöli a tenyereit, hogy lerázza róla a sót. Ujjain hosszú forradások fehérlenek, mintha legalább egyszer levágták és visszaforrasztották volna őket. A pohara ismét mágikus módon megtelik, ennek tartalmát már sokkal bátrabban tünteti el, mint először. Többet már nem kér, tapasztalata szerint a három az az adag, amit amerikai gyomorral képes bevállalni anélkül, hogy egy árokban éjszakázna.
   -  Ja, annak.
Bólint egy aprót, a tenyere visszahullik a pultra. Miért érdekli az egész? Franc se tudja. Korábban nem izgatta, kik bújnak meg a falu sötétjében, de újfent egyre gyakrabban kapja magát azon, hogy határozottan nem szeretné, ha léna vagy a lánya ütőerét lékelné meg valaki. Nevezzük ezt akárhogy, ha rákérdeznének, ő úgyis letagadja, egyszerűen csak jobban zavarja a dolog, mint kellene.
   -  Nem teszed be a lábad az iskolába, ugye? - pár másodperc merengés után fordul vissza hozzá - Ez az én körzetem és azokra a kölykökre én vigyázok. Ha bármelyiküket megkörnyékezed, felaprítalak tüzelőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Alig láthatóan elhúzza a száját. Egy újabb adag sós mogyorót tömköd a szájába, néhányat pedig meglehetősen ügyetlenül a földre potyogtat. Persze az igazgató engedélyével. Nem csodálkozna rajta, ha az a hibbant vénember mindenféle éjlénnyel szemben megnyitná a kapukat, hadd lakjanak jól a gyerekekből, mit számít az? Elvégre alakváltók és vámpírok a tanári karban is akadnak. Mesés.
Kissé megrázza magát.
   -  Hát azt a dolgot, amit a hozzák hasonlók csinálnak - von vállat flegmán - Nem lenne jó senkinek, ha a kölykökből nassolnál. Vagy másból. Vagy úgy egyáltalán. A legjobb az lenne, ha simán továbbállnál innen. Senkinek sem hiányzik egy ilyen karóval-a-szívbe incidens. Pláne nekem nem.
Nem fenyegetőzik. Tényleg nem. Dwayne Warren azok közé az emberek közé tartozik, akiknek megvan a saját szabályrendszerük, az övé pedig világosan kimondja: addig ne éljen fenyegetéssel, amíg tényleg nem akarja beváltani. Jelenleg, be kell vallania, a fickó semmit sem ártott neki. Ettől függetlenül jelleméből fakadóan nem tudja megállni, hogy ideje korán ne jelölje meg a területét és biztosítsa, ki a jani a környéken. A legjobb lefektetni ezeket a rangsorbéli szabályokat. Mint a kutyáknál.
   - Ja. - szélesen bólint, egy mogyorót halászik ki a pólója gyűrődéséből - Mágus- terrorelhárítás. De itt csak az a dolgom, hogy ne haljon meg senki. Meg talán, hogy viszonylag kevés illegális cucc kerüljön be az iskolába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A pultra könyököl, ismét nekiáll, hogy a körmét piszkálgassa.
   -  Én...? Rád se szálltam még.
A szája szélén valami vigyorféle gyülekezik. Úgy fest, elérte, amit szeretett volna, ha már így körbepisilte a területét, minden rendben van. Nem akar ő konfliktust, annyira nyűgös és macerás az egész, a papírmunka, a bilincsbe verés és kihallgatás, jobb ezt elkerülni. Vele lehet tárgyalni, bizony ám. Az itteni alvilág krémje is megmondhatja, közülük nem egy tartozik neki apróbb szívességekkel. Vagy összegekkel.
   -  Felőlem tök oké. Van egy lányom, így ekkora - a padlótól számítva a tenyerével mutatja egy tízéves magasságát - sz'al ha mégis éhes lennél, na az ekkorákat kerüld el.
Ismét vállat von, majd vontatottan feláll. A zsebébe nyúl, először úgy tűnik, pénzt keres, végül azonban egy szál cigarettát vesz elő, hogy a szájba tegye. A szál billeg, ahogy beszél.
   -  Na akkor viselkedj jól. Ha nem, az ágyad alatt leszek egy karóval. Na szevasz.
Egy gyújtót is keres, majd anélkül, hogy a pultosra nézne, a kijárat felé indul. Út közben int az egyik ajtó mellett állónak, akkor áll meg és gyújt rá, amikor a hűvös, esti levegőn áll.
Valahol nem bánja, hogy aurornak ment, a dolognak megvannak a maga apró előnyei. Az italát például kivétel nélkül a ház állja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Mesélő
jelen esetben pedig Dr. Mácsai Zója

A monoton zsivajtól a feje sajog és lüktet. A feje fölött valami papírgalacsin röppen el, hogy fejbe vágja a két sorral mögötte ülőt, ő azonban erre már nem pillant föl.
A tudatlan szemlélő azt hihetné, dolgozik, Dwayne papírmunkáit azonban már nagyon régen titkárnőre bízták. Némi biztatás után a vezetőség is rájött, mindkét fél számára könnyebb, ha megengedik neki ezt a luxust, akkor legalább valaki megcsinálja ezt a pepecselő munkát. Most mégis az asztalánál ül. A száját összeszorítva koncentrál az előtte heverő, kopott szélű könyvre, fél kezével az asztalon támaszkodva, takarva azt az illetéktelenek elől. A szeme sebesen váltakozik a sorok között, néha tompán formálja a szavakat, a külvilágról pedig a legkevésbé sem vesz tudomást.
Míg valaki a vállához nem ér.
Riadtan rezzen össze, lelöki a könyvet, ami így gerinccel fölfelé a földre esik.
   -  Jesszus, Zója, mi van már?!
Hátrébb csúszik a székével, bal kezét az asztal szélén tartva hajol le, hogy felvegye a könyvét, majd címoldallal lefelé ledobja egy halom papír tetejére. Apró, alacsony falakkal határolt irodaféle az itteni territóriuma egy nagyobb terem folyosókkal és irodasarkakkal szabdalt masszájában. A könnyű szerkezetes válaszfalon egymást átfedve és kitakarva térképek és fotók függenek színes gombostűkkel feltűzve, köztük ismerősök és körözött bűnözők váltogatják egymást. Az asztalán egy halom hivatalos irat és mappa tetején nehezékként egy hamutartó, mellette pedig egy baseball labda hever, ezen kívül mást nemigen tart apró munkaterületén.
Mint mindig, hivatalos egyenruháját viseli, a sötétszürke anyag vállrészén hímett betűk hirdetik, hogy a Varázsbűn- üldözési Kommandó tagja.
   -  Mer' haldoklik valaki vagy mi van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál

Szokásához híven a diáksereget megelőzve sétált le a Nagyterembe, hogy elkerülje a fölösleges tumultust. Az ételek ilyenkor már csábítóan sorakoznak a hosszú asztalok mentén, legtöbbjük azonban még érintetlen és attól sem kell tartania, hogy kihűltek. Rajta kívül mindössze páran lézengenek itt ilyenkor, az asztalok között szétszóródva, a legtöbbjük tudomást sem vesz róla.
Belépve azonban nem sétál végig a termen, hogy a végében komoran kiemelt tanári asztalhoz telepedjen. Sosem szeretett az emelvényen enni, mindig olyan érzése támad, mintha bámulnák, vagy becsmérelnék őt. Ehelyett egy laza jobb kanyarral, pár lépés után a Levita szinte teljesen üres asztalához ül, rögtön maga elé húzva az egyik fényes tányért. Sokkal üdítőbb a kölykök közt enni, a Levitának pedig más előnyei is vannak: többször megtapasztalta már, hogy a konyhában dolgozó manók a pontversenyben nyerésre álló ház asztalához sokkal szívesebben csempészik a legfinomabb falatokat, mint máshová. Ez az elképzelése mindeddig helyénvalónak bizonyult.
Tekergős tésztát és sötét, húsos ragut szed magának, a villáját ügyetlenül a kezébe fogva túr bele, majd enni kezd.