Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A fotócipője egy hártyásodott felszínű pocsolyába csobban, a léptei monoton dobogása töri meg a környék mély csöndjét. Utcalámpák és árnyas fák haladnak el mellette, ahogy továbbfut, élvezve, hogy a fizikai fáradtság lassan utoléri az elme tompaságát benne. A fittségre valójában sosem fektetett különösebb hangsúlyt, az élet edzette olyanná, amilyen, ne pedig holmi konditeremben való izzadás - erre azonban időről időre szüksége van, hogy levezesse a feszültséget. Hol az erdő mélyén, hol a faluban, megteszi a maga köreit. Általában éjjel, egyedül, amikor a legbékésebb a környék.
A játszótér mellett, kifulladva lassít sétára. A lélegzete párája felgomolyog az utcalámpa gömbjének fényében. Felszisszen, a jobb kezét az oldalára szorítja, igyekszik, kihúzni magát, hogy csökkentse a rekeszizmába álló görcsöt, pedig ösztönösen összegörnyedne. Érzi, ahogy a pólója a pulóvere alatt a bőréhez tapad, a teste egészen felhevült már, így mégsem fázik. Körbenéz, a legközelebbi pad felé sántikál, köhög néhányat, hosszan vesz mély levegőket, újra és újra és újra...
Hallgatja a környék csöndjét, melyet csak a légzése nyugtalan ritmusa tör meg. Egy kutya ugat a távolban, egy ajtó csapódik, különben annyira csöndes, békés és szokatlanul hideg a falu. Épp, ahogy szereti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A falu templomának távolba vesző tornya felé pillant, melynek számlapja kísértetiesen lebegő fénykorongnak tűnik a távolból. Meggörnyed kissé, kifújja a levegőt, ismét kihúzza magát, majd visszafordul a pad felé...
   -  Holy sh...!
Egészen konkrétan hátratántorodik a hirtelen riadalomtól. A padon, ahol eddig egy teremtett lélek sem ült, most egy sötét csuklyás, hullasápadt arcú lány kuporog, ahogy egy groteszk, dagadt veréb. A gyér fényben mindössze ennyit lát belőle ugyanis, semmi többet és, valljuk be, semmi különösebben ijesztőt vagy természetfelettit.
A szíve hevesebben kalapál, a pulzusa jócskán megugrik, ám hamar megtalálja a maga egyensúlyát ismét. Elfúlva lélegzik ismét, tovább tapogatva az oldalát ujjatlan kesztyűs, összefagyott kezeivel.Mintha dohányozna, kavarog minden levegővételt követően a párája.
   - Mi a... hát anyádat ijesztgesd!
Durván förmed rá, hátrébb lép egyet, a tekintetét az ég felé fordítja. Ismét megtörli a homlokát. Persze, megtanulnak hoppanálni, ezzel rögtön úgy érzik, roppant vicces felbukkanni az ember háta mögött az éjszaka közepén, ráhozva a hideg frászt. Ezek a mai fiatalok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az orrán keresztül lélegzik, az ég felé bámulva, hagyva, hogy az oxigén jótékony hatása nyomán az oldala szúrása szép lassan alábbhagyjon. Most, hogy áll, a hűvös lassan átszivárog a pulóverén, hideg borzongásra kényszerítve a futástól leizzadt testét. A hajának kusza tincsei az arcához tapadnak, megrázza a fejét, hogy ne lógjanak a szemébe.
És akkor a lány feláll.
Dwayne-t igencsak kemény fából faragták, már ami a félelmi küszöbét illeti. Az évek során eleget tapasztalt ahhoz, hogy a veszélyekre bizonyos szintig tompává és érzéketlenné váljon. Annyiszor nézett farkasszemet pálcával vagy lőfegyverrel, hogy azt kár lenne összeszámolnia, és mégis...
Mégis ebben a lányban van valami rendkívüli. Valami egészen bizarr, valami...
Agyarak.
Ahogy a lány felé lép, ő vele szinkronban hátrálni kezd. A kezeit lassan feljebb emeli, a szája elnyílik, ahogy a légzése szaporábbá és szabálytalanná válik. A sárgás lámpafény különös árnyékba vonja a lány arcát... azt a bizonyos jelet azonban egészen biztos, hogy nem a képzelete festette a szájába. A szíve ritmusát a fülében hallja dübörögni, egy apró faág megreccsen, ahogy hátrálva rálép.
   -  Hagyj engem békén!
Szinte meglepi, ahogy végül megtalálja a hangját; meglepő durvasággal kiált rá. Ő azonban nem teljesen hülye, az életösztöne pedig tökéletesen a helyén van, hát hiába játssza meg magát, mindenkinek egészen egyértelmű, mennyire fél.
Nyel egyet, érzi a pálcáját a zsebében, ám bármennyire csábító a lehetőség, nem mer utána nyúlni. Dermedten néz farkasszemet vele, a hideg végigkúszik a gerincén, egyszer végigrázva az egész testét.
Hogy mennyire gyűlöli az éjlényeket...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Gyorsan pillant a háta mögé, mintha menekülőutat keresne. A kezeit tenyérrel előre tartja a levegőben, megadva magát annak, ami következik... bár inkább a zsibbasztó félelemtől mozdulatlanná dermedve.
Sokkal szorultabb helyzetben is volt már ennél, rövid és semmitmondó élete során. Nem szabadna pánikba esnie ettől, ám ezt egyedül az a buta, dermedt agya nem tudja. A bestiák, a varázslények, minden, aminek vérszopó foga van- ezek az ő gyengéi. A fegyverektől nem fél, az átkoktól sem. Az agyaraktól annál inkább.
Ösztönösen kapja a feje elé a kezeit, ahogy a hirtelen támadt szél hulláma végigsöpör a játszótéren. Falevelek kavarognak a lába körül, ő pedig összeszorított szemmel húzza össze magát, mint az ember, aki pofont vár... ám mégsem történik semmi. Hevesen dobogó szívvel hunyorog a szemébe hullott homokszemek miatt, a mellkasa fájóan dobog...
A neohippi frizura. Ez ékelődik kettejük közé, mintha egyenesen az égiek küldték volna a segítségére. Már-már csodálkozva ereszti le a kezeit, a férfi válla fölött átnézve kapja a tekintetét a vámpír nőre, majd vissza Adam tarkójára.
És ekkor megérti. A kötelék.
A felmentő hadsereg megérkezett.
   -  A vacsorád a te jó büdös...!
Értelemszerű szitkozódással fejezi be a mondatát, magából kikelve ordítva a lányra. Mintha áthatolhatatlan pajzsot tartottak volna elé, a szánalmas kis halandó oly' gyorsan találja meg a hangját ismét. Persze továbbra is szigorúan a férfi háta mögött marad, onnan azonban, akár egy pórázon tartott kölyökkutya, bizonyára szívesen folytatná az acsarkodást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Kicsit elragadtatta magát. A lelke mélyén felröhög, ám az eddigi évek tapasztalatai megtiltják neki, hogy erről nekiálljon vitatkozni a lánnyal. Nem idióta ő, az életösztöne tiltja, hogy a magas frekvenciájú hang veszélyének huzamosabb ideig is kitegye magát.
A karait összefonja maga előtt, türelmetlenül megforgatja a szemeit.
   -  Rendben van, akkor Campo kisasszony... ha a hölgynek úgy megfelel és lesz időm rá, talán teszek valamit az ajtajára, ami nem engedi be az elsősöket.
Talán. Esetleg. Ha olyan kedve lesz. Ígéretekben persze nagyon jó, mint akármelyik férfi, a diákoknak azonban meglehetősen ritkán tesz szívességet, akkor is komolyan megkéri az árát. Persze, nem tagadta sosem, neki is megvannak a maga kivételezettjei, akiknél szokatlanul alacsony tarifával számláz, ám Gabrielle sajnálatos módon, eddig nem tartozik abba a szűk körbe.
   - Majd még kitalálom akkor, mi kell - hagyja rá végül a bartelt - Addig meg viseld el a macskaszőrt, kicsi lány. Megegyeztünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bár kívülről igazán úgy fest, a megmentője megérkeztével egészen kinyílt a csipája történetünk egyetlen halandójának, a gyomra még mindig akkora, mint egy nagyobb fajta, éretlen dió. Akárhogy nézzük, vagy kerülgetjük a kérdést, hármójuk közül ő áll legalacsonyabban abban a bizonyos táplálékláncban, különben pedig...
A tekintete a lányról Adamre kúszik, majd lassan vissza. Majd ismét a férfire. És mi van akkor, ha ezek ketten történetesen most megbeszélik, hogy inkább összefognak és jól elfogyasszák őt? Elvégre... hát ő tényleg nem tud túl sokat ezeknek a lényeknek a viselkedéséről, de a fajhoz való hűség lehet, hogy ezekben a ragadozókban is működik. Nincs kézzel fogható garanciája, hogy a jó társaság nem ihleti meg Kensingtont ahhoz, hogy inkább mégis jól csapra verje őt és a hölggyel együtt elkortyolgassák ebben a romantikus holdfényben.
Amíg Adam a fajtársához beszél, ő alig észrevehetően hátrál egy fél lépést. Borzasztó hányingere támad, a sápadtsága az arcára is kiül, a hirtelen magabiztosság az arcán pedig egymást kergető kétségekbe fordul.
Finom a véred, hallja Adam hangját jóval korábbról. Van, akinek elég jellegtelen az íze.
Nem gondolta volna, hogy valaha ezért fog könyörögni, de a játszótér sötétjében, fél lábbal a homokozóban taposva, egyszerre azon kapja magát, magában imádkozik, hogy a kinézetére kiüljön, valójában mennyire nem tápláló és undorító  íze van.
   - Mi a sz*rt keresel itt, mi? - emeli föl ismét a hangját, Adam válla fölött szólva a nőhöz. A férfi néma felszólítását vagy figyelmen kívül  hagyja, vagy még csak észre sem vette - Kotródj el innen, vagy rád hozom az egész minisztériumot!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A kocsma fülledt, párás levegője után keményen vágja mellkason az utca már-már maró, hirtelen hidege. A pár nappal korábbi eső hátramaradt pocsolyáinak felszínére már vékony hártyát húzott a novemberi éjszaka, a levegőbe a fa tüzelésű kandallók füstjének kesernyés szaga vegyül.
Monoton léptekkel sétál a lány balján az utca fénylő gömblámpái alatt. A kezeit a zsebében tartja, fázik és nyűgös, ám a friss levegő sokat tisztított egyre ködösödő agyán. Nem ivott eleget ahhoz, hogy rosszul legyen, így ezt még jótékonyan kezeli a fagyos, füstös levegő.
   -  Hmmm-hmmmph...
A szája belső felét rágcsálva pillant a kirakatok üvege felé, melyben visszatükröződik furcsa párosuk fázó, gyalogló alakja. A kérdésre sok, egymástól különböző kérdést adott már, attól függően, épp kivel beszélt. A teljes igazságot persze tudja, kénytelen megtartani magának, mindössze a hazugság mértékét váltogathatja kicsit. A szeme a lány tükörképén időzik egy ideig, végül szusszan egyet.
   -  Engem csak úgy küldtek. Beosztott vagyok, ha úgy tetszik, a hazámban pedig úgy döntöttek, kell egy ember itt is. Hát jöttem. Nem volt sok választásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Valahol mélyen ismét megkönnyebbül, ahogy a lány, mint a legtöbben, beletörődik ebbe a semmitmondó félválaszba. Küldték, mert jönnie kellett, jönnie kellett, mert otthon nem maradhatott. A jogban vádalkunak nevezik az ilyesmit; egy szívesség neked, egy szívesség nekem, az amerikai állam is jól járt, az ő csuklójáról pedig hamar lekerült a fénylő ezüst karperec. Ám erről nem kell tudnia boldognak- boldogtalannak, talán senkinek sem.
   -  Mit tehettem volna? - rántja meg a vállát egyszerűen. a szemét végül elfordítja a tükörképükről, visszapillant a mellette lépdelő lányra. Ki tudja miért, egész kellemes, hogy nincs teljesen egyedül, ami lassan egészen az agyára megy. Persze, ha szeretne, bármikor beehetné magát vagy Zója, vagy esetleg Adam házába, ám most még sincs szüksége rájuk. Ez a Gabrielle nem tud róla semmit sem, ahogy ő sem róla. Tehát lényegében akármit mondhat anélkül, hogy annak különösebb következményei lennének - Az auror csak egy munkás. Mint egy szemétszedő. Ebben nincs semmi magasztos, meg úgy... semmi. A valójában a kormánynak dolgozunk, ami meg azt tesz velük, amit akar. De azér' nem mondom, hogy örültem neki.
Kiborult, csapkodott és ordibált, majd egészen megzuhant. Az emlék fájóan rémlik föl benne. Úgy érezte, leejtették, kidobták a kukába, mint egy hasznosíthatatlan szemétdarabot. Lényegében ez is történt.
   -  Szerinted...? - kérdez vissza oldalra sandítva rá - Te mennyire balhéztál volna a helyemben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Felröhög a lány válaszán, valamiért ez a néhány, gyermeteg mondat jócskán lendít a kedvén. A járdára pillant, magában vigyorogva idézi vissza az évekkel korábbi jelenetet. A kihallgatóban hárman ülnek a két felettese és ő. Ott azonban nem volt helye felpattanni és a jogairól beszélni, vagy a szabadságáról, a szabad akaratáról, bármiről. Erről persze bőven kioktathatná a lányt, amíg aurorokat tanított, meg is tette minden alkalommal, és mégsem... Kifejezetten szórakoztató, sőt, kedves ez a nagy hévvel előadott, lázadó naivitás, nem ő lesz az, aki ezt kioltja benne. Mert valaki ki fogja, ez nyilvánvaló. Egyszer. Ha elég idős lesz hozzá.
   -  Óvóbácsi nem lehettem, hát auror lettem - válaszol könnyedén, tovább nézve a lány finom vonásait - Khmmm... valójában nem t'om. Felénk ez nem olyan, mint itt. Ott nem kell mindenben jónak lenni, leginkább soroznak. Jelentkeztem, mert érdekesnek tűnt. Egy ideig az is volt. Nem egy nagy történet.
Ismét csak a vállát rántja meg, a szeme továbbsiklik a szőke hajon, ahol egy ideig időzik, csak aztán pillant tovább az utca túlvége felé. Mindenki ezt kérdezi tőle. Miért lett auror? Hát honnan tudja? Az lett és kész. Így alakult.
   -  Viselem, Hát nem olyan sz*r ez. Itt van a lányom meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A kandallóban lobogó tűz mozgó fényfoltokat vet elgondolkodó, komor arcára. Érzi a lángok hőjét, ami megnyugtatja, kellemesen elálmosítja őt, higgasztva a téma által okozott zaklatottságán.
Magán az eseten ő valójában ezer éve túllépett már. Ez van, megtörtént, nem is egyszer. Zójával hoztak néhány felelőtlennek tűnő döntést, ami végül Nina közvetítésével az akkori barátnője fülébe jutott. Igen, talán hiba volt - ám teljesen jól tudja, hogy nem ő az első ember a világtörténelemben, aki ilyesmit csinált. A szemében a megcsalás még csak nem is akkora égbekiáltó és halálos bűn... elvégre felnőtt ember, Léna pedig még csak nem is a felesége volt, hanem a barátnője, valahol a világ végén. Ez nem bűn. Valójában egyáltalán nem az.
   -  Pedig jobb lenne, ha megbosszulnád és kész - néz rá végül teljesen nyíltan és őszintén - Üss meg vagy valami és legyünk már túl ezen a témán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

   - Mindenki hallott róla...
A korábbi vigyor javarészt lehervad az arcáról, ezt már komorabban dünnyögi maga elé. Fázva húzza összébb magát és lép tovább az egyre jobban lejegyesedő járdán.
Amikor idekerült nem nagyon reklámozta senkinek, hogy van egy lényegében törvénytelen lánya, aki ráadásul nem is teljesen ember. A családjában és a környezetében ez elfogadhatatlan lett volna, a szülei mind máig tabuként kezelik az Európában született, fattyú negyedvéla unokát. Aztán ahogy Mina az iskolába került egyáltalán nem tudta tartani azt a kis lepcses száját: Dwayne Warren, az auror, egyszerre Dwayne Warrenné, a büszke családapává vált, még akkor is, hogy a valóság ennél nem is lehet távolibb. Ő nem jó apa, véleménye szerint még csak nem is jó ember, hát a lányáról sem beszél szívesen.
   -  Meg... minden. Meg minden, ennyi.
Lépés közben csak ingatja a fejét, a templomtorony távoli, fénylő számlapját figyeli, majd visszasandít a lánykára.
   -  Ha elmondanám, meg kellene, hogy öljelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Bólint egy parányit, bár talán nem is értette tisztán a választ. Nem, határozottan nem érezné jobban magát egy kiadós agyalásról, attól, ha a nő kecses kis kezei betörnék az orrát. Attól azonban határozottan jobban lenne, ha a jelenlegi helyzet bármerre is, de végre elmozdulna erről a kényelmetlen holtpontról. Ő nem túl haragtartó, alkatilag képtelen bármilyen heves érzelmet, mint például az indulat, huzamosabb ideig fenntartani, ahogy a hosszú sértődöttségre is javarészt képtelen. Mélységesen unja már, hogy Léna közelében lapos kúszásban kell közlekednie, Nina megvető pillantásairól nem is beszélve, amikor néha belebotlik a folyosón...
   - Holy f...
Egy macska reflexeivel rántja a kezeit az arca elé, így a díszpárna a kabátja alkarján puffan, anélkül, hogy arcon vágná. A mozdulattól az egész teste összerándul, izomi védekezésként a gyermeteg, ám tényleg hirtelen támadásra.
   -  Ennyi? - pislog továbbra is felemelt kezei védelméből a nőre - Hát ez nem valami sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Összeszorítja a szemét, a kezével a fejét védve hárítja el a következő, párnás ütést. Mindkét lábát felhúzva fordul oldalra, a nő felé, behúzott nyakkal hárít.
PAFF. Léna következő ütése keményen fültövön vágja. PAFF. A párna valahová a hasa felé céloz, végül azonban ez is a karján puffan, majd ahogy a következő is. Pillanatokra nyitja ki a szemét két gyerekes támadás között, ami különben tényleg nem fáj - de mégis meglepően kellemetlen. Mégsem próbálja elkapni a  nő kezeit, hogy lefegyverezze vele, csak a fejét védi rendületlen, leginkább, mint egy fejre fordított teknősbéka.
Adja csak ki. Ennek így kell lennie.
   -  Jójójójójó jóvanmár!
Sűrűn véve a levegőt hunyorít föl rá, védekezőn tartva a kezeit, fölkészülve az utolsó válaszcsapásokra. A kabátja egészen felgyűrődött a törzsén, a takaró pedig a földre esett róluk ebben az eszetlen ficánkolásban.
   - Paraszt, igen, van még valami?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Végül leengedi a kezeit, bár agyban továbbra is fel van készülve Léna következő kitörésére. Farkasok közt nevelkedett, ha a testvéreivel nézeteltérése akadt, ők is leverték egymáson, ezzel hárították el a későbbi konfliktust, így ő maga nem is ismer mást. Beszélni, érzésekről tárgyalni, az végképp nem az ő asztala és szerinte nem is old meg soha semmit.
Följebb húzza magát, ismét felül a kanapén. A kabátját ügyetlenül visszahúzza magára, két- három rúgással kiszabadítja a jobb lábát, ami a takaróba csavarodott. Fölsandít a nőre, némán tűri annak lihegő, kifulladt szidalmait.
   -  Valamiért mégis így szeretsz.
A szemébe hullott haja alól figyeli az arcát, majd egyszerűen, pofátlan őszinteséggel fejezi be Léna megkezdett, ingerült mondatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Figyeli, ahogy Léna arca megváltozik. Ő maga sem tudja, mire számít, hogy mit szeretne elérni ezzel... de mégis, furcsa elégedettséget jelent számára, ahogy a nő szemében egyfajta riadalom csillan. A szavaival ellentétben közel sem biztos abban, amit mond, egyfajta szurkálódásnak, már-már bántásnak szánta: látod, bármilyen is vagyok, bárminek elmondhatsz, még mindig velem akarsz lenni és az enyém van.
   -  Akkor jó.
Végül elfordítja az arcát róla. Léna tagad, bár olyan arcot vág, mint aki épp most fogja összepisilni magát -ő pedig már nagyon rég nem tudja, mit gondoljon.
Az elsó ajkába harap, megforgatja a szemeit. Egy mordulással, hirtelen áll föl a kanapéról, visszafordulva még zsebre vágja a telefonját.
   -  Asszem én inkább... na csá.
Nem néz rá, nem reagál. A sértődöttség kifejezésével az arcán nyomja a zsebébe a kezeit, majd összehúzva a kabátot magán csörtet ki a pihenőből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Köhög, megütögeti a mellkasát, hosszan vesz mély levegőket, a cigarettát csak aztán veszi vissza a szájába. Talán le kellene szokni, tűnődik kifújva a párával vegyülő füstöt, legalább is addig mindenképp, amíg teljesen meg nem gyógyul. Légcsőgyulladás, ahogy a gyógyító mondta, egy bájitallal kezelhető, ám neki nincs ideje beszerezni, különben is tudja, három nap múlva már kutya baja sem lesz. Addig pedig kénytelen lecsökkenteni a dohányzásának adagjait.
A rét egyik, kastélytól távoli padján ül, amiről előzőleg bűbájjal felszárította a napokkal korábbi, fagyos esővizet. A környéken lágy, késő délutáni köd hömpölyög, egészen eltüntetve a kastély tornyait. Fázva húzza összébb magát, hiába öltözött vastagon a bőr kabát alatt, a nyavalyás hideg minden rést megtalál, hogy a testébe harapjon.
A franc enné meg rakásra ezeket a szabályokat, szinte a világ végén kell fagyoskodnia, ha el akar szívni egy átkozott cigarettát.
Ujjatlan kesztyűs kezét megbillentve hamuzik maga mellé, összefonja a kezeit maga előtt, úgy dől hátra. Ma nem tanított, ellenben este ügyelnie kell, így eleve kissé nyűgösen készül a rá váró hosszú, hideg éjszakára. A kastély olyankor csak az övé. Csak az övé...
Egészen behúzza a nyakát, fölfelé hunyorog az égre. Talán aludni kéne márciusig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha hívják, akkor menni kell - az ő apró, mágikus csipogója  pedig nem sokkal dél után szólalt meg, jelezve, a minisztériumban szükség van rá. Hopp- hálózaton keresztül hagyta el a kastélyt, hogy az osztagához csatlakozva (Lénát pedig értelemszerűen hátrahagyva) Szegedre utazzon, ahol a halaszthatatlan begyűjtés várta. Talán hat óra elmúlt, mire végeztek, ő pedig egy fáradt, meggyötört sóhajjal végül visszaöltözhetett aurorból civilbe. Sűrű napjai vannak, sűrűk és fárasztók...
Hát egyáltalán nem csoda, hogy a nap folyamán egyetlen egyszer sem gondol a szobájában édesdeden alvó rellonos lányra.
Halkan oldalaz be az ajtón, vigyázva, nehogy felébressze a falon szunyókáló, házsártos portrékat. Mostanában gyakran gyűlik meg a baja velük, ha teheti, igyekszik észrevétlenül elosonni az irodájáig, megelőzve a balhékat és hisztériát. A kezét leejti a kilincsről, álmosan pislogva megfordul...
És épp csak kevés híja van, hogy nem kap szívinfarktust.
Egész testében összerezzen, a táska lecsúszik a válláról, valahol a könyökénél állapodik meg egy hirtelen rántással.
   -  Holy... Cyanne, a frászt hozod rám, aszittem már tökre nem vagy itt - arrébb oldalaz az ajtóból, a táskáját ledobja maga mellé - Különben mit csinálsz mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Félszegen ismét a lányra pillant, majd kissé, bizonytalanul megrázza a fejét. A büszke apa. Nem, ő biztosan nem tartozik ebbe a díszes kategóriába, aminek létezéséről évtizedekig még csak sejtelme sem volt. Az ő apja szerette őt - és szereti a mai napig -, ám mindezt a maga kemény, ám egyenes és kissé régimódi módján. Biztos büszke arra, ahonnan Dwayne indult és amivé lett, ezt azonban soha nem kötötte volna az orrára. Vállveregetést, igen, azt kapott, amikor elvégezte az akadémiát, az is lehet, az öreg Jonathan néha dicsekszik is a cimboráknak, amikor vadászni indul velük. De, hogy ezt éreztesse - na nem, az a harmadik fivérnek már nem jár.
   -  Különben mér' lőnék le bármilyen srácot? Mina tud vigyázni magára.
És majdcsak nem lesz olyan, mint az anyja és én.
Megrázza magát, egy hosszabb lépéssel átlépi az útjábe kerülő, jegesedő pocsolyát. Az utca üres és hideg, senki sem mászkál errefelé, csak az ő szokatlan párosuk. Mit is keresel különben ezzel a lánykával itt ilyenkor, Dwayne?
   - Nem értem, miért - kérdi őszinte csodálkozással pillantva a leányzóra - Ennél jóval rosszabb is lehetne. Őszintén, ez nem annyira sz*r.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A szájába fogja a cigarettát, összedörzsöli a kezeit, hogy valamennyire megmelegedjenek. Talán idézhetne apró, mágikus tüzet maga mellé, akkor nem fagyoskodna ebben a novemberi ködben - mégis, van valami otthonos, valami egészen megnyugtató a vacogtató hidegben.
Furcsa dobogást, érdekes, halk lépteket hall, mintha tőle jobbról hordaná felé a ködös, nyálkás levegő. Kissé megbillenti a fejét, hallgatja, bizonyára őz vagy szarvas lehet, bár azoknál jóval hangosabb. Kis trampli... Eszébe ötlik, hogy talán vadásznia kellene, olyan régen tette. Csak magához inti a fegyverét, kilőhetné anélkül, hogy egyáltalán fel kellene kelnie erről a padról. Persze, abban aztán végképp nem lenne semmi élvezet...
Végül a válla fölött néz hátra, hogy a szemével hunyorítva kutassa föl a hideg, nedves fűben galoppozó állatot. Egy világos sörény és hosszú sálakból álló farok libbenését látja, karcsú, kissé hamuszín testet... felvonja a szemöldökét, az egyik karjával a háttámlára támaszkodva fordul hátra.
És akkor megérti.
   -  Te szent sz*r...
A szája elnyílik, a cigaretta majdhogynem kihullik belőle. Sokat látott és sokat tapasztalt eddigi életében... unikornist azonban eddig sosem. Hallomásból tudja, hogy ezek kerülik az embert, és mégis... ez egy lánykával sétál az iskola szinte közvetlen közelében.
Szaporán pislog, hogy meggyőzze magát, tényleg nem lát rémeket. És nem. Az márpedig, akárhonnan nézi, bizony unikornis és egy... lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő