Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Az étlen- szomjan elzárásra sajnos a diri bától nem kaptam engedélyt.
Mormogja, ahogy visszazárja a fiókot és kissé lehajolva kihúzza az alatta lévőt, ellentétes kezével az asztalra támaszkodik. Ebből nyilvánvalóan egy árva szó sem igaz, sosem tervezte, hogy gyerekeket kényszerítsen a pincébe büntetés gyanánt. Tény, hogy nincs tanári végzettsége, mégis tudja, hogy az a cselekedet nagyon, nagyon helytelen lenne. Különben pedig... a rellonosok eleve ott alszanak mindig, hát hol lenne ebben a büntetés?
   -  Persze, hogy nem - forgatja meg a szemét könnyedén, arrébb tolja a fiók kacatjait, láthatóan keresve valamit - Ahhoz még nekem sincs szívem. A tinédzser lányoknak ez az egyetlen nap, amikor büntetlenül öltözhetnek úgy, mint eeeegy...
Megpillantja a vékony, bőr madzagfélét, egy rántással húzza ki a javítani váró dolgozatok alól, melyek kupaca összedől, kaotikus halmot alkotva. Egy lökéssel zárja vissza a fiókot.
A kezében vékony, sötétbarna szíjféle tárgy függ, két végén vékony aranyszínű csattal, mint egy dísztelen, egyszerű karkötő. Ha azonban igazán közelről megnézi az ember, a felületé apró fekete vésetek húzódnak. A fény felé tartva szemléli meg, majd veszi át a másik kezébe.
   -  Kapsz egy kis ajándékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Könnyedén elneveti magát. Elsétál az asztala mellett, hogy megálljon a lánnyal szemben, megtartva az egészséges távolságot. Arra már rájött, hogy a legtöbb rellonos afféle északi nagyúrként viselkedik, különben még a kisujját is eltartja a teáscsészétől, hát nem árt kiterjeszteni az intim zónájukat, ha nem akar hisztériát hallgatni.
A tenyerét felfelé fordítva nyújtja ki a lány felé, a másikban a karkötőt az oldala mellett lógatja, mint holmi kacatot.
   -  Rendben van, sz*rul fogalmaztam. Ez a büntetésed.
A hangja könnyed, szinte már-már baráti. Türelmesen várja, hogy Cyanne beadja a derekát, bármennyi időbe is telik mndez.
   -  Nem fog bántani, vagy megátkozni, ha attól tartasz - magyarázza tovább, a lány vonásait fürkészve - Legalább is nem úgy, hogy kárt tegyen benned. De az éjszakai járkálásnak ára van, kicsi lány. Ha ezt felveszed, márpedig muszáj lesz, akkor meglátod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Végül a lány sem lát más megoldást, mint hogy engedelmeskedjen a néma kérésnek. Kezdi megérteni, hogy néha a türelem is lehet épp annyira célravezető, mintha erőszakkal kényszerítette volna együttműködésre. Minden nap tanul valami egészen újat.
Akkor veszi le a tekintetét a lány szemeiről, amikor az végül bizonytalanul kinyújtja a kezét. Szinte csodálja, hogy nem égeti a bőrét az ellenálló passzivitás, ami minden mozdulatáról süt, mintha azt is utálná, hogy egyáltalán itt kell lennie. Nagyon helyes, a büntetésnek végtére is ez a lényege.
   -  Amíg ez rajtad van, bőven lesz alkalmad éjszaka sétálgatni. Ez nem fogja hagyni, hogy elaludj - magyarázza monoton hangon - Akkor fogom levenni, ha bocsánatot kérsz. Tudod, miért.
Óvatosan illeszti a vékony csuklóra a bőrt, ügyetlenül, mintha ő is tartana tőle, hogy a lányhoz érjen. Talán így is van. Egy pár pillanatig még csodálja a művet.
   -  Akkor jó szórakozást estére - fejezi be a beszélgetést könnyedén, az ajtó felé intve. Viszlát, Kismadár, még úgyis visszajössz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hallotta innen- onnan, hogy a DÖK nem kis erőfeszítésébe került ennek a fekete-fehér varázslatnak a helyére bűvölése, így az illúzió, bár meg kell hagyni, lenyűgözi a maga nemében, de nem lepi meg. Belegondol azonban, hogy ha több időt töltött volna a jelmeztervezéssel, mint hogy felkapta ezt a meglepően kényelmes kezes-lábas pizsamát, mist biztosan nagyon, de nagyon ingerült lenne - hát feketén mégis hogy mutat a művér? Mintha simán lef...
   -  Nem furák, csak megvan a stílusuk. No meg a szabad fegyverviselés.
Az eltelt két évtized jótékonyn finomított a lövöldözős emléken. Mára inkább röhögve emlékszik vissza rá, megfeledkezve az apró, ám annál jóval fontosabb tényről, hogy mennyire be volt rezelve abban a pillanatban. Na nem ő lett volna z első a családban, akit fenékbe lőnek, de mégis, egy medvejelmezért?
Nem lenne annyi hálaadás, amennyi alatt a rokonság megunná ezt a fergeteges történetet.
A vállánál fogva állítja meg a nőt egy pillanatra, ahogy egy - mi a fene - ormótlanul nagy, böszme tigris elballag egyenesen az orruk előtt. Megütközve néz utána, a keze lecsúszik Gréta karjáról, vissza, az oldala mellé, épp a száját nyitná a megjegyzésre, mikor... sötét lesz.
Talán néhány elfeledett gyerekkori bántalmazás, talán a munkája, talán bármi más okán, Dwayne Warren a szíve mélyéről fakadóan rühelli, ha a háta mögül rátámadva hozzáérnek, sőt, egyenesen befogják a szemét. Ha Gréta és a közelben állók nem láttak még felnőtt férfit egész testében összerezzenni, végre megcsodálhatják a szürreális látványt.
   -  Kössz, Kiscsillag, most rám hoztad a frászt.
Ahogy megrémül, felismerve a hangot viszonylag hamar, nyomtalanul enyhül meg. A lány kezeit lehúzza a szeméről, megfordul, hogy egyszer, felszínes alapossággal végignézzen a jelmezén.
Halloweenkor kétféle lány létezik: az egyik, ami egyrészes pizsamába bújva öltözik szürke egérnek. A másik rövid szoknyában és kivágott felsőben lesz szexi kisegér. Neki ugyan nincs szeme ehhez  - hjaj, ne is legyen! - de Mina egész ügyesen belőtte azt a bizonyos arany középutat ezzel. Bólint egy aprót, a fejét kissé megemelve a tekintete végigsiklik a tömegen, talán keres valakit, talán...
   -  Nem kell, Mina nem az apjával akar bandázni ma... igaz, Kicsi Lány? - felel Grétának, végül elszakítva a tekintetét a tömegről, visszapillantva rá.
Az emelvényre mindeközben az egyik rellonos prefektus hölgy ballag, hogy megkezdje a köszöntő beszédét. Blablabla, thresztrálok, blablabla svédasztal - ennyit ért meg a magyar nyelvű szövegből. Ám, a lényeg legalább megvan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szakadozottan fújja ki a füstöt, hagyja, hogy annak a helyére hideg, novemberi levegő kússzon. Megvakarja a fejét, összekuszálva a sötét tincseket, a tenyerével ismét visszatámaszkodik a járda szélén végigfutó derékmagasságig érő gránitszerű korlátra. Alatta, az alsó rakparton mugli autók robognak el, röviddel a délutáni csúcs előtt.
Munka után általában egyenesen hazamegy, vagy, ha épp olyan nap van, hopp- hálózattal vissza a kastélyba, hogy kialudhassa magát. Nem sok ideje marad a főváros utcáit róni, mi több, még csak nem is érdekli holmi európai városka. Ám a mai nap kissé más. Ma ki kell fújnia magát, lemozogni a fölösleges feszültséget, kicsit egyedül lenni, kicsit fázni ebben az istenverte hidegben.
Bár hozzászokott a stresszhez, a fegyelmi bíróság nyomása mégis máig felforgatja a gyomrát.
Ismét az ég felé fújja a füstöt, ami kavarogva keveredik össze a lélegzete párájával. A karzaton áthajolva hamuzik az alatta húzódó útra, végül hátat fordít neki, hogy egy elrugaszkodással felüljön a párkányra. A fegyelmi tárgyalások olyan kiemelt események közé tartoznak, melyekre még ő is kénytelen a pólóját szürke ingre és egy sötét nyakkendőre cserélni, bár kelletlenül és feszengve. Annak tetején mindössze szétcipzározott bőr kabátja védi a késő délután egyre beljebb tolakodó, maró hidegétől. Fázik, persze, hogy fázik, ám ez legalább az otthonára emlékezteti, valami olyanra, amit szeret.
Mert ezen az átkozott helyen abból már nincs valami sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

A villamossínek és a járda mellett sorra kigyulladnak a lámpák, reagálva a lassacskán alkonyra forduló időre, elvarázsolt fénygömbökként függenek az lézengők feje fölött. Dwayne a bal kezével maga mellett támaszkodva bámul bele a legközelebbi vakítóan sárga fényébe, hagyja, hogy a világ táncoló fényfoltok masszájává olvadjon össze.
Minden bizonnyal az amerikai kapcsolatainak köszönheti, hogy még egyáltalán auror. Valójában az ő, egyébként viszonylag alacsony beosztásában egyáltalán nem úszhatná meg azokat a kihágásokat, amiket az itteniek szövetségi nyomásra kénytelenek összeszorított foggal elnézni neki. Persze ő teljesen megérti, hogy egy kelet- európai máguskormány kölyökkutya módjára összepisálja magát, már pusztán attól, ha a valódi Nagy kutya közbeszól. Ez így jó, mindenkinek jobb, ha tudja, hol a helye.
A közeledő lépteknek semmilyen jelentőséget nem tulajdonít, míg azok gazdája meg nem szólítja, fájóan ismerős egérhangján. Teljes testében, riadtan rezzen össze, minta egyenesen a semmiből a fülébe ordítottak volna, szaporán pislogva fordítja felé az arcát, bár a fényfoltok okán hosszú másodpercekig még semmit sem lát.
   -  Na haggyá' lógva, Kisegér, most nincs humorom hozzád - mormolja, ahogy hunyorogva végül ráfókuszál annak fázó arcára. A cigaretta elhagyatottan füstölög az ujjai között a párkányon.
   -   Biztosan van valami árulkodnivalód valahol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

Végül a száját elhúzva elfordítja a tekintetét a lányról, lassan felemeli a kezét, hogy ismét beleszívjon a koporszószegbe. A megengedettnél pár fokkal nagyobb a késztetése hirtelen, hogy a helyzetét kihasználva egy bólintással homlokon fejelje Egerentyűt, majd fütyörészve elsétáljon a naplementében. A kapcsolatuk sosem volt épp... stabil vagy különösebben politikailag korrekt, sőt - részéről, ha választhatna, nem pusztán megfojtaná egy kanál ecetes vízben, de jól szemüregen is döfné a nyelével.
Ezen pedig az elmúlt találkozásuk nos, nem sokat javított.
Elsőre egészen úgy tűnik, nem fog válaszolni. Az ismét felgomolygó füstöt nézi az utcai lámpák fényében, végül pedig könnyedén széttárja a karját. A kabátja belső zsebéből hanyagul összehajtott papírok tűnnek ki, fejlécükön a minisztérium hivatalos pecsétjével.
   -  Akár az is lehetne, Egérke, elvégre a közbenjárásodnak köszönhetően olyan szabad vagyok, mint a madár - elfordulva a hamut ismét az autók fölé pöccinti - Oszt' különben sincs semmi közöd hozzá.
A hangja nem maróan ellenséges, épp csak ellenszenves annyira, hogy jelezze: ha még egy fél lépést közelít, már szívesen vállalna felelősséget a tetteiért. Valahol mélyről felrémlik az iroda képe és az a véletlen mozdulat, az addig rejtőzködő agresszivitás, ami miatt majdhogynem valami rosszat tett. Nem ismétlődhet meg, de nem ám. Mindkettejük érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

A tekintetét egy gyermek konokságával tartja az előtte elterülő, lehullott falevelekkel szennyezett, töredezett aszfalton. Ő nem akart semmit, csak azt, hogy békén hagyják. Egy kicsit. Egy pár órára, netalán egy napra, hogy összeszedje a szétzilált gondolatait, vagy legalább, hogy levegőzhessen egy keveset ebben az átkozott városban. Ó, de nem, az égiek nem olyan hegyesek, hogy ezt megadják neki, helyette idepottyantották neki ezt a kis Egérlányt, mint egy nem kért, célt tévesztett csomagot.
A cigarettát a korlát betonjába dörzsölve oltja el, majd löki le maga mellett az elhaladó autókra. Összedörzsöli a tenyereit, kissé összébb húzza a kabátot magán, ekkor néz ismét a lány szemébe.
   - Milyen jó, ez a leírás pont rád vall. De sajnos hiába az igyekezet, nem foglak hazavinni, hozzád még nekem sincs semmi gusztusom.
Na nem mintha bármi probléma lenne a lánykával kinézetileg, vagy... máshogy, ó, épp ellenkezőleg. A nőkkel folytatott érintőleges beszélgetései során azonban megtanulta, hogy a gyengébbik nem számára a vonzóságuk firtatása olyan, mint a férfiaknál az a bizonyos ágyékon rúgás. Különben ha falhoz szorítanák a kérdéssel, fogalma se lenne, miért érzi ezt az állandó késztetést arra, hogy durván belemarjon, ahol éri. Talán a vélavér miatt. Részben rossz emlékek, részben pedig tudja, hogy a természet egy hülye vicce miatt ő maga különösen érzékeny arra az idióta mágiájukra. Hát jobb elhárítani a veszélyt, amíg lehet.
   -  Tök jól. Nem csuktak le - mutatja fel a kezeit, jelezve, hogy nem csillog rajta rúnázott ezüstbilincs - Te vagy az egyetlen, akit nem nyűgözök le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

Köztudott, hogy a vélákra buksz - ebben a beszélgetésben bizonyára Nina itt lépi át a közbiztonság érdekében felhúzott, vékonyka határvonalat, ami az ízetlen beszólások és a határozott, vért köpködő sértések között húzódnak. Határozottan összerezzen, mintha a néha meglibbenő szél mart volna az oldalába, a szája résnyire nyílik, kutya módjára oldalra billentett fejjel néz farkasszemet a lánnyal.
A vélák, még mindig a vélák, ez az ő keresztje, bármilyen messzire menekülhet, egy-két vélaporonyt biztosan a nyomában liheg majd, hogy emlékeztesse arra a rég elmúlt botlására. Vagy a családjáéra, ami generációk óta kísérti őt. Szinte már kezdi megérteni, az ősei milyen okokból irtottak ki annyit ebből a nemes fajtából - na persze ezt a nézetét jobb, ha senkinek sem ecseteli a jövőben.
Mindkét kezét megtámassza maga mellett, majd leereszkedik a párkányról. Jó egy fejjel magasabb mindössze a lánynál, így a köztük lévő távolság nemigen csökken.
   -  Nem gondolod, hogy unalmas ez az egész? - kérdi, ahogy összecipzározza a bőr kabátot magán, engedve az egyre karcosabb hidegnek.
   -  Elérted, amit akartál. Ennyi. Én már nem vagyok Léna életének a része - a zsebeibe csúsztatja a kezeit - Sz'al te se légy része az enyémnek. Ha meg akarsz valamit, akkor mondd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hosszan pislog kettőt, majd a szemét végül elszakítja a nő szokatlanul napbarnított arcáról. Az ujjai tétován babrálnak a lepedő szélén Léna óvón szorító ujjai alatt. A szája szélét rágja, nehézkesen vesz levegőt, majd fújja ki ismét. Az arcát feljebb fordítja a párnán.
Mert itt a helyem, azért. A lénye egy része helyeselne, könyörögne, hogy maradjon vele addig, amíg véget nem ér ez az egész, vagy így, vagy úgy. Elvégre szüksége van rá, ezt le sem tagadhatná. A másik része azonban - az, amelyik ebben a helyzetben is racionálisan dönt - egészen mást súg neki. Lénának nem kellene itt lennie. Senkinek sem kellene végignéznie ezt.
Nem tudja, nem akarja.
   -  Annak, aminek te nézel engem.
A hangja rekedt és elhaló, nem néz Lénára, a lepedő gyűrődéseit bámulja, mintha semmi érdekesebb sem lenne azoknál. Ismét mély levegőt vesz, megnedvesíti az alsó ajkát.
   -  Én is ezt mondtam neked. Mégse hitted el, hát... - nyel egyet, a kezét pedig elhúzza a nőétől - csak menj el. Simán. Menj innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába él már több, mint két éve az országban és a fővárosban, a romkocsmák sajátos élménye eddig valahogy mégis kimaradt az életéből. Persze hallott már róla, hogy ezek az európai emberek szürreális élvezetet lelnek abban, ha szedett- vedett bútorok közt ihatnak egy bontásra ítélt épület gyomrában, na de ennyi információ, úgy érezte, neki bőven több, mint elég. Eddig.
Előre tolakodik egy nagyobb csapat mugli közt, ezzel egyszerre utat törve az őt követő lánynak. Mindkettejük öltözéke egészen negatívan kitűnik a kocsmában kavargó, színes nációk rikító tengeréből, Dwayne életében most először érzi valahogy... kényelmetlenül túlöltözöttnek magát. Az épületet átjáró, felismerhetetlen stílusú, sorait gyakran ismétlő zene már a belépés pillanatában elkezdte bántani a fülét. Nem az ő világa. Minimálisan sem.
   -  De magadnak fogsz fizetni.
Szól hátra Ninának, végül a pulthoz érve, mely leginkább egymáshoz szögelt vasalódeszkák és kiselejtezett bútorlapok tákolmányának tűnik. A fejük fölött groteszk módon törött esernyők és egyéb, öreg használati tárgyak függenek vékony zsinegeken, egészen olyan hatást keltve, mintha mágikusan lebegnének a körfolyosók által határolt térben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az infúziós kezével megmarkolja a lepedő szélét, a vállán ránt egyet, hogy a takarót szenvedve feljebb erőltesse magán, végül eltakarva gézzel fedett csuklóját. Behunyja a szemét, az ellentétes kezét kihúzza az arca alól, hogy a kézfejével megtörölje a homlokát, az alkarját a szemén hagyja eztán.
   -  Nem akarlak látni.
Dehogynem.
   -  Csak menj innen, jó?
Kérlek, maradj.
Hirtelen vesz mély levegőt, a váladék, ami a torkában gyűlt, egyszerre a tüdejére szalad. Görcsösen köhögve könyököl föl, a vesetálat egy ügyetlen rándulással kiborítja maga mellé, az nagyot csattan a padlón, visszataszító tartalma az ágy széléről lefolyik mellé.
Nem akarja, hogy ezt végignézze. Jobb, ha ezt senki sem látja, pláne nem ő. Ha racionálisan végiggondolhatná a helyzetét, biztosan máshogy döntene, ám most ez az egyetlen, amire gondolni tud. Csak ne lássa így senki se.
   -  Menj innen. Most. - a hangja már már agresszív, szaporán hunyorogva bámul föl a nőre - Mondtam valamit. Menj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elenged maga előtt egy feltűnően alacsony, a haját gusztustalan rasztákba rendező lányt, aki egy ezüstözött tálcán legalább hétféle, színes italt egyensúlyozva botladozik tovább. Zaklatottan csúsztatja zsebre a kezeit, ösztönösen védekezve, mintha egyenesen attól tartana, hogy valami megfertőzi ezen a borzasztó, számára annyira idegen helyen. Hagyja, hogy Nina leszakadjon tőle, ő maga behúzott vállakkal gyalogol tovább, egészen a fal mellé, ahol összetákolt, egymással stílusban köszönőviszonyban sem lévő asztalok, székek és fotelek állnak.
Egy kerek, fém kupakos asztal mellett állapodik meg. Félszegen dobja le magát az ósdi, kopott piros huzatú karosszékbe, amit mintha egy öreg néni macskaszagú nappalijából szalasztották volna - talán így is van. A falon absztrakt, zsiráfokat ábrázoló kép függ, azt bámulja, mikor Nina visszatér.
Visszatér, ráadásul meglepően kellemes kísérettel.
   -  Nem értem, hogy ebben mi a játék.
Felvonja a szemöldökét, az ő maga négyesét közelebb húzza magához, majd elegáns oszlopba sorakoztatja maga előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az asztalra könyököl, mérsékelt érdeklődéssel nézi végig, ahogy Nina csinos csatasort állít fel maga előtt. Meg sem próbálja megkérdezni magától, mégis mit keres egy ilyen lerobbant épületben annak a társaságában, akivel egy zsigere sem kívánja ezt a békemímelő iszogatást. Talán, mert nincs más dolga, talán azért, mert a kelleténél jobban maga alatt van, talán valami egészen más, amit úgysem ismerne be, különben tudni sem akar róla.
   -  Hát nekem ehhez nincs szükségem játékra, de te tudod...
Kékesszürke szemeit az áttetsző poharakról a lányra emeli. Annak hajába színes foltokat és sávokat bűvölnek az emelet korlátjairól függő különböző reflektorok, mintha egy mesebeli tündérke lenne. Vagy egy ronda, gonosz boszorkány, emlékezteti magát gyorsan. Megköszörüli a torkát, a mutatóujját végighúzza a hozzá legközelebb eső pohár peremén.
   -  Hát rendben van - lepillant az asztalra, majd vissza Nina szemébe - Mondd meg, miért utálsz ennyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szája széle kissé megrándul, a válasz hallatán lesüti a szemét, akár egy bűntudattal küzdő, különben elképesztően dacos gyermek. Amikor azon a bizonyos napon először leszólította Lénát a minisztérium folyosóján, nem sejtette, hogy ennyi bonyodalmat okoz neki a nő. Akkor talán kitér az útjából, továbbsétál, vagy... vagy mégsem.
Az ujjaival megkocogtatja a legközelebbi feles pohár oldalát, majd a lány jelzésére egy hirtelen mozdulattal húzza le annak maró tartalmát. Az orosz tömény túlságosan erős az ő garázsban párolt szeszekhez szokott amerikai gyomrának, azonnal érzi, ahogy az alkohol melegsége szétárad benne. Ebben a hideg időben ez egyáltalán nem kellemetlen, sőt.
Az üres poharat leteszi a bal keze mellé, megköszörüli a torkát.
   -  Mert jóval fiatalabb vagy mint én és jóval tapasztalatlanabb, mégis úgy csinálsz, mintha egy súlycsoportban lennénk - válaszol végül könnyedén a szemébe nézve - És mert félig véla vagy.
Utóbbit halkan, egy parányit bizonytalanabbul teszi hozzá. Mindkét karjával az asztalra támaszkodik, kissé közelebb hajol.
   -  És miért utálod Lénát? Féltékeny vagy rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak megingatja a fejét, végül elfordítja az arcát a lányról, amíg az válaszol. Mondhat bármit, a szépen felállított teóriáit nem fogja megdönteni, miszerint azon az ominózus napon puszta féltékenységből tette, amit. Különben mi oka lett volna egy huszárvágással az aránylag fennálló nyugalom közepébe piszkítani?
A szemével az egyik elhaladó, csontkeretes szemüveges srácot követi, ami meglepően nevetséges, sárga csokornyakkendőt visel a kantáros nadrágjához. Tudja, hogy van egy szó ezekre, de, hogy pontosan mi, az biztos nem fog eszébe jutni.
   -  Nem utálom őket - válaszol végül lassan, a szeme továbbkúszik a termen - Csak nem kedvelem. Nincs mit kedvelnem rajtuk, eddig csak rosszat tettek velem.
A válasznak mekkora része hazugság, azt csak ő maga tudhatja. Tiszta vérű vélával életében négyszer találkozott, abból mindössze egyszer beszélt az egyik oszlopos példányukkal. Minden más fél- vagy negyedvéla volt, ám számára valahol annyira mindegy, egyetlen kategória az egész. Lények.
   -  A családom el van átkozva - folytatja végül egy flegma vállrántással, ismét a lány szemébe néz - A felmenőim közt volt néhány férfi aki a bizonyos... Sötét Nagyúr alatt így-úgy tevékenykedtek. Leginkább likvidáltak. Lényeket. Vélákat.
A sorban következő pohár után nyúl, egy mozdulattal felhajtja annak tartalmát. Elfintorodva törli meg a száját a kézfejével.
   -  Mihez akarsz kezdeni az iskola után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A két feles pohárnyi tüzes víz egy egzotikus táncba kezd a gyomrában és az agya felszínén egyszerre. Dwayne Warrent sosem volt nehéz az asztal alá inni, az efféle kihívásokban általában csúfos, borzasztó és másnap elképesztően fejfájós vereséget szenvedett. Persze ekkora mennyiségnél még nem igazán érzi az alkohol először tompító, majd felszabadító hatását; egy nyolcvan kilós férfinak ehhez többre van szüksége.
A válaszra megrántja a vállát. Okos lány, azon kevesek egyike, aki végül letett az aurorok szórakoztatónak tűnő, ám lényegében lélekzabáló hivatásáról. Okos, okos... vagyis azt hiszi, amíg legközelebb meg nem szólal.
Hátradől, a karjait védekezőn összefonja maga előtt.
   -  Ez egy nagyon idióta egy játék.
Maga elé mormog, miközben a szemét a karcos fém asztallapon tartja. Tény, bizonyos mennyiséget követően közlékennyé válik - ám ez nem volt elég hozzá. A Zójával való kényes kapcsolatát még a legjobb barátainak sem ecseteli sosem, nem hogy annak a lánynak, aki történetesen egyszer már komolyan megszivatta ezzel.
Ő aztán nem válaszol. De nem ám, még hogy ő...
   -  Különben is miért érdekel téged ennyire? Még mindig semmi közöd sincs az egészhez. Felnőtt ember vagyok, felnőttebb, mint te. Azt csinálok, amit akarok. Azzal, akivel akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Felhúzza, majd leejti a vállait, konokul összeszorított szájjal néz félre. Hát ez mekkora egy címeres baromság, még hogy őt, Dwayne Warrent egy gyerekes, ivós játékban sarokba szorítja egy egyszerű lány. Most felállhatna és akár fizetés nélkül is távozhatna, igen, joga van hozzá, akár meg is tehetné. Elsétálhatna, sőt, jól be is mutathatna a lánynak előtte, sőt, mondhatna is valami maróan sértőt. Igen, ezt mindet megtehetné most.
És mégsem.
Az Ég se tudja, miért.
   -  Te semmit sem tudsz rólam. És Zójáról sem. Azt hiszed, minden olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, hát, Kicsi Lány, nem az. Persze a hozzád hasonló semmit sem tud erről, nektek minden annyira egyszerű és rózsaszín...
Dohogva böki ki a szavakat, mindegyiket egymás után úgy, mintha különösen nehezére esne. Az akcentusa egy leheletnyit délibbé válik, mint általában, ha sértett vagy épp, nos, enyhén spicces.
   -  Gondolom azt hiszed, hogy ismersz. Ti mindannyian azt hiszitek, hogy ismertek - a pohár után nyúl, hogy a kezébe vegye - Különben meg nem Zója mászott rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát kezdődik.
Persze eleve nem számított másra, már akkor, amikor ott a Duna partján egymásba botlottak. A könnyednek szánt beszélgetés a felszín alatt most sem több, mint néma acsarkodás, az agyarak villogtatása. Lényegben olyanok, mint a szarvastetem fölött összevesző farkaskutyák, mindössze most idióta módon Léna tulajdonjoga fölött hadakoznak, már hosszú hónapok óta. A féltékeny barátnő és a szintén féltékeny, most már ex- barát. Valakinek pedig engednie kell.
Ő is eltünteti a kezében tartott pohár egyre ízetlenebbé váló,keserű tartalmát. Köhögve teszi vissza az asztalra, az oszlopban mindössze egyetlen kivégzésre váró példány ácsorog előtte.
   -  A-aaa - csitítóan felemeli a mutatóujját - Most én kérdezek, Pitypang.
A tekintete már közel sem annyira... tiszta és egyenes, mégis, a korábbi tapasztalatait meghazudtolóan jól tartja magát. A szervezete a vélamágia mellett a mérgekre a legérzékenyebb, általában a második és harmadik feles pohár között szokott fejjel előre az asztalnak köszönni, vagy épp gyerekként zokogni az erdőben, hogy aztán Adam kézben vigye haza. Áh, az emlékek.
   -  Mióta vagy tökegyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ki tudja, mi fordul meg abban a zavaros fejében, amikor a lány családi állapota felől érdeklődik. A diszkréció általában nem engedi, hogy ezeket a kérdéseket firtassa, a kocsma hangulata azonban jócskán radíroz ezeken a kimondatlan szabályokon. Ha Nina a magánélete - és az agya - legmélyére áshat, ő is igazán megteheti, hogy kicsit megkapargatja a felszínt. Elvégre ki tudja, még bármit találhat.
Mégsem üti le a labdát. Nina válasza hosszú másodpercekig tétlenül lebeg fölöttük, reakcióra, talán egy durva sértésre várva, ami azonban sosem érkezik meg. Pedig annyi mindent közbevághatna, hogy a lány is érezze, milyen is, amikor isten igazán az ember lelkének fájó pontjára tipornak. Lehet, hogy pont ez hiányzik Egérkének, akkor visszatérne a Földre arról a hülye helyről, ahová képzeli magát.
A keze ügyetlenül nyúl az utolsó pohár után. Nem részeg, legfeljebb spicces, kellemesen tompa és szédelgő, elvégre az alkoholnak még ideje sem volt maradéktalanul szétterjednie. Egy újabb, hirtelen billentéssel tünteti el a pohárka tartalmát, az utolsót, amit Nina idehozott.
Először olybá tűnik, meg sem hallotta a kérdést, pedig ó, dehogynem. Szürkéskék szeme a lány szeméről annak nyakára vándorol.
   -  Egy élmény volt veled, Kisegér - megnedvesíti az alsó ajkát, hátradőlve a kabátja zsebébe nyúl - De asszem ideje hazamenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy fájó szakítás átvészelésének már biztosan megvan a maga évszázadokon keresztül fejlesztett és kitapasztalt, fájdalommentes módja. Elvégre annyi embertársa keresztülment már ezen, ki barátságosan, ki kevésbé, akár könyvet is írhattak róla a dolog tapasztalt tudói. Kár, hogy ha létezik is ilyen iromány, ő azt biztos nem olvasta.
Az állapot furcsa mód mégsem olyan durva, mint azt eredetileg sejtette. Szürreális módon az, hogy Léna Indonéziába költözött, egységekkel jobban megrázta, mint az, hogy történetesen itt van, de már nem vele. Fene sem érti az ilyesmit...
A munkaidő kezdetét követő tizenötödik vagy tizenhatodik percben sétál be a parancsnokság üvegezett ajtaján. A szolgálati egyenruháját viseli, bár annak sötétszürke kabát. részét összegyűrve lóbálja a kezében egy barna papírzacskó szomorú társaságában. Lehajtott fejjel ballag végig a kopott futószőnyeggel borított folyosón, ami az alacsony falakkal elválasztott munkaterületek közt fut végig, elvétve biccent a szembejövőknek, viszonozva a köszöntést.
Ugyanolyan nap lesz ez is, mint a többi. És mégsem. Mégsem, mert az osztaga, ezzel együtt az asztala, amit eddig módszeresen kisajátított, új taggal bővült.
Az Ég irgalmazzon nekünk.
   -  Üdv a Kommandóban - mormogja a nő felé, anélkül, hogy ránézne. A kabátját a széke háttámlájára dobja, a zacskót pedig az asztalra, a halmokban heverő papírok tetejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Látom, jól széttúrtál itt mindent...
Megáll a két asztal közt félúton, végiginéz az egyiken, majd a másikon. A korábbi szobatársa korai kényszernyugdíjazása miatt az elmúlt fél évben minden irata, személyes tárgya és egyéb vacka módszeresen átszivárgott a másik asztalra is, mint egy lassú lefolyású, fertőző kórság. Ezt az idilli rendet bontotta meg Léna, aki látványosan és minden rendszert mellőzve hajigált vissza mindent, ami hozzá tartozik.
A mugli polgárháborús sisak, a McDonald's foci világbajnokságos papírpohara, az a fél maréknyi töltényhüvely, most mind a friss, még kitöltetlen aktát tetején hever. Csalódottan mormol valamit, végül hátat fordít a nőnek ismét.
   -  Hmm?
A válla fölött néz vissza, majd követi a tekintetét az asztala fölötti gipszkarton felületre. A minisztérium lényegében a második otthona csak, mégis sokkal személyesebbnek hat, mint az első. A kivágott újságcikkek, ízléstelen fotók és egyebek tetejére a saját fényképeit tűzte, melyek azokat ábrázolnak, akiket szeret. Vagy valaha szeretett.
   -  Mert nagyon zavarnak?
Válaszol pimasz könnyedséggel, végül leül a saját székére. Unalmasabb napjain az egyetlen pozitívumként éli meg, hogy az irodai széke forog, hát lehet, hogy ez ma is így lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ahogy a helyére ül, az asztal szélét fogva pedig közelebb gurítja magát a székkel, az ő tekintete is átfut a színes gombostűkkel felaggatott, mozgó- és mugli képeken.
Még csak esze ágában sem volt eltüntetni őket, mint egy múltbéli botlás keserű emlékét. Nem sok szakítást élt át eddigi életében, talán nem is tudja, az illem és a jó ízlés meghagyja, hogy ha a kapcsolatnak vége, még a nyomát is fel kell égetnie. Nem válaszol Léna megjegyzésére, pedig tehetné: miért dobtam volna ki, hiszen nem gyűlöllek téged.
A háborús sisakot leteszi maga mellé két egymásra pakolt, szakadt kartondoboz tetejére. A töktényhüvelyeket a tenyerébe szedi össze, majd a kihúzott fiókba szórja; egy igazi férfi így takarítja el a saját mocskát. Ez különben sem mocsok, ezek az ő személyes kacatjai, a játékai, ha úgy tetszik.
Az ember sosem lehet túl idős a katonásdihoz.
   -  Pont jókor jöttél - töri meg a köztük beállt, kínos csöndet, a szavaiba csevegő hangnemet erőltet. Hátradőlve veszi kézbe a papírzacskót, abból egy fóliába szorosan csomagolt szalámis szendvicset, egy üveges ásványvizet vesz elő, illetve egy műanyag dobozkát, benne...
   -  Ma pisinap van. Boldog pisinapot, Léna - vigyorog rá hátra, a holmikat leszórja az asztalára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Naná, hogy értetlenül bámul rá azokkal a bociszemeikkel, először mindegyik ilyen. Lénának bőven lesz alkalma megtapasztalni, hogy a Kommandó mennyire más, mint a minisztérium más, kasztráltan karót nyelt területei. Itt nem lesz sok udvariaskodás é előzékenység, ellenben egy halom minden más, amit idővel megtanul kezelni, illetve, nos, esetenként kijátszani.
   -  Suprise drogteszt. Majd megszokod.
A szendvicsét veszi a kezébe, a szemközti falra tűzött képeket nézegetve kezdi el lebontani róla a fóliát. Ahogy kimondták a dolog végét, a benne fejlődő önvédelmi ösztön nyomban munkálkodni kezdett, gonoszul suttogva a tanácsait, hogy vészelje át ezt az ingatag időszakot. Bunkónak, kegyetlennek és pofátlannak kell lennie vele, minél jobban elmarja maga mellől, annál könnyebb lesz.
Abba természetesen már nem gondol bele, hogy ez a taktika már Zójával sem működött. Egyáltalán.
   -  Aztán egyébként miér' jöttél vissza?
Kérdezi végül egy hosszabbra nyúlt, kínos hallgatás után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Beleharap a szendvicsébe, a jobb kezével elsöpri maga elől a fölösleges kacatokat, hogy egy viszonylag tiszta író-, vagy inkább szórakozófelület kapjon. A kommandó átkozott és áldott tulajdonsága, hogy csak akkor kell igazán dolgozni, ha bevetés van, különben az idejük legnagyobb részét az ügyelet emészti föl. Léna is hamar meg fogja tanulni, hogyan élje túl a munkanapon anélkül, hogy szíven szúrná magát egy csatornába mártott ceruzával az unalomtól.
   -  U-hummm...
A falatot lassan rágva hátrapillant rá. Arra a barna, mindig kínosan rendezett és jó illatú hajzuhatagra, majd vissza a saját, szemétben fuldokló asztalára. Igyekszik nem túlságosan sokat a szavai mögé látni, melyeknek nyomán a gyomrában kellemetlen érzés kezdődik. Talán egyfajta bűntudat, leginkább ahhoz hasonlító, tompa nyomás, amitől egyszerre az étvágya is elmegy.
   -  Akkor üdv itthon.
Mormogja halkan, ledobja a szendvicsét a mellette tornyosuló, színes mappák alkotta toronyra, az alsó ajkát rágcsálva húzza ki a fiókját. Többet nem akar beszélni vele, elvégre nem tud, így csöndben nekilát annak a munkának, amit mára eltervezett: ceruzából, kapcsokból és befőttes gumiból apró számszeríjat építeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A vállával tör utat magának a hömpölygő tömegen át a Nagyterem szélesre tárt ajtajának irányába. Levegőt akar, friss levegőre van szüksége, csöndre, hidegre, bármire, csak egyszer ebben a rohadvány életben kijusson innen. Egy ajtóban egymás karjaiba borult pár mellett oldalaz ki végül, akik túlságosan elmerültek már ahhoz, hogy egyáltalán felfogják, mindezt ideje lenne valahol egészen máshol folytatniuk.
Egy ideig mérsékelt lelkesedéssel, ám végezte a kötelező gardedám szerepét, szétválasztotta azokat, akiket kellett, csak akkor távolodva el a fal közeléből, amikor feltétlenül szükséges volt. Gyermekkora óta iszonyodik a tömegtől, mindentől, amit egy terembe zsúfolódva repetitív zenére kell csinálni, miközben valaki mindenképp a testéhez ér. Csak ne nyúlkáljanak, csak ne, csak mindenki maradjon szépen...
Levegőt. Most.
Átcsörtet a bejárati csarnokon, érzi, hogy a teste már jócskán túlmelegedett a jelmez alatt. Kapkodva húzza lejjebb annak cipzárját - elvégre alatta hétköznapi ruháit, pólót és farmert visel, egész addig nem áll meg, míg kilöki a hatalmas, tölgyfából kovácsolt főbejáratot.
Szakadozottan vesz mély levegőt, a benti zene lenyomata bár halkan, de továbbra is a fölében cseng. Maga mellett kienged két kaszásnak öltözött lányt, a nyomukban lépdel le a lépcsőkön, majd a szabadba érve céltalanul indul az ellenkező irányba.
A kastély keskeny ablakain át kiszűrődő fény sárgás derengésbe vonja a rét füvét. Megdörzsöli a homlokát, a jelmez alatt a farmerja zsebébe nyúl, a cigaretta hamarosan felizzik a kezében. A nedves fű meghajlik a bakancsa alatt, ő az ég felé fújja a füstöt, élvezve, hogy lassacskán ugyan, de végül megnyugszik. A hűvös levegő végigmarja átmelegedett testét, de ez most nem rossz, ó, dehogy, ez jó, nagyon jó. Különösebb cél nélkül sétál egyre távolabb a kastélytól, ameddig már alig hallatszik el a benti zene.
Tompán látja a padon kuporgó alakot. Lassít a léptein, ismét kifújja a füstöt, ahogy végül a jelmez alapján felismeri őt. Az eddigi feszítő érzés, ami már korábban már enyhülni kezdett, ismét a mellkasába kapaszkodik.
   -  Rosszul vagy? - kérdi kissé felemelve a hangját, ami rekedtnek tűnik. Nem igazán mer vagy akar közelebb menni, egyelőre nem. Csak megáll, abban az idétlen csontvázas pizsamában, mint egy komplett idióta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A nő finom jelzésére az alsó ajkába harap, hosszú szívdobbanásnyi pillanatokig egy helyben áll, magában mérlegelve a kérést. Végül a cigarettát visszavéve a szájába sétál közelebb, majd ül le mellé a hűvös, itt- ott már lepattogzott festékű padra.
   -  Kösz - bólint egy aprót, oldalra pillantva a nőre - Mina találta, én meg hát... különben meg tök kényelmes. Csak meleg.
Halkan dünnyögi a szavakat, melyek nyomán apró füstgomolyagok tekeregnek tovább a csillagok felé. Szétcipzározott jelmeze alól, szürke pólóján a Greenday egyik korábbi lemezének döglött nyulas emblémája vigyorog a semmibe, mint a kínos beszélgetés egy harmadik, szórakozott tagja.
Bólint, ismét benyúl a jelmez alá, hogy nehézkesen ismét előhúzza a dobozt. A hüvelykujjával hajtja föl annak tetején, majd nyújtja a nő felé, másik kezével ismét kiveszi a szájából a szálat.
   -  Hagyd csak.
Átadja, és bár illene, nem gyújtja meg neki. A dobozt kettejük közé dobja a pad deszkáira,kissé előrébb dől, hogy a könyökét a térdein támassza meg. A hideg befurakodik a pólója  alá, végigkúszik a bőrén, egyszerre csillapítva a teste túlhevültségét és a mellkasában kalapáló szíve sebességét. Oldalvást hunyorít föl Zójára.
   -  Ja. Kellett - megnyalja a szája szélét - Nem bírom ezt a tömeget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Felhorkant, csak megcsóválja a fejét, a szálat a hüvelyk- és mutatóujja közt tartva. Persze, macskaruha. Rengeteg cifrát látott ma, épp annyit, ami feltételezi, hogy többé nem vesz részt ilyen jelmezes mulatságon. Ahogy elérkezik a Halloween és az első faragott tökök megjelennek, a tinédzser lányok egyszerre csavarodnak be és mintha egyfajta versenyt rendeznének, ki képes megalkotni a leginkább zavarba ejtő öltözetet. Aztán persze legyen ember a talpán az a tanár, aki a házirendnek eleget téve képes tartani a szemkontaktust, ha már... minden áru a kirakatba került.
Figyeli, ahogy a nő meggyújtja a saját cigarettáját, a tekintete akaratlanul is, a vele született ösztön által vezérelve vándorol a merészen kivágott felsőre. Nem, Zója soha, tényleg soha sem tudta, hol a határ. Korábban persze ez nem zavarta, ó, épp ellenkezőleg.
Megköszörüli a torkát, végül észbe kapva fordítja el a fejét a kastély irányába.
   - Hormontúltengés és zabigyerekek, mi? - a cigarettát megbillenti az ujjai közt, a hamu a cipője mellé hull a kitaposott, nedves fűbe - Nekünk nem voltak gardedámjaink.
Halkan és szárazon beszél, a tekintete a fényes, váltakozó színekben pompázó ablakokon nyugszik. A bejárati csarnok ajtaja ismét kinyílik, széles fénypászmát vetve a fűre.
   -  Elmúlt. Jól vagyok. - pillant rá vissza furcsa félmosollyal - Biztos van egy őrangyalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Röviden felröhög, az ég felé fújja a füstöt. Párzási rituálék. Már nagyon rég nem gondolt arra a felelőtlen és tapasztalatlan kölyökre, aki egy véletlen nyomán elkezdte a maga szánni való módján szédíteni az Európából érkezett lányt. Fogalma sem volt, mit kell csinálni, vagy hogyan, mégis, jóval valóságosabbnak hatott, mint ezek az erőltetett játékok. Bár lehet, sőt, biztos, hogy mai fejjel ugyanúgy tarkón vágná azt a srácot is, mint azokat, akik a lányokon lógnak odabenn.
A hideg végigrázza a testét. Összébb húzza magát, majd egy nyögéssel hátradől a padon.
   -  Egy ideig még velem lesz.
Mormogja végül könnyedén. Zója felé pillant, keresi a tekintetét, azon tűnődik, elmondja-e a teljes igazságot. Senkit sem avatott be a hirtelen bekövetkező, csodaszámba menő gyógyulása részletei, mindmáig ez Adam és a saját titka. Abban biztos, hogy a vámpír nem fogja elmondani senkinek - egy ideig pedig ő is szeretné megtartani magának a dolgot. Nem tudná megmagyarázni, miért, ám úgy érzi, ez egy privát esemény emlék marad.
A szemei Zója arcán időznek. Ismét az ajkába harap, végül vonakodva szólal meg:
   -  Köszönöm, hogy bejöttél aznap. Bár Mina mondta, hogy... - megvakarja a tarkóját - de azér' kösz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem. Most nem fog válaszolni. Lehet, hogy egyszer, a nem túl távoli jövőben beavat valakit Adam segítségének még számára is ködös részleteibe, de az biztosan nem most lesz. Hagyja, hogy a megválaszolatlan kérdés tétlenül és kínosan lebegjen köztük egy ideig, eleget ahhoz, hogy Zója is felfogja ennek az értelmét. Senki sem mondta, hogy Dwayne könnyű és beszédes társalgó fél, nem esik nehezére kategorikusan süketnek tettetni magát, ha a helyzet úgy kívánja.
Lejjebb csúszik a padon ültében, a cigarettát a fogai közé fogja, amíg a jelmez alatt keresgél. Tényleg olyan ez, mit egy bűvészkalap, amiből bármit bármikor előhúzhat - jelenleg például egy, az iskolai rendezvényeken csempészárunak számító, apró fém laposüveget.
Vesse meg, aki szeretné - de ennyi zajt, tömeget és fiatalt csak megfelelő gyorsítóval lehet elviselni.
Fél kézzel letekeri a fém kupakot, végül pedig, anélkül, hogy ő maga beleinna, a nő felé nyújtja.
   -  Így majd nem fagysz meg.
De, igencsak zavarja a hozzá érő, hideg női láb. Furcsa mód nem ápol baráti viszonyt a meztelen lábfejekkel, bár most igyekszik barátilag túllendülni ezen a megrökönyödésen. Nem húzódik el tőle tehát. A szálat ismét kiveszi a szájából, a jelmezt összébb húzza most már lehűlt, enyhén fázó testén.
   -  Már nem vagyok együtt vele.
Félvállról motyogja, a szemét konokul a kastély fényfoltjain tartva, erővel téve úgy, mintha az egész még csak nem is számítana. Ez persze nem több, mint egy nagy, kövér, elfuserált hazugság. Bárki, aki cseppet is ismeri tudja, hűségesebb és makacsabb annál, mint hogy ilyen könnyen továbblépjen.
Dwayne Warren lényegében csak egy epekedve gazdát kereső kóbor kutya.
Szusszan egy aprót, végül visszapillant a  nőre. Az arcát kékes derengésbe vonják a kastély és a csillagok fénypontjai.
   -  Akkor ne tegyél úgy. Mert én sem fogok.