KeithBoldondok reggele*Nemigen van hozzászokva ahhoz, hogy a benne felgyülemlett dacot valaki ilyen jól kezelje. Igazából, a régi iskolájában ekkora már biztosan kitaláltak volna valami kellemes történetet arról, hogy a lány miért kezdett el bőgni a folyosó közepén. Emiatt már egyfajta ösztönös válaszreakcióként fiú barátságos mosolyát gúnynak fogja fel, így egy szúrós pillantással jutalmazza a baráti gesztust. Ha nem lenne ilyen bágyadtka még, akkor több is jutna, de egyelőre jobban érdekli a felgyújtás ténye, mint az, hogy bebizonyítsa az igazát. Némán és gyanakodva figyeli a szőke srác minden mozdulatát, nem túlzottan értékeli a locsolós poént, mert hát ugye ezt az egész locsolkodási népszokást is úgy betiltatná, ahogy van. Nem példátlan dolog nála, hogy húsvétkor ő is hidegvízzel telikapja a családjuk férfi tagjait. A fiú válasza meglehetősen vegyes érzelmeket váltottak ki nála. Egyrészt dühös rá, másrészt megdöbben a srác reakcióján. Teljesen úgy beszél erről az esetről, mintha a legtermészetesebb esemény lenne, hogy ismeretlenek lobbannak lángra a környezetében. *
- Nem szeretem a locsolkodást… *Sziszegi végül a szőke srácnak, aki tovább magyaráz így biccentéssel reagál arra, hogy a fiú kifizeti a pulóverét, nem akar közbevágni, a kíváncsisága felülkerekedett dühén. A végén csak kibújik a szög a zsákból, a fejét oldalra döntve mered le a fiú mondandóján. Ez több mint érdekes, hiszen ő már elég jól meg tanulta irányítani a dolgokat, olyan 12 éves korára. *
- Nem? De…? * Motyogja zavartan, miközben kirázza a szeméből a haját. Végignézve a srácon, nem egészen biztos benne, hogy egyáltalán akarja-e tudni irányítani az erejét. Az ad egy plusz adrenalin löketet az ember életének, ha néha felrobbant dolgokat. *
- Tudsz apacsul? * Kérdi gúnyolódva, mialatt ismét szúrós pillantásokkal jutalmazza a kioktatást. Az a fajta ember, aki nem szereti, ha kijavítják a hibáit-noha ő szívesen megteszi másokkal ugyanezt. Még a végén kiderülne, hogy az indiánoknál a névről is megállapítható a törzsük, és megmondja a tuti, hogy uff bácsit a sziúk nevelték azzá, aki. Ismét egy bólintással reagál a fiú azon kijelentésére, miszerint ez egy király hely. Kétség sem fér hozzá, hogy sokkal jobban szereti, mint a mugli helyét, itt valamivel elfogadóbbak vele szemben a népek, sokkal többféle ember is megfér, nem csak azok a szabvány mugli sablonok élnek itt, akik 1-2 féle stílust követve utánozzák a másikat. *
- Áh… azt én sem fognám meg… vissza kéne nézni, hogy megtalálta-e… * Válaszolja némi mosolyféleséget erőltetve a szája sarkába, miközben figyeli, hogy ne nyúljon bele a szőke fiú pólóján éktelenkedő festékfoltok egyikébe sem.*
- Köszi… mit festettél? Trullussal meg lehet csinálni a szobádat. * Kérdezi az egyensúlyát igyekezvén megtartani, már némileg nyugodtabb hangon, s a földön felejtett üres fiolát berugdossa a táskájába. Nem hiányzik, hogy valamelyik tanár vagy prefektus meglássa, hogy valamit fogyasztott, mert akkor magyarázkodhatna, hogy minek kellett neki ez. *
- Kösz, majd lepihenek. Nem nagyon kéne többet pattognom mára. Meg elvileg el kéne mennem Chaske Tsosiehoz… * Feleli némileg megnyomva a férfi nevét, kis iróniával utánozni próbálja a fiú indián kiejtését. Valószínűleg jobban járna, ha valóban meglátogatná, mert nagyon fognak rá morogni, hogy ismét titkolja a dolgot. Remélhetőleg a fiú nem rohan a házvezetőjéhez azzal, amit látott. A festmények eléggé jól érzik már magukat ahhoz, hogy senki ne higgyen nekik ebben a kérdésben. Legalábbis remélhetőleg senki nem fog nekik hinni, hisz ők csak festmények. A lányok nyüzsgése még zavarná a pihenését, meg valószínűleg észre is vennék még rajta, hogy nem stimmel vele egészen valami, így inkább rámutat az egyik párkányra.*
- Ez jó lesz? *Kérdi, miközben elindul az újdonsült fekhelye irányába. Az ablakon kipillantva pont látja átváltozni a hóesést egyszeribe tündöklő napfénnyé, néhány pehely még a levegőben eltűnik, olyan hamar elillan az egyszeriben kerekedő melegtől. Ez a hirtelen időjárás változás sem tesz jót a lány szívének. Ma úgy tűnik, hogy az összes csillagzat összeesküdött az állapota ellen. A következő április elsejét lehetséges, hogy nem lenne tanácsos a kastélyban töltse.
Őszinte érdeklődéssel figyeli a fiú minden szavát. Azt már nagyjából tudta, hogy a képek hogyan képesek mozogni és beszélni, de részeg portrékat eddig bizony nemigen látott. *
- Áh, értem. Vajon hol lehet az a boros festmény? * Tűnődik el hangosan, miközben szétnéz, hátha a közelben megleli. Ezért nem fogja a nyakába kapni a kastélyt, de megnézné, hogy hány kidőlt alak fekszik a képeknél. A merengését a fiú kérdése szakítja félbe. A tarkóját megvakarva nagy szemekkel a fiúra néz. *
- Öhhm… * Kezd bele a habogásba.*
- Egy kicsit kilógok a tömegből. Nem vagyok épp társasági figura. * Mondja most már kicsit összeszedettebben, mint az imént. Itt nem voltak szerencsére olyan balhéi, mint a mugli iskolájában, de ettől függetlenül általában meg lehet az emberek véleménye róla, nem szívesen kapcsolódik bele a társalgásukba.*
- Egyébként, még nem is ismerlek. Új vagy? Hm… Eridon? * Tudakolja, a végén inkább állítva, mint kérdezve. Erőteljesen a egy elvarázsolt főnixre emlékezteti a fiú. *
- Szeretsz mozgó festményeket készíteni? * Utal vissza az iménti témára, majd ismét elkalandozik a tekintete a képek irányába. *
