Fáradt vagyok ehhez
Zsombira gondolsz? XD

Vagy XD jaa, sejtem

Akkor nem sejtem XD

Én már nem tudom, hogy mit tudok és mit sejtek XD

Őszintén szólva ma már 2x előbb ugrott be Adri neve, mint a sajátom >.<

Szerinted ez azt jelenti, hogy sokat BK-zom? XD

Én el sem olvastam XDD

Engem egy kicsit frusztrál

Nem Kiva, nem. Én iskolából nem szoktam BK-zni. Kivéve, ha infó órám van, mert akkor az az első dolgom, hogy amíg van net fellépek XDD

Aha, persze én meg figyelek órán

Én jó kislány vagyok ^^

Az igen Lotte és mit szólt? XD

Én simán elhasalni sem merek a padon XD

Most viszont megyek, jó éjt drágaszágok klikk

Jézusom, mit leltem

klikk

hospital de dramática

Erkély folytatás

* Azért örült a drága kis unikornis, hogy végre kiszabadulhatott a meztelen férfitestek közül. Elvégre a kék szemek érzékenyek mindenféle külső behatásra, Adrinak pedig határozottan az előbb említett színben tündökölnek a pislogói. Reméli, hogy nem követik őket, hanem szép férfiasan megtépik a másikat, majd mennek, mint akik jól végezték dolgukat. Szívesen megnézte volna a csihipuhit, de sajna most fontosabb dolga akadt Mary kapcsán.  Előtte áll még 6-7 év az iskola falai között, csak lesz még esélye kakasharcot nézni. Ilyen szappanoperában nem valószínű, hogy része lesz, de ezt nem is bánja. Valahogy nem szereti, ha a gyomrocskáját nyálas szövegekkel felkavarják.
A múlton rágódni kár, így gyorsan vissza a lényeghez. A 3 leányzó sietős léptekkel közelíti meg a gyengélkedő nevű létesítményt, ami csudamessze feküdt az erkélytől.  Szobatársa lényeges méretcsökkenésen esik át, mire odaérnek.  Nem sokat szólt Maryhez útközben, nemigen tud sok biztatót mondani. Adri valahogy olyan, mint Bendegúz, aki mindig jó szándékú gyerek volt, csak mire a szándék végére ért valahogy rossz lett. Rendes lány ő, nem akarja megijeszteni háztársát, noha alapvetően szívesen teszi azt.  De annak ellenére, hogy szőke ő is nagyon jól tudja, mindent a maga idejében kell csinálni.  Különben sincs túl virulós kedve, eldöntötte, hogy el fogja kerülni a gyenguszt. A lelkére lett kötve, hogy azonnal menjen el a javasasszonyhoz és jelentse be a problémáját, mert bármikor rosszul lehet. Ugyan, rendesen szed minden bájitalt, a kviddicset leszámítva abszolút stresszmentes életet él. Különben is, mindenki azzal jön, hogy Adrika sportoljon, mert az jót fog neki tenni. Egy meccse volt, élvezte az elejétől a végéig, úgyhogy senki nem szólhat semmit.
Leonie kinyitja Mary kérésére az ajtót, sőt azzal a lendülettel majdnem hasra is vágódik. A szőkeség a csapat végén kullog, arcán halovány félmosollyal, ami Leonie mutatványának szól, majd először szólal meg Leonie köszönésére reagálva.* - Állítólag valami külföldi, nem tud magyarul. * Mondja karját keresztbefonva. Ha nem beszéli a németet, akkor ő nem tud segíteni. Valamennyit tudnak Activitizni, de azt nem könnyű elmutogatni, hogy nyálka okozta a problémát. Ő bizony nem fogja haboztatni a nyálát, inkább vesz Marynek egy babaházat, ha így marad. Vagy ácsol neki egy ágyat, olyat amilyen Pumuklinak volt.  Körbepillant a helyiségen, mire grimaszba rándul az arca. Ő bizony nem akar bekerülni ide, úgyhogy jobb lesz, ha rendben ketyeg a ketyegője. Közben figyeli, amiket Leonie mond. Ezúttal nem próbálja meg leplezni a vigyorgást, még ha kezét a homlokához is emeli, mialatt lesüti a tekintetét. Ezt ő sem mondhatta volna szebben. Kétségtelen, hogy a tragikomikus a helyzet, de Adri inkább nem szólal meg, csak figyeli a lányok társalgását. Azonban amikor hozzáfordul a főnixlány, akkor kénytelen mondani valamit.* - Gondolom. Vagy megkötött már? * Feleli miközben újfent fintorral méreget ezúttal Maryt.* - Fáj még? * Teszi fel az újabb kérdést a szobatársának.* - Nyugi, segíteni fog! Gondolom… * Folytatja kedves hangon, nem számítva rá, hogy az utólagos megjegyzésével semmisé teheti a biztató szavakat. * - Én biztos nem érek hozzá! * Fejezi be miközben egy lépést hátrább lép Marytől, nehogy az véletlenül rávesse magát lelkesedésében. Ha neki is bent kell maradnia, akkor mindenképpen kiderül, hogy gond van a szívével.*

Sziasztok, mi újság?

Vanda, én is tudom. A Serenes játékodban Te magad írtad le

*Visszaölelget mindenkit*

Hű, asszem az étteremben. Ott lesz, igen.

Ó, Seren játékait sokan nézik(zük)

Mary, köszi nem túl jól. És Te?

Dimi, nálam már be sem próbálkozol? XD

Úgy biza

* Finoman bólint Leonie kérdésére, miszerint a javasasszony nem magyar. Legalábbis ő ezt hallotta, de a pletykákra nem feltétlenül kell adni. Bár ez furcsa vád lenne, elvégre hamar kiderül, hogy az illető beszéli-e a nyelvet, avagy sem. * - Annyit én is tudok, még jó, hogy Mary angol és neki van baja, nem nekünk. * Feleli egykedvűen, lankadó figyelemmel a téma iránt. Ekkor megjelenik egy lófarkas… férfi? Ez már mindjárt érdekesebb, javasasszonyról tudott, az itt álló ember pedig határozottan nem asszonyi küllemű. Igazi, markáns vonásokkal rendelkező. Indián? Winnetu idejött az ő iskolájukba, és itt gyógyít? Az igen! Még sosem látott valódi indiánt, de hallott róla, hogy igazán érdekes gyógyítási módszereik vannak. * -Jó napot!* Köszön a férfinek magyarul. Ez még sikerülne angolul is, de nem erőlködik. - Akkor jó, jobb lesz Mary! *Válaszol kedvesen mosolyogva Marynek. Biztatni próbálja, ami nem jellemző rá, de sajnos elég sok tapasztalata van neki is az ilyen helyekkel kapcsolatban. Kezelték mugli- és varázslókórházban egyaránt. Igaz, az apacsok még kimaradtak a repertoárjából. Most sínen van az egészsége, így remélhetőleg ki is fognak a továbbiakban is, noha egész szimpatikus neki a férfi a maga ijesztősége mellett. Mary csak nem szokik hozzá ahhoz, hogy ilyen vele, egyszerűen csak az empátiát is ki kellett próbálnia. Van ez így, valaki a fűvel, valaki az emberséggel kísérletezik. * - Nem tudom, de elvileg lehetnek neki. Ne engedd, hogy a hajadhoz érjen!*Súgja oda, miközben a sajátját jó alaposan hátra simítja. Nem szeretné, ha csak úgy ugráltatnák, mert egyszer betette ide a lábát. Túl fiatal még ahhoz, hogy marionett bábuvá váljon.* - Áldozatot? Nem tudom, de az én szívemmel nem sokra megy. Bájitalokat szedek rá. * Mondja ezúttal normális hangerővel, elvégre nem bunkó ő, hogy társaságban suttogjon. Kapott ő nevelést, vagy mi a szöszt.* - Mondjuk, ezt ő nem tudja. * Folytatja nagyot nyelve. Ha áldozatbemutatásra kerül sor, majd elárulja, hogy mi baja, hátha akkor nem az övé kell. Leonie körbejárja a bácsit. Bátor tett, ő biztosan nem merné.*- Nem, milyen? Meddig ér?*Kérdi meglepve. Biztos azért fogta össze, mert már sokan csináltak belőle woodoo babát, előrelátó ember.* - Mi, Te nem tudsz? Mary, Te angol vagy! *Válaszolja riadt arccal. Most már őszintén aggódik a lányért, mi van, ha az agyát is megtámadta az a nyálka, és most az emlékeit is elfelejti? Te jó ég! Neki kellesz mindent újra megtanítania neki? Ezen nincs sok ideje mélázni, mert betör a két aranyifjú. Valami morgásszerű visító hangot ad ki magából, majd Leonie vállába csapja a fejét. Miért kell itt lenniük? Miért? Leonie megcsalója folyékonyan nyomja az angolt, grimaszolva figyeli a srácot. Szíve szerint benyögné neki, amit egy humor műsorban hallott, miszerint „húzzál el, mer’ leköplek”. A franc essen abba a fene nagy neveltetésébe, hogy nem köpköd. Így inkább csak csendesen forrong magában, amikor megért egy szót. Friend. Freund. Barát? Neki nem barátja Mary.* - Állj le, Mary az én barátom, te hoztad rá a bajt! Menj innen! * Azzal a mozdulattal Mary és a srác közé veti magát, hogy megvédje a fiú által hozott újabb bajoktól aprócska szobatársát. Közben belegondolt, hogy mit mondott ki. Barát? Így még senkit nem nevezett, soha.  Őrá sem mondhatták még valami sokan ezt, biztos, hogy Mary most furcsán fog ránézni emiatt az érzelgős maszlag miatt. Ekkor megjelenik a másik jómadár is.* - ELÉG MÁÁÁÁÁÁÁÁR! * Üvölti el magát szinte önkívületi állapotban. Nem lehet igaz, hogy nem tudnak tőlük megszabadulni. Zsolti kirángatja az ismeretlen legényt a helyiségből, majd átkozódás hangja hallatszik. Nagy a kísértés, hogy ne menjen ki röhögni, de azzal elrontana mindent. Most olyan kis pozitívnak látszik, le kell ezt a képet rombolni? De legalább már van kinek a szívét feláldozni az övék helyett. Nem hiszi, hogy a férfi jó szemmel nézi ezt a kis… khm… közjátékot.*

Zsolti
Nőnap reggele


* Ó, igen! Nőnap van megint, ez majdnem olyan nyálas, mintha Valentin nap lenne. Adria gyomra mind a kettőtől felfordul, baromságnak tartja, hogy a férfiak egy évben kétszer (Anyák napjával esetleg háromszor) úgy csinálnak, mintha törődnének a nőkkel.  Unottan felkel, s csak remélni tudja, hogy ma nem várja semmi az ágya végében. Szerencséje volt, ezúttal nem lelt gyanús ajándékra. Máig nem tudja, hogy ki küldte neki a múltkor a csokit, de legalább nem volt benne szerelmi bájital. Fogalma sincs, hogy ki lehet a titkos hódolója, mindenesetre piszkosul zavarja a puszta léte is. Komótosan felölti az iskolai egyenruháját, megfésülködik, arcot mos meg feldob egy kis színezett ajakápolót, ő köszöni, készen áll arra, hogy egész álló nap ünnepeljék. A klubhelyiségen áthaladva virággal a kezükben lát lányokat, és azt beszélik, hogy valami elsős Levitás osztja ezeket a nagyteremben. Ó, ki lehet ilyen romantikus? Van egy sejtése, ezért miután az órájára pillant, visszasiet a klubhelyiségből a hálószobájukba fogja a dugiban rejtegetett kóláját, és előkészíti a meglepetést. Igazán meg kell hálálnia, hogy ilyen rendes ez a fiú. A múltkori erkélyes-gyengélkedős balhé után megromlott a viszonyuk. Reméli, hogy a srác szereti ezt a mugli löttyöt, közösen iszogathatnák, akár a játszóteres találkozásukig visszahozhatnák a kapcsolatukat. Lehet, hogy a pszichológus néni azt mondaná, hogy Adri azért olyan kis gonoszkodó a sráccal, mert őt még nem szerette senki úgy, mint ahogy Zsolti imádja Leoniet. Pedig Adrit nem kell betörni, elvan a maga kis világában. A legtöbb embernek úgy tűnhet, hogy jégszívű leányzóról van szó, pedig ez koránt sem igaz. Mondták rá a mugli általános iskolájában, hogy jómadár. Pedig ez teljesen téves állítás, madárnak túlzottan is ember, jónak meg… nos, rossz.
Vissza a mai történésekhez. Szóval előkészült a fiúnak szánt bocsánatkérő meglepijével, felpakolja az üveg lightos kóláját és elindul a nagyterem irányába, ahol meg is pillantja évfolyamtársát. Gyorsan odasiet hozzá, és bűnbánó nagy szemekkel köszönti.* - Szia, zavarhatlak? Úgy gondolom rendeznünk kéne a múltkorit… *Kezd bele a mondókájába. Nem mondja ki, hogy sajnálja, ahhoz túlzottan is büszke, meg túlzottan is önmaga, de úgy érezheti a fiú, mint aki békülési szándékkal közelít felé.* - Tök rendes tőled, hogy gondolsz a csajokra. Más nem ilyen… lovagias. *Normál esetben más kifejezést használna a lovagias helyett, olyat, aminek köze van az emésztőnedvekhez, s enyhén lúgos kémhatása van. Ám ma nem kötekedik, esze ágában sincs kiejteni a száján a 3 féle mirigy által termelt testnedv nevét.* - Hoztam mugli kólát, remélem szereted! Nincs itt ilyen minden nap! * Folytatja csevegő hangon, finom mosollyal az arcán. Ez az egész megalázó neki. Megpróbálja felbontani, ám nem megy neki, így a fiú felé nyújtja. A múltkor látta, hogy micsoda izmai vannak, ciki lenne, ha ő sem tudná kinyitni az üveget.* - Segítenél? *Kérleli csilingelő hangon.*

Tömeg

* A javasbácsi még biztosan nem dolgozott 3 ennyire infantilis gyerekkel, mint amilyenek ezek a csajok. Adri normál esetben egyáltalán nem így viselkedik, sokkal inkább kimért, de a stressz, hogy egy ilyen helyen kell tengetnie az idejét, mint a gyengélkedő érdekes dolgokat hoz ki belőle. Meg persze Leonie is, eléggé kedveli a kviddics meccsről, meg is mentette az irháját. Igazából nem is érti, hogy a vörös hajú lány miért teszi és mondja, amit. Amúgy is képtelen elgondolásai szoktak lenni, ebben meglepő módon túl is tesz a szőkeségen, aki magában jól elszórakozik azon, ahogy az uffancs ide meg oda néz, és nem érti a nekimondottakat. Kicsit olyan érzés, mint amikor a Szomszédokban Julcsi azon panaszkodott a nagyanyjának, hogy a szülei otthon angolul veszekednek, hogy ne értsen belőle semmit. Ki tudja, ha tudna angolul is képes volna magyarul folytatni a társalgást a többiekkel, csak úgy passzióból.  Ám a férfi egy pillanatra elmereng Adrin, mintha csak értette volna azt, ami az imént kicsúszott a száján a szívéről. De az lehetetlen, nem szólt egy magyar szót sem, akkor hogy érthetné meg, amit itt beszélnek? Biztos a haja teszi, mint Sámsonnak. Ha fognának egy sarlót, és lenyesnék vele a lófarkat, akkor nem értené, amit itt beszélnek.  Vagy de, csak kitépné az övéket is, s akkor jönne a wodoozás. A nyelvét a nagyőrlői közé szorítva mereng el, miközben picit szúrósabban néz az indiánra. Ha tudja, akkor már úgyis mindegy, ha meg tényleg nem érti a nyelvet, akkor is, így válaszol a lányok kérdéseire, miközben félszemmel lesi a férfi reakcióját.* - Igen, de már egész jó. Hivatalosan be kellett volna jelentenem a suliban. * Kezd bele komoran a történetbe, majd megáll egy szusszanásnyi időre. Nem tudja, hogy mennyi mindent meséljen el. * - Nem mindig működik megfelelően, de mindig van nálam egy bájital ilyenkorra.*Folytatja picit bőbeszédűbben, majd Leonie feloldja a savanyú citrom ábrázatát. Szélesen a vörösre vigyorog, talán ilyen őszinte mosolyt még nem is láthattak a képén, amióta ismerik. Mary remélhetőleg nem szokja meg ezt a fajta viselkedést tőle, mert csak a kiskori traumák miatti zavar okoz nála ilyen beszédességet meg közvetlenséget.* - Copfos Sas? Ha értené, most meghalnál. * Mondja kuncogva, miközben kezével eltakarja a száját. Néhány másodperc után összeszedi magát annyira, hogy a témának megfelelő komolysággal válaszoljon Leonienak.* - Öhm... hát kéne. De nem tudom, mit mondana, a muglik már műteni akarták meg kütyüt beültetni. Most megszívnám vele, mert az elektromos. *Felel olyan részletességgel, hogy még magát is meglepi. Meg kéne innen lépnie, már nagyon furcsa ez a viselkedés.  A végén még virágkoszorúkat kezd el fonni, és ad még az uff bácsi fejére is egyet, ha így folytatja. Szóval inkább elhallgat, ám újra elvigyorodik azon, amit Leonie mond. Most már egészen biztos, hogy a lányból is a legrosszabbat hozza ki a gyengélkedő. Biztos valami terjed a levegőben, mondjuk Winnetou éppen békepipát szívott a cowboyokkal, amikor megzavarták a mulatságot. Vajon az indiánoknak is van táncháza?* - Ja, lehet. Ha puha, akkor biztos. * Feleli komolyan, majd rájön, hogy lehet, hogy Leonienak nem kéne ilyeneket mondani, mert képes visszamenni és letesztelni a haja állapotát. Ezen nem ér rá sokáig aggódni, inkább Mary felé tereli a figyelmét.* - Elméletben? Mint nekem a svábság? *Kérdi az értetlenségtől némi grimasszal az arcán. Más magyarázatot nem tud így hirtelen erre találni, elvégre minek lenne valaki pózból angol. Újból romba dönti a tekintélyét, amikor barátjának nevezte a barnahajú leányzót. Valahogy javítania kéne a dolgon, nem hiheti azt Mary, hogy érzelgős, vagy bármi ilyesmi, így figyelmen kívül hagyja a kérdést, és inkább kikukucskál az ajtón, ahol a fiúk javában tépik egymást. Képzeletbeli gonosz kacajt hallat és magában dörzsöli a tenyerét. Ám közben Mary szeretné, ha Ron fordítana neki, így elinvitálja attól, hogy őszőkesége szórakozhasson. Általában haragudna a lányra, de most megint előtört belőle az empátia, így szó nélkül követi őket és csak remélni tudja, hogy a másik terelő inkább kint megvárja Ront. Az előbb már csúnyán nézett az apacs, nem kéne kifüstöltetni magukat innen.  Ő megáll az egyik ágynak dőlve valami 2 méterre Marytől, s onnan lesi az eseményeket. Aggódó pillantásokat vet a szobatársára, amikor nem használ a bájital. Úgy bólint Leonienak a kérdésre, hogy rá sem néz, egyre csak Maryt meg az indiánt figyeli. Amikor a vöröske megkérdi, hogy milyen gyógyító lenne, csak bizonytalanul elhúzza a száját, csak kurtán válaszol.* - Háááát….

03.14. délután 3 óra

*Pár nappal ezelőtt volt egy kis kalandjuk az erkélyen, majd pedig a gyengélkedőn. A lányban nem hagyott különösebb nyomot az egész, talán annyiban, hogy a Maryvel történt dolgok megviselték, meg az, hogy a gyengélkedőre kellett mennie. Ellenben vele, mások furcsának találták az ott történteket, meg az alaptermészetét. Már általánosban is bajuk volt azzal, ahogy reagál a dolgokra, ahogy érez a többi ember irányába, idejön a mágusok közé, erre Goldman itt is a pszichológushoz zavarja. A nő talán még ki sem csomagolt, de már alá kell vele íratni egy papírt, hogy megjelent nála. Most mit akar a házvezetője, hogy nem közveszélyes? Zsolti pólóját csak poénból tépte le, különben sem haragudott érte. Maryt is egyből vitte a gyengélkedőre, noha nem is kívánt odamenni, a többiek is megtehették volna. Teljesen empatikusan viselkedett, mit kellett volna tennie, virágszirmokkal kiszórni Mary előtt az utat, ahogy mentek Winnetouhoz? A professzor azt is reklamálta, hogy az iskolát nem tájékoztatta a betegségéről, pedig tudniuk kellett volna, hogy mit tegyenek egy olyan helyzetben, amikor rosszul van. Nagyon ritkán éri ekkora erővel a rosszullét, hogy már ideje sincs bevenni a bájitalát, emiatt nem kell aggódni. Talán 2-3 évente történik ilyen, amióta az egyik ausztriai varázslókórházban beállították neki ezt a 2 bájitalt 4 éves korában. Mi baja van most mindenkinek? Goldman csütörtök 3 órára szerzett időpontot a szőkéségnek, így az már előtte egy óra készülődni kezdett. Meggyőződése, hogy ha higgadtan viselkedik, meg teljesen olyan, mint a kortársai, akkor meg fogja tudni győzni a nőt, hogy minden rendben van vele. Így felveszi a legjobb farmerpantallóját, hozzá egy napszínű pólót, amin középen egy virág van (vidámnak kell tűnni), végül a tetejére egy kockás inget. Lábbeli gyanánt egy lovaglócipőszerűséget húz. A haját a füle mögött előrevezetve befonja. Egy leheletnyi sminket visel, hogy véletlenül se tűnjön úgy, mint aki álcázza magát, de mégis látszódjon, hogy ad magára. Épp csak annyit dob fel, hogy egészségesebb színe legyen, meg hogy kiemelje a kék szemeit. Negyed órával az időpont előtt veszi nyakába a kastélyt, felkapja oldalszütyőjét, ami most nagyon könnyű, mert csak egy könyv van benne, a bájitala, meg a lap, amit alá kell íratnia, meg a rendelőhöz vezető pontos útvonalleírás. Feszülten baktat a folyosókon, pár perccel az időpontja előtt érkezik meg. Leguggol a földre az ajtó mellett, egy picit igyekszik relaxálni meg ráhangolódni arra az arcára, akit bent fog mutatni. Végül nem sokkal 3 előtt komótosan feltápászkodik, vesz egy utolsó nagy levegőt és határozottan kopogtat egyet az ajtón.*

Zója néni

*Nem tudja, hogy körülbelül mennyi idő telt el aközött, hogy bekopogott és mire kinyitotta az ajtót a nő, de neki valami örökkévalóságnak tűnt. Mégis miért akarják, hogy itt legyen? Vajon sikerülni fog az átverés? Mi van, ha jó szakember és mindenre figyel? Ő is észrevesz olyan részleteket, amik mások figyelmét elkerülik, akkor  egy olyan hogy ne venné, aki még ezt is tanulta? Amikor végre kinyílik az ajtó egy kamasz lány áll vele szembe. Annyira zavarba jön, hogy hirtelen a színjátékról is elfeledkezik, s kikerekedett szemekkel néz rá. Már épp meg akart szólalni, hogy ő valószínűleg az anyukájához jött, amikor bemutatkozik neki a vele szembenálló lány. Ő lenne az? Hű, az anyukája tuti meg akarná szerezni az arckrémje nevét, mert ez durva. Végül sikeresen eszébe jut, hogy talán meg kéne szólalnia, ha már olyan kedvesen köszöntötték.* - Sz… szép napot! Újvári Adriának hívnak. * Kezdi meg bizonytalanul a bemutatkozást. Majdnem lesziázta a hála a kezdeti meglepetésnek, de aztán gyorsan észbekapott, így remélhetőleg nem tűnik fel ez a kis technikai zavar. A ruhára vonatkozó kijelentésre csak bólint egyet egy zavart vigyor keretében. Annyira nem ért ezekhez, annyit tud, hogy a zokni-szandál és a csíkos-kockás együtt nem fekszik, de körülbelül itt be is tudná fejezni az általa tudott divathoz kapcsolódó tények felsorolását. Vesz egy nagy levegőt, átlépi a küszöböt, ami egy kellemesen berendezett szobába vezet. Nem nagyon néz szét, megtanították neki, hogy nem illik megbámulni más otthonát. *- Nem kérek, köszönöm. * Feleli a nő kérdésére, majd leül vele szemben. Legalább nem feküdnie kell, mint a filmekben. Ez jobban bejön neki, így valahogy egyenrangú félnek érzi magát a társalgásukban. A fekvő testhelyzet egyfajta kiszolgáltatottsággal jár, mert a másik látja őt, ellenben ő a plafonon kívül nem sok mindent figyelhet. Kényelmesen elhelyezkedik, amikor azon kapja magát, hogy éppen görnyedten és keresztbefont karokkal ücsörög. A franc essen azokba a fránya nonverbális jelekbe. Azonnal egyenes testtartást vesz fel, a kezeit lazán az ölébe teszi, miután a bokájához teszi a táskáját. Zója feltette a kérdését. Rögtön a közepébe bele, in medias res. Semmi ismerkedés, pedig szívesen mesélne a cicájáról, róla legalább őszinte imádattal áradozna. Nem éppen a szavak embere, emiatt egy kicsit nehezen szedi össze a gondolatait, ráadásul a kérdést is érdekesen fogalmazták meg.* - Kiváltotta? Pontosan micsodát? *Kíváncsiskodik –ezúttal- őszinte meglepetéssel. Nagyon mozgalmas egy este volt, nem tudja, hogy most a pólóról van-e szó, Ron megkövezéséről, vagy pontosan miről.* - Csak sétáltunk a szobatársammal, amikor kiáltozást hallottunk. Az egyik csapattársam volt az, egyedül volt egy fiúval. Pálca nélkül. *Kezd bele végül a történetbe, remélve, hogy a nő erre kíváncsi.* - Zsolti csak pattogni jött oda, valahogy el kellett terelni a figyelmét. Átkokat mégsem szórhatok rá, az gonosz lenne. *Folytatja nyugodt hangon, noha szíve szerint megtenné, de ezt igazából csak a poén kedvéért csinálta. Úgy fair, hogy ha Ronaldon felülről nincs ruha, akkor a Levitáson se legyen. *

Jó reggelt

Amira, a kariképed felsője olyan, mintha megkopasztott volna 100 naposcsibét

XDD örülök engem tényleg arra emlékeztet egyébként jó kép, csak a felsőt nem tudom hová tenni XD
Amúgy szia

Juuj, Krisiiiiiiii *-*
Milyen színű?

Amúgy lol

Juj, alig várom már *-*

Hogy érzi magát nálad? *-*

Micsoda féltékenység

De cuki lehet *-* hörcsimörcsi

De jó *-*
Nem tudjátok milyen cukiságról maradtatok le

Neki is tetszett? ^^

Neked is van Lionárd?

Szia

Mint a kopogószellem?