Domcsiii
Hamarjában helyreállt a világ rendje, azzal, hogy visszakerült a padra új ismerőse. Kedvesen egy mosollyal hálálta meg, ami Emma számára csak még szimpatikusabbá tette őt. Látszik rajta, hogy még egy kicsit eltévedt lélek itt az iskolában, de mindnek így kezdi új helyen, legyen az 14 éves, vagy 20.
- Ennek örülök, de nem kell ám ennyire tartani mindenkitől. Vannak itt biztos olyanok, akiktől kell, mert nagy az iskola, de a legtöbben segítőkészek és jószándékúak. Vannak még hozzád hasonlóak biztos vagyok benne. A képeid pedig, amennyit látok, szépek. Az enyémek se mozognak, lehet, nekem sincs egyáltalán olyan képem. – Érződik a félelem Domcsi hangján, de próbál minél barátságosabb és kedvesebb lenni, hátha ez segít neki, mert tényleg megérti őt.
- Köszönöm - Egy szép mosollyal hálálkodik közben.
– Örülök neki, általában szeretem az ilyen kedves beceneveket használni. – Egyelőre elképzelése sincs a fiú honnan keveredett ide, na meg melyik házba tartozhat, ha ennyire zárkózott, bár látott már ilyen tulajdonsággal rendelkezőt a saját házában is, de ő nem ismerős neki.
- Szóval a kékeket erősíted, akiket ismerek ott nagyon cukikák, biztosíthatlak, hogy tőlük aztán nem kell tartanod. Elsős leszel? Az nagyon jó! – Őszinte lelkesedéssel fogadja, van miért, nagyon szereti pesztrálni a nála kisebbeket, meg örül is neki, hogy valakinek már ilyen korán van lehetősége eljutni, egy ilyen iskolába.
– Én is most fogok kezdeni, csak éppen a Mestertanoncoknál. Egyébként a Navine büszke tagja vagyok. – Közben kicsit mesélt Dominak arról, hogy hasonló van az ő családjában is, pontosan ezért teljesen nyíltan mer vele erről beszélni.
- Én sem értek még mindent, de így van, ő nem örökli valamiért. Te pedig így is örökölted… érdekes. – Ránéz és mosolyog közben.
– Igen, az vagyok, de büszke is vagyok rá. Szerettem a varázstalanok között is élni, de itt is nagyon jól érzem magam. – Reméli, hogy a kíváncsiságát kielégítette, bár szívesen mesél neki bármiről, ha kérdezi.
– Hogyan fogadták a szüleid? Tudod, nálam, anyukámék varázstalanok, és nem örültek neki, hogy én tudok hadonászni azzal a bottal. – Mutat oldalra, ahol a pálcája helye van.
Innentől már egészen máshogy kezd hozzá viszonyulni, Emma nagy örömére. Együtt követik az albumot és még mesél is neki, arról mikoriak a képek, és mi látható rajtuk.
- A sport vagy maga a kézilabda? Mert tudod, ha sportolni szeretnél, van kviddics, érdemes kipróbálni, bár én távol állok tőle. – Nevet fel, aztán mikor lapozott a fiú random rámutatott az egyik képre, amin valami díjazást lát.
– Sokszor nyertetek már? Biztos jó érzés. Ők meg itt a csapatod vagy kik? – Kérdezi mutatva egy csoportos képre felül.