|
|
Emma McNeilly
INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
|
Mati: ez a kedvenc szitkozódásom  Drágám, ezzel leírtad a biosz tanárom  Nála nincs hármasnál jobb xd
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Emma McNeilly
INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
|
Mesélő és Boti -03.02, Budapest- Lesz egy kisfiam, lesz egy kisfiam, te jó ég, lesz egy kicsi fiam! Ez, és ilyesféle gondolatok futkároznak a fejecskéjében. Megérkezése óta több kedves dolog is felkeltette az érdeklődését Zsomnbin kívül, ilyen volt még érkezésekor az első köre a pingvinek környékén, aztán még a zsiráfokat szemlélte és várt a hölgyre, akinél az infó volt kiszúrt egy fiút is, aki egyedül volt, szintén ott. Kapva kapott az alkalmon, hiszen szeret ismerkedni, a megszólítás és bemutatkozás után pedig butaság lenne azt mondani, hogy nem egy pozitívuma szintén a kiruccanásnak a cuki fiú, akit most megismert.
- Kirándulás, hm, igen, olyasmi. Szeretem ezt a helyet. – Széles mosollyal tekint a fiúra egy pillanatra, majd a zsiráfcsaládot kezdi szemügyre venni. Könnyed, egyszerű és tömör, bár sokat sejtető mindaz, amit mondd, főleg ahogy elkezdenek felpörögni az események. Pár szót ejtenek még általánosságban a zsiráfokról, ami nagyon szimpatikussá teszi számára a fiatalembert. A zsiráfokat aki szereti, az rossz ember nem lehet, igaz? Megérkezik a hölgy, és első körben hárítani sincs esélye, inkább próbál a helyesbítés minden jele nélkül átlendülni a sokkon. Mikor látszólag Botond elkezd sodródni az árral, egy köszönöm félét motyog felé, még beszél Katalin. Egy kicsit bele is pirul, zavarban van, elég különös a helyzet, de egyben mókás is. Bár azt tudja, hogy inkább nevetnie kéne, mint sírni, de most Zsombi az első, közben tisztán és érthetően megbeszélnek mindent, és a nevet is kinyögi, és ha már társra lelt, vagy másként szólván apukára a kisfiúnak, nincs vissza út senki számára. Érzi, hogy némi magyarázatra szorul, és várja is rá az alkalmat, ami a kérdése után bekövetkezik, perceken belül kiderül, hogy fogadja az új anyukáját és apukáját a kicsike, de előtte még vár egy menet rá. Elcsípi Boti tekintetét, majd kicsit megszeppent és zavarban lévő hangon kezd el beszélni.
- Jajj, kérlek, ne haragudj, én nem mondtam semmit, egyedül jelentkeztem, fogalmam sem volt róla, hogy ez fog történni, hogy mi itt találkozunk… – Kezdi el motyogni a dolgokat, bár néha elcsuklik a hang, ettől függetlenül teljesen érthetően mondja. – Bocsánat, bocsánat, bocsánat…
Kedvesen, bűnbánóan fúrja kékjeit a másik tekintetébe, próbál még a reakció előtt felkészülni rá, mi lesz. Mondjuk, ahogy a dolgok állnak, és amilyen bátorsággal viselve ment bele a dolgokba Boti, nem igazán van félnivalója, de természetéből fakad, hogy még így is képes félni. Bármit is lépjen vagy cselekedjen a fiú, az események zajlanak tovább, megérkezik a gondozó, aki majd bekíséri őket. Nem is akárki, már messziről kiszúrta Emma, mennyire ismerős a lány neki, de elsőre nem tudta hová tenni, mikor viszont megszólította, minden világossá vált.
- Heléna! Szia! De örülök, hogy látlak. Olyan régen találkoztunk már.
Gyorsan megöleli a lányt, aztán már figyeli is tovább mi lesz most. Bemutatkoznak egymásnak Botival, és akkor Emmus pillanatok alatt előbb elfehéredik, aztán meg vörösbe vált át, mint valami emberi kaméleon. Izeg-mozog álltó helyében zavarában. Nem akar közbevágni addig, még beszél, de azért gyorsan reagál rá.
- Jajj, nagyon aranyos vagy, de nem, mi tudod, nem… - Gratulálhat magának az értelmes szövegelésért, közben a lány már indul is maguk előtt mutatva az utat. Elkapja Boti kezét és maga felé fordítja még mindig vörös, de összeszedte a bátorságát már.
- Tényleg ne haragudj, fogalmam sincs mi ez, lehet, hogy valami rám van írva, nem tudom. – Próbálja elviccelni, közben mutat a homlokára, utalva arra, hogy hacsak ott nincs valami, nem tudja mi volt ez. Ezek után indulnak el egy ismeretlen úton Zsombi felé.
- Igen, Zsombi a neve. – jelenti ki, úgy, hogy ezt már a lány is hallja.
Oda felé úton többször kisandít a mellette ballagó Botondra, de nem nagyon jut szóhoz. Hamarosan már a sok zsiráf között találják magukat, meg is pillantják a zsiráfkát, aki már kiszúrta őket. A gondozó sétál először felé, és mikor int nekik, hogy szabad közeledni, odalépdel hozzá, vélhetően a fiú is követi.
- Istenem, de édes vagy. – Tiszta szívből mosolyog a kis drágára, és közelít felé simogatás céljából.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Emma McNeilly
INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
|
Domcsiii A kedvessége határtalanságát bizonyítva ma már számos jót megcselekedett. Jó, ez kicsit túlzás, csak két alacsonyabb évfolyamú diáknak segített eligazodni, bár nem épp ő lenne erre a legmegfelelőbb. A szertelensége, időérzékének hiánya és az, hogy feledékeny kellően elég ahhoz, hogy félrevezesse az embert tudatán kívül. De már csiszolódik és folyamatosan a törekszik arra, hogy ezen tulajdonságai megváltozzanak. Viszont vissza kellett mennie a szobájába valami melegebb ruhát magára venni. A folyosókon való bolyongás közepette ugyanis olyat látott, ami nagyon meglepte. Hatalmasakat pislogott, majd a párás ablakot egy részen megtörölgetve megbizonyosodik róla, hogy nem csak káprázik a két szép szeme, hanem valóban havazik. Könyörgöm, március van, elkezdődött a naptári tavasz, erre mit adjon az ég, havazik rendesen. A széllöketek, amik a hókupacukat hordják meg csak ráadások, de Emmusnak így is valami olyanhoz lenne kedve, ahol friss levegőn lehet, nem csak a kastély falai között. Amúgy sem az a nyugodt, fenekén megülős típus. Folyton mehetnékje van, kirándulni akar. Ezúttal felöltözve érkezik el egy helyszínhez, ami tökéletes a célkitűzésének. Még csak egyszer látta futólag, egy kis része még a kastélyba beletartozik, ám a többi a szabadba nyúlik. Ezt tükrözi a hó mennyisége is, amit az időjárás kedvesen ideprodukált. Ahogy lépdel azon a latyakossá váló valamin a talpa alatt, egyre inkább közeledik a szökőkúthoz. Sikerül közben nekiütköznie valami növénynek, ami kicsit felette helyezkedik el, természetesen az addig magán hordozott havat, most ezer örömmel Emma nyakába ömleszti, legyen vele boldog. a hideg miatt kapálózik egy sort, ami remekül festhet, majd a szökőkutat megkerülve a padon egy diákra les figyelmes, aki valami könyvféleséget olvas vagy néz, ezt innen még nem tudja eldönteni. Nagy mosolyával felszerelkezve közelít, majd köszön rá, remélve, hogy a frászt, azt nem hozza rá. - Szia. Te is kijöttél ebben a remek tavaszi időjárásban? – Érdeklődik kedvesen, nem kevés iróniával megnyomva a tavaszi időjárás szekciót mondandójában. Kellemetlen az időjárás szeszélyessége, a következő az lesz, hogy nyári tábor helyett sí táborba megyünk? Elmélkedés helyett inkább a fiút veszi szemügyre, és bár illetlen kicsit, a kíváncsiságának nem tud parancsolni és belelesett egy pillanatra abba amit nézeget. Valami fotóféléket látott, egy nagy mosollyal, ha ő is megengedi, csatlakozik mellé a padon, egy rövid időt akar csak kint tölteni, megfázást azért nem szeretne összeszedni.
|
|
|
|
|
|
|
Emma McNeilly
INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
|
Simba - Záró  Pillanatok alatt összeügyeskedi Emmus a szendvicset újdonsült barátjának. Visszaigyekezett a levitások asztalához, ahová így másodszorra már bátran, mint aki haza megy, közeledett. Nem telt bele sok idő, hogy elvegye és már le is ellenőrizze a kész művet az ihletője. Vicces, de a szendvicsnek múzsája is van, jelen esetben Alex lenne ez a fantasztikusan inspiráló személy. Pörgeti két falat között a szavakat neki a cuki fiú, de inkább arra figyel, amit a kezeivel csinál. Egy poharat kerít, és már tölti is fel neki, mint egy viszonzásként a szendvicsért. Hatalmas mosollyal elveszi tőle a poharat, még mielőtt belekortyol, reagál. - Örülök, hogy ízlik. Nincs mit hálálkodni, szívesen készítettem. – Vigyorog, közben belekortyol az italba. – Érdekes olyan ez kicsit, mintha ilyen multivitaminos valami lenne. – Komolyan, tiszta értelmes magyarázás Emmus részéről, már csak a kezeivel való hadonászás hiányzott az összképhez. Kortyolgat továbbra is, úgy figyeli, az asztalnál még elő-elő bukkannak diákokat. Valóban nincs ma valami tömeges idevándorlás. De nem is baj, szereti ezt a barátságos embermennyiséget ma. Nincs szüksége a tömegre. - Elsős? – Felkacag, majd komoly, szomorú bambiszemes képét villantja fel. – Tudom, hogy akkora vagyok, mint egy elsős, de ár Ötödikes vagyok, sőt ha a vizsgáim kijavítják, már Mestertanonc. – Kicsit morcin tekint rá, persze mókásan, nem sértődne meg, ezt a szája sarkában bujkáló mosoly árulja el, amit észre is vehet a mellette ülő. Közben az évfolyamok utáni másik fontos témát vesézik ki, méghozzá azt, hogy kinél milyen érdekességek vannak házon belül. Csillogó szemekkel hallgatja a beszámolót arról a tér-idő szobáról, érdekesnek hangzik, egyszer szívesen megnézné. Aztán ő is mesél és kérdést is kap természetesen. - Hű, van darts, billiárd meg az ehhez hasonló dolgok, kikapcsolódásra nagyon alkalmas, meg jókat lehet mulatni együtt. – Aztán még megissza a maradék gyümölcslevet, és rátér a tetőtérre. – Mert nyugodt rész, szeretek felmenni oda elmélkedni, néha a pörgés mellett kell egy kis nyugalom. – Igen, valóban fura ezt hallani egy két lábon járó energialabdától, de ha egyszer így van, akkor nem igazán lehet szépíteni. Mielőtt felállna az asztaltól, hiszen mind a ketten végeztek, még gyorsan visszatér a festésre. - Képzeld, tudok ám ilyen ragadósat, hogy is hívják azt… – megvakarja a fejét, majd folytatja. – Matrica! igen, olyat, és azt leveheted, ha nem illik valamelyik csinos kiegészítődhöz. – Mondja bíztatólag, még kacsint is egyet a békára pillantva a járgányon. Felemelkedve ellép az asztaltól, barátságosan, igazából eléggé támadólag, megöleli a fiút, aztán egy „pápá”-val visszaindul a klubhelyisége felé. Ez is egy eseménydús étkezésnek sikeredett.
|
|
|
|
|
Emma McNeilly
INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
|
Domcsiii Ahhoz már egész jól hozzászokott, hogy amibe lehet, belerúg, amit lehet, fellök, aminek lehet, nekimegy, amiben, és akiben lehet, kárt tud tenni egy mozdulattal, jó belefér, néha, de ő folyamatos bénázást is elő tud vezetni, viszont most az övé minimális. Szegény fiúra akkora sokkot és meglepetést hoz, hogy még a padról is leborul, semmi szándéka nem volt erre, részéről inkább úszta volna meg mindenki szárazon, azt tudta volna értékelni. Viszont ha már így sikerült, akkor egy segítő kezet is nyújt a diáktárs felé, de addigra összekapja magát. - Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Csúfoljanak? Kik? Miért tennék? – Csodálkozva tekint rá, igaz, ami igaz, hallotta, hogy a rellonosok gonoszak tudnak lenni, de nem igazán találkozott még itt olyan emberrel, aki bárkit kigúnyolna. Most majd okosabb lesz a válasz által, valószínűleg. Pillanatnyi furcsállását egy kedélyes mosoly váltja fel, azt nem tudja, hogy a barátságossága miatt vagy más, de mintha a fiú ijedsége is kezdene elillanni, legalábbis oldódik fel. - Milyen buta vagyok, a nevem, Emma McNeilly vagyok. Nagyon tetszik a neved, Domcsi. – Kezet ráztak, aztán hallgatta a megismert Bátor ifjút. A szavaira széles mosolyra húzódik a szája, csatlakozik mellé a padon, majd egy sóhaj után barátságosan folytatja. - Akkor még előtted vannak a legjobb évek, jól fogod magad itt érezni. Melyik házba kerültél? – Érdeklődik kedvesen, majd rátér, az érezhetően kényesebb részre a másik fél életében. – Ezzel nem vagy itt egyedül, vannak itt olyanok is, akiknek bár a szülei varázslók, neki nincs ereje. Ami pedig engem illet, anyukám, és családja, varázstalan. Nagyon aranyos a félelme, de Emma az a még légynek sem ártó lélek, aki még a legutolsó, legborzasztóbb ember felé is tud szeretetet kimutatni. Bár mikor rosszabb napja van, kicsit morcos, de ez nem egy olyan nap. Közben folytatja az eddigi cselekvéseit Dominik, amihez Emmus szívesen csatlakozik, amire ki is tér egy kérdéssel. - De érdekes képek! Ezeken te vagy? Hol készültek? – Kezd a szokásos szóáradatába, de igyekszik visszafogni magát, még sem lehet tudni, mennyire vevő rá a másik.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vigyázz magadra 
