Amanda

Ugyan nem rávall az ilyesmi, de mégiscsak élvezi. Bár, nem szép dolog, és elég is lenne már, de még semmi kedve nincs abbahagyni. Ott motoszkál viszont benne az ébresztőóra, úgyhogy biztos kijózanodik a játékból, még mielőtt belefeledkezhetne.
- Hogyhogy mifélék? - játssza az értetlent. Pedig valójában csak nem tud semmiről semmit. Épp ezért húzza az időt, hogy addig hátha eszébe jut valami, amivel elháríthatja a lebukás veszélyét. Egyelőre legalábbis. - Mindenkinek vannak ciki dolgai. Nekem meg az a dolgom, hogy a tiédről tálaljak ki. Többek közt az előbbi "produkciódról"... - teszi hozzá rövid gondolkodás után. Hirtelen eszébe jut, hogy az előbb, mikor bejött, dudorászást hallott, bár akkor nem tűnt fel neki. Lehet viszont, hogy ez a lánynak ciki. Ha igen, ha nem, minden lehetőséget meg kell ragadni.
- Hallgatlak. - sóhajt egy nagyot, s maga előtt összefont karokkal, félig felvont szemöldökkel tekint a lányra. Kíváncsi is, mit akar mondani, de ugyan akkor fél is. Magát szeretné lebuktatni, és nem akkor, amikor a kényszer viszi rá. Ez azonban nem látszik rajta. Ahogy az sem, hogy kissé meglepi a lány következő mondanivalója.
- És? - néz a lányra értetlenül. - Mi van abban? Most a szón akadtál fenn, vagy a jelentésén? Mert ha a szón, közlöm, a családomban gyakori. Amennyiben viszont a jelentésén, kérdem én, mi van abban, ha valaki egyszer, valami oknál fogva tolat kicsit? Vagy egy Rellonos nem tolathat néha napján? - dönti meg fejét a kicsit talán ingerültre sikeredett szónoklat végén. Mary őszintén nem értette, miért van ennyire megelégedve magával a lány. Vagy lehet, hogy valamit kifelejtett a mondandóból? Vagy csak később akarja közölni, amolyan csattanó módjára? De ha ilyen nincs, akkor komolyan miért? Oké, hogy a Rellonosok soha semmivel nem égetik le magukat, legalábbis igyekeznek ez ellen tenni, meg minden, de komolyan ilyen hihetetlen, hogy egyszer hátrafelé tegyen pár lépést közülük valaki? ~ Mondjuk az tény, hogy nem feltétlen vallaná be... Sőt, tuti nem. Nem, nem, hótziher hogy nem. Ó, hogy erre nem gondoltam! Na mindegy, majd kimagyarázom, mást úgyse tudok csinálni. ~

Sziasztok! ^^ Mizujs veletek?

Minek főpróba? Mit kell próbálni, Emma? O.o

Sziasztok OFFosok! Mizujs veletek? ^^

Ábel - vagy Oberon?

Ugyan nem csúnya, sőt, kifejezetten szép, napsütéses és meleg napnak nézünk elébe, Mary még így is nagyon rosszkedvű. A baglya nem épp a legjobb híreket tartalmazó levelet hozta családjától, sőt. Persze, volt jó is, de ott volt az a rossz, ami miatt az egész család feszült - ha együtt vannak, ha nem -, és ami miatt a szüleinek több mint húsz éve származnak problémái. Igazából nővérének is, de ő erre később jött rá. És ugyan Marynek közel sem annyi, más tekintetben van neki is baja belőle, bőven. Példának okáért, hogy az egész rajta (is) csattan. És valahányszor ez a bizonyos probléma előjön, illetve rátevődik egy lapáttal, az egész család ideges lesz. És ez az idegesség, mérgelődés heteken át tarthat. Ez az oka, hogy a Navinés egész éjjel nem aludt, ez az oka, hogy majd felrobban, és hogy semmivel sem tudja elterelni gondolatát. A hajnalban összegyűlt megkezdett, de végül összefirkált, összegyűlt rajzok szanaszét hevernek a padlón. Meg a cafatok, mert széttépettből is van éppen elég. Mikor a lány végre rávette magát, hogy összeszedje a szemetet, evidens, hogy saját lábában elbotolva szórta szanaszét ismét az egészet. Miután végzett a szemét immár sikeres összeszedésével, magában dohogva ment - vagy inkább rohant? - ki a háza területéről, majd a kastélyból. Lábait szedve rohant előre, de hogy pontosan hová, azt maga sem tudta. Csak ment, céltalanul előre. Nem kevés idő kellett, hogy felfogja, olyan területén van a kastélynak, ahol még nem járt. Végül úgy döntött, ha már úgy is itt van, megnézi magának a helyet. Talán még figyelemelterelésnek is jó lesz, legalább néhány perc erejéig. Most már valamivel lassabban szedve lábait ment előre, míg el nem ért egy kisebb házhoz. Nem tudta, ki lakhat itt, de a közelben lévő ketrecekből ítélve, kizárásos alapon csak a vadőr. Vagy valamilyen állatorvos. Habár azzal nem volt tisztában, hogyan is működik ez a varázslóknál pontosan. Minden esetre még közelebb ment a házhoz. No nem akart bekopogni, vagy bemenni, csak a környékét akarta megnézni. A ház fala mellett haladva indult annak háta mögé, kíváncsi volt, mi lehet ott.

Maid Café

Hát, igen, végül eljött ez a nap is. A nap, amikor Mary pincérnőt fog játszani, sőt, nem játszani, tényleg az lesz. Cselédruhában. Ezekkel eddig semmi baja se lenne, sőt, előre láthatóan élvezni is fogja majd, meg persze nem árt kipróbálni valami újat is. Eddig oké. De a cselédruha, az egy olyan ruha, ami szoknyában végződik. Hát igen, ezt nem gondolta át rendesen. Mary és a szoknya nem fér össze. Mikor írt a családjának, hogy legyenek olyan kedvesek, és szerezzenek be neki egy ilyet, igencsak meglepett hangvételű levelet kapott viszonzásul. Pedig ő mindent leírt sajátjában. Azonban a ruha megvan, és ez a lényeg. ~ Végül is, nem is olyan drasztikus... Nem nagy dolog. Ha egyszer az életben kivételt teszek, miért baj az? Legfeljebb belehalok, annál rosszabb nem lehet. ~ gondolkodik magában, miközben a felöltendő ruhát nézegeti, nagy sóhajtozások közepette. Végül azonban erőt vett magán, és felvette. Viszont nem bírta megállni, hogy ne vegyen alá egy igen csak rövid, ki se látszó farmernadrágot, mert azért mégiscsak na. nem szeretne vörösebb fejet a legpirosabb teánál. És azt a bizonyos vigyort sem ártana elkerülni, nem a vendégek elijesztése a cél, ugyebár. Mikor elkészült, elindult a rét felé, ahol már messziről feltűnt az a szép, nagy sátor, alatta és körülötte lévő asztalokkal meg székekkel. Akaratlanul is mosoly terült szét arán ennek láttán, kellemes helynek ígérkezett. Ugyan vendégeket nem látott, sietve szedte lábait, nem akart elkésni.
- Sziasztok! - köszönt még mindig mosolyogva a két jelenlévőnek. A srác igencsak emlékezteti a lányt egy animefigurára, bár nem igen ért hozzá, és ebben a suliban történnek furcsa dolgok, így nem teszi szóvá.
- Mi lesz a dolgunk a vendégek megérkezése előtt? - érdeklődik. Majd miután a többiek megérkeztek, figyelmesen hallgatja végig a lány szónoklatát, és megy a dolgára.

Keith

Reggel, mikor kimászott az ágyból, nem is remélte, hogy ilyen jó napnak nézhet elébe. Menekülés közben is vigyorok, néha hátra-hátra tekint. A fiú, vagyis lovag viszont meglepi kicsit, mikor előtte terem, no de ez nem lehet probléma egy vérbeli kalóz számára, igaz-e?
- Csak szeretnéd! - rikkantja, hogy aztán saját fegyverével kivédje a lovag csapásait. Bár nem csak védekezik, támad ám rendesen, próbálva használni pár kalózos filmekben látott taktikát - persze arra ügyel, hogy ténylegesen ne okozzon fájdalmat a fiúnak. Nem venné a szívére, ha újdonsült játszópajtijának miatta esne komolyabb baja, akkor se, ha Uff-bácsi seperc alatt kikúrálja. Na meg haragot sem akar, szívesen játszana még egy darabig, akár máskor is. Képzelete bekapcsol, szinte tényleg látja a házakat, azt a falut, amibe beleképzelik magukat, a rémült polgárokat - bár azoknak a szülők is vígan elmennének.
Pár pillanatig elnézi az ugráló fiút, de úgy dönt, belemegy a játék következő fázisába. Utána ugrál, úgy téve, mintha el akarná kapni, néha egy-két támadással fűszerezve a dolgot. Amikor aztán a lovag az egyik polgár elé veti magát, így kicsit messzebb kerülve tőle, így kiált:
- Sosem kaphatod el Black Bartot! Hahahaha! - hallatszik a végén egy jóízű, vérfagyasztó kacaj - mi tagadás, ha valamihez, ehhez ért a Navinés -, és a lovagnak hátát mutatva iszkol fel egy ház tetejére. Lehet nem jó ötlet, ami a gyerekek szemszögét illeti, de onnét ugrik tovább egy két férfi által cipelt pallóra - mi esetünkben a hintát jelenti -, s arról leugorva iszkol befele a dzsungelbe. Ésszerűbb lenne a hajó felé menekülni, pontosabban ténylegesen menekülni. Merthogy ez nem igazi menekülés, csak egy csel. Egy csel, hogy maga után csalja azt a bolond lovagot, ki van olyan őrült, hogy kiálljon Black Bart ellen. Értékeli ugyan a bátorságot, de mégsem hagyhatja itt ezt a rühes kutyát büntetlenül, lecke mentesen. Az nem rá vallana.

Keith

Szalad-szalad, egyre beljebb a rengetegbe. Magában mosolyog, mert egyre inkább élvezi az egészet, s lassan azt is feledi, hogy csak játszanak. Bár még nem teljesen, megvan még valóságtudata, eddig is megvolt, meg lesz ez után is, de fennáll a lehetőség, hogy ezt a játékot a későbbiekben kicsit komolyabban fogja venni, mint eddig. Mi tagadás, régen nem érezte magát ilyen szabadnak, és nem volt már rég ilyen felszabadult. Jó ötlet volt a játszótérre keveredni, annyi szent. Végre megint gyerek lehet, és úgy szórakozhat, mint a kicsik, ez pedig nagyon jó érzés, mi lendületet ad. Lendületet a futáshoz, a folyamatos energiatermeléshez. Mind e mellett pedig örül, hogy összetalálkozott Keithel, s ugyan akkor csodálkozik is, hogy vannak még olyan tizenévesek, akik nem tartják dedósnak az ilyenfajta mókázást. Ez külön örömöt okoz a lánynak.
Néha-néha háta mögé pillant, hogy azért azzal legyen tisztában, mennyire jár közel a lovag. Sajnos, ezt nem ejti meg elég sűrűn, így csak hallhatja az egyre közeledő, sűrű léptek zaját. Szedi a lábát, ahogy tudja, igyekszik fokozatosan egyre gyorsabban haladni, de félő, hogyha még ennél is gyorsabban fog szaladni, a minimális lassítástól is orra bukik - és onnantól akármilyen gyorsan is kászálódik fel a földről, és rohan tovább, már halott ügy az egész. A lovag már túlontúl közel jár, és...
...nos, közelebb, mint remélte. Kardját még időben dobta el, és tette maga elé karjait, ezzel tompítva az esést. Nem mintha baj lett volna, ha nem megy, hisz jól bírja a fájdalmat, meg erős is. Elvégre egy kalóz legyen erős! De a reflex az reflex, az ember ha akar sem tud tenni ellene. Ő legalábbis nem tud, nem mintha olyannyira akarna.
- Nem kaphatod el Black Bartot, Black Bart elkaphatatlan, fiú, ezt jól jegyezd meg! - mondja, mihelyt feleszmél meglepetéséből, majd eltolva magát a földtől hátára kényszeríti a lovagot, majd legördül róla, hogy gyorsan arrébb guruljon, felpattanjon, s kardját elkapva elszaladjon. Ha a lovag nem kapcsol még idejében, nem láthatja, ahogy Bart egy fa mögé futva mászik föl rá, hogy aztán ha a lovag közelebb ér leugorjon, és lendületből köré csavarja azt, hogy kis időt nyerjen a menekülésre, és egy fa - egy játszótéren álló jó nagy fa - lombjai között bújjon el, míg ki nem gondolja, mi legyen a következő lépés.

Maid Café
Egyedül, aztán Glynnis

Idővel meg-megérkezik a személyzet többi tagja is, köztük Lottéval, az unokatestvérével ~ ...ez még mindig olyan hihetetlen... ~, és egyik szobatársával, Laggerrel. Mindkettőjüket egy széles vigyorral, meg egy hali/sziával üdvözli, és már figyel is Alieenre meg Runára. Néha bólint egyet-egyet, inkább magának, mintsem a beszélőknek. Idő közben még egy animefigurára emlékeztető fazon is betoppan, aki egy idősnek tűnik Tykivel - mert feltehetőleg a sárga szeműt így hívják. Ki tudja, talán összebeszéltek, és egymáshoz öltöztek. A kiosztott menülistával kezében áll, hallgatja a többieket, a fejleményeket várva. ~ Vagy beszerezhetnénk egy-egy példányt a házak jelképállatából, és beöltöztethetnénk bohócnak. Igen, a vendégek vagy sikítva menekülnének, vagy imádnák. ~ gondolja magában a piros szemű ötletére reagálva. Persze hangosan semmiképp sem mondaná ki, annyira nem őrült, ellenben arcán egy jó széles vigyor lelhető fel ezekben a pillanatokban, mikor lelki szemei előtt megjelenik az előbbi gondolatához kapcsolódó kép. Szerencsére - legalábbis remélhetőleg - még épp idejében kap észbe, és takarítja el arcáról azt a hosszúra sikeredett görbületet, hogy aztán ismét a többieket vizslassa. Másodperceken belül érkezik meg még egy felszolgáló hölgyemény, aki ugyan nem öltözött animefigurának, mégis furcsa jelenség. Leginkább a pisztoly miatt, ami nála van.
Hamarosan megérkezik az első vendég is, ki vörös hajából, és hirtelenségéből ítélve csak Leonie lehet. Mivel a lány kint foglal helyet, Mary egy helyben állva figyeli, ahogy Lagger dolgát téve megy ki hozzá. Csak ez után szúrja ki a földön ücsörgő lányt, akihez Runa és Tyki is odamegy. Utánuk is érkezik egy-két vendég, de vagy kintre megy, vagy Mary kapcsol későn, így továbbra is a helyén ácsorog. Megjelenik viszont egyik pincérlányuk, egy vörös hölgyemény, kit Mary csak látásból ismer.
- Szia! - mosolyog rá. - Hát... Mind kaptunk egy menülistát, bár nem tudom, miért. Az asztalokon is van a vendégek számára. Neked itt kell maradnod a sátorban, azt mondták, ide vagy beosztva. Ja, és a vendéket meghajolva, Úrnőm illetve Gazdám megszólítással kell fogadni, attól függ, fiú vagy lány, illetve nő vagy férfi az illető. És szórakoztatni kell őket. Röviden ennyi... Amennyiben új vendég érkezik, ki kell szolgálni. Jaaa! És az asztalon lévő kis csengőt ha megcsengetik, jelzik, hogy menni kell. Meeeg... Mit hagytam ki? Ja igen! Délután váltjuk egymást, a kintiek jönnek be, a bentiek ki. Na, ennyi, legalábbis ennyit tudok. Meg még annyit, hogy az italokat mi is megcsinálhatjuk, a kajarendeléseket viszont Alieennek kell leadni. - adja meg ő a választ, hisz mindenki más szétszéledt, vagy épp kicsit messze van tőlük. Ezután ismét a környéket pásztázza barna íriszeivel, hátha ezúttal hamarabb kiszúr egy vendéget, mint a többiek - ami nem lenne nehéz, hisz már több bentinek van vendége, mint nem.

Oberoooon

Ha az idegességnek lenne olyan foka, amit ha valaki elér, felrobban, Mary már rég nem élne. Legszívesebben összetörne, szétzúzna mindent, ami a keze ügyébe kerül, jól elnáspángolna valakit - egy konkrét valakit -, és ordítana, ahogy a torkán kifér. Még a veszekedéshez is igen sok kedve volna, akár a legértelmetlenebb dologról. Bármit megtenne, csak hogy szabaduljon végre a tehetetlen dühtől. Mázli, hogy még nem bőgte el magát, jól is nézne ki... Nem mintha szégyellné, vagy ilyesmi, de akkor ha lehet még jobban belelovalja magát az egészbe, az pedig se neki, se a környezetének nem tenne jót - akár egy kilométeren belül van a legközelebbi élőlény, akár nem. Mert hiába Navinés ő, ha mérges, ott kő kövön nem marad. Márpedig a Bagolykő kő, és ha szét találja szedni... Nos, baj lesz.
Egy szó mint száz, mindenképp el akarja terelni valamivel a figyelmét, egy rövid időre legalább. Ennek érdekében, és reményében indul el a vadőrlak felé, illetve annak háta mögé. Akkor még nem is sejtve, hogy fájni fog. Érzi ugyanis, hogy valami erősen koccan a fejének, s ugyan egy halk "au", vagy bárminemű fájdalomjelzés sem hallatszik a lány szájából, se semmiéből - a koppanást leszámítva -, úgy hasogat a feje, hogy szinte káprázik a szeme. Bár csak szinte. Pedig erős lány ő, jól viseli a fájdalmat.
- Én tudom, de akkor mégis miért vágtál fejbe vele, hm? És ne takarózz azzal, hogy lopakodtam, mert egyáltalán nem jártam halkan! - kérdi s közli, már szinte kiabálva. Nem elég, hogy síkideg, még fejbe is kell vágni? Aztán még a másiknak áll feljebb!? Hát manapság már senkibe sem szorult semmi jóérzés? Marynek extra erős önfegyelemre van szüksége, hogy ne vágja sípcsonton a fiút egyből - bár ki tudja, még megteheti. Most azonban inkább magában számol el tízig, hátha megnyugszik egy kicsit, miközben jobb kezével még mindig a lüktető fejét szorítja.

Keith
 
Szerencsésen kikeveredik a lovag kezei közül, s ehhez hűen idejét sem vesztegetve iszkol arrébb. Jó erősen betekeri a lovagot az indával, s bár tudja, sok haszna nem lesz, mégis vicces hangulatot kölcsönöz - a hallottak alapján nem is csak a lány számára -, meg amúgy is. Az a minimális, alig pár másodperces időnyerés is hasznos lehet. Odarohan a legközelebbi fához, hogy felmásszon rá, s lombkoronájában keressen rejteket. Csupán addig, míg kiötli, mi lesz a következő lépés - elvégre nem menekülni szándékszik, míg világ a világ. Azért nem is szökik meg, hogy megleckéztesse az amúgy figyelemreméltóan bátor, egyszóval bolond lovagot. Merthogy aki szembeszáll Bartal, az csak egy ütődött lehet, annyi szent - vagy épp nem ismeri a hírhedt kalózt, ami több okból kifolyólag is lehetetlen.
- Ez az, amiben a helyedben nem lennék olyan biztos. - suttog maga elé, vigyorogva a lovag kijelentésén. Ugyan még nem tudta, hogy akarja kicselezni a király emberét, mégis magabiztosan ült a fán, a fejleményeket és az ötletet várva. Abba viszont bele sem gondolt, hogy piros ingének köszönhetően pillanatok alatt kiszúrhatják. Feszülten figyelte az őt üldöző, illetve kereső lovagot, ennek ellenére azonban nem számított arra a nagy vízsugárra, ami jól eláztatta, s kis híján leesett a fáról. De szerencsére még időben jól belekapaszkodott az amúgy már kissé csúszós, korábban ülőalkalmatossággá avatott ágba. Kisebb-nagyobb nehézségek árán feltornázta rá magát, majd a fa törzsének másik oldalára mászott, hogy ne érje telibe a következő csapás. Az azonban nem jött, nincs több víz, se semmi más. Bartnak ez gyanússá válik, s lepillantva látja, hogy a lovag épp utána készül menni. Kapja hát magát, s sietve kezd feljebb mászni rajta, ami sajnálatos módon az ágak sűrűjétől, illetve itt-ott a gyengébb példányoktól nem megy olyan gyorsan, mint azt szeretné. De nem keseredik el, mászik attól egyre feljebb és feljebb, egészen a legmagasabb pontig - már az őt elbírók keretén belül értve. A fa, gyakorlatilag tetejéről pillant le, hol is járhat játszópajtija. Amennyiben már közel, előhúzza most már ő is varázspálcáját, elsuttog egy "Vingardium leviosa"-t a fától 1-2 méterre álló magas mászókának hosszú kötelére mutatva, hogy aztán lassan maga felé irányítva elkapja a végét. Ha Keith közelebb ér, a fáról leugorva, sátáni, de őszinte kacajt hallatva a mászókára lendül, majd arról lekászálódva a fához szalad, hogy a fiú ne vegye észre. Ha az üldözője lekeveredik onnan, mögé ugrik, és az idő közben a fa alatt hagyott kardja hegyét a lovag hátára szorítja.
- Na, kinek nincs esélye? - kérdi dicsőséggel telített hanggal, amennyiben sikerül véghezvinni a tervet.

Hájhó!

Mizujság vagyon errefele?

Hogy őszinte legyek én is... ^^" Na várjál, megyen egy bagoly.

SEGÍTSÉG! Q.Q Félek! >.<

Nem vagyok cuki! Leütlek, mielőtt tudod hova érsz *Fogja a deszkáját, készenlétbéli állást vesz föl, elugrál az esetleges átkok, rontások elől*

Ja, és: Szeretlek Mira Bár nem vagyok MiniMira, de köszi ^^

Pedig ez jellemez minket Mármint, a csintalankodás

*Maga mögött készíti a képzeletbeli-kardot, szükség esetére*

Hogyhogy minden? Te is, Gergőc? O.O És miért durva? *Értetlenkedik*

Azt teszem

Mit csináltok ti, Gergőc? O.O

Igen, szeretném. Csak mond hova, és ottan termek

Is Mary már járt egyszer a csárdában, biztos fog ez után is, egyszer-kétszer...

Jóccakát a távozóknak ^^

*Beugrál banánnal a kezében*
Mi a hézag hapsikáim?

Emuuuu!

Te ügyelj magadra, Maxie! *Fenyegeti a banánnal*

Nem úgy tűnik...

Jóccakát!

*Bekukucskál* Heló! Mizujs veletek, emberek?

Sziasztok! ^^ Mi újság veletek?
Kiva, hol voltál?

Egy idézetes oldalon találtam pár hete/hónapja.

A szöveg, vagy a külső a rocc? Mert a külsővel sokat nem tudtam kezdeni, ennél jobb nem telt ki a programomból, én meg érdekes hangulatomban voltam.

Szerintem a rózsaszín nem jó ötlet
Amúgy hali!

Legyen kék! *-* Ne Levita kék, de valami kék

Nyuff T.T De a fekete nem jó? Nem hiszem, hogy kevernének a tanárokkal. Vagy ha igen, lehetne sötétszürke, ha van olyan.