32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes hozzászólása (363 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 13 » Le
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 20:41 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

-Csak semmi pánik – Nevetgél immár újra a széken ücsörögve. Legalább annyira törhetetlen a hölgyemény, mint egy kiló Zsolnay porcelán. Csak utóbbi még drága is.
-Már gondoltam rá, hogy biztonságossá kéne tenni a környezetem, de túl nagy meló lenne. – Az még hagyján, hogy egy házat bababiztossá tesznek… de egy egész iskolát és környékét? Talán beszélni kéne a vezetőséggel, elvégre csiripelik itt a madarak meg az iskolaújság pletykarovata is, hogy a gólyák megszállták a helyet. Leonie magára vállalhatná a felújítás megszervezését: „Egy biztonságos iskoláért!” szlogennel. A végén persze ő is profitálna belőle. Ezen elmélkedik, ujjaival Richard-Konstantin-t piszkálja, mikor beállít a postás.
-A rajongók már itt sem hagynak békén? – Villant ezer wattos vigyort a srácra. Nyilván már mindenki tudja, hogy Zsolti fiú lesz a legújabb kviddics sztár köreikben. Apropó… tényleg kviddics a téma. Vörös törpénk pedig nem győz szájat tátani a legújabb infó hallatán.
-Ezt el sem hiszem! – Nevet rendületlenül. Hogy miféle okokból nem akar hinni a fülének, az az ő titka marad. – Komolyan együtt leszünk bodyguardok a csapatban? – Óó, a kis medve most milyen büszke lenne rá, hogy így megcsillantotta angol szókincsét!
-Akkor ideje nekiállnod gyúrni és edzeni – Na, nem azért, mert olyan nyeszlett az úriember, csak mégis… rajta múlik az egész csapat épsége.
-Szeretnél egy-két jó tanácsot? - Lassan végigjátszott egy egész szezont, így már okoskodhat, nem?
-A lényeg, hogy mindig az ütő jó oldalán legyél. De végül is... terelőként ezt nem nehéz kivitelezni. - Valójában csak fecseg össze-vissza. Ugyan mit tanácsolhatna pont ő? Hogy Zsolti fiú rendesen fogja össze a haját, mielőtt pályára lép? Nagyjából ezt az egy tanulságot szűrte le eddigi meccsei alatt.
-Egyébként... nem mondtad el a vicc végét. - A zsebkendőjén kívül ez érdekli még a legjobban. Nem ér nyitva hagyni a végét, mert ő amúgy is olyan kis kíváncsi alkat.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 22:50 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

Az igazság az, hogy egy egészséges tartás maradt még benne eme úriemberrel szemben. Elvégre olyan alak benyomását keltette már az elején, aki a virágot gyökerestül tépi ki, csak mert az olyan szép. De talán csak Leonie nincs hozzászokva az udvarlókhoz. Vajon erre kéne felkészítenie a lelkét a jövőben? Hát… viszlát, Szőke Hercegek meg Góliátok.
-Hangosan elmélkedtem volna? – Nem tud nem mulatni magán. Jobb lesz, ha vigyáz a gondolataira, mert úgy látszik, túl sokat jár a szája, és önkéntelenül is elmond mindent. Hihetetlenül idegesítő szokás.
-Őőő… hát őőő… - Ha valaki ebbe a tökmagba bele tudja fojtani a szót, az már valami. Zsolti fiú pedig a találkozó alkalmával nem először teszi ezt. Szenzációs képességekkel rendelkezik. Leonie környezetében bizonyára sokan örülnének, ha birtokában lennének ennek a tudásnak. Csakhogy nincsenek! Remélhetőleg az uraság sem lesz oly’ botor, hogy kiadja a titkot.
-Figyi… szerintem én nem leszek a rajongód. – Valamiért úgy érzi, teljes mértékben ellen kell állnia, nehogy félreértés essék közöttük. De azért próbálja a mondat élét elvenni.
-Tudod… már nem férne fel a posztered a szobám falára. – A kis szerencsétlen vörös! Vajon hogyan kell előadni a „nincs olyan, hogy mi” című szerzeményt? Merthogy ő tényleg roppant bénának érzi magát ebben a szituációban, és nyilván nem akarja megbántani a srácot sem. De az emberek józanabbik fele nagyjából két mondat után rájöhet, hogy Leonie a csodára vár, nem egy hús-vér hímneműre.
-Csak nyugodtan – Lelkesen áldozza fel együtt töltött idejüket, hogy Zsolti fiú megírhassa azt a roppant fontos levelét.
-Terelőnek jó lenni – Állapítja meg derűsen, miután beszélgető partnere megemlíti, hogy hajtónak is szívesen beállna. – Csak kár, hogy direkt bántani kell másokat. Az utolsó meccs után gondolkodtam, hogy be kéne fejeznem, de nem szívesen hagynám magára a csapatot. Meg aztán… jó móka repülni. – Igazából attól fél, hogy a játék miatt esetleg megszokja az agresszivitást. Ami… valljuk be őszintén, nála igazán lehetetlennek tűnik.
-Jaaa, hogy levele! – Ismét elneveti magát, de most nem éppen a viccen, hanem azon, hogy ő azt értette, leve. Látszik, hogy el van tájolva. Talán a zsepi vette így el az eszét. Valóban, már egyre kevesebbet pillantgat rá, múlik a hatás. Ez jó, még a végén bolondnak néznék a szobatársai. Mármint, a mostaninál is jobban.
-Néger postás? – Szegény feketék, mint említve lett korábban, tényleg mindig rájuk kell gondolni egy-egy ilyen viccnél. Leonie pedig még csak most kezd el gondolkodni a poénon. Beharapja alsó ajkát, és felvihog. Merthogy nem érti, mi van.
-Miért nem inkább bagoly? Abból is van fekete. – Korrepetálásra kéne járnia Humor Heroldhoz, akkor talán felfogná, miről van szó. Mindegy is, inkább kihörpinti az olvadt fagyi maradékát a kehelyből. A legkevésbé sem mondható illemtudó hölgynek.
-Mit szólnál, ha véget vetnénk a mai mókának? – Valójában már fel is ugrott a helyéről, és zsebében néhány érméért kotorászik, hogy fizetni tudjon. Csoda, hogy eddig bírta ülve, mert nem szokása nyugton maradni.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 28. 14:24 Ugrás a poszthoz

Silana

 Ma direkt játszós kedvében van. Végül is eldöntötte, mi lesz a móka tárgya, de azért próbál minden eshetőségre felkészülni. Jó vastag, sötétzöld, kötött kezeslábast húzott fel, amiben pont úgy néz ki, mint egy átlagosnál kicsit nagyobb csecsemő. Erre még egy pár számmal méretesebb, szintén kötött, bordó pulóver, hogy ne fázzon a hidegben, illetve sál, sapka, kesztyű, ahogyan anyu tanította. Haját pedig oldalra fonta, hogy az se zavarja akciózás közben.
Indulás előtt belenéz a tükörbe, és úgy kezdi méregetni magát. Nem lesz ez így jó. Valami még hiányzik, érzi, de mi az? Eltelik vagy öt perc, mire beugrik neki a megoldás. Odarohan a szekrényhez, kidobálja belőle a fél tartalmát, mire megtalálja, amit keresett. Festék. Összekeni vele ujjait, majd arcának mindkét felére csíkokat húz. Így már igazi dzsungelharcos törpe lett belőle! Felkapja az ágya mellett tartogatott hatalmas dobozt, és kispurizik a szobából.
Meg sem áll a sokat emlegetett Kísértetházig. Vajon ide szabad a bejárás? Mert ha nem, akkor… akkor is bemegy. Nincs mese. Osonó üzemmódba kapcsolva összehúzza magát, és egyik fedezéktől a másikig mászik, egyre beljebb hatolva a kísérteties helyre. Anno még ő is látta a cápát, úgyhogy közben halkan annak zenéjét énekli, mintha éppen becserkészne valakit.
- Tűűű-rü… tűűű-rü… tű-rü, tű-rü, tű-rü… tü-tü-tü-tü-tü-tü – A végén már lábujjhegyen fut át a nappalin, egyenesen a lépcső irányába. Különösebb oka nincs rá, de körül sem néz a földszinten, egyből az emeletre megy. Ott aztán megáll a lépcső tetején, ledobja a dobozát, aminek tartalma kicsit hangosabban kezd motoszkálni, majd elindul felfedező útra. Előbb tanácsos lenne rájönni, hogy van-e rajta kívül más is a helyszínen. Igazi kommandós módjára, a falhoz lapulva oson egyik helyiségből a másikba.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 28. 20:37 Ugrás a poszthoz

Sil

 Mennyi törött ablak... meg deszkák, meg málló falak. Ha olyan nagyon félős kislány lenn, már sírva rohant volna ki. Úúú, ez így tényleg nagyon fura egyedül! Kicsit megborzong, mikor benéz az egyik fürdőszobába. Na, itt sem venne romantikus gyertyafényes fürdőt az este leszálltával. Különben is... hol van Ssss... Szilva? Vagy jelen helyzetben a "Sil-ent hill" jobb elnevezés lenne? Hiszen úgyis kezd nagyon horrorba menni ez a nap...
-Vááá! - Oké, csak megérkezett a nap felhőkarcolója. Miért van az, hogy minden kis... izé, nagy barátjára fel kell néznie? Ez a jelen helyzetben mondjuk azért lehet hasznos, mert nem kell magaslesre mászniuk, elég lesz, ha Leonie beleül Sil nyakába, és így mindent kikémlelhetnek majd.
-Szia! - Vigyorog a feketébe burkolózott hölgyre. - Mázlid van, hogy nincs nálam a macsétám, mert akkor most ijedtemben kettévágtalak volna. - Nyilván a pálcáját még vészhelyzetben sem jutna eszébe használni.
-Hogy mit csinálunk? Húúú, gyereee! - Elkapja a nindzsa harcos kezét, és maga után rángatja a lépcsőhöz. Egyelőre nem biztos benne, hogy jó ötlet pont most elereszteni a doboz tartalmát, de más hirtelen nem jut eszébe.
-Igen, festem! - Hátrapillantva ezer wattos vigyort ereszt meg. - Köszi! Gondoltam, ha már úgyis olyan nagy, legyen még érdekesebb. Így néha még én is azt hiszem, hogy begyulladt a fejem. - Lelkes ugrándozását hirtelen abbahagyja, és lefékez a lépcső tetején.
-Őőőő - Elgondolkodva fordul szembe játszópajtijával, és végigmustrálja őt. Hogyan is... hogyan is kéne nevezni?
-Szerintem Fekete Halál. Vaaagy... Pusztító Varjú? Sálas Gyilkos? Sötét Árny... - Nevetve kezd el további variációkat sorolni, miközben letérdel a doboz mellé, és megkocogtatja a tetejét.
-Netán... Magas Les? - Esetleg Sil Vafa? Vagy Sil Aj? A lehetőségek tárháza végtelen, és napestig lehetne sorolni. De térjünk csak át hamar arra a dobozra, mert én magam is izgatott vagyok, nemhogy Leonie!
-Tudod, mi van ebben? Apától kaptam! Egy csomó játékkatona. Azt hiszem... van, amelyik repülni is tud, de még nem mertem kinyitni, nehogy kiszabaduljanak. Elvileg hallgatnak néhány parancsszóra... csak.. öm... apa azt nem árulta el. - Izgatottan pillog fel a hölgyre. No, jöhet a móka része?
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 28. 23:42 Ugrás a poszthoz

Sil

Ó, őt aztán a legkevésbé sem zavarja a megrovó tekintet. Túlzottan határozott elképzelései vannak saját magával kapcsolatban ahhoz, hogy másokra hallgasson. Úgy érezte ez a vörös kell, hogy kifejezhesse önmagát, már így, mindössze tizenöt évesen. A szülei pedig belementek. Leonie-nak remek eszközei vannak a meggyőzéshez, ez tény.
-Dehogynem látni! Én mindenhol ott vagyok! – Közli derűsen, amiben mondjuk, van igazság. Pont olyan minden lében (két) kanál fajta a kis vörös törpe, ha teheti,  mindenütt ott van, és mindenbe beleüti az orrát. Szimpla kíváncsiság persze, meg aztán nehogy már kimaradjon valamiből, mert abba belehalna. Apropó, halál.
-Ölni? – Néz értetlenül sálas pajtására. Hát ennyire kegyetlen feje volna? Oké, hogy olyan fehér a bőre, simán elmehetne bármelyik vámpíros tini filmbe, de attól még kicsit sem hasonlít holmi hosszúfogú, piros szemű bőregérre, akinek éjszakánként Anonim Vérszívók Klubjába kell járnia. Ő még egy bogarat is sajnálna kinyiffantani.
-Gyilkolni nem fogunk, mert az csúnya dolog. Minden élet fontos! – És mert apuci nem lenne büszke, ha rájönne, hogy kinevelte a texasi láncfűrészes kettőt.
- Igazából eszembe jutott, hogy rászabadíthatnánk őket valakire… - A tökéletesen ártatlan külső mögött azért rejtőzik bőven rosszaság. Nem hiába van egy bátyja, aki megtanította a szakma csínjára-bínjára. Persze mindig csak olyanokkal támad, amiről tudja, hogy nem bánthat mást vele. Semmilyen értelemben.
-De ugye nem egy házban vagyunk, szóval a diákok kizárva… - Mereng hangosan tervéről. – Maradnak a tanárok vagy egy semleges hely, ahova a sok mit sem sejtő jár. – Biztos lenne nagy meglepetés, ha egy rakat játék katona kezdené el támadni a szerencsétleneket.
-Vagy Sil Ikon, mert annak meg szép a formája – Teszi hozzá vigyorogva. Nem tehet róla, sajnos minden gondolatát ki szokta mondani, különösebb előválogatás nélkül.
-Na jó… akkooor… nem is tudom. Szerinted hátrébb kéne állnunk? – Elkezdi feltépni a doboz tetejét, ami nem is olyan kicsi ám, mondhatni igen méretes, talán csak abból a nagy magasságból tűnhet annak, amiből Sil a világot figyeli a lábai alatt.
-Tádámm! – Kinyitja a tetejét, és eldönti, hogy a figurák, amik nagyjából tíz centisek, könnyedén kiszabadulhassanak. Egymás hegyén-hátán hevernek a fából készült katonák, lovaik, járműveik, illetve a harci repülők.
-Azt hiszem, a sötétben kicsit lelassulnak. – Állapítja meg kis vörösünk szórakozottan, miközben megpiszkál egy zöld egyenruhást, aki kótyagosan próbál lábra állni. Azonban, amint összeszedik magukat a bábuk, eluralkodik a káosz. Egymást kezdik csépelni, kisebb csapatok alakulnak, akik menekülőre fogják, és ami a legjobb, akadnak bátrak, akik Silnek és Leonienak támadnak. Ez még hagyján lenne, de bekapcsolódnak a repülők is, akik kamikaze módjára kezdenek a két lánynak menni. Ami nem fájdalmas ugyan, de egy idő után roppant idegesítővé válik.
-Hoppá! – Nagyjából ennyi hozzáfűzni valója van az eseményekhez, miközben próbálja lerázni a lábára kapaszkodó katonákat. – Állj! – Szól rá az egyikre, miközben arrébb pöccinti. – Apa azt elfelejtette megemlíteni, hogy ezek azt csinálnak, amit akarnak… - Az erőlködő harcosok látványán kénytelen nevetni. Főleg, hogy észreveszi, egy repülő tart éppen Sil fejének irányába, rajta vagy három emberkével.
-Ott.. ömm.. vigyázz! – Mutogat a háta mögé vigyorogva. - Esetleg jobb lenne,
ha mi is menekülnénk. - Veti fel az ötletet. - Talán azokat a csapatokat a mi oldalunkra állíthatjuk, akik éppen most futnak át a másik helyiségbe. - Nyilván, pont a leggyávábbakat.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 31. 23:10 Ugrás a poszthoz

Sil

-Bunyevác? – Kérdez vissza vigyorogva. Ezt mintha már hallotta volna. Nem valami népcsoport? De abban azért van igazság, hogy jól hangzik a nevük. Meg amúgy is… minél többet mondogatunk egy szót, annál idiótábban hangzik, ez tény. Meg az is, hogy röhögő görcsöt kapott hölgyemény sokkal szórakoztatóbb látvány, mint bármi más ezen a helyen, így a kis vörös is együtt nevet vele. Vagy inkább rajta? Fene tudja… de a móka hamar véget ér, mikor előkerül Sil házi kedvence. Mázli, hogy Leonie állatbarát, és nem rohan sikítva anyucihoz, ha meglát egy gyíkot. Mondjuk, ha vakondot nyomnának az orra alá, az egészen más kérdés volna, mert akkor inkább más államba költözne, minthogy el kelljen viselnie.
-Tényleg megfoghatom? – Kezd izgatott ugrándozásba, és már nyújtja is a kezét, hogy átvegye a jószágot. Ha eddig senkinek nem adta oda, talán nem a legjobb választás pont a vörös törpével kezdeni, de sebaj.
-Ez komoly? Meg kell szaglásznia? Mint egy kutyának? – Vigyorogva az állatka képe elé tolja a kezét, és csak bízni tud benne, hogy Sil nem csak azért mondta ezt, hogy ingyen uzsit szerezzen kedvencének.
-Pitizik is, ha megkérem? – Tudakolja derűsen, immár Silverrel a kezén. – Hát ez klassz! Bár én jobban szeretem a bundásabb fajtát. – Nem hiába van egy ugráló szőrcsomója otthon.
-Nem is azért, mert bajunk van velük. – Mondja teljesen ártatlan fejjel. Ugyan, neki lenne problémája bárkivel? Hiszen ő a megtestesült szeretet! És tényleg.
-Csak… biztos nekik is hiányzik a gyerekkoruk, és mi lehetne jobb orvosság erre, mint egy adag játék? – Mily’ bölcsesség lapul ebben a törpillában! Vagy inkább rejtett rosszaság? Hiszen ezeket a bábukat a legkevésbé sem lehet kellemes ajándéknak titulálni. Már csak abból is kiindulva, hogy megpróbálják leműteni a két hölgy lábfejeit. Persze ez egy pár centis fakarddal igen merész célnak hat.
-Mármint az egérlyukba utánuk? – Lohol lelkesen Silana nyomában. A legkevésbé sem válna belőle jó katona, mivel nem ütemre szedegeti lábacskáit, és valószínűleg sosem hallgatna a parancsszóra.
-Szerinted megértik? – Apukája általában a munkából hazahozott selejtet küldi el, vagy legújabb szerzeményeit, hogy majdnem egyetlen lánya próbálja ki őket. Persze még így is mázlinak mondható, hogy van egy játékgyáras a családban.
-Persze, hogy benne vannak! Nincs más választásuk. – Vigyorodik el. – De nem gondolod, hogy pár katona túl kevés a győzelemhez? Már bocsi, nem azért, mert biztos nagyon hősiesen harcoltok majd.. – Utolsó mondatát a játékok felé intézi vigyorogva, majd ismét Silana irányába. – de attól még úgy letörik a fejüket, hogy csak na! – Meglóbálja a lány kisállatát a nyaka előtt, jelezve, milyen sors vár haderőikre, ha így beküldik őket a fennforgás közepére.
-Menjünk, nézzük meg a másik szobákat, és gyűjtsük össze a menekülteket. – Visszapillant a lépcső irányába, ahol a megmaradt sereg épp a dobozt tologatja, hogy megfelelő fedezéket alakítsanak ki maguknak.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 31. 23:50 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

Az diák azért a vizsgák közeledtével hajlamos meglátogatni mindenféle könyvtárakat, tanulószobákat, már csak azért is, hogy megmutassa a többieknek, milyen kis szorgos, és hogy később elmondhassa, ha meghúzták egy tárgyból, hogy ő mindent megtett, hiszen a többiek is láthatták, hogy mennyi időt ült a betűk felett, amik amúgy csupa értelmetlen szavakat alkottak…
Vagy ha más nem, egy ilyen helyen kovácsolódik igazán a közösség, mikor együtt siránkoznak a tananyag felett, vagy netán törékeny lelküknek megnyugvást találhatnak a nebulók, mikor megtudják, társuk ugyanúgy nem tart még sehol az anyagban.
Leonie is ezen okok egyike miatt tévedt erre, meg hogy valaki azt mondta neki, közös készülést szerveznek Bájitaltanból. Az más kérdés, hogy vörös törpénk megint el van tájolódva, és az említett időpontja egy nappal ezelőtt volt. Semmi probléma nincsen itt, kérem szépen! Meglepetés azonban annál több!
Ahogy csizmaforma mamuszában (szokása kastélyon belül abban közlekedni), rozsdaszínű ruhában és vastag harisnyában belibben a helyiségbe, szinte azonnal megszólítja valaki. Meglepetten fordítja tekintetét a zsebében turkáló srác felé. Khm… így igazán cukrosbácsi benyomását kelti egy pillanatra, Leonie meg hirtelen azt sem tudja, hova forduljon. Hiszen a legutóbbi találkozásuk után olyan kínosan érezte magát, nem is beszélve arról, hogy a madarak csiripelték azt is, hogy a srác már kereste.
Vajon ha az újságot, amit a kezében szorongat, az arca elé emeli, és kisétál, mondhatja később, hogy nem vette észre? Igen, ő újsággal jár tanulni. Mármint csak azzal, semmi toll vagy pergamen. Könyv? Pláne nem!
-Áhh, szia! – Megembereli magát, és odaugrándozik a sráchoz. Oké, ő egy nagyra nőtt gyerek, vagyis hát még nagyra sem nőtt tulajdonképpen… és nem tud mit kezdeni egy ilyen közeledéssel, de most ezért bánjon gonoszul valakivel? Azt nem teheti.
-Köszi, jól! Jöttem tanulni. – Levágódik Zsolti fiúval szemben egy fotelba, majd körbenéz. Hát itt bizony nincs tanulócsoport. Egy pillanatig ráncolja a homlokát, majd megvonja a vállát.
-Vagyis… nem tanulni. – Vigyorodik el. – Pedig tiszta büszke voltam magamra, hogy majd most nekiállok végre. No, mindegy. Én megpróbáltam. – Ennyit a tanulásról. Amúgy sem a kedvence a téma. – Egyébként meg hoztam újságot, ha nagyon unatkoznék. Több oldalnyi tipp van benne „boszorkánykonyha” címen. Én meg úgysem tudok se sütni, se főzni. De majd most ebből kinézek valamit. Biztos akad egy-két fogás a mágiában, ami leegyszerűsíti az egészet, nem? – Valójában nem is hagyja szóhoz jutni Zsolti fiút. Így talán mindenki jobban jár.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:08
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 3. 02:32 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

Pedig Leonie pont az a fajta, aki a fehér lovon érkező Szőke Herceget várja. Kevesebbel sosem elégedne meg. Jó, talán a fehér ló nem kikötés. Ömm… a fehér. Oké, a virág elmaradhat. Vagyis… nem, inkább maradjunk abban, hogy kell minden, de nem muszáj szavalnia. Persze nem baj, ha szépen, kissé archaikusan beszél… Reménytelen. Képtelen lejjebb tenni a mércét, de ez biztos a szülei hibája, amiért megengedték, hogy kicsi lányuk mesevilágban élje a mindennapjait, és sosem kólintották fejbe, hogy ha így folytatja, nem lesz belőle semmi.
-Hogy mi? – Egy pillanatra egészen elábrándozott, és mire feleszmél, egy rózsát nyomnak az arca elé. Pardon? Értetlenül bámul a virágra. Ezt meg megint miért kapja? Automatikus nyúl a rózsáért, de még mindig teljesen el van varázsolva, ez látszik rajta. Valahogy nem éri utol az eseményeket.
-Izééé… köszi, de őőő… - Erre most mit is mondhatna? Valahol mulattatja a dolog, meg kedvesnek is tartja, de leginkább ijesztőnek. Ez alatt a pár nap alatt sem szokott hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy valaki udvaroljon neki. Vagy csak azért nem tudja megemészteni, mert nem is akarja?
-Hallottam, hogy kerestél – Vigyorodik el egy pillanatra. Talán nem véletlenül nem adott életjelet magáról. Rémisztő ez a kitartás.
-Köszönöm a virágot – A kis naiv azt hiszi, hogy ez az, amit adni akart neki Zsolti fiú, és ennyivel el is intézték a dolgot. De nem! Hmm, ideje lenne felvenni a nyúlcipellőt? Tény, hogy nem üveg, meg nem lesz tőle hercegnő, de legalább gyorsan fog tudni futni, ami jelen helyzetben még jól jöhet.
-Mit is mondtam? – Erre igazán kíváncsi. Arra sem emlékszik, milyen színű bugyit vett fel reggel, pedig bizonyos időközönként még meg is nézi, nemhogy egy napokkal ezelőtti csevej benne maradjon a memóriájában!
-Jah, persze! Az ajándékok! Naná, hogy szeretem őket! Aki azt mondja, hogy nem, az hazudik! – Jót derül rajta, hogy ez így fel lett most emlegetve. De minek? – A karácsony ezért a legjobb ünnep! Meg a születésnap is! – Imádja a felhajtást. Meg azt is, hogy olyankor összegyűlik mindenki, akit szeret. De ne higgyük, hogy ő csak egy kis önző vörös manó, hiszen adni pont ugyanúgy imád. Most miért is lett pont ennek ellenkezője megjegyezve?
-Mi a… ? – Feltérdel a fotelban a dobozka láttán. Na, ne már! Szokás egy tizenöt évesnek megkérni a kezét? Hiszen nem is vár gyereket! Azt a háromfejű kutya mindenit! Hát erre ő nem mondhat igent! Hol a fél térdre ereszkedés meg minden nyálas, de elvárt dolog? Jaaa, hogy egy medál fülbevalókkal! He… hehe. Majdhogynem túlkombinálta a dolgot egy fél pillanat erejéig.
-Ezt most… őmmm… - Nagyon ügyes gyerek ez a Zsolti fiú: egy oklevelet simán megérdemel, amiért elérte a kis vörösnél, hogy alig találja a szavakat. Pontosabban, amiket talál, inkább nem mondja ki hangosan, nehogy lerombolja a szépen felépített képet magáról.
-Én ezt nem fogadhatom el! – A belső hang nyilván azt sugallja, hogy vágja zsebre, és rohanjon el vele, de ezt nem teheti. Vagy mégis? Áhh, nem. De hiszen mániája a fülbevaló, és ilyenje még nincs… megrázza fejét, és levakarja arcáról a vágyakozó kifejezést. Nem használhatja ki ezt a szerencsétlen fiút. Minek is kell neki ilyen szerelmi szálba bonyolódnia? Ez mindent csak megnehezít. Egy szimpla baráttól simán elvenné, a nyakába ugrana, satöbbi. De Zsolti fiú elég egyértelműen a tudtára hozta, hogy többet szeretne. Így ilyet nem tehet vele. Vagy igen? Nem! Az bíztatásnak számítana.. Vagy nem? Atya gatya! Elköltözik Pán Péterhez, ott a sok pelenkás között biztos nem lenne ilyen gondja.
 -Tényleg megleptél! – Vigyorodik el. Talán a legkönnyebb, ha magát adja, és ezt is olyan gyermeki könnyedséggel veszi, mint minden mást az életében.
-De nincs névnapom, hogy ilyet kaphassak! Ugyan már, ne csináld! – Végül csak elneveti magát.
-Óóóigen… a Valentin napi bál! – Nem tudja, hogy most magát vagy a srácot csapja izomból homlokon.
-Oda… már elhívtak. – Füllent rezzenéstelen arccal. Most mit tehetne? Totál bepánikolt. Ezt a helyzetet képtelenség könnyedséggel kezelni. Még hogy ő és egy fiú együtt! Ne már! Még csak tizenöt éves, nem hajthatja igába a fejét egy kapcsolatban!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 4. 17:27 Ugrás a poszthoz

A Kegyetlen és a Nindzsa

Még mindig a kezén pihenteti (vagy inkább repteti?) a gyíkocskát. Immár jó haverok lettek, legalábbis amíg nem tépi le tőből hölgyünk kezét, addig nincs probléma. Fel is vonja egy pillanatra a szemöldökét, mikor Sil megemlíti, hogy esetleg le lesz harapva az egyik ujja.
-És mi van akkor, ha úgy összezsugorodik, hogy meg sem találod? Vagy ráülsz, és annyi? Nem félsz? – Magából indul ki, nyilván. Trillian legalább feltűnő jelenség. És még így is volt, hogy majdnem agyonnyomta szerencsétlent.
-Én még nem találkoztam ellenszenves tanárral. – Vigyorodik el. Mondjuk így lehet, tényleg gonoszság volna telenyomni a szobájukat ezekkel az őrült katonákkal. Mire észrevennék őket, szétszednék a helyiséget. Ahogy most is próbálkoznak vele.
-Jobb lesz, ha sietünk, mert a lépcsősök legyilkolják a mieinket, mire visszaérünk! – Állapítja meg, miközben már spurizik is a helyi nindzsaharcos után, hogy előkerítsék az elkószált darabokat.
-Hát ez… - Elámul a piros katonák láttán. Ezek komolyan tüzet akarnak gyújtani? Ez a fabábuk közötti kannibalizmus. Csak ők nem megeszik egymást, hanem egymásból raknak tüzet. Szinte hihetetlen. Már éppen odalépne hozzájuk, mikor feltűnik neki a kopogó hang. Először azt hiszi, a lépcsőnél hagyott csapat ügyeskedik valamit, így rögtön arra fordul. Hát hello! Kis titkos találkozójukból egy csapásra igazi csoportos összejövetel lett. Még valaki? Van itt hely bőven!
Egy játékkal úgyis kevesebb lett… mi? Most komolyan tönkretette a játékát? Egy pillanatra elképed a jelenetet látva.
-Ezt most miért csináltad? – Mindjárt jön a „megmondalak apának” szöveg is, csak elvonja a figyelmét az elhangzó kérdés.
-Milyen nap? Várjunk csak… áhh, igen, hétfő! – Tájékoztatja készségesen a leányt. Nem is sejti, hogy Amira nem csak azért jött utánuk, hogy megérdeklődje, milyen napot írnak.
-Mert tegnap jó sokáig aludtam, szóval akkor tuti vasárnap volt. – Bólint még egyszer végiggondolva a választ. Aztán most, hogy megtudta, amit akart, amerről jött, am(i/ar)ra távozhat is.
-Beszállsz? – Jajj, ugyan honnan lehetne olyan jól értesült, hogy ismerje az idegen gyilkost? És ha már itt van, akár maradhatna is. Leonie a megtestesült kedvesség, nemde?
-De itt nem az ám a lényeg, hogy mi irtjuk a katonákat - Mutat a földön heverő kettétört játékra.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 4. 20:07 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

-Ömmm. – Még mindig kétkedve néz az ékszerre. Most komolyan! Zsolti fiú nem viccel, ez egyszer biztos. De hogy a ménkűbe akarhat valaki valamit ennyire? Látszik, hogy ifjú hölgyünk sosem volt szerelmes, mert nem tudja értelmezni ezen érzelmeket. Legalábbis úgy biztosan nem, hogy felé irányulnak. Vannak még fura emberek, ezt bizonyítja az is, hogy pont ő lett a kiszemelt.
-Én ezt akkor sem fogadhatom el – Mert az olyan lenne, mintha ígéretet tenne a srácnak. Isten ments! Már attól is elnyomottnak érzi magát, ha megpróbálja elképzelni, milyen lenne egy kapcsolatban. Gyermeteg érzelmi szintjén képtelen máshogy látni a dolgot. Mintha Zsolti fiú megpróbálná betuszkolni egy karámba. Ez az ötlet pedig nagyon nem tetszik neki. Bár biztos jó dolga volna, ingyen kvártély, minden nap kapna friss szalmát maga alá, és szénát, hogy egyen…
-De azért tényleg nagyon aranyos Tőled – Vigyorodik el, miközben visszaszolgáltatja a dobozt. – De apukám mindig azt mondja, hogy ki kell érdemelni az ajándékokat. Tudom, hogy már a puszta létezésem is rászolgál, de hát mégsem jó ez így… - Próbálja elviccelni a szituációt, hogy kevésbé legyen kínos. Hogy a fiúkát ez hogyan érinti… nos, hölgyünk leginkább saját kusza gondolataival van elfoglalva.
-Őőő… igen. Hát akivel megyek… - Dehogy megy! Na jó, igazából először azt tervezte, hogy besompolyog egy adag kukoricával és egy kivágott tv formával, leül, és csak figyeli a párocskákat. Úgyis régen járt már a nagymamájánál, és hiányoznak neki a romantikus filmek, ez remek lehetőség lett volna. De így, hogy most el kezdett kamuzni. Hogyan állíthatna oda egyedül? Talán inkább el sem megy, és keres helyette valami más mókát. Esetleg lemegy a manókhoz, és elkezd nekik Valentin napi szívecskéket osztogatni, hogy ők is örüljenek.
-Az egy óriási medve. Mármint olyan ijesztő… meg nagy. – Ki más juthatna eszébe hirtelen, mint egyetlen tanítványa? Az ő fülébe úgysem fog eljutni ez az információ, hiszen meg sem értené. Ha mégis, akkor majd bocsánatot kér. Vagy elmenekül a hatalmas tenyere elől, mikor le akarja csapni.
-Én nem mernék neki semmi olyat mondani, ami felidegesítheti. Mert mondjuk itt egy légy… - Eljátssza, hogy lecsapja az említett rovart. – Na, ez a légy voltál Te.. vagy én. – Valójában jót mulat saját érthetetlen eszmefuttatásán. De lehet, hogy nem is kéne jobban belebonyolódnia a témába, így inkább gyorsan vált. Témát.
-Óóó, azon még nem is gondolkodtam! Olyan messze van még… de szeretnék hazamenni pár napra, mert nagyon hiányoznak már. És a bátyám megígérte, hogy elvisz valahová! Azt nem mondta meg, hova, de már alig várom! Ezzel húzza az idegeim már karácsony óta. – Tudni való, hogy Leonie hatalmas gyengéje a kíváncsiság. Ha valamit csak úgy meglebbentenek előtte, de nem árulják el a folytatást, az az őrületbe tudja kergetni.
-De végül is.. részben itt is maradnék, mert ezen a helyen mindig történik valami érdekes. Nem is tudom… - Egy pillanatra mérlegeli a lehetőségeket, majd megvonja a vállát.
-Te mész vagy maradsz? – Érdeklődik immár ismét nagyon derűs hangulatban.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 4. 22:04 Ugrás a poszthoz

Sil és Mira

Vajon az ő lelki világát miért nem zaklatja fel annyira, hogy tilosban kapták el őket? Végül is olyan rosszat nem tettek, meg hát naivan azt feltételezi, hogy egy ilyenért nem jár karóba húzás, de semmilyen másik halálbüntetés sem. Akkor pedig mi rossz jöhetne? Pozitív világszemlélet! Ez a kulcsa mindennek. A végén a hatalmas pofára esésnek is, természetesen.
Kissé száját tátva hallgat el, miközben Silana is bekapcsolódik a beszélgetésbe, mégpedig nem is akármilyen hangnemben. Értetlenül áll a helyzet előtt. Vajon miről maradt le, amiért ennyire rühellnie kéne Amirát? Megvakarja feje búbját, és tekintetét a földön heverő, törött játékra szegezi. Ez igazán nem volt szép. Nem ártott senkinek ez a játék. Persze, ha ötven centisre növelik őket, sokkal betyárabb ellenfélnek fognak bizonyulni. Talán rá lehetne uszítani őket Amirára. Utána még a gödröt is ki lehetne ásatni velük, amibe elföldelnék a tetemet… Hogy mi? Egészen elkalandozott, és csak arra lesz figyelmes, hogy már nagyban megy az osztás. Hogy nem lett még szívbeteg ez a lány ennyi idegeskedéstől? Pont, mint a nagymamája. Az is mindig ilyen mérges, amikor Leonie belóg a kertbe. Persze az ő szívének semmi baja. Bizonyára a rendszeres reggeli felestől. Vajon Amira is bedob egyet minden nap, pont úgy, ahogy a nagyi? Talán, ha közelebb lépne, és megszaglászná…
-És azt is tudod, hogy én ki vagyok? – Csillan fel a szeme vidáman, miközben egy pillanat alatt rákapcsolódik a beszélgetés fonalára. Nem pimaszkodásból kérdezi, csak olyan vidám dolog, ha esetleg kiderül, hogy be sem kell mutatkoznia.
-Igen, hétfő – Helyesel. Ezt már egyszer kitárgyalták, nem? Jaaa! Hogy hétfő! Azt a kutya mindenit! Az ilyen szabályok felett mindig elsiklik valahogy. Elvégre csak nem tanulhatja be az egész iskolai szabályzatot, az olyan hosszú! És nem mellesleg tele van felesleges dolgokkal, mint úgy általában minden helyen. De hogy a kialakult helyzetet megfelelően összefoglaljuk: Ezt megszívták.
-Megtámadjuk a kastélyt? – Érdeklődik vidáman. Nem… bizony nem vágta földhöz a büntetés. Inkább jó mókának indul, hiszen hölgyünk legjellemzőbb vonása az energiatúltengés. Legalább jót fog aludni utána.
-De utána megmondjuk ám, hogy Te voltál az értelmi szerző! Tudod, a háborúban mindig az agyat akarják elkapni, és a leginkább megbüntetni! – Figyelmezteti jóindulatúan Amirát, miközben lehajol egy bábuért. Tulajdonképpen nem is kell annyira lehajolnia, tekintve törpe termetét, jó hogy nem akkorák már a játékok, mint ő. Azért talán mégiscsak meg fog ezzel a feladattal küzdeni.
-Komolyan két éjszaka? Hát ezt érdemeljük? – Értetlenkedik Silnek, miközben kifelé baktat a Kísértetházból kezében a megtermett és kicsit sem nyugalmi állapotban lévő katonával.
-És mi van akkor, ha megtámad minket a sötétben Nagyláb? Elvisz az erdőbe, és soha nem kerülünk elő többet. Mi leszünk a vacsora. Vagy a hárem. Nem is tudom, melyik lenne a jobbik… - Tanakodik hangosan csupa sületlenségről. Hosszú lesz ez az éjszaka! Valószínűleg Sil ezek után jó messzire el fogja kerülni a vörös törpét.
-Na, nyughass már! - Szól rá a kezében ficánkoló játékra. - Egyébként... van ötleted, hogy hogyan fognak megmaradni a seggükön, ha már egyszer leraktuk őket? - Pillog a nindzsára, aki valószínűleg mellette halad a Rét irányába. Ha csak el nem menekült...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 4. 23:32 Ugrás a poszthoz

Büntiben

Ó, Te drága pihe puha ágyikó! Azt a kevés időt is, amit Leonie a társaságában tölthetett volna, elvette a gonosz banya, aki valószínűleg most arra játszik, hogy miután tegnap jól megdolgoztatta őket, ma beveti őket a kemencébe, amit sanszosan illegális diákégetésre használ. Oké, mondjuk a Könyvtár elég biztonságos helynek tűnik… tűnne, ha nem éppen éjszaka lenne, amikor senki nem hallja meg a ropogó tűz hangját, de még csak a sikolyt sem.
-Jó éjt! – Lép be ásítozva a helyiségbe. – Vagyis jó estét! – Javítja ki magát, miközben szemeit dörgölve elindul a diktátor asszony felé. Szemei alatt sötétlő karikái olyanok, mintha az olimpia jeléből lopta volna őket, csak nehogy ezért is büntetést kapjon. Bár igazából a lelkét kevésbé viseli meg a dolog, még jól is szórakozott tegnap éjjel, minden nehézség ellenére. Az egyetlen baja az, hogy szervezetének szüksége van az alvásra. Mégpedig jó sokra, mert fittségének bizony ez a titka.
Mirával való kinézetük szöges ellentéte egymásnak. Míg az említett, úgy látszik, titkárnőset akar valakivel játszani a kastély egy rejtett szegletében, mikor már senki nem látja, addig a kis vörös konkrétan kezeslábas pizsamában és mamuszban van. Utóbbi amúgy is szokása a kastélyon belül, az előbbire meg ráhúzott egy méretes pulóvert.
-Vuhhúú! Én vagyok az első! Ezért kapok valami piros pontot? – Élénkül fel kissé, amint megteszi az év felfedezését. Természetesen komolyan is gondolja, legalább annyira, mint hogy a földön a legnagyszerűbb találmány a karácsony. Mert tényleg.
-Mész valahova? – Néz végig a lányon, igazából nem is nagyon hagyja, hogy megszólaljon, ez egy rossz szokása. Ha egyszer nekiáll beszélni, muszáj kiadnia magából mindent, nehogy megálljon lelki fejlődésében.
-Mert igazán csinosan kiöltöztél. Nekem is így kellett volna? Csak nem fellépünk valahol? – Kérdezi szinte rémült tekintettel.
-Előre szólok, hogy az énekhangom zuhany alá való, zongorázni is csak keveset tudok, és… Neked van egy oroszlánod! – Végre feltűnik neki ez is. A hadarás után nagy levegőt vesz, és közelebb lép. – Megnézhetem? Megfoghatom? – Félő, hogy Amirának ez így egyszerre túl sok lesz, és menten nyakkal együtt szedi le a fejét a helyéről.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 5. 18:45 Ugrás a poszthoz

Éjjeli baglyok

Végül is választ azt pont nem kapott egyik kérdésére sem, de mi másra számíthatott volna. Úgy látszik Amira éppen a nehezebb napjait éli, és azért ilyen morcos. Legalábbis nem létezhet olyan ember, aki egyfolytában ilyen kis agresszív volna. Megvonogatja a vállát, inkább nem veszi magára ezt a modort. Vet még egy vágyakozó pillantást az oroszlán felé, majd a mutatott hely felé lép, és lehuppan a székre.
-Pedig pont úgy néz ki – Ásít egyet, és elkotor egy vörös tincset szeme elől. – Olyan, mint Trillian, csak kicsit nagyobb nála. De azt tudtad, hogy az állatok megérzik a gazdájuk érzelmeit? Ha nem lenne ilyen rossz kedved, ő is biztos kevésbé lenne morcos. Persze én is biztos rosszkedvű lennék, ha egész éjszaka fent kéne maradnom… - Egy pillanat gondolkodási idő – Ja, nem is.  – Kezd el ismét derűsen magyarázni, de abbahagyja, amint Sil színre lép.
-Szia! – Köszön neki még inkább felvidulva, és még integet is mellé egyet. – Neked nincs izomlázad? Reggel eszembe jutott, hogy ilyen edzést kellett volna tartani az idény alatt. Akkor most sokkal izmosabb lehetnék… - Egyszerűen nem tudja befogni a száját. Csak akkor, mikor a lány elmegy szabályzatot keresgetni, és újból kettecskén marad az év diktátorával.
-Ugye milyen klassz volt? – Vigyorog a lányra, de rögtön le is olvad a mosolya, amint megtudja, mi lett fabábuk sorsa.
-Te… megölted őket? – „Anyuuu! A csúnya néni tönkretette a játékaimat!” Legalábbis szíve szerint ezt mondaná, de aztán vesz egy mély levegőt, és oldalra biccentett fejjel folytatja.
-Talán jobb is így. A csatamezőn meghalni nagyon hősies. Meg aztán mihez is kezdtünk volna utána velük? A szobámba biztos nem fértek volna el. – Elképzeli a jelenetet, ahogy Amira hatalmas kupacba rakta őket, begyújtotta az egészet, és ördögi kacajjal, fura rigmusokat kiabálva körbe-körbe ugrált a tűz körül.
-Micsoda? – Kap észbe idétlen vigyorral, mikor Sil visszaér. – Persze, megyek már! – Meglepően energikusan pattan fel a székről, és elvágtat a szabályzat után. Tudja is ő, hogy merre kell keresnie! Egy darabig elkóvályog, mire rátalál, ami addig oké, csak leszedni kéne valahogy. Lábujjhegyre áll, és elkezdi kifelé rángatni, viszont amekkora mázlija van, kiránt egy adag másik kötetet is, és borul minden.
-Semmi baj, semmi baj! Még élek! – Szól ki a lányoknak, miközben elkezd mindent visszapakolni a helyére. Mikor ezzel végez, visszaugrándozik a helyére, és lehuppan a székre.
-Ezt komolyan öt példányban kell leírni? – Átlapozza a hivatalos irományt. Ennél izgalmasabbat ki sem találhatott volna ez a banya. Főleg nagy büntetés ez neki, hiszen amilyen hiperaktív, képtelen kussban írni egész éjszaka. Még egy tanórát sem tud végigülni… azt hiszem, erre mondják, hogy nem iskolaérett. Akkor mi a jó kutyafülét keres itt? Talány… Mindenesetre maga elé húz egy lapot, és nekiáll másolni. Nagyjából öt percig bírja csendben, mikor felpillant, és Silana papírja felé kezd kacsintgatni. Amolyan "Te hol tartasz?" stílusban.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 5. 19:11 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

-Egészen biztos, hogy nem fogadhatom el! – Bólint határozottan. Még akkor sem, ha a saját neve áll rajta. Persze így nehéz azt ajánlani, hogy esetleg ajánlja fel valami másik lánynak a iskolában. Bár ki tudja… akad még itt Leonie? Leon biztosan. Esetleg neki, és majd ráfogják, hogy becézve lett a feliratban… Ekkor valami kirepül az immár nyitott ablakon. Mi van? Először elkerekednek a szemei. Csak nem akkora a harag, hogy inkább kivágja az ékszert az ablakon? Ezután pedig általában az elviharzás jön. Legalábbis a brazil szappanoperákban José-Gonzales-Alejandro-Javier tuti ezt csinálná.
-Kincskeresőset akarsz játszani? – Vidul fel annyira, hogy még nevetni is elkezd. – De jó, de jó! Játsszunk kincskeresőt! Legyünk ereklyevadászok! – Egy pillanatra rákattan a témára. De csak egy pillanatra.
-De ezt most miért csináltad amúgy? – Miután Zsolti fiú nem rohant el sértődötten, tényleg nem érti, mi van. – Mondjuk, ha valaki megtalálja, biztos örülni fog neki. – Komolyan elhiszi, hogy a srác képes volt elhajítani azt. Mi mást is hihetne, elvégre elég naiv természet.
-Hát talán nem olyan bundás, mint egy medve, de majdnem – Vigyorog továbbra is. De közben az ablak felé pillantgat. – Most komolyan, nem sajnálod? – Nyilván nem képzeletbeli partnerére gondol, hanem az ékszerre. Mert oké, hogy ő nem fogadhatja el, de attól még szép volt, és nem lett volna szabad így elhajítani.
-Utazgatni? Hát az egyedül tényleg nem jó. Meg aztán… a szüleid elengednének egyedül? Engem biztos nem… - Morfondírozik hangosan. Nem csoda, hiszen még olyan fiatal. Meg aztán kész katasztrófa a hölgyemény. Mindig kell valaki, hogy felügyeljen a testi épségére.
-És mi van akkor, ha egyszer találkozol egy Leonie nevű lánnyal, akinek odaadhatnád azt a medált? - Minduntalan visszatér erre az ékszer témára. Nem azért, mert meggondolta volna magát, hanem mert nem helyesli, hogy csak úgy kidobáljunk ezt-azt az ablakon.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 8. 18:26 Ugrás a poszthoz

Kínzás

-Uhh, köszi! – Vigyorog a segédkezet nyújtó lányra. Bár lehet, hogy rendbontásért újabb büntetőmunkát kapnak. Ki tudja, Amira igencsak fogfájós ma este… vagy úgy általában mindig? Többet kéne a lánnyal találkoznia, bár az valószínű, hogy inkább zaklatásnak venné, ha Leonie egyfolytában a nyakán lógna.
-Naa – Méltatlankodik egy cseppet, mikor Sil-aj kiveri a kezéből a könyveket. Oké, hogy ekkora szerencsétlen, de még szívatják is mellé, ez igazán nem fair. Értetlenkedve kezdi felszedegetni, immár egyesével őket, és szépen visszarakosgatja mindegyiket a helyére. Azonban hamar megvilágosul az ellene elkövetett merényletet illetően. Silver! Áhh, az a cuki kisállat, csak nehogy Mira meglássa, mert valószínűleg példát statuálva levágná a fejét. Vagy valami hasonló…
-Nem is olyan vészes – Jegyzi meg, mikor visszaindulnak a helyükre, ahol is ugyebár nem sokáig bírja a kiképzést. Hogy fog itt ücsörögni egész éjszaka? Ez borzasztó! Inkább lenne a feladat, hogy egész éjszaka a kastély körül futkossanak. Sokkal több kedvvel csinálná azt, minthogy értelmetlen és felesleges szabályok tömkelegét másolgassa órák hosszat. Úgy tűnik, társa is hasonlóképpen elégedetlen, legalábbis az arcáról valami ilyesmit lehet leolvasni. És ha az okklumencia nem is megy neki, a mimika elegendő ahhoz, hogy Leonie elkuncogja magát. Bal kezét szájára szorítja, és gyorsan saját papírja felé fordul, hogy ismét nekiálljon másolni. Hatalmas kunkorokkal firkantva le minden egyes szót. Tulajdonképpen fel sem fogja, mit olvas, mivel mindig csak a következő szóra összepontosít, úgyhogy ez a szabályzat megjegyzésében bizony nem fog neki segíteni.
A harmadik lapot veszi maga elé, mikor bal kézzel rákönyököl az asztalra, fejét ráhajtja, és úgy ír tovább. De csak pár mondat erejéig jut, mikor leereszkednek a szempillái. Ezt ő nem bírja aggyal, annyira nagyon unalmas. Bizony elszundít, már így az elején. De még annyi ideig sem pihen, hogy Amira rászólhasson, mert, ahogy elernyednek az izmai, kicsúszik a keze a feje alól, és lefejeli az asztalt. Inkább a hangos koppanásra, mintsem a fájdalomra ébred.
-Mi? Mi? – Néz körbe, azt sem tudva, éppen fiú-e vagy lány, de csakhamar rájön, hol van, és nagyot sóhajt. Ránéz Silre, és grimaszol egyet.
-Azt hiszem, összenyálaztam a lapot – Motyogja halkan, vajon megkérdezze, hogy nyálasan is jó lesz-e?
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 8. 23:04 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

Zsolti fiúnak azért még van mit tanulnia a manipulációról. Merthogy Leonie a legkevésbé sem érez feszültséget az ékszer miatt, csupán nem tudja mire vélni ezt a viselkedést. Már alapból azt sem tudta hova rakni, hogy a srác adni akart neki egy medált. Ráadásul ilyen személyeset. Kakukk! Hát maximum akkor volna ez helyes, ha együtt lennének, nem? Így a legkevésbé sem… de már úgyis mindegy. Vagy?
-Ebben igazad van. Akkor sem fogadhatnám el, de ezt már túltárgyaltuk – Néz nagy szemekkel a fiúkára. Ő is tud makacs lenni, ha már itt tartunk. A döntését semmi áron meg nem változtatná, ha egyszer meghozta. Na jó, ez persze nem igaz… csak jelen esetben.
-Ömm… végül is Te tudod… de szerintem hasznosíthattad volna még. Vagy visszavinni, vagy csak… hát igazából… fogalmam sincs – Vigyorodik el. Mázli, hogy már megoldódott a probléma. Bár azért egy pillanatra elgondolkodik a hallottakon. Még hogy visszakerülne hozzá? Tény, hogy nem rohangál túl sok Leonie az iskolában.
-Ezt nem teheted! – Panaszkodik. – Ez így nem fair. Bár akkor odaajándékozhatom a megtalálónak… - Vigyorodik el – És így mindig emlékezni fog rám, bárki legyen is az. Ohh, de csodás. – Ingatja a fejét. Talán jobb lenne, ha lelépne. Ilyen nyomás alatt a maradék értelmes gondolata is eltűnik a süllyesztőben. Rossz hatással van rá ez a Zsolti fiú.
-De én nem kértem, hogy ékszert vegyél nekem! Mégis ki tesz már ilyet? – Kel ki magából, igazán gyermeteg haraggal a szívében. Nem érti, mit akar tőle ez a srác, mert olyan nem létezik, hogy valaki pont belé zúgjon. Az annyira abnormális dolog volna!
-Nincs kérdésem – Rázza meg dacosan a fejét. Nem szokott sűrűn kiakadni, de ez a szerelem téma meghaladja az ő szintjét.
-Csak, ha legközelebb találkozunk, ne lepj meg semmivel. Az bőven elég lesz, de komolyan. – Hátratúrja a szemébe lógó vörös tincseket, és kibámul az ablakon. Most mégis mit kezdjen Zsolti fiúval? Mennyivel egyszerűbb volna, ha belátná, hogy ők ketten csak játszópajtások lehetnek. Nem való egy gyerek lelki világát felkavarni.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 11. 23:44 Ugrás a poszthoz

Mary

Egészen megszerette ezt a helyet, amikor először járt itt, és Balázzsal találkozott. Azóta többször mászkált már erre, hogy összebarátkozzon ezekkel a haláli manókkal, és megszegjen mindenféle fogyókúrás szabályt. No, meg aztán, mindenféle más szabályt is, ami szerint nem tanácsos zaklatni a dolgozó apróságokat. Mázli, hogy még sosem penderítették ki, főleg, hogy ilyen későn szokott leosonni egy kis nasira.
Most leginkább azért szökött ki a klubhelyiségből, mert szörnyen unatkozott, és még mindig jobb a pörgős manók társasága, mint az alvó szobatársak. A szokásos mamusz, kezeslábas pizsama párosításban van, mert ugyan minek felöltözni, ha úgysem találkozik emberekkel… legalábbis ezt hiszi. Ugyan ki mászkálna még ilyenkor idekint?
Egészen az ajtóig nindzsa üzemmódban közlekedik, majd a konyhához érve bevágódik a helyiségbe, frászt hozva ezzel néhány tökmagra.
-Szép estét! – Köszön udvarias kislányhoz méltóan, és beljebb ugrándozik, egészen az asztalig, ahol is lerakja a magával cipelt terhet. Egy magnó az. Miért is ne adhatná meg a módját, ha már egyszer így kiruccan?
-Ó, igen – Vigyorog rá az egyik kis törpikére, aki odasiet hozzá, hogy teljesítse a kívánságát.
-Szeretnék egy kakaót, ha szabad – Mert persze ő is el tudná készíteni, de miért is venné el mások örömét? Amíg a manó elszalad, hogy meghozza a rendelését, ő maga elkezd babrálni az otthonról kapott szerkezettel. Homlokát ráncolva kezdi nyomogatni a gombokat rajta, hátha valamelyikkel bekapcsol. És láss csodát, egyszer csak megszólal a zene. Valahogy érzi, hogy ez most nem teljesen legális, de attól függetlenül felhangosítja, és elkezd rá dülöngélni.
-Köszönöm – Fordul közben a kakaót leszállító manó felé, és belekortyol a forró italba. Jólesően cuppant egyet, majd lerakja a bögrét, felpattan a legközelebbi padra, és elkezd táncikálni valami latin dallamra, ami éppen a magnóból szól.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 12. 14:22 Ugrás a poszthoz

Mary

Tökéletesen jól érzi magát még egy manót is felrángat maga mellé, hogy a kezét fogva pörgesse őt. Az már más kérdés, hogy szerencsétlen kis apróság mennyire önszántából kezdett bele a táncba mellette. A lényeg persze, hogy Leonie remekül elvan saját kis világában. Olykor-olykor lehajol, hogy felvéve bögréjét, belekortyoljon kakaójába, vagy kicsit tekergessen a magnó hangerőszabályzóján. Micsoda egy találmány! Mázli, hogy kicsempészte a nagyszülőktől, még nagyobb mák, hogy apuka szívesen megbütykölte neki egy bájos mosolyért cserébe.
Olyannyira nem érzékeli a külvilágot, hogy fel sem tűnik neki, hirtelen eggyel többen lettek a kelleténél. Csak akkor kapja fejét az ajtó irányába, mikor a zene ellenére egy elég nagy csattanást hall. Ijedten lép egyet hátra, aminek köszönhetően ő maga is hatalmasat esik a padról. Nyekkenve ér földet, pont a hátsójára.
-Áuucs. – Nyögi ki, de már tápászkodik is fel, mert az ajtótól még mindig nem érkezett semmi életjel. Odasántikál a fekvő lány mellé. Te jó ég, egy hulla! Vajon el fogják hinni, hogy nem ő végzett vele? Vagy inkább el kéne ásnia valahol az erdő környékén? De honnan szerez ásót? Hiszen még a pálcája sincs nála! Csak egy nyomorult magnó! Várjunk csak, a manók! Őket rá lehetne venni, hogy segédkezzenek neki? Jesszus, nem akar a varázslók börtönébe menni! Ott biztos nagyon kényelmetlenek az ágyak, és tuti, hogy a kakaót is mindig hidegen adják. Az szörnyű volna!
-Ébredj! – Két vállánál fogva kezdi rázogatni kicsit a hölgyeményt. – Mondd, kérlek, hogy élsz, légyszi, légyszi! – Egészen belehajol a lány arcába, így ha az kinyitja a szemeit, egy jó nagy adag vörös hajjal találkozhat, meg egy mögüle kivillanó ezer wattos vigyorral.
-Hát mégsem vagyok gyilkos! – Sóhajt fel megkönnyebbülten, miközben megfogja Mary kezét, és felhúzza ülésbe, ha akarja az, ha nem. – A frászt hoztad rám, már azt hittem, el kell, hogy földeljelek valahol. – Derűsen hátratolja loboncát, és érdeklődve tekint újdonsült ismerősére.
-Vagy csak megfáradtál? Mert akkor ott van a pad, azon nyugodtan lepihenhetsz, ígérem, nem fogok ugrálni rajta. – Felpattan, de egyből fel is szisszen. – Ajj, azt hiszem, eltört a csontom. – Ingatja a fejét, és egy nagy sóhaj közepette odalép az asztalhoz, hogy felemelje a bögréjét. – Kérsz Te is? – Kérdezi vigyorogva.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 13. 18:34 Ugrás a poszthoz

Mary

-Oké, de ki fog nekem hinni, ha egyszer Te már hulla leszel? – Kérdezi komolykodva. – Hiszen nincs is szemtanú! Csupán vagy harminc manó… de lehet, hogy ők mind háttal álltak, mikor bejöttél. Akkor aztán hogyan bizonyítom be, hogy ártatlan vagyok? – Levegővétel nélkül magyaráz a lánynak. És mikor megáll, akkor is csak azért teszi, hogy belekortyolhasson kedvenc italába.
-Lehet, hogy még az is jobb ennél, ha melléd temetnek – Mivel valóban nem a legjobb ötlet hangoskodással a nyakukra hozni a felügyelő gárdát, a magnón egy mozdulattal lejjebb veszi a volumét, és ráhuppan az asztalra. Csupán egy kisebb grimaszt ereszt meg fájó sejhaja miatt, majd megpaskolja maga mellett a helyet, jelezve, hogy nem harap. Vagy ha mégis, nem nagyot, és még veszettnek sem mondható, tehát nincs mitől félni.
-Azért csak nem fogják leszedni a fejünket, mert itt vagyunk. – Arcán a tökéletes derű látható, semmi aggodalom. A legkevésbé sem tart tőle, hogy majd mindjárt jönnek a csúnya, gonosz tanárok és törpe változataik, azaz a prefektusok.
-A büntetőmunkák meg nem olyan vészesek. A múltkor fél méteres játék katonákat kellett a rétre cipelnünk egész éjszaka. Ami még mókás is volt… de a következő éjszaka a Szabályzatot kellett másolni… az mondjuk… uhh! Sosem találtak még ki annál unalmasabb dolgot. – Hangja átmegy nyávogó kislányosba, ahogy mesél. Igazából, nem kérdezték, csak beszélhetnékje van. Meg aztán, az elhangzottak már előrevetítenek valamit a mai estével kapcsolatosan. Talán most még van ideje Marynek elmenekülni, ha igazán bölcsen akar cselekedni…
-Azt hiszem, inkább most nem mutatom meg, de jól a hátsómra estem… végül is, majd azon a Valentin napi bálon úgy fogok közlekedni, mint aki elfelejtett wc-re menni. Szörnyen vonzó látvány lesz! – Homlokon csapja magát, majd vigyorogva elnyúlik az asztalon. Kicsit hirtelen csapta le azt a bögre kakaót, rá kell pihennie egy pillanatig.
-Te is jössz majd? – Leonie-t a legkevésbé sem zavarja, hogy pár nélkül fog megjelenni. Vagyis… ha megjelenik, mert ugye egy bizonyos illetőnek bekamuzta, hogy van már partnere, ezek után meg olyan kínos lenne találkozni vele egyedül…
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 14. 23:52 Ugrás a poszthoz

Mary

-Nem tehetünk róla, hogy ilyen későn megéheztünk. Vagyis… szomjaztunk. A toronyban meg nem ilyen finom a kakaó. Ugye? Itt, hogy a manók személyesen adják, sokkal nagyobb adag szeretet van benne. Ezt igazán át kéne éreznie minden erre tévedőnek. – Olyan komolyan pillog fel Maryre, mintha legalábbis szépségkirálynő választáson lenne, és éppen a világbékéről tartana előadást. Pedig valójában egy szavát sem szabad komolyan venni, főleg nem ilyen későn. Hirtelen felül, és egészen közelről belebámul a nevető lány arcába.
-Ez egy komoly dolog, ne nevess! – Egyébként meg fogalma sincs, min mulat ilyen jól a társa, de neki magának is erősen kell harapdálnia a szája szélét, hogy ne vigyorodjon el, és tartsa a komoly figurát.
-Én, ha itt találnám magunkat, tuti kitakaríttatnám az egész konyhát a manók helyett. Vagy beállítanám magunkat reggelit készíteni az egész diákságnak. Húúú, egyszer prefektus leszek! – Izgatottan feltérdel, és megragadja Mary karját.
-Legyél Te is az, és mi leszünk a legrettegettebb prefik az iskolában! – Mondjuk, Amiránál félelmetesebbet nehezen tudna elképzelni, de sebaj. Majd sokat gyúr rá előtte. Különben sincs halovány fogalma sem róla, miként lehet itt előrébb lépni a ranglétrán. Jesszus… próbáljuk már meg egy pillanatra elképzelni ezt a kis szerencsétlen vörös törpét prefektusként. Nevetséges, még ő maga is jól elkacarászik ezen a képzelgésen.
-Khm… addigra ki kell fejlesztenünk valami gonosz kacajt, hogy amint megtalálunk egy tilosban mászkálót, előadhassuk. Muhahhahaa! – Még a kezeit is égnek emeli, de inkább nevetségesnek tűnik, mint félelmetesnek. – Őő… na mindegy. Ezt még gyakorolni kell. – Egy szisszenés kíséretében lehuppan a hátsójára, és újra rendes távolságot vesz fel a lánytól, hátha amaz nem szereti, ha ennyire belemásznak az aurájába.
-Igazad van! – Vált hihetetlen sebességgel témát, és máris a Valentin napról kezd értekezni.
-Nem is értem, miért csinálnak belőle ekkora ügyet. Bár ha jönne a Szőke Herceg… - Ábrándozva sóhajt egyet. Nagyon romantikus alkat ő… az álmaiban természetesen. Nem hiába imádja a meséket.
-Ne mondd, hogy nem pattannál fel a fehér lovára Te is. Tudod, olyan Hófehérkésen. Vagyis ne.. nem lenne kedvem megfulladni előtte… akkor Csipkerózsikásan! Mondjuk átaludni az életem, nem is tudom… biztos elzsibbadna mindenem, annyi ideig egy helyben feküdni! – Jól elértekezik magában, csak Mary egyik kérdése billenti ki lelki egyensúlyából. Megint elkapja a karját, és kétségbeesetten belepillog az arcába.
-Van jelentkező! – Ezt úgy mondja, mintha legalábbis valami hatalmas katasztrófáról számolna be. Mondjuk, hogy a maják megjósoltak még egy világvégét, és az pont a következő születésnapja előtt lesz.
-De hazudtam neki. Azt mondtam, hogy már van párom, pedig nincs is. Csak olyan ijesztő! Nekem nem kell barát! Mármint olyan… tudod… hogy mindig együtt vagyunk, meg édibédi neveket adunk egymásnak és egymás szájában lógunk egész nap. – Hevesen megrázza kócos haját, és dacosan összefonja maga előtt a karjait. Látszik, hogy igen gyermeteg felfogással bír a kapcsolatokról. Természetesen a Szőke Hercegről egészen máshogy vélekedik... hiszen az nem valós.
-Esetleg, ha lenne egy medvém… - Ábrándozva sóhajt fel ismét. Hogy ez miként jön ide? Rejtély…
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 16. 20:58 Ugrás a poszthoz

Ronald

Szóval a mai nap az olyan, hogy van valami a levegőben, amitől lehetetlen leállnia a pörgéssel. Talán a vizsgaidőszak teszi. Valószínű, hogy valami nem jól működik az agyában, ugyanis ahelyett, hogy stresszelne, aggodalmaskodna, görcsölne, teljesen felszabadult és gondtalan. Mondjuk, a tanulással sem törődik igazán, nem sokszor látni könyv felett görnyedve. Öhm… hát most sem éppen hat kiló tananyaggal az oldalán tűnik fel.
Piros harisnyában, citromsárga hosszú pólóban, és elmaradhatatlan mamuszában vágódik ki az erkélyajtón. Mintha legalábbis óriás vakond üldözte volna idáig, bevágja maga mögött az ajtót, és térdeire támaszkodva kifújja magát. Egy fél pillanattal később viszont kiegyenesedik, és felkiált.
-Megjöttem! – Kitárja karjait, és elneveti magát. Igazából eszébe sem jut, hogy esetleg valaki más is lehet idekint a hidegen kívül. Merthogy az van, meg ahogy körbepillog… hoppá! Hiszen ő… Ő az!
-Végre megtaláltalak! – Pár ugrással (pici termetéből kifolyólag szüksége van erre) ott terem a srác előtt, és belevetődik a nyakába.
-Annyira hiányoztál! Már azt hittem, sosem látlak többé! – Még pár könnycseppet is elmorzsolna, de rendíthetetlen jókedve miatt inkább megmarad a nevetésnél. Bő fél perc után, ha ugyan addig nem kap egy maflást, lekászálódik Ronald nyakából, és rávigyorog.
-Azt mondtad, hogy két hetet leszel távol, erre már egy hónapja nem hallok felőled semmit! Te kerülsz engem? – Vonja kérdőre őt rögvest, nem is hagyja, hogy megszólaljon. Bár az is elég valószínű, hogy az ismeretlen köpni-nyelni nem tud a kis vörös törpe akciójától. Merthogy Leonienak egyébként fogalma sincs róla, ki ez az úriember, de azért egész jól elvan, nem? Néha szeret kicsit bolondozni.
-Az egész azért van, mert véletlenül túlöntöztem a páfrányodat? Azt mondtad, nem zavar! – Ideje lesz leállítani, mielőtt igazán belelendül… vagy ha Ronald fel tudja venni a fonalat, akár még érdekes reakciót is produkálhat minderre.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 16. 22:13 Ugrás a poszthoz

Ronald

Az tuti, hogy mikor Istenke az őrültséget osztogatta, egészen véletlenül megborította ennél a hölgyeménynél a flakont, azért sikerült ilyen hihetetlenre a kis vörös törpe. Mikor meg ilyen jó a kedve, pláne lehetetlen volna lelőni. Fura is lenne, valaki végigkergetné a kastélyon egy puskával a kezében. Mázli, hogy ez az úriember egészen jól fogadja a műsort, talán nem véletlenül eridonos ő is.
-A hegyekben? – Őszintén meglepődik a folytatáson, de azért nem hagyja magát. Túlságosan szeret színészkedni ahhoz, hogy ennyitől kiessen a szerepből.
-Te jetire vadásztál? – Vigyorogva vonja fel szemöldökét. Ronald nem tűnik egy olyan tipikus mészáros medvének. Végül is, a külső megtévesztő lehet. Leonie is picike és nagyon törékenynek tűnik, aztán közben… ömm… az is.
-Én mondtam, hogy elég egy szál tulipán is, nem muszáj pont jetifejed hoznod… de tényleg… hol is van? – Látványosan körbepillog, még a srácot is körbejárja, hátha megtalálja az említett ereklyét, de sehol semmi. Csak akkor vigyorog fel az ismeretlenre, mikor megkérdezi, mi van azzal a páfránnyal.
-Nem kaptad meg a levelem? – Próbál nagyon ártatlan arcot vágni, mintha tényleg takargatnivalója volna. – Tudod… amit rám bíztál, hogy gondozzam, amíg nem vagy itt… történt egy kis baleset. Épp kivittem sétálni, mikor egyszer csak jött egy sas! És puff! – Belecsap saját tenyerébe – Lecsapott, kikapta a kezemből! Ellopta tőlem! Ne haragudj! De ha hazamegyünk, ne nézz a szekrény tetejére, mert lehet, hogy ott lesz kirohadva, ha esetleg a kis tolvaj visszahozta azóta… - Lassan már maga sem tudja, miről beszél. Nem lenne nagy csoda, ha újdonsült barátja, merthogy már most tudja, micsoda pajtira lelt… szóval ha kedves ismerőse sem tudná követni az eseményeket.
-Feltűnt, hogy új a ruhám? – Nevet rá Ronra, miközben megpördül, hogy minden oldalról meg lehessen csodálni. – Csak azért vettem, hogy a kedvedre tegyek vele. Sikerült? – A vigyor akkor sem fagy le arcáról, mikor elkezdik melengetni a kezét. Sőt, inkább elkezd nevetni.
-De, fázom! – Mintha ez volna a világ legmulatságosabb dolga, úgy áll hozzá. Tuti szívott valamit.
-Szóval a Te hibád lesz, ha megfázom, ugye tudod? – Mondja rosszallóan, de nem adja jelét, hogy hajlandó volna beljebb fáradni a melegre.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 17. 00:06 Ugrás a poszthoz

Ronald

Egészen elszontyolodik, amiért se jeti, se tulipán nincs. Ezt azért a legkevésbé sem lehet sikeres expedíciónak nevezni, szóval Ronald ne nagyon akarjon könyvet írni belőle. Kevésbé lenne sikeres, mint például Bear Grylls vagy a „Pokoljárás”.
-Szóóóval hoztál nekem ritka szép madarat? – Csillan fel a tekintete, és boldogan ugrándozni kezd. Már látja is lelki szemei előtt, hogy vesz majd egy csodaszép kalitkát, és abban fog lakni legújabb házikedvence. Talán még Trilliannel is összebarátkoznak. Remélhetőleg a nyuszmók nem lesz féltékeny…
-Gondolj bele, milyen szép is lesz madárcsicsergésre ébredni! Mintha tavasz volna! – Hát… ránézve a kis törpére, tényleg nem ártana, ha legalább pár fokkal melegebbet jósolt volna mára Meteorológus Mihály.
-Engem? Egy sas? – Mindkét kezét felemeli, és nekiáll feszíteni, mintha legalábbis valami testépítő stúdió reklámarca volna. Persze valószínű, hogy egy ilyen kampánnyal inkább elvesztené a vendégkört a hely…
-Ezt nézd meg! Ez nem sajtmártás ám! – Mutogatja alig létező izmait. – Úgy elbántam azzal a sassal! Felpattantam a seprűmre, és egy jól irányzott ütéssel a fazékba küldtem a madarat… - Bólogat nagy komolyan. – Senki nem szórakozhat a mi páfrányunkkal! – Csoda, hogy nincs benne az iskolai színjátszó csapatban. Bár ezt a színészi tehetséget akár a pályán is kamatoztathatná. A kviddicset mugli foci szintre lehetne hozni, bár egy felbukásnál kicsit rosszabb lenne lezuhanni a seprűről, csak azért, hogy büntetőt dobhassanak…
-Jajj, hát nem adhatod oda a ruhád! – Egy pillanatra megilletődik a hirtelen jött sztriptíz műsor láttán, de Ron annyira vicces fiúcska, hogy végül ezt is poénra veszi, és vigyorogva megböködi újdonsült ismerősét.
-Hiszen olyan kis csontos vagy! – Nicsak, ki beszél! – Téged még tuti hónapig etetne a gonosz boszorkány, mielőtt bedobna a kemencébe cipónak. – Sajnos kedvenc meséitől sosem tud megszabadulni.
-Nem akarom, hogy miattam megfázz, de tényleg… - Próbálja visszautasítani a melegebb ruhadarabokat, de a fenébe is! Cudar idő van idekint! Végül is csak felhúzza a srác pulóverét.
-Divatot teremtek! – Ugrándozik lelkesen. Amúgy is imádja, ha kétszer belefér a ruhába.
-Ezért ajándékot érdemelsz! Mit szeretnél? Lehet egy kívánságod! – Jelenti be jókedvűen, miközben odalépked az egyik fotelhez, és beleveti magát. Aztán mindjárt jöhet a kívánság: „Menjünk be!”
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 17. 22:39 Ugrás a poszthoz

Ronald

Az egészen biztos, ha egyszer Leonie-nak jókedve van, akkor nincs az a dolog, ami leállíthatná őt az őrültségben. Igen, mondhatni, hogy szenvedélyes személyiség, de ez egyelőre csak gyermeteg mindennapjaiban dominál, nem holmi love sztorikban, amiben most úgy látszik, mégiscsak belecsöppent. Nem is veszi komolyan Ronald egyetlen szavát sem, hiszen annyira benne van a szerepben, valószínűleg a srác is pont annyira játszik, mint ő.
-Ameddig a seprű repül? Az nem lesz túl hosszú menet! – Nevet fel derűsen, és rákacsint az úriemberre. Hamar szanaszét fagynának odafent, meg az oxigénhiány, ugyebár…
-Esetleg mehetnénk a csillagokra zsupszkulccsal! Az mindenképpen kényelmesebb lenne, de a legkényelmesebb az lenne, ha itt megvárnálak. Mondjuk, hozhatnál nekem egy marék port. Cserépbe raknám, és csillagvirág nőne belőle, ami éjszaka világít! – Fantázia az egekben.
-Éhségsztrájk? Az nem jó móka! – Húzza el a száját. Enni kell! Ő maga imád jóízűen falatozni, bár ez kicsit sem látszik alkatán. Mázli, mivel pár tízkilós felesleggel igencsak úgy nézne ki, mint egy dugó.
-Hiszen annyi finom dolog van a világon! Mint például a túrós rétes! Vagy a húsleves! – Ujjain számlálgatva kezdi el sorolni a finomabbnál finomabb étkeket, csak akkor hagyja abba, mikor eljut az agyáig, hogy Ronald mit is mondott. A mosolyából táplálkozik? Mi van? Értetlen nevetgélésbe kezd, és a fejét rázza.
-Ez jó szöveg! Melyik mesekönyvben olvastad? – Hátratúrja a haját, és úgy bámul fel immár a fotelból lábát lóbálva.
-Izééé… ömmm… - Még most sem tudja igazán, milyen reakciót kéne nyújtani egy-egy bók hallatán. Még akkor sem, ha ez az egész szituáció csupán egy játék kettejük között. Végül úgy dönt, hogy ideje belecsapni a lecsóba, és rátenni egy lapáttal a hangulatra. Még mindig jobb, mint zavarba jönni.
-De várj csak… - Elsiklik a kívánság és a bemenetel felett. Helyette megszaglássza a pulóvert.
-Ennek… ennek… női parfüm illata van! – Felpattan a fotelból, és elképedten bámul a srácra.
-Te… Te nem is hegyi túrán voltál, hanem egy lánnyal! – Kezd el visítani, és még egészen élethűre is sikerül a kiakadása.
-Te megcsaltál engem? Hogy tehettél ilyet? – Vajon ilyeneket szoktak mondani a kiakadt barátnők?
-Soha többé ne gyere a közelembe, és itt a nyamvadt pulcsid is! – Lerángatja magáról a kölcsönkapott ruhát, majd igazán nőiesen Ronhoz vágja.
-Hogy tehetted? Egy másik nővel? – Na, hát megy ez! Egészen beleélte magát, szinte már sír is mellé.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 19. 00:00 Ugrás a poszthoz

Ronald

Na… ez… fura! Valahogy nem tudja kiölni magából az érzést, hogy az embert, aki ily’ módon bókolgat neki, sürgősen a gyengélkedőre kéne vinnie. Nem is igazán tud rá mit válaszolni, hiszen a színészi tehetség eddig terjed nála, inkább csak idiótán vigyorog mellé. Nyilván csak addig, míg jelenetet nem váltanak, és jön a megcsalás téma. Micsoda szerencséje van a kis vörösnek, hogy nagyinál mindig mennek a brazil szappanoperák, így legalább az agyhalál ötven formáját simán elő tudja adni egy ilyen feltételezéshez. Kezdve a pulcsidobálással.
-Azt ne mondd, hogy ez a Te parfümöd! Mert az… hát az… - Kissé megremeg a szája széle a gondolatra, hogy Ronald esetleg női illatokkal dobja fel magát. Az olyan… khm… mulatságos volna.
-Szóval csak ne próbálj meg nekem hazudni! – Honnan a fenéből van ilyen jó érzéke ahhoz, hogy beletrafáljon a közepébe mindennek? Remek kérdés. Hiszen halovány fogalma sincs róla, hogy újdonsült ismerősének, akinek bizony tényleg nem tudja még a nevét sem, éppen most ért véget a kapcsolata, és tegnap még az illető hölggyel volt.
-Remélem, legalább olyan csúnya volt az a lány, mint egy jeti! – Még hogy jeti vadászat! Neki aztán ne próbáljon meg ilyeneket bemagyarázni. Vagyis… várjunk egy percet, hiszen azt is ő maga találta ki. Kezd nagyon belekavarodni ebbe a színházasdiba, de sebaj. Odalentről nézve például nagyon élvezetes előadást nyújthatnak.
-Ne is magyarázkodj nekem, mert köztünk mindennek vége! – Valahogy a Rómeó és Júliában nem éppen így zajlott az erkélyjelenet. De panasz nem lehet, hiszen ők igazán beleélik magukat, mintha volna bármilyen valóságalapja annak, amit beszélnek.
-Ne is érj hozzám! – Visítja, és felpattan az egyik fotelre, védekező állást felvéve közben. Pálca nyilván nincs nála, meg aztán, annyira azért nem komoly a helyzet, hogy megpróbálja leátkozni újdonsült barátocskája fejét egy egyszerű játék miatt.
-Tanultam ám mugli önvédelmet! – Vigyorodik el egy pillanat erejéig, majd hangos visításba kezd.
-Segítség! Mentsenek meg! Valakiiii! – Na igen. Nála ez a mugli önvédelem. Talán még hatásos is lehet, ha meghallják. Csak aztán… kicsit félreérthető a szituáció, ami idekint folyik. Roli vetkőzőfélben pulcsi nélkül, Leonie meg a tőle legmesszebb eső fotelon védekező pozitúrában. Lehet, hogy ideje lelőni a kis vöröst, és abbahagyni a játékot?
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 19. 22:34 Ugrás a poszthoz

Pereputty

Pedig igazán mókásnak indult ez a kis találkozó, elképzelni nem tudta volna, hogy néhány hirtelen fordulat elviheti negatív irányba. Egyrészt ki gondolná, hogy néhány elejtett segélykiáltásra egyből ketten robbannak be, mintha külön budyguardokat tartana az iskola minden részében? Váó! Ez azért valami! Többször is ki kellett volna már próbálnia, mondjuk esténként, mikor nem találja a pizsamáját. Csak egy kiáltás, és máris rohannak neki megkeresni. Hmm… talán majd ma lefekvéskor.
De térjünk csak vissza szegény földdel megrakott, kővel agyoncsapott Ronaldra. Mintha valami természeti katasztrófa túlélője lenne, és kis vörös hölgyünknek erősen el kell gondolkodnia rajta, hogy ezen nevessen-e vagy inkább sírjon. Ő nem akarta, hogy ennek a szerencsétlen srácnak bántódása essék. Hiszen ők csak játszottak!
Ledermedve, tátott szájjal bámul a berobbanó leányokra. Áhh, egy Adri! Milyen kis kedves, hogy pályán kívül viszonozza az esetlegesen megmentett életet. Áhh, egy Mary! Szörnyen bájos, amiért egy alkalomnyi ismeretség után rögtön a védelmére kel Ronnal szemben. De miért is? Kicsit lelassul az agyműködése a hirtelen pánikhelyzettől, amit a konfliktus kiélesedése okoz nála. Most dobjon még egy lapáttal rá, és kezdjen el műsorozni, hogy Ron mekkora egy szemét alak, amiért csúnya dolgokat művelt? Ő maga is megdobálhatná azokkal a párnákkal, végül is jó móka volna, nem? De nem! Ő már eddig sem akart neki rosszat, és bármennyire is viccesen néz ki, nem hozhatja ilyen kellemetlen helyzetbe. Igen, pont most volna ideje magához térnie az ámulatból, és megtalálnia a beszélőkéjét. Leugrik a fotelból, és Adria mögé lép, hogy még mindig védve legyen.
-Ne higgyetek neki! – Mint egy kis gonosz ördög, aki csupa rosszat suttog az ember fülébe. Igazából fogalma sincs, miért ezt mondta, mikor éppen megvédeni készült a srácot.
-Nem mond igazat! – Beszél ő, a kis kamugép. Legalábbis ezen az estén. Ellenben majdnem dob egy hátast, mikor Ronci megszólal. Előbb azt mondja, hogy nem adja neki többet a pulóvert… a fenébe! Most, hogy így szóba került, nem csoda, hogy belé fagyott a mondanivaló, olyan rohadt hideg van idekint! Másodjára meg már jön azzal, hogy szereti. Héjjhéjjhéjj! Ám ez minő egy kijelentés volt? Még akkor is, ha csak a színjáték folytatása (mert láthatóan újdonsült ismerőse viszi tovább a fonalat), a mesékben valahogy jóval romantikusabbaknak tűntek az ilyen jelenetek.
Ismét eltátja a száját megdöbbenésében. Ó ne! Mindig arról álmodozott, hogy majd egyszer meghallja ezt a szót valaki szájából, de ne így! Azt a kutya meg a macska… hátrafordul, fog egy párnát, és Adri feje mellett megküldve hozzávágja a sráchoz. „Nyírjuk ki!” Hangozna a következő mondata, de nem, mégsem jelenti ezt be hangosan.
-Hogy a magyar mennydörgő vigye el! - Fúj egyet, de még mindig a lányok mögötti fedezéket használja. - Annyira azért nem szerethetsz, ha még a pulóvered sem vagy hajlandó odaadni! Ugye lányok? Én megmondtam, hogy csak teszi a szépet. Lelépett több hétre, és fogadni mernék, hogy egy csomó fruskával kikezdett közben. - 'Ha tészta, legyen sajtos' alapon tovább gördíti a megkezdett történetet. Újdonsült ismerősének lassan úgyis mindegy lesz már. De persze nem célja megharagítani őt, csak már úgy magával ragadta a sztori...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 21. 20:55 Ugrás a poszthoz

Erkélyjelenet

Ez az egész remek játéknak indult Ronnal. Majdnem olyan jónak, mintha körhintáztak volna, csakhogy elengedett a lánc közben, most meg tehetetlenül repülnek fejjel a falnak. De hogy történhetett ez meg? Csak kapkodni tudja a buksiját ide-oda, de már totál le van maradva az eseményekről. Tisztára, mint a Balázs show-ban. És akkor most induljon a fal! Lássuk, ki van mögötte… Zsolt! Minő meglepetés ez mindenki számára. Még Leonie-nak is a földön koppan az álla az elkövetkező harci jelenet láttán: This is Bagolykő! Vagy valami nagyon hasonló kiáltással kéne a két srác közé vetnie magát, de földbe van gyökerezve a lába, és különben is, Adria tökéletes búvóhely azzal a pár centis magasságeltérésével. És ott van még Mary is, aki… elkezdi magyarázni a helyzetet. Vöröskénk csak tanácstalanul megvonogatja a vállát, ő bizony nem akarta, hogy így eldurvuljon a helyzet. Különben is… mi a jó pikulát keres itt Zsolti fiú, és hogy jön ő ahhoz, hogy kérdőre vonja a kis törpét?
-Hagyd már békén! – Hirtelen megtalálja a hangját, és kicsit előrébb is lép egyet a fiúkák irányába. Azért kicsit kezd durcás lenni, amiért így el lett rontva a játéka, és az egész újdonsült ismerősén csapódott le.
-Zsolt, Neked igazááá… - Ekkor szakad le iskolatársáról a felső. Adria, hogy a jegesmedvék dédelgetnének Téged az Északi-sarkvidéken… Igazából már egészen tökéletes a szappanoperás jelenet, már csak az hiányzik, hogy Leonie megvakuljon, majd kómába essen, bár a szabaddá vált testfelületeknek hála, hamarosan ez is simán bekövetkezhet. Újfajta korhatárt kéne bevezetni, mégpedig a Leonie-karikás jeleneteket. Ezek pont azok a részletek ugyanis, amitől egy magafajta kislánynak  a tökéletesen ártatlan lelkivilága megáll a fejlődésben.
Hátat fordít a srácnak, csak hogy ne kelljen őt bámulnia, legalábbis addig, míg elmúlik a sokkhatás. Addig is küld a lányok felé egy rosszalló pillantást, majd Adria kérdésére kénytelen-kelletlen elvigyorodik, és megvonja vállait.
-Nem én kértem! – Ugyanmár! Ő csak a Szőke Hercegről szokott álmodni, a fene sem akart ilyen valós szituációba belekerülni. Fel sem foghatja aggyal, miért pont vele történik ilyesmi. Ezek után pláne ideje lenne felkeresnie az iskolapszichológust, mert az amúgy öt éves szintje ezek után sosem fog átfordulni hatba.
-Mi vaaan? – Akkor pördül ismét a srácok felé, mikor Ronci megszólal. Na, ez azért már túlzás.
-Te miről beszélsz? – Hitetlenkedve rázza a fejét. Ugyan minek kéne bocsánatot kérnie? Aztán leesik neki, hogy Ron azt hiszi, Zsolti fiú az ő barátja. Homlokon vágja… saját magát, pedig itt mindenki más is megérdemelné!
-De ne menj eeel! – Kérleli az eridonost, de az már le is lépett. Oké, neki aztán sosem szokása dühös lenni, de ma elvették a játék! Legalábbis nagyon úgy érzi, hogy Zsolti fiú most már kezdi korlátozni a személyi szabadságát, és ez nagyon nem tetszik neki.
-Mit képzelsz magadról? – Mint egy mérges kismacska. Ha lenne pálca nála, biztos ráfogná erre a jómadárra.
-Miért kellett így letámadnod Őt? Különben sincs semmi közöd ahhoz, hogy kivel vagyok éppen! - Valahogy úgy érzi, nem helyes lehordania Zsolti fiút, hiszen senkivel nem szabad csúnyán beszélni, ezt apukája tanította neki, de képtelen türtőztetni magát. Hadd akadjon már ki ő is egyszer.
-Ugye, hogy nincs semmi köze hozzááá? - Nyavalyog a lányoknak, miközben tesz egy lépést feléjük, csak hogy Zsolti fiútól távolabb kerüljön. Ekkor veszi észre, hogy Mary a földön fetreng a röhögéstől.
-Ez nem vicces! - Szól rá, de azért nem tudja megállni, hogy ne vigyorodjon el. De... igazából ez tényleg vicces, be kell látnia.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 24. 20:57 Ugrás a poszthoz

Erkélycirkusz

A levegőben szétáradó tesztoszteron kezd roppant fullasztóvá válni, mintha csak Sergio Santos "Chocolate" klipjében volnának. A mezítelen, kigyúrt felsőtest pedig - amelyre Chuck Norris is csak elismerően bólintana – kezdi meglehetősen zavarba hozni. Ez természetesen nem akadályozza meg abban, hogy nekiálljon dacoskodni.
-Úgy, hogy mit képzelsz magadról! – Fel sem foghatja, Zsolti fiú miért emeli fel a hangját. Úgy szimplán nem érti az egész szituációt. Bár meg kell hagyni, tökéletesen jó kommunikációs és helyzetgyakorlatok ezek, csakhogy ő nem vette fel ezt az órát, és nem fizetett be tanfolyamra, úgyhogy tessen már megállni a gépezet.
-Itt voltam én is, nem kell elmesélned, mi történt. – Köszöni szépen az esti hírösszefoglalót. Ez akkor lett volna igazán kielégítő, ha a sok rossz után még azt is bejelentette volna a srác, hogy végre pandamaci született a helyi állatkertben. Attól mindenkinek megjönne a jókedve.
-Azért vagyok kiakadva, mert úgy viselkedsz, mintha a tulajdonodban lennék! – Márpedig úgy tudja, hogy az édesapja még nem adta el húsz tehénért, nyolc kecskéért meg félszáz csirkéért. Sőt, ahogy hallotta, apuci kifejezetten kezdi preferálni a tevéket, mert jól mutatna pár a kertben, és szembeköpné a betörőket. Zsolti fiúnak meg bizonyára nincs tevéje, hacsak ki nem derül még az este folyamán, hogy kőgazdag arab sejk az apja.
-És mert ilyen hangon beszélsz, mikor nincs is semmi okod rá! – Talán még folytatná is, ha Adria időközben nem indulna be mellette. Ma mindenki meg van bolondulva? Egy pillanat erejéig értetlenül bámul rá. Ejj, hejj, sokkal hatásosabb volna, ha hozna egy sört, és összedobna valami vacsorát. Elvégre itt egy igazi férfiről beszélünk, azok meg ezt szeretik… vagy csak Leonie nézett túl sok Al Bundy-t a tv-ben? Kénytelen elnyomni vigyorát… csak vigyázz magadra szöszi, mert tényleg nem biztos, hogy elég lesz a pályán egy törpilla védelme. Apropó, kviddics! Markovits bácsi bizonyára roppant büszke lenne rá a következő cselt látván. Hihetetlen reflexszel rántja el kezeit a srácéból, és azzal a lendülettel lép egyet hátra, hogy távolabb kerülhessen az említettől. Mondhatnánk, hogy Zsolti fiú szó szerint tarol a csupasz felsőteste látványával, vagy vörös törpénk csak egy elcsöppent nyálnyúlványon csúszott meg? Mindenesetre hátraesik, és kapálózás közben sikerül egyet levernie a levitásnak. Ekkor érkezik vissza az Erkélycirkusz bölcs alapítóatyja, Ronald, és máris nekifog a biztonsági intézkedéseknek. Az eséstől még mindig a fotelban fetreng, és csak akkor sikerül felülnie, mikor az eridonos srác megpróbálja lefegyverezni Adrit és Mary-t. Ajajj, ennek biza jó vége nem lehet. Ijedtében még Zsolttól is elfelejt bocsánatot kérni, amiért véletlenül lekevert egyet neki, figyelme inkább a többiekre összpontosul, meg hát újdonsült ismerőse amúgy is hozzá kezdett beszélni.
-Ömm.. köszi. – Elereszt egy vigyort Ron felé. Jó tudni, hogy a srác nem haragszik rá, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hozta. – Nekem nincs mondandóm – Rázza meg a fejét hevesen. Ugyan miért várja mindenki, hogy magyarázkodjon egy játék miatt?
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. február 24. 22:52
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 25. 18:01 Ugrás a poszthoz

Ririke
Kora délután

Ma igencsak jó hangulatban telik a napja, mint úgy általában mindig. Még a vizsgáira is tanult valamicskét, mondjuk úgy egy hangyalábnyit, ami tudás szerinte pont elegendő lesz ahhoz, hogy átmenjen, vagy legalábbis meglegyezgesse vele valamelyik tanerőt. Kár, hogy nem szóbelik vannak, mert akkor legalább kibeszélné magát a helyzetből. Papíron azért nehéz meggyőzni a tanár néniket/bácsikat, hogy mennyire hiányozna a személyisége a másodikos órákról.
De persze nem aggódik egy percig sem, helyette nagy műgonddal összekócolta haját a tükör előtt, felvett egy nyalókamintás piros ruhát meg egy zöld harisnyát, hozzá az elengedhetetlen mamuszt, ami most éppen méhecskés, majd leindult a Nagyterembe, hogy magába tömjön egy rakat süteményt. Ebédre. Merthogy ugyan eltelt már valamennyivel dél, de aprótermetű hölgyünknek csak most jutott eszébe, hogy éhes. De nagyon.
Rohanvást érkezik a helyszínre, lényegében már előre lefutja azokat a mindjárt magába erőltetett kalóriákat. Körbe sem néz, hogy esetleg találhatna-e magának ismerőst, azonnal az asztalhoz huppan, hogy nekiállhasson tömni a fejét, mintha eddig éheztették volna.
Süti. Persze nem az, hogy a hely milyen süti, mert Leonie a legkevésbé sem ismeri a szlenget. Furán is hangzana az ő szájából, ha úgy állítana be legközelebb a konyhára, hogy „Na, mi a kotta füles ropik? Kajás vagyok, toljatok elém egy kondért.”
Helyette a lehető legfinomabb süteményre gondol, mégpedig túrós rétesre, amit a tányérjába felhalmozva el is kezd hamarjában eszegetni. Szépen, kulturáltan, két kézzel nyomja a szájába, csak azért, mert ő ilyen hedonista alkat. Hiszen rá senki nem mondhatná, hogy micsoda egy disznó. Maximum minimalac, azok meg köztudottan ultra cukik...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 25. 19:41 Ugrás a poszthoz

Rirrentyű

Eleinte zavartalanul falatozik, elvan saját kis fantáziavilágában, talán éppen azt játssza magában, hogy ez a harmadik próba, amit ki kell állnia, hogy aztán megmentse a királyságot. Fel nem tűnne neki, hogy egyesek megpróbálnak közelíteni felé. Mentségére legyen szólva, Rirrentyű nem sokkal jobban nőtt ki a földből, mint egy hóvirág, ráadásul legalább annyira bájos, és védett fajnak is számít. Épp a harmadik szelet rétesét tuszkolja bele a szájába, mintha csak valami guiness rekordra készülne azzal, hogy egyben próbálja lenyelni. Nem tehet róla, ha egyszer tényleg isteni finom! Ekkor hoz rá szívbajt a mai ügyeletes törpécske, merthogy olyan kicsi, még a törpét is becézni kell nála. A fele süteményt letüdőzi, és enyhe fulladásos rohamot kap, csak hogy ne indulhasson olyan nyugalmasan kettejük ismeretsége. Kicsit szörcsögve veszi ugyan a levegőt, de azért fejét a mellette ücsörgő irányába fordítja. Szemei egy pillanat erejéig elkerekednek a kislány láttán. Jééé, hiszen ő az egyik tanárnő lánya. Mit is tanít? Mugliismeret? Nem, nem. Valami állatos. Chupacabratan? Valami más… csigák talán? Jaj, nem! Gyíkok? Áhh, az lesz az! Gyíktan!
-Szia! – Vigyorog a tündéri kislányra. Olyan zabálni valóan néz ki, hogy félő, menten felfalja. Tisztára tökmagos cukorka, egy kis csokival.
-A hajam? – Nem mintha nem lenne szalvéta, de nagyokat cuppantva, ujjait egyesével nyalogatja le, hogy ne legyen süteményes. – Az úgy lett olyan, hogy sokat voltam nyáron a szabadban, és a napsütéstől ilyen világos lett a vége. – Még akár igaz is lehetne, ha egyébként nem festetné. Nem is tudja, miért nem mondta meg egyszerűen, hogy nem ez az eredeti színe. Talán mert a kislány menne az anyukájához, hogy neki is csináljon ilyet, Véda néni meg hozná az órai anyagot, és leégetné Leonie egyetlen ékét a koponyájáról, amiért teletömte a törpintyó fejét hülyeséggel.
-De ha szeretnél Te is ilyet, megmutathatom, milyen lenne. Mit szólsz? – Kérdezi lelkesen, miközben feltérdel a padra. Mindig is egy nagy gyereknek számított, ezért most aztán igazán megtalálta a saját társaságát. Körbenéz az asztalon, és gyorsan eloroz egy ezüsttálcát tükör gyanánt, leborítja róla az ételt, majd felpattan, és a kislány elé tartja, miközben egészen közel lép hozzá.
-No, most következik a varázslat, nézd! – Ezer wattos vigyorral behajol Rirrentyű fölé, és előreborítja a haját, hogy betakarja vele a szöszi fejet, talán a kicsi ki sem lát mögüle, akkora lobonca van. Csak miután elmúlt az újdonság varázsa, lép vissza, és huppan le újdonsült babájával szemben.
-A Te hajad sokkal szebb – Állapítja meg, miközben visszarakja a tálcát a helyére.
-Tiszta csoki vagy! - Teszi hozzá, miközben vesz egy szalvétát, és a leányzó felé nyújtja, hogy megtörölgesse az arcát. - Anyukád ugye tudja, hogy lejársz nassolni? - Vigyorog rá. Bár sanszos, hogy itt mindig akad valaki, aki árgus szemmel figyeli a kishölgyet, nehogy baja essék.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes hozzászólása (363 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 13 » Fel