32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes hozzászólása (363 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 12 13 » Le
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 26. 20:45 Ugrás a poszthoz

Rirrentyű

-Semmi baj, szotyi. – Vigyorog a kislányra, mert ha van tökmag, miért ne lehetne szotyola is? Ráadásul az sokkal finomabb, és Kiss Ádám is megmondta, hogy annak közösségkovácsoló ereje van.
-Még sosem örültek így nekem – Teszi hozzá lelkesedve. Már most imádja ezt a törpét, és nem csak azért, mert végre ráakadt egy emberre az iskolában, aki még nála is kisebb. Úgy érzi, lelki társra lelt, vagy ha ez kicsit túlzás, legalábbis remek játszópajtira.
-Mutasd csak! – Hatalmas szakértelemmel vizsgálja meg Rici haját, és gondterhelt fejcsóválásba kezd közben.
-Ez bizony nem világosabb. Dee… - Derűs képpel visszatuszkolja a kislány haját a füle mögé, hogy ne lógjon a helyes kis arcába. Vétek lenne eltakarni egy ilyen angyali kinézetet.
-Elmondok egy titkot. Csak ígérd ám meg, hogy senkinek el nem árulod! Kisujjbecsület? – Kinyújtja felé a kisujját, hogy összekapaszkodhassanak. Végül is, nem titkolja olyan nagyon, hogy ez nem eredeti hajszín, hiszen elég nyilvánvaló, de azért hirdetni sem szokta. Elég kényes a hajtémára, az a legnagyobb kincse. Le is halkítja a hangját, és közelebb hajol a gyermekhez, mintha tényleg valami nagyon izgalmasat készülne megosztani vele.
-A hajam be van színezve. Azért csináltam ilyen vörösre, mert szeretem a pirosat. De ha tetszik ez a hajszííín… – Egy negyed pillanatra elgondolkodik, majd olyan vidáman csapja össze tenyereit, mintha legalábbis most fedezte volna fel a gravitációt.
-Van a szobámban egy vörös babám. Azt Neked adom! – Rajong minden plüss kis izémizéjáért, amit a hálójában, illetve legfőképpen ágyában tart, de mindemellett tudni kell róla néhány dolgot. Először is szeret ajándékokat kapni, legyen az egy darab papírzsepi vagy egy igazi egyszarvú… viszont ezzel szemben, vagy talán pont emiatt, egyszerűen imád adni is. Ellentmondás tehát nincs, ha lesz alkalma, Rirrentyűnek odaadja egyik alvópajtását.
-Varázslatot, hááát… - A fene, nyilván megint nincs nála pálca. Miféle boszorkány ő, hogy még egy darab botot sem képes magával hordani? Ebből így nehezen lesz mutatványozás… hacsak!
-Megkapom a labdádat kicsit? – Ha a tökmag beleegyezik, átveszi Tibi bácsi pontos lasztiját, meg a szövegét is. Leo(né)nie elintézi! Feltartja mutatóujját, majd elkezdi pörgetni rajta a játékot. Elvégre kviddicsezik, csak értenie kell valamennyire a labdákhoz, nemde? Mondjuk egy gurkóval ezt nehéz lenne gyakorolni, az is igaz…
-Tádámm! – Sajnos a mugli trükközésből csak ennyihez ért, és ehhez sem hosszú távon. Ezt bizonyítja, hogy a következő pillanatban Rici tulajdona már gurul is a másik asztal felé.
-Ajajj! Ez megszökött! - Felpattan, és rávigyorog a kislányra - Visszaszerezzük együtt? - Feltett szándéka kalandjátékba kezdeni. Az ilyen kislányok úgyis hatalmas fantáziával rendelkeznek, valószínűleg nem esne nehezére elképzelni, hogy asztal és a padok valójában kastély, az azt körülvevő várfallal...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 27. 21:06 Ugrás a poszthoz

*besompolyog*

Chaske bácsi, én nem félek Tőled, alig várom, hogy találkozzunk. Cheesy Még a májamat is viheted. Szerintem elég nagyra nőtt az évek alatt Rolleyes

Amúgy sziasztok ^^
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 27. 21:22 Ugrás a poszthoz

Ez valójában egy csau-csau és nyúl keveréke Cheesy majd kiállítom egy napra a nagyterembe, hogy mindenki megnyúzhassa ^^

Ne haragudj Chaske Sad Akkor... jujj, de félek! Cheesy
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. február 27. 21:23
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 4. 22:38 Ugrás a poszthoz

Ririke

Tudta ő, hogy Rirrentyű még nem az az igazi buta kis szőke, akinek bármit be lehet magyarázni. Persze az évek segíthetnek ezen, tizenévesen az első szájfeltöltés, aztán jöhetnek az ütközők, csak a biztonságos közlekedés végett… Az agyi szint meg csak stagnál valahol a béka feneke alatt. No, persze, Rirci biztos nem lép majd erre a borzalmas útra, úgyhogy ugorjunk.
-Igazából Neked adom! – Új babából sosem elég. Meg aztán, mindenkinél úgy megy ez, hogy mindig akad egy-két új barát, de attól a régiek is megmaradnak. Nagy átlagban. Miért ne kaphatna hát a kis szotyola egy következőt? Ezért még csak nem lesz hajtépés otthon.
-Én már ritkábban játszom vele, és biztos unatkozik velem, úgyhogy Nálad jobb helye lenne. – Kezdi el bizonygatni, nehogy már visszautasítsák, mikor olyan jó szívvel tukmálja az ajándékot. És ráadásul ebben nincs semmi hátsószándék, mivel nem ő az iskola cukros nénije, azt a posztot már, ha minden igaz, elvitték mások. De lehetne még az iskola bolondja is, mert kicsi törpe, meg színesben is jár, már csak olyan csilingelős végű, több ágú sapka kéne neki, aztán rohangálhatna a folyosón. Talán április elsején kipróbálja, milyen lenne.
-A neveee… Mici. Igen, Mici. – Igazából a legkevésbé sem mondható kreatívnak, ugyanis a gyártótól kapott nevet tartotta meg a játéknak. És hozzátenném, hogy akad pár ilyen babája, és az összesnek ugyanez a neve.
-De most már a Te barátod lesz, adhatsz neki másik nevet.  – Kacsint a kicsire, miközben ugye elejti a labdát, és már rohan is utána.
-Miért a fókák hogyan csinálják? – Fordul vissza Ririhez derűsen. – Én olyat még nem láttam, szóval azt Neked kell bemutatnod. – Csak hogy a kislány se unatkozzon. Meg aztán, feltett szándéka, hogy tényleg elszórakoztassa újdonsült pajtását, ezért jön a következő akció.
-Ajjajj, nézd! – Kiált fel, miközben rámutat a rellonosok asztalára. A labda átgurult az egész termen, és náluk kötött ki.
-Az ott a sárkányok fészke! Hogyan fogjuk megszerezni a gonoszoktól? Ráadásul át kell jutnunk egy csomó akadályon! – Pillant a levitás asztalra. Az a néhány diák, aki errefelé lézeng, tuti idiótának fogja nézni.
-Még őrök is vannak! – Most az említett emberkék felé bök, aztán eszébe jut valami, és elvigyorodik.
-Menjünk zsupszkulccsal a hídig! – Kinyújtja a kezét, jelezve, hogy ezt halálosan komolyan gondolja. Ha tökmag beleegyezik, és megérinti akár egy pillanatra is a kezét, odaugrik mögé, elkapja, és jól megpörgeti, majd a végén a levita padjára állítja. Íme, a híd.
-Én voltam a zsupszkulcs. – Nevetve maga is felpattan a padra – Vigyázzunk, bele ne essünk a vízbe, mert akkor minden asztalról eltűnnek az édességek, és mindenki mérges lesz ránk!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 5. 14:49 Ugrás a poszthoz

II. felvonás
Erkélyjelenet folytatása

Már unta a sok rizsát meg hegyi beszédet, amivel az ő és egymás lelkére akartak hatni, egyetlen vágya volt, hogy elmenekülhessen. Nem kell neki a tinidráma, ez az amiből mindig is szívesen kivonta volna magát, mert nem az ő stílusa. Most is inkább csak bután néz, mint értelmesen szól, meg próbál nem nevetni Adrika lehengerlő stílusán, ahogy éppen osztja két diáktársukat. És ilyenkor azt hihetné az ember, hogy több meglepetés már nem érheti őket, de az igazi Máricsuri forgatókönyvírók sosem adják fel, szóval jön egy vödörnyi flatty, ami egyenesen Mary nyakában landol. Kis vörösünk először nem győz eléggé frászt kapni a hirtelen fordulattól, aztán pedig annak hatásától.
-Mary! Te összemész! – Állapítja meg a helyzet magaslatán állva, a valószínűleg mindenki számára látható tényt. Gyorsan összekapja magát, és a fiúkákkal alig foglalkozva odaugrik a lányhoz, de nem mer hozzáérni, nehogy maga is elkezdjen összemenni. Te jó ég! Nem akar még a mostaninál is törpébb lenni, már éppen elfogadta önmagát, nem akar újra terápiás kezelésekre járni.
-Menjünk! – Ért egyet hevesen bólogatva a szőkével, és már rohannak is a gyengélkedőre. Talán nem ártott volna babakocsit is hozniuk magukkal, Mary számára kevésbé lenne fárasztó úgy az út.
-Nyitom! – Odaszökken a Gyengélkedő ajtajához, és kivágja azt. Szó szerint beesik Mary előtt a nagy hévtől, de egy pillanattal később már el is áll az útból, hogy a többiek bejöhessenek.
-Csókolom! – Köszön hangosan, bár körbe sem nézett, hogy van-e itt valaki rajtuk kívül. Azért lehet, hogy nem ártana, ha jönne a segítség, mert szegény Mary roppant ramatyul néz ki, és valószínűleg nem szeretne örök életére ilyen kis pici maradni. Bár vállalhatna munkát eztán, mint kerti törpe, nincs is egészségesebb, mint a szabadban lenni a nap huszonnégy órájában.
-Ha ilyen maradsz, hazavihetlek? – Vigyorog a lányra. Semmi gúnyolódás, teljesen komolyan gondolja. Lenne egy saját babája, és biztos remekül tudna gondoskodni róla, csak néha felejtené el megetetni…
-Vennék Neked sok szép ruhát, meg mindent, amit szeretnél! Csak vigyáznod kéne a nyulammal, mert alig kisebb nálad, csak szőrösebb. Lehet, hogy féltékeny lenne, és meg kéne vele birkóznod… - Sosem vezérelné rosszindulat, de tényleg kezd jót mulatni a lányon. Hát szégyen, de ez a kis vörös semmit sem tud elég komolyan venni.
-Ha hozzád érünk, mi is összemegyünk? - Adri felé fordul lelkesen – Nem próbáljuk ki? Csak a kisujjunkkal! Képzeld csak el, egy mini kisujj! – Jót mulat a szeme előtt lebegő látványon, a szőkeség meg a mindjárt lecsapja, amiért ilyen idegesítő.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 6. 19:45 Ugrás a poszthoz

Rirci

Naná, hogy sok babája van! Helyesbítek, sok plüss játéka, mert a babákból is csak azokat szereti, a műanyagok valahogy olyan ijesztőek. Meg a szemük! Azok az üveges tekintetek, hát csoda, ha rosszat álmodik az a gyerek?
-Igeeen, ilyen sok van! – Még a kezével is mutatja, milyen nagy rakat játéka van otthon, illetve a szobájában. Ráadásul nem is lelkendezhetne jobban, mikor a kislány felajánlja, hogy játszanak együtt velük. Ebben a tökmagban igazán jó pajtira lelt, már csak az a félő, hogy az anyukája zaklatásnak fogja gondolni, ha Leonie minden nap ott kopog az ajtaján, hogy elrabolhatja-e Rircit.
-Jujj, nagyon szeretném, ha összeismertetnénk a babáinkat! Éppen ideje, hogy új barátokat szerezzenek, meg sajnos az én testvérem is öregek már ahhoz, hogy velem játszanak. – Egyrészt roppant mód kikapna, ha az öreg jelző visszajutna az említettek fülébe, másrészt pedig nem teljesen igaz, amit mondott. Bátyjával sokat szokott játszani, csak éppenséggel nem babáznak, annál ők együtt sokkal brutálisabb csapatot alkotnak. Nem is örülne neki, ha kapna egy kistesót maga mellé, mivel szeret legtörpébbnek lenni a családban, de ezt inkább nem kezdi el fejtegetni a kis szöszikének. Helyette áttér a fókás témára, hadd örüljön a töpszli, hogy kiokíthatja buta vörös fejét. Vigyorogva végignézi a mutatványt, és lelkesen tapsikolva nyilvánít véleményt.
-Emlékszehhem! – Hasát fogja a nevetéstől, de persze nyilván nem Rirrentyűt röhögi ki. Egyszerűen annyira nagyon üdítő a társaság, hogy képtelen nem jót mulatni. Mintha legalábbis reggel bedobott volna egy felest.
-Jóó, lőjük le miind! – Teljesen príma, hogy a kislánynak nem valami pálcás megoldás ugrott be, hanem egy filmes jelenet, mivel Leonie is rengeteg tv-t néz a nagyszülőknél, könnyedén azonosulni tud a szereppel.
-Ott is egy! Meg ott is! – Nagy puffogtatást imitálva lövöldöz a Nagyteremben lődörgőkre. Lassan eljut odáig, hogy gépfegyvert imitálva, visítja, hogy „Ratatatatata!” Így aztán első körben szépen kinyírnak mindenkit, aztán meg utaznak egyet a zsupszkulccsal.
-Húúú, ott egy troll! Bújjunk eeel! – Nem épp kedves módon mutogat egy srácra, aki a két asztal között sétál el éppen, majd elkapja a kislány kezét, és magával húzza a levitás asztal alá, ahol aztán négykézláb kezd el mászni.
-Mit szólnál hozzá, ha ott kitörnénk? - Mutat a pad egy pontjára. - Ráállsz a padra, aztán én is felállok, Te pedig a hátamra mászol. - Lelkesen vázolja a tervet.
-Te lelősz mindenkit, aki az utunkba kerül, és meg futok! - Csodálatos csapatmunka, bár Leonie-nál azért elég félő, hogy hatalmasat fognak tanyálni...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 8. 20:40 Ugrás a poszthoz

Túl sokan

-Nem tud magyarul? – Csodálkozik Adria szavain. Hogy lehet egy olyan gyógyítót idehozni, aki nem beszéli a nyelvüket? Akkor hogyan érti meg a diákok panaszait?
-Biztos szeret activityzni a gyógyító néni! De mi van akkor, ha valami súlyos eset jön? Akkor nincsen idő mutogatni meg ilyenek, vagy ide szótárral kéne jönni? De az is lehet, hogy csúcsszuper, és elég rápillantania a betegre. Vajon, ha rám nézne, megállapítaná, ha valami lappangó betegségem lenne? – Az agybajt minden bizonnyal, többet valószínűleg nem. Viszont még csak nem is sejti, hogy Adriánál lenne mit kitalálni, úgyhogy a kis vörös beletrafált a közepébe. A fecsegést viszont abba nem tudná hagyni, tény, hogy nem pánikol kellően Mary törpeségét illetően.
-Én csak egy hangyányit tudok angolul. Esetleg köszönni. – Vigyorogva megvonogatja a vállát, és már-már tényleg azt hihetné az ember, hogy nincs több új a nap alatt, de ekkor megérkezik.
-Gyógyító bácsi? – Eddig mindig javasasszonyokról hallott itt az iskolában, szóval ez most meglepetés a számára. Ráadásul egy indián. Apacs pacsit neki! Apacsit!
-Csókolom! Ön… húúú… indiánnak tetszik lenni? – Egészen belelkesedik ettől a tudattól. Meg, ha már a bácsi úgysem érti, nyugodt szívvel beszélhet közben Adrinak is.
-Szerinted vannak neki woodoo babái is? – Kérdezi izgatottan Riától, kicsit még suttog is, miközben odalép mellé. – Vagy most áldozatot fog bemutatni? Vagy hogyan szokás ez? Ha valakinek kell a szíve ahhoz, hogy Mary jobban legyen, akkor Te mész.. – Mennyire gondolja komolyan a szavait? Igazából ez elég kérdéses nála, de mielőtt még közösen eltöprenghetnének ezen, beállít Ronci is. Áhh, ezek szerint nem verték agyon. Remek, elvégre szegény gyerek semmit nem csinált, csak mókáztak a vöröskével. Most már akár Maryre is figyelhetne.
-Meg lehet gyógyítani? Újra nagy lesz? – Kérdezi a fura nevű úriembertől, akiről még mindig azt hiszi, hogy nem érti, szóval akár be is foghatná. Ez meg is történik egy pillanatra, hogy mintegy véletlenül a háta mögé lopózzon, és szemügyre vehesse a csodaszép haját.
-Milyen szééép a haja! Adri, látod? – Zsolti fiú is berobban, mire törpénk ugrik egy nagyot ijedtében, de a hang a torkán akad, mikor meglátja, hogy a srác kirángatja háztársát. Oké, ez most komolyan ijesztő!
-Jajj! Jajajajj! Tessék csinálni valamit, bácsi, kérem! – Mondjuk zárja be az ajtót utánuk, az a biztos.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 10. 00:47 Ugrás a poszthoz

Csapdába esett lelkek

„Este van, este van: kiki nyúgalomba!”
Bár kevésbé mondaná a kis vöröske, hogy igazán nagyon családias errefelé a légkör. Tulajdonképpen roppantmód félelmetesnek lehetne inkább leírni ezt az esti sétát. Merthogy hölgyünk megrögzött szabályszegő, ez már kezd kiderülni róla, csak a legtöbbször megússza az ilyen kis kiruccanásokat.
Az egész úgy kezdődött, hogy nem tudott aludni, mert a szülei azt írták neki, hogy otthon felújították a szobáját, és rengeteg meglepetés fogja várni. Még Trillian is királyi kuckót kapott állítólag benne. Ennyi neki bőven elég volt ahhoz, hogy úgy felspannolja magát, hogy napokig csak ezen lelkendezzen, és még éjszaka is álmatlanul forgolódjon. A kakaó pedig köztudottan segít… mindenben. Ha jó kedvű az ember, ha rossz, ha fáradt, ha éber… tehát úgy döntött legurít egy bögrécskével. A konyhában, ahová azóta jár szívesen sötétedés után, mióta megismerkedett ott Balázzsal. A mai estén is leosont, és minden úgy zajlott volna, mint általában, ha nem néz ki az ablakon. Ahh, milyen jó is lenne egy kicsit odakint sétálni. És már meg is született a terv.
Egy bögre forró kakaóval a kezében oson ki a szabad ég alá, és útját a Rét irányába veszi. Ezt még maga sem gondolhatta komolyan, tuti el fogják kapni. De klassssz!
-Ajj, Leonie, csak egy kör, és mész vissza az Eridonba… na jó.. legyen mondjuk egy kör, és kicsit ücsörgök. Vaaagy… megyek egy kört, és elüldögélek, amíg elfogy a kakaóm… - Magával egyezkedik, egészen addig, míg segítségkiáltást nem hall. Hamar el is dobja a bögrét ijedtében.
-Anyu, anyu, anyu – Mindig csak eljátssza, hogy veszélyes helyzetekbe keveredik, de sosem volt még éles szituációban. Most meg itt van valaki… várjunk csak? Ez Zsolti hangja? Hmm… sanszos, hogy egy gyilkosos rémálomba csöppent. No, mindegy, ha már benne van, ideje tenni is valamit. A földhöz lapulva elindul a hang irányába, és alig pár perces keresés után rátalál a csapdára.
Úristen, egy gödör! Tuti, hulla van benne! Vajon Zsolti fiúé? Lehet, nem kéne belenézni, hátha túl rémisztő a látvány. De mégsem hagyhatja diáktársát itt, hogy idővel a kukacok lakmározzanak belőle… Oké, de szegény kukacok, megfossza őket egy ilyen lakomától? Hát legyen már nekik is karácsony valamikor!
Nagy levegő, lenéz a lyukba.
-Jééé! – Itt egy meglepett, ám derűs felszólalás, amiért két ismerős arcot pillant meg. – Ti éltek! – Pluszként egy fokkal szomorúbb hang, amiért nem is olyan izgalmas az eset, mint gondolta…
-Jó kis helyet találtatok az összebújásra! No, akkor azt hiszem, nem is zavarok tovább. Jó mulatást! – Rákacsint diáktársaira, és nem viccel, komolyan le akar lépni. A kis törpe van olyan elvarázsolt, hogy azt higgye, azok ott ketten éppen remekül mulatnak.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 10. 01:18 Ugrás a poszthoz

Szotyola

-Húúú, komolyan feljöhetek hozzátok? De jóó! – Lelkendezik egy sort, amiért a kis tökmag meghívta, bár nyilván ebbe anyucinak is lesz majd beleszólása. Biztos nem lesz furcsa, mikor bekopog az ajtón. „Csókolom, Ririhez jöttem játszani, szabad?” És a kezében egy tucat babával rávigyorog Védára. Abszolút hétköznapi jelenet.
-De, ha teljesen egyformák, akkor hogyan különbözteted meg őket? – Kérdezi gyermeteg csodálkozással. Ez a szotyola totálisan rossz hatással van rá, mivel amúgy sem százas elméje már tényleg egy óvodás szintjét produkálja. Próbálja elképzelni a két egyforma embert maga előtt. Pazar!
-Milyen jó lenne, ha nekem is lenne egy ugyanolyan testvérem! Akkor senki nem tudná, ki kicsoda közülünk, és eljátszhatnánk egymást. Neked nincs véletlenül egy ikertestvéred? Lehet, hogy amíg nem néztem oda, kicseréltétek egymást, és akkor most veled beszélek, de mégsem! – Áhhá, ezt kövesse le Rirrentyű! Főleg, hogy aztán hirtelen témát vált.
-Az enyémek húsz évesek, szóval csak kicsit idősebbek a Te tesóidnál – Közli derűs vigyorral. – Biztos jól kijönnének egymással. A nővérem Nadine, a bátyám Kevin Fynn. De ő inkább csak InciFynnci, mint a kisegér. – Mindig ezzel piszkálja őt. És apropó, nevek!
-Téényleg, még be sem mutatkoztam, milyen neveletlen vagyok! – Valójában szinte soha nem mutatkozik be, csak ha eszébe juttatják.
-Leonie vagyok, Te meg… de aranyos a neved! – Igazából, ha ennél jobban mosolyogna, még Joker is megirigyelné, ami azért nagy szó lenne. – És nem ez az igazi? Hűhaaa! – Maga is suttogóra fogja – Nekem elárulod, hogy mi az? Becsszó, nem adom tovább senkinek! – Úgyis sanszos, hogy menten meghalnak a csatamezőn, agyonüti őket egy troll vagy valami. Ugyanis nagy merészen kimásznak az asztal alól, a vöröske odapattan Rirci elé, és a hátára kapja, majd elkezd vele körbe-körbe szaladgálni. Kicsit lovacskásra is veszi a figurát, ugrándozik vele egy sort, meg a sörényét rázza, aztán leteszi a rellonosok asztalánál.
-Ott a zsákmány! – Mutogat a földön lévő labdára hevesen, és meghagyja, hogy a csapat legkisebb tagjáé legyen az érdem, amiért megszerezte.
-Vuhúú! – Ugrándozik tapsikolva. – Akkor most már jöhet a fókázás, meg egy jól megérdemelt süti. Mit szólsz? – Kacsint a kishölgyre cinkosan.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 10. 23:54 Ugrás a poszthoz

ez már a vég

Se hullák, se vidám társaság. Az ember azért többet várna egy éjszakai túrázástól, de kis vörösünk nem finnyáskodhat, magának kereste a bajt. És mielőtt még kisétálhatna a közös jógaszakkörről, megállítják. Jaa, hogy ezek ketten itt nagy bajban vannak? Hát… neki nem tűnt fel, de így már kissé aggodalmasabban nyújtja le a kezét Lotténak. Ő, a hős felmentő sereg, hatalmas vigyorral húzza ki szorult helyzetben lévő pajtásait a pácból. Elvégre nem konyha ez, hogy pácolni kelljen az alanyokat.
-Veletek meg mi történt? Megtámadott Titeket a chupacabra? Nem esett nagy bajotok? – Árasztja el azonnal a delikvenseket kérdéseivel. – Jó búvóhely, nem mondom, de azért gondolnotok kellett volna rá, hogyan jöttök ki! – Jajj, olyan kis bolond ez a lány, hogy tényleg komolyan gondolja, amit mond. Valami egészen más világban él ő, mint az emberek többsége.
-De ne hagyj itt! – Mondja gyermeteg rémülettel a hangjában, bár igazából már csak a sántikáló leány hátának címezheti szavait. Valahogy nem fűlik a foga hozzá, hogy kettesben maradjon Zsolti fiúval, mert kissé tart tőle. Nem azért, mert úgy hiszi, ő Hannibál legújabb tanítványa, hanem mert sosem képes kezelni a helyzetet, mikor találkoznak. Csak nyugi, csak nyugi. Elvégre a srác láthatóan egy kupac lókaki szintjén érezheti magát, csak nem fogja ismét letámadni a saját őrületével. Ennél nagyobbat még sosem tévedett! Pedig aztán evett már krémest mustárral és tormával megpakolva!
-Szerintem ne beszélj, elég rosszul nézel ki. – Ajánlja diáktársának a legkézenfekvőbb ötletet. Egyébként aggódik miatta, és roppantul együtt érez vele, így kedvesebbik oldala győzedelmeskedik saját kétségei felett.
-Talán nem itt kéne megvárni, amíg visszaérnek. Fel tudsz állni? – Bár Zsolti fiú rendelkezik azzal a tartással, ami az igazi férfiemberek sajátja, mégis gyengülni látszik a vitéz harcos, mintha csak haláltusát vívna. Papot ide! Gyónnia kell szegény ördögnek, mielőtt megmurdál!
-Te figyelj.. ne halj ám meg! – Ez az áldott jó lélek, amivel törpénk rendelkezik, kár, hogy a srác mindenképpen arra játszik, hogy Leonie-ból minden rendes szándékot kiirtson. Hát nem megint rákezd a szokásos nótára? Mármint nem az örökérvényű Kör-re Pataki mestertől, aki még az ufókkal is táncolt egy-egy mámoros éjszakáján. De nem ám! Jön itt ezzel a medállal. Hát nem dobta már rég ki az ablakon? Leonie totál elfelejtette azóta az egészet.
-Hogy mit érdemeltem ki? – Óóó, ezt ő bizony nem érti. Vakarja is a fejét tanácstalanul, és megzavarodva bámul a földön fetrengőre. Szóval itt ő a királyfi, aki kiállta a próbát, és most megkapja a jussát? Köszöni szépen, de ezt valahogy nem így álmodta meg. Zsolti fiú pedig minden mondatával azon van, hogy lerombolja egy kislány képzelt világát. Szép dolog ez?
-De én mondtam, hogy nem fogadhatom el! – Beteggel nem veszekszünk, csak hát az ő szülei nem tanították jó modorra. Esze ágában sincs kikotorni a medált a srác zsebéből. Inkább megfogadja a következő szavakat, és arrébb mászik. Úgy érzi, menten pánikrohamot kap ettől a fura alaktól. És akkor még jön ezzel a „szeretlek” szöveggel… Elkerekedett szemekkel bámul rá. Ezt ne! Csak ezt ne! Hála a jó égnek a fiúka beájul, Leonie pedig azzal a lendülettel sarkon fordul, és elkezd rohanni.
-Várj meeeg! Ne hagyj iiiitt! - Nem szép dolog félig hulla embereket magára hagyni, de neki nagyobb traumát okoz a másik viselkedése, mint az, hogy betört a feje. Eztán járhat pszichológushoz. Igen, az lesz az első dolga, hogy felkeresi az újonnan jött nénit...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 11. 12:28 Ugrás a poszthoz

Büntetés

Ezt érdemli ő? Hát ezt? Hiszen megmentett két ártatlan életet! Még ha az ártatlan nem is éppen a legmegfelelőbb jelző. De akkor is, inkább kitüntetést érdemelne a ruhájára, nem egy adag bagolytrutyit! Azért persze elég könnyen meg tudta emészteni, hogy ismét elkapták, ráadásul ott is hagyta Zsolti fiút, ami igazán nem volt szép a részéről. Bűntudata is van miatta, de bepánikolt attól az őrült viselkedéstől, nem tehet róla, most meg még össze is lesz zárva a Bagolyházban vele, milyen kínos.
Kivételesen melegítőben (zöld, rajta piros hangyák) jelenik meg, és még a mamuszát is dorkóra cserélte, ha netán valami őrült feladatot kapnának Amirától. Mondjuk, hogy tartsanak gurulóversenyt a körlépcsőn. Kár lenne azokért a szép kis mamuszkákért. De ó, az a bájos kis prefektus! Már éppen kezdte azt hinni, hogy rosszul induló kapcsolatuk után nem is lesz lehetősége máskor beszélni a lánnyal. És íme, itt a következő büntetés, megint találkozhat vele, hátha jobb kedve lesz most a rellonosnak.
-Sziaaa! – Robban be kissé megkésve a találkozóról, de ez nem szegheti kedvét hölgyünknek. – Húú, sokat késtem? Rohantam ám idáig! El is estem vagy háromszor a lépcsőkön! – Pattog oda Amira elé, és belenyomja arcába a tenyereit bizonyítékként, hogy azok bizony pirosak ám a remek tompítások miatt.
-Azta! De jó, hogy idejöttünk! Még sosem voltam itt fent. Tudod, mindig anyáék baglyával szoktam küldeni a leveleket otthonra, de már látom, hogy ez nagy hiba! – Most még persze lelkes, aztán ki tudja, később mennyire lesz az, ha már egyszer megtudja, mi a teendőjük.
-Milyen aranyosaaak! Szerinted meg lehet őket simogatni? – Kérdezi a prefektustól, mintha legalábbis valami délutáni teázgatáson vennének részt, mint két barátnő. Apropó kettő! Hirtelen témát vált.
-A többiek hol vannak? Vagy csak én kapok büntetést? Nem mintha baj lenne, nem azért mondom!  – Derűsen megvonogatja a vállát. Ideje volna lelőni a hölgyeményt, mert megint túlpörgött.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 13. 23:46 Ugrás a poszthoz

mulatós büntetés

Ha Amira ennyire irtózik a piszoktól, akkor valóban nem Leonie a megfelelő barátalapanyag, mivel a kishölgy pontosan olyan, mint egy ötéves. Egyfolytában összekoszolja magát a sok bénázás közepette, és egy cseppet sem zavarja a dolog. Illetve, hogy így meg lett említve, egy sárcsatában bármikor örömmel részt venne.
-Óóó, nem hiszem, hogy bántanának. Az állatok érzik, ha szeretik őket, nem? – Néha annyira kis naiv tud lenni, vagy inkább nagyon sokszor, de erről nem tehet. Majd ha lekapja az ujját egy bagoly, amelyiknek nem tetszik, hogy a kis vörös molesztálja… akkor szaladnak a gyengélkedőre. Egyébként cseppet sem zavarja a prefektus stílusa, mert hallani véli a hangjából, hogy hangyányit aggódik. Legyen ez bármi oknál fogva, törpénk elégtétellel gondolja magában, hogy na ugye. Mindenki jó ember, csak valakin nem látszik. Ez az ő felfogása.
-Óóó, szia! – Mielőtt még megnyúzhatna egy baglyot, megérkezik Lotte a helyszínre. Juhhúú, legalább nem fog unatkozni. Vidáman int egyet a lánynak, és megállapítja, hogy amaz immár nem a falábú kalózok nemes lépteivel közlekedik. Pedig milyen élethűen hozta még este a figurát.
-És Neked is szia! – Merthogy Zsolt is megérkezik nagy elánnal. Olyan felháborodottnak tűnik, meg egyből le is támadja Mirát… Vöröskénk csak elkerekedett szemekkel pillog rá egy másodpercig, de elmélkedéséből az említett rabszolgahajcsár rángatja ki azzal, hogy elmondja a feladatot. Elvileg nem kéne nagy meglepetésként érnie hölgyünket, hiszen mi mást kereshetnének itt?
-Még énekelnünk is kell közben? – Ezt úgy mondja, mintha szörnyülködne egy sort, pedig csak összegyűjti közben minden energiáját.
-Jóóóóóó! – Visítja boldogan, ennél remekebb büntetést nem is kaphattak volna. Ugyanis ha a szotyinak közösség kovácsoló ereje van, akkor egy ilyen énekes mulatságról már ne is beszéljünk. Erősen tartania kell magát a kis vöröskének, hogy ne ugorjon azonnal a fekete nyakába.
-Megyek seprűért! – Lelkesen, mintha a világ legjobb melóját kapta volna meg, elrohan az említett eszközök után, és mindenkinek hoz egyet, majd feltekeri a volumét, hogy az ajtó előtt is lehessen hallani, és belekezd:
-Én vagyok a Captain törp,
Kedvencem csak a gyömbér szörp.
– Vígan nekiáll takarítani, és még táncol is hozzá, ahogy azt illik.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 14. 15:20 Ugrás a poszthoz

Szupercsapat

Igaza van a nehezen megjegyezhető nevű bácsinak, mert hölgyikénk ugyanúgy ontaná magából a kultúrát, ha tudná, hogy a törzsfőnök éppenséggel érti minden egyes szavát. Csak annyiban változna a helyzet, hogy akkor neki címezne minden kérdést, és nem diáktársainak, akik legalább annyira nem tudják a válaszokat, mint ő maga.
-Miért ne lehetne woodoo babája? – Vonogatja meg a vállát. – Szerintem az nem csak gonosz dolgokra való. És amúgy is… fő a biztonság – Rávigyorog Adrira, miközben maga is hátrasimítja tincseit. Lehet, igaza van a leányzónak, jobban kéne vigyáznia a hajszálaira, nehogy áldozattá váljon időközben. Ki tudja, talán Fekete Sörény szabadidejében szeret babázni. Máskor is láttunk már felnőtt testbe zárt gyermeki lelket. Valószínűleg egyszer Leonie is remek példája lesz ennek.
-Úúú, Neked baj van a szíveddel? – Kérdezi elkerekedett szemekkel, és ha nem illetődne meg ennyire a hírtől, talán még el is kezdene énekelni a témában: „Varázsolj a szívemmel…” Ha már egyszer áldozatbemutatásról volt szó.
-És nem akarsz szólni Copfos Sas bácsinak, hátha tud valami okosat? – Nem gúnynévvel illeti a férfit, csupán a mugli tv-ben egyszer látott egy filmet, ahol minden indiánt hasonló neveken szólítottak. Volt Ülő Bika meg Sólyomszem és társai… ennek a bácsinak meg olyan a pillantása, akár egy sasnak.
-Úúú, nagyon szép a haja. – Kommentálja az eseményeket, miközben visszamászik Adri mellé. – Majdnem olyan hosszú, mint a tiéd, csak csillogó fekete. Vajon balzsamot használ? Biztos valami indiános, füves pakolás. Kár, hogy nem értjük egymást, mert akkor megkérdezhetném… – Állapítja meg, miközben tekintete az említett frizura és Mary között vándorol oda-vissza. Bár nem látszik, igenis érdekli a manócska sorsa. Talán azért nem aggodalmaskodik olyan feltűnően, mert velük van Gyógyí-Tó is. Akinek a látvány olyan nyugodtságot áraszt vöröskénk számára, mintha tényleg egy tavat bámulna a partról. Szörnyen igazságtalan, hogy a bácsi még mindig nem árulta el, érti őket, mert Leonie-t láthatóan roppantul érdekli az indián úr, és amit csinál. Még a folyosón tomboló fiúcskákat is képes elfelejteni miatta.
-Váóóó! Megálltál az összemenésben! Láttad ezt Adri? – Mivel senki nem mondta, hogy tartsa a távolságot, egészen közel lép a kísérletező pároshoz, hogy mindent jól megfigyelhessen.
-És abban mi van? – Mutogat a fiolára, mintha legalábbis lenne olyan, aki válaszolni tudna a kérdésére. Talán meg kéne tanulnia angolul, még hasznát vehetné az elkövetkezendő időkben. S miközben Cudar Szem felveszi a kislányt, Leonie újból Adria felé fordul.
-Azt hiszem, gyógyító akarok lenni! – Áll elő neki újabb őrült gondolataival roppant vidáman és még annál is lelkesebben. – Szerinted lehetnék? Hmhm? Ez olyan izgalmasnak látszik! – Nagyjából minden nap mást talál ki, mi szeretne lenni, ha egyszer megnő… mármint korát tekintve.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 17. 20:35 Ugrás a poszthoz

Szotyi

Ha tudná, hogy Riri anyuka életre szokta kelteni a makett sárkányokat, már rég a vállára dobta volna a kis szotyolát, és rohanna hozzájuk, hogy azokkal játszhassanak. Mázli, hogy ilyen tudatlan, mert így semmit nem tesz, csupán folytatja a roppant jó kedélyű társalgást.
-Nagyon régen kifestőztem utoljára – Mereng el egy kissé ezen. A szülei szerint már túl nagy ahhoz, hogy ilyesmikkel foglalkozzon. – De szeretek rajzolni meg színezni, úgyhogy benne vagyok! – Remek móka lesz ez, már előre látja, talán még Fédra néni is megdicsérné, amiért így ki tudja fürkészni a jövőt, és ehhez még csak üveggömböt sem kellett használnia, elég volt ránéznie Rirrentyűre.
-Úúú, a stréber nem kedves szó – Csóválja meg a fejét, de azért elvigyorodik, mert Kev is mindig stréberezi az ikertestvérét otthon. Leonie sosem mondana ilyet, nehogy megbántsa nővérét vele, de azért néha átfut az ő agyán is, hogy van igazságtartalma a vádaskodásnak.
-Hmm… az olyan… mint amikor valaki túlbuzgó, vagyis úgy mindent megcsinál, csak idegesítő módon. – Hogy is fogalmazhatná ezt meg szebben? Inkább nem is próbálkozik nagyon vele, mielőtt még Véda néni kitalálja, hogy az egyik órán vele szemlélteti a sárkányok táplálkozási módszereit. De még mielőtt túlaggódhatná ezt a kérdés, mert mint tudjuk, ő aztán tényleg az az aggódós fajta… szóval a kis törpike elszólja magát a testvéreit illetően. Hölgyünk pedig nem győz ezen elég jót mulatni.
-Ne aggódj, nem adom tovább! – Ma már annyi titkot megosztottak egymással, hogy eggyel több vagy kevesebb nem oszt, nem szoroz. Bezzeg, ha igazi rellonos vér csörgedezne ereiben, biztos elraktározná ezt az információt, és ezzel zsarolná a két illetékest, de még talán Ririt is, amíg azok fel nem fogadnak valakit a vöröske elhallgattatására.
-Igen, az én testvéreim is ikrek. – Lelkesen bólogat a kisasszony remekül levont konklúzióira, mind az ikrekkel, mind a származással kapcsolatban. Okos a kicsi, az egyszer biztos.
-Lengyelek semmiképpen, de magyarok félig. Tudod, anyukám magyar, apukám meg német. És azért kaptunk német neveket, mert amikor születtünk, anyuék még kint éltek külföldön. – Furcsa egy dolog, hogy egyszer valaki többet kérdez nála. Amióta itt van a kastélyban, talán az első alkalom ez, de remekül mulat rajta, hogy Riri nem hazudtolja meg korát, és az azzal járó kíváncsiságot.
-Németül leginkább a lány oroszlánt jelenti – Összeborzolja saját haját, és kezeivel a levegőbe karmolva morog és fúj egyet, amennyire tőle telik. Egész találó rá a megszólítás.
-Óóó, de Neked is nagyon szép ám a neved! Miért nem tetszik? – Értetlenkedik egy sort, miután egy újabb titok tudójának mondhatja magát, és hogy azért a műsor se maradjon el, a labdát elkapva, elkezd fókázni. Nyilvánvaló, hogy a laszti mindenfelé elkalandozik, csak éppen a helyén nem marad. Még volna mit gyakorolnia ebben a mutatványozásban. Nem biztos, hogy a Cirque du Soleil felvenné állandó tagnak ilyen tudás mellett.
-Együnk marcipánosat! Csak anyukád meg ne tudja, hogy mivel tömlek, amíg ő nincs itt. – Vigyorogva lehuppan az asztalhoz, és átnyújt a tökmagnak egy sütit, majd maga is jóízű falatozásba kezd. Miután lenyomták az ellenfelet a torkukon, nagyot sóhajt, és ránéz a kis szotyira.
-Nekem most mennem kell sajnos, de elkísérlek még haza, ha szeretnéd – Nem venné a lelkére, ha Ririke eltévedne útközben, és nemsokára ő lenne a kastély bolyongó törpeszelleme. Tehát, ha a leányzó igényt tart szolgálataira, elkíséri, ha nem, akkor lelkesen megöleli, és eltávozik. No, nem az élők sorából, hanem a szobája irányába.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 25. 00:41 Ugrás a poszthoz

Tanévtáró
Ririke, majd egyedül

Mint amikor a jó öreg beszédhibás Dagobert bácsit bevágják a széfbe a rengeteg arany közé, és rácsattintják az ajtót, úgy úszkál Leonie is egész délelőtt, csak ő éppenséggel a ruháiban. Ez mondjuk tollas úrnak sem jött volna rosszul sosem, hiszen hiába volt aranya, ha még egy - nemhogy normális, de semmilyen - gatyát sem tudott soha életében beszerezni. Pedig nem hiszem, hogy a nadrágszár csikizte volna az úszóhártyáit… Mindenesetre vörös törpénknek szerencsére sikerült túltennie magát a kacsa problémákon, és legközelebb maximum kaja közben láthatja viszont a tányérján.
Siet is rettentőmód, nehogy lekéssen valamit, mondjuk az előételt, mert nem élné túl, ha nem mutathatná meg, hogy majdnem annyi étek fér belé, mint egy kiéheztetett, girhes macskába. Még utolsó simításként beletúr bozontos hajába, és kihessegeti belőle a kóbor madarakat, majd bevágódik a Nagyterem ajtaján, és csúszva fékez le az asztalok között. Mégsem lenne jó kezdésre padlót törölni, arra úgyis ott van Marki bácsi, aki… nicsak! Úgy látszik, nem elég a tanári/kviddicsjátékos karrier, a bácsi youtube sztárrá szeretné kinőni magát, és a legújabb táncát gyakorolja éppen. Talán csatlakozni kéne hozzá, hogy ne legyen olyan magányos. De végül egy nagy vigyorral inkább az eridonos asztal felé lép, és lehuppan az egyik padra. Ha lesz legközelebb táncos mulatság, tuti felkéri Markit egy táncra, mert nagyon hasonló mozgáskultúrával rendelkeznek… míg ezen agyal, elsiklik a tény felett, hogy az iskola igazgatója beszédet tart, és még a kis vöröskét is megemlíti valahol a vége felé. Apukája büszke lesz rá, amiért kis szobrot kapott, és nem jegyet valami javító-nevelőtáborba. Bár így meg rájuk hárul még az a költség is…
Éppen jóízűen falatozza tekintetével a szépen kimunkált terelő szobrocskát, képén szokásos vigyorával, ami éppoly’ levakarhatatlan, mint az árcédula a karácsonyi ajándékokról, mikor újabb csomag érkezik egy szőke szotyola képében.
-Ririiiiii! – Visít fel örvendezve, akár egy újszülött kismalac, aki boldog tudatlanságában jön a világra, és még csak nem is sejti, hogy egyszer egy elsózott levesben végzi.
-Jajj, köszönöm! Hát ez csodaszép lett! – Egy villámgyors mozdulattal maga elé, pontosabban ölébe penderíti a kislányt, és jól megropogtatja. Talán még néhány pénzérmét is csúsztatna a zsebébe az ezután szükséges csontkovács által végzett kezelésekre. De hamar elszontyolodik, amiért a kishölgy azonnal menni kényszerül. Vág egy grumpy cat fejet, és hirtelen támadt birtoklási vágyát még maga gollam is megirigyelhetné. Most örüljünk, hogy ő nem egy kandúrmacska…
-Hát jól van! Majd megyek festegetni! – Derűsen elengedi a szöszkét, majd felkap egy fehér szalvétát az asztalról, és a padra pattanva majdhogynem könnyes szemmel integet utána.
-Vigyázz magadra! Még találkozunk! Sohasem választhat el minket a távolság! – Kiabálja drámaian, mintha valami filmbéli elfuserált szereplő lenne, majd újra lehuppan a padra, és nekiáll agyalni. Vajon nagyon feltűnő lenne, ha a tanári asztalhoz osonna, és egyszer csak kidugná a fejét Ririke mellett? Végül is.. annyi az új tanerő, talán azt hinnék, hogy egy közülük, csak még gyerekképű és kis növésű. Csak kit túrjon ki észrevétlenül a helyéről? Hmm... még akad egy-kettő üresedés. Sietnie kéne, ha székfoglalózni akar...


Külsőségek
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 30. 15:36 Ugrás a poszthoz

Úgy hallottam, labdázhatunk majd hármasban... Rolleyes Cheesy
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 30. 15:41 Ugrás a poszthoz

Szia Szotyi és Szotyi rokona! Cheesy Kiöntelek csokiból, és megkapod ajándékba, mit szólsz? ^^
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 30. 19:25 Ugrás a poszthoz

Keith

Prefektus. Belőle. Prefektus. Komolyan. Hihetetlen. Még most is nevethetnékje támad, amiért megkapta a kinevezést, amit természetesen senki nem hisz el neki otthon, hiába bizonygatja. Ki az az őrült, aki pont rá merné bízni, hogy vigyázzon a rendre? Vörös törpe, kezében felelősséggel? Ez még annál is viccesebb, minthogy terelőként parádézik a Griffek között.
Viszont ha már egyszer ez a dolga, nyilván őrült tempóban rohant ki takarodó után az Eridonból, hogy megejtse élete első legális esti sétáját. Pont olyan boldog, mint a kiskutyák, mikor kiviszik őket sétálni, csak utána nem kell semmit összeszedni...
Éppen a kapu környékén ugrándozik, pandafejet mintázó sapkájában, és hozzáillő fekete-fehér bolyhos, vastag melegítőjében, mikor megpillant egy fehér alakot. Eltátja a száját meglepetésében. Elég mugli filmet látott ahhoz, hogy tudja, náluk pont így néznek ki a szellemek. Vajon ez egy olyan speckó mugli szellem? Létezik egyáltalán olyan? Ki tudja... annyi fura dologgal találkozni ebben az iskolában. Egy módon bizonyosodhat meg csak erről. Elkezd rohanni az alak felé, és hiába tűnik roppant tömörnek, megpróbál átszaladni rajta. A becsapódás már csak azért is elkerülhetetlen, mert hátulról közelíti meg a srácot, gondolta, milyen menő lenne úgy megállni előtte, hogy előbb keresztülrohan rajta. Nem jött össze. Helyette leteríti, mint őzikét a vadász.
A földön fetrengve, némiképp belekavarodva a fehér köpenybe, kezd el visítozni.
-Segítség! Megtámadott egy kísértet... egy szilárd szellem! - Nagy nehezen arrébb mászik, és hatalmasat szusszan, miközben támadójára... vagy éppen áldozatára pillant.
-Óóóó - Megszületett a felismerés. - Hiszen Te élsz! - Roppant okos megállapításokat tud tenni még ilyen késői órában is. Apropó, késői óra!
-Mit keresel Te itt ilyenkor? Szökni próbálsz? El vagy be? - Felpattan a földről, és rögtön ott terem Keith orra előtt, hogy jó közelről szemügyre vehesse. Homlokát ráncolva fúrja tekintetét a másikéba, próbálva eljátszani, hogy neki aztán nem érdemes hazudni, mert átlát a másikon, és különben is... roppant szigorú ám!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 30. 21:09 Ugrás a poszthoz

Keith

-De tetsziiik! - Méltatlankodik roppantmód, de végül csak visszaküld egy fejet körbeérő vigyort a srác felé, aki annak ellenére, hogy nem az, mégiscsak nagyon szellemes. Kap is érte rögvest egy vállveregetést, és némi kuncogást.
-Óóó, mi nem ölünk meg senkit. Se embert, se állatot, se állatnak öltözött embert, se embernek öltözött állatot. - Egy pillanatra elhallgat, ahogy lelki szemei előtt önkéntelenül megjelenik egy kép egy pandáról, ahogy leonie-s kötött sapkában és ruhában rohangál a kastély körül. Érdekes. Gyorsan megrázza a fejét, hogy elűzze eme roppant mókás jelenetet, aztán ismét megkeresi a fonalat, és felveszi azt. No nem kötögetés, sokkal inkább társalgás céljából.
-Szóval be. Áhhááám! Akkor megvagy! - És megfogja Keith csuklóját. Innen aztán nincs menekvés, amíg a kis vöröske azt nem mondja. Nos, ő így ejt foglyokat, igazán hatásos a módszer, ugye? Igaz, hogy Keith egy pillanat alatt képes összezavarni.
-Igazán sajnálom, de meg kell büntesselek, mert ilyenkor nem szabad idekint mászkálni. - Az arcára komolyan bocsánatkérő kifejezés ül ki. Mit is tehetne, ha egyszer ez a dolga?
-Én, kérlek szépen, Leonie vagyok! - Büszkén kihúzza magát, és kicsit még lábujjhegyre is áll, hogy a felsőjén virító jelvény jobban láthatóvá váljon. - És prefektus! - Próbál nagyon méltóságteljes lenni, de aztán izgatott ugrándozással folytatja, eloltva ezzel a tekintély apró, és valószínűleg sosem létezett szikráját is. - Képzeld, nemrég neveztek ki, és ez az első esti sétám! El sem hiszem, hogy máris elkaptam valakit! Ugye milyen klassz? - A gyönyörűségtől majdnem összepisilja magát, kár lenne elrontani ezt a jókedvet bárminemű ellenkezéssel. Hamarosan úgyis rá fog jönni, hogy nem volna helyénvaló büntit osztogatni. De addig is elvárja, hogy Keith ugyanúgy lelkesedjen a várható büntetés iránt, mint ő.
-Miért cipelsz magaddal ládát? Csak nem be akarsz csempészni valamit? - Úgy játssza a szerepét, mint ahogy a filmekben látta. A kopó elkapja a nagyhalat. Le sem esik neki, hogy az úriember most cuccol be új helyére, de sebaj.
-Csak Keith - Nevet fel jóízűen. Eddig csak Norrisról hallott, de úgy tűnik, változnak az idők, és egyre többen elő tudják adni a körbepörgőrúgást. Végre elengedi a csuklóját, és helyette a felé nyújtott kezet kapja el, és olyan lelkesedéssel rázza meg, mintha ki akarná tépni a helyéről.
-Örülök! Mint mondtam, Leonie vagyok, de én nem csak az, mert Linnéa meg Rohr is. - Egy pillanatra elcsodálkozva pislog fel újdonsült ismerőse bozontjára. Az valami csodálatosan szanaszét áll.
-Megfoghatom? - Lelkesen nyúl a szőke haj felé. Nem tehet róla, rajong a szép sörényekért, nem hiába olyan allergiás a sajátjára is.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 30. 23:24 Ugrás a poszthoz

Keith

Remekül mulat a srác viselkedésén, iszonyat mókás. Meg aztán bemutat egy tízpontos hajlongást is, amilyet eddig még nem sűrűn látott életében, úgyhogy egészen felragyog az arca. Ha Leonie mutató- és hüvelykujjait összeillesztve keretet formázott volna, és azon keresztül nézi végig a jelenetet, bizonyára el lenne ájulva, hogy maga a Szőke Herceg hajbókol itt előtte. Így viszont nem. S mire feleszmél álmodozásából, már a láda tartalmáról van szó. A büntetés édes illata kezd eltűnni a levegőből, helyébe az izgalom bódító esszenciája kerül. Kissé közelebb hajol újdonsült ismerőséhez, hogy megtudja a nagy titkot, mi van a ládában. Közellenség? Kóbor kutyák a konyhára? Valami szupertitkos bájital, amitől szárba szökken a varázsbab? Ecsetek. Értetlenül pislog Keith-re. Hát ez azért nem ér fel egy bölcsek kövével, de sebaj.
-Ruhák...? Mármint...? - Szép lassan forognak azok a foghíjas kerekek, és egyszer csak bekattan - Óóóó! Te most költözöl be? - Arcára visszakúszik a végtelen derű. - Hogyhogy ilyen későn? - Újból eszébe jut a szabályszegés. - De nekem akkor is meg kell, hogy büntesselek! - Kapja el ismét a csuklóját, bár értelme nincs, csak jelzi, hogy ne próbáljon menekülni az úriember. Csücsörítve próbál koncentrálni a kialakult problémára.
-De az úgy nem igazságos, ugye? - Néz rá bizonytalanul áldozatára, miközben elengedi Őt. - De azt mondták, senki ne tartózkodjon ilyenkor kint. Te meg itt vagy... ugyebár. - Vázolja fel a helyzetet elemi pontossággal. - Megbüntetlek! - Szakad ki belőle indulatosan, miközben ismét elkapja a csuklóját. Kissé talán túljátssza a szerepet, amiért megpróbál igencsak határozottnak tűnni. A fene egye meg! Sokkal könnyebb volna, ha nem lengedeznének olyan vígan Keith tincsei  a feje tetején. Komolyan olyan, mintha kukacsztrájk lenne a termőföldön.
-Úúúúú - Megbabonázva húzza végig egyik kezét a haj tetején, épphogy csak hozzáérve, de annyira vicces, hogy aztán nevetve a másik kezével is felnyúl, és elkezdi birizgálni. Megtalálta legújabb játékát, és tényleg pont úgy áll hozzá, mint egy kisgyerek.
-Mitől ilyen? - Jókat kuncogva túrja a bozontot még egy kicsit, aztán leereszti a kezeit, és izgalomtól csillogó tekintettel mered fel az úriemberre.
-Hogyan csinálod? Az enyém is lehetne ilyen? - Büszkén lerántja a pandás sapit, és megrázza loboncát, hogy megmutassa, az övé ugyan kevésbé mocorog, de legalább jó nagy. Az sem zavarja a legkevésbé sem, hogy Keith engedély nélkül megpiszkálja. Méretes vigyort ereszt meg felé, aztán ismét elkapja a csuklóját.
-Attól még az enyém vagy, mert én találtalak meg, és büntetést kapsz! - Ilyenkor bezzeg senki nincs itt, hogy megkérdezze, mi a teendője a sráccal. Bár akkor lehet, elhappolnák előle a fogást...
-Vagy ne? - Kérdezi bizonytalanul, mintha legalábbis a másiknak lenne ebbe beleszólása. - Nem is tudom, nem vagyok teljesen biztos benne. Szerinted kéne? Végül is... most érkeztél, és nem lenne fair. De én meg úgy szeretném! Te lennél az első! Még sosem adhattam senkinek ki feladatot, és biztos jó móka. - Tökéletesen elbeszélget magával, merthogy választ azért kevésbé vár ám az eszmefuttatására.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 31. 01:58 Ugrás a poszthoz

Keith

-De hát én nem is fogdoslak! Hiszen megengedted, hogy a hajad… - Ja, hogy nem is arról van szó. Lenéz a kezére, és jót mulatva a látványon, egyetértése jeléül nagyot bólint.
-Vagy úúúgy! – Elengedi a srác csuklóját, merthogy ezek olyan önkéntelen mozdulatok voltak, szinte észre sem vette, hogy ennyire belemelegedett a magyarázásba. Keith a varázserejét, Leonie a saját testét nem tudja rendesen irányítani, megesik az ilyesmi. Újdonsült ismerősének esete persze jóval izgalmasabb, a sajátját már egészen megszokta.
-Hogy nem tudod irányítani? Mondjuk, rám célzol, és a hátad mögött gyullad fel valami? – Elég izgalmas lehet az úriember mellett élni, bizonyára minden hétre jut valami szörnyen érdekes eset. Szegény, szegény Keith. Egyetlen mondatával elérte, hogy Leonie minden szabad percében ott loholjon a nyomában, hátha a srác valamikor lerobbantja a plafont a helyéről. Márpedig azt neki is látnia kell. Kit tudja, talán át tudná véletlenül változtatni a Trófeaterem összes csillogó darabját plüssmacivá. El kéne oda csalnia, és kipróbálni… Csak előbb a büntetés!
-Aaaazt nagyon én sem tudom… igazából… - Tanácstalanul megvonogatja a vállát. Fel sem fogja, hogy tulajdonképpen Keith remekül átlátja a kétértelműséget a beszédben. Hölgyünk azonban, bármily’ meglepő, olyan, mint egy távirányító, amiben lemerült az elem. Nem kapcsol.
-Óóó, nagyon szeretném! – Amiért a fiú rendkívüli hajlandóságot mutat a büntetés iránt, egészen belelkesül, és még meg is ölelgeti őt hálája jeléül. Tiszta szerencse, hogy kézben tartja a dolgokat, nem? És már majdnem olyan, mintha a kis törpe irányítana.
-Nagyot fogunk mókázni, majd meglátod! – Csak előbb gyorsan ki is kéne találnia, mi lenne a megfelelő feladat, mert nyilván nem fogja halálra kínozni áldozatát, ezt kérni sem kell tőle. Vöröskénknek olyan lágy szíve van, hogy egy szenvedő arc láttán inkább maga is beállna segíteni a büntibe.
-De most nem vezethetlek körbe. – Ráharap alsó ajkára, és arcára kiül a nagy dilemma. Ha elengedi a „szélben hullámzó búzamező” hajzatú urat, unatkozni fog. Márpedig újdonsült ismerőse roppant vicces társaság. Viszont talán Keith sem éppen arra gondolt, hogy ládájával együtt kívánja bejárni a kastélyt.
-A házadig persze elkísérlek, nehogy elvessz. – Ajánlja készségesen. Igazán kár lenne ezért a furafiúért. – Ha már itt tartunk… melyikbe is jársz tulajdonképpen? – Az egyetlen elfogadható válasz az Eridon, már csak azért is, mert a többiről nem tudja, hol a bejárata. Kínos.
-A feladat pedig… - Harciasan megböködi mutatóujjával Keith mellkasát, hogy azért tudjuk ám, ki a góré a házban. Legalábbis ki hiszi azt magáról…
-…nem kívánságműsor! – Próbálja valahonnan kistáskája mélyéről előkotorni a „Gonosz banyák” játék szettet, amit karácsonyra kapott, és felvenni belőle a sátáni vigyort, de mindez maximum a képzeletében megvalósítható csak, mert a vérszomjas fej elmarad a valóságban.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 2. 00:52 Ugrás a poszthoz

Keith
A beköltözés - folytatás

Rálelt legújabb kedvencére. Igen, Keith az, de mivel Trillian mellett csak nehezen férne el a fészekben, kénytelen hagyni, hogy szabadon kószáljon. Talán csináltathatna neki egy külön ketrecet, rakna be gumicukrot meg kispárnát, mindent, amire csak szüksége lehet. Igaz, ha józanul végiggondoljuk, sokkal izgalmasabb lesz természetes környezetében nyomon követni a gyermeket, mert több esélye van, hogy egészen véletlenül levarázsolja a fejét. Rá kéne kötöznie magát az úr hátára... Őrültebbnél őrültebb ötleteinek árvizét csak az fékezi meg, hogy szóba kerül az unokahúg.
-Miért hasonlítok rá? Neki is vörös a haja? Vagy fél a vakondoktól? Szereti a túrós rétest? A kislábujja furán pici a többihez képest? Van fülbevaló gyűjteménye? – Érdeklődik lelkesen, miközben elcsöpögtet magáról néhány információt, amit Keith kénye-kedve szerint felkanalazhat, ha óhajt. Bezzeg, ha a vörös törpe tudná, hogy Ririről volna szó, odáig lenne meg talán vissza is, ahogy a jó öreg Zsákos Bilbó is megírta egyszer a Nagykönyvbe. Ráadásul az is kiderül, egy háztársával áll szemben, ami még inkább fokozza vad örömét.
-Úúú, akkor tudom, hol fogsz aludni! – Lelkesen tapsikol, hiszen végre hasznos feladatot is betölthet. Megmutathatja egy eltévelyedett gyermeknek a helyes irányt. Nem rest azon nyomban elindulni, és katonásnak kicsit sem nevezhető ugrándozással vezeti be a srácot a Kastélyba, no, nem mintha olyan könnyű lenne eltévedni ezen a pár méteren.
-Menj csak bátran! – Tuszkolja maga előtt a Bejárati Csarnokba az úriembert, aztán rájön, hogy ez így kevésbé hatásos, úgyhogy miután beléptek, megrángatja a kezét.
-Várj, várj! Valamit elfelejtettünk, jajj, ne! – Elkezdi visszafelé húzni újdonsült ismerősét, hogy ismét csak a szabad ég alá kerüljenek, majd oda pattog elé, és egy lendületes ugrással Keith karjaiban terem. Mármint csak akkor, ha az el is kapja, máskülönben szétloccsan a földön, akár egy adag guanó.
-Ez az új közös otthonunk, úgyhogy vigyél át a küszöbön! – Mondja roppant komolysággal hangjában, majd villant egy hatalmas vigyort mellé. Igaz, hogy ők nem egy pár, még kevésbé házasok, de mindig irigyelte a romantikus filmekben látott hölgyeket, akiket így cipeltek be a házba. Ezen a késői órán volt itt az ideje, hogy maga is kipróbálja, milyen érzés. De a katarzis elmarad, helyette inkább mintha zavar támadna a lelkében, ahogy felpillant a szőkeségre. Mindeddig azt hitte magáról, hogy ilyen érzelemre csak nagyon szélsőséges helyzetben képes, ezek szerint tévedett. Ha Keith viszi, és nem átrúgja a bejáraton, akkor pillanatokon belül újra két lábbal a földön áll.
-A filmekben ez sokkal jobban mutat – Állapítja meg vidám vállrándítással egy szemvillanásnyi idő után, addig is alig észrevehető csodálkozás suhan át arcán. Úgy dönt, későbbre halasztja az önelemzést, hiszen most van jobb dolga annál.
-Húúú, egyébként szörnyen nézel ki! – Bókol a tőle telhető legkedvesebben, miközben rámutat a fehér köpenyre. Mintha tanyáról szabadultak volna, és ott is a röffencsek között túrták volna a sarat. De akár iszapbirkózó edzésről is érkezhettek volna, ennyi erővel.
-Anyukád biztos leszidna, ha látná, mennyire nem vigyázol a ruháidra! – Teszi még hozzá, mintha lényegében nem is tehetne róla, hogy meghempergőztek a földön.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 2. 03:58 Ugrás a poszthoz

Keith

-Szőke és öt éves? – Kérdez vissza összeráncolt homlokkal. Akkor nem is… ja, hogy szereti a túrós rétest! Így egészen más a dolgok fekvése. Máris jóval közelebb érzi saját lelkivilágához az ismeretlen hölgyikét.
-Képzeld! – Fog bele szokásos hangszálkoptatásába. – Én is ismerek ám egy kislányt, aki szőke és öt éves! Ide jár az iskolába. Azaz nem ő, hanem az anyukája jár ide. Mármint itt tanít. Az anyukája. A kis Szotyola meg itt lakik vele. Szóval érted! – Próbálkozik a magyarázattal, de mondandója elég darabosan hagyja el ajkait, és most hadd ne használjak ehhez hasonlatot… Koncentrációs képességének hiánya arra fogható, hogy ő Leonie, de per pillanat közrejátszik a Szőke Herceg varázslatos haja is, amit még maga Johnny Bravo, de Son Goku vagy éppen Medúza is megirigyelhetne, olyan csodásan áll. Száll. És a Taft hatása még mindig tart. Nem úgy, mint Leonie nyugalma. Akár a fény; tudjuk, hogy idő kell hozzá, míg elér egyik pontból a másikba, mégis olyan gyors, hogy nem érzékeljük. Vöröskénknél is tisztában vagyunk vele, kell lennie nyugalmi állapotnak, csak szabad szemmel nem láthatjuk azt.
-Nem minden lányt! – Bár mókásabb lett volna, ha ráveszi az uraságot, ezentúl minden hölgyet pakoljon át egyesével a küszöbön, valamiért mégsem érzi jó ötletnek. Cipeljen inkább malteros vödröt, attól is kicombosodik.
-Hanem az összes prefektust. Pontosabban… azokat a prefektusokat, akik éppen meg akarnak büntetni. – Azért megnézné, mondjuk Amira milyen fejet vágna, ha Keith megpróbálná felkapni, és átvinni egy küszöbön. De még ennél is jobb eshetőség lenne Noel… Bizonyára nagy visszhangot verne az iskolában, hogy az erdő környékén elásott eridonost találtak.
-Húúú, sok ajtó van ám itt! – Nyilván lelkesedik az ötletért, hogy cipeltesse magát. Legutoljára apukája vitte kézben, óvodás korában, és azt nagyon szerette. Most meg e kiszemelt Keith emelte meg, ami majdnem ugyanolyan mókásnak hatott.
-Megígérem, hogy nem eszek annyi csokit, hogy ne legyek olyan nehéz. Vagy mindig kicsit többet eszek, és egyre izmosabb leszel. – A végén a srác kész bodybuilder lesz, Leonie meg akkora, hogy kifolyik a kezei közül. Szép kilátások. Apropó szép kilátás. Mire a kis törpe feleszmél, a kis herceg már rég felfelé lohol a lépcsőn. Az sem lehetne zajosabb, ha egy tank beparkolna a kastélyba, de úgy, hogy a falon át megy be. Erre aztán kénytelen elvigyorodni, mint jó prefektus, és már lohol is áldozata után, nehogy megszökjön előle.
-Még sosem figyeltem meg őket – Vallja be töredelmesen bűneit, mihelyst a sráchoz ér. Annak kinyújtott kezét követve pedig az említett freskókra pillant. Őt magát jobban leköti az, hogy Keith mennyire lelkesedik a művészet iránt, mint a művészet maga.
-Szereted a festészetet? – Kérdezi lelkesen, merthogy erről mindjárt eszébe jut Tóni bácsi, akihez ezek szerint el kell rángatnia eridonos társát. Bizonyára nagyon jól kijönnének egymással, de miközben ezen morfondírozik, már újra más téma merül fel. Felfedezőtúra. Ajajj, ez az, aminek igazából nem tud ellenállni.
-Te most akarsz körbenézni? Nem félsz, hogy elkapnak? – Egy pillanatra megvillantja szőke énjét, majd homlokára csap nagyot nevetve.
-Igaz is! Már elkaptalak, el ne feledjem! – Villant egy sokat sejtető gonosz vigyort. Vagyis annak szánta, de nem biztos, hogy hatásos volt pandás sapkával a fején.
-Akkor nézzük meg, és megtudod, mi van arra – Indul el ugrándozva az említett folyosón, de hogy ne érje szó a ház elejét, illetve az úr se tévedhessen el a kastélyban, elkapja a karját, és már cibálja is maga után. Éljen az éjszakai túra!
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. április 2. 04:15
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 7. 19:17 Ugrás a poszthoz

Keith

-Hogy találkoztam-eee? – Kérdezi szörnyülködve, mintha Keith legalábbis leragadt volna a Föld lapos elméletnél. Hiszen egyértelműbb nem is lehetne, hogy ők ketten Ririvel hatalmas barátnők és játszópajtik. Már csak az hiányozna, hogy odamenjen a sráchoz, és megkocogtassa a homlokát: „Hahó, van odabent valaki?” De a kis vöröskében van annyi lélekerő, hogy visszafogja magát.
-Imádom a kis Szotyit. Legszívesebben hazavinném magammal, de biztos hiányozna az anyukájának, szóval nem tehetem meg. – Igazán elszontyolodik egy pillanatra, amiért nem veheti gondozásába a kislányt, de csak felvillan előtte egy boldogító gondolat, mint úgy általában mindig.
-Úúú! – Mondja. – Úúúúú! – Teszi még hozzá, miközben befarol Herci elé, aki még mindig pont úgy néz ki, mintha belevezették a kettőhúszat. Annyi, hogy nem rángatózik, mint ahogy azt a filmekben látta.
-Legközelebb játszhatnánk együtt! Azt mondta, van új kifestője, és kipróbálhatnánk! – Lelkesen tornázik az úriember auráján, és egészen biztos benne, hogy a srác legalább olyan nagy vágyat érez a közös kifestőzéshez, mint ő. Hiszen látszik, hogy érdeklődik a művészet iránt! A kettő pedig szorosan kapcsolódik egymáshoz, ugyebár…
-Akkor Neked tudnod kell festeni! Majd mutasd meeeg! Anyukám is ilyesmikkel foglalkozik ám, úgyhogy biztos jól kijönnétek. Én kevésbé örököltem a művészi hajlamokat. Leginkább az a baj, hogy nincs türelmem leülni, és szöszmötölni egy képpel vagy szoborral vagy ilyesmi. De táncolni szeretek, csak az sem megy művészi szinten. – Az ő higanymozgása pedig igazán Csillag Születikbe való. Tud almát szedni, búvárkodni, de még permetezni is, és ezeket a figurákat mind kedvenc bátyjától tanulta. Egészen bizonyos benne, hogy egy-egy iskolai bálon hódítani lehetne velük.
-De például jól állok modellt! – Igaz, hogy a harsogó portrék miatt egyetlen szavát sem lehet már érteni, de nem számít, mert ő sem igazán fogja fel, mit kérdez tőle újdonsült pajtása. Ugrik kettőt, amivel éppen a Konyha ajtajához ér, és superwoman pózba vágja magát. Ő így festetné le magát. De mire közölhetné az úriemberrel, mi lenne a teendője, az már fel is kapta, és átcipelte a küszöbön. A kis törpicsek nem állhatja meg, hogy ne visítson örömében, mert ez az egész olyan vicces. Hozzá is tenné, hogy ha már ilyen kedves a srác, akkor repítse egészen az asztalig, de hirtelen annyi manócska tolul a képbe, hogy elfelejti, mit akart, és inkább nevetve próbálja meg mindegyiket külön üdvözölni, s mire feleszmél, már ott ücsörög ő maga is a szőkeség mellett, kakaóra és túrós rétesre várva.
-Aztaaa! Neked milyen jó az inged! – Feltérdel a padra, és teljes testtel Keith felé fordul, majd elkezdi őt tapizni. Nem olyan igazi cukros néni módjára, inkább csak ámuldozva a klassz cuccokon, amit pajtása visel. S mintha a srác ott sem lenne, vagy legalábbis csak egy baba volna, megfogja a kezét, és elkezdi közelről tanulmányozni a gyűrűket, majd meg is próbálja őket leszedegetni. Persze idővel feltűnik neki, hogy legalább engedélyt kérhetne a műveletre.
-Óóó! Izééé… - Kínos kuncogás, és enyhén kipirulva elengedi a kezét. – Felpróbálhatom? – Csak pár másodpercig érzi magát valóban zavarban, amit maga sem tud hova tenni, mivel a szekrénybe már biztosan nem férne be. De mikor végre megérkezik a kívánságuk, újra visszazökken.
-Elviszlek persze! Oda is, meg még egy csomó helyre! Itt minden tele van izgalmas dolgokkal – Ez olyannyira igaz, hogy a vöröske is egyből lázba jön tőle. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy képtelen megülni a hátsóján, és felpattanva, hevesen gesztikulálva kezd beszélni. Ami csak akkor lehetne jobb, ha nem lóbálna egy szelet túrós rétest a kezében, amivel minden egyes mozdulatnál beteríti Keith-t.
-Az iskola környéke a legjobb! Van itt tó is meg erdő, ahol még én sem jártam sosem! Vagy a faluban, képzeld, van kísértet járta ház is! Igaz… - Kap észbe hirtelen – Az tilos a diákoknak! Oda ne menj! – Mindezt akkora szigorral adja elő, amekkora csak telik tőle.
-Kérsz rétest amúgy? – Nyújtja felé a már megrágott darabot, miközben visszahuppan a padra.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 8. 00:57 Ugrás a poszthoz

Keith

Minden leánygyermek álma, hogy gyűrűt kapjon. És hogy egyszerre ötöt is? Úgy vigyorog, mintha óriásnyalókát lóbálnának az orra előtt. Persze, sokkal hatásosabb lett volna, ha mindeközben Keith féltérdre ereszkedik, de hát ő sem érthet mindenhez, ugyebár… Leonie így is roppant lelkesen vizslatja meg az ékszereket, és mindegyiket felhúzza jobb kezének ujjaira.
-Ugye szerinted is jól állnak? – Kérdezi derűsen, miközben kicsit megrázza kacsóját, hogy megmutassa, igazából az összes lötyög rajta. Mintha egy kifejlett malamut nyakörvét próbálná egy csivavára rakni. Annyi a különbség, hogy Leonie nem olyan idegesítő, mint az a lábtörlő.
-Tényleg megkapoooom? Úúúú, köszönöööm! – Örömében beleveti magát a szőkeség nyakába, és ezzel egyúttal le is sodorja a padról. Az esés azonban a legkevésbé sem úgy sül el, ahogy azt egy romantikus könyvben ábrázolnák. Ugyan a srácon landol, de sikerül határozottan beletérdelnie a büszkeségébe. A gyűrűk szanaszét gurulnak, és talán Keith más részei is velük tartanának, ha nem lenne rajta nadrág.
-Óóó, te jó ééég! – Sikkant fel ijedten, miközben ma már másodjára mászik le a sérültről. – Jajajj, ugye nem fáj nagyon? Ne haragudj! – Mivel lányból van, maximum csak megpróbálhatja átérezni, de fogalma sincs, mekkora károsodást okozhatott. Remélhetőleg nem szakította meg egyetlen mozdulatával a Coltrane vérvonalat.
-Jajj, kérjek rá jeget? – Hajol egészen közel a sráchoz csupa aggodalommal arcán. Állítólag a jég használ, ha valaki beüti valamijét. – Egyébként a vöröset szeretném. – Teszi hozzá édesen ártatlan mosollyal arcán, miközben a manóktól, akik hamar össze is gyűjtötték az ékszereket, visszaveszi őket. Majd nagy-nagy bocsánatkérő szemekkel, tulajdonosuk kezébe nyomja őket az említett kivételével. Már persze, ha az úr még él, és hajlandó is folytatni a kommunikálást.
-Biztos jól vagy? Van itt indián gyógyító bácsi, aki tud segíteni, ha kell – Valóban aggódik diáktársa sorsáért, vagyis inkább leendő gyermekeinek sorsáért, akik talán meg sem születhetnek eztán… de azért, hogy oldja a hangulatot kicsit, gyorsan áttér a kísértetházas témára, miközben /ha már egyszer felkínálták/ beleharap a szendvicsbe is.
-Én voltam ám a kísértetházban! – Büszkén kihúzza magát. – De el is kaptak, és büntetőmunkáznunk kellett. Pedig nem is csináltunk semmi rosszat, csak játszottunk apa ajándékával. Eleresztettünk egy csomó kiskatonát, és nagyon vicces volt ám, csak Mira nem értékelte... – Méltatlankodik nagyban, mert ő olyan ártatlan volt az ügyben, mint egy ma született fehércápa. S míg az eseten gondolkodik, automatikus elfogadja a felé tolt forrócsokit, hogy bekortyoljon. Roppant idilli a hangulat ahhoz képest, hogy mint felelősségteljes prefektusnak, már régen ágyba kellett volna rugdosnia újdonsült ismerősét.
-Szerintem Véda néni nem engedi el olyan messzire Ririt, hogy elveszhessen. – Vigyorog Keith-re, majd betöm egy jó nagy adag rétest a szájába. Mármint a sajátjába, hiszen Hercit már így is eleget molesztálta.
-É’ ’ívzse’ vigyádnég.. – A lényeg, hogy roppant kulturált a hölgyemény. Gyorsan lenyeli a falatot.
-Vagyis no… én szívesen vigyáznék Ririre délutánonként. Meg kéne enni, olyan aranyos! – Egy pillanatra felcsillan a szeme, mintha valóban elgondolkodott volna az ötleten, de helyette inkább a forrócsoki után nyúl, hogy belekortyoljon. Nem mintha nem állna ott előtte a kakaója.
-Magunkkal kéne vinni az erdőhöz. És akkor Te lefesthetnéd, ahogy mi játszunk – El sem tud képzelni jobb kompozíciót ennél. És el is várja, hogy Keith helyeseljen rá, különben nagyon szomorú volna.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 10. 20:48 Ugrás a poszthoz

Mary
Réges régen, egy messzi messzi galaxisban… február 11. éjfél környékén


-Te tudsz sütni? – Ámuldozik egy sort. A vöröske sokkal inkább tartozik e téren az elkényeztetett kategóriába. Ha otthon van, anyuci vagy a mama mindig elé rakja, amit éppen megkíván a hölgyemény. Ha mégsem, akkor rohan bármelyik másik családtaghoz, hogy menjenek el valahova enni. Ehhez persze hozzátartozik, hogy ahányszor csak be próbál segíteni a konyhában, kárt tesz magában vagy a környezetében. Roppant figyelmetlen és béna tud lenni a kis törpe.
-Húúú, csináljunk sütit együtt is! – Ismét felpattan a helyéről, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak. De még inkább azért, mert képtelen egy percig is nyugton maradni, hiába a kései óra.
-Készíthetnénk egy hatalmas adaggal, és körbekínálgathatnánk a folyosón! – Nem szándékszik elvenni az iskolai ügyeletes cukros nénik helyét, de egy kis kedveskedés a diáktársaknak sosem árthat. És Leonie még van is olyan jóhiszemű, hogy úgy gondolja, egy rellonos sem borítaná a fejére tálcástul az ajándékot.
-Jajj, az unalmas büntetőmunkák a legrosszabbak! Azt hiszem, nem lenne szívem olyat adni senkinek – Mélázik el egy pillanatra Mary ötletén. Az élet fricskája, hogy még csak sejtése sincsen róla, második évét már prefektusként kezdheti meg. A felvetés is nevetségesnek tűnik, bár láttunk már szőke nőt autóba ülni, úgyhogy ez sem nagyobb meglepetés annál. Elkalandozásából Mary gonosz kacaja ébreszti fel, amitől neki is nevethetnékje támad.
-Hááháá… há… hát… ez tényleg roppant ijesztő volt! – Veregeti meg kedélyesen a lány vállát, miközben visszapattan az asztalra, és sarkaira ülve fordul a hölgyemény felé. Még mindig rázkódik a válla az elfojtott röhögéstől, mikor a Szőke Herceg életbevágó kérdése felmerül.
-Ahham… saját mese – Bólint nem egészen nagy meggyőződéssel. Nehéz egy olyan embernek megmagyarázni, hogy nem kell megfulladni, mielőtt jön az a bizonyos Herci, aki naponta kétszer elolvassa a Hófehérkét, mióta meg tudja különböztetni a betűket a számoktól.
-Szerintem pedig az lenne igazán csodás, ha egyszer állnék az erkélyen, és a lovagom odalent várna rám. És akkor felkiáltana: „Rapunzel! Rapunzel, ereszd le a hajad!” – Mindezt természetesen szélesen gesztikulálva, fantasztikus színészi játékkal kíséri, egyszer az asztalon pipiskedve, egyszer pedig a földön igazán daliásan, attól függ, kit alakít éppen.
-És akkor én leengedném a hajam! – Ismét felpattan az asztalra, előre rázza loboncát, ami maximum arra lenne elég, hogy egy papagáj felkapaszkodjon a válláról a feje búbjára, de semmi többre.
-Szóval jah… - Lehuppan a hátsójára, és csupafog vigyort ereget meg Mary felé, aki talán már kezdi érezni Leonie őrültségének súlyos mélységeit.
-Igazán romantikus lenne. – Megvonogatja a vállát, miközben áttér a medvés kérdésre.
-Az azééért… - Az első, hogy át kell gondolnia, mennyire avassa be beszélgető partnerét saját kis világába. Végül egy szempillantás alatt sikerül döntenie.
-Szeretem a medvéket – Sóhajt fel derűsen. -Te nem? Már régóta akarok egy ilyen nagyooot! - Kezeit széttárva mutatja, milyen hatalmasat kíván a szíve.
-Olyan jó lenne vele aludni, pedig igazából van egy csomó plüssöm, de nekem akkor is kell még egy... - Nem zavarja, hogy ez a téma látszólag sehogyan sem kapcsolódik az iméntiekhez.
-Neked van medvéd? - Kérdi izgatottan a hölgyet. Ha van, akkor talán belopózhatna hozzá, és ellophatná...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 13. 03:28 Ugrás a poszthoz

Keith

Sejtelme sem volt róla, hogy ekkora fájdalmat okozhat azzal, ha valakinek egyes szerveit felküldi a gyomrába. Pedig csak egy apró, villám- vagy még inkább kanalamgyors mozdulat volt… ráadásul olyan kis szerencsétlenül fetreng a földön Keith, s bár hölgyünk roppantmód, sőt annál sokkal jobban sajnálja, mégis fel-feltör belőle a kuncogás. Harapdálja is belülről ajkát, és mindenféle égieket hívogat magában, hogy legyenek oly’ kedvesek, és a kávészünetük alatt segítsenek már, hogy ne nevesse ki hangosan az úriembert.
-Tényleg hívni kéne gyógyítót. – Aggodalmaskodik tovább, és még az is átfut parányi agyacskáján, hogy esetleg meg kéne tapogatni, nem tört-e el valamije a Szőke Hercegnek. Nem venné a lelkére, ha miatta érne véget egy ilyen vérvonal. Bár be kell vallani, Keith most kevésbé hasonlít a daliás és méltóságteljes álomképre, ami hölgyünk belső szeme előtt lebeg.
-Jajj, mondd, mit segítsek? – Esetleg lehetne benne annyi tapintat, és arrébb mászhatna egy felet, hogy ne premier plánból bámulja a jelenetet. Eszébe nem jutna, hogy ez most mennyivel zavarba ejtőbb az úriembernek, mint neki. Azt viszont határozottan a szívére veszi, hogy Herci láthatóan megrettent, mikor felé közelített, még akkor is, ha oly’ közeli a gyász. Akarom mondani sokkélmény. Megadóan felemeli kezeit, majd összefűzi karjait maga előtt. Így aztán egy ujjal sem érhet a hadirokkanthoz.
-Úgy sajnálom – Motyogja zavartan maga elé. Valószínűleg nem élné túl, ha Keith most örök haragot fogadna ellene. Egyrészt azért nem, mert a szőke varázserőben jóval felülmúlja, másrészt… az legyen az ő nem túl nehezen kitalálható titka.
-De működik még? Tényleg meg kéne nézetned – Szerencsétlenebb társalgást le sem folytathatna, mint amit éppen művel nagy igyekezetében. Csak Keith mellett még kevésbé tud viselkedni, mint úgy általában.
-Becsszó, nem akartalak megölni. Ha meg akartalak volna, akkor gondolom, akad itt kés a konyhában vagy sütő… - Folytatná tovább is, csak elhangzik egy bizonyos kérdés. Elkerekednek a szemei, és magában lepörgeti az összes Szőke Herceges mesét, amiről valaha hallott. Ott csak az örökkön örökké létezett, mint időbeli fogalom, és már nyitja is a száját, hogy ezt közölje az úrral. De gyorsan befogja. Mármint szó szerint rátapasztja tenyerét a szájára, mintha rosszul lenne, pedig ez nem rókafuttatás ellen szükségeltetik, sokkal inkább a hangos eszmefuttatások ellen. Jesszus… mi ütött belé?
-Áááööhhkmm.. – Nyilatkozza minden cseppnyi értelmét összekaparva. – Iiiizééé… - Teszi még hozzá elmésen, megvillantva kifinomult humorát is.
-Mi? – Teljesen elmerült buta gondolataiban, mikor végre Keith hangja kizökkenti a rózsaszín habpamacsok közül. Eleinte úgy néz újdonsült, megcsonkított ismerősére, mint valami ufóra, de végül csak feléled, és saját kis elmélázós közjátéka után elvigyorodik, mintha mi sem történt volna.
-Akkor nem leszek Wonder Woman. Nem akarok én senkit megölni. – Győzködi tovább legelső áldozatát. Szerencsétlen Coltrane úrfi, vajon sejtette, hogy ilyesfajta beavatási szertartáson kell átesnie, mikor beköltözik az iskolába? Csak híre ne menjen, mert az amúgy is ritkaságszámba menő férfiegyedek inkább délre költöznek, és vissza sem jönnek többé.
-Óóó, ígérem, jó leszek! – Lelkesedik fel igazán, mikor végre kap egy halovány mosolyt, és örömében még meg is szorongatja a srác bokáját egy pillanatra, mivel pont a lábánál ücsörög. Végül aztán felpattan a forrócsokiért, két tánclépéssel az asztalnál terem, majd ugyanilyen hipersebeséggel már bele is nyomja Herci kezébe az italt.
-Óóó, talán csináltathatnánk valami pihekönnyű védőruhát Neked – Kezd bele fesztelen fecsegésébe. – Persze sosem fog többet ilyen előfordulni, de jobb az elővigyázatosság. Csaaak… - Összehúzott szemöldökkel csücsörít egyet. – Azért még átviszel a küszöbön, nem? Mert azt úgy kell! -Szinte már hagyomány vált belőle.
-Ha érdekes helyet szeretnél még ma látni, akkor mennünk kell – Egy ugrással talpon van, és egy vigyorral kinyújtja kezét a kis rokkant felé.
-Mindened megvan? – Oké, egy kis szemtelenség csak kicsúszik még a végén. Bár a földön semmi nem gurult a gyűrűkön kívül, szóval maximum az önbizalmát veszthette el a srác. Apropó gyűrű. A sajátját felhúzta hüvelykujjára, s most úgy parádézik tovább.
-Siessünk, mielőtt még más is elkap rajtam kívül – S szokásához híven húzza maga után a szőkeséget. Nem érdekli, hogy az mennyire van éppen megrettenve a közelségétől.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 13. 22:33 Ugrás a poszthoz

Keith

Egyszer volt, hol nem volt, a vöröskét átemelték a nagyterem küszöbén. In medias res. Előtte persze végig mókázták az utat, ahogy azt illik két eridonos jellemnek. Leonie-t sem zavarja túlzottan, hogy valami példaszerűséget kéne mutatnia, és nem az éjszaka közepén visongatnia a folyosókon. Hölgyünk talán túlzottan gyorsan belelkesedik, és most is így esett ez, rendkívül felspannolta a találkozás Szőke Herceggel. Nyilván ez csak amolyan törpés rajongás, alszik egyet, és holnap már más miatt fog ugyanígy bepörögni. Vagy nem.
Mázli, hogy egyébként is irtóra bolond, úgyhogy jelenlegi állapota aligha különböztethető meg a többi naptól. Azt az apróságot is sikerül hamar leküzdenie, hogy ne essen zavarba, mikor olyan közel kerül az úriemberhez. Hiszen ő szokott belemászni mások aurájába, akkor meg mi a hét törpe történik éppen?
Úgy egyébként pedig lelkesen fecseg, be nem állna a szája egy percig sem. Annyi energiával, amennyi benne van, a muglik elláthatnák a fél országot… De így csak Keith van folyamatos sokknak alávetve, mint valami kivégzésen. Végül is, ha azt vesszük, Leonie láthatóan azon van, hogy mihamarabb kinyírja az urat, de az hősiesen túltette magát rajta, annyira, hogy egészen a terem közepéig meri cipelni.
-Úúú, ezentúl mindig vinned kell majd! – Imádja, ha emelgetik. Kár, hogy nem óvodás, mert akkor jóval könnyebb helyzetben volnának. Mármint szó szerint véve könnyebb.
-Csinálhatnánk egy olyat, mint a babáknak, és felkötözhetnél a hátadra, mit szólsz? – Ugrándozik össze-vissza, mire figyelme végre kicsit a terem felé terelődik. Elámul a roppant gyönyörű égbolton, meg a kellemes hangulaton, amit a helyiségbe varázsol a halovány fény. Lelke egyből megtelik mesebéli romantikával, amit még az is tetőz, hogy maga a fehér ló nélküli (senki sem lehet tökéletes, ezen patások tartása pedig roppant macerás és drága is, ráadásul senki nem díjazná, ha reggelihez menet lócitromba lépne) Szőke Herceg felé nyújtja a kezét egy táncra. Eltátja a száját, és magában ujjongva próbál felpattanni az asztalra, kisebbfajta nyálcsíkot hagyva maga után. Egy hivatásos, állandó lakcímmel rendelkező csiga sem végezhetett volna alaposabb munkát, meg kell hagyni.
-Jövök már, jövök – Nyögi, de azért még botladozik egy sort, mire feljut Keith mellé, és megfogja kezeit. Úúúú, ez annyira olyan, mintha a legszebb álma válna éppen valóra! Nem is igazán tud megszólalni, helyette inkább mindkét kezét megfogja az úrnak, közelebb lép hozzá, csillogó szemekkel feltekint rá, még megvillant egy szégyenlős mosolyt, mielőtt…
-Tappancs vagyok ééén, ki az erdő szélén él a barátaival, és senkitől se fééél! Mindenki egyért, egy mindenkiéért, a barátságunk mindennel felééér… - Kezd bele a hangos éneklésbe, miközben kezeit felemeli a szőkéjével együtt, és elkezd körbe ugrándozni, magával húzva az urat is. Ennyit a nagy romantikáról. Már csak egyetlen bökkenő van. Egy rossz mozdulat, és olyat zuhannak, hogy öröm lesz nézni. De még olvasni!
-Rajta! Bumbumbumbu-bumbububumbumm... Kezdhetjük! - Vált hirtelen nótát, miközben tovább ugrándozik körbe-körbe, még mindig Keith kezeit szorongatva - Óiéé, hejj hó! Óióó, hajj hó! Száll a gép, és zeng a dal, ez a mese bomba jó! - Nagyon úgy néz ki, hogy a maradék esze is elment, de sebaj.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 14. 03:31 Ugrás a poszthoz

Keith
A beköltözés, 5. felvonás, március 30. éjfél tájéka

Nagyterem

Nagyjából annyi átéléssel ugrándozik körbe-körbe, mintha egy beszívott sámán lenne, és éppen ördögöt űzne egy hiperaktív gyerekből. Már csak egy kis dob hiányzik a kezeiből, hogy azt verje a produkció tartalmas részeként, merthogy egyébként nem sok értelem szorult a műsorukba. Esélyes, hogy ha a Superstars-ba nem is, a Diliházba mindenképpen bejutnának vele. Még Leonie is sokkot kap Keith magánelőadása láttán, úgyhogy totál váratlanul éri, mikor az őrült úriember felkapja, és megpörgeti. Visítva nevet fel, és tér vissza belé az élet egy fél pillanat alatt, hogy aztán…
Mindig jól jön a háznál egy mugli nagyszülő. Kettő meg aztán kész áldás, és nem csak azért, mert a nagyi remekül süt és főz, hanem mert van TV-je, aminek köszönhetően az ember lánya két fontos dolgot is megtanulhat. Egy: a wc-ben mindig szörnyek bujkálnak, ha látod őket, ha nem. Kettő: a kacsamesék főcímdala. Utóbbit azonnal hasznosítani is tudja, mikor Keith rákezd a danolászásra. Nevetve kapcsolódik rá a kollektív zenei tudatra, ami átjárja a nagytermet.
-Sok izgalmat, élményt, rejtélyt átélsz, húú
Míg őserdőn, tűzön-vízen átérsz, húú
A nagy kaland a kacsamesék, DuckTales, húú

Csodálatos higanymozgása mindenkit irigységre serkentene, ha ugyan lennének itt többen is rajtuk kívül, de így csak Herci figyelheti meg a különleges csibetáncos lépéseit, melyet oda nem illő fenékriszálással spékelt meg. Valóban csoda, hogy a nagy hévben egyikük sem repül le az asztalról, pedig ha Leonie-n múlik, jó sokáig tombolnak még a szőkeség remek nótatárára. A végén csupán annyi történik, hogy a kis vörös törpe oldalát szorongatva a nevetéstől térdre zuhan. Elég szörnyű fulladásos halált közelít meg, hiszen a nagy ugrálástól épphogy levegőt kap, és erre még az is rájön, hogy képtelen abbahagyni a röhögést. Így a csodálatos mennyezetet sem képes megtekinteni, mert míg Keith hátra dől, ő maga csupán előrecsúszik, és kinyúlik, mint a rétestészta.
Továbbra is utókuncogásokat hallat, de ezek a Leonie-skálán már nem ütnek meg veszélyes szintet, tehát kezd lenyugod… -ni… -na…, ha Szőke Herceg nem érezné szükségét egy utolsó dalnak, amitől nyugtalanító módon leáll a szíve egy pillanatra, és olyan fejet vág, mintha egy óriáspolipot látna éppen szteppelni. Hamarjában újraéleszti magát, felpattan, és eliszkol Keith után, remélve, hogy kevésbé volt feltűnő, hogy pár másodpercig csak tátott szájjal bámult rá.

Társalgó

Rutineljárásként ugrik a srác karjaiba a helyiség ajtaja előtt, miután hosszú sétát tettek meg idáig a Nagyteremből. Ismét végigfecsegte az utat, faggatta Hercit a legjelentéktelenebb részletekről, például hogy tud-e fejben szorozni háromjegyű számokat, vagy forgatott-e már mugli kardot, de még azt is megérdeklődte, hogy van-e kedvenc ecsete, és ha igen, mi a neve.
-Vigyél egy kanapéééhoz! - Nyávogja, mert bizony a nagy ugrándozás, futkorászás és táncolás után még ő is elfáradt kissé. Legalább egy teljes  másodpercre szüksége van, hogy kipihenje magát, addig is feltehetőleg párnákkal megrakott kanapén tehénkedik, hacsak Keith nem dobta le a helyiség kellős közepén, mert arra is van sansz.
-Adsz nekem gyógyító puszedlit? - Mutat az asztalok felé, amik mindig meg vannak pakolva sütivel, úgyhogy bizonyára az úriember talál köztük Leonie-nak megfelelőt is, ha nagyon akar. A hölgyike ugyanis jócskán rájátszva adja elő a hattyú halálát éppen.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 14. 17:42 Ugrás a poszthoz

Keith
Egy biztos, a kastély már alszik

Legalább olyan békésen ki van nyúlva, mint egy döglött béka. Persze azért arra még van ereje, hogy a felé nyújtott tálcáról vegyen magának süteményt, és elkezdje jóízűen majszolni. Nem zavarja, hogy közben mindent összemorzsáz maga körül, még a mellé telepedő Keith-t is. Csak rágcsál halkan, minden értelmes gondolatot kizárva elméjéből, ami nem egy nehéz feladat, mivel Herci újbóli közelsége hipersebességgel nyomja le a biztosítékot agyában. Eleinte csupán pislog nagyokat, végül egyre laposabbakat, ahogy engedelmes lufi módjára leereszt.
Kezdi úgy érezni magát, mintha otthon lenne, és jó szokásához híven bemászott volna Kev mellé az ágyba. Már csak a mesemondás hiányzik az egészből, és igazán kerek lenne a történet. Ennek az idilli érzésnek köszönhetően rendes kisgyerek módjára odabújik a szőkeséghez, és már éppen elszundítana hüvelykujjával a szájában, mikor a másik kibillenti lelki békéjéből azzal, hogy megszólal.
-Ne félj! Jó sokat fogunk táncolni! – Könyököl fel, hogy egészen közelről belebámulhasson az uraság arcába, és komoly tekintetével próbálja meggyőzni igazáról. Előreláthatólag még a Kastélyt is lerombolják maguk körül, annyi tűz meg őrültség szorult beléjük.
-Húúú, csináljunk! – Lelkesedik kuncogva, és már fel is térdel, mert izgatottságában képtelen tovább fetrengeni.
-Azt hiszem, sok embernek lenne itt szüksége lélek felszabadításra. – Próbálja elképzelni, ahogy az összes tanerő hangosan énekelve körtáncot jár. Hmm… Seren bácsi bizonyára kimagasló teljesítményt nyújtana egy ilyen foglalkozáson.
-Rengeteg jelentkező lenne rá! – Állapítja meg vidoran némi morfondírozás után. El sem tudja képzelni, hogy valaki kihagyna egy ilyen lehetőséget, hiszen áramlana a jókedv az ereikben. A rellonosoknak különösen jót tenne, Zója néninek is kevesebb munkája lenne…
-Dejóóó! Mikor kezdjüüük? - Lelkesen tornázik a srác mellett, veszélyesen közel ahhoz, hogy ismét kárt tegyen benne. Ezt maga is észreveszi, ezért egy fél pillanat múlva már a kanapé támláján ül, és onnan bámul csillogó szemekkel az úrra.
-Éjszakánként belóghatnánk valamelyik tanterembe, hogy kitáncoljuk magunkat! - Kezd bele a tervezgetésbe, de egy  pillanattal később elszontyolodik, és összeráncolja a homlokát.
-Jaaa, de hiszen nem szabad! Mint prefektusnak, kötelességem tájékoztatni Téged, hogy este tíz után nem szabad elhagyni a hálókörletet! - Húzza ki magát, miközben próbál minél hivatalosabb hangnemet megütni. De a következő másodpercben felkap egy párnát, és izomból hozzávágja Hercihez. Sejthetjük, hogy nem rejtezik a hölgyben rendkívüli Hulk erő.
-Miattad most nagyon rossz vagyok! - Panaszolja, de nem bírja megállni vigyorgás nélkül.
-Menned... kell... a... toronyba... aludni... - És minden egyes szó után megpróbál rácsapni a gyerkőcre, míg a nagy heveskedést félbe nem szakítja egy kis egyensúlyvesztés. Átbillen a támlán, és a kanapé mögött nagyot puffan a padlót megtámasztva felülről. Még azért nyekken egyet, jelezve, hogy él.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes hozzászólása (363 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 12 13 » Fel