Szilveszteri buli
Jenny és YvyElég jó kedvvel indultam neki az estének, kíváncsi voltam már nagyon, hogy milyen amikor valakinek a saját kocsmájában buliznak úgy igazán. Persze eléggé valószínű, hogy én magam is fogok inni pár pohárral, hogy jól érezzem magam saját társaság nélkül is, de ez még a jövő zenéje. Egy kis ideig.
Amíg a pultnál vártam, jól szemügyre vettem az embereket. Sok volt a fiatal, aminek egyrészt örülök, másrészt nem, ki tudja, kik fognak betévedni és leellenőrizni, mi folyik bent.
Miközben felmértem a terepet, megállt mellettem egy lány, és megszólított. Egyből tudtam, hogy ő lesz Jenny, az arcomra széles mosoly ült ki. Gyorsan végigmértem, igazán csinos példánynak bizonyult...
- Pontosan. Te pedig Jenny, ha jól gondolom - azért némi megerősítésre szükségem van, mielőtt még egy idegent vinnék el körbevezetésre, de amint ez bekövetkezett, a kezéért nyúltam, hogy ismerkedésünk normális formájának megtartása ügyében finoman megcsókoljam kézfejét.
- Örülök, hogy egy ilyen csinos lány lesz a segítségemre. Körbevezetlek, és rögtön a mély vízbe doblak, ha nem gond - mosollyal az arcomon indultam el hátra a személyzeti részbe, ahol a tiszta kötényekből elővettem kettőt. Az egyiket a hölgyemény kezébe adtam, a másikat pedig egy pillanat alatt magamra kötöttem.
- Add csak a kabátod - elég furcsa volt ez a jelenet számomra, mert mióta megvan Lexi, egy lánynak sem segítettem levenni a kabátját, az övét is maximum felakasztom. Valahogy ő túl fiús hozzá, hogy így kezeljem, de nem is nagyon várja el. Jenny kabátját felakasztottam a többi mellé, aztán körbenéztem.
- Nos itt mindent megtalálsz, de ha szükséged van valamire, bátran szólj. Itt van az unokahúgom is, kedves lány, jól kijöttök majd, ha esetleg unatkoznál. Természetesen szabad italozni is, de mértékkel, mert nem enne túl jó, ha a vendégek nyakába borítanánk a tálcákat. Van ropi, meg szendvicsek kint a pulton. Fő a folyamatosság. Ha látod, hogy fogyóban vannak, bejössz, viszel ki. Ugyan így az italok is. Ha nem muszáj, a vendégeket ne várasd meg. Dolgoztál már ilyen helyen? - amit lehetett és eszembe jutott, gyorsan elmondtam neki. Nincs szükség ehhez nagy tudásra, csak egy kis odafigyelésre.
Ha minden tiszta sor volt neki, kimentünk, és beállítottam a pultba, hogy ott is elmagyarázzam, mit hol talál. A vége felé jártam a magyarázatoknak, mikor egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.
- Yvy! - meglepődtem, de magamhoz öleltem a kis barátomat.
- Hú de jól nézel ki, randi? Vagy egyedül jöttél? - összevontam a szemöldököm. Yvonne nem éppen az a fajta, akit mindig díszkísérettel látni, bár nem tudom...
- Ó, ő itt Jenny. Jenny, ő Yvonne, egy nagyon jó barátom - a bunkóságot elkerülve gyorsan lerendeztem az egymásnak való bemutatást, aztán beletúrtam a hajamba, és szusszantam egyet.
- Figyelj csak, ülj le, már csak néhány dolgot kell elmondanom Jennynek. Ha neki ez így oké volt, egy puszit nyomtam az arcára, és a szépséges segítőm mellé mentem. Szívószálak, mosogatószer, csapolás...mindennel kész voltunk. Még kiadtam neki azt, hogy gyakorlás képpen egyelőre maradjon a pultban, ezt követően pedig kitöltöttem két pohár pezsgőt, és Yvhez léptem.
- Hiányoztál - igaz, hogy azért nem volt olyan régen amikor találkoztunk, de mindig hiányzik. A az a lány, akiről nem tudnék semmi többet elképzelni, mint nagyon, de nagyon jó barátot. A kezébe adtam az egyik poharat, és leültem mellé.
*igyekszik a kedvében járni*
jól érzem, hogy rólam volt szó? 