31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Pethő Abigél összes hozzászólása (39 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. június 22. 19:40 Ugrás a poszthoz

Gilbert


A lila bicaja most nem volt vele - bár, sokszor eljátszott a gondolattal, milyen mókás lehetne a kastély falain belül Alettával közlekedni -, mégis szinte olyan sebességgel zúgott be a nagyterembe, mintha a suhanó szerkezeten csücsülne. Egészen a Levitától kezdve szaladt idáig. Egy kisebb labdát üldözött (valamivel nagyobbat, mint egy üveggolyó), ami néha színes szikrákat szórt magából.
Nem is tudta volna már megmondani, melyik, falubeli üzletben vette a minap a játékot. Meglátta csak a kirakatban, azt sem kérdezte, mire való, szinte rögtön megvette magának. Aztán igazából csak a szobájában próbálgatta, mit is tud a kislabda. Nem pattogott, akkor még nem is szórt szikrákat, csak gurult. Odagurította hát Ágó cicájának, ám az - szokás szerint - hülyének nézte a lányt. Abi azért tett még pár próbát, ám hamar ráunt, hogy a macsek nem gurítja neki vissza a labdát.
Aztán el is felejtette a holmit, az éjjeli szekrényére tette. Onnan gurult le ma, amikor Abigél valamit kutatott az ágya alatt. És ami felkeltette a lány érdeklődését, az az volt, hogy a labda nem állt meg, ehelyett szélsebesen menekülőre fogta. Közben pedig színesen csillogott, emiatt futott Abi utána.
A nagyterembe érve, azonban majdnem elütött valakit. Ezúttal bicikli nélkül, ám az áldozat ugyanaz lett volna. Szerencsére, Abi reflexei nem hagyták cserben őt, így időben leállt. Miután pedig kifújta magát, végre jól zavarba is jöhetett.
Aztán még jobban, a kérdés hallatára.
Ám felismerte a fiút, emlékezett a találkozásukra, azóta pedig néha-néha látta felbukkanni őt erre-arra. Sosem ment oda köszönni, csak magában mosolygott egyet, miközben tovább sétált, vagy tette tovább azt, amin épp ügyködött.
Azért némi értetlenkedés is kiült az arcára, főleg, mikor végigpillantott Gilbert öltözetén.
- Én nem vagyok ám hercegnő. - Bökte ki végül, és saját magán is végignézett. Egy egyszerű sötétkék szoknya volt rajta, fehér, szívecskékkel díszített felsővel. Meg egy kék topánkával. Még csak tiarája sem volt.
A következő pillanatban pedig már nem volt sehol. Vagyis, de... az egyik asztal alatt, ahonnan pár pillanattal később, győztesen bújt ki, kezében üldözöttjével, amit felmutatott a fiúnak. Nem sokat örvendezett a fogócska sikerén, hisz ez a tánc-dolog is fúrta az oldalát.
- De... én... - Körbenézett. Szerette volna azt mondani, hogy szívesen táncol, de nem voltak egyedül, ami zavarta Abit. Azonban nem akarta elutasítani sem a felkérést.
- Milyen zene? - Érdeklődött, hátul összekulcsolt kezekkel, előre-hátra billegve. Ő nagyon szeretett ám táncolni, ezt Rózsa néni tanúsíthatja is! De most kellett neki az ösztönzés, nagyonis!
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. június 23. 18:11 Ugrás a poszthoz

Gilbert királyfi


Szoknyája szélét gyűrögetve - amit olyankor művelt, mikor zavarban volt, vagy izgatott - figyelte a fiút. Jót mosolygott egyébként az elefántorron, mert nem is volt Gilbertnek elefánt orra... vagy csak jól titkolta! Nem értett pár kifejezést - mint az elektródpotenciál... megismételni sem tudta volna. Ezek azonban csak még jobban elbűvölték a lányt. Kicsit úgy érezte magát mint Dorothy vagy Alice. Simán belelátott Óz a nagy varázslós vagy Kalapos jellemvonásokat a fiúba. Valahogy úgy a kettő ötvözete.
Mozdulatlanul állt Abi, csak a szemei tükrözték az izgatottságot. Türelmesen viselte, ahogy a fiú a varázspálcája segítségével, kék csillagok és nagy-nagy varázsszavak kíséretében igazi hercegnőt varázsolt a kis békából. Abigél szíve pedig rettentően gyorsan dobogott, a ruhával együtt ő is átlépett a mesébe, amit Gilbert hozott magával.
Kicsit illegette magát a ruhában, egyet pördült is benne, majd aprót tapsikolt kezeivel.
A fiú szavaira gyorsan megrázta a fejét. Nem, nincsen benne hiba, nem kell javítani. A lánynak tökéletesen megfelelt a királylányos ruhaköltemény. Most pedig óvatosan megtapogatta a tiaráját is, de nem sokat piszkálta, ahhoz túlságosan is féltette. Hátha leesik, vagy ilyesmi.
A zene is felcsendült végül, a pálcából jöttek-e a hangok... ki tudja?! Mindenesetre betöltötték a dallamok a teret, Abi pedig így már tökéletesen el tudta képzelni azt a királyi bált, ahova bizony ő is hivatalos volt!
Az újabb felkérésre azonban picit ismét elbizonytalanodott. Megint csak körbenézett, de túlságosan is szerette volna ezt a mesét, erőt kellett venni magán. Elvileg, ha ez egy mese volt, akkor a teremben lévők is mint a történet kis szereplői voltak, így Abi mindenféle mesebeli lénynek képzelhette őket. Nemsokára már tündérek, törpök, más hercegek és hercegnők lepték el a termet. A küldetés-tudat is erősen dolgozott benne, sosem szeretett semmi jónak az elrontója lenni, és Gilbert szavaiból ítélve, igen fontos szerepük volt! Meg kellett óvni azt az egyensúlyt. A pontot mégis a fiú meghajlása tette fel az i-re. Annak már nem tudott ellenállni, muszáj volt követnie a könyvekből megismert, hercegnős protokollt. Az illem bizony úgy diktálta!
A levitás királylány vett egy mély levegőt, elszántan a fiúra pillantott, szoknyáját kissé megemelve meghajolt előtte. Végül pedig a kezét nyújtotta.
- Szabad! - Ezzel pedig készen állt a táncra.
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Erik, Végzős bál
Írta: 2014. július 11. 20:04
Ugrás a poszthoz

ruha
frizura


Abigél a nagyterem hatalmas ajtószárnyai egyikének tövében ácsorgott. Nem abban, a másikban. A kontyból kilógó tincsei előre hulltak, ahogy közelebb hajolt a kezében tartott kis papiroshoz. Ujjai picit maszatosak lettek a graffitceruzától, de a lányt ez nem zavarta különösebben. Kis békák sorakoztak a pergamen-darabon. Egyik-másik elmosolyodott, mikor Abi megsimította egy pillanatra az arcát, ezzel egy aprócska maszat-foltot hagyva rajta. A fejjel lefelé lógó béka (aki talán denevérnek képzelte magát?) szólni szeretett volna: "Héj, lányka! Maszatos lettél!", ám nem tudott megszólalni. Egyszerű oka volt ennek: a kis béka még nem rendelkezett a beszédhez szükséges tartozékával. Így csak csendben nézett megróvóan a nevetgélőkre, sűrű pislogásokkal a rajzolólányra. Mindezt fejjel lefelé lógva, továbbra is. Nem sokáig tehette ezt, mert körülbelül rögtön az ezt követő pillanatban a puha kezek összehajtogatták a papirost, és beletömkődték az ezüstös cipellőbe, a ceruzával együtt.
Abi felegyenesedve még épp időben észrevette, hogy grafitos a keze. Szerencsére volt nála egy kistáska (ne kérdezzétek, akkor miért nem abba gyűrte az előbbi holmijait!), ami zsepkendőt is rejtett magában, így a lányka hamar elbúcsúzott a maszatoktól. Így már nyugodtan végigsimíthatott a ruháján, ahogy azt az előbb is tervezte.
Nyakát nyújtogatva nézett körbe. Most sem látta Eriket, pedig már eléggé gyűltek az emberek, akikről a lányka próbált nem tudomást venni. Igaz, hogy már jobban viselte a tömeget, de még mindig nem szerette volna, ha megszólítják. Kivéve, ha az az illető Erik, Ágó vagy valamelyik másik kedves ismerőse.
Tekintete elidőzőtt az egyik lány ruháján lévő masnin. Ő is szeretett volna masnit, de végül az anyukája lebeszélte róla. Nem volt semmi kifogása a ruhája ellen, ám most mégis picit irigykedve követte szemeivel a szőke hajút, aki egy magas, szemüveges fiú párja volt. Abigél egészen közel merészkedett a bejárathoz, csak, hogy még pár, utolsó pillantást vethessen arra a fényes szalagra.
Ekkor bukkant fel a látóterében Erik, akitől egy picit meg is ijedt. Először elkezdett neki mutogatni az előbbi masnis lány felé, de aztán eszébe jutott, hogy a fiúkat valószínűleg ilyenek nem érdeklik, úgyhogy gyorsan letette kezét.
- Szia! - Lelkesen köszönt, aztán rájött, hogy ez egy eléggé zavarbaejtő helyzet is lehetne akár... mármint, bál... amire ő hívta el Eriket! (Mert Rózsa néni azt mondtaaaa!). Ésésésés... öhm, mit mondjon? Ágó szerint, ha érdeklődünk meg kérdezünk, az elindíthatja a beszélgetést.
- Te... - is a bálra jöttél?... szólt volna a kérdés, mert feledékeny a kiskék leányzó stresszhelyzetekben, de szerencsére elég gyorsan leesik ilyenkor neki, hogy ja, hopsz! Hisz ő hívta meg az eridonost. És most, hogy ezt újra felemlegettük, még jobban elpirult, mint eddig.
- ... te szedted a virágokat? - Szerencséje volt, hogy kiszúrta azt a kis csokrot Erik kezében! A sors segített neki, Abi pedig ennek nagyon örült, bizony!



Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. július 20. 20:12
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Gyakorlati óra
Írta: 2014. november 10. 21:39
Ugrás a poszthoz

Fáradtan sétált diáktársai mellett, fájt mindene, valószínűleg a fáradtságtól. Bálint hangját is olyan furcsán távolinak érezte. Mint ahogyan a víz eltompítja a hangokat, mikor a fürdőkádban alámerül. Valahol még szórakoztatónak találta is ezt az egészet. Legalább ennyi még maradt benne.
Ma volt az első reggel egyébként, hogy Abigél kávét ivott. Eléggé fintorgott is tőle. Eddig csak a macikávés változatig jutott, nem volt nagy szüksége a koffeinre, most azonban leerőltette azt a pár, keserű kortyot. Kellett volna bele cukor, igen. Reggel volt, korán reggel - ennyi a kifogás.
Tudta, hogy ma még jobban meg kell erőltetnie magát, hogy koncentráljon. Fontos volt számára ez az óra, hisz gyógyítóként szeretett volna elhelyezkedni később, a nagy betűs életben. Igaz, hogy az utóbbi időben jelentősen csökkent a lelkesedése és a motivációja, azért a felelősségtudat még így is erősen lüktetett benne. Nem akart csalódást okozni az otthoniaknak. Semmiben.
Picit aggódott, hogy mi vár rá, nem érezte túl felkészültnek magát, de útközben igyekezett nem ezzel foglalkozni. Igazából nem is emlékezett teljesen arra, hogyan kerültek a kórházhoz. Részletek maradtak csak meg, felvillanó képek, diáktársairól, néhány elkapott mondatfoszlány... talán figyelnie kellett volna Bálintra, és elraktároznia pár hasznos információt a kórházról.
Mire észbe kapott volna, már a tanár előtt álltak. Egészen váratlanul érte mindez Abigélt. Némi élénkséget erőltetett magára, próbált "normálisnak" tűnni, és nem olyannak, aki bármelyik percben elaludhatna az egyik sarokban. Nem akart aludni, nagyon nem.
Elmotyogott egy halk 'Jó napot'-ot ő is, diáktársait követve, és minden erejét összeszedve, a tanárukra figyelt.
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. november 10. 21:41
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Gyakorlati óra
Írta: 2014. november 24. 17:34
Ugrás a poszthoz


Most, hogy már itt álltak az Ispotályban, Abigél is érezte, hogy egyre jobban magához tér. Bálint böködése is segített neki egyébként. Legalábbis abban, hogy rájött, mások is biztosan észrevették vagy észrevennék Abin a fáradtságot, és ő igazán nem akar udvariatlannak tűnni!
Harcol az álommanók ellen, hiába voltak amúgy jó barátságban annak idején. Mostanság kezd elharapózni a helyzet.
Vetett egy pillantást ismét a Tanár úrra, majd a másik alakra emelte tekintetét, aki valahogy eddig nem túlságosan keltette fel a kék lányka figyelmét. Ezt betudhatjuk a lassú reakciókészségének.
Vett egy nagy levegőt, minden idegszálával az imént bemutatott igazgató meséjére koncentrált. A lányt egyébként érdekelték az ilyen épületek, amiknek - koruknál fogva - történetük volt. Apukája már mesélt neki az Ispotályról ezt-azt, no meg Bálint is megosztott velük egy-két információt a vonaton, ezekből is fel tudott idézni mondatmorzsákat.
A személyzet létszáma gondolkodóba ejtette Abigélt. Vajon el tudná itt képzelni a felnőtt-életét? Igaz, hogy mindenképpen gyógyító akart lenni, de eddig a mágikus lények gyógyítása felé húzott a szíve. Valószínűleg, továbbra is ez fogja jelenteni számára az álommunkát, de anyukája mindig azt mondta, hogy azért adjunk lehetőséget másnak is. Abigél most ezt tette. Érdeklődéssel, de csak a többiek után indult el ő is az igazgató vezette felfedező útra.
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Gyakorlati óra
Írta: 2014. december 9. 09:36
Ugrás a poszthoz



Ó, jegyzetelni is kellene! - Kapott észbe Abigél, látva, hogy a többiek készültek füzettel és írószerrel. A lány a vállán lógó, táskájáért nyúlt. Igazából fogalma sem volt, miket pakolt a kis tarisznyába, nem tudta felidézni reggeli készülődését. Amíg lesétáltak a teremhez, ő előkutatott egy kissé megviselt füzetet és egy mugli üzletben vásárolt, békamintás tollat. A füzet majdnem minden lapját valamilyen rajz vagy beragasztott matrica díszítette, de Abigélt ez cseppet sem zavarta. Teljesen megfelelő volt valójában a jegyzeteléshez.
A Jenny kérdésére adott válaszról azonban lemaradt. És, ha engedte volna magát elidőzni az egyik pillangó-matrica melletti kusza szöveg kibogozásán, akkor valószínűleg minden elhangzott, fontos információt elszalasztott volna.
Visszafogta magát, és figyelt.
Leírta, hány kórterme van az épületnek, azt is, hogy a fertőző és nem fertőző betegek külön vannak. Ezek mellé még feljegyezte magának, hogy a társalgó egy jó helynek tűnik a könyvespolcaival! Ha egyszer majd idekerül - betegként vagy gyógyítóként - nem árt, ha tisztában van ilyenekkel.
A másik levitás lány nagyon szorgalmasnak tűnt, a kérdéseivel, amik Abi eszébe is juthattak volna. Úgysem tette volna fel őket, nem érezte úgy, hogy képes lenne megszólalni, hacsak nem kérdezik. Addig legalább elkerüli a felé irányuló tekinteteket.
A felmerült lehetőségen ő picit elgondolkodott, a többiek azonban mind lelkesnek tűntek, így őt is elkezdte érdekelni a dolog.
- Én is. - Jelentette ki hamar, Bálint után, hogy ő is benne lenne a sárkányhimlőből lábadozók meglátogatásában.
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2015. március 9. 16:07 Ugrás a poszthoz

Alex
valamikor a szünetben, Győrben



Bíbipp-bíbipp - mondta a telefon.
Még szerencse, hogy Abigél kezében volt a kis készülék, mert máskülönben nem tudott volna rájönni egy darabig még, mi pityeg. Igaz, hogy már másfél hónapja is megvolt annak (de szerintem több is), hogy megkapta apukájától a szerkezetet, de eddig nem is volt rá szüksége. Most viszont gondos volt, valahogy sejtette, hogy Alex majd ezen keresztül fogja elmondani, hol is van pontosan. És tényleg!
Alig pár félrekattintás, meg egy felesleges alkalmazás letöltése után el is olvashatta a lányka az üzenetet.
Keverő előtt.

Keverő. Keverő. Az itt mi akar lenni...?
Ám, mire felnézett, nem is akart választ kapni a kérdésre, hisz koncertezős társa ügyesebb volt, megtalálta őt.
- Nézd, lettek pónik a telefonomon. - Mutatta fel a szerkezet képernyőjét, amin egy lila, egy rózsaszín és egy kék, szivárványos sörényes póni nevetett vissza a fiúra. Alex biztosan ugyanannyira el volt ragadtatva a látványtól, mint Abi. (:P)
Amint kilelkesedték magukat (ami elég hamar megtörtént), a koncert is elkezdődött. A levitás lánykának tökéletesen megfelelt ez a hátsóbb, szellősebb sor, ahol épp álltak, így nem is mozdult arrébb. Alex sem, úgyhogy ezzel el is volt döntve a helyük.
Egyébként Abigélnek ez volt a legeslegelső koncertje. (:3) Pedig nagyon szerette az énekes hangját, szokta hallgatni a szomszédjuk számítógépén (mert ők muglik amúgy).
A gitár szólalt meg először, Abigél pedig figyelmesen nézte, ahogy pengetik a húrokat.
Belefeledkezem.
Körülötte az emberek elkezdtek énekelni, a zene ritmusára mozogni. Alex is énekelte a refrént, ami Abit mosolygásra késztette. Ez a felszabadultság őt is átjárta, szépen lassan. És ugyan még mindig feszélyezve érezte magát a sok-sok ember között, de a szám előre haladtával végül ő is megadta magát picit a dallamoknak.
Neki megadom magam.
Behunyta szemeit, lábával aprókat dobbantott a dallamra, fejét pedig ritmusra mozgatta. De jó érzés is volt!
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2015. március 9. 18:35
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2015. október 25. 19:35 Ugrás a poszthoz

Ádám.



"Ez csak valami tréfa lehet..." - hallotta az egyik közeli asztalnál ülő lány hangját, s Abi szentül meg volt győződve arról, hogy ezt a kijelentést neki címezték.
Amikor Ádám elment sütiért, a lányban akkor tudatosult a tény, hogy ez egy randi. Annak ellenére, hogy nem volt ilyenben még része, nagyon is tudta, hogy ez a találkozás most más, mint a madagaszkári szörfoktatások. Akkor kerültek közelebb egymáshoz Ádival, mikor a lányt tanította meg, hogyan kell hullámokon lovagolni. Vagyis csak próbálta megtanítani. Abi ugyanis többször volt a víz alatt, mint felette - igaz, ez őt kicsit sem zavarta.
Egy ideje azonban, valami furcsa érzés keveredett kettejük kapcsolatába. A lány számára teljesen új volt mindez. Ahhoz tudta hasonlítani, mint amikor nagyon lelkesedik valamiért, csak… csak sokkal, de sokkal intenzívebb volt az érzés. És sokkal zavarba ejtőbb.
Fogalma sincs, miért gondolta, hogy mindenki őt nézi. Attól, hogy neki idegen volt a helyzet, hogy egy fiúval jött sütit enni, attól még nem kellett, hogy mások is ennyire nagy ügynek tekintsék mindezt.
Gondoljunk a… a… jesszus, Abi, ilyenkor miért nem jut semmi az eszedbe?  
Ajj, de aranyosak azok a cicák! – állapodott meg végül a harisnyáján a tekintete, és jól el is határozta, hogy az Ádám nélkül töltött perceket az állatos ruhanemű tanulmányozásával fogja eltölteni.
Szerencséjére, Ádi nem sokat időzött. A tányérok aprót koppantak az asztalon, a lányka pedig felnézett az előtte mosolygó békára.  Brekk.
- Köszi! – mosolygott a fiúra. Kicsit megkönnyebbült, most, hogy Ádám itt volt vele. Valahogy könnyebb volt így minden. Leszámítva a folytonos elpirulások megszüntetését.
A marcipán állatkát gondosan levette a szelet tetejéről, majd ő is nekilátott a tortának. Közben – akárhányszor csak büntetlenül megtehette – a fiúra pillantott, szigorúan csak addig, amíg ő nem figyelt rá.
- Szép lett nagyon… - válaszolt a kérdésre, rövidke körbeszemlélődés után. Az igazat megvallva – de ezt nem fogja bevallani senkinek! – nem is emlékezett a régi kinézetre. Ő nem gyakran járt a cukrászdában, ha sütizni szeretett volna, akkor az esetek többségében a Pillangóvarázst választotta. Csongi is ott dolgozott ugyebár.
A következő kérdésre megállt kezében a villa, ő pedig elgondolkodva összevonta szemöldökét.
- Öhm… az előbb azt mondtad, hogy kapunk valami kísérleti italt… vagy, vagy…? – Igazából ő is teljesen belekeveredett már a dologba. Simán előfordulhatott az is, hogy ő kuszálta össze a mondatokat, vagy csak simán félreértette a mondatot.
- … ééés… mi van, ha az az ital, amit még tesztelnek, békává változtat...mondjuk? – emelte fel a fejét, próbált komoly aggodalmat mutatni, ám szája szélén ott bujkált az a kis mosoly…
És ez bizony az iménti hülye megszólalására tett mentés akart lenni.
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2015. október 25. 19:40
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2015. november 1. 17:24 Ugrás a poszthoz

Ádi  Love




Én is örülök.
De ezt csak úgy magában merte kimondani. Gondolatban sokkal bátrabb volt a lány, néha azt kívánta, bárcsak a fejébe látnának az emberek a megfelelő pillanatokban, úgy legalább nem kellett volna megküzdenie a kommunikációs defektjeivel. Bár, néha annyira kuszák voltak a gondolatok, hogy Abi is alig bírta követni őket.
Most is össze-vissza volt kicsit minden. És mégsem. Nehéz volt rá magyarázatot találni.
Zavartan nevetett Ádi frappáns válaszára a titkos italokat illetően. Rendesen el is pirult a lányka. Nem mert a fiúra nézni, már amiatt is zavarban volt, hogy zavarba jött az előbb. Helyette ismét a süteményre koncentrált, mintha azon múlna az élete, hogy milyen pontosan választja le a villával azt a kis falatot az egészről.
Épphogy a szájába került a narancsos csokicsoda, Ádi kijelentette, hogy gyereke lesz. Abi a hírt heves köhögőrohammal reagálta le, majd szalvétáért nyúlva lerepítette az asztalra szerencsétlenül letett villáját, pár "szabadok vagyuuunk" ujjongást hallató sütimorzsa társaságában, a földre. Szerencsére a cukrászda eléggé tele volt ahhoz, hogy az evőeszköz landolását csak kevesen vegyék észre. Abinak az is épp elég volt, sőt.
Közben magyarázatot is kapott az iménti kijelentésre. Ő is szívesen magyarázkodott volna, hogy nem azért kezdett ám el köhögni, és nem azért repítette el azt a szegény villát, mert... mert Ádám azt mondta, amit. Nem, nem ám.
Megsemmisülten ült ott, nem is mert felállni.
Most biztos idiótának nézi őt Ádám.
Nem mintha nem látta volna még bénázni őt a fiú. Csak az eddig Abinak nem tűnt fel. Ám most minden olyan iszonyatosan fontosnak tűnt, mindent felnagyított... nagyon nem szerette volna azt, hogy Ádám meggondolja magát és visszavonja, miszerint örül, hogy itt van, vele.
Nem szólalt meg inkább, csendesen nézte végig, ahogy az italt elé teszik, az imént elejtett villa társaságában.
Egy halk köszönöm. Pohárbámulás.
Senki nem készítette fel. Senki nem mondta el neki, hogy ilyen rettentően szerencsétlennek fogja érezni magát.
Jó, igaz, ki is figyelmeztethette volna őt? Hisz senkinek nem mesélt még arról, hogy őt bizony életében először randira hívták. Talán jobb is.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Pethő Abigél összes hozzászólása (39 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel