A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412925#post412925][b]Adam Kensington - 2014.10.29. 13:57[/b][/url]

Ahogyan gondolja. Minden esetre meg fogom várni, amíg felépül és kitalálhatjuk, hogyan tovább. Persze, akad tervem. Hiszen nem maradhat itt. Hogyan magyarázná ki, hogy a haldoklásából egy éjszaka alatt felgyógyult? Egyszerűbb utólag elsikálni.
Tömör hálájára mindössze bólintok egyet. Nem vártam még ennyit sem Tőle. Hiszen nem ezért csináltam. Meg nem is nagyvonalúságból vagy kegyességből, mint azt magában elkönyvelte. Hanem a már taglalt okokból. Azért, mert jól esik. Megértem, hogy ezt nem igazán fogja fel vagy hiszi el. Ám végül mégis amellett döntött, hogy rám bízza magát. Ezt pedig igen jól tette. Hiába, az élni akarás nagy úr.
Elpillantok az ajtó feletti óra felé. Kíváncsi vagyok, mennyi idő kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön. Maradok és várok. Ha akar, beszél hozzám, ha akar, alszik vagy csak relaxál, élvezve állapota javulását. Nekem mindegy. Békés üldögélésemnek annyi tesz csak keresztbe, hogy lépteket hallok közeledni odakint. Ekkor felemelkedem, és fejemmel arrafelé bökök, így jelezve a férfinak, hogy miért mozgolódom és egyúttal azt, hogy jobb lesz nyugton maradnia. Komótosan az egyik függöny mögé sétálok és mire a gyógyító elhalad az ablak előtt, bepillantva rajta, részemről már régen rejtve vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412940#post412940][b]Dwayne Warren - 2014.10.29. 14:29[/b][/url]

Mindössze egy álmos szusszanással nyugtázza, ahogy Adam felkel, majd óvodás módjára a függöny mögé bújik. Neki nincs szüksége ilyen óvintézkedésekre, a ablak üvegén át épp ugyanúgy fest, mint órákkal nagy napokkal ezelőtt.
   -  Régen tökre azt hittem, hogy denevérré meg láthatatlanná tudtok változni. Oszt' ezek szerint mégse.
Motyogja rekedten, ahogy a gyógyító továbbindul éjszakai sétáján. Az itt töltött napok során elnézegette őket, már pontosan tudja az őrjáratok valódi okát. A legtöbben éjjel, sötétben és magányosan halnak meg, a hullákat pedig nem árt elvinni, mielőtt a többi beteg ébredezni kezd.
Elnyom egy ásítást. A feje, amilyen könnyűnek is illékonynak tűnt, most annál nehezebb, mintha kerek kavicsokat pakoltak volna a homlokára. A kezére tekert gézt szórakozottan kezdi piszkálni majd tépkedni, végül pedig egy hirtelen rántással kihúzza az infúzió tűjét. A mugli eszköz gonoszul csillog a kezében, míg érzi, hogy a másik fájdalma azonnal enyhülni kezd.
   -  Elmehetsz. Ha akarsz - morogja Adam felé, a csövet letúrva az ágy széléről. Ő maga sem tudja, miért tette mindezt, de nagyon jól esett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412942#post412942][b]Adam Kensington - 2014.10.29. 14:42[/b][/url]

Csak mulatón szusszanok egyet a függöny mögül az elbújásommal kapcsolatos kommentálására. Igen, sokak hisznek ilyeneket. Lehet, hogy menőbb lenne, mint ez. Dehát így is elég sok menő tulajdonságom van. Kellenek az ilyen kevésbé látványos dolgok. Amint a gyógyító elhaladt, elősétálok a rejtekemből, és kényelmesen visszaülök a székbe, figyelve, miként szabadul meg a férfi az infúziótól, egyúttal feltárva előttem egy szép, friss sebet. Pedig az imént már éppen visszahúzódtak a szemfogaim, most viszont megint előbújnak kicsit.
- Nem akarok. - susogom agyaraim közül, egyszerűen.
- Lehet, hogy ki kéne vinni Téged, miután rendbe jöttél. Hiszen... hogy magyarázod ki? - vetem fel ötletemet és érdeklődöm meg Tőle, van-e esetleg egyéb terve. Tőlem maradhat, ha meg tudja oldani. Ha viszont el akarna tűnni, együtt könnyebben kivitelezzük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412945#post412945][b]Dwayne Warren - 2014.10.29. 14:49[/b][/url]

Ügyetlen ujjaival tovább folytatja a géz tépkedését. A kötést, ami a csuklóját és a kézfejét fedte lefejti, alsó rétegeit már jócskán átáztatta a tű mellől szivárgó, alvadni ne akaró vére. A csomót a vesetálba dobja maga mellé, a ragtapaszt, ami szintén a tűt tartotta a helyén, miután lerántotta, szintén. Maszatos kezét egy angol úr komótosságával törli a fehér kórházi ágyneműbe, miközben az ujjait mozgatja, hogy enyhítse az azokban uralkodó zsibbadást. Akibe már döftek ilyet, pontosan tudja, milyen piszkosul fáj két-három nap elteltével.
Fölsandít a vámpírra. A keze pedig megáll valahol a mozdulata felénél.
Egy skarlátvörös vércsepp végigfut a csuklóján, majd lecsöppen a lepedőre.
   -  Hát eddig nem gondolkodtam azon, mit mondok, ha bejön a jótündér és egyszer csak meggyógyít - válaszol határozottan gúnyosan - Sz'al nem t'om.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412951#post412951][b]Adam Kensington - 2014.10.29. 15:07[/b][/url]

Hát ez egyre jobb lesz. Maszatolja, törli, keni a vérét mindenfelé, és hagyja lecsöpögni bőrén. Pillám megrezzen, ahogy figyelem, amit művel. Ez így nem igazán lesz jó. Egyelőre azonban nem teszem szóvá, csak mélyeket lélegzek.
- Van még egy bő órád kigondolni. - közlöm Vele mély hangon. Ha úgy érzi, elő tud állni valami hihető hazugsággal, felőlem rendben. Nekem édes mindegy. Akkor megvárom, amíg jól lesz, aztán lépek. Ugyan a kijuttatásra nekem van egy már-már klisészerű, ennél fogva pedig jól bevált és könnyedén kivitelezhető tervem, ám ha nem azt választja, hogy elhagyja az ispotályt, nem fogom most azzal szaporítani a szót, hogy részletezem ezt neki a nagy semmiért.
- Dwayne, megköszönném, ha nem véreznél össze mindent még jobban... - dünnyögöm végül ki tűhegyes szemfogaim közül, és nyelek egy nagyot, sűrűn pislogva párat, tekintetemben némi elvadult fénnyel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412959#post412959][b]Dwayne Warren - 2014.10.29. 15:18[/b][/url]

Hiába, a vámpíresszencia nem hat azonnal, így amellett, hogy a vére csak hosszú idő múlva, nagyon nehezen alvad, a mérgezés néhány további mellékhatását is kénytelen elviselni egy ideig. Dwayne alapvetően, egészségesen sem egy éles logikával megáldott ember, a tudatára pedig most a krokodilkönny zavart okozó fátyla is nehezedik... hát nem, egyáltalán nem fogalmazódik meg benne a tény, hogy egy vámpír közvetlen jelenlétében nem a legokosabb cselekedet összevérezni a bútorokat.
Az oldaláról végre a hátára fordul, sérült kezét maga mellett tartva a levegőben. A vére vékony sávban kúszik végig az alkarján, a könyökénél ivódik a lepedőbe.
   -  Há' kösz, mit csináljak, nyaljam fel?
Ha nem is érzi konkrétan a gyógyító vér hatását, elég a tudat is ahhoz, hogy a jelleme makacsabbik, sértődékeny fele felébredjen a haldokló letargiából. Ahogy megmozdítja a fejét, megszédül, ólmos fáradtság futtatja végig az ujjait a végtagjain.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412965#post412965][b]Adam Kensington - 2014.10.29. 15:33[/b][/url]

Nem, hamarosan én fogom felnyalni a vérét mindenhonnan, aztán talán véletlenül a sérült karjára is eltévedek. Úgyhogy mielőtt ez bekövetkezne, csak megforgatom szemem az ég felé, egy lemondó sóhaj közepette, majd felkelek a székből, és megyek a holmimért.
- Járok egyet. - közlöm Vele, miközben öltözködöm.
- Jövök egy bő fél óra múlva. - adom meg érkezésem idejét lágy, monoton hangon, miközben összegumizom a hajamat, aztán felkötöm a sapkámat, egyenlőre csak nyakamra veszem a maszkomat, aztán felkapom a fehér köpenyt, felakasztom a sztetoszkópot és lépek az ajtóhoz. Visszanézek még Dwaynere, miközben a kilincsre csúsztatom a kezemet. Jobb lesz ez így. Legalább végre pihen talán egy keveset ahelyett, hogy izeg-mozog, meg csinálja a rendetlenséget.
Felhúzom a maszkot a szám elé, ezzel agyaraimat is eltakarva, majd kisétálok a folyosóra. Ráérősen indulok el felfelé az épületben, kisétálva végül a hegyből egy oldalsó ajtón, szívni egy kis friss levegőt, letekintve a városra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412973#post412973][b]Dwayne Warren - 2014.10.29. 15:57[/b][/url]

A karját maga mellett tartva tanulmányozza a kézfejét. Ott, ahol a bájitallal elveret vizet a vénájába folyatták duzzadt, kékesszürke árnyalatúvá színeződött a bőr, egy ideig követve a vonalát mintha a vénája is sötétebb lenne. Szinte elképedve bámulja mindezt, hagyva, hogy a vére arra csorogjon, amerre csak szeretne, elvégre egészen mennyiségről van szó.
Valahol a fejében tompa zúgás kezdődik, mintha a két füle közül szólna, ezzel egy időben mintha enyhén jobbra billenne az egész szoba, az ágyával, a székkel és arról feltápászkodó vámpírral együtt. Szaporán hunyorog, hogy előzze az érzést, ami nagyon jól tudja, mihez hasonlít. Mintha, hmmm... mintha beszedett volna valamit.
Csak bólint, ahogy Adam visszanéz, ő nem válaszol a pillantására. Az ajtó nyitásával fény vetül a szobába, a külvilág fénye, ahol már hosszú ideje nem járt.
Három nap alatt rá kellett jönnie, mennyire klausztrofóbiás.
A kezét leejti maga mellé, a fejét egészen a párnába fúrja, hajának sötét tincsei közül felbámul az árnyékba boruló, fehér plafonra. Mégsem fog meghalni. Ma nem. Még egy ideig nem. A felismerés ambivalens borzongást futtat végig a gerince mentén.
Mintha fejbe vágták volna. Inszomniásként eddig ismerte a kifejezés valódi értelmét, ám a vámpír vére végül az agyáig jut. Még egyszer megrezzen, mintha ellenállna, ám a szeme lecsukódik, a feje pedig öntudatlanul billen oldalra.
A mély, nehéz álom hosszú idő után végül elnyeli őt. Szinte biztosan jó ideig nem ébred majd fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=412996#post412996][b]Adam Kensington - 2014.10.29. 16:29[/b][/url]

A beígért bő fél órát idekint töltöm, aztán indulok vissza a betegünkhöz, aki remélhetőleg már koránt sem olyan beteg. Csöndesen lépek a kórterembe, hiszen már a folyosóról hallottam mély, egyenletes légzését. Ismét megszabadulok a felesleges kiegészítőktől magamon, és leülök a székbe. Mozgásom nesztelen, jelenlétem feltűnésmentes. Noha olybá tűnik, a férfi most egyébként sem sok mindenre ébredne fel.
Kendőzetlenül, tanulmányozón fürkészem Őt, miközben békésen szunyókál. Néha oldalra biccentem fejem, máskor közelebb hajolok kissé, szemügyre véve felületi sérüléseinek gyógyulását. Egyre és egyre jobban fest. Viszont amilyen mélyen alszik, nem hinném, hogy pár órán belül felébredne, márpedig én nem maradhatok reggelig. Őrzöm még az álmát tehát jó ideig, aztán ahogy lassacskán hajnalodni kezd, összeszedem magam, hogy elinduljak.
Egyértelmű, hogy nem hagyhatok neki itt semmiféle üzenetet, hiszen valószínűleg az ápolók előbb találnák meg, minthogy Ő magához térne. Árulkodó nyomokról pedig szó sem lehet. Úgyhogy meggyőzöm magam, hogy nincsen szükség rá, hogy szerelmes levelet írjak neki. Ügyes fiú, rá fog jönni, miért kellett elmenjek, és nem hiszem, hogy gondot jelentene neki a helyzet megoldása az értetlen, hitetlenkedő gyógyítókkal. Igazából Ő csak egy beteg, aki csodálatos módon felépült. Nem kell neki tudnia, hogyan történhetett ez. A véremnek meg nincs kimutatható nyoma. Még ha tudnák is, mit kéne keresniük, valószínűleg nem találnák.
Vetek még egy pillantást a szundikáló aurorra, és kisétálok a kórteremből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=415448#post415448][b]Almásy Léna - 2014.11.02. 11:13[/b][/url]

Csak néztem Őt, csak néztem és mindent elfelejtettem egy kis időre, ami a közelmúltban történt. Az arcomról az aggodalom és a szeretet hullámzó vegyesét lehetett leolvasni. Csak nem akartam elveszíteni, ennyi az egész.
 - Mert itt a helyem, azért.
Igen, elmenekültem megint a problémák elől, mondhatni gyáva nyúllá lettem, de mentségemre szóljon, hogy ezt a helyzetet más nők is valahogy így reagálnák le. Vagy mondjuk rosszabbul… de én nem az a típus vagyok.
Ajkaimat egy apró sóhaj hagyta el. Szívesen végigsimítottam volna az arcán nem-lesz-semmi-baj mondókát skandálva, de inkább csak gyengéden megszorítottam a kezét.
 - Minek nézel te engem?
Egy pillanat alatt megváltozott az arckifejezésem, a tekintetemből ijedtség sugárzott. Át sem gondoltam az egész történetet így egyben, de igaza volt… nyilvánvalóan én lehetek az elsőszámú gyanúsított az ügyben. Nyomozó fejjel már tudtam, hogy szinte semmim sincs, amivel rácáfolhatnék a feltételezésre.
 - Sosem bántanálak, remélem tudod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=415490#post415490][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 11:53[/b][/url]

Hosszan pislog kettőt, majd a szemét végül elszakítja a nő szokatlanul napbarnított arcáról. Az ujjai tétován babrálnak a lepedő szélén Léna óvón szorító ujjai alatt. A szája szélét rágja, nehézkesen vesz levegőt, majd fújja ki ismét. Az arcát feljebb fordítja a párnán.
Mert itt a helyem, azért. A lénye egy része helyeselne, könyörögne, hogy maradjon vele addig, amíg véget nem ér ez az egész, vagy így, vagy úgy. Elvégre szüksége van rá, ezt le sem tagadhatná. A másik része azonban - az, amelyik ebben a helyzetben is racionálisan dönt - egészen mást súg neki. Lénának nem kellene itt lennie. Senkinek sem kellene végignéznie ezt.
Nem tudja, nem akarja.
   -  Annak, aminek te nézel engem.
A hangja rekedt és elhaló, nem néz Lénára, a lepedő gyűrődéseit bámulja, mintha semmi érdekesebb sem lenne azoknál. Ismét mély levegőt vesz, megnedvesíti az alsó ajkát.
   -  Én is ezt mondtam neked. Mégse hitted el, hát... - nyel egyet, a kezét pedig elhúzza a nőétől - csak menj el. Simán. Menj innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=415518#post415518][b]Almásy Léna - 2014.11.02. 12:22[/b][/url]

Nem igazán tudtam, mit mondhatnék neki. Annyi minden megbeszélnivalónk lett volna - legalábbis szerintem -, de ezeknek akkor és ott nem volt helyük. Ott nem a sérelmeket kellett volna megbeszélni, valahogy mégis afelé sodródtunk és én ezt nem akartam. Nem akartam, hogy esetleg az utolsó beszélgetésünk, az utolsó perceink így teljenek.
De hiába. Ezt elrontottam.
 - Ezt ne. Most ne. Kérlek...
Képes vagyok ilyen totális hangulat- és nézőpontváltásra. Eddig tökéletesen megbántva éreztem magam és nem is akartam tudni róla, most meg olyan vagyok, mint egy meghunyászkodó, szemeivel könyörgő kiskutya. Más ne akarjon kiigazodni rajtam, amikor én magam sem tudok.
Pislogtam, bámultam Dwayne beesett, gyötrött arcát és nem akartam tudomást venni a kéréséről, vagy inkább utasításáról.
 - Nem... - hangom megremegett - Nem megyek el. Én itt akarok lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=415562#post415562][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 13:00[/b][/url]

Az infúziós kezével megmarkolja a lepedő szélét, a vállán ránt egyet, hogy a takarót szenvedve feljebb erőltesse magán, végül eltakarva gézzel fedett csuklóját. Behunyja a szemét, az ellentétes kezét kihúzza az arca alól, hogy a kézfejével megtörölje a homlokát, az alkarját a szemén hagyja eztán.
   -  Nem akarlak látni.
Dehogynem.
   -  Csak menj innen, jó?
Kérlek, maradj.
Hirtelen vesz mély levegőt, a váladék, ami a torkában gyűlt, egyszerre a tüdejére szalad. Görcsösen köhögve könyököl föl, a vesetálat egy ügyetlen rándulással kiborítja maga mellé, az nagyot csattan a padlón, visszataszító tartalma az ágy széléről lefolyik mellé.
Nem akarja, hogy ezt végignézze. Jobb, ha ezt senki sem látja, pláne nem ő. Ha racionálisan végiggondolhatná a helyzetét, biztosan máshogy döntene, ám most ez az egyetlen, amire gondolni tud. Csak ne lássa így senki se.
   -  Menj innen. Most. - a hangja már már agresszív, szaporán hunyorogva bámul föl a nőre - Mondtam valamit. Menj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=415596#post415596][b]Almásy Léna - 2014.11.02. 13:55[/b][/url]

Összepréseltem az ajkaimat, próbáltam visszaszorítani az elkeseredettségem és a feltörni vágyó sírást. Nem is tudom, mit vártam a múltkori után... Az kezeimet az ölembe ejtettem és rájuk bámultam. Így könnyebb volt.
 - Én csak...
Minden egyes kijelentése ostorcsapás volt a számomra. Mintha arcon csapott volna újra és újra, és újra.
Az események egy pillanat alatt felgyorsultak. Azonnal felpattantam, ahogy köhögni kezdett és leverte az ágytálat. Felugrottam, hogy segíthessek, ügyetlen mozdulatokkal kaptam a mindenféle váladékkal szennyezett tál után.
Azután már nem szóltam egy szót sem. Először csak egy könnycsepp csusszant ki a szorításmból, aztán egy újabb, a végén pedig csak úgy záporoztak. A torkom teljesen elszorult, küszködtem a sírással, ahogy leraktam a tálat mellé az ágyra.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felkaptam a táskám, amit előtte a szék lábához helyeztem és kiviharoztam a szobából a sérelemmel vegyült szerelmemmel együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=418818#post418818][b]Lorelai K. Riviera - 2014.11.09. 18:31[/b][/url]

Ahogy elmondom neki, hogy felejtésátok talált el, látom rajta, hogy ez csak tetézi a pánikot. Igen, én is annyi mindent kérdeznék magamról, felgöngyölíteném az ügyet. Egyre inkább izzad a tenyerem, érzem, hogy ideges vagyok, vagy talán izgatott. Kissé szorosabban fogom a dolgokat, amik a kezemben vannak, de visszafogom magam. Azt mondom, koncentráljunk a fontos dolgokra, az adataira. Hogy felvehessük a kapcsolatot a hozzátartozóival... ők biztosan több érdemi információval szolgálnak majd. Valószínűleg fel is zaklatják, de azt hiszem, megéri, hogy ne legyen egyedül, mint a kisujja. Mert habár én nem vagyok nagy társaság, nagy támasz, próbálkozom és akarom, hogy jobb legyen neki.
- Értem... rendben, nincs semmi baj, ha egyelőre nem emlékszel többre. Nem kell erőlködnöd, ennyi elég lesz, hogy megtaláljuk őket. - Mosolygok rá biztatóan és már el is feledkeztem a hűvös magázódástól. Látom, mennyire kínkeserves szenvedés neki most felidézni bármit is, veszek egy nagy levegőt. Összeszorul a gyomrom a szenvedésétől, ahogy nézem a könnyeit, az én torkom is elszorul, gyorsan megköszörülöm. Előveszek egy "röplapot", amire gyorsan ráírom a fontos dolgokat és a pálcámmal rákoppintva egy papírmadár hajtogatódik belőle. Megmondom neki, kinek menjen, ő pedig már el is repül, a plafonhoz közel. Így könnyebb kommunikálni itt.
Utána pedig visszapillantok Matildára. Nem tudom, mi a francért érint ilyen érzékenyen, ami vele történt. Talán a saját élmény, talán csak tényleg fontos volt számomra. Egyik kezemmel finoman megkeresem az övét, hogy megfoghassam és egy kicsit támogassam. Másik kacsómmal pedig finoman letörölgetek pár könnycseppet az arcáról.
 - Héj, most már nem lesz semmi baj. Szólunk a szüleidnek, a húgodnak és nemsokára itt lesznek veled. Aztán szépen felépülsz és éled tovább az életed, mintha mi sem történt volna. - A végén kicsit elhalkul a hangom, mert mosolyogva gondolok arra, nekem is milyen nehéz volt elfogadni ezt és továbblépni. Talán még mindig nem sikerült rendesen, de bárcsak nekem is lett volna ott valaki, aki fogja a kezem. Kissé összehúzom magam, sóhajtok egy halkat, miközben mereven nézem a kezünket. A hüvelykujjammal kicsit simogatom a kézfejét, miközben... elkalandoznak a gondolataim. Azt mondta ismer, hogy... leveleztünk. Levelek! Az ajkamat harapdálom kicsit, úgy pillantok vissza az arcára.
 - Mondd csak... a levelek, amiket írtam... megvannak még? - Kérdezem tőle, bár fogalmam sincs, mi lett velem. Én vaslady vagyok, nem vagyok bizonytalan, nem kérdezősködök félve. Most mégis, alapjaiban megmeregtem egy kicsit. Mert talán... itt van az a személy, aki elvezehet a régi Lorihoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=418949#post418949][b]Jimnie Meccoy - 2014.11.10. 11:57[/b][/url]

Szürke, ködös, kissé nyirkos hétfő reggel volt. A frissen kinevezett tanár szórakozva pillantott órájára – nem volt egyszerű, mire megtanulta az analóg mugli óra használatát, de hagyjuk is ezt a kálváriát -, majd felsietett a sziklakórház felé vezető kőlépcsősoron.
Némi izgalommal lépett be az ispotályba – nemrég még gyakornok volt itt, most meg kvázi idegenvezetőként fog funkcionálni -, majd rövid séta után bekopogott a kórház főgyógyítójának ajtaján. A terv az volt, hogy az idős gyógyító mond pár szót a kórház létesítésének körülményeiről, majd megmutatja az egyes osztályokat a gyógyító szakirányos mestertanonc-palántáknak. Mivel fő az udvariasság, letörölte cipőjének sarát a küszöb előtti lábtörlőn, majd – az invitáló szót meghallván – belépett az ütött-kopott irodába.
Nem sok minden változott legutóbbi látogatása óta: egy hatalmas tölgyfaasztalon vastag pergamenfüzet hevert (a betegek jegyzéke), mi több, még egy mugli kommunikációs eszköz (tefelon?) is a berendezés részét képezte. Az igazgató mosolyogva nyújtott kezet, de Jimnie-nek nem sok ideje maradt az iroda kellékeinek szemügyre vételére, mert a gyógyító azon nyomban  ki is terelte őt a szobából, majd együtt lépkedtek vissza a főbejárat felé – nagyon úgy tűnt, hogy megpróbálja „rövidre fogni” a látogatást. Jimnie közben az órájára sandított: nemsokára kilenc. Ez pedig azt jelenti, hogy a diákoknak két percen belül meg kellene érkezniük. S valóban: mire ezt végiggondolta, egy ismerős mestertanoncnak tűnő alak bontakozott ki az üvegajtón túli szürkés ködből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=419057#post419057][b]Jenny Miles - 2014.11.10. 21:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=419060#post419060][b]Rentai Bálint - 2014.11.10. 21:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=419073#post419073][b]Pethő Abigél - 2014.11.10. 21:39[/b][/url]

Fáradtan sétált diáktársai mellett, fájt mindene, valószínűleg a fáradtságtól. Bálint hangját is olyan furcsán távolinak érezte. Mint ahogyan a víz eltompítja a hangokat, mikor a fürdőkádban alámerül. Valahol még szórakoztatónak találta is ezt az egészet. Legalább ennyi még maradt benne.
Ma volt az első reggel egyébként, hogy Abigél kávét ivott. Eléggé fintorgott is tőle. Eddig csak a macikávés változatig jutott, nem volt nagy szüksége a koffeinre, most azonban leerőltette azt a pár, keserű kortyot. Kellett volna bele cukor, igen. Reggel volt, korán reggel - ennyi a kifogás.
Tudta, hogy ma még jobban meg kell erőltetnie magát, hogy koncentráljon. Fontos volt számára ez az óra, hisz gyógyítóként szeretett volna elhelyezkedni később, a nagy betűs életben. Igaz, hogy az utóbbi időben jelentősen csökkent a lelkesedése és a motivációja, azért a felelősségtudat még így is erősen lüktetett benne. Nem akart csalódást okozni az otthoniaknak. Semmiben.
Picit aggódott, hogy mi vár rá, nem érezte túl felkészültnek magát, de útközben igyekezett nem ezzel foglalkozni. Igazából nem is emlékezett teljesen arra, hogyan kerültek a kórházhoz. Részletek maradtak csak meg, felvillanó képek, diáktársairól, néhány elkapott mondatfoszlány... talán figyelnie kellett volna Bálintra, és elraktároznia pár hasznos információt a kórházról.
Mire észbe kapott volna, már a tanár előtt álltak. Egészen váratlanul érte mindez Abigélt. Némi élénkséget erőltetett magára, próbált "normálisnak" tűnni, és nem olyannak, aki bármelyik percben elaludhatna az egyik sarokban. Nem akart aludni, nagyon nem.
Elmotyogott egy halk 'Jó napot'-ot ő is, diáktársait követve, és minden erejét összeszedve, a tanárukra figyelt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=419397#post419397][b]Jimnie Meccoy - 2014.11.11. 21:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=425547#post425547][b]Jenny Miles - 2014.11.23. 11:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=425907#post425907][b]Rentai Bálint - 2014.11.23. 20:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=426176#post426176][b]Pethő Abigél - 2014.11.24. 17:34[/b][/url]

Most, hogy már itt álltak az Ispotályban, Abigél is érezte, hogy egyre jobban magához tér. Bálint böködése is segített neki egyébként. Legalábbis abban, hogy rájött, mások is biztosan észrevették vagy észrevennék Abin a fáradtságot, és ő igazán nem akar udvariatlannak tűnni!
Harcol az álommanók ellen, hiába voltak amúgy jó barátságban annak idején. Mostanság kezd elharapózni a helyzet.
Vetett egy pillantást ismét a Tanár úrra, majd a másik alakra emelte tekintetét, aki valahogy eddig nem túlságosan keltette fel a kék lányka figyelmét. Ezt betudhatjuk a lassú reakciókészségének.
Vett egy nagy levegőt, minden idegszálával az imént bemutatott igazgató meséjére koncentrált. A lányt egyébként érdekelték az ilyen épületek, amiknek - koruknál fogva - történetük volt. Apukája már mesélt neki az Ispotályról ezt-azt, no meg Bálint is megosztott velük egy-két információt a vonaton, ezekből is fel tudott idézni mondatmorzsákat.
A személyzet létszáma gondolkodóba ejtette Abigélt. Vajon el tudná itt képzelni a felnőtt-életét? Igaz, hogy mindenképpen gyógyító akart lenni, de eddig a mágikus lények gyógyítása felé húzott a szíve. Valószínűleg, továbbra is ez fogja jelenteni számára az álommunkát, de anyukája mindig azt mondta, hogy azért adjunk lehetőséget másnak is. Abigél most ezt tette. Érdeklődéssel, de csak a többiek után indult el ő is az igazgató vezette felfedező útra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=428701#post428701][b]Jimnie Meccoy - 2014.11.30. 16:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=428725#post428725][b]Jenny Miles - 2014.11.30. 17:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=429834#post429834][b]Rentai Bálint - 2014.12.02. 18:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=434213#post434213][b]Pethő Abigél - 2014.12.09. 09:36[/b][/url]

Ó, jegyzetelni is kellene! - Kapott észbe Abigél, látva, hogy a többiek készültek füzettel és írószerrel. A lány a vállán lógó, táskájáért nyúlt. Igazából fogalma sem volt, miket pakolt a kis tarisznyába, nem tudta felidézni reggeli készülődését. Amíg lesétáltak a teremhez, ő előkutatott egy kissé megviselt füzetet és egy mugli üzletben vásárolt, békamintás tollat. A füzet majdnem minden lapját valamilyen rajz vagy beragasztott matrica díszítette, de Abigélt ez cseppet sem zavarta. Teljesen megfelelő volt valójában a jegyzeteléshez.
A Jenny kérdésére adott válaszról azonban lemaradt. És, ha engedte volna magát elidőzni az egyik pillangó-matrica melletti kusza szöveg kibogozásán, akkor valószínűleg minden elhangzott, fontos információt elszalasztott volna.
Visszafogta magát, és figyelt.
Leírta, hány kórterme van az épületnek, azt is, hogy a fertőző és nem fertőző betegek külön vannak. Ezek mellé még feljegyezte magának, hogy a társalgó egy jó helynek tűnik a könyvespolcaival! Ha egyszer majd idekerül - betegként vagy gyógyítóként - nem árt, ha tisztában van ilyenekkel.
A másik levitás lány nagyon szorgalmasnak tűnt, a kérdéseivel, amik Abi eszébe is juthattak volna. Úgysem tette volna fel őket, nem érezte úgy, hogy képes lenne megszólalni, hacsak nem kérdezik. Addig legalább elkerüli a felé irányuló tekinteteket.
A felmerült lehetőségen ő picit elgondolkodott, a többiek azonban mind lelkesnek tűntek, így őt is elkezdte érdekelni a dolog.
- Én is. - Jelentette ki hamar, Bálint után, hogy ő is benne lenne a sárkányhimlőből lábadozók meglátogatásában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=436186#post436186][b]Jimnie Meccoy - 2014.12.13. 00:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=437945#post437945][b]Jenny Miles - 2014.12.17. 09:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=449543#post449543][b]Rentai Bálint - 2015.01.07. 17:21[/b][/url]