34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lasch Gergely összes RPG hozzászólása (62 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. október 18. 18:23 Ugrás a poszthoz

Zalcsi rokon


Könyvemet rögtön elteszem, mikor meghallom, ahogyan egy dörmögő hang megszólít. Sosem voltam illetlen, jó, talán volt egy időszak, ott nyár elején, de az sem tartott sokáig. Úristen... így visszagondolva kicsit szégyellem azt az időszakot, sőt... ha lehetne inkább letagadnám. Janeyéknek sem lehetett könnyű, még jó, hogy mostanra már nem kell a katonai táborba járnom. Hú, de rühelltem. Mindig fáradt, koszos és büdös voltam... phúúúj... a főnök pedig igazán irritáló volt. Mondjuk a rellonos barátaimmal nyár óta nem is találkoztam, magasról tojnak a fejemre, innen tudhatom kik az igazi haverjaim és kik azok, akik nem. Mindegy, nem is törődöm inkább velük, jobb dolgom is van. Inkább majd felkeresem Đomit, itt az ideje, hogy kicsit beszélgessünk, hiányzik már a buksija.
Bemutatkozok neki, majd ahogyan azt illik rákérdek az ő nevére is. Érdekes... csak a keresztnevét árulta el. De miért? Talán vicces a vezetékneve, vagy alig lehet kiejteni? Nem tudok logikus magyarázatot adni saját magamnak. Az ő dolga, majd megtudom a vezetéknevét. Végig mérem a fickót és megállapítom, hogy... khm... kissé hasonlítunk egymásra, legalábbis külsőleg. Egy pillanatra elhiszem, hogy van valami rokoni szál köztünk, de aztán az ötletet elfeledem, nincs értelme, már mindenkim meghalt. Bááár... mintha az egyik családtagomat Zalánnak hívták volna, a fényképalbumomban van egy kisgyerekről kép és mellé írva az ő neve meg apáé. Kizárt, hogy ő az a Zalán lenne! Jaj, Istenem! Olyan hülye vagyok, hogy ilyenekkel etetem magam.
 - Ó, khm... Ne haragudjon kérem, csak annyira fiatalosan néz ki. -
Hoppá, beégtem. Remélem nem tart bunkónak. Érzem, ahogyan elpirulok, erre tényleg nem számítottam, szeretnék olyan jógyerek lenni, mint nyár előtt, de már most elrontottam. Idegességemben megvakarom a tarkóm, aztán zavartan az égre nézek. Nem merek ránézni a mellettem ülőre, furcsán érzem magam. A következő kérdésében viszont meglepődök. Vajon miért tesz fel ennyi kérdést?
 - Navine még első évfolyam, de ha minden jól megy akkor másodikos lehet. Sajnos a vizsgaidőszakot lekéstem, nem tartózkodtam itt. - kissé több információt szivárogtattam ki magamról, mint amennyit kellett volna. Igen, erről nem szoktam le, ugyanúgy annyit fecsegek, mint régen. Talán büntetést akar nekem adni, azért kérdezgetett? Talán olyan, mint Vécsey... még mindig nem értek egyet azzal a büntetőmunkával, amit kért tőlem, de ez van. Hogy ne legyen ilyen kínos a csend én is felteszek egy kérdést:
 - És te honnan érkeztél? - mosolygok.
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. október 27. 08:28 Ugrás a poszthoz

Zalcsi rokon

Örül, hogy társaságom akadt, legalább nem fogok itt unatkozni, mondjuk kicsit rosszul érzem magam, mert egy tanár egyből letegeztem, nem szabadott volna, ezért rögtön elnézést kérek és direkt megdicsérem milyen fiatalos, remélem így kevésbé fog rám neheztelni és az első vizsgán nem fog egyből megbuktatni. Mondjuk a kedves mosolya nem azt mutatja, hogy egy mogorva pedagógus lenne, akinek mostantól az az életcélja, hogy az életemet tönkretegye. Jó, persze, a látszat néha csal, de a felnőttek már nem szokta hazudni, nem igaz? Vagy inkább ők füllentenek többet? Talán.
 - Jó, rendben. - mosolygok vissza rá még mindig fülig vörösen. - Te meg tényleg ne haragudj rám. - kérek újra elnézést, majd a férfit figyelem. Megállapítok pár dolgot, amelyekből arra következtetek, hogy mi lehetséges rokonok vagyunk, de aztán elhessegetem az ötletet. A következő kérdésére egyik szemöldökömet felvonom, nem értem miért akar kérdezni a navinéról, de kérésének eleget teszek.
 - Hát... elméletileg oda nyugodt emberek járnak, akik mindent csak megfigyelnek, és nem igazán vesznek részt a dolgokban, de jó tanulók és kiváló barátok. Nos... én pont nem ilyen vagyok. - nevetek. - Én imádok beszélni, néha be sem áll a szám és iszonyú hiperaktív vagyok. Ha mestertanonc lennél és nem érezném most magam ilyen kellemetlenül elmesélném az életemet, hogy a szüleim eltávoztak a Földről és hogyan kerültem ide. - mosolygok most már kedvesen. Már jól érzem magam. - Látod? - újra felkacagok. Bizony, ha szóba kerülnek a gondviselőim nem kezdek el bőgni, mint régebben. Igen, még mindig fáj, de nem annyira, hogy minden egyes alkalommal bőgni kezdjek. Aztán azt is elárulom neki, hogy lekéstem a vizsgáimat, mire ő is elmondja a saját történetét, amin csak mosolygok. Valóban kedves.
Viszont mikor válaszol a kérdésemre nagy szemeket meresztek rá. Gyöngyös? Akkor bizony ismerhetem, mert én is onnan származok. A helyzet kezd érdekessé válni, nem tudom mennyire akarom hallani a következőket, de bólintok egyet és összevont szemöldökkel hallgatom a mondandóját. Ha le tudna esni az állam, akkor már rég megtörtént volna, de e helyett csak nagyra nyitom a szám. Én, én ezt nem tudom elhinni! Köpni, nyelni nem tudok, csak furcsa hangokat hallatok és próbálkozom, hogy megszólaljak, de nem megy. Teljesen lesokkolódtam. Csak nézek rá. Annyi érzelem gyűlt most össze bennem. Legszívesebben megölelném, sőt, már közelebb is ülök hozzá, de nem megy. A következő pillanatban pedig jól megverném, hogy eddig nem tudott jönni. Örülök, mert van élő rokonom, ami csodálatos! És, és... kíváncsi vagyok melyik érzelem lesz úrrá rajtam. Nos, végül megölelem, csak szorítom magamhoz, mindig is ilyen voltam, úgyhogy most sem tehettem másképp. Nem akarom elengedni, úgy érzem, mintha az apukámra találtam volna rá, akit több évig tudnék szorongatni. Szemeimben könnyek jelennek meg.
 - Ezer kérdésem van. - suttogom a fülébe, de még mindig nem eresztem. Annyi dolgot meg kell vele osztanom, annyi mindent el kell neki mondanom. Én, én... olyan boldog vagyok, mint még soha.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lasch Gergely összes RPG hozzászólása (62 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel