36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leroy Lasch Gergely összes RPG hozzászólása (62 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. március 28. 12:30 Ugrás a poszthoz

Csúnya zöldek. Sad

Nos nem pont erre számítottam. Mármint azt hittem, hogy Bianca azért akar velem találkozni, hogy egy jót beszélgessünk, meg hülyüljünk. De mikor kitért a puszim elől és elolvastam, hogy milyen felirat áll a pólóján. Kérdőn nézek a barátnőmre. Nem értem ezt az egészet. Mikor megkérdezem, hogy ez mégis mit jelentsen, egy idősebb lány lép be a csarnokba, de Bius még válaszol a kérdésemre.
 - Mit értesz ez alatt? - még mindig kérdőn nézek rá. Azt sem tudom, hogy mit pletykálnak rólam. Ekkor a tekintetem arra a lányra vándorol, aki az előbb lépett be. Azt hiszem ő Amira. Endre mesélte róla, azt mondta, hogy ez a lány már az összes fiúval kavart, akik idejárnak. Én nem ismerem, szóval nem tudom, hogy tényleg ilyen-e valójában, de be kell vallanom. Elég csinos, de Biusnál nem. Tehát Mira  megkérdezi a lánytól, hogy miért hagyta el a szobáját takarodó után.
 - Miatta jött ki, én hívtam ide, hogy beszélgessünk. - eztán nyelek egyet. Úgy hallottam, hogy Bianca mostanában elég sok büntetőmunkát kapott, úgyhogy inkább magamra vállalom. Még a végén az apukája, vagy az anyukája mérges lenne rá.  Eközben a Mira elmormol valami varázsigét. Ez összeköt bennünket Biával, de a barátnőm hamar feloldja a varázslatot, pedig ezt az igét még nem is kéne ismernie, szerintem. De lehet, hogy neki otthon megtanították. De ez most lényegtelen. Bianca a prefi felé tartja a pálcáját, hogyha szükséges, akkor letudja átkozni. Ilyennek még sohasem láttam Biust. Olyan... rellonos. Ekkor Bianca elkezdi magyarázni, hogy miért is hívott ide.
 - És te hiszel nekik? Ugyan már... Miért kezdenék más lányokkal találkozgatni, mikor nálad szebbet és okosabbat úgysem találok? - kérdezem mosolyogva. - Azért tűntem el, mert Endrével nagyon összekaptunk valamin és a barátságunk teljesen tönkre ment. Mégis kitől hallottál ilyeneket?
Ekkor befut újabb két rellonos. Chö. Ezek összebeszéltek? Azt hiszem Lyra és Noel, ők az új prefik. Csodálatos. Lyráról sok "szép" dolgot hallottam már, de Noelről még semmit. Az mestertanonc rögtön rászól Biusra meg Mirára, hogy tegyék le a pálcát, eközben Noel megszerzi Mira és Bianca pálcáját. Én csak csendben, nagy szemekkel követem az eseményeket. Minden olyan gyors. De azt észreveszem, hogy Noel felém szegezi Bianca pálcáját. Gyorsan előkapom a sajátomat és ki mondom a Protego-t még épp időben. Szerencsére a csalánártás nem hat rám. Elégedett fejjel nézek a legkisebb prefire, ám ekkor a magasba emelkedem, aztán nekicsapódok a korlátnak. Beverem a hátam és a fejem, aztán elterülök a padlón. Áááá... ez nagyon fáj. Felszisszenek. Minden erőmet összeszedem és feltápászkodok.
A nagy hajam a szemembe lóg és azon gondolkodom, hogyan tudnék visszavágni. A fejemben azokat az átkokat keresgélem amiket még régebben olvastam Janey egyik könyvében. Áh, meg van. Gyorsan Mirára szegezem a pálcám és kimondom:
 - Digitus Arcus!


Ha nem lennék mérges, ezt csinálnám Cheesy
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. március 28. 12:39
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. március 29. 19:01 Ugrás a poszthoz

Domi^^

Áh, elegem van már a télből. Jöhetne már a jó idő, a nyár. Hú, milyen jókat játszanék odakinn. Elég lenne, ha csak egy rövidnadrágot meg egy pólót vennék fel. Aztán pedig lehetne menni a strandra. Bár itt Bogolyfalván nincs strand, csak az iskolában fürdő, de az is megteszi, szerintem. De egyedül nem jó strandolni, kell egy társ, egy barát. Mivel Endrével már nem vagyunk barátok, egy új havert kell keresnem, ami nehéz lesz. Biztos sokáig tart, mire találok egy kedves, vicces embert, akivel tök jól elhülyülhetnék és aki belevinne a rosszba. Kár, hogy elveszítettem a legjobb barátom, de ennek így kellett lennie. Majd találok mást, bár nem biztos... Endre olyan megértő volt, olyan jól eltudtam vele beszélgetni. Ki kell vele békülnöm. De amiket mondott... azok nagyon megbántottak. Na, mindegy, majd megoldódik a helyzet.
Miközben a réten sétálgatok ezek a dolgok merülnek fel bennem. A kezemet a kabátom zsebébe mélyesztettem, mert én hülye nem hoztam magammal kesztyűt, ami megmelegíthetné a hideg kezem. Bár azért jó vastagon felöltöztem. Béléses farmer, kötött pulcsi és a télikabátom, a meleg sapkám és a sálam. Így tuti nem fagyok meg. Ekkor meglátok egy annyi idős srácot, mint én. Legalábbis úgy tűnik, mintha ő is 13 lenne. Na, lehet megvan az új barátom, de ő nem tűnik olyan szabályszegőnek. Azért csak odamegyek.
 - Sziaa! - üdvözlöm mosolyogva. - Segíthetek a hóember készítésben? - kérdezem kedvesen. Rendes srácnak tűnik, jól ki fogunk jönni, úgy érzem.
 - Leroy Lasch Gergelynek hívnak és a Navinéba járok. - mutatkozok be. - És te? Melyik házat boldogítod? Mi a neved? - teszem fel sorjában a kérdéseimet. Remélem társaságkedvelő.
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. március 29. 19:12
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 5. 20:53 Ugrás a poszthoz

Domcsi - elnézést a késői válaszért

Mikor megpillantok egy majdnem annyi idős fiút, mint én, szinte futva közeledek hozzá. Sajnos nem sok korombeli fiúcska van itt. Többnyire lányok érkeznek, ami nem olyan rossz. Például Bianca, Bius egyik legjobb barátnője, Zsófika, vagy Széles Dea. Sajnos velük még nem volt alkalmam találkozni, pedig nagyon szívesen megismerném őket, biztosan nagyon kedvesek.
Mikor megérkezem a fiú mellé, ráköszönök és bemutatkozom. Nálam ez így szokás, ha meglátok valakit, azt szinte rögtön "letámadom". Hát igen... ez vagyok én. Megkérdezem, hogy segíthetek-e neki a hóember építésben, amire igen a válasz. Elvigyorodom. Imádok hóembert építeni, de már túl sok a fehér. Hahó, merre vagy tavaaaaaaasz?!
 - Én is nagyon örülök Dominic, azt hiszem Dominak foglak hívni. - mondom kedvesen, majd kezet rázok a sráccal. - Levitás? A barátnőm egyik barátja is odajár. Azt hittem, hogy én is odakerülök, tudod, én navinelevita keverék lennék. Na, és milyen a Levita? -kérdezem nagy szemekkel. Hajaj, ilyen az, ha jó kedvem van. Beszélek, beszélek és beszélek, be nem áll a szám. Janey-ék biztos unták már és örülnek, hogy nem kell végig hallgatniuk a hülyeségeimet.
 - Én sem. Óh, már nagyon várom, hogy jöjjön a jó idő. Szerintem nem is lesz tavasz, hanem egyenesen nyár. - nevetek. - Hú, de jókat fogok játszani a játszótéren, meg majd megyek strandolni. Remélem. Majd megfűzöm anyuékat, hogy elengedjenek a barátaimmal. De úgy sem fognak, mert csak 14 leszek. - mondom szomorúan. - Te miért várod? - kérdezem Domitól. Nagyon rendes srácnak tűnik, tényleg. Szerintem nagyon jó cimborák leszünk. Mi, a kicsik. Ekkor megkér, hogy készítsem el a hóember arcát.
 - Persze, de segíts nekem! - mondom szomorú hangon, kiskutyaszemekkel. - Én elsős vagyok és valami azt súgja, hogy te is. - újabb nevetés.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 5. 21:55 Ugrás a poszthoz

Lyra
10 óra után Shocked


Hajajjaj... Már negyed 11 van, de nem jön álom a szememre. Hogy lehet ez?! Pedig ilyenkor már javában alszok, most meg... Nem is értem magamat. Talán nem kellett volna délután lefeküdni aludni. Ugyanis mint a négy éves, én ma délután aludtam. Azért az ujjamat nem vettem be a számba, de aludtam. Tök fura, mert már 13 vagyok, pár hét múlva pedig 14. Oké, ma tényleg nehéz napom volt, mert csupa olyan óra volt, amit nem szeretek. Kivéve a Gemmológiát. Abból beadtam egy pályázatot és tanársegéd lettem. Nagyon szuper a tárgy! És Kőszegi professzor is nagyon-nagyon kedves. Már azt várom nagyon, hogy én is tartsak egy órát. De ha továbbra is gondolkodom, nem fogok elaludni. Talán a birkaszámolás jó lesz... Akkor kezdjük is: Egy bari, két bari, három bari, négy bari, öt bari, hat bari, hét bari, nyolc bari, kilenc bari, tíz bari, tizenegy bari... Bah, ez sosem jött be! Inkább.. kerülök egyet. Bár a múltkori incidens óta nem nagyon kéne nekem járkálnom, a rellonos prefik nehogy elkapjanak, így is a bögyükben vagyok. De nem fogok én találkozni senkivel, majd lassan és halkan megyek. Ügyes vagyok én.
Kikászálódok a pihe-puha meleg ágyikómból és felveszem a köntösöm. Belebújok a mamuszomba és elindulok az ajtóhoz. Nagyon halkan kinyitom, aztán ki is slisszanok. Lassú, csöndes léptekkel haladok a folyosókon, nem akarok bajt hozni a fejemre, otthon így is elég mérgesek rám. De ha jól tudom Janey sem volt egy angyal, szóval nem tudom mi baja van. Bah, szülők... ilyenkor olyan szigorúak. Szerencsére a folyosókon egy árva lélekkel sem akadok össze, a festmények pedig már alszanak. Szerencsés vagyok. Ekkor meg is érkezek a fénylő lelkek udvarába. Szeretem ezt a helyet, olyan csendes és barátságos. Leülök a szökőkút szélére és csak nézem a vizet.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 5. 23:01 Ugrás a poszthoz

Lyra

Tényleg nagyon óvatosan közlekedek a folyosókon, nem akarok már bajt. Janey így is kész van és ha most is kapnék büntit, azért tuti, hogy még dühösebb lenne. Szerencsére a festmények is alszanak, úgyhogy azok sem kezdnek el beszélni, hogy: Nini, itt egy diáááááááák! Kapjátok eeeeeeeeeeeeeel! Szóval jó nagy mázlim van, hogy a lopakodóképességemet édesapámtól örököltem. Gondolom ő is nagyon sok csínyt elkövetett.
Pár perc alatt meg is érkezem a fénylő lelkek udvarába. Ott leülök a szökőkút szélére és a vizet kezdem bámulni. Belerakom a kezem és köröket írok le. Tök jó érzés, nem tudom miért. Egy kicsit örülök annak, hogy nincs itt senki és nem kell dumálnom senkihez. Jó egyedül lenni. Na, ilyen dolgok ritkán vannak, főleg ebben az iskolában. Mindenhol ott van valaki, akivel megismerkedhetsz, vagy már a barátod és beszélhetsz vele. Persze, örülök nekik, de néha hagyhatnának egyedül is.
Ekkor egy hang zavarja meg a gondolataimat. Már megint. I love Bagolykő, komolyan. Mosolyogva fordulok a hangirányába, de mikor meglátom, hogy ki az, lehervad a mosoly az arcomról. Lyra Castle. Amira Loveguard után a második számú személy aki - szerintem - utál engem. De nem baaj, béke van.
 - Nem tudtam aludni. - mondom az igazat, majd megrántom a vállam. Jön a szokásos szöveg: Nevet, házat évfolyamot, blablabla... Kitalálhatnának már valami újat is. Már épp mondanám, ám ekkor meggondolom magam.
 - Tudod, engem az érdekelne, hogy mi lenne akkor, ha ezt nem mondanám el. Olyankor mi történik? Megyünk a HV-hoz? - kérdezem tényleg érdeklődve, mert valójában érdekel.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 6. 00:06 Ugrás a poszthoz

Lyra

Azt hinné az ember, élő tilalomfa hogyha összetalálkozik egy rellonos prefivel, az darabokra tépi éles nyelvével. Ám most nem ez történik. Az előbb kissé ingerülten szólt hozzám a lány, ám most egész kedves. Durva! A kérdése sem hangzik gúnyosan, sőt...
 - Sajnos nincs. Vagyis van, a tető, de az elméletileg tiltott terület, szóval ott még nagyobb veszély érhet, mint itt. A végén lecsúszok és puff, meghalok. Pedig én elterveztem a halálomat. Azt akarom, hogy lőjenek le, miközben egy kávéscsésze van a kezemben. Mikor elesek, az filmesen törjön össze. - felnevetek, majd ránézek a lányra. Nem mosolyog, de nem is mérges. Remélem ezzel azért kicsit megnevettetem. Tudom, hogy hülye vagyok, de hát na... Eztán megkérdezem tőle, hogy mi van akkor, ha valaki tényleg nem mondja el, hogy mi a neve, meg hányadéves stb. Erre egész normálisan válaszol Lyra. Nézd már! Ha nem vagy paraszt, egész normálisan eltudsz beszélgetni egy rellonossal, Gergőke! Ügyi vagy. Köfimöfi.
 - Igaz. Véda néninek így is van elég baja. Tudod, itt van a kislánya, Vikike, akire még nagyon vigyázni kell. Találkoztál már vele? Én még nem. Azt mondják, hogy egy igazi tündér. - mondom mosolyogva. Belegondolva tényleg rossz ötlet lenne belekeverni Véda nénit, mert nagyon szeret engem és én is őt. Nem akarok nagy csalódást okozni neki. Úgyhogy itt az ideje, hogy felfedjem magam.
 - Rendben. De én nem vagyok fáradt és nagyon-nagyon szívesen beszélgetnék veled. Benne vagy? Ó, Leroy Lasch Gergely a nevem és mondd meg Mirának, hogy nem Gábor.- mondom halál komolyan. De átváltok mosolygósba. - Na, gyere, beszélgessünk szép dolgokról. - ezzel a lendülettel felkelek és megfogom Lyra kezét, úgy, mint Janey-ét és magam után kezdem húzni nem is tudom... valahova, amerre visz a lábunk.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 6. 01:33 Ugrás a poszthoz

Lyra nénje ^^

Nos, ez a nap egész jól ment. Ugyanis sikerült MOSOLYT csalnom egy RELLONOS arcára, méghozzá LYRA CASTLE-éra. Ügyes vagyok, szerintem. Miután megbeszéltük, hogy hogyan szeretném elveszíteni az életem, aztán elmagyarázta nekem szépen, hogy jó lenne, ha most rögtön elmondanám a nevem, - amit meg is tettem, pedig át akartam vágni - aztán pedig elhívtam sétálni. Mikor megfogtam a kezét kicsit mérges lett és kikapta a karmaim közül. Sőt, még a zsebébe is eldugta, nehogy újra megtaláljam.
 - Hát jó... de miért nem szereted, ha valaki megfogja a kezed? - kérdezem érdeklődve. - Különben meg kedves vagy te. - rámosolygok, aztán ha már nem kaparinthatom meg a kezét, kicsit közelebb húzódok hozzá. Így baktatunk fel egészen az erkélyig. Mikor megérkezünk kinyitom Lyra előtt az ajtót és megvárom, míg befárad és csak utána foglalok helyet az egyik széken. Egymással szemben ülünk, majd felteszek egy kérdést, amiért lehet el fog küldeni:
 - Te... khm... Miért viselkedsz így? Miért vagy ilyen hideg? Sosem értettem, hogy a rellonosok miért ilyenek. Szerintem az a legjobb, ha az ember mindenkivel jóban van és szent a béke. - mondom el a véleményem. - Látod, most is tök kedves voltál velem. Mondjuk a többieket se értem hogy miért bánnak úgy veletek, ahogy. Tök normálisan is eltudunk egymással beszélgetni, nem? - talán az idegeire megy ez a sok duma, de legalább nem neki kell beszélnie.
Mellesleg ez a helyszín sem volt jobb választás, hisz itt kb. ugyanolyan hideg van, mint a fénylő lelkekben. Sőt... talán itt még hidegebb, mert magasabban vagyunk. De teljesen mindegy. Szeretek itt ücsörögni és bámulni az eget. Jó ez a hely.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 6. 18:43 Ugrás a poszthoz

Domcsikaaa Cheesy

Miután túl esünk a bemutatkozáson, megbeszéljük, hogy hogyan fogjuk becézni egymást, mert hosszú a hivatalos nevünk.
 - Hú, nem nagyon szoktak Gerinek hívni. Mert szerinte a Geri az olyan felnőttes, én meg még csak 13 vagyok, ezért általában Gergőnek hívnak. De a Geri is tökéletese. - mondom Dominak. Bizony, így van, még kicsi vagyok, sajnos. Pedig már nagyon szeretnék mestertanonc lenni és az újságírói szakra járni. Azt hiszem van olyan. Szeretek írni, főleg az edictumba.
 - Bizony van. - büszkélkedek Biusról. - Óh, ki talált meg? Lehet ismerem. Eddig találkoztam egy Gál Botond nevű fiúval. Ő nagyon kedves. - eztán megkérdezi, hogy miért nem levitás lettem, amire a válaszom: - Igazából nem tudom. A süveget kéne megkérdezni. De szerintem nem vagyok olyan okos, mint ti. - nevetek. - És a Levitások általában csendesek, ami rám nem jellemző. Be nem áll a szem. Látod? - és rámutatok a szájacskámra, aztán újra felnevetek. Ha örülök tényleg ilyen hülye vagyok? Igen Gergőke, elmegy az eszed. Na, köszi. Amúgy miért beszélek magammal? Mert hülye vagy? Ezt fejezzük be, még a végén azt hiszem, hogy skizofrén vagyok, ami természetesen nem igaz. Vagy mégis? Csitt!
 - Hát igen... Nem akarok börtönbe kerülni! Azt mondják az Azkaban retkes hely és tele van nagyon csúnya emberekkel. - mondom halál komolyan a Domcsinak. - Én szeretem a telet, csak már sok. Imádok korizni, hóembert, hóvárat építeni, hócsatázni, meg szánkózni. Tök jó dolgok. Óó, milyen csapatban játszol? Én a Golyóálló Griffek-nél vagyok fogó. Imádom őket. - mesélek a csapatról. Tényleg jó fejek a többiek, bár a Zoller Robi túúúúl... rellonos. De amúgy minden szupcsi!
 - Oké. - próbálok valami értelmetlen fejet vágni. - Ezt hogy érted? - ekkor megjelenik a fejem felett a kis villanykörte. - Jaaa... Nyugi, én nem ítélem el a sárvérűket, akarom mondani a mugliszármazásúakat. Szerintem a muglik nagyon cukik. Sokáig éltem velük. Én félvér vagyok.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 6. 19:40 Ugrás a poszthoz

Lyra nénje

Ahogy igyekeztünk az első szintre, csakúgy megszokásból megfogtam Lyra kezét, ám ő elengedte az enyémet.
 - Igaz, de nem vagyunk annyira idegenek. - jegyzem meg. Ha már nem foghatom a kezét, közelebb húzódom hozzá. Lehet ennek sem örül, de ilyen vagyok. Amúgy félreértés ne essék, nem direkt csinálom. Ha egyszer sikerült elérnem, hogy egy rellonost megnevettessek, akkor nem rontom el.
Pár perc alatt felérünk az erkélyre, ugyanis ez az ajtó van a legközelebb. Miután besétálunk helyet foglalok az egyik széken és egy ideig az eget bámulom, aztán a tekintetem Lyrára szökken. Beszélni kezdek.
 - Hmm... Értem. - egyelőre ennyit mondok, mert ezzel a kijelentéssel nem tudok mit kezdeni. De biztos van valami oka, hogy ilyen lett. - Lyra - kezdem - biztos nem így születtél. Valaminek történnie kellett, hogy ilyen lettél. - mondom lesütött szemmel. Nem akarom látni, hogyan néz rám az előttem ülő. Biztos villámokat szór a szeme, hiszen ez nem rám tartozik. Lehet ez neki fájópont, vagy mit tudom én. Inkább felállok és ásítok egyet. Nem akarom, hogy rosszabbra forduljon a helyzet.
 - Khm.. azt hiszem én megyek aludni. Jó éjt! - mondom kedvesen, aztán puszit nyomok az arcára. Remélem nem lesz ettől mérges. Kisétálok az erkélyről és míg be nem lépek a navinébe, Lyrán jár az eszem. Amikor beérek a Kan kéglibe bevetem magam az ágyba és már nyomom is a szunyát-
Jó nap volt ez a mai.

//Köszönöm a játékot^^//
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 12. 10:46 Ugrás a poszthoz

Maxiee Grin


Igen, természetesen örülök annak, hogy lett egy kis tesóm, de... furcsa a helyzet. Eddig mindenki azzal foglalkozott, hogy velem mi van, merre vagyok stb. Ám most kicsit lazult a szíj, mert Vincent és Janey csak a kicsivel van elfoglalva. Valahogyan magamra kell hívnom a figyelmüket, ezt pedig csak a viselkedésemmel tudom elérni. Ezért arra gondoltam, hogy lelátogatok a faluba. Ám nem hazafelé fogom venni az irányt, hanem a kocsmába. December óta gyakran látogatom meg azt a helyet. Általában mikor belépek, kicsit félek, mert én vagyok a legfiatalabb és ott nagy emberek vannak. Még a végén elrabolnak. Remélem lesz ott egy ismerősöm, aki rendel nekem a vajsörnél kicsit erősebbet mindig csak azt a vajas cuccot iszom. Valamit újat is ki kéne próbálni.
Gyorsan magamra öltök egy hosszú farmernadrágot és egy piros kockás inget. Tudom, hogy az a hely milyen szutykos, de általában így öltözködöm. Kivágtatok a Kankégliből, ahol már csak ketten lakunk, mert Endre végleg elköltözött. Hiányzik, de majd lesz másik haverom. Vagy nem. Próbálok halkan lépkedni, el ne kapjon egy prefektus, mert mostanában mindig náluk kötök ki. Először az egész rellonos prefektusi gárda, aztán csak Lyra. Köszönöm, most nem kérek belőlük.
Pár perc alatt kiérek az udvarra, szerencsére nem futottam össze senkivel. Igazi mázlista vagyok. A Hold már az égen ragyog a csillagok között, igazán szép látvány. Átsétálok a kapun és sietős léptekkel a kocsma felé igyekszem. Kissé fázom egy szál ingben, de már nem kell sokat sétálnom, hogy megérkezzek a célomig. Nos, meg is jöttem.
Belépek az ajtón és a szemem egy  fekete hajú, idősebb srácon akad meg. Már ismerem valahonnan. Hm... ó igen! Pontosan innen, ezen a helyen találkoztunk. Helyet foglalok az előtte lévő széken.
 - Cső! - köszönök. - Nem rendelnél valami erősebbet a vajsörnél? Tudod, még nekem még nem adnak ki olyan italt. - vigyor.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 12. 19:49 Ugrás a poszthoz

Maxie

Ezt a helyet még mindig utálom, mert nyomasztó, büdös és nem is nekem való. Legalábbis a régi Gergő nem szerette, de az újnak bejön. Igen, azt hiszem ideje változtatni a stílusomon. Elég volt a jó fiúságból, ideje kipróbálni, hogy milyen rossznak lenni. Belekeveredni minden bajba, visszapofázni a szülőknek és tanároknak. Biancának biztos bejönne az új énem, úgy hallom, hogy mostanában inkább a rossz fiúkat keresi, hát akkor meg is kapja.
Ahogy belépek a kocsmába ugyanaz a szag fogad, mint az első alkalommal. Phúj, ki nem állhatom, de meg lehet szokni. Körbenézek és megpillantok egy ismerős arcot. Rögtön odamegyek hozzá és helyet foglalok az előtte lévő széken. Fekete haj, barna szemek, fehér bőr, csőnadrág. Ez csakis Amira Loveguard ikertesója lehet, Maximilan. Mindkettőhöz volt már szerencsém, és valamiért Max szimpatikusabb. Ugyan miért? Pff...
Olyan, mintha nem is Lasch Gergely beszélne. Ő sosem mondana olyat, hogy: Csá. És az a Gergő sosem kérne vajsörnél erősebbet. De hé! Az a fiú eltűnt!
 - Nem vagy idegen, ismerlek. Te vagy Max, Mira iker vagy. Engem Gergőnek hívnak, még télen találkoztunk itt, de azóta eltűntél, én pedig már megváltoztam. - újabb vigyor. Nos ez a megváltozás csak pár napja történt, úgyhogy kicsit füllentettem, de mindegy. - Jól gondolod. De kit érdekel? Most vagyok fiatal, nem? - hátradőlök. Ha ez a srác nem fog valami erőset rendelni, akkor bizony mást kell keresnem. Bár ő van olyan bátor, hogy megteszi, pedig tudja ki a nevelőanyám. Ha meg nem, az az ő baja. A lényeg az, hogy igyak valami erősebbet a vajsörnél.
Ekkor megjelenik a csinos pincérnő és Max rendel egy tequila-t. Még soha nem ittam olyat, de azt mondják, nagy erős. Hmm... kíváncsi vagyok. Amíg nem jön vissza lány csak Maxet bámulom, Tök jó lenne tudni, hogy most mi van a fejében. Azt akarja, hogy itt essek össze, vagy azt azért nem. Mindegy is. Megjön a pincér ezért felegyenesedek. Jön a következő kérdés.
 - Óóó, majd most kiderül. - vigyor. Fogom a kis pohárkát először megvizsgálom aztán az ajkaimhoz emelem. Hajaj... és ekkor gyorsan lenyelem. Égeti a torkom, nagyon. De nem mutatom ennek a jelét. A második vagy a harmadik pohárnál már biztos nem fogom érezni.
 - Még! - várom, hogy újra töltse a feles poharat.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 15. 19:36 Ugrás a poszthoz

Max és Mira Tongue


Szemeimmel gyorsan körbepillantok a helyiségben, még a végén itt van Janey, aminek nagyon nem örülnék. Mikor először jártam itt, rögtön elkapott. De nincs itt egyetlen egy ismerős arc sem. Szerencsére. Csak kizárólag Max, akivel igazából a semmiről beszélgetünk. Bár nem is azért jöttem ide, hogy dumáljak, hanem hogy kirúgjak a hámból. Vagy valami ilyesmi...
 - Szerintem ez nem túl sok információ. Bár a húgod nem a kedvencem, nemrég megbüntetett, amit csináltam meg, így levontak a házunktól öt pontot. Bah... pedig még év elején sokat szorgalmiztam, de már úgy vagyok vele, hogy minek a házkupa? - árulom el a srácnak. Jó, nem teljesen úgy van, ahogy én azt állítottam. Mert igen, izgat az, hogy miénk lesz-e a kupa vagy sem. Úgyhogy azt hiszem egyszer-kétszer beküldök egy-egy feladatot. Bár... majd csak akkor, ha kedvem lesz hozzá. - Nyugodtan mondd ki, felszívódtál. - mosolygok Maxre. Elhiszem, hogy nem akart emberekkel érintkezni, néha nekem is vannak ilyen érzéseim. Főleg mióta szakítottam Biancával. Nem tudok úgy odamenni hozzá, hogy nen nyomjak az arcára egy puszit. Pedig muszáj lesz megszoknom, hogy külön utakon járunk, de én nem fogom feladni. Én nagyon szeretem őt, de míg nem járunk, simán járkálhatok kocsmába stb. Mert akkor nem kell attól tartanom, hogy elhagy.
Viszont azon, amit Maxie mond, kicsit meglepődök. Mi van?!
 - És aztán? Ő is egy ember, nem különb a többitől. Maximum leátkozza a fejed, ha meglát itt minket. Ám ha ügyesek vagyunk, nem lesz baj. - kacsintok. De, bizony, baj lesz. Mert az anyám nem hülye és így vagy úgy rá fog jönni, hogy én mit csináltam a kocsmában, aminek nem lesz jó vége. Nem lehet rosszabb, mint múltok úgyhogy nem félek tőle. Miért is félnék az anyámtól? Cöh... ez hülyeség.
Ekkor a fiú rendel egy kis tequilát. Vajsörnél erősebbet még életemben nem ittam, úgyhogy most kiderül mennyire bírom az alkoholt. Mikor a pincérlány kihozza az italt és a két kis pohárkát Maximilan tölt egyet magának és egyet nekem. Először megvizsgálom a feles pohárban lévő folyadékot, majd lehúzom. Nagyon furcsa íze volt, nem is tudom elmondani. Próbáltam nem mutatni azt, hogy nem bírom a cuccot, mert a végén nem kapok többet. Pedig 14 évesen pont erre van szükségem, nem?! Miután megmondom Maxnek, hogy nekem_kell_még_tequila, egy lány lép a srác mögé. Ez a lány nem más mint a testvére, Amira. Már csak ez hiányzott... Legszívesebben jó hangosan elküldtem volna a fészkes fenébe, de uralkodnom kell magamnak, mert tisztába vagyok azzal, hogy úgy fogok viselkedni, akkor nagy bajban leszünk mind a ketten. Max leülteti magam mellé, megforgatom a szemeimet. Majdcsak kibírom.
 - Bizony, így van. - mosolygok a lányra. Ám ez nem az igazi mosolyom, inkább olyan grimasz volt.
 - Legyen, ha nem töltesz nekem, akkor majd én. - mondom Maxnek, majd megszerzem magamnak az italt. Töltök a pohárkába, majd lehúzom és megint és megint és megint és megint. Már nagyon furcsán érzem magam, furcsán is látok. Azt hiszem kidobom a taccsot, de nem, nem szabad.
Nagy nehezen felállok és felállítom Maxet is.
 - Gyereeee, paccccigolllni, akharookhh!!! - ezt követően pedig felugrok a hátra. Hajaj, mi fog még történni ma este?!
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. május 15. 20:03
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 17. 18:22 Ugrás a poszthoz

Igazgató úr


Igen, tisztában vagyok azzal, hogy mostanában milyen bunkón viselkedem. Janey-vel úgy beszélek, mintha egy rongy lenne, az órákon levelezek társaimmal és az edictumba olyan cikket írtam Vécsey professzorról, amilyet nem lett volna szabad. Legalábbis az utolsó mondatot nem kellett volna odakaparnom. Úgy viselkedem, akár egy rellonos, a nevelőanyámnak hazudok, adom a nagyfiút, pedig nem is vagyok az. Ez is egy álarc a sok közül, csak az a gond velük, hogy sosem tudom magamon tartani őket. Általában leveszem magamról és meglátják a törékeny fiút, aki szánalmas és mindenki csak sajnálja őt, mert a szülei és a nagyszülei nem élnek a nevelőanyja pedig öngyilkos lett. De én többé nem akarok ilyen lenni, nincs szükségem senki sajnálatára. Ám a dolgok addig fajultak, hogy maga az iskola igazgatója, Gróf Wickler György felhívatott magához. Teljesen lefagytam mikor megkaptam tőle az üzenetet. Vele normálisan és tisztelettudóan kell beszélnem, különben repülök innen, vagy ki tudja... Bár kit érdekel, van ennél jobb suli is. A francba, ez azért érdekel.
Magamra húzom a fekete csőnadrágom és a fehér hosszú ujjú pólóm. Előkeresem a talárom és azt is gyorsan magamra öltöm. Bemegyek a fürdőszobába végig nézek a felszerelésemen. Veszek egy nagy levegőt és kifújom. Jó lesz ez, nem lesz semmi baj, Gergő. Bár kételkedem abban, hogy normális hangnemben tudnék beszélni az igazgatóval. Pedig neki olyan rangja van, amilyen ebben az iskolában másnak nincs. A férfi nem csak egy egyszerű tanár, szóval kontrollálnom kell magamat, különben repülök, az biztos. Viszont az idős férfi előtt nem törhetek meg, nem szabad elmondanom, hogy miért is csinálom ezt. Bár már sok mindenki hallotta, csak az összes ismerősöm nem veszi észre. Puszilom a fejüket. Még egyszer végig nézek magamon, majd elindulok. Hajrá én!
Egész lassan megyek, hogy végig tudjam gondolni, majd mit mondok a "főnöknek." Nem lesz egyszerű, nagyon nem. A szívem már a torkomban dobog, de kívül azt mutatom, hogy laza vagyok. Hajaj. Végül megérkezem. Ó, túl kicsi ez a kastély. Istenem, most segíts!
Az ajtó elé lépek és kopogtatok.

ruha
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 19. 14:21 Ugrás a poszthoz

Vincent


Újabb nap, újabb elviselhetetlen órák. Vasárnap van és nem mehetek be a kastélyba, mert ma nincs órám és Janey itt tart, mint valami állatot. Legszívesebben kitörném az ablakot és elszöknék innen, de nem vagyok olyan marha, hogy ezt megtegyem. Tisztában vagyok azzal, hogy Janey sokkal, de sokkal erősebb nálam és nem buta. Szóval semmi értelme megszökni, mert rosszabbul fogok járni. Ezért egész álló nap az új szobámban voltam. Nem rég lett kész a házunk és máris berendezkedtünk. Nagyon szép és óriási ez a villa. Tegnap hallottam, hogy anya és apa veszekedtek. Nem voltam kíváncsi a vita tárgyára, úgyhogy mikor reggel Janey hozott nekem egy kis reggelit, meg sem kérdeztem, hogy mi történt. Komolyan, olyan, mintha egy rab lennék, aki megölt valakit ezért nem mehet sehova. Pedig csak beszóltam a tanáraimnak, Janey-vel nem beszéltem túl szépen és tilosban jártam, ja és kocsmáztam, amire a mai napig nem emlékszem. Valamiért nem is akarok, ki tudja miért.
Még a délelőtt folyamán egy bagoly kopogtatott az ablakomon, ezért kinyitottam azt. A kis állat lábán egy levél volt. Levettem róla a papírt, majd elolvastam. Vincent volt, beszélni akar velem, ezért arra kér, hogy négy órára legyek a minisztériumban. Még sosem látogattam meg őt a munkahelyén. Mindig csak elsétáltam a nagy épület előtt. Hát, most be kell mennem. Mikor Janey legközelebb jött engem ellenőrizni megmondtam neki, hogy négy előtt még engedjen ki, mert el kell mennem a minisztériumba. És nem, nem azért, mert valami rosszat csináltam, hanem azért, mert Vincent megkért rá. Janey beleegyezett.
Hamar eljött a négy óra, addigra már fel is öltöztem. Fekete térdnadrág és egy fekete póló a mai öltözékem, ahhoz pedig egy sötétebb színű cipő párosult. Janey kinyitotta az ajtót én pedig lassan lesétáltam az emeltről. Van tíz percem, az bőven elég. Most lenne arra alkalmam, hogy elmenjek, de úgyis elkapnának. Anya is megmondta, hogy egy lépéssel mindig előttem fog járni. Nos, ebben nem kételkedem. Mikor kiléptem a házból, úgy éreztem, hogy szabad vagyok, legalábbis tíz percre. Most szívok egyet a friss levegőből, majd sietős léptekkel haladok tovább a nagy épület felé. Pár perc alatt odaérek. Belépek és rögtön egy csinos nő fogad engem. Ja, persze, a titkárnője... szóval ezért nem jár haza.
 - Igen, én lennék. - mondom félvállról, miközben végig mérem a titkárnőt. Hajajjaj, ha Janey látná... Felsétálunk a lépcsőn és közben minden próbálok alaposan szemügyre venni. Vincent igen szép helyen dolgozik. Mikor megérkezünk Isa bekopogtat és várjuk, hogy apám beszólítson minket. Miután ez megtörténik belépek és a nő egyedül hagy minket.
 - Mit akarsz? Apám... - mondom gúnyosan az utolsó szót.
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. május 19. 14:21
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 19. 18:33 Ugrás a poszthoz

Douglas Grin


A mai napomra egyáltalán nem mondhatnám azt, hogy csúcs szuper volt. Kiderül, a büntetésem jövő héttől az lesz, hogy hétköznaponként nem tehetem ki a lakásból, csak akkor, ha a könyvtárba megyek. Ja és mindenhova el fognak kísérni, nehogy elmenjek. De ha ez nem lenne elég, akkor hétvégenként kiképző táborba fogok menni, ahol fegyelmet fogok tanulni. Azt, persze... Utálom őket, utálom az összeset. Janey-t, Vincentet, Brigettet, az ikreket és azt a kis taknyos Tristant is. Hagyjanak engem végre békén. Ha ennyire meg akarnak szabadulni tőlem, akkor tegyenek ki a házból, szívesen beköltözöm a suliba. Amúgy sem volt nekem szükségem családra, elég volt eddig, most már van hol laknom. De komolyan, még mindig nem tudom felfogni. Annyira, de annyira mérges vagyok, azt sem tudom, mit csináljak, Leginkább felülnék a vonatra és nem jönnék vissza többé. De az nem megoldás. Megmutatom Janey-éknek, hogy rajtam semmi nem fog már segíteni, hiába próbálkoznak. Akár 18 éves koromig is eljárok minden hétvégén abba táborba, csak nekem legyen igazam. Szerintem most nem tudják, hogy mennyire gyűlölöm őket és ez már nem fog változni. Ugyanolyan fogok maradni, nem érdekel, hogy még 4 éven keresztül azt kell majd csinálnom.
Mivel ma még szabad vagyok, úgy döntöttem, sétálok egyet és ezt be is jelentettem Janey-éknek, mielőtt még megátkoznának. Azt is hozzá tettem, hogy csak a tavacskához megyek és ha akarnak nyugodtan kövessenek, mert már úgy is mindegy. Végül nem jöttek utánam. Én az előttem lévő kavicsokat rugdosom, miközben a tóhoz igyekszem. Mivel nincs kedvem bemenni a kastélyba az alagsori medencéhez, úgy döntöttem, a tóban fogok fürödni. Úgyis meleg van. Pár perc alatt meg is érkezem. Leveszem a lábamról a zoknim és a cipőm. A pólómat is lehúzom, majd beleugrok a vízbe. Hm.. azért hidegebb, mint gondoltam.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 19. 21:08 Ugrás a poszthoz

Doug


Valahogy ki kell eresztenem a dühömet és egy jó megoldást sem tudok. Mivel a pálcámat elvették a szüleim még megátkozni sem tudok senkit. Ezért úgy döntök, hogy leugrok a tóhoz és úszok egyet. Tudom, bemehetnék a kastélyba is, mert ott van az alagsori medence, de nem akarok összefutni egy tanárral sem, főleg az edictumos cikk után. Vécsey professzor úrról nem írtam szép dolgokat, de nem bántam meg. Viszont miatta mehettem az igazgatóhoz. Biztos lehet benne, hogy mostantól kizárólag róla fogok írni, mérget vehet rá. Legalább így megtudom támadni. Legfeljebb azt mondom, hogy azt a cikket nem írtam. Mert elméletileg senki sem tudja, hogy ki írja a cikkeket, mert álnéven vagyunk. Bár a tanárok lehet tudják... mindegy.
Pár perc alatt megérkezek a tóhoz. Utoljára szeptemberbe voltam itt. Nos, akkor belezuhantam a tóba, szóval nem volt a legjobb napom. Még szerencse, hogy Janey megmentett. Janey... fúj. Bárcsak ott hagyott volna a vízben, akkor mehettem volna Lola után, mindenki jobban járt volna, legfőképp én. Tehát leveszem a cipőm, a zoknim és a pólóm, elvégre úszni jöttem. Eztán bele is ugrok a vízbe. Kissé hideg, nem olyan, mint az alagsori medence. Mikor feljövök a felszínre békákat pillantok meg. Mindig is szerettem azokat a kis nyálkás csúnya zöld színű lényeket. Olyan kis aranyosak, mintha az egyik tanárt látnám. Ekkor hangokat hallok. Ó, pedig már azt hittem, hogy végre egyedül lehetek. Már épp készülök leordítani a fejét annak, aki közeledik. Ám meglátom, hogy az a valaki egy kislány. Még az sem zavar, hogy kavicsokkal dobál. Végig mérem, majd elgondolkodom. Nemrég még én is ilyen voltam, milyen jó is volt. Úgy éreztem nem voltak szabályok és a vér szerinti szüleimmel lehettem. Bárcsak visszautazhatnék az időben. Akkor nem hagynám, hogy édesanyám és édesapám meghaljon. Akkor nem kéne itt lennem, hanem velük élnék. Egy könnycsepp gördül le az arcomról. Ekkor megjelenik egy férfi, aki gondolom az apukája.
 - Nem. - nevetek. Napok óta most nevettem igazán először. Olyan jó érzés. Kimászok a vízből és felveszem a pólóm. Odamegyek a kislányhoz, majd megszólalok:
 - Szia a nevem Gergő. Téged hogy hívnak? - mosolygok kedvesen.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 22. 19:55 Ugrás a poszthoz

A Polgármester Úr Rolleyes


Még mindig nem tudom elhinni, hogy szombaton egy katonai táborban leszek. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy a nevelőszüleim hogy utálhatnak ennyire. Ja, persze, azt hiszik, attól majd fegyelmezett leszek. Egy nagy frászt. Különben miért nem engedik, hogy éljem a saját életem. Ők is voltak fiatalok, megérthetnék ezt. De nem, nekem szenvednem kell. Viszont abban biztos lehetnek, hogy életem végéig utálni fogom őket, az 100%. Mi a francért vettem fel egyáltalán Vincent nevét? Miért kötődtem hozzá annyira, hogy a vezetéknevem Leroy legyen? Istenem, olyan hülye vagyok. Bárcsak visszacsinálhatnám az egészet és Janey nem szeretett volna meg ennyire, vagy épp fordítva.
A mai napom fénypontja pedig az volt, hogy elkéredzkedtem a könyvtárba. Természetesen az "anyám" beleegyezett. Viszont megkérte Brigette-t arra, hogy figyeljen rám és a könyvtárban is velem legyen. Most már tényleg ennyire nem bízik bennem? Tudhatná, mostantól nem fogok meglógni, mert úgyis megtalál és végem van, mint a botnak. Nem, engem követnie kell az egyik családtagnak. Végül Brigette-t elküldtem melegebb éghajlatra, ám ő csak maradt, az egyik könyvespolcnál nézett engem. Ez már komolyan felháborító.
Pár nappal ezelőtt újra választották a polgármestert, aki az ismerősünk, Nate bácsi lett. Örültem neki, mert őt tényleg szeretem, kedves és biztos vagyok benne, hogy nem küldene el katonai táborba. Ezért még ma megkértem Janey-t, hadd látogassam meg a minisztériumba Nate bácsit. Azt mondta, csak akkor, ha lejelentkezek Vincentnél. Én mosolyogva közöltem vele, rendben, jelentkezek. Viszont a hangomból érződött az utálat. Bah, hányok ettől az egésztől. Egy laza, kék színű, egyszerű farmerben és egy farmerkinézetű ingben indulok el otthonról. Az utcán végig a földet bámulom. Nem akarok felnézni, mert akkor mindenki látná a vörös fejem, ugyanis annyira mérges vagyok. Legszívesebben leátkoznám az egész "családom" de úgyis én veszítenék. Pár perc alatt megérkezek. Belépek a nagy épületbe, ahol még csak egyszer jártam. Gyors léptekkel igyekszem az első emeltre, ugyanis ott van Nate irodája. Megállok az ajtó előtt és kopogtatok, itt kell lennie.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 24. 22:44 Ugrás a poszthoz

Nicol néni Rolleyes
A katonai tábor
2013. 05. 25.



A mai nap volt életem legeslegrosszabb napja, egyszerűen rémálom volt.
Janey már felkeltett reggel ötkor, ugyanis ma volt az első nap az iskolában a katonai táborban. Pedig azt hittem, hogy ezzel csak fenyegetett, ezért próbáltam kicsit kedvesebb lenni, mosolyogtam és... asszem ennyi. Ezen kívül nem csináltam semmit. Nem mozdultam ki a szobámból, szót fogadtam, vagyis... igazából nem. Olyan voltam mint eddig, flegma és paraszt. De álmomban sem gondoltam volna, hogy tényleg elvisznek engem Pestre abba táborba. Tehát nagy nehezen felöltöztem és hopponáltunk egyet, amit még most is utálok, fáj tőle a fejem. Mondjuk nem értettem, miért kellett engem felkölteni 5-kor, ha hopponálunk, de mindegy. Janey biztos számított arra, hogy csak nehezen fogok felkelni. No, mindegy. Hamar megérkeztünk az egyik varázslónegyedbe. Mikor onnan kiértünk fogtunk egy taxit és azzal száguldottunk egészen a táborig. Egész úton unott fejet vágtam, úgy tettem, mint akit nem érdekel, Pedig belül nagyon is érdekelt, hogy mi is lesz velem. Kicsit féltem, hogy mégis milyen lesz az egész. Ha ott egy rossz szót szólok, vagy bármi olyat teszek, amit nem kéne, akkor tuti, hogy olyan büntetést kapok, amit egy életre nem felejtek el. Nem kell velem ismertetni velem az ilyen táborokat, eltudom én őket képzelni. Nem kellett sok idő, hogy megérkezzünk. Kiszálltunk a taxiból és Janey a sofőrnek adott egy kis pénzt, aztán már csak be kellett mennünk. Az "anyám" beszélgetett kicsit a tábornokommal. Nagyon félelmetesen nézett ki. Nagy ember volt és erős, irtó izmos karjai voltak. Na, ha ő lever engem, akkor nekem végem van, az biztos. Itt nem nagyon számít az a kis edzés, amit Ifenssel csináltam. Miután felvettem a terepszínű ruhám visszatértem a tábornokhoz. Janey már elment. Sorakoznunk kellett. Én is kihúztam magam és próbáltam nyugodtan nézni előre. A nagy bácsi hangosan beszélt, szinte ordított. Kezdődött az egész kiképzés. Sárban kellett másznunk, - azt utáltam a legjobban, mert a pofám is saras lett - sok fekvőtámaszt kellett csinálnunk és át kellett mászni egy falon stb. Nagyon durva volt, alig lehetett pihenni, sőt... Néha le is ordította fejem. Már majdnem visszaszóltam neki, de rájöttem, hogy ő nem Janey, úgyhogy befogtam a szám és csináltam tovább. Egy rendes srácot sem ismertem meg itt, ezért csak a feladatra tudtam koncentrálni. A legfélelmetesebb pedig az volt, hogy az egész területet beton vette körül, úgyhogy nem láttam semmit.
Végre eljött a hat óra, ami a kiképzés végét jelentette. Még egyszer sorakozni kellett, aztán - végre - az utunkra engedett a férfi. Gyorsan visszaöltöztem és már el is tűztem onnan. Egy perccel sem akartam tovább maradni. Janey mondta, hogy most Nicol néni jön értem, úgyhogy meg kell várnom. Az arcomról nem tudtam levakarni a sárdarabokat, csak néhányat sikerült, úgyhogy mocskos arccal várom "anyám" barátnőjét.
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. május 24. 23:05
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 31. 19:12 Ugrás a poszthoz

Bünti Rolleyes


Nem, nem és nem. Nem akarom ezt tenni. Leroy Lasch Gergely vagyok, a falu bikája, a tökéletes és gazdag Leroy házaspár gyermeke. Ezt nem érdemlem, nem szabad megtennem. Hogy fognak így rám nézni a diáktársaim?! De muszáj megtennem, a francba már! Így is miattam vontak le 10 pontot a háztól, mert kétszer nem csináltam büntit. De nem akarooooom.
Hát ilyen ideges is régen voltam már. Fel kell sétálnom a nagyterembe és dicsőítenem kell a rellont meg a Loveguard tesókat. Ez az egyik olyan dolog, amit soha, de soha, de soha nem fogok megtenni. Ám sajnos muszáj, ha nem akarom az egész navinét magamra haragítani. Nem lesz jó, de muszáj megtennem. Ordítani akarok!
Egy fehér pólóban lépek ki a szobámból, amelynek az elejére egy I love Rellon a hátuljára pedig egy I love Amira és Max felirat villog nagy zöld betűkkel. A kezeimet ökölbe szorítom, mert most legszívesebben leátkoznék mindenkit, aki lát engem. Az összes nevet. De majd meglátjuk, hogy mi lesz a végén, csak érjen véget az a két óra.
Sajnos nem sok idő kell, hogy megérkezzek a nagyterembe. Nenenene.... Ahhj... Kinyitom az ajtót és belépek rajta. Egy mosolyt erőltetek az arcomra és elsétálok a középső asztal közepéig. Először rálépek a székre, majd az asztalra. Ránézek a diákokra, majd kezdem a beszédem.
 - Nos, mit is mondhatnék... A rellon egy csodálatos ház, ahová csodás emberek járnak. Az összes egy nagy troll... akarom mondani imádni való, aranyos és csudijók. Ám az összes zöld közül kiemelkedik két diák, akik testvérek is. Az elbűvölő démon, Amira Loveguard, aki nagyon gyönyörű. Testvére pedig Maximilan Loveguard egy görög félisten. - azt hiszem egyelőre jól csinálom...
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 31. 19:44 Ugrás a poszthoz

Nate bácsi


Mostanában elgondolkodom azon, hogy mégis mi a francért kerültem én Janey-hez, vagy Lolához? A legjobb az lett volna, hogy mikor megérkezem, akkor egyből bemegyek a suliba, hátha befogadnak. Hogy lehettem ekkora hülye? Legalább a magam ura lehetnék, de nem, nekem szükségem van a szülőkre. Egy frászt! Legszívesebben elsétálnék innen és visszamennék Gyöngyösre. Ám tudom, hogy percek alatt megtalálnának Vincenték, és akkor nem tudom mit tennének. Lehet mindenféle átkot rámküldenének. Legalábbis Janey-ből kinézem. Bárcsak máshogy alakultak volna a dolgaim. Egyáltalán miért foglalkoznak az én életemmel? Nekik is van sajátjuk és mégsem kérdezgetem tőlük, hogy mit csinálnak. Nevetséges. Alig várom, hogy betöltsem a 18. életévemet és akkor a magam ura lehetek. De az még 4 év. Hogy fogom én kibírni. Mellesleg az egész úton nálam volt egy kis tálca, amin csokis sütik voltak. Janey készítette és gondoltam hozok egy kicsit Nate bácsinak, mert én olyan kis cuki vagyok.
Pár perc alatt megérkezem a minisztériumba. Először is benézek Vincenthez és unott arccal lejelentkezek nála. Eztán lesétálok az első emeltre és megkeresem Nate irodáját. Nem kell sok idő, hogy megleljem, hiszen rá van írva az ajtóra: Polgármesteri iroda - Nathaniel Aaron Loughlin. Kopogtatok, ahogy tanították, majd megvárom, hogy a férfi beszólítson. Így is történik. Kinyitom az ajtót, majd gyorsan behajtom.
 - Heló Nate bácsi! - mosolygok kedvesen. Közelebb megyek hozzá és elé helyezem a tálcát, ami le van takarva, nehogy útközben rászálljanak a legyek és más bogarak/rovarok. Kezet rázok vele, ahogy a felnőtt férfiak szokták.
 - Milyen itt lenni? - teszem fel a kérdésem. Nem akarom rögtön letámadni  a nagy kérésemmel.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 31. 23:17 Ugrás a poszthoz

Nicol néni


Ide_többé_nem_fogok_visszajönni. Ezt már eldöntöttem. Valahogy változtatnom kell a viselkedésemen és elhitetni Janey-vel, hogy ugyanaz a Gergő vagyok, aki kis cuki és nem csinál semmi rosszat. Mondjuk ezek után elég nehéz lesz ezt elérni. Janey pedig nem hülye, észreveszi, ha átvágom, úgyhogy ennyi. Nincs is kedvem "visszaváltozni" azzá, aki voltam. Jobb ez az új Gergő, szerintem mindenkinek jobban tetszik. Kivételt képeznek persze a tanárok és a szüleim, de ők nem is számítanak annyira... Már azon is gondolkodtam, hogy mi lenne, ha eltanácsolnának a suliból? Igazából nem tudom. Lehet Janeyék kitennének, vagy megkérnék az igazgatót, hogy fogadjon vissza. Tudja a halál, de ha így folytatom, akkor lehet ez be fog következni. Na, az azért tényleg durva lenne.
Alig vártam, hogy végre vége legyen ennek a napnak. A tábornok, - vagy mi - nagyon ijesztő és nagyon hangosan tud ordítani. Úgy érzem teljesen megsüketültem. Az egész testem szutykos, mert ma kb. csak a sárban másztunk, meg mindenféle megerőltető feladatot csináltunk. Bah, teljesen kész vagyok. Haza akarok menniiiii!! Vagyis a suliba, ott ezerszer jobb, mint otthon.
Amikor vége van fáradtan kikullogok és nekidőlök a falnak. Istenem! Meddig kell még idejárnom? Nem fogom ezt bírni. De Janeyék előtt azt kell mutatnom, hogy még mindig mekkora vagány vagyok, nem szabad, hogy elérjék azt, amit akarnak. Most nekem kell győznöm. Milyen nagy szerencse, hogy most Nicol jön értem, így nem kell látnia Janey-nek a fáradt és koszos fejem. Anyám barátnőjét tényleg nagyon szeretem, ő tuti nem tenné ezt velem.
Nem kellett sokat várnom a szőke nőre, hamar megjött. Mikor közelebb ért hozzám nevetni kezdett. Megforgattam a szemeimet, majd én is elmosolyodtam. Tényleg viccesen festhetek.
 - Ez igazán kedves. - nyújtom ki a nyelvem. - Óó... csodás. - hangomban érződött az irónia. - Soha többé nem akarok ide visszajönni. Te ezt megtennéd a gyerekeddel? - kérdezem, miközben elveszem a vizet.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. június 3. 20:38 Ugrás a poszthoz

Bál - Celeste


A kastélyban sokszor volt már rendezvény, amiken általában jól éreztem magam. Ám most egy teljesen más ünnepségnek nézünk elébe, a mai este a Mágustusa nyitóbálja lesz. Természetesen izgatott vagyok, mert itt hirdetik ki, hogy ki jut be a tusára. Nagyon remélem, hogy köztük lesz, hiszen sok mindent megtettem, azért, hogy bekerüljek a bajnokok közé. Azt a napot nem sorolnám életem legjobb napjai közé. Ha pedig bejutok, kíváncsi lennék, hogy kik lennének az ellenfeleim, biztosan sok rellonos jelentkezett, ők tuti nem hagynák ki, hogy megnyerjenek valamit. Ú, tényleg, milyen jó érzés lehet ott állni győztesként. Beleírnám magam a történelembe, bár, ha így folytatom, akkor a csínytevéseimmel is sikerülni fog. Bár ha valóban bekerülök, akkor bírni fogom? Igen, most itt van a nagy vagány Gergő - legalábbis én ezt gondolom magamról - de ez csak kívül látszódik. Belül még ugyanaz a kisgyerek vagyok, csak éppen most nem azt az arcomat szeretném mutatni. Lehet az első fordulóban kiesnék. Ám lenne az egésznek egy jó oldala: nem kellene a katonai táborba járnom. Mondjuk Janey-től az is kitelik, hogy ugyanúgy el fog engem vinni oda. Gyűlölöm azt a helyet, de megpróbálom ezt nem tudtára adni Janey-nek. Bár, szerintem látszik az arcomon, mikor hazaérünk, hogy majd meghalok. Leszívja az a 12 óra az összes energiámat. A legrosszabb az egészben, hogy egy normális ember sincs ott akivel beszélgetni lehetne. Mondjuk ha ott megszólalok, akkor végem. Annyi fekvőtámaszt kell csinálnom öklön - és rendesen -, hogy csak na. Majd ki köpöm a belem, de muszáj elvégeznem.
Szóval visszatérve a nyitóestre. Nem tököltem sokáig azzal, hogy mit vegyek fel. Egy fekete csőnadrágot, egy ugyanilyen színű inget és egy szürke öltöny mellényt öltöttem magamra. A mostani stílusomat igen tükrözi ez az összeállítás. Nem találtam az estére partnert, de talán jobb is így. Majd felkérek valakit táncolni és már meg is van, hogy ki lesz az. Hát Bianca, amúgy is beszélnem kell majd vele, remélem eljön. Még egyszer beállok a tükör elé, aztán elindulok. Igaz, hogy ez egy nagy esemény, de a hajamat most sem fésültem meg. Ugyanolyan kócos, mint szokott lenni mindennap. Halk léptekkel sétálok a folyosókon. Sok diákkal összefutok, akik biztosan az ünnepségre igyekeznek, mert gyönyörű ruhában vannak. Ekkor meg is érkezem, belépek a nagyterembe. Ilyen szépnek még soha sem láttam, talán a szilveszteri bálon volt ilyen csodálatos. Rögtön odamegyek a Navinés asztalhoz és várom, hogy történjen valami. Mindenki beszélget mindenkivel, így én is beszállok a csevegésbe. Ám ez nem tart sokáig, ugyanis a kedves igazgató úr megszólal. Mindenki elnémul és minden szem Wickler-re mered. Cöh... Először köszönti a megjelent diákokat és tanárokat, aztán mond pár dolgot és bemutatja a vendégeket. Két lány és egy pasi jött hozzánk. Hm... a roxfortból érkező lány nagyon helyes, azt hiszem fel fogom kérni táncolni. És végül egy férfi áll fel, aki nem más mint Mr. Maurice Mclaughlin. Laughlin? Lehet Nate bácsi egyik rokona, majd megkérdezem tőlük. Nem tudok sokáig morfondírozni, hogy ez a férfi Nateék családjához tartozik, vagy sem, ugyanis kihirdetik azt, hogy ki jutott be a tusára. Elkezdik sorolni a neveket: Bianca Sharlotte Shanes, Leroy Lasch Gergely, Nagy B. Do... Hey! Ott vagyok, ott vagyok, ott vagyooook! Nem hiszem el! Ez az! Nem kell járnom katonai táborba jeeee! Kimegyek és Amira átadja nekem a jelvényt, no meg a többieknek. Ha jól számolom akkooor... olyan 17-en leszek. Jézus! És a legtöbb nagyon durva, a többség rellonos. Hát.. nem lesz egy könnyű menet. Visszaülünk a helyünkre, miközben Mira elmondja, hogy mi lesz a teendőnk. Oké, el leszünk különítve és... kell egy mentor? Mi? Muszáj lesz választanom valaki olyat, aki ért is ehhez. Janey! Nem, őt most utálom, valaki más kell, mondjuuk... Nicol néni! Igen! Ő tökéletes lesz! Majdnem olyan mint Janey, csak kedvesebb. Jól van, Mira is befejezi a beszédet. Felkelek és a szemeimmel a roxfortos lány után kutatok. Valahol itt kell lenniee... Meg van! Szépen odasétálok hozzá, majd megszólítom.
 - Jó estét, kedves hölgyem, szabad egy táncra? - kérdem és felé nyújtom a kezem. - A nevem Gergely, Leroy Lasch Gergely. És kegyedet hogy hívják? - kérdezem kedvesen, tisztelettudóan. Az első benyomás a fontos, nem? Eközben szemeim megakadnak Biancán. Most is gyönyörű, legszívesebben veletáncolnék, dehát...
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. június 4. 18:53 Ugrás a poszthoz

Nicol néni


Szerencsére nem kell sokat várnom Nicolra, megérkezik pár perc alatt. Örülök, hogy ilyen pontos és azért is boldog vagyok, hogy nem Janey jött értem. Feltesz pár kérdést, amire én normálisan válaszolok. Minek legyek bunkó Nicollal? Elég ha a suliban úgy viselkedem, mint egy rellonos és el, ha csak otthon nagy a pofám. Janey barátnőjével normális leszek. Persze azért az elején durcásan lesek rá, megmutatom neki, hogy ki itt a vagány gyerek, de aztán szépen lassan átváltok a mosolygós énemre. Elfogadom tőle a vizet és inni kezdek. Óh, de jó!
 - Nate bácsi nem lehet olyan rossz... - mondom kicsit elbizonytalanodva, miközben a kupakot rácsavarom az üvegre. Nem ismerem annyira Nate bácsi, hogy tudjam mennyire kemény. Bár eddig velem nagyon kedves volt. Visszaadom Nicolnak a vizet és megvárom, hogy letöröljön egy kis sarat az arcomról. El nem tudom képzelni, hogy nézhetek ki. Nem szabadna ilyen külsővel járkálnom az utcán, elvégre én vagyok Leroy Lasch Gergely, a falu bikája. Akit a szülei szobafogságra és katonai táborba ítéltek, de ez csak mellékes, ettől még nagy vagyok, vagány vagyok, sexy vagyok. Igen, ez így van, azt hiszem.
 - A katonai tábortól? Óh, te belelátsz a fejembe. - egy kicsit gúnyosan mondom. - Most komolyan... eljárok ide, normálisan fogok viselkedni, igazi angyal leszek. Ám amint lazul a póráz ugyanúgy fogok viselkedni, pár héttel ezelőtt. - mondom komolyan Nicolnak. Ez tényleg így lesz. Ha Jane azt hiszi, hogy visszakapja a régi kis Gergőjét, akkor nagyot téved. Már nem vagyok az a szerencsétlen kisfiú. - De erről nem szólsz Janey-nek. Bár... az anyám nem hülye, észreveszi ő, hogy megint csak átverem. - megforgatom a szemeimet. Elindulunk és miközben megyünk próbálom a többi sárfoltot is letakarítani az arcomról. Így nem láthat majd meg Janey, ő is biztosan nevetne. Bár már szeretnék otthon lenni és aludni, nagyon fáradt vagyok. Utoljára nyolc évesen voltam ilyen kimerült, akkor szilveszter volt és fennmaradtam hajnali egyig. Utána aludtam vagy tízig. Ugyanúgy zsebre dugom a kezem, ahogy Nicol.
 - Nem vagyok gyerekes. - mondom mérgesen. Még hogy én gyerekes? Ugyan már... - Mikor érünk már oda? - kérdezem türelmetlenül.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. június 10. 22:09 Ugrás a poszthoz

Elisabeth Lovelace néni


Mióta bekerültem a tusára, tökre boldog vagyok. Mondjuk az piszkálja a csőröm, hogy a nevelőanyám az egyik versenytársam mentora. Ezt mégis hogy képzeli? Igaz, én nem kértem meg arra, hogy legyen az én mentorom, de akkor is, elvégre az anyám. Helyette inkább Nicol nénit választottam, mert semmi kedvem nem volt Janeyhez. Pedig ő tényleg nagyon jól ért az átkokhoz és tudna pár jó tanácsot adni, de Nicol néni is van olyan jó, mint ő. Mindegy. Nagyjából felmértem, hogy kik lesznek ellenem a tusán és... hát... nem lesz egy könnyű menet az biztos. A legtöbb erős, idősebb és rellonos. Nekem ott végem van. De meg kell nyernem, Janey-nek meg akarom mutatni, hogy ki itt a menő. Meg úgy az egész iskolának. Bár ez a Várffy Róbert sokkal határozottabb, mint én és erősebb is nálam. Vérbeli rellonos. Aztán ott van Yarista, aki nem gyenge fiú. Jó, hogy edzettem Ifenssel és került rám még egy kis izom. Tényleg, Ifens! Majd neki is el kell mesélnem ezt a csodálatos hírt! Ja, és majd fel kell vennünk a lemezemet. Legalábbis azt ígérte, hogy csinál nekem egyet, úgyhogy remélem be is tartja a szavát. Ja, elméletileg pár napja még az öccse megérkezett, úgyhogy be kell neki mutatnia engem az öcsikéjének. Kíváncsi vagyok, hogy egyáltalán hasonlítanak-e egymásra. Mellesleg még mindig azok a szavak járnak a fejemben, amiket pár napja mondott. Talán újra normálisan kéne viselkednem Janeyékkel... De úgy is kezdődik a tusa és nem fogom őket látni. Majd július végén, akkor már vége van az egész versenynek és kezdhetek új lapokkal, főleg akkor, ha megnyerem. Remélem így lesz.
Sikerült elérnem Janey-ért, hogy elmenjek a cukrászdába. Bár mostanában nem kell könyörögnöm és nem is olyan durva már a szobafogság. Nem tudom mi lelte, de örülök, hogy kicsit lazított a húron. Tehát magamra vettem egy barnás térdnadrágot, egy fekete pólót, amin fehér felirat van és arra egy pulcsit mert kicsit hideg van. A hajamat pedig felzseléztem pont úgy, ahogy Ifens szokta. Tökéletes. Gyorsan belebújok a kék cipőmbe és elindulok a cukrászda irányába. Nem kell sok időt sétálnom, hiszen kicsi a falu és öt perc alatt el lehet itt jutni bárhová. Mikor megérkezem kinyitom az ajtót és szépen besétálok. Leülök az egyik üres asztalhoz és várom, hogy jöjjön egy pincér.
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. június 10. 22:09
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. június 13. 20:06 Ugrás a poszthoz

Elisabeth Lovelace néni ^^


Útközben köszönök a velem szemben jövő néninek, vagy bácsinak. Bárcsak Ifens épp erre sétálna, vagy benn lenne a cukrászdában, szívesen beszélgetnék vele, sőt, vele mindig szívesen beszélgetek. A Nap nagyon süt, olyan, mintha július lenne, de tényleg. Pedig pár nappal ezelőtt még tök hideg volt, szinte majd meglehetett fagyni, most meg... Nem is értem én ezt az időjárást. Mivel ez a falu kicsi nem sokáig tart, hogy az egyik helyről a másikra meglehessen érkezni. Tehát már a cukrászda ajtaja előtt állok. Kinyitom az ajtót és mosolyogva köszönök a pincéreknek. Lecsüccsenek egy szabad asztalhoz, majd körbenézek. Így délután már nem nagy forgalom, csak pár vendég ül itt. A pincérek beszélgetnek egymással. Nagyon remélem, hogy valamelyik idejön mert már nagyon ennék egy kis édeset. Ekkor nyílik az ajtó és egy ismerős nő jelenik meg, Elisabeth Lovelace, Ifens kedvese. Csak egyszer beszélgettem huzamosabb ideig Elisa-val, de akkor nagyon kedves volt velem. Mikor mentem Rich-hez, akkor is találkoztunk, köszöntünk egymásnak, de ennyi. Már éppen szólnék, hogy üljön ide hozzám, de magától megteszi ezt a lépést.
 - Szia, nem dehogy, nyugodtan ülj csak le. - mosolygok. Szeretném közelebbről megismerni a nőt, elvégre Ifenssel van és jó lenne Rich nőjével jóban lenni, nem igaz? Mielőtt megszólalnék végig mérem a lányt. Kicsit változott az erdős kalandunk óta. Vagyis azt a találkozást nem nevezném kalandnak, mert csak segített kijutni a rengetegből. Szóval Elisa tényleg szép nő, értem én miért tetszik Jeffnek. Biztos okos is, nem hiába hetedikes.
Ekkor jön felénk egy pincér és megkérdezi mit szeretnénk.
 - Én ez dobostorta szeletet kérek. - mosolygok a nőre. Miután Elisabeth is elmondja a kívánságát Elisa-hoz fordulok.
 - Mesélj, mi újság van veled? És Ifenssel, hogy vagytok? - teszem fel a kérdéseimet.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. augusztus 17. 21:25 Ugrás a poszthoz

Đomesz



Mióta szakítottam Biancával ki sem mozdultam otthonról, a hétvégéket pedig otthon, a házban töltöm Janeyékkel. Vincent még mostanában sem tér haza, kezdem azt gondolni, hogy egy napon teljesen el fog menni. Janey mindennap Tristannel van, vagy épp az ajándékboltot vizsgálja át, nehogy valami baj legyen, ugyanis az alkalmazottaira van bízva az egész üzlet. A mostohahúgaim pedig mindig az előkészítőben tanulnak új dolgokat, amikről általában mosolyogva számolnak be, kezdenek kissé az agyamra menni. Én pedig összetörtem, mint az a váza, amit öt éves rúgtam le a polcról mikor ninja-sat játszottam. Olyan apró darabokra hullottam szerte a földön, hogy csak nagy nehezen lehet összerakni. Mindig is érzékeny típus voltam, aki nagyon ragaszkodik az emberekhez és nehezen engedi el őket. Bianca Charlotte Shanes-t egyszerűen képtelen vagyok csakúgy, egy csettintésre szárnyalni hagyni. A fejemben mindig hallom azokat a szavakat, amelyeket a fejemhez vágott az utolsó találkozásunknál. Az a gyűrű még azóta is nálam van, nem akartam az erdei menedékben hagyni, elvégre kifizettem azt a hülye tárgyat, nem is kevés pénzért. Máshova fogom dobni, oda, ahol soha, senki sem találhatja meg. Szóval az üresség, ami most a szívemben van, nem lehet betömni, mint egy rossz fogat. Mikor fogok újra úgy beleszeretni valakibe, mint Biancába? Lesz-e egyáltalán az életemben egy olyan lány, aki olyan okos, olyan szép és olyan különleges, mint ő? Valószínűleg soha. Még egyszer utoljára úgy átölelném és megcsókolnám. Tényleg, egyszer sem adtam puszit a szájára, mindig féltem attól, hogy kiakad. Na, mindegy. Most inkább összeszedem magam és megyek a kis tavacskához, mert Đomi küldött nekem egy levelet, hogy találkozzunk ott. Már régen beszéltem a sráccal és úgy érzem vele megoszthatom mindezt. Mellesleg neki is van mesélni valója, mióta megnyerte a tusát alig dumáltunk. Felkapok egy fehér nadrágot és egy zöld pólót, felhúzom a cipőim. Benézek Tristan szobájába és látom, hogy halkan fekszik a kiságyában. Felveszem és ő rögtön elvigyorodik. Magamhoz ölelem, nyomok egy puszit a homlokára, lesétálunk az emeltről és szépen beleteszem a babakocsiba, nem árt neki a séta. Az úton egész végig beszélek hozzá, nem akarom untatni. Mindenféle hülyeséget mondok a babának, amiken jókat derül, még akkor is, ha nem érti. Olyan kis aranyos. Mikor megérezünk a tavacskához rögtön megpillantom Đomit. Odasétálunk hozzá és mikor már előtte vagyunk, köszöntöm őt és kiveszem a kocsiból Tristant. Leülünk mellé, a babát az ölembe veszem és megfogom a kicsi kezét, majd úgy csinálok a kis kacsójával, mintha integetne.
 - Látod, ő itt Đomi, Nagy B. Đomi. - mondom. - Jaj, annyi mindent kell neked mondanom. - mondom egy sóhaj kíséretében, közben pedig Đomeszra nézek.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. augusztus 18. 17:16 Ugrás a poszthoz

Đomesz


Ahogy ránézek a kisöcsémre eszembe jut milyen is volt kicsinek lenni és mindenen csak nevetni. Olyan jó lehet neki, hogy egész nap mindenki vele foglalkozik, etetik, itatják. Sosem szomorú, csak akkor, ha Janey egyedül hagyja, vagy ha más nincsen vele. Tudom, nem a vér szerinti testvérem és nem is örökölhetett tőlem semmit, de a szemei olyanok, mintha az enyémek lennének. Imádom Tristant, még akkor is szerettem, mikor nem éppen azt mutattam ki. Ő még nem tudja mi az igazi fájdalom, milyen szerelmesnek lenni és kétségbeesetten kapaszkodni a másikba, csak azért, hogy ne menjen el. Igen. Próbáltam magamhoz láncolni Biancát, de ő inkább szárnyakat növesztett és egyedül hagyott. El nem tudja képzelni most milyen nehéz nekem. Milyen rossz őt látni Noellel ebédelés közben, vagy amikor a folyosón összefutunk és nem köszön nekem, ezért én sem. Ennek mikor lesz már vége? Valaki mondja meg?!
Igen, útközben újra ők jutnak eszembe és mikor megérkezem a tavacskához inkább rámosolygok Đomeszra és nem törődök velük. Odatolom a babakocsit, szegény Tristan kicsit rázkódik de őt nem zavarja különösebben, inkább vigyorog. Mikor a padhoz érünk Đomika felül és én pedig lecsüccsenek mellé. Kiveszem a kocsiból a babát és az ölembe rakom, megfogom a kis kezecskéit és úgy mozgatom azokat, mintha integetni akarna Đominak, Tristan ezt nagyon élvezi.
 - Óh, aha, persze. - nyújtom ki a nyelvem, majd elnevetem magam. Oké, Đomi humorérzéke még megvan. Hú, most hogy ezt felhozta rájöttem mennyire szeretnék magamnak egy nagy családot három gyerekkel. Szép nagy házam lenne Budapesten és a feleségem is gyönyörű lenne. Biztosan nem az iskolából fogok választani, mert a végén úgy végezném, mint Biancával, amit már nem igazán szeretnék.
Egy sóhajtás kíséretében mondom Đominak mik is történtek velem. Jobb lesz, ha most elkezdem, mert nem fogok a végére jutni.
 - Szóval. - megköszörülöm a torkom, mintha olyan nagy dolgot szeretnék mondani. - Csináltam egy jó nagy hülyeséget. Biztosan tudod, hogy Bianca Charlotte Shanessel régebben jártam, de ő már másba szerelmes, ám én nem tudtam annyiban hagyni. Egyszerűen nem tudtam csakúgy elengedni, én nagyon ragaszkodom azokhoz az emberekhez, akiket egyszer megszeretek. Ezért elhívtam őt az erdei menedékbe, ahol énekeltem neki egy gyönyörű dalt és adtam neki egy gyűrűt, amivel azt szerettem volna kifejezni, hogy addig várni fogok rá, míg vissza nem tér hozzám. Nos... ez jó nagy hülyeség volt, ugyanis teljesen megutált engem és látni sem akar, én pedig szomorú vagyok, de nagyon. Nem tudom, hogy te voltál-e már szerelmes, de ez az érzés iszonyúan fájdalmas tud ám lenni. - mondom Đomesznak. Hát igen. Egyáltalán nem jó, főleg most. Azt sem tudom mivel töltsem ki azt a szabadidőmet, amellyel a szakítás óta rendelkezek. Az összes barátomnak dolga van, itt a vizsgaidőszak és... tényleg, majd levizsgázom az összes tárgyamból, így legalább nem fogok a lányra gondolni, addig se.
 - Tristannek hívják. - mosolygok a fiúra. - Ő a mostohaöcsém. Meg szeretnéd fogni? - kérdezem a sráctól. Nem várom meg a válaszát a kezébe nyomom az öcsikém. Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor a baba ordítani kezdene, de azén öcsém nem. Ő ugyanolyan, mint eddig, biztos érzi Đomin, hogy nem rossz ember és nyugodt.
 - Na, most te jössz!
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. augusztus 19. 15:35 Ugrás a poszthoz

Đomukli Cheesy

Örülök, hogy van egy olyan jó barátom, mint Đomesz, vele mindent meg lehet beszélni és még okos dolgokat is tud hozzáfűzni a mondandómhoz. Miközben beszélek fogom a kis Tristant, nehogy valami baja legyen, úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére, egyszer már megígértem Janey-nek. Szóval elmesélek neki mindent, valahogy úgy érzem Đominic olyan, mint Endre, csak kisebb változatban. Vele is jól meg tudtam dumálni a dolgaimat, ugyanúgy viselkedett, mint most Đomesz. Hiányzik a kis Raczka, de vissza kellett térnie az otthonába, mert valami súlyos dolog történt a szüleivel. Megértem őt, de azért szomorú vagyok.
Miután végzek a mondandómmal kifújom magam. Ő az első ember, akinek ezt elárultam, jó volt kiadni magamból. És nem tudom elmondani neki, mennyire fáj, milyen rossz ez az érzés. Biancát akarom, talán az lesz a legjobb, ha egy kis időre eltűnök, elmegyek Janey szüleihez. Igen, ez egy tökéletes megoldás. Mielőtt még Đomi elkezdhetné a saját történetét a kezébe nyomom a kisgyereket, most fogja ő, biztos szeret babázni.
Figyelmesen hallgatom a srácot és miközben mondja egyre magasabbra szökik a szemöldököm. Miért pont Amirával? MIÉÉÉÉÉÉÉRT???
 - Először is: UTÁLOM AMIRÁT! És nem csak azért, mert egyszer majdnem eltörte a gerincem, hanem azért is, mert kétszínű és csak egy valamit akar a fiúktól, amit tőled meg is kapott. - mondom a srácnak.
Igen, Amiráról megvan a véleményem és szerintem egész jól látom a helyzetet. Kölcsönösen utáljuk egymást. Én sosem tudnám azt megtenni vele, amit Đomi, fúúúj. Igen Mira tényleg szép, a szemei egyenesen meseszépek, a mosolya pedig elragadó, de tudom, legalábbis képzelem milyen belül, úgyhogy én nem kérnék belőle.
 - Hát... én nagyon sajnállak téged, de lássuk be, Mira csak kihasznált téged. Legalább mondott egy köszönömöt? - kérdezem. Kiveszem Đomesz kezéből a gyereket és szépen belehelyezem a babakocsiba.
 - Mi lenne, ha elmennénk hozzánk és ott folytatnák, én kicsit éhes vagyok és szerintem Tristan is. - ajánlom fel a srácnak, hogy sétáljunk el hozzánk, otthon most nincsen senki, ott legalább nyugodtabban tudnánk dumálni.
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. augusztus 19. 15:35
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. október 3. 19:30 Ugrás a poszthoz

Zalcsi rokon *_*
kora délután

Egy ideje nem mozdultam ki a szobámból, csak az étkezésekkor, vagy ha sürgős dolgom volt. Szomorú voltam, persze nem annyira, mint mikor kiderült, hogy a szüleim vagy a nagyanyám és Lola meghalt, annyira azért nem éreztem mély fájdalmat. De szenvedtem egy ideig, számomra felfoghatatlan volt, hogy életem szerelme dühös rám és találkozni sem akar velem. Én, én, én... ezt képtelen voltam elfogadni, azt hittem Biancával fogom leélni az egész életem meg minden. Mostanra pedig belátom: hülyeség volt az egész. Csak 14 évesek vagyunk, még előttünk az élet, olyan sok mindent fogunk még véghez vinni, csak egymás nélkül. Azt viszont eldöntöttem, hogy egy ideig nem szeretnék barátnőt. Talán hónapok múlva, de ez még egy friss seb, idő kell, hogy begyógyuljon. Mellesleg tényleg nem találkoztunk Biancával, ugyanis én külföldre utaztam, Vincenték családjához, mégha nem is vagyok most meg olyan jól a családommal. Vinci tényleg alig van otthon, Janey le sem tudja tenni a babát, még kimozdulni sem tud. Persze néha én is vigyázok a babára, de nekem is megvan a saját életem. Sajnálom Janey-t, mindig is tudtam, hogy Vincent nem rossz ember, csak nem kéne vele összeházasodni. De legjobban Tristant sajnálom. Mi van, ha pár hónap múlva Janey kiteszi a házból Vincentet és egyedül fogja felnevelni a kisbabát. Iszonyú rossz érzés lehet apuka nélkül felcseperedni. Azért természetesen én is ott leszek mellette, de nem tud majd rám az apjaként tekinteni. Amúgy csak pár napja érkeztem haza Franciaországból, tetszett Vincent szüleivel lenni, legalább addig sem gondoltam a Bagolykőre. Csak az a bibi, hogy így kihagytam a vizsgákat, amik természetesen a bukáshoz vezettek. Mivel nem szeretnék újra elsős lenni kitaláltam, hogy majd írok egy kérvényt az igazgató úrnak, amelyben az fog szerepelni, hogy hadd legyek másodéves. Szeretnék Đominiccal együtt végezni és többet tanulni, most már teljesen oda tudok összpontosítani a tárgyakra.
Ebben a pillanatban pedig eldöntöttem, hogy kinézek a rétre, hátha találok egy ismerőst, mindenesetre a kezembe veszek egy könyvet, hogyha mégis egyedül lennék elüssem az időmet. Bár kötve hiszem, hogy senki sem lenne ott, mert iszonyú sokan járnak ebbe az iskolába, valaki csak kinn van. Egy sötét csőfarmerben és egy világoskék ingben indulok útnak sportcipővel a lábamon. Az egyik kezemet a zsebembe süllyesztem, a másikban pedig a könyvemet tartom. Talán kicsit nőttem, nem? Legalábbis én úgy vélem... Most már igazán férfiasnak tartom magam, kinézetem alapján és amúgyis, szerintem elég sokat változtam. Azért sajnálom, hogy az utóbbi pár évben nem volt férfi akivel megbeszélhettem volna az ügyeimet. Jó, Vincenttel dumálgathattam volna erről-arról, de őt sosem éreztem magamhoz olyan közel, mintha az apám lenne. Mindegy is, már nem foglalkozom vele. A folyosókon néhányan megbámulnak, de különösebben nem foglalkozom ezzel, tudom, hogy jól nézek ki.
Mikor kiérek a rétre letelepedek az egyik padhoz, körbenézek és megállapítom, hogy egy ismerős sincs a közelemben. A francba! Legalább itt van velem a könyvem. Kinyitom azt és olvasni kezdek. Juhúú...

Ruha
Utoljára módosította:Lasch Gergely, 2013. október 3. 19:33
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. október 9. 20:45 Ugrás a poszthoz

Zalcsi rokon *_*

Gondolataimba mélyedve haladok végig a folyosón. A festmények tekintetét érzem magamon, régen láthattak már, az egyszer biztos. Emlékszem, mikor diák lettem, mindig köszöngettem a képeknek, sőt, olykor még beszélni is leálltam velük. Aztán ezt a szokásomat elhagytam, egyre többet kellett tanulni, mindhiába, mert én marha, vizsgaidőszakkor elutaztam és így lemaradtam arról. Rossz érzés bukottnak lenni, már többször gondolkodtam egy kérvényen, amelyben szépen leírom, hogy hadd lehessek másodéves. Bár abban már korántsem vagyok biztos, hogy az igazgató elfogadja a kérelmemet, elvégre a tavalyi tanévben nem lettem a szíve csücske. Phú, ne is említsük azt a korszakomat, legszívesebben meg nem történtté tenném, csak sajnos azt nem tudom, pedig varázsló vagyok, vagy mi a szösz. Vagyis... nem is szeretném eltörölni azt az időszakot, elvégre akkor is én voltam, csak butább. Most már merem azt állítani, hogy érettebb vagyok, például már teljesen biztos, hogy nem kérném meg Bianca kezét. Igazán végig gondolhattam volna azt a döntésemet is, de én mindig olyan gyorsan hozom meg a választásomat és legtöbbször rosszul végződnek a dolgok. Mostantól mindig mindent alaposan végig fogok gondolni, az egyszer biztos.
Percek alatt kiérek a rétre a könyvvel a kezemben, melynek a címe: Csillagainkban a hiba. Nem nagyon szeretem a rákos sztorikat, utálom a szomorú könyveket, de néha ilyet is kell olvasni, nem igaz? Én inkább az akcióval teli, fantázia könyveket szeretem, de az ízlésem még biztosan változni fog. Húúú... utoljára a Bájitaltan könyvemet lapoztam fel, ez a kötet biztosan jobb lesz. Leülök az egyik padra és mielőtt még kinyitnám a kezemben lévő tárgyat, körbenézek, hátha látok egy ismerős arcot. De nem. Se Đomi, se Adri, se Mary sincs kinn. Óóóó, a francba! Inkább társalogtam volna valakivel, mintsem olvassak, nem igazán szeretem ezt az elfoglaltságot. Pedig ezekből a művekből lehet sokat tanulni. Mindegy, ha megunom, bemegyek. Kinyitom a könyvet. Egész gyorsan haladok, igazán érdekes könyv, pedig a köteteknek az eleje általában rossz és alig lehet haladni. Nos, erről a könyvről nem igazán lehet elmondani. Észre sem veszem, hogy percek múlva egy fiú, vagy férfi (?) jelenik meg mellettem. Felpillantok rá és egy pillanatra habozni kezdek; hogyan köszönjek? Jó napottal, vagy sziával? Végül az utóbbinál döntök.
 - Öömmm... szia! - üdvözlöm. - De igen, egy kicsit. - mosolygok rá. - Le... Lasch Gergely. És téged? - kérdezem. Nem értem miért nem mondtam a Leroy-t, vagyis de, tudom, csak nehezemre esik ezt elfogadni. Tudom, hogy Janey-ék el fognak válni. Vincent nem jár haza, egy nővel kavar, Janey pedig ezt nem bírja, én meg nem tudok mit csinálni, inkább nem vagyok otthon, mert ott mindig túl feszült a hangulat. Mellesleg nem vagyok túl bőbeszédű, pedig én sokat szoktam beszélni, most meg... nem is értem magamat. Ilyenkor általában egy kisebb monológot tartok. Furcsa... valóban változtam. Mikor a fiú megkérdezi, hogy leülhet-e mellém, csak bólintok. Magam mellé teszem a könyvem, és ránézek a fiúra. Hosszabb időn keresztül vizsgálom őt, eléggé feltűnően. Túl idős egy diákhoz, sőt, még egy mestertanonchoz is. Szemeinél már megjelentek a ráncok, persze alig látszódnak, magasabb nálam, mondjuk nem sokkal, kb. a mellkasáig érek. A nyáron nőttem egy kicsit. A szeme pedig... Jesszus! Mintha...  kissé hasonlítana az enyémre. De durva! Mondjuk tuti nem a rokonom, nem tudok róla, hogy él még egyetlen egy családtagom is.
 - Még nem nagyon láttalak itt. Most érkeztél, mint mestertanonc?
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. október 18. 18:53
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leroy Lasch Gergely összes RPG hozzászólása (62 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel