Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Felkelsz az éjszaka közepén és mire gondolsz először? Nem, nem arra, hogy vissza kellene aludni. A pizzára, mert éhes vagy. És hol van pizza ilyenkor is? Úgy bizony... és bár nem láttuk egymást hónapok óta, de az éhség nagy úr, szóval magamra kapva egy egyszerű nadrágot, egy pólót és egy sportcipőt indulok el az éjszakában, összehúzva magamon a kabátot. A világítás ugyan le van kapcsolva az étteremben, de hátul a konyhából még szűrődik ki némi fény, így mosolyogva, és mintha mi sem történt volna pár hónappal ezelőtt lépek be a Félszeműbe.
- Szép jó estét! - köszönök vidáman, ahogy belépek a meleg helyiségbe, és várom, hogy a férfi kijöjjön hátulról. Előbb vagy utóbb ennek el kellett jönnie. Már összeszedettebb vagyok, mint akkor voltam, így talán egy bocsánatkérés is belefér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Na azért erre nem számít az ember. Mármint, Arie-é a hely. Hova tűnt a férfi? És mit keres itt Barnabás, amikor én meg itt állok, mint egy hülye tátott szájjal, mert nem fogom fel mi van?
- Én... - na jó, valamit ki kellene nyögni. Vagy egyszerűen elmondom az igazat. Félig. - Jóban vagyok, vagyis voltam a tulajjal? - inkább kérdés, mintsem kijelentés, mert ha a férfi itt van, akkor az azt jelenti, hogy övé lett a hely? Arie hova ment?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ő nem a randipartnerem volt - húzom ki magam rögtön, mert egyáltalán nem tetszik a hangnem, amit Barnabástól kapok.
- Mostantól legalább ezt is tudom - dobom vállam felett hátra hajamat. Rendben, ennél kellemetlenebb helyzet alig alakulhat ki, mint ami most van. Eljutottunk oda, hogy nem tudom mit kellene tennem egy helyzetben. Érdekes fordulatok.
- Gratulálok a helyhez - biccentek egyet a férfi felé határozottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Sokkal, kösz - bólintok egyet ismét felé. Ilyenkor illik megkérdezni, hogy mégis mi baja van? Mert nem mondom, jó lenne tudni, de annyira felidegesít... talán nem kellene felhozni, nem? - Szóval elmegyek - tárom szét a karom értetlen, és még egy kacajra is futja a hihetetlen szituációnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Befejezi a mondandóját, így én hátat fordítok és komótos léptekkel indulok az ajtó felé, feltett szándékkal, hogy elmegyek. Aha. Amíg oda nem böki az utolsó mondatot. Az ajtó már félig nyitva, ujjaim elfehérednek a kilincsen, majd elengedem azt, és egy határozott mozdulattal csapom be. Lassan fordulok hátra.
- Hogy tessék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Őszintén kitör belőlem a nevetés. Kacagok, pedig a szituáció egyáltalán nem követelné meg - sőt -, hogy ennyire vidám legyek. Mégis, valahogy feltört belőlem és mosolyogva tekintek Barnabás után. Könnyed léptekkel megyek a pulthoz és könyökölök fel rá, hogy utána nézhessek.
- Te most számon kértél engem Bánki, és még le is kurváztál? Azért mert nem mondod ki, még ott van ám - egy elbűvölő mosolyt küldök meg a férfi felé, aki ha megtisztel azzal, hogy hátrafordul és rám néz, még láthatja is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Utoljára kérdezem meg - valami olyan villan tekintetemben, amit ha kívülről látnék valószínűleg bennem is megállna az ütő, ráadásul a mosoly, ami társul hozzá... Végzetasszonya kellett, Bánki? Megkapod. - Mit hiszel te rólam? - szegezem neki a kérdést, de mielőtt bármit is mondhatna folytatom. - Fontold meg a választ, Bánki. Nagyon-nagyon fontold meg - hangomból semmi nem érezhető. Düh? Ugyan már. Csalódottság? Az mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megemelkedett szemöldökkel várom, hogy mi lesz ennek a vége, de mosolyom nem lankad. Amikor pedig Opheliának hív, az arcomon virító mosoly csak még szélesebb lesz. Oldalra biccentem fejemet, úgy mérem végig a férfit. Feltűnően, kellemetlenül lassan. Szóval levettem a lábáról.
- Féltékeny vagy - nem kérdezem, kijelentem. Egyszerű a képlet, de nem bírom ki, hogy ne folytassam. - Azt feltételezve jöttem ide, hogy kapok egy szelet pizzát, mert éhes vagyok. Egyszerűen meglep... nem. Tudod mit? Nem tudom miért magyarázkodok neked - nevetek fel hitetlen ismét. Levettem a lábáról, mégis megvádol olyanokkal, amiket soha nem néztem volna ki belőle.
- És ha szexelni jövök ide? Akkor mi van? Tudtommal nem vagyunk együtt... még - az utolsó szót alig érzékelhetően nyomom meg. De azért ezek után elgondolkodom már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Valóban az. Megemelkedett szemöldököm visszaáll eredeti pozíciójába, és egy csalódott mosolyt küldök a férfi felé. Szomorú, hogy kinézi belőlem ezt, de innentől kezdve nem hiszem, hogy van miről beszélnünk.
- Köszönöm - rázom meg a fejemet kissé. A mosoly nem tűnik el, de a csalódottságot valahogy átveszi a szomorúság. Hátat fordítok a férfinak, majd ismét komótos léptekkel indulok az ajtó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Már érzem a hűvös éjszakai levegőt arcomon, amikor megérzem az érintést a kezemen, végül Barnabással találom szemben magam. Szemöldököm gyönyörű ívet ír le, ahogy megszólal.
- Te nem vagy normális - lépek egyet hátra a férfitól. - Döntsd el mit akarsz, de addig engem hagyj ki belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem tudom Bánki, miután lekurváztál, és megvádoltál azzal, hogy dugni jöttem ide - emelem meg hangomat kissé, kezeimet tehetetlen tárom szét, mert tényleg nem értem. Hátrálok még egy lépést, ahogy ő közelebb lép. Nem akarok ebben részt venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Azért mert nem mondod ki, Barnabás... - hangom ismét normális, már erőm sincs ahhoz, hogy egyáltalán felemeljem azt. Beleköthet, de azért mert nem mondta ki, még ott volt a gondolatai közé és nekem ez elég. Keresztbe fonom karjaimat, és türelmesen megvárom, amíg kitombolja magát.
- Tehát neked áll feljebb? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. - Ez nagyon vicces - bólintok párat lehunyt szemekkel. - És nem tudom miért kellett, mivel nem én vettem meg - vonom meg vállaimat nemtörődöm stílusban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemeim kikerekednek, még kezeim is leereszkednek mellém, ahogy meghallom az ominózus mondatot, amit tőlem idéz a férfi.
- Hogy micsoda? - pislogok párat, mintha az segítene azon, hogy mit hallottam az előbb, de elmondom azért; egyáltalán nem segít. - Mi van? - nevetek fel zavartan, mert nem hiszem el, amit hallok.
- Rendben, hagyjuk - legyintek egyet a férfi felé, és ismét az ajtó felé indulok, nem tudom ma már hányadszorra. Ahogy az ajtó becsukódik mögöttem, megtorpanok, és elképzelésem sincs arról mit kellene tennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Állok kint, mint egy szerencsétlen és egyszerűen nem tudom mi tévő legyek. Miattam vett egy pizzázót, de azért ez túlzás nem? Levettem a lábáról, de azért a fejemhez vágta, hogy mással járok ide szexelni. Miért van az, hogy elvileg a férfi béna a nőkkel, de ő az egyedüli, akin nem tudok kiigazodni? Fene essen belé...
Hirtelen döntök, és nem is baj, mert mire feleszmélek, már berontok az étterembe, és nem törődve azzal, hogy az ajtó tárva nyitva áll szólalok meg határozottan.
- Barnabás! - öles léptekkel indulok meg az irodarész felé, és amint meglátom a férfit neki állok. - Fogalmam sincs mi a franc ütött beléd, de nem fogom hagyni, hogy egy hülye agyrémed miatt, tönkre menjen ez - lépek hozzá közelebb. - Elegem van abból, hogy mindenki félre ismer, és úgy bánik velem, mint te az előbb. Ugyanolyan nő vagyok, mint bármelyik másik, de azt nem tűröm, hogy ilyesmit állíts vagy gondolj rólam! Szóval... - veszek egy mély levegőt. - Nem tudtam, hogy tied lett a hely, de én csak egy pizzaszeletért jöttem, mert éhes vagyok, és néha a kurvák asszonyának is kell ennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hallom, ahogy csattan a pohár, de nem törődöm vele, felőlem az egész helyet felgyújthatja, de akkor is végig fog hallgatni. Nem hagyom, hogy így beszéljen velem, már maga a gondolat is sértő. És én hülye meg visszajövök, hogy elmondjam neki... valami nem jó velem.
- Egyelőre maradjunk a Carolinánál, ha kérhetlek és próbáld meg elmondani, hogy valójában mi volt ez - megfogom a felém nyújtott kezet, majd a derekamra téve azt lépek közelebb Barnabáshoz. Fejemet a vállára hajtom, és türelmesen, mélyeket lélegezve hallgatom kissé szaporább légzését. Az illata...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem tudom, hogy jó ötlet-e a karjaiban menedéket keresni ezek után. Fogalmam sincs, hogyan jutottunk el idáig vagy, hogy őszintén mikor, mert az egy dolog, ha valakinek bejössz, de ez már sokkal mélyebb. Az ő részéről mindenképpen, én... én nem tudom.
- Miféle pletykák? - húzom össze szemeim, fejemet még mindig Barnabás vállának nyomva. Pletyka rólam és Nicoról? Mondjuk ez nem lep meg, mégis magába tény, hogy rosszindulatúak, már annál inkább.
- Vissza - egy aprót bólintok. A férfi pólójának hátulját markolva húzom magamhoz közelebb, hogy arcomat a vállába fúrhassam, és csendben hallgassam végig. Sajnálja.
- Nem hiszem, hogy ez erre mentség Barnabás - rázom meg fejemet kissé. A helyzet kellős közepén állva nem tudom eldönteni, hogy mit kellene tennem. Vágyom az ölelését, de mindezek után. Mosolyogva tolom el magamtól, hogy elkapjam pillantását. - Felejtsük el, mert nincs erőm ilyenekkel foglalkozni, fáradt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Például? - emelkedik meg szemöldököm a kijelentésen, mert baszki, az ilyeneket jó lenne tudni, ha már a szemembe nem mondják, és alapvetően is leszarom a pletykákat. Már tenylef kezd érdekelni ez a rólam való pletykálás. Hát mi ez, ha nem celebség?
- Azt én sem tudom - rázom meg a fejem lassan, mert ilyen helyzetben még nem voltam. Plusz ugye az arcomba sem vágtak még ilyet valami pletykák miatt, így duplán kellemetlen a helyzet. Legalábbis nekem. De ahogy elnézem Barnabás arcát, neki sem lehet kellemes.
- Tényleg elhiszed azokat a pletykákat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tehát egy nő nem szexelhet párkapcsolaton kívül, mert akkor kurva. Mindent értek - ez komolyan nevetséges. De mégis honnan tud Nicoról? Ha eljárt a szája az én drága házvezető-helyettesemnek, akkor remélem készül a halálra, mert megbeszéltük, hogy egy szót se senkinek.
- Mesélj nekem ezekről a férfiakról - fonom keresztbe karjaimat magam előtt, miközben még egyet hátrébb lépek a férfitól, így csípőmet a pult innenső részéhez tudom nyomni. - Nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy pizzáért jöttem - sóhajtok egy fáradtat. Szemeimet lehunyom, fejemet előre biccentem, és kíváncsian várom a végkimenetelt. Ebből hogy jövünk ki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hitetlen, kikerekedett szemekkel nézek a férfira. Na jó, azért a lófasznak is van ám vége, és ennek pont most jött el. Kezeimet leengedem magam mellé, és a kijárat felé indulok, ám megállok Barnabás mellett.
- Ahogy látom, te ezt a nézetet nagyon jól vallod - mosolyodom el szomorúan, de nem pillantok Barnabásra. - És igen, tőled vártam, mert tudod, annyi volt, nem emlékezhetek mindegyikre - feltekintek, szememben gunyorosság villan, és az ajkaimon felvillanó mosoly is valami ilyesmit tükröz.
- Ha most vagyok éhes, mikor jöjjek? - suttogom a kérdést, majd szó nélkül indulok el az ajtó felé. - Remélem tudod, hogy tényleg balfasz vagy a nőkkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Feladom. Komolyan feladom, pedig nem erről vagyok híres. Hah, ez jó poén, mert értitek teljesen másról vagyok az, mint nemrég kiderült számomra is. Gusztustalan az egész, így Barnabás feltett kérdésére nem is válaszolok, csak szkeptikusan rápillantok, majd az ajtóhoz indulok.
A rántástól egy pillanatra elvesztem egyensúlyomat, de Barnabás erősen tart, így nem esek el. Ajkai az enyémnek csapódnak - szó szerint -, és nem akarom viszonozni a csókot, mert nem érdemli meg, el kellene mennem, de... de viszonzom, és karjaim nyaka köré fonódnak, hogy még közelebb húzzam magamhoz, annyira elmélyítve a csókot, amennyire lehetséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az egész kibékülés dolog olyan tökéletes volt. Vagyis lett volna, mert hogy a semmiből vágódik ki az ajtó, és csapja meg rögtön az ismerős hang a fülemet. Mélyet sóhajtva válok el Barnabástól, majd kissé eltolom magamtól, hogy lehuppanhassak a pultról. Mosolyogva fordulok az annyira már nem idegen felé.
- Féltékeny vagy? - emelkedik meg szemöldököm, miközben gyámoltalanul töltök meg egy poharat vízzel. Kortyolok belőle párat, amíg a férfi elé érek. - Mert neki a mágia nélkül is sikerült? - egy elbűvölő mosolyt küldök meg Ilián felé. Nagyon remélem, hogy fáj valamije.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem pillantok hátra, amikor Barnabás felháborodva szólal meg, mert megértem a kiakadásának okát. Minden idegszálam Iliánra koncentrál, és amikor visszavág őszintén felnevetek.
- Mert én nyomtalak a csempéhez téged - merengek el somolyogva, miközben mutatóujjammal párszor rákoppintok ajkaimra. - Ja, nem, mégsem - emelem pillantásom a férfira. Csak a megfelelő alkalomra várok, és baszki, sokkal előbb eljön, mint arra számíthatnék. Egy szép, de még inkább ívesebb mozdulattal borítom meg a poharat a férfi nyakánál, a poharat még meg is rázom kissé, mielőtt visszaemelném magamhoz.
Hajamat vállam fölött átdobva sietek el Ilián mellett és rontok be a pult mögé.
- Ugye megbeszéljük és nem összeesküvés-elméleteket gyártasz már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mi az, hogy újabb? És mi az, hogy kanom? - emelem fel kezemet rögtön, mert ismételten nem tetszik az, amerre ez a beszélgetés éppen halad. Ilián, te fasz, nagyon remélem, hogy... még a gondolatot sem tudom befejezni, mert ahogy éppen reflektálnék, hogy neki nincs itt pizza, meglátom, ahogy vetkőzik. A szentségit!
Hirtelen fordítom el a fejemet és minden figyelmemet Barnabásnak szentelem, mert nem fordulhatok oda. Mi a tökömért jött ide egyáltalán, azon túl, hogy megint megcsinálhassa a műsort. Ami éppen engem véd. Hevesen állok neki bólogatni Barnabás felé, majd amikor leesik, hogy Ilián mit mondott felé fordulok.
- Kikérem magamnak a Dr. Szöszit - emelem fel mutatóujjamat, miközben másik kezemet csípőre teszem. - Te most tényleg mellém álltál? - hitetlen nézek a férfira, és csak arra várok, hogy mikor cáfolja meg a hirtelen jött kedvességét valami alpárival. Nem várom meg, egyszerűen legyintek egyet felé, majd Barnabás felé lépkedek.
- Nem érdekel mit hallottál vagy sejted, hogy tudsz, de akkor sem kérheted rajtam számon, hogy kivel voltam együtt, mielőtt megismertelek, plusz, ha lehet ezt amúgy se itt és most beszéljük már meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Teljesen elvesztettem a fonalat, és már nem is akarom palástolni. Barnabás hisztizik és éppen viharzik kifelé az étteremből, Ilián meg mellettem áll, próbálja elmagyarázni Barnabásnak a dolgokat. Mi a fasz folyik itt?
- Majd elmondom - legyintek egyet a férfinak, majd amikor felfogom, hogy mi hagyta el ajkaimat, értetlen rázom meg a fejem. - Hülye, dehogy mondom! És a nevem Ophelia! - tekintetem Barnabás hátán állapodik meg, ahogy kifelé lépked. Nem fogok utána menni, és szerintem ezt a dráma királynője is tudja. Elegem volt abból, hogy feleslegesen járatom a számat neki, mert nem hiszi el, amit mondok. Innentől az egésznek kurvára nincs semmi értelme, nemde? Hiába próbálkoznék, hiába szerettem volna nyugodtabb körülmények között megbeszélni, nincs esélyem.
Mire felfoghatnám mi van - mostanában hajlamos vagyok elveszni a gondolataimban, ahogy észreveszem - már két erős kar ragadja meg derekamat, én pedig értetlen tekintek fel a meztelen felsőtestet követve. - Na még mit nem! És mi az, hogy megtartasz? Nem vagyok egy kibaszott kiskutya! - próbálom lerázni magamról az erős markokat, és ha sikerül, öles léptekkel indulok el az ajtóhoz. - Barnabás, neked pedig köszönöm a remek mai éjszakát igazán feldobtad a vidám jelzőiddel - választ sem várva rontok ki az étteremből, hogy a lakásig meg se álljak. Fasza lezárása egy hajnalnak(?), de lehetett volna vidámabb is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az egész játéka a férfinak annyira abszurd, és annyira nem tudom mire vélni. Ha csak az egója miatt kell ez az egész, akkor gratulálok, megtörtént, semmit nem tudok tenni az ellen a vonzalom ellen, amit kiváltott belőlem. Mert kiváltotta, és jelenleg semmi másra nem vágyom, csak hogy érezhessem illatát, megtapasztaljam csókjának ízét, és ha lehet, akkor soha, de soha ne engedjen el. Ne szakadjon vége a pillanatnak, hanem ragadjunk benne örökre, mert az, hogy megérzem tarkóján állni az apró szőröket az nem véletlen. És ha én nem kapom meg, amit akarok, akkor bizony ő sem. A különbség maximum annyi, hogy én annyira vágyom arra, hogy megkaphassam, szinte már megijedek saját magamtól, és nem akarom elhinni az egészet. Hangjára lehunyom a szememet, és a hideg végig fut egész testemen, ami nem a hideg csempe érintésének köszönhető.
Lehelete csiklandozza ajkaimat, de nem csókol meg. Merlinre, pedig minden porcikám beleremeg abba, hogy hozzám érjem, hogy megízlelhessem ajkait, amik nemrég az én krumplimat fogyasztották olyan nagy bőszen. Megérzem érintését oldalamon, majd hátamon és sűrű pislogások közepette hagyja el ajkaimat egy nyögés, fejemet pedig hátravetem, amikor borostája végig simíti arcomat, de nem csókol meg, egyszerűen nyakszirtemet kezdi el csókolni. Ujjaim a férfi tincsei közé vándorolnak, jobb lábam kissé elemelkedik a földtől, végül az apró, de túl nagy jelentőséggel bíró harapás után Ilián eltávolodik és ismét ajkaim közé beszél.
- Talán - suttogom ajkai közé, majd pilláimat lehunyva hajolok közelebb a férfihoz, de a következő pillanatban már egyedül vagyok a mosdóban. Értetlen tekintetemet járatom körbe a helyiségen, majd hajam és sminkem rendbetétele után lépek ki a mosdóból, hogy elhagyjam az éttermet teljesen értetlen. Miért én fogom ki a vélát? Miért? Csak még egyszer találkozzunk. Csak még egyszer...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nyugalom. Nem kell több az elmúlt napok szarságai után. Barnabás felütötte a fejét, hogy bocsánatot kérjen, amit bár elfogadtam, mert miért ne tenném, de azért az az apró tüske ott van. Szerény véleményem szerint, tényleg mindent megtettem azért, hogy higgyen nekem; nem teszem szét ám mindenkinek a lábam, miért is tenném? Az eddigi férfiak közül az életemben háromhoz kötött valami, a negyedikhez pedig egyszerűen annyi, hogy olyan elveszett volt akkor, mint amilyennek én éreztem magam, és adtunk egymásnak egy feledhetetlen éjszakát. Tényleg bűn lenne élvezni az életet, amikor nem volt senkim? Amikor nem várt senki haza? Amikor a férfira vártam, aki végül el is jött, hogy aztán menjen is? Nos, nem mondom, lehet, hogy Barnabás nem szerencsés a nőkkel, de hogy én sem vagyok az a férfiakkal, az már biztos. Vagy én cseszem el, vagy ők, vagy mindketten hibásak vagyunk, vagy egyszerűen beközlik, hogy nekik ez mégsem pálya. Vagy ott van a negyedik opció, amikor csak egyszerűen érdekből vagy az illetővel, mert szükséged van rá, hogy támogasson anyagilag, hogy az alkoholista apád ne dobja fel a talpát. Igen, van ilyen is, de ez már évekkel ezelőtt történt, és még mindig nincs miatta bűntudatom, pedig legalább egy kicsike lehetne, nemde? Arie-nál és Barnabásnál egyértelműen van, még ha az utóbbi bocsánatot is kért, de... nem. Nincs de. Bocsánatot kért, miután elhordott mindennek és inkább a hallott pletykáknak hitt, mint nekem, szinte esélyt sem kaptam arra, hogy megmagyarázzam.
Alsó ajkamat beharapom, szemeimet összeszorítom pár másodpercre. Feltekintek az égre, kezeimet zsebem mélyére süllyesztem, mert rohamosan közeledik a tél, és ez már az éjszakai kiruccanásaimkor is megérződik. Az ég tiszta, minden csillag és csillagkép tökéletesen látszik, így nem is csoda, hogy ahogyan kifújom a levegőt, egy kisebb felhő képében jelenik meg, majd száll tova. Lassan veszem elő a doboz cigarettát a zsebemből, majd ajkaim közé biggyesztek egy szálat, s az öngyújtó már kattan is. A cigaretta vége felizzik, ezzel egy időben tekintek fel az égre és fújom ki az első slukk által adott füstfelhőt. Nyugalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Sűrű napok állnak a hátam mögött. Alapvetően úgy indult az egész, hogy totálisan elveszettnek éreztem magam azután, ami a Félszeműben történt. Csak kimentem egy szelet pizzáért és ott kötöttem ki, hogy Barnabást elvesztettem, az az istenverte véla meg megint felütötte a fejét, ráadásul még vetkőzni is neki állt, mint minimum egy divatbemutatón lenne, ahol az volt a forgatókönyv hogy leöntik és akkor uccu neki, meg kell szabadulni a ruháktól. Az elmúlt pár nap csigalassúsággal telt. A kialvatlanság megint felütötte a fejét és a Romániában eltöltött két nap sem könnyítette meg a helyzetet, mert elég sok minden szakadt a nyakamba.
Lassan pakolászom össze a papírjaimat, miután a diákok kiviharzanak a teremből, és semmi másra nem vágyom, mint egy hatalmas bögre kávéra, és egy kiadós alvásra. Remélem tisztában van azzal mindenki, hogy mennyire megérdemlem mindkettőt, így a gondolattól kissé feldobódva mosolyogva pakolgatok tovább, majd elégedetten csapom hónaljam alá a papírhalmot és veszem fel táskámat, hogy elinduljak. De az ajtó zárja kattan, én pedig értetlen nézek az ajtót támasztó férfira, aki az eddig megszokottakkal ellentétben Opheliának hív. Valamiért összeszorul a szívem ez miatt, és egy szomorkás mosoly is felkerül ajkaimra, de a férfira tekintek.
- Barnabás - táskámat visszateszem az asztalra a papírhallommal együtt, majd öles léptekkel indulok el az asztal széle felé, hogy megtámaszthassam csípőmet rajta és érdeklődve tekintsek a férfira.
- Rendben - bólintok egy határozottat. Kezeimet keresztbe fonom magam előtt, teljesen semleges arccal várom, hogy a férfi megszólaljon. Legszívesebben üvöltenék vele, amiért ezt csinálta, amiért elrontotta az egészet, de nem teszem. Csak türelmesen ülök és várom, hogy neki kezdjen. Ennyi időm még van, és ennyit még meg is érdemel. Legalább a lehetőséget kapa meg, hogy megmagyarázza vagy elmondja mit miért tett, mert ugye, ez annyira nem volt nyilvánvaló, amikor az étterembe ott akart hagyni, nem is egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Várok. Türelmesen. Egészen addig a cipőm orrát nézem, amíg meg nem szólal a férfi, és még akkor is, amikor meghallom a hangját, de amiket mondd, amiket felfed előttem arra késztetnek, hogy felnézzek. Elkapom a tekintetét, vagy ő az enyémet, igazából nem is lényeges, mert itt most csak az számít, amiket mondd. Őszintén, végig a tekintetembe nézve, egy másodpercre sem engedve azt. És hogy én mindeközben mit teszek? Bámulok rá, felidézem az első nemrandinkat, ami végül mégis az lett, pedig egyikünk sem tudott róla, de a szende Barnabás eljutott odáig, hogy megcsókoljon, hogy nyisson felé. Aztán jött az első igazi randi, amit elfelejtett, de így is a legtöbbet hozta ki belőle, annak ellenére, hogy egy másfél éves kislány trollkodott körülöttünk megállás nélkül, egy leheletnyi időt sem hagyva arra, hogy esetleg egy pillanatban elmélyüljünk. Egészen addig, amíg el nem ment aludni, én pedig Barnabás karjaiban találtam magam, az őszinte tekintetében, amit ha az ember akarna sem tudna elfelejteni. Ezek mind olyan emlékek, amiket az ember nem akar elfelejteni, amiket meg akar tartani magának, én mégis arra vágyom, hogy egyszer kiürüljenek a fejemből minden jóval és rosszal együtt.
Mert az ominózus este tett tönkre mindent. Amikor éhes vagy, és felnőtt emberként elmész egy másikhoz kajálni, de nem azt találod ott, akire számítasz, végül az egész oda lyukad ki, hogy kurva vagy, mert a néni, aki ezt mondta olyan hiper megbízható, hogy lehidalsz neki. És mindezt miért? Mert élem az életem úgy, ahogy nekem tetszik, és az emberek arra hagyatkoznak, amit látnak. Egy öregasszony miatt kötöttünk ki itt, mert a véla is feltűnt, aki azt hiszi övé a világ, és volt pofája bejönni az étterembe, hogy belekontárkodjon más dolgába. Ami mondjuk jelen esetben egész jól jött, mert végül is segíteni akart - ez tényleg elhangzott? -, de nem sikerült neki sem. Én pedig a legjobb megoldást választottam; eljöttem. Nem voltam már kíváncsi a rágalmakra, amiket kaphatok, amiket Barnabás olyan nagy szeretettel elhitt, majd a fejemhez vágott.
Az utolsó mondatra felkapom immár lehajtott fejemet. Ütést? Annyira belemerültem a gondolataimba és a jégkirálynő szerepbe, hogy fel sem tűnt Barnabás arcán mekkora monokli és véraláfutás éktelenkedik. Összeszűkült szemekkel nézem, és itt van előttem, de elhinni nem tudom. Mégis ki és miért verte meg? Nem mintha jogom lenne már tudni, vagy egyáltalán érdeklődni eziránt. Mélyet sóhajtok.
- Köszönöm - halványan elmosolyodom, és ellököm magam az asztaltól pontosan akkor, amikor Barnabás löki el magát az ajtótól. Hátat fordítva a férfinak kapom fel a papírhalmot, amit a táskámba gyűrök. Talán tovább is tart, mint valójában kellene neki. Összeszorított szemeimet kinyitom végül, és ugyanazzal a halvány mosollyal fordulok meg, hogy elinduljak felé. - Köszönöm a bocsánatkérést, Barnabás, igazán jól esett. És köszönöm a nemrandit, majd a randit, felejthetetlen volt mindkettő. Ne emészd magad, mindketten hibáztunk ebben - óvatosan lépek hozzá közelebb. - És nagyon remélem, hogy találsz majd egy olyan nőt, aki nem ad neked okot a kétségekre, és elfeledteti veled, hogy mi volt velem. És ne verekedj, mert az a Barnabás, akit én ismertem meg, szavakkal oldja meg a problémákat, nem ököllel - lágy csókot lehelek arcára. Lélegzetem visszafojtom, mert véletlenül sem akarom elveszteni a maradék erőmet, ami legalább eddig kitartott mellettem, de ha megérzem illatát, nincs esélyem. Mosolyogva lépek el mellette, és nyomom le a kilincset, majd kilépek a teremből, az ajtót nyitva hagyva magam után. Nem a tanári felé sietek, nem a kávézó felé, hanem haza. A kis lakrészbe, ahol mindent kiengedhetek magamból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az a bocsánatkérés mindent megváltoztatott. Mármint nem bennem, mert én szerintem már menthetetlen vagyok, de talán a hozzáállásomon egy kicsit. Mondom talán. Eljátszottam a gondolattal - nem is egyszer -, hogy fogom magam és átmegyek Barnabáshoz, még a bocsánatkérése előtt. Elmondom neki, hogy egy ekkora baromság miatt nem kellene elengednünk ezt az egészet, mert valami csak elkezdett kialakulni mindkettőnkben, ami miatt én bevállaltam a gyermekes randit, ő meg egy verést. Nem tudom melyikünk járt rosszabbul, de nem is szükséges ezt most ecsetelni. Szóval átmegyek, elmondom neki, hogy ne legyünk fogyatékosak, de a szavak, a tettek, amiket mondott és csinált, ott visszhangzottak a fejemben, láttam őket lelki szemeim előtt. Túl sok maradt a büszkeségemből, hogy képes legyek erre a lépésre. Így is túl sokszor lemondtam róla a férfi miatt, most pedig már nem vagyok hajlandó. Ez lehet az én önzőségem, de akkor sem.
Mélyet szívva cigarettámból leszek biztos a döntésemben, határozottan rá is bólintok egyet, amikor a hang megszólal. Nem pillantok arra, nem fordítom el a fejemet a csillagos égről, egyszerűen megvárom, amíg a férfi mellém ér, mert ugye, hova máshova menne, mint megkeseríteni az életemet, mindezt úgy, hogy megint pofátlan módon robban be? Amikor mellém ér, csak oldalra sandítok, majd egy gunyoros mosollyal ajkaimon csippentem mutató- és középső ujjam közé a cigarettát.
- Nem tartozom neked semmivel - felelem egyszerűen a férfinak. Miért is tartoznék neki? Azért mert gondolataim ezerrel szálltak mindenfelé, és véletlen elszóltam magam? Hogyne, majd a kezét is megkérem gyorsan, hogy nehogy véletlen megint a csempének taszítva találjam magam, mert éppen neki játszadozni van kedve. Bah, férfiak. Egyszer a sírba fognak tenni, és van egy olyan érzésem, hogy a mellettem álló éri el ezt a leggyorsabban. Komolyan, miért talál meg mindig? Nyugalomról volt szó, nem arról, hogy megint feltűnik, és felidegesít. Még ha csak belül is, mert nincs az az isten amiért megmutatnám neki idegességemet.
- Nincs jobb dolgod? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, miközben felé fordulok. Bal kezem, jobb felkarom alá csúsztatom, cigarettámat ajkaimtól pár centire tartom, és fürkésző tekintetemet le nem veszem róla. - Elég unalmas életed lehet - vonom meg vállamat egy halvány mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hangosan felnevetek a jelzőre, ennél szebbet mostanában úgysem kaptam, így érthető talán a jó kedves egy kicsit. Antipartiarc? Az mégis milyen? Nem én vagyok ott mindenhol, ahol a férfi, akinek a nevét sem tudom a mai napig, pedig elég gyakran összefutunk mostanában. Nem mondom, hogy zavar, mert de, csak értitek, azért ha az ember nyugalomra vágyik, akkor azt nem így képzeli el. Legalább az első cigit adta volna meg nekem békességben, de ő pontosan az első slukk után toppan be, mint valami hős, hogy segítséget nyújtson. Aha, meg amikor én ősz vénasszony leszek, elhiszem majd neki, még az ellenére is, hogy a mosoly, amit megenged magának őszintének tűnik. Ilyet is tud? Felettébb érdekes.
Csípőmet kitolom, bal kezemmel támaszkodom meg rajta, amikor úgy kezd el velem beszélni, mint egy fogyatékossal. - Igazad van - őszintén mondom, ami még engem is meglep, de ez ma egy ilyen nap. Ilián kinda kedves, én pedig kinda igazat adok neki. Mit rejtegethet még a mai nap? - Köszönöm, amit az étteremben mondtál - amit tettél az nem kerül bele a portfólióba, mert nem értékeltem egyáltalán, hogy vetkőzött, majd mint valami tárgyat húzgált magához. Még mit nem! - Nem a faszim volt, és nem hozta helyre - vonom meg vállaimat teljesen semlegesen. Ami akkor történt az már megtörtént, és hiába kért bocsánatot Barnabás a tüske, amit maga után hagyott még azért ott van. Sajnos nem hiszem, hogy egyhamar elmúlik. Bár én mondjuk már ne higgyek semmit, abból kiindulva, hogy éppen életem megkeserítőjének sztorizgatok arról az estéről, mi?
- Kösz a bókot, majd igyekszem - biccentek egy aprót a férfi felé, nem mintha nem lennék tisztában azzal, mennyire jól és nézek ki. És sajnos minden elfogultság nélkül. Sokan mondták már, de olyan tizenkilenc éves koromban még én magam is rájöttem, amikor elég sok férfi tekintetét elkaptam magamon. Csak idő kellett, hogy kibontakozhasson a magabiztosságom a szépségem mellé. Megtörtént. És mit érek vele? Félnek tőlem a férfiak, és tényleg elhiszik, hogy embert eszek.
- Mit keresel itt ilyen későn? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, de a kérdést az égnek teszem fel inkább, mintsem a mellettem állónak. Mélyet szívok cigarettámból, lehunyt szemekkel fújom ki a füstöt a csillagok felé. Ha már így alakult, miért ne használhatnám ki Ilián kedvességét, ami valószínűleg nem fog tovább tartani, mint három perc? Na ugye!