Villámhárító
Talán még soha az életemben nem voltam ennyire pipa, soha! Nem voltam kifejezetten agresszív fajta, sőt, aki ismert tudta, hogy egyáltalán nem voltam a fizikai bántalmazás híve, de most...a mai napon valakit tuti kifogok nyírni, és ez a valaki a Saint-Venant gyerek lesz. Nem tudja még, hogy kivel húzott ujjat, annyi szent. Amint megtudtam, hogy mit csinált Lucával, elővettem egy szakadt pergamentekercset, ráfirkantottam, a találkozás helyét és időpontját, a miheztartás végett odakurtítottam a nevemet és elküldtem. Épp csak annyi időm volt, hogy átöltözzek és már indultam is az erőnlét terme felé. Tökéletes találkozóhely volt, ilyenkor nem fog minket ott zavarni senki, nyugodtan elcseveghetünk és még milyen kellemes csevegés lesz! Válogatott kínzások hosszú sora jelenik meg lelki szemeim előtt, nem kell túl sokat gondolkodnom rajtuk az utálat csak úgy söpri elő a sötét gondolatokat.
Éppen csak, hogy nem szántottam a kastély folyosóinak padlóját, minden vacsorázni induló diák kitért az utamból, ugyanis az eszelős fény ami a szememben csillogott nem kecsegtetett semmi jóval. Nem voltam egy magas lány, sőt, ami azt illeti inkább az alacsonyak közé soroltam magam, erős sem voltam, inkább amolyan vékony, kellemes idomokkal voltam megáldva, de a felszín alatt...veszélyesebb voltam, mint a kastély legtöbb lakója, főleg akkor, ha az érzelmeim elsodortak. Mihaelnek pedig nagyon nincs szerencséje, ugyanis a halál-listámon most ő az első. Érzem, ahogy a feszültség felgyülemlik a testemben, zúg tőle a fülem és zsibbadnak az ujjaim. Nagyon rég volt az, amikor olyasvalakin használtam a képességemet, aki érezte is annak az eredményét, de élénken él bennem a kép, amikor Benji az orrom előtt esett össze, pusztán azért, mert hozzáértem. Pontosan ugyanezt kívántam most Luca megrontójának is, csak ezerszer, egymásután. Mikor megérkezek az Erőnlét termének az ajtaja elé, nem tétovázok, abban a pillanatban kivágom, majd be is csapom magam mögött, néhány gyors lépéssel a Rellonos mögött termek még épp elkapva, ahogyan sértegetni próbál, majd egy gyors mozdulattal a két ujjamat a nyakára helyezem, jókora elektromos löketet adva a testének.
- Csak nem engem keresel?
Az eszelős tekintethez eszelős mosoly jár kedves Mihael. Itt vagyok, és úgy érzem, hogy kissé elbíztad magadat.
, hogy vagytok?
