Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown Na, ha valamiben más ez a mostani eset a korábbitól, az az, hogy Ariana lelépett, és évek múltán találkoztunk, Ophelia ellenben itt, és mint mindig, most is igazán gyönyörű. Teljesen természetesen viselkedik, pedig nincs rajta már egyetlen olyan ruhadarab sem, ami kicsit is elvenné a kedvem tőle. Nézem őt, ő néz engem, és nem tudom, hogy mit kellene tennem. Az biztos, hogy beszélgetni nem akar, és ezt nyomatékosítja is.
- Oké.
Felelem végül könnyedén, ahogy elindulok felé, úgy rúgom le a cipőimet, megállás nélkül haladva befelé, felé, és nem gondolkozva semmin, mert nem akarok gondolkozni, és nem akarok ebben a helyzetben miérteket kutatni, vetem le még az ingem, mielőtt odaérnék elé. Nem nagy a helyiség, de mellette megtanultam nagyon gyorsan vetkőzni, hogy időt spóroljak, és minél többet lehessek vele. Jobbommal a derekát fogom át, és magamhoz rántom, míg balommal az álla alá nyúlva emelem meg a fejét, és egy pillanatnyi habozás után, szenvedélyesen megcsókolom. Nem érdekel, hogy miért, nem érdekel, hogy miért nem, csak a pillanat, hogy én is ezt akarom.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Miután visszafordulok az ágy felé, és meghallom, ahogy Arie közeledik két mélyet sóhajtok. Be és ki. Be és ki. Lassan fordulok felé, és mire odaér már melltartóm sincs rajtam, meztelen felsőtestem préselem hozzá, egy elfojtott nyögés kíséretében. Szívem össze-vissza kalimpál, légzésem egyeletlen, már azt sem tudom merre van előre vagy hátra.
Tekintetem az övébe fúrom, és az alatt a pár másodperc alatt a remény minden formája megfordul a fejemben, amíg meg nem érzem ajkait ajkaimon végül. Végre. Belenyögök a csókba, karjaim automatikusan nyaka köré fonódnak, ahogy testem csak még jobban és jobban neki préselem. Vágyom rá, annyira nagyon vágyom rá, elmondani nem tudom, de talán most nem is kell beszélnünk, hogy ezt ő is érezze. Lassan kezdek el hátrálni, őt is húzva magammal, és amikor térdhajlatom beleakad az ágyba hirtelen fordítom meg magunkat és lököm rá. Gondolkodás nélkül vetem magam utána, csókolom ajkait, nyakát, fülének tövét, szegycsontját. Lovaglóülésbe helyezem magam és zavartalanul, már-már mosolyogva tekintek le rá, ahogy szemérmetlenül és elégedetten mérem végig azt a testet, amit már megannyiszor láttam, de a mai napig nem elég belőle. Kezemet végig húzom mellkasán, körmeimmel néhány területen direkt erősebben marok bele. Közelebb hajolok ajkaihoz, de nem csókolom meg. Pár milliméter, de több ezer kilométernek érződik, amíg várom az engedélyt. Most Arie irányít. Mindent. Nélküle elveszett vagyok, nélküle nem élhetek, és ezt az egészet az a k*rva “oké” indította el. Gyerünk Arie… adj engedélyt, kérlek szépen!
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Nem. Érdekel. Semmi. Komolyan nem, a vér az agyamból már réges-rég kifutott, és már csak az az egy dolog lebeg a szemeim előtt, hogy olyan szinten belevigyem a sérelmeimet a dologba, hogy a végén mind a ketten elégedetten kapkodjunk levegő után. Ezért jó vele lenni, a veszekedéseink végét szexbe fojtani, mert abba minden benne van, ami frusztrálna minket a későbbiekben.
Most is ezt akarom, olyan erősen megdugni, hogy ne mondhassa, hogy nem érzett végig, hogy tényleg minden kijöjjön belőlem, és jöjjön ki minden belőle is, az sem érdekel, ha menet közben megáll a szívem. Meg akarom tenni. Csókolom, hogy a vérét érezzem a fogaimmal belekapva az ajkaiba újra és újra felpiszkálom a sebeket, nem érdekel, hogy neki esetleg fáj-e.
Elveszek benne egészen, engedelmesen esek el, mint egy zsák krumpli, kérdőn nézve rá abban a pillanatban, amíg nem ér össze újra a testünk, A szemeimet lehunyom, ahogy csókol, ahogy az ajkaival egyre lejjebb halad, majd haja cirógatja az arcom, és felpillantva szembe találom magam a tekintetével. Egész közel van, mégsem csókol meg. Talán nem biztos bennünk? Én sem vagyok, de nem érdekel jelen pillanatban egyetlen aggály sem. Ajkaimat az ajkainak nyomom, és most rajtam a sor, hogy átfordítsam magunkat. Ujjaimat az egyetlen rajta maradt anyag két oldalsó pántjába fűzöm, és miközben megfordítom magunkat, lehúzom róla. Combjait a kezeimmel húzom szét, hogy közéjük férkőzhessek, ajkaimmal újra az ajkait csókolom, jobb kezemmel mellette támaszkodom meg, míg a ballal izgatni kezdem.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Megkaptam az engedélyt, szinte várnom sem kellett rá. Kezemet tarkója alá csúsztatom, és elveszek a pillanatban. Nem számít, hogy Jason visszajött, és ugyanazt a hatást érte el testemben és szívemben is, mint amikor elváltunk, nem számít, hogy magamban már döntöttem, nem számít, hogy a már felettem lévő férfit mennyire a mélybe taszítottam; mert most itt van. Velem. És nem kímél. Ajkaimat sem, amin a seb csak újra fel-felszakad, de nem bánom. A fájdalom még többre ösztönöz, még többet akarok belőle, mert jelenleg rajta kívül és most meghozott döntéseinken kívül nem számít semmi és senki. Mérhetetlenül szükségem van rá most, és tudom, hogy önző vagyok. Önző vagyok, mert mindezek után mi lesz? Mi lesz, ha Jason…
Hátam ívbe feszül, kezeim az alattunk elterülő takarót markolásszák, nyögéseim egyre hangosabbak. Fejemet hátravetve adom át magam a pillanatnak, az érzésnek, amit csak ő tudott nekem nyújtani, ami csak vele jó; a szerelemmel kevert megnyugvás és harag. Jobb kezem tarkójára csúszik, majd tovább hajába, hogy ott kezem ökölbe szorítsam és még inkább faljam ajkait. Annyira hiányoztál - kéne mondanom, de tudom, ennyi nem lenne elég, főleg nem most. Csak falom ajkait, és érzem, ahogy egy könnycsepp csorog végig arcomon a takaróra. Boldogságomban vagy szomorúságomban, szerintem most teljesen mindegy, mert egyik sem számít. Csak az számít, hogy Arie akar engem mindezek után is, akar engem, és nem engedett el. Még nem engedett el, azok ellenére sem, amiket vele csináltam, amiket nem mondtam ki neki, amik meg sem történtek köztünk vagy velünk, pedig rengeteget beszéltünk róla. Az apja visszajött végül utána? Arianat elvette, vagy sikerült megoldaniuk? Megannyi kérdésem lenne, mégsem szólalok meg. Nem tehetem... Testemet hozzápréselve suttogok ajkaiba.
- Kérlek… - könyörgöm neki, akár egy drogos a napi adagjáért fuldokolva
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown #bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
A szám gonosz mosolyba húzódik, miközben könyörög, és kínzóan lassan nyúlok az övemhez, hogy ráérősen kicsatoljam. Mint aki nem siet sehova, pedig az egész testem sietne, az eszem is, a szívem meg aztán főleg, még akkor is, ha a végén csalódnia kell. Nem zártuk le, nincs vége, amíg ki nem mondod, hogy vége.
Felkelve az ágyról, odafigyelve arra, amit csinálok - nem kellenek a kínos balesetek - nézem őt, miközben megszabadulok a ndrágomtól és vele együtt a boxeremtől is, és csupaszon, meredő férfiasságommal nézek rá. Nézem őt, ahogy ott fekszik, és igen, elnyújtok mindent, hogy szenvedjen, elnyújtom a visszamenetelt hozzá, mégha ettől én is szenvedek. Mert szenvedek. Egy rohadék vagyok, tudom, ahogy állok ott, és a levegő mozgatásával érem el, hogy még nagyobb izgalomba jöjjön. Izgatom a mellbimbóit, a fülcimpáját, majd fokozatosan lejjebb haladva, mintha egy láthatatlan kéz simítana végig rajta, érek el a szeméremdombig, és ott megállva, pillantok rá. Anélkül, hogy hozzáérnék is képes lennék kielégíteni őt, de abban mi a móka nekem? Semmi. Ebben? Hogy bosszanthatom. Élvezettel nézem, ahogy vonaglik, ahogy pontosan tudom, hogy mennyit kell neki adnom ahhoz, hogy élvezze, hogy ne tudjon már ellenkezni.
A súlyommal lassan nehezedek vissza az ágyra, és anélkül, hogy egy szót is szólnék, teljesen belé hatolok. Fölé hajolva, újra ajkait csókolom, miközben minden finomkodás nélkül kezdem el mozgatni a csípőm. Ezt akarta, én is ezt akartam. Egész végig, hogy betette a lábát az üzletbe, ez volt a fejemben.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Eltávolodik és legszívesebben felsikítanék, hogy azonnal jöjjön vissza, ne hagyjon el, ne menjen el, de visszafogom magam. Vissza kell fognom magam, és ahogy kínoz azt is teljesen megérdemlem, tudom, hogy meg. Testem folyamatosan ívbe feszül, és ahogy megérzem a levegő puha érintését testrészeimen csak még inkább nyögdécselek, és sóhajtozok. Tudom, hogy ő is szenved, de élvezi, hogy engem is szenvedni lát; ha ez őt örömmel tölti el, akkor felőlem örökre így maradhatunk, csak ne hagyjon el. Most ne. Hadd érezzem őt, ha most van utoljára, akkor utoljára. Nem pillantok rá, ahogy leveszi magáról utolsó ruhadarabjait is, annyira túlfűtött a vágy, hogy lehet csak a látványtól elérnék a csúcsra. A plafont bámulom, amikor megérzem, hogy csípőmnél, majd vállamnál esik be az ágy matraca súlya alatt.
Szemeim kikerekednek, már elnyíló ajkakkal fogadom csókját. Elkezd mozogni, én pedig hátába vájom körmeimet, nem törődve azzal, hogy mekkora a fájdalom, vagy hogy letörik a frissen manikűrözött vérvörösszínű köröm. Elenyésző, és a fájdalom sem érdekes. Végre érzem. Nyakszirtjébe temetem arcomat, hogy még közelebb érezhessem magamhoz, hátát egy pillanatra sem eresztve húzom végig rajta körmeimet. Visszatérve lapockájához húzom le magamhoz, hogy aztán jobb kezemmel végig cirógassam tarkóját, majd megállapodjak ismét hajában.
Nyögéseim és sóhajaim, egyre hangosabbak és hangosabbak, mégsem tudom magam moderálni. Nem akarom magam moderálni, amikor végre ismét érzem, végre elhihetem, hogy az enyém. Csak az enyém a szíve, a teste, a lelke; mindene. Folyamatosa ostromolja testemet, nem fárad, nem lassít, kínoz vele, és biztos vagyok benne, hogy erre a napra életem végéig emlékezni fogok.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Belemorgok a csókba, amikor megérzem a körmeit a hátamban, de nem zavar, nem akarom, hogy ne csinálja, őt akarom, teljes egészében, és akarom a fájdalmat is. Mindig akarom a fájdalmat, amit okoz. Én is kínzom őt, ő is engem, mint mindig, most is. Hevesen csókolom, miközben bele-belenyögök ajkaiba, majd nyakába, minden mozdulatommal rásegítve arra, hogy még jobban belém vájja körmeit. Még erősebben kötődjön hozzám. Nem érdekel, hogy ez mennyire fog fájni, amikor pólót vagy inget húzok rá, nem fogom elmúlasztani. Ezeket a sebeket az időnek kell begyógyítania.
Ezer éve nem szexeltem, és ez meg is látszik, hiszen nem vagyok képes lassítani, a testem sikít az örömtől, hogy nőt érhetett, hogy ezt a nőt érhette. Sokszor túldolgozom magam, hogy ne kelljen gondolkoznom, hogy ne kelljen éreznem, hogy mennyire hiányzik. Az egészben van valami szánalmas, tudom. De ki hogyan dolgozza fel.
- Én voltam.
Suttogok a fülébe, olyan hangerővel, hogy a legnagyobb élvezetek között is meghallja, mert, azt akarom, hogy tudja, nem véletlen, ami most itt történik.
- Én löktem le a poharat.
Hát persze, hogy nem ő, hogyan is lehetett volna, hiszen éppen nem ért hozzá semmivel a pohárhoz, az mégis a földön kötött ki, ő pedig most itt van, és bármennyire is tagadná, a teste elárulja, hogy menniyre élvezi.
- Hozzád értem.
Szándékosan, nem lett volna kötelességem odamenni, sem hozzáérni, mégis megtettem, és hogy miért? Egyszerű, és szerintem ő is tudja.
- Mert akartalak. Mert azt akartam, hogy akard, hogy megdugjalak.
És igen, ez az én személyes bosszúm rajta. Bár az nem biztos, hogy bosszú, ha ő is élvezi, de a tudat, hogy még mindig vágyik rám, lehet az.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Sokáig próbálkoztam kizárni a gondolataim közül Arie-t, a Jasonnel való találkozásom után, de valahogy mindig visszatértem hozzá. A közösen eltöltött éjszakákig, a beszélgetésekig, amikor üvöltve megkérte a kezem. Mindig mosolyt csalt az arcomra, amikor a legrosszabbul éreztem magam, amikor fáradt voltam és semmihez nem volt kedvem. Mindig elérte, hogy újra mosolyogjak, hogy újult erővel álljak neki még egyszer az elb*szott dolgoknak. És azóta? Azóta elmaradt már nem is tudom hány órám az egyetemen, az előkészítős órákat még úgy ahogy megtartom, mert azért mégis csak kisgyerekekről beszélünk, a következő könyvemnek már lejárt a határideje, rég nyomtatásba kéne adni, rég ott kellene lennie a szerkesztőnél, de még másfél oldalt sem írtam. Idejét sem tudom annak, mikor voltam utoljára Romániában, mármint fejben is. Testileg természetesen ott vagyok, de fejben nemigen, és inkább már hazaküldenek. Szerződés hosszabítás - ide jutottunk az igazgatóval. Én pedig beleegyeztem.
Minden idegszálam Arie hangjára figyel, amikor megszólal, de először nem értem mit mondd. Értetlen nézek rá, hátára simítom tenyeremet, amikor folytatja. Ő lökte le a poharat, teljesen szándékosan csinálta ezt, hogy itt kössünk ki, mert akar. Engem akar, és ehhez megtervezte ezt az egészet. Lelökte a poharat, direkt hozzám ért, mert tudta, hogy milyen reakciót fog érintése kiváltani belőlem. Hangja simogat, alsó ajkamra ráharapva mosolyodom el. Te simlis f*sz! Még jobban ívbe feszül a hátam, ahogy az utolsó mondat elhagyja ajkait, mert annyira vágyom rá, annyira vágyom a hangjára, hogy már ettől a csúcson vagyok.
Vállába harapva ér a beteljesülés, és muszáj, egyszerűen muszáj harapnom, nehogy egy olyan sikítás szakadjon ki belőlem, amit az egész falu hall. Erősen harapom, ahogy testem minden porcikája remeg, szemeimet összeszorítom, körmeim hátában találnak helyet maguknak ismét, amíg nem csillapodik. Ne csillapodjon…
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Hogy milyen nyeregben lenni? Ilyen. Amikor tudod, hogy minden pontosan a terveid szerint történt, mert ez volt a tervem. Mindegy, hogy hogyan, de az ágyamban köt ki, és lásd, mi lett belőle, itt van. Manipulatív f*sz vagyok? Köszönöm, a legjobbtól tanultam. Túl az elemi mágia használatán is van olyan dolog, ami miatt jó Denis Brightmore barátjának lenni. Észrevétlen lesel el megoldásokat a problémáidra. Ez is egy olyan dolog, amit észrevétlen lestem el, és lásd, bevált. Idővel majd megköszönöm neki.
Nem lassítok, nem. Még durvább tempóra kapcsolok, és engem nem zavar, ha sikít, hallja meg az egész falu, hogy ilyen szinten talán még sosem elégítettem ki ezt a nőt, nyugodtan mutassa meg mindenkinek, hogy mennyire élvezi velem a szexet. Sosem tudja letagadni, hogy erre vágyik, feküdjön bárki mellett. Visszatért. A lénye egy része mindig vissza fog.
Ahogy a vállamba harap, úgy jutok el én is a csúcsra, és még néhány erősebb lökéssel tudatom vele, hogy ez csak az első menet volt, eszemben sincs útjára engedni őt. Remegve, kielégülten fordulok le róla, és pihegve nézem a felettünk elterülő eget. Ez rendesen jó volt, talán jobb is, mint a legelső alkalom.
- Azért bazd meg, Feli, de komolyan.
Felelem végül, mikor végre már jutok annyi levegőhöz, hogy ezt őszintén elmondjam neki. Mert tényleg így gondolom. Semmi indoklás, aztán stalkol, aztán bugyira vetkőzve billegeti magát, majd könnyeivel küszködve élvezi, hogy megdugom. Másnál azt mondanám, hogy a pofám leszakad, nála épp csak azt az opciót nem vetettem fel, hogy tehet egy szívességet, és tövig. Haragszom rá, őszintén, és nem tartom fairnek az eljárását továbbra sem.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Egyszer sem jutott volna eszembe az az opció, miután kilépek innen, hogy szándékosan csináltad az egészet. Minden a te terved volt, te akartad így, én pedig simán belesétáltam a helyzetbe, akár csak az ágyadba. Nem kellett sokat küzdened értem, mégis megszenvedtem ezt az alkalmat, mert minden porcikáddal azon voltál, hogy felejthetetlenné tegyed, mégis megszenvedjem mindegy egyes másodpercét az alkalomnak. És mennyire sikerült? Nagyon is.
Szerintem ezt az érzést - tekintve, hogy testem néhány idegszála még mindig meg-meg remeg néha - hívják katartikusnak. Attól eltekintve, hogy átb*sztál, mert ugye én nem szólhatok egy szót sem, az előző alkalmak után, minden egyes másodperce olyan töltetű energiával töltött fel ennek az együtt töltött időnek, amit csak ezzel az egy szóval lehet leírni; katartikus. Pihegve fekszem alattad, amíg le nem fordulsz rólam, hogy aztán hiányodat rögtön megérezvén utánad is forduljak, és fejemet mellkasodra hajtsam.
Hiányzik. Hiányoztál. Nem! Hiányzol! Mert hiába vagy mellettem Frank, akkor is érzem a hiányod, mert tudom, hogyha én most kimegyek innen, akkor vége szakad mindennek, bár… Biztos ez? Amikor eljöttél hozzám, majd ugyanúgy távoztál is, mert nem tudtam mondani neked semmi értelmeset…, akkor is úgy éreztem, hogy vége. Hogy nekünk, kettőnknek, ott és akkor vége lett, de most ezt nem így érzem. Hiszen mégis a mellkasodon fekszem, mégis szexeltünk, mégis ugyanúgy odaadtad magad nekem, mint én neked. Akkor még sincs vége? Vége lehet a kettőnk között kialakult kapcsolatnak valaha?
Elmosolyodom, megcsókolom melledet, és akár egy első alkalmon túllévő tini nézek fel rád, hogy legalább álladnak férfias élét lássam. Bal kezemmel nyúlok felé óvatosan, hogy mutatóujjammal lassan végig simítsam.
- Az előbb te engem - simítom végig nyelvem hegyével álladnak másik élét. - Most én téged? - a kérdés nem költőti. És ezt te is tudod, mert ha te kérsz rá most, akár egy elesett állat bólintok rá mindenre, csinálok meg mindent amit csak szeretnél, mert a tied vagyok, Arie, akármennyire nem akarom ezt, mégis a tied vagyok. Használj ki!
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Elmosolyodom azon, ahogy közelít felém ,ahogy próbál minél kisebb távot hagyni közöttünk, ahogy kényeztet, ahogy vágyakozik. Minden tökéletes, minden. Csak fekszem ott, hagyom, hogy kényeztessen, hagyom, hogy vezekeljen. Hiszen ez vezeklés, a hibáért, amit elkövetett. Vissza akarnám csinálni? Most még biztos nem. Nem akarok kapcsolatot, nem akarok csalódni. Mert akivel az ember egyszer megégette magát, azzal megint megfogja és ez szerintem ennek most nem kellene megtörténnie. Most nem érzem magam eléggé késznek rá. Nem akarom. Csak simán nem.
A hátát simogatva nézem a plafont, és gondolkozom azon, hogy tényleg nem akarok kapcsolatban lenni. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem, de ebben a pillanatban biztos vagyok benne, hogy nem akarok megint ott tartani, hogy valaki olyan fontos nekem, mint a nő, és a vége az lesz, hogy szenvedek, mint egy kutya, hogy minden alkalmazottam azt lesi, mikor csinálok hülyeséget.
- Hm.
Rápillantok. Sosem kényszerítettem semmire, sosem kértem olyat, amit ne élvezne, és nem akarom ezek után sem. Bennem van a gondolat, hogy bármit megtehetek vele, bármit, mégsem akarom annyira, mint hittem, hogy fogom már a lépcsőn felfelé jövet is. Nézem, egy hosszú másodpercig elmerengve azon, hogy tényleg kihasználhatnám a pillanatot, hogy tényeg megtehetném ezt, végül mégis nemet intek a fejemmel. Ha kérdezi, nem akarja.
- Ez most a te köröd lehet.
Felelem végül csendesen, miközben az őt nem ölelő, szabad kezemmel már azzal foglalatoskodom, hogy férfiasságom újraéledjen. Valljuk be, nem kell sok hozzá, hiszen a látvány magáért beszél.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Elégedetten morgok és sóhajtozok, mert hallhatom szívverésedet. Ami miattam dobog ilyen hevesen, hiába te tervelted ki azt, hogy itt kössünk ki a végén, de akkor is miattam ver ennyire, és imádom az érzést, ahogy körmeimmel óvatosan, éppen érintve bőrfelületed, kiráz a hideg, néha még össze is rándul az adott terület. Mérhetetlen boldogsággal tölt el, mégis úgy érzem, hogy valami helytelent cselekszem, pedig túl vagyunk a lényegen, első körben.
Látom tökéletes arcodon az árnyékot, amely arra enged következtetni, hogy latolgatod magadban a lehetőséget. Nem fogsz visszaélni a helyzettel, mert nem vagyok olyan, egyszerűen még mindezek után is az én érdekeimet nézed, de egy valamit elfelejtesz Frank; nekem most te vagy az érdekem, az az érdekem, hogy örömet szerezzek neked, hogy valahogy próbáljak neked kedveskedni az elmúlt hetek szörnyűségei miatt. Ennyi sem lenne elég?
- Gondoltam - sóhajtok lemondóan, amikor hangosan is kimondod, hogy már pedig az én irányításom alatt áll minden. Megint. Mint akármikor, amikor együtt voltunk. Mindezek után is azzal vagy elfoglalva, hogy a másiknak jó legyen, elnyomva a haragod, a sérelmeid, azt hogy elárultalak. Még ilyenkor is kedves vagy. Miért? Megérdemlem, hogy kihasználj, megérdemeltem volna azt is, hogy elküldesz, hogy nemet mondasz, hogy megálljt parancsolsz nekem és leültetsz beszélgetni. Mégis belementél, de nem oda lyukadtunk ki, ahol kellene lennünk.
Munkálkodó kezedet elkapom, minden egyes ujjadra lágy csókot lehelek. Ezt mondtad, ezt akarod, ezt teszem. Tenyered minden porcikáját csókolom, nyelvem hegyével szántom végig közepén. Fejemet belehajtom, mosolyogva, lehunyt szemekkel simítom bele arcomat abba a kézbe, ami mindig mindent megad nekem.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Ez most komoly? Azon sóhajtozol, hogy nem mondtam azt, hogy persze cicám, szopjál le?
Nem értem meg a nőket, most már biztos. Nem fogom kényszeríteni, nem fogom azt mondani neki, hogy csináljon olyat, amit ő nem élvez, és amihez én nem ragaszkodom. Nem kell mindent belesűríteni a dologba, mert rontja az élményt. Én nem ragaszkodom ehhez a momentumhoz, függetlenül attól, hogy én viszont szeretem a nyelvemmel is kényeztetni. Egyáltalán nem vagyunk egyformák, és ez nem is baj. Pontosan tudom, hogy engem ő képes boldoggá tenni enélkül is. Erre nekiáll hisztizni, majd dörgölőzik, ki a franc érti ezt?
- Fogalmam sincs, hogy miért hiszed, hogyha leszopsz, azzal beljebb vagyunk. Nem emlékszem rá, hogy ez bármikor is igény lett volna.
Jegyzem meg kissé durcásan, hogy azért érezze, nem csak az ő hangulata tud lenyomódni azzal, hogy így viselkedik, hanem az én hangulatom is, eléggé rendesen. Viszont most itt van, nem akarom, hogy egész végig durcázzunk, meg most még beszélgetni sem, még mindig túl sok minden van bennem ahhoz, hogy morogjunk. A kezem lejjebb csúszik, és nem túl erősen rácsapva a fenekére vonom magamra a figyelmét, miközben ujjaimmal pofátlan módon megint a combjai közé kúszok be. Valahogy ez valami furcsa perverzióm lehet, de imádom ingerelni.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
- Először is; ne beszélj csúnyán - mutatom fel mutatóujjamat, miközben kinyitom pilláimat, hogy rád tudjak pillantani. - Másodszor pedig; bármit megtehetsz Arie - suttogom füledbe, ahogy föléd kerekedek, nyelvem hegyét végig húzva fülednek vonalán. - Nem volt kikötésem az orális szex - harapok rá fülcimpádra, hogy egy kicsit megszívva engedjem el azt. Lovaglóülésbe helyezkedem rád ismét, kezedet egy könnyed mozdulattal arrébb lököm, mielőtt neki állnál annak, amit éppen tervezel. Lehajolok, lágy csókot lehelek ajkaidra, hogy aztán haladjak tovább; arcodra, nyakadra, válladra, szegycsontodra, miközben körmeimmel oldaladat cirógatom. Egyre lejjebb és lejjebb haladok, mintha ezt kérted volna tőlem, pedig tudom, hogy nem, és azt is tudom, hogy ezzel mennyire felbosszantalak. Lassan haladok lefelé minden ponton elidőzve egy kicsit, kicsit bele-belekapva fogammal, kicsit érzékiebb simogatásokkal, de valamivel mindig több időt töltök az éppen kiválasztott területen. Férfiasságodhoz érve, felpillantok rád és egy gonosz mosollyal ajkaimon térek vissza tieidhez.
- Miért vagy durcás? - engedem le testem rád, állam alá összekulcsolt ujjaimat helyezem, amit mellkasodra, így tekintek fel rád.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
A szemöldökeim megemelkednek, amikor azt mondja, ne beszéljek csúnyán, és pillanatnyit habozás nélkül közlöm vele, hogy:
- Nem vagy az anyám.
Még azt is hozzátenném, hogy “bazd meg”, de végül nem teszem, mert nem akarok veszekedni. Még nem. Nem mintha tudnám, hogy mit akar, mert én esküszöm, hogy ez a nő megfejthetetlen. Mint a szakításunk, egyik nap házat nézünk, másik nap meg sír, de nem tudja kimondani, hogy vége, csak hallom, hogy Payne meg ő. Aztán egyszercsak itt van, és úgy vájja a körmeit a hátamba, mintha az élete múlna rajta, miközben idegből kefélem. Valljuk be, az előbb minden voltam, csak úriember nem, mert még én is belátom, hogy kicsit talán túlzásba estem.
Nézem őt, és megint ideges leszek, mert bármit megtehetek, állítása szerint, mégis, ő olyat tesz, amit se szóval, se gondolattal nem fejeztem ki, amit nem követelek meg, és ami nélkül is boldog vagyok. Nem értem, hogy mi van, hogy mit akar, hogy miért van itt igazából. Nem hiszem, hogy Jason nem elégítené ki megfelelően, és mégis, úgy vonaglott, hogy dugjam meg, mint egy drogos amikor az utolsó csepp anyag is kiürül a szervezete. Nézem, ahogy egyre lejjebb halad, ingerel, harap, élvezem, amit csinál, hiába teszek úgy, mint akit nem hat meg, a testem reagál, nem tudok úgy csinálni, mint akit nem érdekel, hiszen minden porcikám képes az érintésétől megremegni, és ő ezt pontosan tudja is.
- Hogy miért?
Emelem meg a szemöldököm újra, mint aki nem hiszi el, amit hall. Jobb kezem a fejem alá teszem, a ballal a nő csupasz vállát simogatom. Miért is? Nem mintha ne lenne rá okom.
- Szerinted miért vagyok durcás, Brown?
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Halkan felkuncogok, mert megtehetem, mivel nem vagyok az anyád. És tényleg nem, kicsit furcsa lenne. Nem azt mondom vannak vérfertőzéses családok a világon, de remélem, hogy mi nem tartozunk közéjük, túlontúl szeretlek. Jobb kezemet kinyújtom feléd, hogy óvatosan megcirógassam füled tövénél a puha területet, majd arcodnak élét, végül csak pihentetem a kezemet a területen. Hogy bírod ki? Hogy bírod még mindig, hogy nem emeled fel a hangod, hogy nyugodt vagy - attól elvonatkoztatva, hogy csúnyán beszélsz, amit ki nem állhatok, mert te, Arie, nem szoktál csúnyán beszélni? Hogy vagy képes ilyen könnyedén venni az egészet, és nem nekem szegezni a kérdéseidet, amik biztos vagyok benne, hogy azóta nyomják a szíved, amióta kimondatlan, de vége lett.
- Nem tudom - mosolygok fel rád. Úgy érzem magam, mint egy tini, aki egy idősebb pasival feküdt le életében először és mindent meg akar tudni róla. Hajamat átdobom vállam felett, majd az egészet megfogva teszem át másik vállamra. - Miattam vagy morci? - feljebb kúszok, kinyújtott kezemmel túrok bele hajadba, hogy ott ökölbe szorítsam, majd hirtelen arcod elé kerülve harapjak rá alsó ajkadra. - Miattam Frank? - ismétlem meg a kérdést, biztos, ami biztos alapon. Gonoszan mosolygok folyamatosan, jobban ráharapok, hogy egy kissé magam felé meghúzva elengedjem alsó ajkadat és egy lágy csókkal kérjek “bocsánatot”.
- Ne haragudj rám - hajtom le fejemet mellkasodra, és bújok hozzád, akár egy macska. Az illatod, az érintésed, szívem még mindig olyan hevesen dobog, hogy lehet nem ártana felkeresnem egy kardiológust ez a nap után. A bocsánatkérés fogalmam sincs mire irányul, talán tudat alatt az egész miatt elnézést kérek, talán tényleg csak az ajka miatt kérek elnézést. Bár a második opciót nem tartom valószínűnek, mert értelmetlen lenne; tudom, hogy szereted, amikor kínozlak, amikor kínozhatsz, amikor nem kéred, mégis mindent megadok neked.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Nem?
Kérdezem megemelkedett szemöldökeimhez megemelem a fejemet is, ahogy ránézek. Nem tudja, hogy mégis miért lennék morcos? Hát kezdjük az utolsó találkozásunkkal, az az utolsó csepp, tényleg az volt az. Az nagyon az volt. Akkor valami megtört, aztán eltelt x idő, és nem került elő, nem adott magyarázatot, éppen ő, akinek elmondtam, hogy Ariana-val is mennyire pocsék volt a helyzet, amikor konkrétan ugyanebbe lettem kényszerítve. Én vártam, én türelmes voltam, és én voltam az, aki várt és várt, és nem kaptam magyarázatot. Aztán, amikor már lezártam a dolgot, visszaszambázik az életembe. Mindenki csak úgy visszaszambázik, mintha joga lenne hozzá.
- Miattad.
Felelem csendesen, és nem is biztos, hogy rendesen, mert igyekszik elvonni a figyelmemet a beszélgetésről azzal, hogy fájdalmat okoz nekem, ami pontosan tudja, hogy túlontúl élvezetessé teszi a jelenlétét. Bosszantó kis némber, komolyan mondom, de élvezem, hogy velem teszi ezt. Pedig tudom, az agyam hátsó zugában tudom, hogy ott van neki a Payne pasas, csak gondolom most éppen lelépett. Továbbra se tudok úgy tekinteni rá, mint aki ne tudná ezt megadni Felinek. Talán ugyanaz a gond, mint nálunk, az elköteleződés.
- Miért ne haragudjak? Mert most itt vagy?
Ez továbbra is azt jelenti, hogy elment, mint Ariana, nem adott magyarázatot, mint Ariana. A különbség annyi, hogy ő visszajött, hogy megfektessem, és ennyi. Aggódom, és éppen ezért nem akarok érzelmeket belevinni. Nem akarom, hogy gondolkozni kezdjek kettőnkben, mert az csak felszabadítana mindent.
- Hol van a pasid, Feli?
Érdeklődöm, miközben átfordítom magunkat, megint alám kerül, és nem kérek tőle engedélyt, hogy újra belé hatoljak. Csak most valamivel finomabban teszem, lassabban mozgok, miközben melleit kényeztetem apró harapásokkal.
- Figyelek rád.
Jegyzem meg csendesen, hogy azért nyugodtan válaszolhat is a kérdésre egy-egy intenzívebb lökés között.
|
|
|
|
|
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV
Faljáró
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
|
EmilyLe sem reagálja a hátbekenős dolgot. Hogy miért? Mert bár imádná, ha hozzáérhetne a másikhoz és minden bizonnyal az sem lenne sokkal rosszabb érzés, ha a nő masszírozná be a naptejet a férfi bőrébe... Mégsem gondolhat erre, így nem forszírozza tovább a dolgot.
Ahogy megjegyzés érkezik a mellkasára, felvonja szemöldökét, de végül nem mond semmit. Harminc alatt a férfiak meztelen csigák. Harminc felett viszont férfiállatok, akik szőrösek. Már bocsánat, de nem valami tizenhét éves kisfiú. Arról nem is beszélve, hogy bár sajtot nem lehet reszelni hasán, azért igenis jó teste van és felháborító, hogy mindebből csak annyit vett észre a másik, hogy szőrös. Ebből is látszik, mennyire elvakultan szereti azt az Adrian gyereket, még csak ki se lát a nagy vattacukor felhőből. Jó, hát nem egy Henry Cavill (enyhe utalás, KHM), de azért egyáltalán nem rossz pasi. - Nekem így tetszik. Ne nézd, ha nem akarod - hangja tőle teljesen idegen módon sértődött, ez pedig valószínűleg rátesz majd egy lapáttal arra az elképzelésre, hogy meleg. De mivel nem tudja, hogy Emily fejében ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak, így egyszerűen csak elengedi a dolgot.
Megjátssza magát. Rosszabb, mint egy ravaszdi róka. Elhiteti a másikkal, hogy most rémesen elszomorodott, tőrbe csalja és semmit sem mond a komoly okfejtésekre, csak a vizet pásztázza. Naná! A tökéletes merénylethez elengedhetetlen a tökéletes trükk, ő pedig nem késlekedik soká, pillanatok alatt hajtja végre orv tettét, a nő pedig csak úgy placcsan a vízben. Kár is tagadnia, viccesnek találja az egészet és még egy bókot sem átall dobni a másiknak.
- Elég alacsony az önértékelésed - kapásból vágja rá és elgondolkodik azon, hogy vajon miért hiszi azt a lány, hogy nem lenne egy gyönyörű sellő. Tán a kis párocskája nem érezteti vele minden nap, mennyire különleges? Nem kényezteti halálra, ahogyan az egyébként elvárható lenne? Ó, mert hát Nico azt tenné, elhalmozná bókokkal, csókokkal és... Várjunk csak, kezdünk kissé elkalandozni. Emily hangja zökkenti ki gondolataiból és a látvány, ahogy a nő felfekszik a víz színére. Szándékosan csinálja ezt velem ez a perszóna.
Mivel megint veszélybe kerül férfiasságának álcázása, így nem teketóriázik sokat, hirtelen hajítja el törölközőjét és ugrik egy bombát. Nem mondom azt, hogy nem lesz vizes még a kastély is - ennek az ugrásnak ugyanis technikája van! -, mindenesetre a másikat is kizökkenthetik a hirtelen érkező hullámok. Felbukkan a víz alól és még épp nem illetlen közelségbe úszik a lányhoz. - Tényleg tök meleg a víz - elmosolyodik és örömmel nyugtázza, hogy mostantól Emily olyat mutathat, amilyet akar, amíg a vízben vannak, neki mindegy. Vagyis igazából ez nem így van, de tegyük fel. - Na és mit szeretnél csinálni? Csak így... Úszni? - fura lehet a kérdés, de értitek. Csak így csendben tempóznak, meg nem tudom, vagy mennek is valahová... Csak mert, ha már tilosban járnának, felfedezhetnék a tavat vagy valami.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Visszakérdezel. Én pedig hirtelen nem is tudom mit reagáljak. Miért kérdezel vissza? Mire? Ez csak játék, nem akarom hogy válaszolj, nem akarok tudni arról, hogy tényleg rám van mérges, mert tudom a választ. Tudom, hogy rám, tudom, hogy teljesen okkal, mégsem akarok tudni róla. Hagyd meg nekünk ezt a pillanatot, Arie, kérlek, hagyd meg nekem ezt a pillanatot inkább. Önző kérés, tudom, de mindig olyan készségesen álltál a rendelkezésemre… ebben most miért nem?
De válaszolsz, és én egyáltalán nem vagyok meglepődve a válaszon. Miattam. Halkan mondod ki, mintha félnél tőle, mintha azt akarnád, hogy csak akkor halljan meg, ha nagyon muszáj. Kezemet arcodra simítom, hüvelykujjammal kezdem el lágyan simogatni puha bőröd.
- Haragudj - mosolygok rád megkönnyebbülten. Fáj, borzasztóan fáj, de legalább valami érzést kimutatsz, valami mégis van benned, és nem csak az a semleges Arie, akivel az étteremben találkoztam, hanem haragszol. Mérges vagy rám, amit megérdemlek, amit megértek.
A kérdésre kikerekednek szemeim, pulzusom az egekbe szökik, de nincs időm reagálni, mert felettem vagy, és így várod a választ. Tőlem pedig mi telik? Egy halk sikkantás, ahogy megfordítasz, egy elhaló nyögés, amikor eggyé válunk, és egy mindenre éhes tekintet. Ez vagyok én most, és ezt te tetted velem, Frank.
- Nem… - próbálok egy értelmes mondatot kinyögni, tényleg próbálok, de nem megy. Annyira élvezem az egészet! Tarkódra csúszik a kezem, hogy lehúzzalak magamhoz egy lágy csókra, mert ez most egy laza menet lesz. Érzem. Érzed. És akarom, akarlak, mindent akarok! Testem akaratlan feszül ívbe minden egyes apró harapásodnál. Csak még többre vágyom, még többet szeretnék belőled, az egész lényedből, és egyáltalán nem szeretnék foglalkozni most Jasonnel. Miért csinálod ezt? Miért kell felhozni, és elrontani az egészet?
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
“Nem.” Mi nem? Vajon mit szeretnél mondani? Vajon érdekel? Igazából nem, nem érdekel az sem különösebben, ha velem csalod, azt sem, ha nem. Eljöttél, és én el akartam, hogy gyere, azt akartam, hogy ez megtörténjen, ha utoljára, hát utoljára, de azt akartam, hogy megtörténjen. És lehet, hogy utána majd mind a ketten szenvedünk, lehet, hogy lesz még bennünk valami, talán vágy, talán bűntudat, talán valami teljesen más érzés, de jelenleg nem érdekel. A pillanatnak élek, és élj te is annak. Pusztán csak bosszantalak, hogy ne hidd, hogy nyeregben vagy, hogy ne hidd, hogy ez majd mindent megold. Csak mert szexelünk, nem oldódnak meg a gondjaink, bármennyire is hittem azt régen, hogy ez a megoldás. Nem ez a megoldás. Tudom.
Engedelmesen hajolok oda a csókodért, felajánlottam a lehetőséget, hogy te határozd meg, mit akarsz, de nem éltél vele, engem pedig nem érdekel, nem várakozom, megteszem én. Finoman mozdulok feléd, finoman mozgok benned. Az erős kezdés után egy gyengébb menetet diktálok, hogy meglegyen minden, ami mi voltunk egykor. Visszatérek a nyakához, finom csókokkal hintem be a nyakad, a füled mögötti részt, arcéledet, és finoman, mély szenvedéllyel csókolom ajkaidat, elveszek benned teljesen.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Szeretkezünk. Idejét nem tudom annak, hogy valaha volt-e ilyen köztünk. Valahogy mindig a durr bele! pártiak voltunk, amikor minden sérelmünket, dühünket és aggályunkat belevittük az alkalmakba. De most nem. Most miért nem? Rákérdezel Jasonre, majd úgy csinálsz mintha minden rendben lenne, és valójában nem is érdekelne. Tényleg nem érdekel, vagy egy szerepet játszol Arie? És ha az utóbbi, akkor miért játszol? Kérdezz rá, válaszolok, csak ne kínozz közben, és ne várd, hogy ilyen közjátékkal tudok válaszolni értelmeset.
Jason eltűnt, és fogalmam sincs merre lehet. Beszélni sem volt vele alkalmam, miután elváltunk, Arie, mert eltűnt. Egyszerűen felszívódott, se puszi, se pá, én pedig Kori szavaival élve két szék között ülök a padlón, bármennyire is formás a fenekem. Ott kötöttem ki, de mégis visszajöhetek hozzád, te pedig tárt karokkal vársz engem, és mindent megadsz, amire csak vágyhatok.
Szeretkezünk. Lassú és egyenletes légzésed annyira felizgat, annyira feltölt, hogy csak még inkább bújok hozzád, mert érezni akarom még azt is, ahogy a vér az ereidben pumpál. Lehunyt szemekkel fogadom minden egyes apró csókodat nyakamra, arcomra, bárhova. Ujjaim tincseid között találnak menedéket, ahogy elmélyítem a csókot. Szinte már szégyenlős mosollyal tollak el magamtól kissé, hogy ajkaidba tudjam suttogni.
- Hiányoztál - nem várok választ, nem akarok választ kapni, így rögtön birtokba veszem ajkaidat ismét.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Soha életünkben nem szeretkeztünk, most mégis arra vágyom, hogy úgy ismerjem meg a testét, ahogy korábban még nem. Mint amikor egy festményt nézel. Szép a Mona Lisa, szép, de tudod mi van a hátterében? Ugye. Izgalmas, amikor valóban nézed is a másik fél általad keletkezett reakcióit. A bőre libabőrössé válását, azt, ahogy ajkába harap, ahogy a pillái megrezdülnek egy-egy érzékenyebb bőrfelület érintések.
Élvezem, ahogy keze a hajamba túr, ahogy magához von, ahogy csókolózunk, teljesen belefeledkezve a pillanatba, csukott szemmel, lassan mozdulva, egyszerre rezdülve. Belemosolygok a csókba, amikor azt monja hiányoztam neki, tudom, hogy őszinte. Kezemmel a kezét keresem, ujjaimat az ujjai közé fonom, ajkaimmal az állát csókolom, miközben fokozatosan gyorsítok a tempón. Meg sem közelítem azt a stílust, ahogy mi szexelni szoktunk, még mindig szeretkezünk, még mindig finom vagyok, de vonz a csúcsra jutás ilyen helyzetben is. Belenyögök a nyakába, érzem, ahogy egyre inkább mélyülünk el egymásban.
- Te is nekem.
Felelem csendesen, mert kár lenne tagani. Hiányzott. Viszont továbbra sem tudom, hogy mégis mit kezdjek a jelenlétével, mit kezdjek azzal, hogy most itt van, hogy most együtt vagyunk. Mi lesz később? Azt mondja kössz, felkapja magára a göncöket, és kilép? Talán. És utána? Eljön megint, én fogadom, és újra? Együtt tudnánk mi megint lenni? Meglenne a bizalom? Megvolt valaha is? Fogalmam sincs, mi lesz, miután az utolsó energiánkat is elhasználva neki kell állnunk...beszélgetni.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Az egész érzéki. Az egész annyira más, mint amihez hozzá vagyok szokva. Az egész annyira szerelmes. Testem még nem heverte ki az előzőt sem, erre jössz itt a meglepetésekkel, amiket a mai napig tudsz okozni. Azzal, hogy te tervezted így, azzal, hogy ennyire férfi vagy minden után is, pedig tudod. Tudod, hogy nem véletlen történt meg az az ominózus nap, nekem pedig volt pofám a karjaidba futni, hogy ugyanúgy várj, hogy ugyanúgy kezelj, mint azelőtt. Mert már tudom, hogy ezt vártam tőled. Azt akartam, hogy így várj, hogy tudjam még mindig kellek, azon túl is amit tettem veled. Te pedig eleget tettél ennek, és most itt vagyunk.
Hiányoztam neked én is. Te is nekem, drága Arie-m, és ha ezerszer mondom is ki neked, akkor sem lesz olyan mértékű, mint ahogy érzem. Szavaiddal, kényeztetéseddel, lassúságoddal és érzékiségeddel csak egyre jobban növeled bennem a nyomást, testem meg-megremeg. De nem akarom, hogy megtörténjen, mert mi lesz utána? Még egy alkalom? Nem hiszem. Beszélgetni fogunk, és nem akarom, hogy ez bekövetkezzen. Olyan csodás ez a pillanat, ez az egész… és mi, mert ilyenek vagyunk, el fogjuk b*szni az egészet.
Alsó ajkadra ráharapva, lehunyt szemekkel történik meg, amit még soha nem utáltam ennyire. Az orgazmus gyönyörűsége most elkerül, pedig olyan szép ez az egész! Arcomat nyakszirtedbe temetve remegek és pihegek, hátadra csúsztatva kezeimet húzlak magamhoz, amint tudom, hogy te is elértél a csúcsra. A plafont bámulom, érzem mellemen szíved robbanásait, de én csak simogatlak, cirógatlak, belecsókolok hajadba, belefúrom arcomat. Nem szólalok meg. Nem akarok. Nem tehetem.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Érzem, ahogy a végénél járunk, a tested és a testem is elárulja, ahogy szépen fokozatosan eljut arra a bizonyos pontra, ahonnan már csak a békés megpihenés van. Élvezem minden mozdulatod, minden csókod, az ujjaidat, ahogy végigszánkáznak a testemen. Kiélvezek minden pillanatot, mert valahogy ez egy olyan dolog, ami kellett hozzá. Kellett ahhoz, hogy lezárjuk. Nem merek arra gondolni, hogy ez nem azért van. A búcsú aljak és megmagyarázhatatlan volt. Nem értettem, hogy miért történik, és nem adtál semmilyen támpontot, Jasont is csak pletykákból tudom, ahogy én is csak egy pletyka voltam neked az elején. Mire kiléptem ebből a szerepkörből, addigra pedig már nem voltam. Véget vetettél nekünk.
Élvezem, ahogy a testem remeg, ahogy hullámokat élek meg ebben az egészben, majd vége. Pihegve élvezem, hogy megtörtént, hogy megtehettem, hogy megkaptalak. Nem fáradtam el, hiszen ismersz, de nem tudom, hogy ezt válaszok nélkül tudnám-e folytatni. Én nem tudok csendben lenni, nem tudom nem megbeszélni. Mégegyszer megcsókolom az ajkaidat, mielőtt elvállva tőled felülök, és szusszanva nézek rád.
- Hol van a pasid, Ophelia?
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
18-as, csak saját felelősségre | játék:
Tudhattam volna, hogy nem maradhatunk sokáig ebben a meghitt és nyugodt állapotban. Túl egyszerű, túl könnyű lett volna, de igazat kell adnom neked, amiért megszakítod a tökéletes pillanatunkat. Nem, ez nem igaz, a tökéletes pillanatomat. Válaszokat szeretnél. De mégis mit válaszoljak a kérdésre, amikor még én sem tudom, hogy jelenleg mi a tököm van? A legboldogabb lennék én, ha tudnék bármit is az elmúlt hetekről, de akkor hazudnék.
Könyörgő tekintetem rád emelem, de követlek, azonban én az ágy fejtámlájának támasztom hátamat. Lábaimat felhúzom, átkarolom őket. Térdemre hajtom fejemet, így pillantok rád, azon gondolkodva, hogy mégis mit válaszoljak, ami kielégítheti kíváncsiságodat és teljesen érthető elvárásodat.
- Nem tudom - nyögöm ki végül. - És nem a pasim - vallom be neked őszintén, mert valóban nem az. Semmi nem volt köztünk Jasonnel soha, a cukrászdában történt csókot leszámítva. Titkos pillantások, sunyi mosolyok, véletlen érintések, de ezeken felül soha nem történt semmi, mert el sem juthattunk odáig.
- Honnan tudsz róla? - suttogom szavaimat leginkább a takarónak. Nem merek rád nézni. Mindig él bennem a remény, hogy ez igazából nem történik meg és otthon ébredek fel úgy, hogy eldöntöm; eljövök hozzád, azonban okosabban, mindezt megelőzve, mert tudom, csak még nagyobb fájdalmat hagyok magam mögött, ha kilépek innen. Várható volt, egész életemben ezt tettem akarva vagy akaratlan, az mindegy, de ez történt, és te lennél az utolsó ember a Földön Arie, akit szenvedni szeretnék lenni. Túl fontos vagy, túlságosan szeretlek, túlságosan a tied vagyok. Ne szenvedj kérlek…
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown- Nos.
Nem nagyon zavartatom magam, hogy nincs rajtam ruha, nem először lát így. Vele ellentesen ülök, tudom, hogy nincs ínyére a beszélgetés, de éppen ő fogalmazott úgy, hogy bármit megtehetek vele. A beszélgetés pedig ennek az egyik vonulata. Szeretnék őszintén beszélgetni vele, és nem akarom, hogy az legyen, ami Arianaval. Eléggé védte őt így is ahhoz, hogy ne mondhassam, bármit kinézek belőle.
- Még mindig egy helyen tanítunk. Suttognak.
Mert bár elkerüljük egymást, amióta szándékosan csak akkor járok be, amikor órám van, nem teszek kitérőket azok felé a termek felé, amikben tanít, és semmi egyéb. Kerülöm, mert félek, hogy megéget, most is éppen azt teszi.
- Mondjuk annak örülök, hogy se a gyerekemet nem vetetted el, sem nem jöttél rá mellettem, hogy leszbikus vagy.
A jobb kezemet kicsit felemelve az ölemből, hüvelykujjam az égnek emelem, hogy érezze, ezért tényleg hálás vagyok, ez a része legalább király. A többi… kellemetlen.
- Szóval, amíg nem tudod, hogy mi van a nempasiddal, addig számíthatok rád, hogy felbukkansz olykor, vagy ez csak… szóval…csak hiányod volt?
Nem tudom szebben megkérdezni tőle, nem akarok köntörfalazni, azt szeretném, ha értené, hogy mire lyukadnék ki, szívem szerint. Hogy mire utalok éppen. Csak értsen meg, és legyen őszinte.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck
Soha nem gondoltam volna, hogy a bármit megtehetsz velem egy férfinál azt fogja jelenteni, hogy beszélgetni szeretne. Ebben a helyzetben valamennyire megértem, de akkor sem gondoltam volna soha, hogy működőképes lehet. Mert ki tud ellenállni egy olyan opciónak, amikor egy nő azt mondja neki, hogy bármit, ismétlem bármit, megtehetsz azzal a nővel, aki meztelen illegeti magát előtted? Rendben, hülye kérdés, mert éppen te csinálod velem ezt Arie, amikor kiélvezhetnénk a helyzetet is, de nem, te Jasonról kérdezgetsz engem, mintha tudnék válaszolni a kérdéseidre értelmesen. - Hogy mi? - emelem meg fejemet felé, szemöldököm is egy kisebb ívet vesz fel, szemeim kikerekednek. - Terhes? Meghibbantál?! - nézek rád hitetlenül. - Nem lennék képes elvetetni a gyermeked… a gyermekünket - suttogom. Lesütöm szemeimet. Nem tudom, hogy ezt miért mondtam ki hangosan, de úgy éreztem egy pillanatra, hogy ennek itt a helye, mert ha ezt most nem tisztázzuk le, akkor soha. És ha már eljutottunk idáig, akkor tisztázzunk le mindent. Nem szeretnék gyereket most, egyáltalán nincs tervben, de ha mégis úgy alakult volna, hogy a közös gyermekünket hordom a szívem alatt, egyáltalán nem lett volna az elvetetés opció. Másik férfinál lehet opció lett volna - sőt, biztos vagyok benne, hogy az lett volna -, de nálad nem. Halkan felkuncogok, amikor rád emelem pillantásom a következő kérdésednél. Megmosolyogtatsz még egy ilyen helyzetben is, pedig tisztában vagyok azzal, hogy ez egy kényes téma neked, és csak tudni szeretnéd az igazságot. - Azért jöttem, hogy megnézzem jól vagy-e - kezdem el őszinte vallomásomat. - Te pedig jöttél a lágy hangoddal, az érzéki érintéseddel, és itt kötöttem ki. Te akartad, nem? - biccentem oldalra fejemet kérdésem végén. - De ha ez sem elég, akkor igen, hiányom volt. Rád, miattad, irántad, érted - mosolyodom el megint. Olyan természetesen beszélek minderről, mintha legutóbb nem zokogva az ágyamon, összeroppanva látott volna. Többé nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, kötelezettségeim vannak, és a sárkányaim is számítanak rám. Korinak elmesélem, nyilvánvalóan, aztán túl lendülök rajta. Mert muszáj.
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Brown
- Én ezt Arianaról sem feltételeztem soha, és nézd mi lett.
Vonom meg a vállaimat teljesen természetesen. Már nem haragszom rá, tudunk értelmes felnőttek módjára beszélgetni, tudunk viccelni, talán már barátian tekintünk egymásra. De! Mert persze mindig van egy de, azon nem tudom túltenni magam, hogy lenne egy gyerekem.
Egy fiú. Néha álmodok vele. Az arca lágy vonású, mégis az egész gyerek kissé kötött. Barna göndör tincsek, a szeme teljes egészében engem idéz. Néha álmodok vele, ahogy tanuljuk a dínókat, ahogy repülőgép maketteket építünk. Biztos vagyok benne, hogy fiúnk született volna. Korábban is álmodtam már vele, még azelőtt, hogy tudtam volna, Ariana terhes volt. De ezt nem meséltem el senkinek. Nem szívesen osztok meg emberekkel ilyet. A kisfiú az én titkom. Néha agyalok rajta, látom őt magam előtt. Ritkán, de élénken.
- Ezt.
Bólintok is, mert valóban ez volt a célom, hogy megkapjam, ami véleményem szerint nekem jár. Beszélgetni akartam, de pontosan tudtam, hogy ezt nem kaphatom meg azelőtt, hogy ne elégítettem volna ki. Most sokkal nyugodtabb, mint amikor lent ült a nevetséges összeállításában, akkor szinte vibrált körülötte a levegő, most pedig mosolyog, nyugodt. Megkapta, ami hiányzott neki, és én is megkaptam, ami hiányzott nekem. Bal lábamat felhúzva, térdemen pihentetem meg a kezem, és úgy nézek rá hosszan.
- Tőlem csinálhatjuk ezt.
Felelem végül teljes nyugalomban, mert így gondolom. Valljuk be, a szex kettőnk között mindig is egy olyan dolog volt, ami jól ment. Veszekedhettünk, lehettünk rossz passzban, lehettek nézetkülönbségeink, de a szex, az mindig nagyon adta magát.
- Amíg a te Payne-ed vissza nem jön.
Azonban határt kell szabnunk, és úgy vélem, jelenleg ez a kompromisszum nagyon is kielégítő.
|
|
|
|
|
Kedves Antal Nimród
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár
KAN | mindig "kedves"
RPG hsz: 179
Összes hsz: 421
|
Ophelia
Tudatában van ő annak, hogy nem kifejezetten érthető, csak hát ez a beszélgetés már jó előre egyeztetve lett, mint amolyan mérföldkő és az a legkevésbé sem volt beleszámítva, hogy kitör rajta az allergia. Igaz, éppen ezért nem is akarja sokáig húzni a dolgokat és egyszerűbbnek látja felajánlani, hogy küld néhány remek olvasmányt a témában, minthogy tovább prüszkölve igyekezzen elmagyarázni, mennyi gond származhat egy elrontott kísérletből, és utána még azt is részletezze, hány buktatója is lehet a dolognak. Ezúttal, ilyen érthetetlen fázisban maradna inkább annál, hogy egyikre is, másikra is a válasz röviden annyi, hogy sok. Tüsszent közben egy újabbat, hiába igyekszik nagyon elnyomni az egészet, ennek a pollennek nem lehet nemet mondani, nem igazán engedi, aztán meg újabb orrtörölgetést követően jut csak szóhoz.
- Dincsbit... és az jó, dagyon jó... - bólogat egy sort elismerően, majd újfent megvakargatja az orrát, merthogy nagyon tud ám az is viszketni, akárcsak a szeme, ami icipicit még könnyezik is pillanatnyilag, hogy egészen szép legyen az összkép. Megrázza aztán a fejét ismételten az ajánlatra.
- Áh, deb fontos... bajd átküldöb amúgy a vizsgafeltételeket is, beg hogy hol is kellede begjelennie az átalakulás begkísérléséhez. Valószídűleg itt a birtokod, bert vad pár diák is a csoportban... csak éppen öddek deb volt kötelező bejárdi, bint ahogy abban begegyeztünk. Szóval majd szábítson habarosan ety bagolyra - magyarázni próbálja még, mi van hátra. Igazából nem túl sok, sőt. Egyre kevesebb, aztán ő is hátradőlhet végre, amíg meg nem jelenik egy tucat újabb diák év elején, hogy ő is átalakulni szeretne. Vagy amíg fel nem mond, attól függ, melyik történik meg előbb.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Martin - viszontlátás - f*ck
- Elhiszem, hogy szar volt akkor - emelem a plafon felé tekintetemet, fejemet is hátravetve. - De engem ne hasonlítgass más nőkhöz, Arie - kérlek. Kellene még hozzá tennem, de nem kérlek rá, mert tudod, hogy ez nem kérés kérdése. Mindig is utáltam ezeket az “ ő megtette, akkor biztos te is képes vagy rá” dolgokat. Nem. Ne keverjük össze a nőket egymással, mert mindenki más, ami így is van jól. Klisé, snassz és néha értelmetlen, de akkor is így van. Nekem pedig sértő azt hallani, hogy egy másik nőhöz hasonlítasz, teljesen elvonatkoztatva attól, hogy mégis ki az. A majdnem-feleséged, az exed, a barátnőd, a húgod. - Akkor mit szeretnél, mit mondjak? - sandítok oldalra, hogy pont rád lássak. Azt hitted, hogy terhes voltam, és kinézted volna belőlem egy másik nő miatt, hogy szó nélkül elvetetem, a tudtod nélkül. Nem, Arie, megértem Ariana döntését teljes mértékben, fiatal volt, de én erre nem lennék képes a te szemszöged nélkül. Ugyanannyi közöd lett volna a gyermekhez, mint nekem. Nem gondolná az ember, hogy egy ilyen kiadós szex, majd szeretkezés után arról beszélgetünk, hogy elvetettem a gyermeked, leszbikus lettem, és ki tudja még mi jár abban a szép kis fejedben. Hangosan felnevetek, pedig nem akarok, egyszerűen kitör belőlem. Ez a kikötésed? Amíg Jason vissza nem jön? És ha az holnap lesz? Ha egy hét múlva? Ha soha többet nem jön össze? Melyik opciónak örülnél a legjobban, Frank? Mutatóujjammal takarom el pár pillanatra szemeimet, majd lassan felállok. Egészen hozzád araszolok, veled szemben térdelek, fenekemet sarkaimra eresztem. - És ha visszajön? - nézek fel rád, mert még így is magasabb vagy nálam, ami nem nehéz, de attól még zavaró, nem véletlen találták ki a magassarkút a nőknek. Természetesen nem abban jöttem, mert éppen iknognitóban voltam, ami, mint a mellékelt ábra is mutatja, nemigen jött össze, de nem is bánom jelenleg. - Mi lesz, ha holnap visszajön, Arie? Ha soha nem jön vissza? Melyik opciót szeretnéd? - biccentem oldalra fejemet nyugodtan. Kezem megráng, ahogy eszembe jut, mennyire hozzád akarok érni, nem véletlen jöttem közelebb hozzád. Érezni akarlak, kezeimet végig akarom húzni kidolgozott hasadon, melleden. De megállom, így kezem visszahullik mellém. A takaró egy kisebb gyűrődését kezdem el morzsolgatni ujjaimmal.
|
|
|
|
|
