Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály
"Sziklakórház"




Történelmi áttekintés:

Ricsi

Folyamatosan ingadozott aközött, hogy örül neki, hogy az orvos alapos, és hogy nem tetszik neki, hogy nem tudja lekövetni, hogy mi fog történni, amíg Ruru távol van a tesztek miatt. A szorongását még így is igyekezett visszafogni, mert attól, hogy ő nem hallotta a kedvesét, a másik még könnyedén ráhangolhatott, ha épp unta magát, és Sebby határozottan nem akarta eljátszani az esélyét, hogy vele tarthasson az ilyen látogatások alkalmával. Márpedig ehhez, úgy hitte, az is kellett, hogy ne okozzon extra gondot a másiknak.
Mindeközben hallotta ugyan, hogy Ricsi mondott valamit, de egyáltalán nem fogta fel, nem figyelt rá, és jó pár másodperc eltelt, mire a gyógyítóra emelte a tekintetét, meglehetősen értetlenül bámulva rá. Az még megvolt neki, hogy megjelent a semmiből, de hogy miért állt meg mellette, vagy mit szeretne a továbbiakban a köszönésen túl, az már nem volt világos.
- Mit mondtál..? - kérdezte, és bár meglehetős elég kellemetlen lehetett a tudat Ricsinek, hogy Sebastian a figyelme töredékét sem fordította felé az előbb, legalább lehetőséget adott arra, hogy a másik esetleg átgondolja a mondanivalóját, lévén a szőke aligha értékelte volna egy ilyen helyzetben a számára teljesen feleslegesnek tűnő bocsánatkérést. Ezúttal, ha Ricsi újra megszólalt, legalább már Sebby is odafigyelt, még ha a tekintete folyton vissza-visszakalandozott is a folyosó végéhez, hiába volt teljesen tisztában vele, hogy nem két perc lesz, amíg a tesztek véget érnek.