Nem gondolt bele hogy ez az egész ilyen stresszes lesz majd. Nagyjából egy hete beszélték meg Lillával, hogy a következő hétvégén mindketten ráérnek. Azóta teljes idegben van a navinés, mindenféle ruhaboltokba járkál, tanácsokat kér és nyughatatlanul járja a folyosókat. Mindent megpróbál eltervezni, hogy milyen útvonalon mutassa meg a lánynak az állatkertet. Számára nem ismeretlen természetesen és elégedett a muglikkal, ahogy az állatokat gondozzák. Csak a tesóitól nem kérdezte meg, hogy mit kellene csinálni, mert tudja jól, hogy túlzásba esnének, ráadásul Bazsi minden bizonnyal egy hétig szivatná ezzel. Az más kérdés, hogy ha kiderül, akkor a következő hetek nem biztos, hogy jól fognak telni a legfiatalabb Markovitsnak. De most, hogy már mindketten itt vannak a bejárat előtt - ő kicsit megilletődve, de lelkesen -, megfordul és Lilla elé lép.
- Megvettem a jegyeket - mondja határozottan és előhúzza a két belépőt. - Hoztam mugli pénzt is, de te úgyis jobban ismered, hogy mi mennyibe kerül - vigyorog, majd végignéz a lányon. - Nagyon csinosan felöltöztél, bár az állatok nem értékelik valamiért. De én igen - vigyorog, mint a vadalma, látszik, hogy zavarban is van, meg menne is, meg örül is, szóval mindenféle érzelem kavarog benne. - Na gyerünk! - maga elé engedi a lányt, és a kezébe nyomja az egyik jegyet. - Bent veszünk ilyen kis fikakaját, azt szeretik - ő csak így hívja, azokat a kis granulátomokat, amikkel lehet etetni az állatokat. - Van kedvenc állatod? Képzeld, itt még jegesmedve is van! - látszik, hogy kicsit túlpörög, de minden figyelmét Lillára fordítja, láthatóan neki akar kedvezni és bemutatni a poarkot úgy, mintha a sajátja volna. Végül elindulnak befelé, és magában már a tenyerét dörzsöli, hogy a lánynak milyen szuper napja lesz! Neki is az volt az első!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879254#post879254][b]Markovits Bence - 2024.06.03. 21:46[/b][/url]

Nem gondolt bele hogy ez az egész ilyen stresszes lesz majd. Nagyjából egy hete beszélték meg Lillával, hogy a következő hétvégén mindketten ráérnek. Azóta teljes idegben van a navinés, mindenféle ruhaboltokba járkál, tanácsokat kér és nyughatatlanul járja a folyosókat. Mindent megpróbál eltervezni, hogy milyen útvonalon mutassa meg a lánynak az állatkertet. Számára nem ismeretlen természetesen és elégedett a muglikkal, ahogy az állatokat gondozzák. Csak a tesóitól nem kérdezte meg, hogy mit kellene csinálni, mert tudja jól, hogy túlzásba esnének, ráadásul Bazsi minden bizonnyal egy hétig szivatná ezzel. Az más kérdés, hogy ha kiderül, akkor a következő hetek nem biztos, hogy jól fognak telni a legfiatalabb Markovitsnak. De most, hogy már mindketten itt vannak a bejárat előtt - ő kicsit megilletődve, de lelkesen -, megfordul és Lilla elé lép.
- Megvettem a jegyeket - mondja határozottan és előhúzza a két belépőt. - Hoztam mugli pénzt is, de te úgyis jobban ismered, hogy mi mennyibe kerül - vigyorog, majd végignéz a lányon. - Nagyon csinosan felöltöztél, bár az állatok nem értékelik valamiért. De én igen - vigyorog, mint a vadalma, látszik, hogy zavarban is van, meg menne is, meg örül is, szóval mindenféle érzelem kavarog benne. - Na gyerünk! - maga elé engedi a lányt, és a kezébe nyomja az egyik jegyet. - Bent veszünk ilyen kis fikakaját, azt szeretik - ő csak így hívja, azokat a kis granulátomokat, amikkel lehet etetni az állatokat. - Van kedvenc állatod? Képzeld, itt még jegesmedve is van! - látszik, hogy kicsit túlpörög, de minden figyelmét Lillára fordítja, láthatóan neki akar kedvezni és bemutatni a poarkot úgy, mintha a sajátja volna. Végül elindulnak befelé, és magában már a tenyerét dörzsöli, hogy a lánynak milyen szuper napja lesz! Neki is az volt az első!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879273#post879273][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.06.04. 14:51[/b][/url]

A végén már a mamám erősködött mondván, megígértem. És igaza van. Viszont mikor megígértem, még csak szó sem volt arról, hogy az apámat elnyeli a föld, az anyám meg muskátli módjára fotoszintetizál a házban, ahová soha többé nem akartam betenni a lábam, és ahol most mégis az időm nagy részét töltöm.
Nem mondtam le. Kismillió okom lett volna rá, annál is több kifogásom, mégis itt állok az állatkert bejárata előtt, magamra erőltetve minden lelkesedésem. Bence nem sok mindent szűrhet le abból a kavalkádból, ami körülöttem zajlik. Nem azért, mert annyira jó színésznő lennék, csupán azért mert nem ismer eléggé ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni mosoly és mosoly között. Simán be lehet tudni annak is, hogy izgulok és még csak nem is lenne hazugság.
- Ohh. Ez igazán kedves tőled, köszönöm - csak egy nagyon kicsit feszülök be, és az sem tart sokáig. Mosolyogva biccentek arra, hogy képben vagyok a mugli pénzzel, na meg én se jöttem el anélkül, szóval nem lesz itt gond.
- Köszönöm - ha valaki megfejtette már, erre mit illik válaszolni, igazán közölhetné velem is. Szerintem erre nincs is igazán jó válasz.
Hamar túllendülünk azonban, és megyünk befelé. Én azért kicsit bizonytalanul, de lelkesen. Ezen a ponton tényleg azt gondolom,  nem volt olyan rossz ötlet eljönni.
- Hogy tessék? Milyen kaját? - hátranézek Bencére, még el is nevetem magam a jelző hallatán. Biztos, hogy azt kell adni az állatoknak.
- Alpakka - meg kell szoknom, hogy a fiú... pörög. Mellette igazán nyominak tűnhetek, de azért a jegesmedvére is felcsillan a szemem.
- Mármint... Hát nagyon cuki - próbálok én érvelni mellette, de sajnos csak ennyi telik.
- És neked? - nyilván az összes, de azért válasszon ki egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879275#post879275][b]Markovits Bence - 2024.06.04. 15:38[/b][/url]

- Ugyan! Ez csak természetes. Ha már először jársz itt - valószínűleg jobban izgul ezen a tényen, mint a lány, akivel eljött, és akit, ha tehetné, már a hátára is venné Lillát úgy rohangálna vele a területen megmutatván neki mindent. Kicsit somolyog a bókja után, mert tényleg tetszik neki a háztársa öltözködése. Amúgy is valaki olyan, hogy minden jól áll rajta, talán Lilla is ilyen. Végül bejutnak a kerítésen a jegyellenőrzés után, ő pedig máris mutatja, hogy hol lehet "fikakaját" venni.
- Nézd meg ott van - mondja a lánynak és gyorsan vesz mindkettőjüknek. Poénból kivesz egyet és a lány ajkai felé közelít vele, de ha Lilla be akarná kapni, elhúzza előle. - Ez nem a tiéd, majd kapsz később fagyit! - kuncog és átadja az egyik kis zacskót neki. - Az alpakka az muris, tudtad, hogy tenyésztik őket a gyapjukért? És ha akarsz, most örökbe is foghatod az egyiket. Azt hiszem úgy hívják, hogy Örvi - utánanézett persze, ezt még ő sem tudná fejből. Aztán jön az egymillió galleonos kérdés, amire vakarni kezdi a fejét. Számtalan állat lepereg a szeme előtt hirtelen, végül megáll az egyiknél.
- Legyen a furkász - vigyorog, ahogy Bogi állatára gondol. - Ha meg nem mágikus, akkor a fehérfejű réti sas. Nagy, nemes, a levegő ura. Olyan izé..., ránézel és tudod, hogy ő a a főnök. Lenyűgöző egy madár - eltöpreng egy kicsit rajta, hogy mit mondjon még róla. Nem hiszi, hogy Lillát pont az érdekli, hogy szárnyfesztávolsága két méternél is több lehet, vagy hogy a farktollai levél alakúak. Aztán összecsapja a tenyerét és előveszi a térképet, amit a bejártnál kaptak.
- Naaaa, mit szeretnél látni először? - Lilla felé kinyitja a térképet és közben ad egy későbbi tippet. - A fóka-mókát nem érdemes kihagyni, nagyon cukik!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879478#post879478][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.06.09. 20:56[/b][/url]

- Ha ezt így folytatod, elkezdem kellemetlenül érezni magam miatta - nevetem el magam kínosan. Komolyan. Még soha nem fordult meg a fejemben, hogy ciki az, hogy kimaradt az életemből az állatkert, de Bence kellően sűrűn emlegeti fel, emiatt pedig még képes is vagyok elgondolkodni, hogy ez is gáz velem.
Szerencsére zökkenőmentesen beérünk, én meg csak rábízom magam, elvégre ő a szakértő. Sűrűn pislogok, mikor valami furcsa zöld színű dolgot lóbál a szemem előtt, még a fejem is hátrahajtom reflexből, hisz azért mindent én sem veszek a számba. Aztán megint csak sűrű pislogás. Egyszerűen én nem értem a navinést. Van, amikor tényleg aranyos, van mikor határozottan szeretem, ha a közelembe van, most pedig... most pedig megint venném fel a nyúlcipőt, mert... mi a francot művel? Tudtommal egyidősek vagyunk, és attól, hogy nekem valami kimaradt az életemből, még nem tetszik, hogy úgy kezel mint egy hatévest.
- Örökbefogadni? Nem hinném, hogy örülnének, ha felcaplatnék vele a kastélyba - ráncolom a homlokom. Meg mégis mi ez? Menhely? Mert persze a kedvencem, és irtó cuki, és imádom, de nem vinném haza. Helyette megkérdezem az ő kedvencét, és számítok is legalább egy top tízre, szóval türelmesen megvárom, míg végiggondolja.
- Imádnád a lakásom. Tele van velük a ház - vigyorodok el annak ellenére, hogy én nem tudok a furkászokra kedves, és cuki állatként gondolni, amennyi bosszúságot okoztak már.
- Van olyan itt is? - mert ahogy leírta, szívesen megnézném magamnak. Meg végül is mindent is. A térképet nézem, de magasba szökik a szemöldököm. Fókamóka. Oké. Kezdek rájönni szép lassan, hogy nem ez volt életem ötlete, deeee adok én esélyt ennek az állatkertnek. Egyszer ki lehet bírni.
- Nem tudom, arra. Majmok - ha van is bármi tematika, vagy pro tipp, hogy kell bejárni a helyet, én nem élek vele, csak rábökök egy pontra, aztán meg is indulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879612#post879612][b]Markovits Bence - 2024.06.15. 14:43[/b][/url]

- Oké oké, azt nem akarom, na gyere - nevet a lánnyal, majd szórakozik egy kicsit a granulátummal is, de szerencsére Lilla jól veszi a lapot, és bármennyire is azt sem tudja, hogy hol van, nem lesz belőle baj. A probléma az, hogy itt igazán elengedheti magát, ráadásul ilyen csinos kisérővel - Bogin kívül persze, de ő családtag - még sosem volt itt. Úgy érzi, hogy most igazán jó élete van, hiszen mi több kell még ezen kívül neki?
- Jaj, nem úgy, ez csak névleges. Támogatni lehet vele az állatkertet és kiírják mellé a neved. Amúgy muris lenne, ha hazaállítanál alpakkaháton - vigyorog tovább, amíg ki nem lyukadnak az ő kedven állatánál. Erről azért elgondolkodik egy hangyányinál többet, mert a sok közül maximum aktuális kedvenc jöhet szóba.
- Tényleg? Egyszer szeretném látni, felmehetek? - nem mintha bármit tudna Lilla házáról, az is lehet, hogy egyszintes. De mindig is úgy képzelte, hogy a lányoknak az emeleten van a szobájuk. Biztos közel lehet annak, hogy a mesékben a megmentendő hercegnők a toronyban laknak.
- Van bizony, nagyon szépek! De inkább az Amerikai kontinensen laknak, azt hiszem - elbizonytalanodik kissé, nem szereti, ha nem biztos a dolgában az állatokkal kapcsolatban. De most más foglalkoztatja, így ez nem veszi el a kedvét. A más pedig nem más, mint Lilla és az ő szórakoztatása. Látja, ahogy a lány szemöldökei megemelkednek a vízi állatok bemutatója hallatán, azért gyorsan kisegíti őket.
- Szerintem nem fogsz csalódni a kis fókákban, majd meglátod! - végigsimít a lány kezén bátorítóan, pedig köztudott, hogy elég zárkózott. Valójában most ő akar bátorítani, attól függetlenül, hogy nem tudja, hogy a szépséges háztársa rászorul-e.
- Szuper, ők mókásak - ekkor előhúz az oldaltáskájából egy kis zacskót, ami tele van pogácsával. - Kérsz? - nyújtja a lány felé, aztán, ha már Lilla vett, vagy nem kért, akkor visszacsomagolja, de persze magának is vesz egyet. Közben elhaladnak a nagy tó mellett, amelyek vízimadarakkal vannak tele, és néhány kétlábú is útba esik. erről mind magyaráz pár sort - ha más nem, a nevüket - majd elérnek a majomházhoz, ahová be is mennek. Most éppen elég élénkek, keregetik egymást és szórakoznak a másikkal.
- Hű, nem tudom, hogy te vagy lenyűgözőbb, vagy ezek a cuki állatok - néz a lányra, mosolyogva. Büszke magára, hogy ilyen jó bókot is tudott mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879795#post879795][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.06.22. 23:30[/b][/url]

Természetes, hogy kényelmetlenül érzem magam, és feszengek. Egyszerűen a helyzet új, és bár megnyugtatónak kellene lennie, hogy Bence ennyire otthonosan érzi magát itt, mégis frusztrál. Már nem a fiú felszabadultsága, hisz annak nagyon örülök. Sokkal rosszabb lenne, ha ketten toporognánk itt teljesen kínosan, amiben.... amiben már szintén volt részem. Az zavar, hogy vele szemben én megint úgy tűnök, mint aki most jött ki a barlangból, ez pedig ismerős kellemetlen érzéseket vált ki belőlem.
- Jaaaa. Jó. Fogadjunk örökbe egy alpakkát... lehet ezt közösen is? - szinte azonnal felcsillan a szemem, és már fejben zongorázom végig, mit is szeretnék még a nevemre venni. Annyi állat van itt, hogy akárhogyan nézem a térképet, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy nap alatt végig tudjuk nézni az összeset. A lelkesedésem is csak a következő kérdéséig tart. Mélyet sóhajtok.
- Még mindig a Prambergeren lakok, Bence. Szívesen áthívlak, de ha nem vagy jó átkokból, vagy nem tudsz gyorsan futni... az a hely nem egy életbiztosítás még nappal sem. Tudod, drogosok... alkoholisták, roncsok... - a hangom mégsem elég vészjósló ahhoz, hogy elvegye a kedvét tőle. Én már csak beletörődőn mondom, annyira hozzászoktam már a jelenlétükhöz, és ahhoz, hogy használnom kell a pálcám. A legmegdöbbentőbb volt megtapasztalni azt, hogy valaki nem is tudatosan támad rám, csak valami hülye szer miatt. Ez az igazi prevenció, kérem szépen. Egy életre elvette a kedvem. És persze ott van Cintia. Nem, ő sem jobb a többinél, de neki vannak tiszta napjai - vagyis olyanok, amikor nincs pénze -, olyankor pedig lehet vele beszélgetni. Most hogy Kornélia is elkészül onnan, már csak Zalánnal vagyunk, konkrétan egymással szemben, és a fiú amúgy sem az a közvetlen típus.  Cintiára néha ránézek, vagy ő rám.
Tekintetemmel szépen végig követem, ahogy végigsimít a kezemen, amit aztán szépen el is húzok.
- Figyelj, ez nagyon kellemetlen lesz, de.... ez ugye nem randi? Mármint... örülök, hogy eljöttünk ide, és bepótolhatok valamit, ami kimaradt az életemből, de... sem lelkileg sem szellemileg nem vagyok azon a szinten, hogy randizzak. Tudom, nem volt szó róla, nem is hívtál el, de nem szeretnék csalódást okozni - beharapom az ajkam, úgy érzem, jobb már az elején tisztázni ezt. Kedvelem Bencét, nem akarom megbántani, és nem is akarok belemenni olyasmibe, amire én abszolút nem állok készen. Talán soha nem is fogok.
A pogácsára is csak a fejem rázom, a madarakat nézve közben. Mosolygok, mert sokkal jobb így, hogy közben Bence mesél róluk, én is kérdezek mindenre, ami érdekel, teljesen partner vagyok. Aztán a majmoknál megállok, és szinte pislogás nélkül nézem, ahogy ugrálnak egyik ágról a másikra.
- Egy artista megirigyelné őket - talán halkabban jönnek ki a szavak, de egyszerűen teljesen más élőben látni ezt. Hallom én a bókját, de a mosolyon túl, nem tudok mit reagálni rá, inkább előveszem a telefonom, hogy videót készítsek, meg sok képet.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=879935#post879935][b]Markovits Bence - 2024.06.25. 14:13[/b][/url]

Természetesen jól érzi magát, sőt, egyre jobban feloldódik. Lilla eljött, az állatokat pedig mindketten szeretik, szóval a mai egy jó buli lesz és sok cuki és félelmetes állatot fognak látni, na meg fagyizás is lesz! Mi kell még ennél több?
- Biztosan lehet, még nem kérdeztem ilyet, majd kifelé menet kiválasszuk és akkor gyorsan örökbefogadjuk az egyiket - nagyon vidáman áll az egészhez, már el is képzelte, hogy ha lesz fehér fülű, akkor tutira rábeszéli a lányt arra.
- Ú, az tényleg elég zizis környék, azt mondják. Pedig te egyik sem vagy, szóval nem mindenki olyan a Prambergeren. De gyorsan futok és akkor... te tényleg áthívsz? - elkerekedett szemmekkel fogja fel a mondandó számára lényegét, mert nem hitte volna, hogy egy ártalmatlan kérdése célba találhat. Legalábbis nem utasították el, de a múltkori Séra utáni nyöszörgés a kapujuk előtt felrémlik benne. Talán mégsem olyan jó ötlet, ha be sem mer menni mondjuk. Habár az is tény, hogy Sérafine-hez is felment meglesni a patkányokat, szóval miért ne menne fel Lillához. Még a végén ráfogják, hogy csajozni jár ilyenkor, nem pedig állatnézőbe. Azonnal lesápad, amikor kimondják a szót: randi. Nem is vetette el az ötletet, de inkább úgy kell nála nézni, hogy nem ez az első gondolata, ha állatkertbe hív valakit. A kis monológ után megsajnálja Lillát komolyan és hirtelen ötlettől vezérelmve átöleli a lányt.
- Nem randi, nyugi - magán meglepődve ejti ki komolyan a szavakat, majd eltávolodik kissé, amolyan Bencés vigyorral. Bazsi biztos kinyírná, hogy nem hajt rá azonnal és nem használja ki a helyzetet, Levi meg lehet itt leskelődik a háttérbe, hogy vigyázzon az öccsére, Bogi meg... Lillát stalkolná, hogy bármikor  közbeléphessen, nehogy kihasználják szeretett öcsikéjét. Mondjuk ez egy jó pillanat lehetett volna, de senki sem érkezik, hogy Bence erkölcsét, vagy legyen az bármi, meg kelljen védeni. A fiú ennek csak örül. Aztán ránt egyet a vállán és mielőtt tovább indulnak, csak annyit mond: - Akkor csalódtam volna, ha most egyedül állatkertezek - int a fejével, hogy ideje indulniuk tovább. Inkább úgy dönt, hogy Lillának ne legyen kellemetlen az egész, hogy átmegy idegenvezetőbe. Pózol ha kell az állatokkal, meg ő is lő néhány szelfit - habár néha segítenie kell a lánynak neki, hogy átfordítsa a kamerát -, hagyja a másikat, hogy kiélvezhesse az egész állatkerti milliőt. Átmennek a hüllőházba is, ha kell lesz a védelmezője a könyvtáros kisasszonynak, hogy mögüle láthassa az ijesztőbb fajtákat. Mielőtt elkezdődnek a fókashow, van egy jó órájuk, úgy dönt, hogy itt az ideje fagyizniuk. Odavezeti az egyik ilyen helyre, majd Lilla felé fordul.
- Fagyi, vagy jégkrém? - mutat a választékra, és hagyja a lányt böngészni, miközben ő kiválasztja a sajátját. És még nem telt el a fél nap, közben meg teljesen feloldódott, hogy egy ilyen jóbaráttal tudott eljönni ide. Kicsit ugyan eszébe jut a randikérdés is, de aztán magában vállat von. Majd ha úgy lesz, a kkor úgy lesz. nem kell sem erőltetni, sem siettetni semmit.