A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Már megfogadtam, hogy meglátogatom. Jól is esik kicsit elvonulni ide, ahol én mindig olyan békésen éreztem magam. Sose titkoltam, mennyire szeretem a nagyit, és mennyire felnézek rá, hisz számomra ő eszméletlen nő. El is döntöttem hát, hogy pár napot maradok, csak hogy kicsit feltöltődjek, és tudjak magamra koncentrálni. Arra nem számítottam, hogy több évnyi stagnálás után, a hirtelen pörgés éles váltás, és kell egy kis idő, hogy össze tudjam rendezni a gondolataim.
Erre pedig a séta a hatalmas kertben tökéletes. Nem állom meg, egy-egy virág illatát meg is szimatolom közben, és a kertészt kérdezgetem, miféle is, csak hogy be tudjak szerezni otthonra is.
- Nathaniel, szia - felragyog az arcom, ahogy a másik unokatestvérem sziluettjét meglátom. Újat nem mondok azzal, hogy vele sem túl mély a kapcsolatom, talán Esther az egyedüli ebben a családban, akivel mélynek mondható, de én nyitott vagyok, és igyekszem kezdeményezni is. És mennyivel könnyebb, hogy nem strázsál mellettem a férjem. Nem is tűnök annyira feszültnek, mint a közös nagy eseményeken szoktam lenni. Viszont nem tehetek róla, nem tetszik, hogy más képet kell magunkról mutatnom, de úgy tűnik, ez itt bevett szokás, na meg... én se teregetném ki lépten-nyomon a házasságom apróságait. A nagyi tudja. És ez nekem bőven elég. Soha nem próbáltam előtte semmit tagadni, vagy megjátszani. Úgy érzem, az lehetetlen is lenne. Cserébe azonban kaptam jó tanácsokat, amiket gondosan el is raktároztam.
- Csak nem a nagyihoz? - mosolygok töretlenül, miután ellépek a rózsabokortól, és közelebb sétálok a másik Kriséhez?
- Örülök, hogy látlak... jól nézel ki - nézek elismerően, és talán még látszik is, hogy a szavaim őszinték, és nem csak az illem mondatja velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868775#post868775][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.23. 18:58[/b][/url]

Már megfogadtam, hogy meglátogatom. Jól is esik kicsit elvonulni ide, ahol én mindig olyan békésen éreztem magam. Sose titkoltam, mennyire szeretem a nagyit, és mennyire felnézek rá, hisz számomra ő eszméletlen nő. El is döntöttem hát, hogy pár napot maradok, csak hogy kicsit feltöltődjek, és tudjak magamra koncentrálni. Arra nem számítottam, hogy több évnyi stagnálás után, a hirtelen pörgés éles váltás, és kell egy kis idő, hogy össze tudjam rendezni a gondolataim.
Erre pedig a séta a hatalmas kertben tökéletes. Nem állom meg, egy-egy virág illatát meg is szimatolom közben, és a kertészt kérdezgetem, miféle is, csak hogy be tudjak szerezni otthonra is.
- Nathaniel, szia - felragyog az arcom, ahogy a másik unokatestvérem sziluettjét meglátom. Újat nem mondok azzal, hogy vele sem túl mély a kapcsolatom, talán Esther az egyedüli ebben a családban, akivel mélynek mondható, de én nyitott vagyok, és igyekszem kezdeményezni is. És mennyivel könnyebb, hogy nem strázsál mellettem a férjem. Nem is tűnök annyira feszültnek, mint a közös nagy eseményeken szoktam lenni. Viszont nem tehetek róla, nem tetszik, hogy más képet kell magunkról mutatnom, de úgy tűnik, ez itt bevett szokás, na meg... én se teregetném ki lépten-nyomon a házasságom apróságait. A nagyi tudja. És ez nekem bőven elég. Soha nem próbáltam előtte semmit tagadni, vagy megjátszani. Úgy érzem, az lehetetlen is lenne. Cserébe azonban kaptam jó tanácsokat, amiket gondosan el is raktároztam.
- Csak nem a nagyihoz? - mosolygok töretlenül, miután ellépek a rózsabokortól, és közelebb sétálok a másik Kriséhez?
- Örülök, hogy látlak... jól nézel ki - nézek elismerően, és talán még látszik is, hogy a szavaim őszinték, és nem csak az illem mondatja velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868784#post868784][b]Nathaniel James Krise - 2023.10.23. 23:25[/b][/url]

Nem igazán habozott, miután megtudta a hírt Adéltól, muszáj volt rögtön audenciát kérnie a ház nagyasszonyától, Madlentől. Persze a nő túl elfoglalt ahhoz, hogy csak úgy fogadja, szóval amíg várakozik a nagyjából húsz perc múlva datált találkozóra, lejött a kertbe.
A kertben lévő egyik padon ücsörög, és olvasással tölti az idejét addig is, míg várakozik - így némileg meglepi az őt megszólító hang.
- Hm? Ah, helló. - Udvarias mosollyal üdvözli a lányt. Megjegyzi az oldalszámot és összehajtja a könyvet, hogy immár teljesen rá tudjon figyelni.
- De, elvileg egésztől ráér találkozni. Te is nagyon csinos vagy, hogyhogy egyedül? - Általában a férjes unokák együtt érkeznek ide különböző konkrét céllal - vagy mert ők kérnek találkozót a nagyival, vagy mert Madlen akar velük beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868825#post868825][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.25. 11:14[/b][/url]

Nagyi biztos örül annak, hogy ekkora a család, szerintem mindig van nála valaki, aki nem hagyja unatkozni. Kicsit szégyellem magam, mert nem vagyok annyira sűrű vendég itt, amennyire szeretnék, de idővel talán ez is változik, ahogy mostanság annyi minden.
Mathanielt látni is jó, és őszintén örülök annak, hogy tudok vele pár szót váltani úgy, hogy nem egy teremben zsúfolódik össze a Krisék apraja-nagyja. Sose voltam oda azokért a nagy partikért, és ez valahol talán meg is látszott rajtam. Egyszerűen nem bírom a megjátszást, talán azért sem megy annyira jól, mint egy-két családtagnak.
- Sajnálom, nem akartalak megzavarni - kapok gyorsan észbe, mikor látom ahogy becsukja a könyvet. Mondjuk maga a gesztus jól esik, hisz el is küldhetne a francba, amennyi interakciónk nekünk volt.
- Ó, szóval időpontra jöttél? - ezen kicsit meglepődök, mármint... én csak szóltam, hogy jönnék, ő meg mondta, hogy rendben. Az más kérdés, hogy eddig sok időt nem tudtunk egymással beszélni, de nem is az a fő célja a látogatásomnak. Tényleg csak el akartam bújni kicsit az ember elől, akinek hiányát fel is emlegetik.
- A férjem Bulgáriában van épp, én meg kihasználom. Nagyon rég jártam már itt, kicsit rosszul is érzem magam miatta - annak ellenére, hogy nem szeretem ezt, azért remélem, kellően hihetően adtam elő, és nem hallatszott ki a megkönnyebbülés a hangomból.
- Nem is tudtam, hogy te is Bagolykőre jársz, de le merem fogadni, mintha egy fél pillanatra láttalak volna az évnyitón - ráncolom kicsit a homlokom, hisz az ajtó közelében volt, én meg épp csak arra kaptam a fejem, aztán az eridonos házvezető húzása annyira lesokkolt, hogy utána meg is feledkeztem róla.