Bogolyfalva kezdetben egy utcás település volt, ám, ahogy az iskolából évről évre többen ballagtak el, elköltözni azonban nem akartak, így szükségessé nyílt, hogy újabb és újabb utcák nyíljanak. A Macskabagoly utczát követte a Holdfény, majd a Tündérmanó, legvégén a Mennydörgővel. Minden utca hasonlít és mégis mindegyik más, mindegyiknek megvan a jellegzetessége. Mindegyiket más miatt szeretjük, vagy mindegyiken más miatt bosszankodunk.

Macskabagoly utcza
A Macskabagoly a nagy első, ahol macskaköveken lépkedhetünk, a telkek mérete egyforma, az utcakép a legrendezettebb. Zömében itt laknak azok, akik a város alapítóinak leszármazottai, vagy, ha már el is költöztek, egy-egy emléktáblán a múlt egy szelete velünk marad, jellemzően a házak falán. Az itteni lakóközösség a legcsendesebb, a porták a legrendezettebbek. A lakók jól ismerik egymást, összetartó közösségről beszélhetünk, akiken finoman érződik, hogy a legrégebbi utcában élés egyfajta különleges köteléket is köréjük von. Az utca mögötti szakasz már az erdő széle, a legtöbb birtok szinte az első fánál ér véget, azonban a falusias életre jellemzően nem igazán jelennek meg megerősített kerítések, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek riasztó bűbájok.

Holdfény utca
A második utca átmenet a hagyományos és a modern között. Ahogy a fiatalok, akiknek felmenői nem itt éltek, elkezdtek beköltözni, magukkal hozták a modernebb formákat és épületeket. Azonban itt még megtalálhatóak olyan épületek is, melyek az első utcára emlékeztetnek. Mint minden utcának, ennek is megvan a maga különlegessége, mely, ahogy a neve is sejteti, éjjel bukkan elő. A csillagok ebben az utcában látszanak a legtisztábban, mintha az ember nem is ugyanazon a településen sétálna, emellett, ha szerelmesek sétálnak itt sötétedés után, balról a hatodik lámpaoszlop fénye sejtelmes fénybe burkolózik, megadva a meghittséget. A bűbáj a rejtett érzelmekre is hat, így a titok azok előtt is felfedődhet, akik nem is sejtik, hogy a másiknak gyengéd érzései vannak. Sokak helyzetét könnyítette meg egy séta errefelé, de még többen éreztek a váratlan kinyilvánítás miatt kellemetlenséget. A Holdfény utca vége a vasútállomás előtti kis térbe torkollik, ám szerencsére, és a bűbájoknak hála, az utolsó lakókat egyáltalán nem zavarja az állomás zaja.

Tündérmanó utca
A harmadik utcát a legromantikusabb utcának is nevezik, kora tavasztól késő őszig a legcsodálatosabb színekben pompáznak a rózsák az utca két oldalán. Megbűvöltségüknek köszönhetően, tüskéik nem szúrnak, ám ha valaki nem jó szándékkal szed belőlük - például, hogy kedvesét megajándékozza - kezét förtelmesen bűzös léve locsolja meg, melyet napokig kell elviselnie. A szag hamar elillan, de a tudatból nehezen távozik, ennek oka, hogy a bűnös napokkal később is érzi. Itt már határozottan sík a terep, viszont maga az út nem olyan széles, az egymással szemben élők könnyen átlátnak egymáshoz, és megbűvölt járművekkel is csak óvatosan lehet haladni. A szűk utca a térről kiindulva egészen a temetőig vezet el minket, amit az utolsó házakat követően, balra fordulva érhetünk el.

Mennydörgő utca
A legújabb utcában találhatóak a legnagyobb telkek is, érezhető, ahogy a modernitás mindent átjár. Kevés telket vásároltak még meg, vagy, ha már el is adták, még nem kezdték meg az építkezést, így olyan, mintha egy rövidebb utca lenne, mint a többi, de ez egyáltalán nem így van. A leterített aszfalt még sima, az épületek vagy nagyon újszerűek, vagy nagyon különlegesek. Annak ellenére, hogy ebből az utcából a legkönnyebb elérni a tavacskát, nem jellemző, hogy az emberek sűrűn átsétálnának rajta, még mindig inkább a Tündérmanó felől közelítik meg. Egészen pontosan innen a csónakház van a legközelebb, és a családok inkább a nagy zöld részt részesítik előnyben, ami éppen a másik oldalon van. Az utca különlegességét az a csend és béke alkotja, ami átjárja az embert, ha belép erre a területre. Mintha lenne valami, ami extra nyugalmat ad azoknak, akik vágynak a békére. A régi feljegyzések szerint egykor egy ritka mágikus növény borította ezt a vidéket, mely régen kipusztult, ám nem kizárt, hogy nem teljesen történt ez.

Hogy miért is jó a a sötétben, csípős hidegben sétálgatni, amikor az ember lehetne otthon a jó meleg, fűtött lakásában egy jó borral a kezében, miközben a gramofonon forog egy kellemes karácsonyi bakelit?
Ez egy nagyon jó és mély filozofikus tartalommal rendelkező kérdés a részemről, ahogy kabátomat összehúzva baktatok a lakónegyed utcáin. Sokáig tartott a mai munka, mert mondtam Sándornak, hogy nyugodtan menjen haza, majd én befejezem, ami még maradt. Nem is a seprűk tartottak sokáig, hanem az, hogy kimérjem a hopp-por alapanyagait és előkészítsem az elkészítési folyamathoz. Ma már nem kezdtem bele, mert nem lehet magára hagyni, de holnap reggel ez lesz az első dolgom nyitáskor. Az ünnepek előtt sokkal több fogy ebből, azok, akik nem akarnak hoppanálni, mind ezzel utaznak a szeretteikhez.
Leheletem szinte füstként száll ki az orromból, ahogy a Deck the hallst dúdolgatom magamban. Félig-meddig már karácsonyi hangulatban vagyok, gyerekként rengeteg dalt tanultunk meg a kórussal erre az ünnepre, a mai napig fejből fújom az összeset.
A lakósoron haladva szebbnél szebb karácsonyi dekorációba öltözött házakkal találkozom, többükön látszik, hogy tehetős aranyvérű családok lakják, és igencsak megadják a módját az ünnepnek. Kékjeimen visszatükröződik a sok fény és pompa, ahogy nézelődöm, hogy ki milyen dekorációt tett fel. Nem is bánom, hogy sokáig maradtam, nagyon fel tudja dobni a kedvem egy ilyen pazar látvány.
Tekintetem azonban megakad egy kevésbé pazar, ám számomra sokkal feltűnőbb dolgon. Az egyik szemetes fedele nincs teljesen feltéve és egy seprű cirokja kandikál ki a kukából.
- Hoppácska. - Csettintek a számmal lelkesen és gondolkodás nélkül mosómedveként vetem rá magam a zsákmányra. Óvatosan rámarkolok, hogy kihúzzam a seprűt a krumplihéj és a csontok közül, azonban a cirok darabokra hullik, és látom, hogy a nyele is törött. Az feliratot a fényáradatban pontosan ki tudom venni: Szupernóva 1920, ami egy ősrégi darab, már nincs sok belőle. Szívem hevesebben ver, egyszer láttam korábban ilyet, és mindig is akartam egy vintage darabot. Másrészt meg dühít, hogy a fenébe voltak képesek kidobni egy ilyen értéket. Egyáltalán mit műveltek vele, magától nem esik így szét?! A szemetes mellé helyezem a már kicuccolt részeket, és pálcámmal a szemetes mélyére világítva keresem a hiányzó cirokdarabokat és egyéb alkatrészeket.
- Pffleeh. - Adok hangot undoromnak, majd mélyet lélegezve a bűzből a levegőt visszatartva kukabúvárkodom tovább. Ha találok valamit, egyszerűen kiejtem a kuka mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=860516#post860516][b]Borlai Artúr Máté - 2023.03.10. 21:25[/b][/url]

Hogy miért is jó a a sötétben, csípős hidegben sétálgatni, amikor az ember lehetne otthon a jó meleg, fűtött lakásában egy jó borral a kezében, miközben a gramofonon forog egy kellemes karácsonyi bakelit?
Ez egy nagyon jó és mély filozofikus tartalommal rendelkező kérdés a részemről, ahogy kabátomat összehúzva baktatok a lakónegyed utcáin. Sokáig tartott a mai munka, mert mondtam Sándornak, hogy nyugodtan menjen haza, majd én befejezem, ami még maradt. Nem is a seprűk tartottak sokáig, hanem az, hogy kimérjem a hopp-por alapanyagait és előkészítsem az elkészítési folyamathoz. Ma már nem kezdtem bele, mert nem lehet magára hagyni, de holnap reggel ez lesz az első dolgom nyitáskor. Az ünnepek előtt sokkal több fogy ebből, azok, akik nem akarnak hoppanálni, mind ezzel utaznak a szeretteikhez.
Leheletem szinte füstként száll ki az orromból, ahogy a Deck the hallst dúdolgatom magamban. Félig-meddig már karácsonyi hangulatban vagyok, gyerekként rengeteg dalt tanultunk meg a kórussal erre az ünnepre, a mai napig fejből fújom az összeset.
A lakósoron haladva szebbnél szebb karácsonyi dekorációba öltözött házakkal találkozom, többükön látszik, hogy tehetős aranyvérű családok lakják, és igencsak megadják a módját az ünnepnek. Kékjeimen visszatükröződik a sok fény és pompa, ahogy nézelődöm, hogy ki milyen dekorációt tett fel. Nem is bánom, hogy sokáig maradtam, nagyon fel tudja dobni a kedvem egy ilyen pazar látvány.
Tekintetem azonban megakad egy kevésbé pazar, ám számomra sokkal feltűnőbb dolgon. Az egyik szemetes fedele nincs teljesen feltéve és egy seprű cirokja kandikál ki a kukából.
- Hoppácska. - Csettintek a számmal lelkesen és gondolkodás nélkül mosómedveként vetem rá magam a zsákmányra. Óvatosan rámarkolok, hogy kihúzzam a seprűt a krumplihéj és a csontok közül, azonban a cirok darabokra hullik, és látom, hogy a nyele is törött. Az feliratot a fényáradatban pontosan ki tudom venni: Szupernóva 1920, ami egy ősrégi darab, már nincs sok belőle. Szívem hevesebben ver, egyszer láttam korábban ilyet, és mindig is akartam egy vintage darabot. Másrészt meg dühít, hogy a fenébe voltak képesek kidobni egy ilyen értéket. Egyáltalán mit műveltek vele, magától nem esik így szét?! A szemetes mellé helyezem a már kicuccolt részeket, és pálcámmal a szemetes mélyére világítva keresem a hiányzó cirokdarabokat és egyéb alkatrészeket.
- Pffleeh. - Adok hangot undoromnak, majd mélyet lélegezve a bűzből a levegőt visszatartva kukabúvárkodom tovább. Ha találok valamit, egyszerűen kiejtem a kuka mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=860573#post860573][b]Návay Regina - 2023.03.11. 19:45[/b][/url]

A munkából tartok haza, és szándékosan hoppanáltam a vegyeskereskedés környékére, hogy még be tudjak vásárolni gyorsan. A közelgő záróra okán gyors és meglehetősen impulzív, bevásárlásnak esetleg csak csúfolható hadművelet után a vacsorához egyáltalán nem szükséges, de azért beszerzett fejes salátát, zacskóba tuszkolt fél kiló narancsot, sajtos puffancsot és kókuszos csokit egyensúlyozom, mert eszembe nem jutott volna Marika nénitől egy tasakot is kérni. Még a homlokomra se tudok csapni a felismeréstől, mert azt próbálom megoldani, hogy azért a fél kezem mégis szabad legyen. A csokit sikerül legalább a könyökömmel az oldalamhoz szorítani, a naranccsal teli zacskót meg a puffancs csomagolását az ujjaim közé csippenteni némi ügyeskedés révén, a saláta meg elfér a tenyeremen. Közben meg szedem a lábam, mert még enni is szeretnék éjfél előtt, amikor ismerős hangot hallok a közelből.
- Borcsa? - kérdezem meg félhangosan, bár lehet, hogy tévedek és csak valakinek hasonló a hangja? A zaj további forrása a kukák felől jön, és miért is kukázna éppen Borcsa? Márpedig valaki tényleg kukázik, meglehetősen hangosan fejezve ki undorát valamivel szemben. Fuh, nem is akarom tudni, mit talált. Kitapogatom azért a szabad kezemmel a pálcámat, és kicsit közelebb araszolok puszta kíváncsiságból. Az alak tényleg lehet Artúr is, de akárki más is innen nézve, és az is beleillene a képbe, hogy mellette egy seprű hever a földön. Most komolyan kukázik?
- Komolyan te vagy az, Borcsa? Ennyire nem fizet jól a meló? - kérdezem meg végül, a biztonság kedvéért szorongatva a pálcám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=861056#post861056][b]Borlai Artúr Máté - 2023.03.20. 19:52[/b][/url]

Nagyon szevedélyes tudok lenni, ha a seprűkről van szó, sokak szerint
túlzottan is. Anyukám szerint néha józan eszem is elveszítem, ha meglátok egy-egy különlegesebb modellt. Alapvetően azt mondtam volna, hogy ez így nem egészen igaz, azonban a szituáció, amibe sodortam magam másról
árulkodik. A helyzetem szorult, nehéz, de nem adom fel, mert nagyon szeretném ezt a seprűt, igazi különlegességnek számít manapság, főleg Magyarországon. Látszik, hogy a korábbi tulajdonosa nem túlzottan becsülte, valószínűleg valami nem kívánt örökség lehetett, ami alkalmatlan személyhez került.
Ezen gyorsan változtatunk, nincs itt gond.
A bűz orrfacsaró, a darabok pedig apránként, de kikerülnek a szemetes fogságából. Nem akarok nagy zajt csapni, és főleg nem kívánok rendetlenséget csinálni, így óvatosan intézkedem, amikor meghallok egy nagyon is ismerős hangot hátulról.
Lefagyok egy másodperc erejéig, hiszen ez nem éppen az a pillanat, amiben szerettem volna ismerősökbe futni. Egy rövid habozás után felegyenesedem az ocsmány bűz fogságából, arcomon valamilyen zsíros szaft nyomai láthatóak, a kezemben pedig egy marék cirokot fogok. Torkomat hangosan köszörülöm, egy szempillantásnyi idő erejéig még halvány öklendezés is felfedezhető a krákogásomban, ahogy megfordulva a vörössel találom magam szemben.
- Khöm... szia Regi! Milyen szép téli este, ugye? - Kérdem zavartan elmosolyodva, ahogy kipiszkálom a fülemből a száraz kenyérmorzsát, ami beleragadt.
- A meló? Ó, az nem fizet rosszul... annyira, hanem ezt nézd! - Állok félre színpadiasan rámutatva a roncsra, ami a szemetes mellett hever.
- Szupernóva 1920, eredeti. Kicsit kipofozom és jó lesz még. - Hangomban tükröződik némi bizonytalanság, de nem lehet nem észrevenni a gyermeki lelkesedést, amivel csodálom a darabokban lévő járgányt.
- Nem tudom ki képes kidobni egy ilyet. - Próbálok nem ítélkezni, hiszen ez hozta meg a szerencsémet, azonban tényleg képtelen vagyok felfogni, hogy ki és miért tenne ilyet egy Szupernóva 1920-szal?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=861124#post861124][b]Návay Regina - 2023.03.21. 22:29[/b][/url]

- Szia - köszönök vissza egészen meglepetten, mert bár én szólítottam meg az imént, mégis arra számítottam, hogy csak rosszul hallottam és nem ő kukázik. Talán odaadtam volna a narancsot meg a csokit, hogy legyen vacsorája, ha csak valamelyik véletlenül erre tévedt Pramberger téri lakó lenne, de a ténnyel, hogy kedves barátaim egyike az, nem nagyon tudok mit kezdeni. Bólintok tétován, hogy valóban szép téli esténk van, és szétnézek, rákérdezve félig poénból, félig viszont komolyan, hogy mi is a helyzet. Rögtön kapok viszont magyarázatot, egy seprűroncsra mutat ugyanis a kuka mellett.
- Oh... óóóó - adok hangot az érzésnek, ahogy megvilágosodom javarészt. Tehát egy seprű miatt mászott bele a kukába. Még mindig nem teljesen értem, hogy erre miért volt szükség, de mielőtt megkérdezhetném, erre is választ ad. Az ott egy igazi ritkaság, bár hogy honnan látta ezt ebben a sötétben, erről is lenne pár kérdésem még.
- És ezt csak úgy kiszimatoltad? Vagy feltűnt a cirok, te meg rávetetted magad? Orrfacsaró bűzt árasztasz egyébként - állapítom meg rögvest a kérdéseim után, a pálcát tartó kezemet az orromig emelve, hogy hátha a jobb lesz, ha kicsit nem kell ezt szagolnom. Túl sokat nem segít a dolog, leginkább csak egy fölösleges mozdulat, a bűz már úgyis beférkőzött az orromba. Fuh, rémes. Meglóbálom inkább a pálcám egy határozott mozdulattal abban a reményben, hogy az ártalmatlan kis varázslatomtól mindjárt itt is ibolyaillat lesz, akárcsak otthon, ha a macskák után takarítok. Sajnos, nem járok teljes sikerrel, a kukák bűze sokkal erősebb, mint amihez ez megfelel. - Nem tudom, de azt már igen, hogy te képes vagy belemászni érte egy kukába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=861128#post861128][b]Borlai Artúr Máté - 2023.03.21. 22:52[/b][/url]

Hogy zavarban vagyok-e ebben a szituációban? Ami azt illeti igen, meglehetősen.
Lehetne rosszabb?
Sokkal rosszabb. Például, ha a tulajdonos jönne ki,  vagy valaki olyan, aki egyből nekem támadna, vagy ha mondjuk valaki rám hívna egy olyan aurort, aki nem olyan tündércsendőr, mint Redzsíná.
Látszik, hogy kis Vuk sem nagyon tudja, hogy mit szóljon, ami egészen elképesztő tőle, így én magam csak zavartan vigyorgok, ahogy éppen lerakom a többi közé a kezemben lévő darabot. Ha jól láttam már nincs más hátra, de azért még átnézném annak ellenére, hogy már szemmel láthatóan átvettem a környezet szagát.
- A nyele volt ki, a cirokot meg a lábtartót pedig letörték róla... Nem tudom, hogy baleset volt-e, vagy pedig valami dühroham... - Nem vagyok pszichológus, nem is értek ehhez. Az biztos, hogy a seprűnek hosszas terápia kell a felépüléshez, én pedig kész vagyok megadni neki.
- Ja, tényleg büdös van odalent. Szerintem valami rothadó máj lehet, remélem nem kapok valami fertőzést vagy ilyesmit. - Magyarázom fintorogva, majd Regi ibolya illatába szagolok, mintha az életem múlna rajta. Én magam is hasonlóan cselekszem, hátha ketten többet tudunk segíteni ezen az ügyön: részsikereket elértünk, de még mindig van hová fejlődni.
- Csak hajoltam. - Mondom zavartan hátrasöpörve a hajam  a csuklómmal, mely nevezett fürtjeimből előkerül némi csirkeszárny csont, amit azonnal dobok is vissza a szemetesbe.
Pillanatnyi kínos habozás után odalépek a seprűhöz és a pálcám fénye mellett vizsgálom, hogy mekkora a kár és mi hiányozhat róla. Úgy nézem, hogy kevesebb a cirok, mint kellene, viszont azt odalent nem találtam.
- Szerintem tudom pótolni a cirokot. - Szólalok meg felegyenesedve, ahogy elhúzom a számat. Tényleg rohadtul büdös van itt. Egy utolsó nagy levegőt véve még visszagörnyedek a szemetesbe, azonban, amikor valami puha és ragadósba ér a kezem szinte hisztérikusan menekülök ki.
- Okévégeztem. - Magyarázom remegő hangon, miközben egy-két pálcasuhintással eltakarítom a kipergett szemetet és lezárom a szemetest. A seprűt pedig egy kötöző bűbájjal fogom össze, hogy egyben tudjam lebegtetni.
- Ez nagyon menő lesz- Összegzem bűzösbogár vigyorral a képemen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=861246#post861246][b]Návay Regina - 2023.03.24. 21:20[/b][/url]

Hallgatom a magyarázkodását arról, hogy valahogyan a sötétben meglátott egy, a kukából kiálló seprűnyelet, aztán feltúrta az egészet, hogy meglegyen a cirok is meg a lábtartó, merthogy az említett közlekedési eszközt valaki több darabban dobta ki. Kár érte egyébként. Nem is értem, hogy képes valaki ilyesmire, ennek a darabnak múzeumban lenne a helye, viszont azt sem igazán értem, Borcsa miért mászkál kukákban. Mint valami mugli, aki sose hallott még mágiáról, gondolom én, a félvér, aki mégiscsak ragaszkodik a mugli dolgokhoz is, amelyeket hasznosnak és jónak ítélek. Megcsóválom a fejem, lemondóan fújva ki a levegőt, majd rászórok némi bűbájt abban a reményben, hogy legalább kicsit ibolya illata lesz, de sajnos csalódnom kell. Sokkalta erőteljesebb ahhoz a bűze, hogy ez a varázslat igazán hatékony legyen, bármennyire is az a macskák esetében.
- Ahaaa, persze - állapítom meg kétkedéssel a hangomban, alaposan végigmérve, miközben ő már a pálcája fényénél a seprűt vizsgálgatja. Mint valami őrült tudós, már méricskéli is, hogyan tudja rendbe rakni.
- Nagyszerű - jelentem ki, amikor közli, hogy végzett is, és ha meg tudnám tenni, összecsapnám a két tenyerem is annak örömére, hogy végre van elég esze a mágiát is használni. A kukát lecsukni már jó lesz, ugyebár. Még össze is fogja egy bűbájjal a szerzeményét. Úgy döntök, visszacsúsztatom a pálcám a helyére a talárom alá, ahol azért még mindig kéznél van, ha szükség lenne rá, majd megpróbálom előhorgászni a kulcsaimat, ha már csak pár háznyira lakom innen.
- Fúj, tényleg nagyon bűzlesz. Meghívnálak amúgy vacsorára, de csak akkor, ha hajlandó vagy zuhanyozni, a ruháidat meg rituálisan elégetjük a wicca áldozati pltáron az udvaromon - jelentem ki ellentmondást nem igazán tűrő hangon, amint megtalálom a kulcsaimat. Szerintem egészen jó ajánlat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=861323#post861323][b]Borlai Artúr Máté - 2023.03.26. 01:41[/b][/url]

Én szerencsés vagyok, hiszen még az esti sétám során a szemétben is kincset lelek. Legalábbis számomra mindenképpen az, hiszen gyűjtöm az ilyen ritkaságokat, sőt kifejezetten várom azt, hogy megpróbálhassam megjavítani. Biztos vagyok benne, hogy kihívás lesz, de így szép az élet.
Zavartan vigyorgom Regire, azt hiszem érti a szenvedélyem okát, de azért kicsit zavarja ez a helyzet. Mondjuk valóban nem a legideálisabb körülmények között találkoztunk.
- Komolyan nem álltam bele, van nekem méltóságom. - Magyarázon teljesen komolyan, majd rájövök, hogy valójában semennyi nincs, úgyhogy kínomban röhögök, érzem, ahogy a téli hideg levegő mélyen lemegy a tüdőmbe. Jó rég kint lehetek már, de szerencsére nem fázom a mozgás miatt.
Jó szorosan összefogom a szerzeményt mágiával, így egészen biztosan nem fog szétperegni.
- Ezzel hónapokig el fogok szórakozni, az első lépés az lesz, hogy azzal a löttyel takarítom le, amivel az emberi maradványokat szedik le... - Nem gyakran használjuk, szerencsére nekem élesben még sosem volt szükségem többre annál, mint hogy vért kiszedjek cirokból, de a fertőtlenítés elengedhetetlen.
- Bocsánat. - Szabadkozom  a szag miatt, azonban a pálcámmal most nem tudok illatokat varázsolni, hiszen a zsákmányt fogom össze és lebegtetem, így ez a feladat Regire hárul.
- Így nem mehetek hozzád, előbb tényleg ki kell áztatnom a bőröm az utolsó pórusomig. - Mondom még mindig zavarban, kissé elpirulva. Csak a mozgásra meg a hideg szellőre fogom, én tuti nem vagyok szégyenlős.
- Köszönöm a meghívást, örömmel! - Felelem a szemébe nézve, arcomon fél mosoly húzódik meg, mely rögtön átcsap röhögésbe a wicca oltár említésére.
- A kedvenc kabátom azt biztosan nem adom, ez eredeti Wallmart darab. - Meglepően olcsó volt ez az üzlet az ottani árakhoz képest, viszont akkor is nagyon szeretem ezt a dzsekit. Közben elindulok Regi mellett az úton, jobb eliszkolni a tett helyszínéről.
- De igazából van amúgy olyan oltárod? - Kérdem szemöldöm bizonytalanul felvonva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=861394#post861394][b]Návay Regina - 2023.03.26. 23:58[/b][/url]

- Emberi maradv... uhhh, én még vacsorázni szeretnék ma - közlöm vele fintorogva. Nem elég, hogy úgy bűzlik, mint egy egész szeméttelep, most még ilyen részleteket is kell itt emlegetni, amitől mindjárt felfordul a gyomrom is. A szagot megpróbálom eltűntetni, de még a közös erőfeszítés sem bizonyul elégségesnek sajnos, úgyhogy javaslom a következő megoldást is, avagy tűzre az egésszel.
- Ha nem szelektíven használnád a pálcád, akkor most nem szaglanál úgy, mint az a rovarevő növény az esőerdőkben, ami rothadó szagot áraszt, azzal vonzza a legyeket. Mondjuk... tekintve, hogy december van, remélem, te nem a legyeket szeretnéd bevonzani a környékről, különben itt ácsoroghatsz tavaszig - válaszolom neki, és ha nem lenne tele a kezem, illetve nem szaglana úgy, ahogyan, lehet, hogy már taszítanám is magam előtt, hogy menjen, de így bottal ha hozzányúlnék ezen a ponton. Intek inkább, hogy induljon.
- Tipli van. A kabátodat majd öblítőbe áztatom vagy parfümbe, legyen virágillatod - válaszolom neki megoldást is javasolva, miközben ő már jól szórakozik. Gyanítom, a wicca oltáron, mert ott tör ki belőle. Komoly arcot vágva bólogatok, megrántva a vállam.
- Van és még foszforeszkál is, de még nem panaszkodtak rá a szomszédok szerencsére. Együtt söröztem tavaly lakásavató címén az egyik Felagunddal a szomszédból, és mi tagadás, nem unatkoztunk - foglalom össze a kövekből kirakott pentagramm történetét, már haladva is az otthonom felé, szabad kezemmel integetve közben, csörgetve a kulcsot is közben, hogy na, jöjjön már, mielőtt még meggondolom magam, és megkapja a fej salátát, hogy jó étvágyat a vacsorához. Mindjárt ott is vagyunk, már csak két háznyi távolság, ott világít fluoreszkáló zöldben és pinkben a kőrakás, mert ragaszkodtam hozzá, hogy a lányoknak is jusson valami szín, ne legyen egyöntetűen zöld az egész, Damien pedig nem akadékoskodott.