Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

Mr. Selwyn
- a Willel való kibékülés után -

Már levitte a holmija nagyját a házba hajnalban. Nem volt szüksége a pletykás-árgus tekintetekre, de valószínűleg a túlnyomó részét beképzeli - szinte egy ember sem elég érdekes, hogy sokáig róla beszéljenek, csak a figyelemhajhászokat szeretik csak azért is kínozni és verbálisan keresztre feszíteni az emberek. Jelenleg a háta közepére sem kívánna egy ilyen kínzatást.
Gondolataiba mélyedve támaszkodik az erkély korlátjára, pont ott, ahol a múltkor Dwayne rajtakapta záróra után. Ezúttal sem zavartatja magát túlságosan, hogy arrébb menjen, elvégre holnaptól már odalent fog időzni többnyire a házban. Az egyetlen zavaró tényező talán a fel-le mászkálás, de ha cserébe nyugalmat kap és nulla kíváncsi tekintetet, akkor ez egy nyerő döntés. Csak Willt kell elkerülnie, főleg a tegnap és tegnapelőtt lezajlott beszélgetéseik után. Futólag átszalad a fején, hogy a kastély milyen hihetetlenül csöndes, pedig általában egy-két prefektust, vagy Dwayne-t, esetleg a gondnokot ki kell kerülni, ha csendes levegőzésre vágyik egy tilosban járó diák. Apropó a gondnok...
Mr. Selwyn csöppet sem olyan, mint amilyennek a lányok fantazmagóriáiban gondolta.
A talpig úriember tükre, visszafogott, stabilitást sugárzó kiállással bír. Sokkal... nyugodtabb? Talán ez a jó szó rá, igen. Szóval sokkal nyugodtabbnak tűnik, mint azt elképzelte. Aki feladja a saját apját, valamiért úgy hitte, sokkal vadabb vérű, sokkal lobbanékonyabb, valamiféle morbid igazság bajnoka, feltűnési viszketegségben szenvedő alak.
De nem, abszolút nem ezt az érzetet kelti benne a nálánál egészségesen idősebb férfi. Jobban belegondolva talán a nyugalom az első szó, amire asszociál vele kapcsolatban. Vajon ma este is kint járkál? Néha látja az iskolában, de borzasztóan ritkán, belegondolva. Éjszaka úgy emlékszik, csak egyszer hallott susmust, hogy a gondnok is járőrözik, de nem futott bele. Azon kevés alkalomkor, amikor találkozik a tekintetük, akarva-akaratlanul is udvariasan biccenti meg a fejét köszönésképpen felé. Érdekes ember, de hallgatag. Vagy pont ez az érdekes benne, hogy alig lehet kihúzni belőle két szót harapófogóval. Vajon egyszerűen nem tud társalgást fenntartani, vagy inkább jó hallgatóság és ismeri a 'lakat van a számon' fogalmát?
Elég messze elröppennek a gondolatai, még a figyelme is kihagy a bentről érkező potenciális zajok iránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845006#post845006][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.31. 23:13[/b][/url]

Mr. Selwyn
- a Willel való kibékülés után -

Már levitte a holmija nagyját a házba hajnalban. Nem volt szüksége a pletykás-árgus tekintetekre, de valószínűleg a túlnyomó részét beképzeli - szinte egy ember sem elég érdekes, hogy sokáig róla beszéljenek, csak a figyelemhajhászokat szeretik csak azért is kínozni és verbálisan keresztre feszíteni az emberek. Jelenleg a háta közepére sem kívánna egy ilyen kínzatást.
Gondolataiba mélyedve támaszkodik az erkély korlátjára, pont ott, ahol a múltkor Dwayne rajtakapta záróra után. Ezúttal sem zavartatja magát túlságosan, hogy arrébb menjen, elvégre holnaptól már odalent fog időzni többnyire a házban. Az egyetlen zavaró tényező talán a fel-le mászkálás, de ha cserébe nyugalmat kap és nulla kíváncsi tekintetet, akkor ez egy nyerő döntés. Csak Willt kell elkerülnie, főleg a tegnap és tegnapelőtt lezajlott beszélgetéseik után. Futólag átszalad a fején, hogy a kastély milyen hihetetlenül csöndes, pedig általában egy-két prefektust, vagy Dwayne-t, esetleg a gondnokot ki kell kerülni, ha csendes levegőzésre vágyik egy tilosban járó diák. Apropó a gondnok...
Mr. Selwyn csöppet sem olyan, mint amilyennek a lányok fantazmagóriáiban gondolta.
A talpig úriember tükre, visszafogott, stabilitást sugárzó kiállással bír. Sokkal... nyugodtabb? Talán ez a jó szó rá, igen. Szóval sokkal nyugodtabbnak tűnik, mint azt elképzelte. Aki feladja a saját apját, valamiért úgy hitte, sokkal vadabb vérű, sokkal lobbanékonyabb, valamiféle morbid igazság bajnoka, feltűnési viszketegségben szenvedő alak.
De nem, abszolút nem ezt az érzetet kelti benne a nálánál egészségesen idősebb férfi. Jobban belegondolva talán a nyugalom az első szó, amire asszociál vele kapcsolatban. Vajon ma este is kint járkál? Néha látja az iskolában, de borzasztóan ritkán, belegondolva. Éjszaka úgy emlékszik, csak egyszer hallott susmust, hogy a gondnok is járőrözik, de nem futott bele. Azon kevés alkalomkor, amikor találkozik a tekintetük, akarva-akaratlanul is udvariasan biccenti meg a fejét köszönésképpen felé. Érdekes ember, de hallgatag. Vagy pont ez az érdekes benne, hogy alig lehet kihúzni belőle két szót harapófogóval. Vajon egyszerűen nem tud társalgást fenntartani, vagy inkább jó hallgatóság és ismeri a 'lakat van a számon' fogalmát?
Elég messze elröppennek a gondolatai, még a figyelme is kihagy a bentről érkező potenciális zajok iránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845007#post845007][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.03.31. 23:23[/b][/url]

Seth valóban ritkán érintkezik diákokkal - takarodó után lát munkához, ha teheti, s a büntetésre hozzá küldöttek mögött sem áll végig a tarkójukra lihegve. A prefektusok találkoznak vele talán a legsűrűbben, járőrözéseik során, vagy néha egy-egy éjszakázó mestertanonc megszólítja. Szereti a éjszaka nyugalmát, amikor zavartalanul végezheti az ellenőrzéseket és a karbantartást, párhuzamosan dokumentálva a bűbájok állapotát, a szükséges javításokatsokat. Ha valaki ilyenkor látja, aligha gondolná róla, hogy bármi köze van az aranyvérhez, halálfalókhoz, sötét mágiához; helyette gyönyörködhet vagy elszörnyedhet azon a minden felesleges rezzenést mellőző precizitáson, amivel dolgozik s ami áthatja mozdulatait. Amint pálcájával különféle varázslatokat hajt végre, egyetlen szó nélkül, végig mellette lebeg a vaskos könyv, amibe időnként feljegyez valamit. Az összhatást egyedül a különös szemüveg rontja, ami orrán ékeskedik, lencséinek sokaságával és színével - más helyzetben menő kiegészítő lenne, de a steampunk részletek nélkül csak... rémesen elüt öltözékétől és megjelenésétől.
Amíg Adélhoz közelít, mivel a lány csendben mélázik, észre sem veszi - akkor reagál jelenlétére, amikor a balkonhoz érve egyenesen ránéz. Néhány pillanatra megdermed, majd lassan leemeli orráról a szemüveget, hogy közelebb lépjen.*
- Jó estét!-köszön rá a másikra, elég hangosan, hogy az meghallja, de Seth lehetőleg ne ijessze meg.
- Nem bánja, ha megzavarom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845008#post845008][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.31. 23:31[/b][/url]

Mélázásából egy kellemes, udvarias hangszín rázza fel. Azt hitte, megúszhatja az estét egyedül, de ezek szerint a kastély sosem alszik, a magányos lelkeket mindenképp utol kell érje valaki.
Kisvártatva megfordul, csak hogy a közönyt meglepettség váltsa fel az arcán egy pillanatra, majd a csintalan tinédzserlány félmosolya.
- Mr. Selwyn. Hát ismét összefutunk... - Micsoda egybeesés, hogy pont a hallgatag gondnok járt az eszében, s lám, meg is jelent, mintha megidézte volna. Micsoda klisé lenne. Teljesen természetes, hogy Seth-nek dolga van éjszakánként az iskolában, elvégre, amit a diákság nappal szétver, az javarészt neki köszönhetően válik elérhetővé reggelre újból. Mondjuk a gondnok kezében fityegő furcsa szemüveget nem tudja, mire vélni, de azt diktálja az újkori gondolkodás, hogy senki ízlésére nem lehet egyenes kritikát tenni, maximum ügyesen becsomagolt észrevételt, ha nagy ingerenciát érez rá.
- Dehogy, dehogy, csatlakozzon nyugodtan, elég nagy az erkély mindkettőnknek. - Művidámság, az évek alatt begyakorolt rutin eredménye. Akik nem akkora társasági pillangók, mint az a néhány tucat aranyvérű, akik ebben a kastélyban mozognak, aligha jönnek rá, hogy épp szemernyi vidámság sincs sem a hangjában, sem a szemében. Seth érzékeiről csöppet sem tud, így könnyen lehet, hogy számára nyitott könyv a viselkedése.
- Szokásos éjszakai helyzetfelmérés? Mennyi mindent tettünk tönkre a mai napon? - A humor a legjobb hangulatkeltő, szokták volt mondani, sőt a legegyszerűbb csevegési formák egyike is

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845009#post845009][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.03.31. 23:34[/b][/url]

Néhány alkalommal szót váltottak, s gyanakvása csökkent, ha nem is tűnt el egészen. Az első találkozást leszámítva Adél nem kereste szándékosan a társaságát, mindössze távolról üdvözölte vagy ha összebotlottak, röviden érdeklődött erről-arról. *
- Köszönöm.- *elfoglalja a helyét a balkonon, egyik kezét - a szemüveggel együtt - a kőpárkányon nyugtatva. Végignéz a tájon, szemlátomást értékelve a kilátást, tekintete azonban hamar visszatér Adélhoz. A lány nem szokott spontán, szélesen mosolyogni, ám ettől még látja, hogy a derű ezúttal nem ér el a szeméig. Puszta udvariasság, amivel kénytelen visszaélni.
- Rutin ellenőrzés,- bólint, aztán egy félmosolyt villant, ami pont elég rövid hozzá, hogy messze álljon a gőgöstől. - Mélységesen szégyellném magam, ha a diákok képesek lennének egyetlen nap alatt kárt tenni a bűbájaimban. Inkább a bűbájok természetéből fakad, hogy figyelni kell és megújítani őket,- az olyan dolgok, amik javításra szorulnak, inkább az ingóságokat érintik és kivédhetetlenek. Túl sok van belőlük, így az erőfeszítések a könyvekre és fontos tanszerekre összpontosulnak. Ahogy a lány pillantása a szemüvegen időzik, ő is letekint a fura tárgyra, majd felemeli és Adél felé nyújtja.
- A manaszálakat jeleníti meg. Próbálja ki, ha szeretné,- *az eszköz így talán segítségére lesz abban, hogy felhozza, mit látott. A legkevésbé sem akart tanúja lenni, de mégsem hagyhatja szó nélkül, bármennyire is kellemetlen. Viszolyog attól, hogy tolakodóan viselkedjék

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845010#post845010][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.31. 23:42[/b][/url]

Nincs épp olyan késő, Bogolyfalva távolinak tűnő fényei valószínűleg a még nyitva tartó pubtól, éttermektől származnak, meg a közvilágítástól. Vajon Will ma dolgozik? Fel kellett volna pofozza, így utólag belegondolva. Vagy mégsem. Csak abban biztos, hogy felzaklatta az egész beszélgetésük.
- Mhm, érthető. De biztos akad egy-két próbálkozó zsenipalánta, aki mégis játszadozna a varázslataival? - Mindig vannak, akik feszegetik a határaikat és megpróbálnak benyúlni az oroszlán tátott szájába is. Bátor vagy botor, azt a végkimenetel dönti el többnyire.
A felajánlás kissé meglepi- ezek szerint tovább bámulta az illendőnél azt a szemüveget.
-  Szabad? - Már csak reflexből is megkérdezi, mielőtt utánanyúlna és egy 'Köszönöm' keretén belül az orrára illeszti.
Először természetes kíváncsiságból adódóan a férfit veszi szemügyre vele. Egyenletes struktúrát mutat a szemüveg, talán némi disszonancia, de az lehet fáradtság is, ki tudja, talán ott sincs valójában, csak úgy fordította a fejét, rossz szögben. Viszont saját magára átirányítva a pillantását már korántsem ilyen rózsás a helyzet. Szétesett szálak, foszlányok, néhol összegabalyodott csomók, zilált szerkezet. Ez adódhatna a vélaságából is, azzal tisztában van, de most, hogy terhes, vannak napok, amikor egy papírszél okozta vágást sem tud meggyógyítani rendesen, vagy sehogy.
Más napokon pedig tökéletesen kiegyensúlyozott.
Lassan lehúzza magáról a szemüveget, és visszanyújtja Seth-nek enyhén elkomorult arckifejezéssel.
- Nos... Akár lehetne rosszabb is. - Valójában sokkal rosszabb. Tehetetlen türelmetlenséggel tűri hátra az egyik arcába lógó hajtincsét, miközben kiereszti a bent rekedt levegőt.
- Ha megkérhetem, ne említse a gyógyítónak. Nemsokára ... megoldódik úgyis. - Fűzi hozzá csendesen, visszafordulva inkább Bogolyfalva fényei felé, most már nem is próbálva leplezni a fáradtságát, fásultságát, a reménytelenségét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845011#post845011][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.03.31. 23:46[/b][/url]

- Ritkák. Általában át lehet irányítani őket jóval szórakoztatóbb és kevésbé közveszélyes célok felé,- enged meg magának egy jóindulatú mosolyt, mert húsvét tájékán egész csínysorozatot vittek véghez diákok úgy, hogy senkinek (és semminek) sem esett bántódása. A kérdésre biccent, elvégre ő ajánlotta fel; aztán amint az okuláré kezet cserél, lazán a korlátnak támaszkodik ismét. Az eszköz nincs specifikusan hangolva, mindennemű mágia áramlását kimutatja: a kastélyt ölelő védelmi rétegeket, a megbűvölt tárgyakra fonódó varázst csakúgy, mint a szabadon áramló manát - vagy esetükben, az emberekből eredő erőszálakat. Seth körül nyugodtan áramlik a nyers mágia, viszonylag nagy mennyiségben, elvétve akad benne bármiféle örvény vagy kavargás, így valóban éles kontrasztot ad annak, ami Adél maga körül tapasztalhat. A lány arcát figyeli, tartásának merevségét, amint feldolgozza a látottakat és kíváncsiságból egészen másba megy át.
- Kérem, ne nehezteljen, nem szándékosan láttam meg. Ha nem adna okot az aggodalomra, nem is tenném szóvá,-miközben elveszi a szemüveget, majd mellényének zsebébe csúsztatja azt, teljes komolysággal kér elnézést. Durva otrombaság az ilyen, bárkivel szemben - engedély nélkül érzékeny információhoz jutni. A reakcióból ítélve mégis jobb, hogy nem hallgatta el.
- Amennyiben mindez nem fenyegeti az egészségét, készséggel hallgatok. Mindazonáltal,-veszi halkabbra hangját, eddig nem tapasztalt puhasággal tónusában, - ha valamiképp segíthetek vagy könnyíthetek a helyzetén, megengedné?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845012#post845012][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.31. 23:47[/b][/url]

- Ez amolyan inspiráló-tanárosan hangzott. - Nem bírja ki, hogy ne kuncogjon egy kicsit. A jó mentor ismérve a szaktudása, és hogy képes ezt szórakoztatóan, megihletően átadni a jövő generációjának. Seth olyan nyugodt magabiztossággal képes nyilatkozni, hogy akarva-akaratlan felruházza őt ezzel a jó mentor sztereotípiával fejben.
A jókedve sajnos csak addig tart, amíg a saját, totál káosz manaáramlásával nem szembesül. Titkon nagyon reméli, hogy nem szaladgál szabadlábon még néhány ilyen eszközzel bíró diák vagy tanár ebben az iskolában, mert akkor már lenne legalább egy erős gyanúja, miért tudja minden második nyomorult, hogy terhes.
Hosszú másodperceken keresztül hagyja megülepedni a csendet maguk között, de végül Seth felé fordul, kifújva az eddig bent rekedt levegőt.
- Ismer ellenszert genetikai betegségekre? Mert az lenne most a legnagyobb segítség... egy számomra fontos személynek. - Színtelen a hangja, mégis a szemei tökéletesen érthetően tükrözik a fáradtságot, a félelmet, és a haldokló reményt, amit a gyógyítók minduntalan megpróbáltak elfojtani, még Will is. Mégis, ha megkérdezik, segíthetnek-e, kibukik a kérdés akarva-akaratlan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845013#post845013][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.03.31. 23:50[/b][/url]

- Úgy tűnik, valami ragadt rám az évek alatt,- nem tesz említést róla, hogy volt tanár és házvezető is - nem büszke arra, ahogy és amiért elhagyta a posztját. Pedig szerette a tanítást, s ha alkalma nyílik, még mindig szívesen osztja meg tudását az arra nyitottakkal. Vagy használja arra, hogy közvetett módon terelgesse a problémásabb elemeket.
Akármibe is tenyerelt bele, súlyos dolog - Adél mozdulatlansága, még hallgatása is valahogy ólmos. Érzi, hogy a lány süllyed; ahogy érezte Ricsin vagy Beliánon. Felajánlhatná a felejtés bájitalát, amivel élt már -a fiatal nővel szemben mégis, valahogy megvesztegetésnek hatna, mintha mindenáron közelebb akarna kerülni a titokhoz. A neki szegezett kérdésre, a furcsa, akadozó megfogalmazásra aztán belenyilall a felismerés. Ó. Lehunyja a szemét egy pillanatra, hogy pillantása ne Adél hasára csússzon, s úgy érzi, mintha valaki tarkón sújtotta volna egy gurkóütővel. Jó, hogy a korlát támaszt ad.
Milyen genetikai betegségre?, kérdezné, de a kérdés elhal a torkában. Az ösztönei megállítják, mert bármennyire is szeretne segíteni, maradéktalanul tudatában van saját tehetetlenségének. Aztán egy nehéz levegővel újra a lányra néz, a tekintetében feneketlen szomorúsággal és megértéssel.
- Medimágiai ismereteim nem terjednek odáig, hogy mást mondhassak, mint egy gyógyító vagy orvos. Azonban ha emberként, esetleg barátként bármit tehetek...-*hatalmas HA ez, mert inkább esik a jószándékú ismerős, semmint a barát kategóriába. Ennek ellenére közelebb érzi most magához, mint azt a lány képzelné - félelmei, fájdalma kísértik. A gyermekért nem tehet semmit, de Adélért igen.
 - Amennyiben úgy érzi, beszélne róla, bátran merem ajánlani az iskola pszichológusát. A műhelyemet a nyugati második emeletén találja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845014#post845014][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.31. 23:55[/b][/url]

Valószínűleg, ha olyan tanárai lettek volna a kezdetektől, mint Seth, még idejében esélye kínálkozott volna, hogy jobb mederbe kormányozza az életét, de még innen sem késő visszajönni.
Nehezen rángatja elő a szavakat, meg kell rágnia, hogy aztán szabadon ereszthesse a mondat teljes súlyával őket. Szonja beteg. Szonját nem tudják megmenteni, az Edwards nem kegyes és idővel meggyógyítható dolog, ezt Will is megmondta. Van, hogy nyersz a lottón, van, hogy veszítesz. Ő most vesztett, mégis képtelen ebbe csak úgy beletörődni. Hiába várja ezen a ponton mindenhonnan a segítséget, csak nem akar megjönni, csak nem akarja senki újraírni a varázslás szabályait. Egyszerre keseríti el és... valami, amit sose bírna kitapintani magában, de ott van, a természetéből fakad: megkönnyebbül tőle. Nem kell elgondolkodnia rajta, hogyan vállalná a felelősséget egy beteg gyermekért, hogyan idomulna az élete, a mindennapjai Szonja speciális helyzetét követve. Egyszerűbb, hogy a természet megoldotta helyette a felelősség kérdéskörét.
Melengető belenézni a hasonlóan szomorú szemekbe, mert egy kevéssé ismert személy olyan mélységű megértést sejtet, amire nem számított. Egy pillanatra átmelegednek tőle az ujjbegyei. Sajnos Seth sem mindenható, hogy felülírja a természet törvényeit, és megszüntessen egy eredendő hibát a gépezetben. Fakóvá tompul a tekintete, miközben visszafordul a falu távolinak ható fényei felé.
- Lehet, élnem kellene a lehetőséggel... - Csak úgy motyog, maga elé, szinte szórakozottan könyökölve a kőkorláton. - Tudja... - Noha nyitva a szája, nem jön a mondandója folytatása. Még néhányszor ki-be csukja, hogy végül ismét visszaforduljon tétován Seth felé. Mint aki nem találja a helyét.
- Valójában ez borzalmas... mert... A muglikhoz képest annyira fejlettek vagyunk, ezen mégsem tudunk változtatni! - Pengevékonyra préselődik a szája, keserű csalódottság itatja át a szavait. - Sosem fogom megérteni ezt... - Igyekszik nem arra gondolni, hogy előtte áll a döntés: két hét múlva vállalja az önkéntes abortuszt, vagy megszüli a gyerekét, és végignézi, ahogy meghal? A döntés az övé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845015#post845015][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.03.31. 23:57[/b][/url]

- Kérem, vegye fontolóra. Nem az erejét vonom kétségbe, de az emberi elme...törékeny kapcsolatban áll a valósággal,-*tisztázza csendesen, mert emlékszik, milyen nehezen ismerte be, hogy ez nem az erején múlik, mégis kevés hozzá. Hogy egyes dolgok akarata ellenére megváltoztatták és emiatt egyfajta érzelmi sántasággal kell együttélnie.*
- A modern mágia nem mutat akkora előrelépést, mint a technológiájuk. Ne higgye, hogy fejlettebbek vagyunk - semmivel sem állunk értelemben vagy moralitásban a varázstalanok felett,- furcsa mindezt egy aranyvérű szájából hallani, főleg olyanéból, akinek pedigréjét nagy könyvben tartják számon s akinek az apja muglikat gyilkolt. De józan, komoly racionalitása nem érzéketlen, mindössze szomorú elfogadása annak, hogy a természetfeletti egy üres szó - a mágia természetes, része az életnek s mint ilyen, nem nyer felmentést szabályai alól.
- Nincs szó rá, milyen kínkeserves tehetetlenségre kárhoztatni. S annál nehezebb elfogadni, ha látszólag értelmetlen, oktalan szenvedés.-*Azonban van egy ezeknél is nehezebben felfogható, megemészthető tény - mindennek, ami történik, magunknak kell értelmet adni. Kezét a korláton egy pár centivel Adél felé csúsztatja, mielőtt tenyerét felfelé fordítaná.
- Megengedi...?-* s ha a lány beleegyezik, jobbját finoman két kezeközé veszi, osztozva a gyászon. Talán mást jobban letaglózna mindez, de ő annyi halált, annyi tragédiát látott már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845016#post845016][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.01. 00:00[/b][/url]

Törékeny... Seth tökéletesen rátapintott egyetlen szóval a dolog lényegére. Gyerekkora óta ideges, izgága, őrültségeket csinál, _neurotikus_ . Ez utóbbit roppant mód szeretik felhozni a származásával egybekötve, a negyedvélák keresztje, hogy hajlamosak pszichiátriai esetekké válni szépség, tökéletesség, vágy ide vagy oda. Még, ha nem is dörgölik úton-útfélen az orra alá, _tudja_ , miket suttognak róla, a paranoid bebeszélése megérzi. Sokszor látja a szemükön, a családjáén, másokén, hogy mennyire... irtóznak tőle. Idegesíti őket. Valószínűleg Seth nem erre célzott, még csak nem is így fejezte ki magát, de neki rögtön ez fut át az agyán, amit megfeszül a kézfején a bőr egy pillanatra, ahogy erősebben markol a korlátra.
Az sem segít sokat az eleve elcsigázott idegein, hogy reménysugár helyett csak újabb megerősítést kap: ami jelenleg lehetetlen, az bizony lehetetlen. Mégis, egyelőre képtelen elhatározni magát, hogy elébe menjen a dolognak, ne várja ki a két hetet, és essen túl az egészen. Még két hét... Ismét nagyobbra nőne a méhében a kislány, de közelebb is kerülnének a megmásíthatatlanhoz.
- Hogy lehet egyáltalán megemészteni, hogy a leghumánosabb döntés szerint megöletem a saját lányom? – Nincs vád a hangjában, inkább őszinte segítségkérés egy hosszú, főleg önismereti folyamat során megválaszolható kérdéshez. Fogalma sincs, hogyan közelítsen a kérdés felé. Őszintén szeretné megmenteni Szonját, de bármerre tekint, nem lát erre módot, csak az összecsapó hullámokat a feje fölött. Hogyan lehet ennek bármilyen értelmet kölcsönözni? Nem hisz az olyan fellengzős gondolatokban, mint a ‘Nagyobb cél’, meg ‘Magasabbrendű terv’, mert itt egész egyszerűen nincs ilyesmiről szó szerinte. Voltaképp az egész egy rohadt nagy arcon csapás.
Először kissé értetlenül tekint le Seth felfordított tenyerére, de szó nélkül helyezi bele a sajátját. Életidegen számára ez a fajta gesztus. A saját anyja nem viseli el hosszú ideig a kiborulásait, az agonizálását, és nem sokszor tapasztalt együttérzést sem mások részéről. Először nem is nagyon tudja, mihez kezdjen vele, érzik a kezein az enyhe feszengés, hogy akár ki is kapná az ujjacskáit Seth nagyobb, markosabb tenyeréből, mégsem teszi. Ott tartja az emberi test melege, a közelségérzet, a fura, pillanatnyi megnyugvás, hogy nincs egyedül. Végül elernyed, tovaszáll az a kis szorongás is, ahogy másodpercről másodpercre nyugszik meg.
- Volt már hasonló helyzetben, Mr. Selwyn? – Mintha keresné a receptet másokban. Annyira gyerek még, és annyira tapogatózó, botladozó, noha előszeretettel játssza el a közönség előtt az úrinőt, valójában csak egy totyogó, akaratos, esetlen gyerek, aki borzasztóan makacs és szeretetéhes, nehezen kezelhető, és jelen pillanatban fáradt, hálás a mellette álló stabil nyugalom jelenlétéért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845017#post845017][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.04.01. 00:04[/b][/url]

- Idővel,– feleli csendesen, finoman megszorítva a kezet, ami lassan megnyugszik tenyerei közt, - segítséggel. Amikor tragédiák történnek, hajlamosak vagyunk magyarázatot, hibást keresni; s néha épp azt a legnehezebb... feldolgozni, ha nincs. Nem ismerem behatóan a helyzetét, azonban kétlem, hogy megöletné - kérem, ne okozzon magának még több fájdalmat.- *Amíg a lány nem húzódik el, megtartja ezt a közelséget, teljesen Adélra bízva, mit érez jónak, mire van szüksége. Seth pusztán jelen van és kész segíteni, meghallgatni, felelni, amire csak képes. Gesztusai aprók, visszafogottsága ellenére mégis könnyen átadja érzéseit.
- Nem, bizonyos mértékig át tudom azonban érezni. Van egy családtagnak tekintett, felfogásában és rám utaltságában gyermekre hasonlító állatom,– *Adél még nem találkozott vele, de talán láthatta már a sétáin őt kísérő fehér kutyát. Kevesen tudják, mennyire fontos számára, vagy hogy terápiás céllal került melléje hosszú évekkel ezelőtt. Az összehasonlítás felületesnek vagy felháborítónak tűnhet enélkül, mégis, rövid ismeretségük eleget mutathatott természetéből, hogy ne értsék félre.- És egyszer meg kell majd hoznom a döntést, mikor engedjem el. Vesztettem el barátot értelmetlen balesetben. Valamint tudom, milyen kétségbeejtő lehet, ha az ember egyedül marad a saját gondolataival, fájdalmával.- Kicsi az esélye, hogy Adélt elkerülték volna a pletykák - illetve ebben az esetben hírek - depressziójáról, főleg, hogy nem is igazán igyekszik titkolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845018#post845018][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.01. 00:06[/b][/url]

Mérhetetlenül jóleső az ítéletektől mentes emberi közelség, hogy valaki nem akarja felhánytorgatni, hol rontotta el, mit rontott el. Seth ezen oldala emlékezteti Willre. Nem kell a pódiumon felelnie a bűneiért, mert nem hibáztatják.
- Mégis annak érzem. – Megremeg a hangja, ahogy kiereszti a tüdejéből a levegőt, de továbbra is a férfi kezébe kapaszkodik, már-már fuldoklóként a szalmaszálba. – Tudja... Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne magamhoz ölelni. Láttam már kisbabákat az anyjuk karjában, a pihés kis fejüket... ahogy az anyjuk mellkasához simul. Azon tűnődtem, van a lányom megnyugodna, ha hallaná a szívdobogásom? Állítólag megnyugtatja őket. – Észre sem vette, mikor csordultak ki a könnyei. Csak elindulnak leperegni a porcelán bőrén a maguk komorságával.
Seth szavaira teljesen felé fordítja a fejét, s ugyan az elején valóban szinte felháborítónak tűnhetne a hasonlat, nagyon rövid idő alatt végigömlik a felismerés az arcán. Nem feltétlen érzi át, vagy érti meg teljesen, de a kapcsolódás, a párhuzam számára is nyilvánvalóvá válik főleg annak tükrében, miket hallott Seth Gareth Selwynről pletykák szintjén. Eltűnt pár évre, és mióta visszajött sem a régi.
- Ha visszaforgathatná az időt, és elölről kezdhetne mindent, megtenné? Átírná a saját történetét? – Néha foglalkoztatja a kérdés. Szeret eljátszani a fantazmagóriáiban, mi lenne, ha az apja szeretné, ha az anyja dédelgetné, ha megértésben nőtt volna fel, ha lennének barátai... Ha gyermeke egészséges volna... Ha az apja nem Jean-Paul lenne, hanem mondjuk... Mindegy, abszurdum.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845019#post845019][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.04.01. 00:08[/b][/url]

- Nem tudom, mikortól hall a magzat. De a szívdobbanás pont azért nyugtató, mert már jóval a születés előtt az veszi őt körbe,-* olvasott ezt-azt, maga sem tudja, miért - az internet furcsa hely, kedvez a morbid vagy épp önkínzó kíváncsiságnak. Akár egy varázsige, elég a megfelelő néhány szó és egy pöccintés, hogy a válasz ott teremjen. *- Ha megengedi, azt javasolnám, vegye számításba a szenvedés mértékét. A gyermekét és a sajátját egyaránt,- * a tekintete súlyt ad aszavaknak, míg érintése könnyű. Egyik kezével elengedi Adélét, hogy zsebébe nyúlva egy zsebkendőt húzzon elő, a lány felé nyújtva.
Adélről alkotott véleménye a kezdetektől fogva óvatos - mint minden őt megkörnyékező aranyvérűvel szemben, éberen figyeli rezzenéseit, hangjának nüansznyi változásait, mimikáját. Egyre inkább arra hajlik azonban, hogy a lány érzékeny mások nonverbális jeleire, de talán túlságosan is nyitott. Könnyen olvas és könnyen olvasható.
A kérdés érzékeny pontra tapint. Egy pillanatra tartása mintha merevebb, távolságtartóbb lenne, s lefelé néz, tekintetével egy repedést követve. Mégsem azt látja. Kisvártatva újra a lányra néz, s válaszol.
- Ha megtehetném, előre látva a következményeket és eredményeket, talán megtenném. A valódi kérdés az, vajon elégedett lennék-e ezzel az új, javított élettel, vagy utána már mindig arra vágynék, hogy újra és újra átírhassam,- * lassan, minden egyes szót megfontolva beszél - egyébként is kimért, ez azonban más. Rengeteg mindent próbál leszűrni és szinte desztillálva ezekbe a letisztult gondolatokba sűríteni.
- Kisasszony, bármily' szépek is az ilyen ábrándok, annál mérgezőbbek. Ne pazarolja menekülésre az erejét, ha nem futhat el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845020#post845020][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.01. 00:12[/b][/url]

Először meglágyul az arckifejezése, aztán a ‘szenvedés’ szó megfagyasztja a gyorsan jött, gyorsan ment melegséget benne. Egyre-másra visszacseng a fülébe Will utolsó mondata: ‘Adél, ennek a gyereknek nem szabad megszületnie, érted amit mondok?’ Akkor is értette, most is érti. De nem érzi. Amikor esténként most már elkalandoznak a gondolatai, és azon kapja magát, hogy gyerekdalokat elevenít fel az elméjében, próbálván megkeresni a rég elfeledett dallamot, amit még Eliza tanított neki talán... amikor játékok jutnak eszébe, a csapd-le-csacsi, az ec-pec-kimehetsz számolós... Nem tud szembenézni a gondolattal, hogy ezeket sosem fogja megtanítani a gyerekének.
- A racionális döntést kellene meghoznom. – Suttogja összepréselt ajkain keresztül. – De valami még visszatart. Nem... olyan könnyű belenyugodni. – Pedig ő is sejti, meg fogja hozni a helyes döntést, de ahhoz kell még egy löket, egy más helyről érkező. Seth remek társa a gyászban, de a döntés meghozatalához talán... igen, talán ideje lesz a nagynénjét meglátogatnia. Azt az embert, aki majdnem pontosan ugyanezt az utat járta végig évekkel ez előtt, és végül kitagadta a család, hozzáment a vélairtó férjéhez, és szült még neki két gyereket. Az egész családjuk egy elmebeteg mesehalom lehetne...
Mélázásából a pillanatnyi csend rázza fel. A fejét Seth felé fordítja, s már majdnem elnézést kérne a tapintatlan, lehetetlen kérdésért, de csak a szája kinyitásáig jut- hogy aztán rögtön bezárja a nagyon is kézenfekvő válaszra. Ne pazarolja menekülésre az erejét... Mikor változott gyávává? Mit tett vele ez az elmúlt néhány hét, hónap, ami így megtörte és undorító, fülét-farkát behúzó nyomorulttá tette? Érzi a bőrt megfeszülni az állkapcsán.
- Nem vagyok az a fajta. Tudja... a családunkban dekorelem szerepét töltöm be. – Nincs a hangjában neheztelés vagy különösebb érzelem. Tudja, amit tudnia kell, az ehhez kapcsolódó fájdalmát pedig gondosan el szokta zárni. Will persze nagy érzékkel bele tudott gyalogolni már néhányszor. Valahogy az az ember ráérez, hogyan tudja ott megrúgni, ahol igazán fáj. – Az ideális család az apám fejében egy intelligens feleségből, és egy csodás jövővel bíró fiúból áll. Én voltam a szépítés. A bátyám születése előtt az anyám kétszer elvetélt... Mindkétszer lánygyermeke lett volna. – Nem szeretne összeesküvés-elméleteket szőni, de ismerve az apja elveit, nem tud nem arra gondolni, hogy a meg nem született nővérei Ilya keze által lelték haláluk az anyaméhben.
- Miután Dominik világra jött, már teret adhattak az idealizált ‘egy idősebb fiú, egy fiatalabb lány’ modellnek, és lám, megszülettem én. Nagyon korán tudatosították, hogy nem töltök be fontos szerepet a családban. ‘Szép vagy, használd is. Légy túlélő, másképp nem fogsz boldogulni a társadalmunkban.’ Erre tanított az anyám, és ugyan szeret... Tudom, amit tudok. Hogy csak azért szeret, mert az ő testéből fakadok, de egyébként a gyermekideáljától nem is állhatnék messzebb. Kötelességből érez bármit is irántam. – Szusszant egyet, hogy a szürke, színtelen hangjának esélyt adjon pihenni egy másodpercre.
- Azért mondom el ezt, hogy értse, gyerekkortól megtanultam inkább szembemenni a csatával, semhogy védekező pozícióba kerüljek. – Az arca ugyanazt az elszánt, makacs határozottságot tükrözi hirtelen, mint a szavai. Azt a megveszekedett élni akarást és dacot, ami folyamatosan jellemezte sok cselekedetét, mióta jár és gondolkodik. – Abból már nehezebb kijönni, mint ha nem számítanak a támadásra, mert azt hiszik, túl beletörődő vagyok hozzá. Nem, ha a Machay-családba születsz, tanuld meg kitekerni a viperák nyakát. Mindannyian azokká válunk egy adott ponton, de nem szégyellem. Muszáj volt ott beléjük marni, ahol fájt. De... – Itt ismét visszaköltözik a bizonytalanság, az elesettség az arcára. - ... a lányomat érintő kérdés más. Ez olyasmi, ami egy átugorhatatlan fal. Ha tehetném... lehet, hogy visszaforgatnám az időt, hogy... vagy ne foganjon meg, vagy hamarabb meghozzak egy döntést, ami megkímélt volna ettől a fájdalomtól. – Nincs miért tagadnia. Ez is megfordult a fejében. Ha akkor, ott, Jeremy lakásán megissza az abortáló főzetet, sosem tudta volna meg, hogy beteg a lánya. Sosem kezd el kialakulni felé a kötődése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845021#post845021][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.04.01. 00:14[/b][/url]

Némán, időnként óvatosan meg-megsimítva a tenyerei közt melengetett kezet hagyja, hogy Adél végiggondolja a dolgokat. Ami azonban kibuggyan a lányból, az messze több, mint amikor idegre tapint az ember - valami sokkal nyersebb, fájóbb van itt, hiába az érzéstelen hang. Ismeri ezt a tekintetet, ezt a tónust, ezeket a könyörtelen szavakat, s rászorít a kézre, szótlanul rázva fejét.
- Kisasszony, mindennek nincs köze a jelleméhez. Sok erőre lesz szüksége, kizárólag ezért tettem szóvá,-*gondterhelten egymás felé kúszó szemöldökei ráncba vonják homlokát is. *- Ez az erő ahhoz kell, hogy meghozza a döntést. Hogy ha úgy érzi, segítséget kérjen; mérlegeljen, majd megérlelje magában az elhatározást. Mert senki sem dönthet ön helyett, nem vállalhatja át a fájdalmát vagy a következményeit. Nem dönteni is döntés, de nem hiszem, hogy feloldozást nyújtana önnek,- mindaz, amit Adél az imént habozás nélkül elmondott, roppant veszélyes. Minden szó, minden hang felhasználható ellene, hiába érzi úgy, ettől lett erős, ez csupán illúzió.
- A lánya esete azért más, mert nem idegenítheti el magától. Ezt nem tudja csataként felfogni,- néz a szemébe, lassan elsimuló vonásokkal,* - és nem is az. Egészen eddig a pontig eljött, mert minden egyes lépésnél úgy érezte, az átmeneti fájdalom elviselhetőbb, mint a végleges. Nincs joga bárkinek sürgetni vagy ítélkezni ön felett. Amit mondtam, inkább kívánság; hogy ne vesztegessen el annyi időt, mint én tettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=845022#post845022][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.01. 00:16[/b][/url]

Mondaná, hogy senki sem segít, nem tudnak, mert az a fajta segítség, amit Adél annak hisz, levenné a döntés súlyát teljes egészében a válláról, és megoldaná a problémát helyette. Nem segítség volna valójában, hanem babusgatás, hárítás, túlféltés. Csak azt ismeri, hogyan kell elkapni a pofont, aztán visszaadni, de megélni a fájdalmat és a sebeket, azt nem. Feldolgozni őket? Végképp nem. Ezért sem mond semmit Seth szavaira – túl fiatal, tudatlan saját magával szemben ahhoz, hogy megértse az üzenet igazi jelentését. De valamicske mégis átszivárog belőle a tudatán, saját értelmezésének határait jótékonyan feszegetve már pusztán az ellágyuló vonások és az empatikus szavak hatására. Nem mer rákérdezni, mi történt Seth-tel, túl intim, túl személyes lenne, mégis érdekli, és elraktározza magában csendben egy másik alkalomra, hogy ha már úgy érzi, biztonságos megkérdeznie, megtegye.
Marad még úgy fél órát, csendes visszafogott beszélgetéssel töltik az időt semmitmondó dolgokat előhozva a súlyos témák helyett. Némileg talán oldódik is a légkör... vagy nem. Elég nehéz megmondani ezek után, de mikor végre elválik a férfitől, valamilyen szintű megkönnyebbülést érez. Nem lett jobb a hangulata, nem változott semmi, inkább megtapasztalta, milyen, ha meghallgatják az embert, és nem süket fülek előtt sír, ordít, hisztériázik... könyörög. Egészen új élményként ragad meg benne a tapasztalás.