38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. július 17. 16:20 | Link

Konrád
Mit viselek?


Nem mondhatja senki, hogy nem végeztem alapos kutatást az esemény előtt. Megvizsgáltam, hogy melyik az az időpont, amikor a legkisebb esély van rá, hogy a város polgármestere bárki mást is küldhetne maga helyett, mivel a küldött levelemben kifejezetten őt kértem. Itt nem álltam meg, hiszen egy levél olyan, amit az ember félretehet egy ilyen magas beosztásban, így természetesen bejelentkeztem hozzá időpontra, olyankorra, amikor amúgy is elhagyná az épületet, hogy egyen. Az étkezésre mindig nagyon odafigyelek én magam is, és remélem, hogy ő sem viselkedik másként. A kiegyensúlyozott étkezés a napunk egyik alappillére.
Szerencsére olyannak neveltek, aki jó felesége lenne bárkinek, tudok és szeretek főzni és sütni, képes vagyok arra, hogy a véleményem megtartsam magamnak, emellett illő információmennyiséggel tudok beszélgetni művészetekről, kultúráról és vallásról, kerülve a politikát és a sportot, ami a férfiak dolga. Lehet, hogy inkább gésának neveltek? A gondolatra vidám mosoly-szarkalábak jelennek meg a szemem körül, ahogy az üvegen át a poros és kissé elárvult helyiségbe pillantok.
Bejelentkeztem hozzá, de nem a saját nevemen, mert az a nagy helyzet, hogy nem tudom, ő kapott-e rólam bármit is. Én róla csupán egy pár évvel ezelőtti képet, és a pár alatt most vagy tízet értsen az ember, meg egy titulust. De ez nekem nem elég, és nem akarom őt úgy először látni, hogy mindenki ott van. Annyira kínos lenne és lesz is, a közeljövőben. De ma van a születésnapom, ez a nap elméletileg rólam szól. Talán emiatt szabályszegőnek gondol majd? Talán nem akar majd? Nagyon remélem, hogy nem. A levelemben, amiben az időpontot kértem a feltörekvő Berety-Zod család lányaként mutatkoztam be, aki patikát kíván nyitni a városban, és aki, ha úgy adódik, szívesen támogatja politikai berkekben is Daróczy urat. Nem volt valami szép lépés tőlem, megvallom, de talán megbocsátja nekem, hogy nem Berety-Zod Lia vagyok, hogy kicsit összekevertem a nevem betűit, kiadva magam egy nem létező embernek. Csak egy kis időt szeretnék, hogy lássam, hogyan csillog a szeme, hogy úgy halljam a hangját, hogy ne más válaszait mondja nekem vele. Tudom, hogy nem szép csak így idejönni, de az sem igazán az, ami ránk vár. Aztán persze lehet, hogy kitalálta ki vagyok, vagy látott ő is képen, és nem örül majd nekem. Holnap szombat, akkor amúgy is találkoztunk volna. De nekem ma kell látnom őt. Csak hagyd meg a szabadságom, kérlek. Még hat perc... egy örökkévalóság.
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. július 17. 22:16 | Link

Odry Elizabet
kivételesen

Nem teljesen idióta, természetesen nem lehetetlen a megtévesztése, viszont igencsak nehéz. Az, hogy Mester Adrián képes kijátszani megérzéseit és éles érzékeit, nem azt jelenti, hogy bárkinek sikerülhet, éppen ezért a Berety-Zod Lia néven érkező megkeresés is kellően átlátszó volt. Az elmúlt időszak eseményei jócskán felgyorsultak: eldöntetett, hogy házasodnia kell, ráadásul nem is akárkivel, Odry Elizabettel. Ez a család nem kevéssé bonyolult, kezdve az őket jellemző művészi vénával és a kultúráért való értelmezhetetlen rajongásukkal. Azonban, fájjék bármennyire is a tény, egybekelésük jövedelmező üzletnek lett minősítve, s noha ezidáig ügyesen lavírozott a feleségjelöltnek szánt hölgyek között, ezúttal nem volt menekvés. Megérezvén a nyomást nem is tiltakozott, meglepően könnyen ment bele ebbe az érdekalapú eljegyzésbe, melynek megalapozása a holnapi napon történne meg... A feltételes mód nem véletlenül indokolt, elvégre Liza születésnapja épp a mai nap van és, hacsak nem teljesen tájékozatlan valaki, pontosan jól tudja, hogy a bejelentkező nő egy kitalált családnévvel rendelkezik, mi több, ez egy anagramma, mely felfedi valódi kilétét. Ugye senki sem gondolta, hogy nem néz majd a körmére? Komplett aktát rakott össze, melyben szerepelnek a legfontosabb tudnivalók, többek között az olyan mások által jelentőségteljesnek talált adatok, mint születésnap vagy kedvenc virág.
Konrád, elterelvén a figyelmet, tizenegy órakor egy harminchárom szálból álló rózsakosarat küldetett Liza otthonába, mely figyelmességéről és kedvességéről tesz tanúbizonyságot, ezzel egyidejűleg imponál a szülőknek. Jövendőbelijét azonban másképp kívánja lenyűgözni így, hogy tisztában van érkeztével. Nem adhat neki nagy ajándékot, így inkább csak figyelmessége jeléül rejtette el azt az apróságot, mely minden bizonnyal elnyeri majd hitvese tetszését.
A lepusztult épülethez ér nagyjából öt perccel a találkozó időpontja előtt, s rutinosan be is pillant, így felfedezheti, hogy partnere, legnagyobb bánatára, megelőzte. Nem mintha bosszús lenne, felőle már órák óta várakozhatna itt, főleg annak tudatában, hogy ő elvileg semmiről sem tud. Lezseren feltűrve ingujjait - mely nem mellesleg kiemeli szürkéskék szemeit, amik örvényként áramlanak és titokzatosan rejtegetik a szörnyű valót - lép be, hogy Lizára nézve elmosolyodhasson. Tipikusan az a szívdöglesztő, ámde komoly, határozott hatás, melyet imádnak a nők, ám ezzel sem érdemes túlzásokba esni. A férfi sem szándékozik. - Elnézését kérem, ha megvárakoztattam - azonnal közelebb lép, hogy megvárja, míg a ő nyújt kezet. Illem, meg ilyesmi. Ha azonban ez megtörténik, akkor hamiskásan elmosolyodva kulcsolja rá ujjait, majd finoman, épphogy csak szájához érinti. Kicsit műmájer, de nem nyálas, pont belefér.
- Szóval, ha jól tudom, egy patikát szeretne itt nyitni, ugye? - körbepillant a helyiségben, mintha csak mérlegelné a lehetőségeket, de valójában tudja, hogy igen nyomós érvekre lesz szükség, ha ezt komolyan gondolja. Talán a felesége lesz, de bolondot nem csinál belőle. Születésnap ide vagy oda, nem kaphat meg mindent.
Hozzászólásai ebben a témában

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. július 17. 22:40 | Link

Konrád


Nem tudom nem észrevenni, hogy az idő mennyire jó hatással volt rá, és ha már egyetlen kép is meggyőző volt számomra, akkor élőben még inkább megvan az érzés, hogy jó döntés volt. Pedig mennyire nem, ó, elképzelni se tudom, hogy mennyire nem. Most egyelőre csak örülök a látványnak, annak, hogy eljött, annak, hogy férfias, hogy úgy néz ki, mint aki képes engem megvédeni. Bizsereg a bőröm, és bizsereg a bőröm alatt az, amit kivált, ám, ha azt hiszi bárki is, hogy ez pozitív, téved. Jelenleg az aggodalom az, amit futkos a testemben, ugyanis, ahogy közeledik felém, kétségtelenül azt érzem, hogy képes lennék érzelmileg is nyitottá válni felé, és ha valamit, ezt igazán nem szeretném. Az érzelmi kötődést nem tartom szerencsésnek, mert elvakítja az embert és kifordítja önmagából. Nem akarok kifordulni miatta. Mégis, ahogy közeledik, felé fordulva egy kósza tincset finoman kisöprök az arcomból, és ajkaimon pihenő mosolyom egy hangyányit szélesebbé válik. Meg fog sebezni, ebben biztos vagyok.
- Örömömre szolgált polgármester úr.
Nyújtom felé a kezem, és igazából azt hiszem a kézcsók az, aminél ráeszmélek, hogy rájött az én kis játékomra, hogy a szépen felépített Berety-Zod családot csak a titkárnője vette be, ő már nem. Nem mutatkozom be, barnáimmal arcát vizslatom, és elkönyvelem magamban, hogy nem minden feladvány megfejthető. Ha jól tippelek, ő sem lesz az. Egyszerre vonz, űz, taszít. A szívem megremeg tőle. Kétségtelenül tökéletes úriember, ahogy én is úrikisasszony, de ismerem magam, tudom, hogy mi vagyok valójában, és úgy sejtem ő sem az, akinek mutatja magát. A sötétben tapogatózom, és talán ott is végzem majd. Most viszont játszunk. Egy kicsit még, hiszen már tudom, hogy lebuktam.
- Így van. Azonban a tudásom és a pénzem nem elég, a leendő férjemet is meg kell győznöm arról, hogy a gondolat nem ördögtől való.
Ellépve tőle a piszkos üveg felé fordulok, azon át tekintek rá. Én látom magam előtt, hogy ez egy virágzó üzlet lehetne, ő mégis kételkedik benne, bennem. Nem ismer, jogos.
- Úgy vélem, minden férjet örömmel tölt el, ha felesége talál egy kimerítő napi programot, és nem kérdezgeti feleslegesen olyan dolgokról, amiket nem szeretne elmondani. Emellett igazán különleges, hogy éppen patikát nem nyit itt senki. Elátkozott talán a hely?
A kérdés előtt visszafordulok felé, és érdeklődve pillantok rá. A szemeim csillognak, még akkor is, ha tudom, romba fogja dönteni az életem, és nem biztos, hogy utána építésbe kezd.  
Utoljára módosította:Odry Elizabet, 2020. július 18. 11:18
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. július 18. 11:41 | Link

Odry Elizabet
kivételesen

Nem biztos abban, hogy a nő rájött-e, lelepleződött, de nem is különösebben foglalkoztatja a kérdés, elvégre az irányítás az övé, csakúgy, mint mindig. Ami azt illeti, nem tartaná ördögtől valónak, hogy a falubeliek odalegyenek jövendőbelijéért, azonban semmiképp sem ildomos engedni, hogy ezt a szeretetet túlzásba vigyék. Ismeri magát, a vágyait, a jellemét - már amennyiben egy pszichopata esetében lehet ilyesmiről beszélni -, tekintetét végigfuttatja az érintetlen, puha bőrön, amin hegeket, sebeket és liluló foltokat vizualizál. Nem mer majd szólni senkinek arról, hogy Konrád miképp is bánik vele, hiszen senki sem hinné el róla, hogy valóban képes lenne kezet emelni egy nőre. Ezen túl az sem elhanyagolható tény, hogy akármikor ellehetetlenítheti az Odry családot, alááshatja nevüket és renoméjukat, ezt pedig legyen bármily agyafúrt, még a kis Lizi sem kockáztathatja meg. Lesz egy saját, külön bejáratú babája, akivel azt tesz, amit csak akar. De mindent a maga idejében, egyelőre meg kell szereznie magának, el kell altatnia a gyanút, el kell nyernie a szívét - még ha röhejes is.
- Miért gondolja, hogy a férje nem támogatná egy patika nyitását? - lássuk, mit is gondol róla. Miért tartja úgy, hogy Konrád rigorózus módon engedné elillanni a pillanatot, amikor hitvese még inkább beleszerethetne, amiért valóra váltja álmait? Talán feltételezi, hogy jóval racionálisabb, mint a férfiak nagy többsége, akik csak az asszony békéjét áhítják? Ugyan. Meglehet, hogy átlát a maszkon és sejti, hogy milyen is valójában, de ha egy patika nyitása kell ahhoz, hogy lefoglalja és elhitesse, odaadó pár, még az is elképzelhető, hogy hajlandó meghozni ezt az áldozatot. - Azt szokták mondani, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Ön nem hisz ebben? - szórakozottan mélyeszti kezeit zsebeibe, miközben íriszei pimaszul csillannak Lizire. Teljesen emberi reakciók, akár még flörtölésnek is lehetne nevezni, ha nem ismernénk kellően jól egyébként kiszámíthatatlan természetét.
Lassú, óvatos léptekkel kerüli meg a piszkos üveget, hogy partnere mellé kerüljön, majd úgy téve, mintha körülnézne, háta mögé helyezkedjen. Ekkor jön el a pillanat, hogy előhúzva színházjegyeit, vigyázván, hogy ne érintse meg tiszteletlen, netán illetlen módon a nőt, elé nyújtsa őket. Pestseholséra érkezik a híres orosz balett társulat, akik egyetlen estén nem csak a Diótörőt, hanem a Hattyúk tavát is előadják. Minden évben egyszer van alkalom megtekinteni, akkor is szinte elérhetetlen a laikusok számára. Igen körültekintően megválogatott társaság juthat csak el rá, mint nevesebb politikusok, fontos emberek, meg persze néhány alvilági figura. Konrád már számít valakinek, így csupán annyi volt a dolga, hogy a listára felírassa jegyesét, melyet meg is tett. Egy hét múlva lesz az esemény, de bizonyos, hogy telitalálat. - Én osztom ezt a véleményt. Éppen ezért örülnék, ha a feleségem velem tartana erre az eseményre - hangjából kihallatszik az a mosoly, melybe ajkai görbülnek, s csak akkor folytatja mondandóját, ha Liza szembe fordul vele. Ideje bőven van. - Boldog születésnapot - annyira gyengédnek tűnik, annyira normálisnak! S hogy a hely el van-e átkozva? Talán sohasem tudják meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. július 18. 12:27 | Link

Konrád


Nem tudom, hogy értené-e, hogy azért nem ellenkeztem a házassággal kapcsolatban, mert úgy éreztem, hogy egy polgármester feleségeként szabad maradhatok. Nem úgy szabad, hogy aztán a kertésztől a postáson át az iskola igazgatójáig bárkivel intim viszonyba kerüljek, hanem úgy, hogy továbbra is élhessek azoknak a dolgoknak, amiket szeretek csinálni. A patika is ilyen lenne, de talán túl nagy kérés lenne azonnal, hiszen még csak házasságot sem kötöttünk.  
- Hiszek és ezért is érzem kétségesnek a dolgot. Talán azon aggódna, hogy túlságosan belemerülök, és nem tudom majd teljesíteni a házastársi kötelezettségeimet. Nem szeretném, ha a férjem úgy érezné bármikor is, hogy nem ő az első a számomra.
Ez nem egy szerelmi házasság, talán sosem lesz az. Vonzó férfi, vonzóbb, mint a képen. Szépen csillog a szeme, ami előcsalja belőlem is a nőt. Érzem, ahogy a belső hangom abban reménykedik, hogy tetszem neki, mint asszony, hogy szépnek, kívánatosnak tart, legfőképpen azért, mert nem szeretném, hogy azt mondja holnap, nem talál elég érdekesnek. Ismerem és tisztelem az aranyvérű szabályokat, tudom, hogy a lényem legnagyobb része felett az esküvőt követően a férjemnek lesz döntési joga, és én nem ellenkezhetek, mégis remélem, hogy egy kis részem szabad marad. Vágyakozva nézem az üresen álló épületet, mert szeretném, de nem olyan ember vagyok, hogy csak mert a polgármester a férjem, alanyi jogon jár nekem.
- Szeretném előbb a házasságunkban megtalálni a helyem, szeretném, ha a férjem alkalmasnak találna arra, hogy a szenvedélyemnek élhessek, amíg ő maga is ezt teszi.
Ezzel pedig nem másra gondolok, mint a polgármesterségre, és valljuk be, igencsak idealizáltan látom a jövőnket, túl egy bizonyos ponton. Az eleje nem lesz könnyű, de már elfogadtam azt, hogy egy számomra idegen férfi felesége leszek, hogy a testem az övé lesz, hogy a nevem az övé lesz, hogy minden vagyonom az övé lesz. Van bennem némi tartás vele kapcsolatban, de azt hiszem, ez természetes. Nem holnap akartam megismerni, nem úgy, hogy ott van mindenki, tudom, hogy ez a lépés illetlen, mégis, látnom kellett azon túl, ahogy holnap fogunk viselkedni egymással, mikor árgus szemek figyelnek majd minket. Tetszik, amit látok, és ahogy mellém lép, látom a közös jövőnket. Nyilván egy túlidealizált jövőt, de engedjük meg most annak a rózsaszín lufinak, hogy felfújódjon.
- Balett?
Szinte suttogok, de a hangomban minden ott van a jegyeket látván. A gyermeki öröm, a szerető csilingelés, a lelkes asszony és a nő, aki igazán fontosnak érződik. Tagadhatatlan örömmel a tekintetemben fordulok felé, hogy az utolsó két szó már szemtől szemben érjen minket. Rendben leszünk. Ő lesz a férjem, én leszek a felesége, és ez egy gyümölcsöző kapcsolat lesz. Hiszen a sárga rózsák, a balett, az, hogy tudja, ma van a születésnapom, hogy belement a játékba, és nem hárította el a találkozást. Minden olyan örömre ad okot, melyből táplálkoznom kell, mely bizakodóvá tesz. Annyira naiv vagyok, annyira naivvá tesz. Szeretném megérinteni, szeretném jobban érezni az illatát, szeretném, lebontani a falat kettőnk között, szigorúan ügyelve arra, hogy a védvonalaink megmaradjanak. Nem értek egyet azokkal a nőkkel, akik mindent tudni akarnak a férjük dolgairól, én szeretnék abban boldogságot találni, amit a férjem magától ad nekem.
- Köszönöm, hogy a férjem leszel.
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. július 25. 23:10 | Link

Odry Elizabet

Milyen idejét múlt elgondolás is az, hogy egy nő kizárólag otthon ülhet, hímezhet és teázhat, valamint a többi asszonnyal pletykálkodhat? Nincs is károsabb dolog, mint az aranyvérű lányok népes gyülekezete, akik kibeszélik újdonsült férjeiket és velük kapcsolatos rigolyáikat ahelyett, hogy megbecsülnék, amijük van. Éppen ezért, bár Konrád maga is úgy véli, hogy feleségének feladata legfőképp és elsősorban házasságuk magaslatokba emelése, nem gondolkodik teljes elnyomásban, míg arra okot nem talál. Egy szerelmes férfi mindent megtesz, hogy boldoggá tegye kedvesét, s ebből kiindulva neki sem lesz más választása, minthogy vékony nádszálként hajoljon, s ezzel megelőzze a végső soron elkerülhetetlen törést.
- Bármelyik férfi boldog lehetne, ha a felesége a közjó érdekében kívánna tevékenykedni. Ódivatú elképzelés, hogy egy nőnek nincs más dolga, mint otthon türelmesen várni a férjét - elmosolyodik és megcsóválja fejét, abszolút emberi reakció, mint aki tán... zavarba jön, mert aranyvérű felmenői ellenére is ily modern gondolkodással rendelkezik? Vagy mert ez úgy hangzik, mint egy bók, mely egy jelenleg eljegyzett hölgynek szól? Akárhogy is, külső szemlélőként láthatóan gyarlónak tűnik, mint aki félretéve a téma kellemetlen mivoltát igyekszik felvenni a fonalat és tartani a tempót. - Ön egy igazán különleges nő - íriszei megfejthetetlenül csillognak, örvénylő kékségük magába szippantja a gyanútlan kíváncsiskodót, s épp emiatt süti le szemét. Az udvarlás, egy kisasszony felcsípése közel sem olyan egyszerű, főleg akkor, ha a másik fél okos vagy annak hiszi magát. Ügyesen kell kijátszania kártyáit, mert ha valaki a bukását jelentheti, az ő. Akármennyire is titkolni fogja majd igaz valóját, a külvilág felé mutatott álarcon átsejlik majd ezidáig rejtett lénye. Nem szívesen engedne a botrányra éhes firkászoknak, amilyen Rothstein is volt nemrég.
Vele és a fajtájával azonban bőven ráér foglalkozni, mivel épp Elizabetet kell meghódítania: könnyebb úgy irányítani valakit, ha önszántából cselekszik és nem erőszakkal kell rávenni. Nem véletlenül választotta a balettre szóló jegyet, hiszen saját érdektelenségén túlmutatóan ezzel boldoggá teheti jövendőbelijét. Születésnap, mennyire jelentéktelen, túlértékelt dolog... Csak azért tartják, hogy mindenki fontosnak érezhesse magát az év egy adott pontján, de mire fel e sok hűhó, ha helyzetük a szürke mindennapok árnyékában mit sem változik? Nem baj, érezze csak, hogy törődnek vele, ha erre vágyik.
- Úgy gondoltam, ez méltó ajándék lehet a menyasszonyom születésnapján - kedvesen mosolyogva, óvatosan nyúl a puha kézért, hogy összekulcsolva ujjaikat, felemelje azt és egy csókot leheljen rá, ismét. Ezúttal viszont nem szakítja el tekintetét a nőéről, s íriszeik egybekapcsolódása e pillanatban jóval intimebb, mintha a romos üzlet törmelékei között szeretkeznének. Hát nem csodálatos érzés, amikor egy kényszerházasság végül jóra fordul? Hát persze. - Bevallom, kissé meglepődtem, mikor megtudtam, hogy bejelentkeztél hozzám, de örültem is. Küldettem Neked rózsákat, hogy a szüleink előtt ne derüljön ki, mire készülsz... Illetve készülünk, ha fogalmazhatok így - elereszti a kezet és immáron sokkal lazább testtartással fordul körbe a helyiségben. Szóval azt akarja Liza, hogy nyíljon itt egy patika. Ha bele akarnak ebbe vágni, fel kell mérni a város lakóinak igényét, hogy érdemes-e belevágniuk a projektbe, avagy sem. Újabb plusz munka és miért? A látszatért, hogy mindenki azt higgye, normális.
Hozzászólásai ebben a témában

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. július 26. 08:26 | Link

Konrád


Minden szava letaglóz, minden pillantása rabul ejt. Túl azon, hogy vonzó férfinak találom, hogy volt valami a tekintetében azon a képen is, amit róla kaptam a házasságkötésünk bejelentése mellé, így élőben sokkal valóságosabb. Hallva a gondolatit, látva ajkai mozgását, hangtónusát, érzem, hogy megbízhatok benne, hogy ez a férfi az, akit nekem szántak. Már tudom, hogy azért nem találkoztam senkivel, aki ne untatott volna idejekorán, mert nekem vele kellett találkoznom. Ha nincs az elrendezett házasságunk, sosem jövök Bogolyfalvára és sosem teremtődött volna olyan helyzet, ahol mi ketten találkozunk. A sors, mely pontosan tudja, hogy mi kell egy embernek, mellém szólította őt, és bár féltem tőle, féltem a házasságunktól, már nem félek.
- Ön pedig egy különleges férfi.
Ennyit szabad, nem? Hamarosan házasok leszünk, noha most még szerepem szerint egy másik férfival kötött házasságom eredményezi azt, hogy felkerestem őt, mégsem hagyhatom figyelmen kívül a bókot, és úgy sejtem, hogy talán már tudja, hogy ki vagyok. És ha nem... úgy remélem, hogy ez az egész flört nem rendszeres, csupán csak azt mutatja meg, hogy mennyire tökéletesen összeillünk, hogy talán ő is érzi azt, hogy velem a jövője kellemesen telne majd.
Mindazonáltal, hogy érzem a láthatatlan köteléket, majd egyszer szorosabbá válik, ahogy tekintetem a tekintetét kutatja, ahogy ajkait vizslatom, ahogy bizsereg a tenyerem, mert érinteni szeretném, sok dolgot nem látok, ami aggodalomra ad okot. Nem látom őt apaként, ahogy nem látom magam anyaként, holott a házasságok, melyek így köttetnek az vér tisztaságát és a megfelelő utódszámot célozzák meg, és bár úgy érzem, hogy remek vitapartner lenne, mert intelligens, jó meglátású, már-már szenvedélyes, valahogy mégsem tudom elképzelni, hogy nekünk gyerekeink legyenek, de már nem akarom, hogy elválasszanak tőle, mert a szemébe nézve látok valamit, amit nem akarok elveszíteni. Aggodalmak, pedig hivatalosan még nem is ismerhetjük egymást.
Ahogy bőre a bőrömhöz ér, érzem, hogy a pír lassan elönteni készül arcomat, és igazán akkor történik meg a dolog, amikor a szeme a szemembe mélyed, és ajka érinti a bőröm. Az aggodalmak, ahogy jöttek, aképp távoztak is, mert nem kell aggódnunk, a házasságunk csodálatos lesz, érzem, hogy képes leszek hozzá idomulni. Szemeim csillogása elárul, már nem titkolom, hogy megfogott, nem is tudnám, hiszen majd kicsattanok az örömtől, hogy olyan embert kaptam, amilyenre titkon mindig is vágytam.  
- A bűntársam lettél azzal, hogy virágot küldtél nekem. És mind a kettő csodálatos meglepetés, de tudnod kell, hogy én nem olyan ember vagyok, aki elvárja, hogy ajándékokkal halmozzák el.
Ezt nem csak úgy mondom, valóban így is van. Egy hosszú beszélgetés a világról, vélemények összeütköztetése egy kellemes vacsora mellett az otthon intimitásában sokkal többet jelent nekem annál, mint hogy mindenféle számára unalmas eseményre kelljen mennie. Én őt szeretném megismerni, és ahogy ajka a kezemhez ér, szabad kezemmel szeretve simítok végig arcán, hogy érezzen engem, hogy érezze, szeretnék hozzátartozni.
- Téged szerettelek volna látni és azt szerettem volna, hogy engem láss, úgy, ahogy vagyunk, ahogy a házasságunkba megyünk, a szüleink nélkül.
A holnap más lesz, ott kínosan ügyel majd mindenki arra, hogy tökéletes pontossággal viselkedjen, úgy, ahogy azt egy úri családban illik. A szülők, főleg az én szüleim majd őt kérdezgetik, és minden válasza után elhangzik majd, hogy én pont ideális vagyok neki, míg helyettem többnyire anyám beszél majd, abból kiindulva, hogy egyetlen rossz válasszal elronthatok egy jövedelmező üzletet. Arról nem kell szólni, hogy magas intelligenciaszinttel rendelkezem, ahogy azzal sem, hogy emiatt a viselkedésem gyakorta eltért a normálistól, csupán csak arról, hogy bár nem nőttem magasra a csípőm elég széles ahhoz, hogy erős fiú gyermekeket szüljek. Noha édesanyám csípője is igencsak megfelelt ennek, ő négy lányt szült az apámnak ezzel gyakorlatilag kihalasztva a vérvonalát, hiszen ahogy a nővéreim is, úgy a házasságot követően én is a férjem nevét viselem majd.
- Tudom, hogy sok munka lenne vele és számít a lakóközösség véleménye, de ha ők igényelnék, akkor szeretném megpróbálni, ha nincs ellenvetésed. Jó helyen fekszik, rengeteg lehetőség van benne, ahogy a tervrajzokat néztem, akár alkalmazhatnék gyakorlati félévben lévő egyetemistákat is, akiknek talán megtetszik a település és az elindított fiatalító programhoz hozzájárulhatnék ezzel.
Vetem fel a javaslatot, miközben mellé lépek, és tele reményekkel nézek körül a falakon. Én már látom készen a művet, de tudom, hogy előbb sok ámen kell hozzá.
- A házasságkötést követően hol fogunk élni?
Utoljára módosította:Odry Elizabet, 2020. július 26. 09:00
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. július 26. 22:42 | Link

Odry Elizabet

Honnan tudod, hogy egy kismadár már a tenyeredből eszik? Nézz a szemébe, figyeld a mozdulatait, apró rezdüléseit, s rájössz, mikor bízik benned teljesen. Liza, ha e hasonlatot megfelelően alkalmazzuk, szemmel láthatóan odavan a férfiért, s képes volna bármire, amit az megkíván. Nem szép dolog visszaélni ezzel, de ki mondta, hogy minden esetben fair módon kell játszani? Egyeseknek bűntudatok, lelkiismeret furdalásuk lehetne, amiért érzelmek nélkül megjátsszák a csodálatot és áhítatot, de egy pszichopata számára nincs más, csak a mímelt, megjátszott valóság. Látja a racionális eseményeket, reálisan méri fel a szituációkat és tisztában van minden következménnyel, csak éppen nem érdekli Őt. E tekintetben különösen veszélyes embertípusnak számít, lévén nem érez, nem szorong és nem tanul, ellenben rendkívül elragadó és megnyerő, ami könnyedén megtéveszti az agyafúrtabb, felkészültebb embereket is.
Hagyja, hogy olyan álomba ringassa magát, mely sohasem lehet valós, elvégre nem lesz érzéki szerető, gyengéd és odaadó férj, gondoskodó családapa. Ha eljön a ideje, gyermeket fog nemzeni, biztosítja majd a tisztességes neveltetést, de a maga részéről ki van zárva, hogy ennél nagyobb energiát fektessen bele. A társadalmi elvárásoknak meg kell felelni, illetve vérvonala is értékesebb annál, mintsem veszni hagyja, de ennél több motivációt nem lát a családalapításban.
- A céltalan ajándékvásárlásnak amúgy sem vagyok híve. A legváratlanabb pillanatokban foglak meglepni, amikor nem számítasz rá, így még többször láthatom majd a mosolyodat - talán kényszerházasság, de egy férfi is lehet romantikus, nemde? Legalábbis tehet úgy. Mivel sem a szülők, sem a pórnép jelenléte nem feszélyezi kettejüket, ugyan miért is gondolná bárki, hogy nem mond igazat és színészi előadást nyújt? Ugyan kérem, ha ilyen mély benyomást tesznek az emberre, azt nem lehet mímelni... A felé nyúló kézbe fekteti arcát és egy pillanat erejéig lehunyja szemét, amitől még inkább az az érzése támad az embernek, hogy egy mély, szoros kötelék van kialakulóban, melyet az egymás iránti tisztelet és szeretet jár majd át. Konrád eközben természetesen unja magát, szokás szerint kötelező körnek tekinti ezt is, jobbára semmit sem vált ki belőle a nő, de ezt nem lenne illendő kimutatni vagy a szemébe vágni.
- Abszolút megértem - bólint egy aprót, miközben kissé elhúzódik, lévén nem volna helyes, ha ily közelségben lennének. Micsoda úriember. - Holnap, mikor hivatalosan először látjuk majd egymást, úgy kell tennünk, ahogy anyáink elvárják és apáink büszkék legyenek. Nem hiszem, hogy egy karót nyelt fajankó elnyerhette volna a szíved, vagy érzéseket ébreszthetett volna benned. Örülök, hogy végül kezdeményeztél, még ha az én dolgom is lett volna - megjegyzést tesz magára, a róla kialakult képre, a szülői elvárásokra, mindezt olyan természetes gyarlósággal, ahogy bármely ember tenné, akinek nem csupán érdekei, hanem érzései is vannak. Az újságokból ismert megnyerő polgármester, akinek a háttérben bizonytalanságai, félelmei és esendő gondolatai vannak? Annyira klisés, annyira hétköznapi, annyira normális...
- Nekem nincs ellenemre, hogy nyissunk egy patikát, ha az a város javát szolgálja. Bogolyfalva még mindig ragaszkodik a régi szokásokhoz, ha ezzel kicsit oldhatnánk a hagyományokat, két legyet üthetnénk egy csapásra - való igaz, a falufiatalító program nem véletlenül indult meg. Szeretne már megszabadulni az olyan kellemetlen tényezőkről, mint Jolika és a nyugdíjas maffia, ahogy a hivatalban nevezik őket.
Már épp folytatta volna a diskurzust a megnyitandó gyógyszertárral kapcsolatban, mikor Lizi igen váratlanul felteszi neki az egyik legjelentéktelenebb kérdést a világon. Nyilván ennek is van súlya, így nem veheti fél vállról. A nő felé fordulva zsebre teszi kezeit és gondolkodón mered ki a piszkos, épphogy átlátszó ablaküvegen, akárha ízlelgetné és fogalmazná gondolatait. - Ebben nem szeretnék nélküled dönteni. Véleményem szerint mindkettőnk szüleitől kellő távolságban kellene házat néznünk, ugyanakkor nem mehetünk kimondottan messzire. Bogolyfalva vagy annak vonzáskörzete lenne a legmegfelelőbb. Mit gondolsz? - ha rajta múlik, rávágta volna, hogy semmi köze hozzá, oda mennek, ahová ő akar, de egyértelmű, hogy jövendőbelije értékeli, ha kikérik véleményét és figyelnek rá. Ezen ne múljék, érezze fontosnak magát, csak tessék.
Hozzászólásai ebben a témában

Odry Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2020. augusztus 2. 21:56 | Link

Konrád


Min is aggódtam tulajdonképpen? Talán azon, hogy a holnapi ember ugyanaz lesz, akit ma láthatok, és akkor valóban könnyek között búcsúztatom majd a szabadságom, miközben az oltár felé lépkedve újra és újra elmormolom az ősi máguscsaládok fogatalmát, hogy minden szava hiteles legyen. Féltem tőle, hogy rideg lesz, hogy a tekintete az lesz, ami a képen, de nem az, a tekintete csodálatos és őszinte. Nem félek a feleségének lenni, nem félek Daróczy-vá válni. Egyedül semmiként keringtem, általad létezem, hálával tartozom neked, amiért számodra kedves lehetek. Hálás vagyok, hogy rám igent mondott, mert tudom, hogy nem én vagyok az első opció, amit felajánlottak neki, de én vagyok az első, akinél nem ellenkezett. Szeretném tudni, hogy másabbnak gondol-e, mint azokat a lányokat, akik előttem voltak, és eddig sem jutottak. Szeretném tudni, hogy vonzónak tartott-e a kép alapján, hogy látott-e egyáltalán képet rólam. Szeretném tudni, hogy most vonzónak lát-e. A gondolatra, hogy én hogyan reagáltam a képére elpirulok, mert bár szemérmes nő vagyok, szemérmetlenül cselekedtem a szobám rejtekében. Vágyat éreztem, egyetlen kép alapján, és most, hogy hallom a hangját, látom ajkai ívét, újra elönt a vágy. [...] te rendelkezel életemmel.
Nem félek a kezébe adni a sorsom, és úgy érzem, mellette nem kell félnem a fogadalom soraitól sem, hogy értékelni fogja azt, akivé váltam, akivé neveltek. Sosem éltem károsan, vagy úgy, hogy a jövendőbeli hitvesem valaha is kellemetlenül érezze magát. Nem tudtam, hogy ki lesz, vagy, hogy lesz-e valaha, mert az én ízlésemnek sosem felelt meg senki. Nem szeretem, ha untatnak, és sok ember nagyon gyorsan eluntatott. Viszont ismeretlenül házasodni, az igazán sok évnyi tanulást hordoz magában, így tudom, hogy ez a lehető legjobb döntés most nekünk, mert mire elunhatnánk egymást, már nem fogjuk tudni elképzelni az életünk a másik nélkül.
- Ugye tudod, hogy az ilyen kijelentésekkel csak azt éred el, hogy minden nap izgulok majd, hogy talán ez lesz az a nap, amikor meglepsz?
Kérdezem játékosan, de eszemben sincs valóban így tenni, kuncogva megcsóválom a fejem, mint egy jóságos asszony, aki elnézi a férjének, hogy már megint inkább sörözni menne, mint végigülni a gyereke két órás otthoni zenegyakorlását. Elengedném, mert pontosan tudnánk mind a ketten, hogy másnap egymás mellett ülve, sokkal hosszabban fogjuk ezt megszenvedni. "Egy éve se hegedül, minek neki szintvizsga?" és bár én kedvesen csitítalak, cinkosod leszek, mert én magam sem érteném, miért bántjuk azt a szerencsétlen hangszert. Rendben van, egy kicsit, nagyon kicsit, várom, hogy szülők legyünk. Nem azonnal, de tudom, hogy hamarosan kell, mert kifutok az időből.
- Én sem szeretném, ha az édesanyám holnapi viselkedéséből következtetnél rám.
Már látom is magam előtt, ahogy sorolja a diplomákat, felnagyítva mellette a művészeti értékeimet, elvégre milyen Odry az, aki nem tehetséges? Félve ugyan, de utalást tenne az Angyal családra, az unokatestvéreimre, inkább Brigire, semmint Odettre, elvégre kinek kell egy botrányhős a közeli rokonságba, aki tudjuk, hogy mivé lett, említené a türelmemet, az alázatosságomat, a jótékonyságot, azt, hogy nem érintettek még... a gondolat újabb pírt eredményez. Igaz, ami igaz, sosem engedték, hogy veszítsek az értékemből, de az nem jelenti azt, hogy nem voltak már tapasztalásaim, noha a testem mások által érintetlen, mégis megesett, hogy általam nem volt az, de vajon ezt ő is előnynek tartja majd? Bárki előnynek tartja azt, hogy elégedetten jelentik ki, a család megbízható orvosa megvizsgált, és szüzen adnak át neki? Örülni fog bárki annak, hogy a szüzességemről beszélgetünk a tökéletesen egyenlő szeletekre vágott sütemény és kávé felett? Felkészítettek a nászéjszakára és arra, hogy mi vár a házasságban, mégis, most emiatt jobban aggódom, mint, hogy anyámmal kell majd egy légtérben lennie. Az anyósom, az apósom, az apám, a jövendőbeli férjem arról beszélnek majd, hogy a nászéjszakán fog megtörténni. Másnap mindenki rám néz majd, olyan tekintetekkel, és tudni fogják, hogy a kis Lizi már nem tapasztalatlan.
- Engedelmességet kell tanulnom.
Értettem a célzást, nem illendő megelőznöm a férjem, nem szabad nélküle ilyenben döntenem. Én nem azért leszek, hogy irányítsak, hanem azért, hogy a kezét fogjam. Nem szónok leszek, nem útmutató, hanem egy váll, egy kebel, amire a fejét hajtva, megnyugvásra lel. Nem akarok befolyásolni, nem akarok olyan lenni, mint a társasági hölgyek, de valahol mégis olyanná kell válnom, hogy a férjem jó hírneve megmaradjon. Nem rombolhatom le azt, amit felépített, még akkor sem, ha egy-egy társadalmi összejövetelt követően napokon át csak próbálom kiűzni a fejemből a sok illetlen pletykát és arcom zsibbadásán túl újra, őszintén mosolyogni. Tudom, hogy őt is fárasztják ezek az események, de remélem, olykor enged majd az illem, és kicsit flörtölhetek a férjemmel. Erőt adna, már most tudom.
Arra, hogy én mit gondolok, elmosolyodom, asszonyosan csípőre csapom a kezeimet, orromat, gondolkodón, mint egy nyuszi megráncolom, és csücsörítő ajkam kissé jobbra húzom. A látvány egyszerre bájos és szórakoztató, ez a fegyverem a vitás helyzetek eldöntésében. Azt persze még nem tudhatom, hogy ő miképpen reagál rá, de én szeretném kissé megnevettetni. Holnap úgysem lehetek önmagam, az igazi kezdetet a mába kell belesűríteni.
- Bogolyfalva. Bár megtehetnénk, hogy Budanekeresden nézünk otthont, úgy vélem, az az itteni lakosoknak túlságosan elitista lenne. Szerintem az elkövetkezendő időszakban mindenképpen szerencsés volna, ha olyan polgármestere lenne a településnek, aki helyben van. Emellett, ha valóban igény van a patikára, akkor jó, ha a patikus helyben van, és amennyi előnnyel, ugyanannyi hátránnyal is jár ez, jól tudom.
Mert ha itt élünk, akkor az életünk nyitott könyv lesz. Az itt élés magával hozza azt, hogy éjjel és hétvégén is elvárják, hogy jelen legyünk, hogy nem számít, hogy Konrád férj, idővel apa lesz, hogy színházba mennénk, vagy éppen csak otthonunk csendjében élveznénk egymás társaságát, ha kell, mennie kell, és ha kell, mennem kell. Ugyanakkor ő is és én is, külön-külön és együtt is a társadalom egy szeletéért kívánunk felelősséget vállalni a jövőben munkánkkal, jótékony tevékenységeinkkel, vállalt kötelezettségeinkkel.
- Lehetne azonban mégis valami elitista benne, élhetnénk olyan házban, amit a mi igényeink szerint építenek, az új utcában, olyan telken, amely illő távolságra van a szomszédoktól, és aminek nem fehér léckerítése van. Szerintem szeretnénk ott élni. Szerinted?  
Azért próbálom szépen megfogalmazni, hogy szeretném, ha lenne magánéletünk, ha lenne időnk egymásra. Ő a polgármester, tudom, hogy nem kérhetem tőle, hogy fordítson hátat a hivatásának miattam, nem is tenném, de ha otthon van, akkor szeretném, ha velem lenne otthon és nem a szomszédokkal együtt. Kezemet rejtett zsebekbe dugva, lépek felé egyet, ajkaimon apró mosollyal.
- Most, hogy már láttál engem, nem fog elrettenteni a holnap?
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. szeptember 17. 16:32 | Link

Odry Elizabet

A kérdésre elmosolyodik és meg is csóválja fejét. Ez a nő menthetetlenül romantikus, nem is fér hozzá kétség, éppen ezért az lesz a legegyszerűbb, ha a létező legódivatúbb aranyvérű szokásokig nyúl vissza, hogy azokkal örvendeztesse meg jövendőbelijét. Már előre forgatja szemét a klisés és hatásvadász megoldások miatt, de akárcsak ez a kijelentés, úgy az összes többi "úriemberes megmozdulás" puszta szédítés. Nincs az a férfi, aki ezeket komolyan gondolná, s miért pont Konrád lenne különb?
- Akkor megegyezhetünk abban, hogy jobb, ha nem a családunk alapján szerezzük első benyomásainkat - egyetértően biccent egyet, miközben tovább vizslatja a belteret. El tudja képzelni, hogy egy ízléses cseresznyebútor legyen beépítve a falakhoz, melyeken majd a javasok rendelvénye nélkül is kapható készítmények sorakoznak majd, míg minden egyéb elrejtve a fiókokban, illetve a hátsó helyiségben lesz. Számba véve a tényt, hogy a város első asszonya minden bizonnyal kivenné majd a részét az itteni munkálatokból és a későbbiekben a patikusi feladatokból is, mindenképp fontos a pihenő rész kialakítása. Feleslegesnek tartaná, így azonban egészen más megvilágításba kell kerüljön ez az aprócska részlet.
- Bár ez a kijelentés bizonyos értelemben helytálló, nem báb leszel mellettem, hanem a város első asszonya. Sokakkal ellentétben szavad lesz és hangod. Nekem nem lesz időm a lakosok minden problémáját meghallgatni, azokat valószínűleg Te fogod közvetíteni felém. Egészen addig, míg ezek kérdésfeltevéssel és javaslattal párosulnak, mindig lesz beleszólásod - talán nem lenne szabad ilyen hűvösen fogalmaznia, válasza pont, hogy megnyugtató, elvégre senki sem azt várja, hogy némán ácsorogjon mellette a nő, még ő maga sem. S igen, az engedelmesség szükséges rossz, mely együtt jár ezen tisztséggel, de nem kell gúzsba kötve éreznie magát. Igen, ezt lehet érteni abból, amit mond. A valóság viszont sokkal ridegebb és sivárabb: nincs sem szava, sem hangja, csupán a látszat kedvéért merül fel ez az eshetőség. Talán, ha bebizonyosodik, hogy eszes és talpraesett, ez még változhat.
A mondandóra bólint egyet, mert bár lehetne kialakult véleménye, tulajdonképpen nincs. Neki az is jó, ha Bogolyfalván maradnak és az is, ha Kunszenillára költöznek, teljes mértékben hidegen hagyja Őt a kérdés. Csak annyin fog változtatni a helyválasztás, hogy mennyivel szór el több pénzt az építkezésre, mivel azonban ez az összeg semmiképp sem lesz csekély, tulajdonképpen bárhová mehetnek. - Kitűnő elképzelés. Be kell olvadnunk a falu lakói közé, mégis tudniuk kell, hogy nem vagyunk egyek velük. Barátságosnak, elérhetőnek kell lennünk, mégis meg kell tartanunk a távolságot, az elképzelésed pedig tökéletesen fedi ezt az elgondolást - némi fényezés itt-ott és Elizabet módfelett elégedett lesz saját teljesítményével. Egyébiránt egyáltalán nem bolond dolog, amit mond és meglepő módon a férfi is jórészt osztja véleményét.
- Nem. Legyen bármilyen meglepő, nem Te vagy a legfélelmetesebb ember, úgyhogy együtt kell élned a tudattal, hogy öröm lesz veled holnap is találkozni - pimasz félmosolyra húzódnak ajkai, majd órájára pillant. Nem is vette észre, hogy már fél órája itt lődörögnek, neki azonban ülése lesz a Tanáccsal és erősen késésben van. - Bocsáss meg, de rohannom kell, esetleg egy másik időpontban folytatjuk - ígéretet rejtő tekintete Lizi íriszeibe fúródik, hogyha a nő is egyetért, akkor elhagyhassák az üzlethelyiséget.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér