Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Fogalmam sincs hogy jutottam erre a helyre. Az öreg néni azt mondta észak felé lesz egy utca, és ott lesz egy buszmegálló. Az pedig el fog vinni valameddig. Akkor most vagy a néni tudta rosszul, vagy az iránytűm hazudik nekem. Mindenesetre már ott keringtem egy órája abban a kis falucskában, és úgy tűnt senki más nem lakik ott. Szóval nem volt mit tennem, mint valakit mindenáron keríteni. Aki nem a falu mesemondója persze.
Befordultam egy újabb sarkon, és ott állt egy kastély. Előtte egy emberke ácsorgott, mintha várna valakire. - Elnézést! Nem akarom zavarni, tudna segíteni? Tudja...
- Persze, jöjjön beljebb - húzott maga után belevágva a szavamba.
- De...
- Nyugalom, mindjárt ott vagyunk, már igencsak későre jár, de még megnézheti a gyönyörű búzavirágot, éppen most nyíltak ki - mondta tovább a bácsi. Tudhattam volna, hogy nem szabad az itteni időseket megszólítani, mindegyik belekever engem valami kalamajkába.
Tovább vezetett egy faajtón keresztül. Aztán intett, hogy menjek csak. - A híd után lesz nemsokkal - tette még hozzá, és otthagyott. Sóhajtottam egyet, aztán elindultam. Kell, hogy legyen itt még valaki.
Vagy tíz perc gyaloglás után meg is találtam a kis fahidat. Felmentem rá, és felültem a korlátjára. Úgy tűnt soha nem lesz vége ennek a túrának, és a nap is igen alacsonyan állt már. Mugli faluban pedig esélyem se volt egy Zsupszkulcsot találni Pécsre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=771962#post771962][b]Ardai Tánya - 2019.09.08. 23:00[/b][/url]

Fogalmam sincs hogy jutottam erre a helyre. Az öreg néni azt mondta észak felé lesz egy utca, és ott lesz egy buszmegálló. Az pedig el fog vinni valameddig. Akkor most vagy a néni tudta rosszul, vagy az iránytűm hazudik nekem. Mindenesetre már ott keringtem egy órája abban a kis falucskában, és úgy tűnt senki más nem lakik ott. Szóval nem volt mit tennem, mint valakit mindenáron keríteni. Aki nem a falu mesemondója persze.
Befordultam egy újabb sarkon, és ott állt egy kastély. Előtte egy emberke ácsorgott, mintha várna valakire. - Elnézést! Nem akarom zavarni, tudna segíteni? Tudja...
- Persze, jöjjön beljebb - húzott maga után belevágva a szavamba.
- De...
- Nyugalom, mindjárt ott vagyunk, már igencsak későre jár, de még megnézheti a gyönyörű búzavirágot, éppen most nyíltak ki - mondta tovább a bácsi. Tudhattam volna, hogy nem szabad az itteni időseket megszólítani, mindegyik belekever engem valami kalamajkába.
Tovább vezetett egy faajtón keresztül. Aztán intett, hogy menjek csak. - A híd után lesz nemsokkal - tette még hozzá, és otthagyott. Sóhajtottam egyet, aztán elindultam. Kell, hogy legyen itt még valaki.
Vagy tíz perc gyaloglás után meg is találtam a kis fahidat. Felmentem rá, és felültem a korlátjára. Úgy tűnt soha nem lesz vége ennek a túrának, és a nap is igen alacsonyan állt már. Mugli faluban pedig esélyem se volt egy Zsupszkulcsot találni Pécsre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772041#post772041][b]Gálffy Erik - 2019.09.09. 14:11[/b][/url]

Táppénzen vagyok, vagyis leszek holnaptól, ami még sosem esett meg velem. Nem szoktam beteg lenni, de most ledöntött egy kisebb vírus a lábamról. Semmi komoly szerencsére, csak nátha, köhögés és láz. Ha nem lennék lázas, akkor simán bemennék dolgozni, de így inkább itthon maradok. Vasárnap este lévén elég kevés látogatónk van, vagyis hogy igazából egy árva lélek sem jött megnézni az arborétumot. Ennek valószínűleg egyik oka a szeszélyes időjárás, ami eltántorítja a kirándulni vágyókat. Bezzeg nyáron, mikor hét ágra sütött a Nap, akkor tömve voltunk. Kint ülök a kastély előtti kocsiszínen, hallgatom a bogarakat, meredek a semmibe és közben szívom a jól megérdemelt cigarettámat. Pali bá’, a gondnok, nagy lelkesen döcög felém, széles mosollyal arcán, majd boldogan meséli, hogy szerzett egy látogatót mára. Besiet a kis helyiségébe, ahonnan pár perccel később távozik is, hátán a táskájával, kezében az éthordójával. Biccentünk és intünk egymásnak, majd megáll és odakiabál nekem, hogy a lány ott van valahol kis fahídnál. Bólintok egyet, majd a cigit elnyomva indulok el a híd irányába, mivel jó tudni, hogy mikor távozik a hölgy, mikor tudok zárni. Zsebre tett kézzel bandukolok a megadott irányba, miközben fütyörészek, amire a madarak lelkesen válaszolnak is. Nem kell sokáig mennem, mikor megpillantok az alakot a hídon. Már messzebbről köszönök neki, hogy nehogy megrémüljön, majd odasétálok hozzá. Mikor mellé érek valami furcsa érzés fog el, miszerint én már találkoztam ezzel a lánnyal, de nem tudom hova tenni. Több opció is van a listán, de elég hülyén venné ki magát, ha azonnal az egyik egy éjszakás kalandommal azonosítanám, így inkább megtudakolom…
- Ismerjük egymást valahonnan? – kérdem, majd hirtelen elfordulok és tüsszentek egyet. Orrom kifújása után fordulok csak vissza hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772501#post772501][b]Ardai Tánya - 2019.09.11. 18:14[/b][/url]

Körbenéztem. Igazából szép kis hely lett volna, és egy másik szituációban örültem is volna, ha megtalálom és körbejárhatom a helyet. De most egészen más volt. Csak azt éreztem, hogyha nem jutok ki onnan gyorsan, akkor abból akár nagy bajok is lehetnek.
Egy férfihangot hallottam meg a jobbomról. Rögtön odakaptam a fejem, hiszen kicsit sem hasonlított a hangja a bácsiéra. Inkább volt fiatalos. És a tippem be is jött. Rámosolyogtam. A megmentőm.
- Szia! Annyira örülök, hogy jössz. Teljesen eltévedtem, és aztán útbaigazítást kértem egy öregembertől, aki meg ide küldött - daráltam le az idegennek, miközben leugrottam a korlátról, és elkezdtem felé haladni. - Szóval nagyon jól jönne egy kis segítség.
Ahogy közelebb értem, a vonások kitisztultak, és egy ismerősnek ható arcot vettem ki belőle. Kérdése csak bizonyította a sejtésemet. - Lehet... - néztem összeszűkített szemekkel. - Tudod hol van Csermelymenedék? - kérdeztem. Ez volt a legegyszerűbb mondja annak, hogy rájöjj, hogy akivel beszélgetsz az egy mágus, vagy egy mugli.
- Minden rendben? Nem hiszem, hogy jót tesz az egészségednek, hogy idekint lófrálsz.... - húztam el a számat, ahogy hallottam, hogy fújja az orrát. Egy megfázáson csak azzal lehet segíteni, ha az ember fekszik és nyugton van. - Innod kéne egy teát, vagy valami meleget. Biztos jó hatással lenne - vetettem fel neki is az elméletemet. Fejben persze hozzátettem, hogy csak azután menjen, miután kihúzott a csávából.
- Visszatérve a problémámra. Elmondanád, hogy jutok el a legegyszerűbben Pécsre? Elég későre jár már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772893#post772893][b]Gálffy Erik - 2019.09.13. 16:12[/b][/url]

A lány hangja olyan, mintha kissé kezdene pánikba esni, vagy legalábbis nem érezné eléggé komfortosan magát.  Ennek a helynek pedig pont a nyugalom és a kikapcsolódás lenne az értelme, élvezni a csendet, érezni a fák és virágok illatát, megnyugodni és lazítani. De rajta pont az ellenkezőjét látom, amihez a drága gondnokunk is hozzá tett, mikor ha jól sejtem iderángatta szegény lányt. A kérdésemre egy lehet a válasz, szóval akkor nagy esély van rá, hogy már találkoztunk, de ha megköveznek akkor sem jut az eszembe, hogy mikor és hol. De a válaszából arra következtetek, hogy neki sincs lövése róla. A kérdés hallatán elmosolyodom, és ez legalább ad egy támpontot, hogy merre kellene indulnom az ismeretség tekintetében, mivel az említett település a boszorkányok és a varázslók körében ismert és lakott hely.
- Természetesen. – egy széles mosoly terül el arcomon, mivel ez valami tesztféle volt a részéről… Ügyes, módfelett ügyes! Majd ezután tüsszentek és fújom ki orromat, amire megjegyzés is érkezik.
- Oh, ez a legjobb rá ... Odabent megőrülnék, utálok feküdni és nézni a plafont. – megvonom vállaim, majd egy sóhaj tör fel belőlem. Mintha anyámat hallanám, mikor a leányzó ecseteli, hogy mit kéne tennem, illetve mit nem. 26 éves vagyok az Isten szerelmére… De szerencsére nem rugózik tovább rajta, amiért igen csak hálás vagyok. Egy kicsit köhögök, de azért figyelek és hallom is, hogy mit mond.
- Hát ma már innen sehogy nem fogsz tudni eljutni Pécsre, de holnap szívesen elviszlek, ha gondolod. – válaszolok neki és valahogy sejtem, ez az opció annyira nem fog tetszeni neki. Így még mielőbb beleesne a pánikba folytatom tovább a mondatot. De nyugi, abba a kastélyba van pár szabad szoba, ahol el tudsz tölteni egy estét, illetve vacsora is lesz. Szóval akkor a vendégem vagy mára! – bár a nevét még továbbra sem tudom, illetve semmit sem tudok róla, de nem tűnik veszélyesnek, se gyilkosnak. Szóval az áldott jó lelkem fog egyszer a sírba vinni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=773687#post773687][b]Ardai Tánya - 2019.09.17. 22:17[/b][/url]

Tehát egy mágusról van szó. Mint minden esetben, most is legelőször anyám és az ő módfelett egyéni foglalkozása jut eszembe. Vagyis inkább az, hogyan kellett éveken keresztül vándorolnunk településről településre.
- Esetleg nem volt szükséged valamilyen gyógyfűre az elmúlt években? Talán az Ardai név ismerősen csenghet - vontam meg a vállam. Még mindig jobb volt tippelgetni, mint csak állni és farkasszemet nézni.
- Ahogy gondolod - hagytam rá a dolgot. Lehet csak az én neveltetésemből adódik, hogy mindenre teát iszunk. De úgy tényleg. Még akkor is, ha csak szimplán szomorúak vagyunk.
- Jajj nem, arra semmi szükség... - kezdtem rögtön a magyarázkodást, de a férfi félbeszakított. Elhúztam a számat. Szegény Pénteket már így is túl sokszor hagytam magára az utóbbi időben, és most még az öcsém se volt vele. Csak a macska. Igaz, azzal a döggel nagyon jól megvoltak.
- Arra sincs esélyem, hogy hoppanálni tudjak esetleg, mi? - kérdeztem még, de arcomon már tükröződött a beletörődés. Sóhajtottam egy nagyot, körbenéztem és széttártam a karom.
- Legyen. Mutasd az utat - adtam meg magam. - Mellesleg köszönöm. Viszont azt hiszem rájöttem. Nem a Bagolykőbe jártál? - tettem fel neki a kérdést, csak hogy ne fagyjon be köztünk a beszélgetés. Valami tényleg derengett, de ennél közelebb azért még nem jutottam a megfejtéshez. Ott is annyi arc volt, hogy azt lehetetlen volt megjegyezni. Meg hát, volt aki csak névből ismert. Néha egyenesen az öcsém miatt. Rosszabbik esetben Kirill miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=774119#post774119][b]Gálffy Erik - 2019.09.20. 16:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=774443#post774443][b]Ardai Tánya - 2019.09.22. 16:43[/b][/url]

Persze, nem is értem hogy nem jutott eszembe. Ez a "kert" nagyobb lehet, mint az erdő, amit az elmúlt órákban megjárt. - Ardai Tánya személyesen - pukedliztam egyet mosolyogva. Fogalmam sem volt róla, hogy honnan is hallhatta a nevünket, habár elég gyakran ejtik ki az aranyvérűek. Egyikőjük se nézi olyan jó szemmel, hogy egy lakókocsiban élünk és áruljuk a füzeket, mint régen a sámánok. - És te? - kérdezek vissza, mert azért nem lett volna rossz tudni.
Prefektusi pályámon nagyon sok embert akartam megbüntetni, számszerűsítve pontosan kettőt, tehát tökéletesen emlékszem mindegyikre. - Vááááárjunk... - kezdtem összerakni a buksimban a dolgokat. - Én nem pont így emlékszem. Nem azért akartalak megbüntetni, mert füveztél? - emeltem fel az egyik szemöldökömet a magasba. No nem mintha haragudnék még rá, sőt. Teljesen meg tudom érteni az indíttatásait, csak akkor éppen muszáj volt kérdőre vonnom. Végül nem kapott semmit érte, szóval nem szólhat semmit.
- Óbányán és annak a környékén túráztam. Aztán a végére pont elkezdett szakadni az eső, szóval stoppoltam, és a kocsis ide hozott el. Azt mondta innen könnyű lesz fognom egy buszt Pécsig. Aztán megkérdeztem az egyik öreg nénit, aki meg elvezetett ide, ahol becsaltak ide. Lehet nem volt az egyik legokosabb ötletem idős embereket kérdezni... - húztam el a számat. - Pécsen pedig az egyetem miatt lakom - adtam meg a kézenfekvő választ.
- És te mi jót csinálsz itt? Mármint gondolom van elég dolgod a növényekkel, de pontosan hogy is kerültél ide a Bagolykő után?