Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=743894#post743894][b]Gálffy Erik - 2018.12.26. 19:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744280#post744280][b]Gálffy Erik - 2018.12.29. 14:32[/b][/url]

Egy idősebb férfi lép oda hozzám s nyújtja felém jobbját. Még nem ismerem, pedig ő, az elmondása alapján, már gyerekkorom óta ismer. Nagyon jó neki, de nekem lövésem sincs róla, hogy ki ő. Hosszas mesélésbe kezd arról, mikor először látott, milyen kicsi voltam, aztán eljutunk az első vadászatomig is. Jó pár éven végig megyünk, és a férfi valóban ismer, de én továbbra sem emlékszem rá. Őszintén szólva túlzottan nem is izgat, sőt már kicsit unom is a mesedélutánt vagyis estét. Próbálok illedelmesen rá figyelni, de figyelmem inkább más irányba terelődik el. Nehéz koncentrálni, mikor szűk ruhákba bújtatott női testek sokasága suhan el az ember orra előtt. Egyik formásabb, mint a másik. Mondhatnám, hogy csorgó nyállal figyelem az eseményeket, de az nem lenne túl elegáns, így csak lopott pillantásokat engedek meg magamnak. Egy középkorú nő azonban eléggé feltűnően próbálja felvenni velem a szemkontaktust már egy ideje, de végül belemegyek a játékba. Úgy fest, hogy megvan az ez évi feleség, aki megismerkedik a rejtett folyosóval. Óvatos flörtbe kezdünk, de ekkor megjelenik anyám, aki karon ragad, elnézést kér a férfitól, akinek már nem emlékszem a nevére, majd magával rángat. Megjött valami idős asszony az unokájával, akit valószínűleg ma estére mellém szántak. Mármint az unokát, nem az öreget. Egy nagy sóhaj tör fel belőlem, majd arcomra erőltetek egy mosolyt. A mű mosolyokban már profi lettem, így észrevehetetlen, hogy az nem őszinte.
- Jó estét kívánok a hölgyeknek! – az idős asszony kezére adok egy kézcsókot, majd a fiatal lány keze irányába nyúlok. -  Te sem panaszkodhatsz kis hányós. – kacsintok rá a lányra, akinek a nevére sajnos nem emlékszem. Ha kezembe rakja kezét, akkor ő is kap egy kézcsókot. Közben anyám észrevehetetlenül lenyom hátulról egy tockost, csak, hogy érezzem a törődést és tudjam, hogy kellene viselkednem. A zenekar is végre nekikezd, ami annyit jelent, hogy muszáj megnyitni a bált. A családunkban az a szokás, hogy anya és apa kezd, majd mi is becsatlakozunk hozzájuk. Patriknak már felesége van, így ő Esztert viszi a parkettra. Izabella is párkapcsolatban él, ő a faszijával lép a színre. Szóval nekem is kell találnom valakit, szóval jobb híján felkérem az előttem álló leányzót. – Szabad? – kérdem tőle, miközben felé nyújtom karomat, amibe ha benne van belekarolhat és útnak indulhatunk a parkett felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745470#post745470][b]Gálffy Erik - 2019.01.06. 16:35[/b][/url]

Imádom mikor ennyi idősen akarnak nekiállni minket nevelni. Nekem tockos járt, a leányzónak torokköszörülés. Nem is értem, hogy gondoltuk az illetlen, oda nem illő, egymás se**ét nem kinyalós kommunikációt. Pedig ez most az az esemény, ahol jó pofát kell vágni mindenhez és mindenkihez. Aki pedig nem ilyen típus, mint például én is, annak nagyon nehezére esik. Mikor a leányzó közli, hogy mennyire nagyon vicces vagyok csak rákacsintok, de mikor tovább fokozza és a múltat emlegeti, nem bírom ki, hogy ne nevessek fel.
- Sajnálom, de képtelen vagyok elfeledni, hogy mit műveltél annak idején. De egye fene... – válaszolok színpadiasan, nagyon durván túltolva a dolgot. A legutóbbi találkozásunkhoz képest a  kiscsajnak eléggé kinyílt a csipája, ami  tetszik. Képtelen vagyok rá nőként nézni, nem abban az értelemben, hanem ahogy viselkedik. Magamat látom benne, csak nőnemben és majdnem tíz évvel fiatalabb kiadásban. Jót mosolygok azon, mikor látványosan körbetekint a teremben, majd nagy duzzogva velem tart. A táncparkett felé vezetem, majd menet közben megjegyzem, hogy „Nálam jobbat itt ma úgysem találsz…”. Belibbenünk a parkettre, majd egy keringővel kezdünk, aminek a végén meg is nyitódik a bál. Ezt egy lassabb dal követi, melyet még a parketten töltünk. Jót nevetek, mikor azt kezdi el elemezni, hogy méreg vár rá azért, mert velem táncol, majd megfejelve a dolgokat még közelebb húzódik hozzám. Erre fel egy tipikus Erikes mosoly kúszik arcomra, mely miatt nők tömkelege dobta már le magáról a bugyit. Évek kemény munkája van ebben a mosolyban, de minden percet megért, amit ráfordítottam.
- Mondom én, hogy te ma egy nagyon szerencsés lány vagy… - unottnak imitálva megvonom a vállam. Majd egyszer csak elkapok egy szempárt, melyből féltékenység sugárzik. Szememmel megpróbálom lekommunikálni a nő felé, hogy higgadjon le. A leányzó akkor hajol közelebb hozzám és suttog a fülembe, majd pedig távozik. Megigazítom a zakómat, majd elindulok kifelé a parkettről, amikor is valaki elkap a karomnál fogva. Egy kisebb hisztit hallgatok végig arról, hogy mit képzelek magamról, de mikor közlöm a hölgyeménnyel, hogy nyugi, nem a kislányt fogom ágyba vinni mindjárt, akkor lehiggad nagyjából. A szemében még ott csillog a bizonytalanság, de elfogadja. A probléma lerendezése után arra megyek amerre gondolom, hogy xyka ment és igen. Benyitok a dolgozószobába és elég gyorsan megtalálom. Nem bújócskázik.
- Ha ezt apám meglátja… Halál lánya leszel. – közlöm, majd közelebb megyek hozzá és magamnak is töltök egyet abból a piszok drága és elég jó féle whiskeyből.
- Egészségedre… Hogy is hívnak? – kérdem teljesen közömbös arccal, mintha normális dolog lenne, hogy nem tudom a nevét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772041#post772041][b]Gálffy Erik - 2019.09.09. 14:11[/b][/url]

Táppénzen vagyok, vagyis leszek holnaptól, ami még sosem esett meg velem. Nem szoktam beteg lenni, de most ledöntött egy kisebb vírus a lábamról. Semmi komoly szerencsére, csak nátha, köhögés és láz. Ha nem lennék lázas, akkor simán bemennék dolgozni, de így inkább itthon maradok. Vasárnap este lévén elég kevés látogatónk van, vagyis hogy igazából egy árva lélek sem jött megnézni az arborétumot. Ennek valószínűleg egyik oka a szeszélyes időjárás, ami eltántorítja a kirándulni vágyókat. Bezzeg nyáron, mikor hét ágra sütött a Nap, akkor tömve voltunk. Kint ülök a kastély előtti kocsiszínen, hallgatom a bogarakat, meredek a semmibe és közben szívom a jól megérdemelt cigarettámat. Pali bá’, a gondnok, nagy lelkesen döcög felém, széles mosollyal arcán, majd boldogan meséli, hogy szerzett egy látogatót mára. Besiet a kis helyiségébe, ahonnan pár perccel később távozik is, hátán a táskájával, kezében az éthordójával. Biccentünk és intünk egymásnak, majd megáll és odakiabál nekem, hogy a lány ott van valahol kis fahídnál. Bólintok egyet, majd a cigit elnyomva indulok el a híd irányába, mivel jó tudni, hogy mikor távozik a hölgy, mikor tudok zárni. Zsebre tett kézzel bandukolok a megadott irányba, miközben fütyörészek, amire a madarak lelkesen válaszolnak is. Nem kell sokáig mennem, mikor megpillantok az alakot a hídon. Már messzebbről köszönök neki, hogy nehogy megrémüljön, majd odasétálok hozzá. Mikor mellé érek valami furcsa érzés fog el, miszerint én már találkoztam ezzel a lánnyal, de nem tudom hova tenni. Több opció is van a listán, de elég hülyén venné ki magát, ha azonnal az egyik egy éjszakás kalandommal azonosítanám, így inkább megtudakolom…
- Ismerjük egymást valahonnan? – kérdem, majd hirtelen elfordulok és tüsszentek egyet. Orrom kifújása után fordulok csak vissza hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772893#post772893][b]Gálffy Erik - 2019.09.13. 16:12[/b][/url]

A lány hangja olyan, mintha kissé kezdene pánikba esni, vagy legalábbis nem érezné eléggé komfortosan magát.  Ennek a helynek pedig pont a nyugalom és a kikapcsolódás lenne az értelme, élvezni a csendet, érezni a fák és virágok illatát, megnyugodni és lazítani. De rajta pont az ellenkezőjét látom, amihez a drága gondnokunk is hozzá tett, mikor ha jól sejtem iderángatta szegény lányt. A kérdésemre egy lehet a válasz, szóval akkor nagy esély van rá, hogy már találkoztunk, de ha megköveznek akkor sem jut az eszembe, hogy mikor és hol. De a válaszából arra következtetek, hogy neki sincs lövése róla. A kérdés hallatán elmosolyodom, és ez legalább ad egy támpontot, hogy merre kellene indulnom az ismeretség tekintetében, mivel az említett település a boszorkányok és a varázslók körében ismert és lakott hely.
- Természetesen. – egy széles mosoly terül el arcomon, mivel ez valami tesztféle volt a részéről… Ügyes, módfelett ügyes! Majd ezután tüsszentek és fújom ki orromat, amire megjegyzés is érkezik.
- Oh, ez a legjobb rá ... Odabent megőrülnék, utálok feküdni és nézni a plafont. – megvonom vállaim, majd egy sóhaj tör fel belőlem. Mintha anyámat hallanám, mikor a leányzó ecseteli, hogy mit kéne tennem, illetve mit nem. 26 éves vagyok az Isten szerelmére… De szerencsére nem rugózik tovább rajta, amiért igen csak hálás vagyok. Egy kicsit köhögök, de azért figyelek és hallom is, hogy mit mond.
- Hát ma már innen sehogy nem fogsz tudni eljutni Pécsre, de holnap szívesen elviszlek, ha gondolod. – válaszolok neki és valahogy sejtem, ez az opció annyira nem fog tetszeni neki. Így még mielőbb beleesne a pánikba folytatom tovább a mondatot. De nyugi, abba a kastélyba van pár szabad szoba, ahol el tudsz tölteni egy estét, illetve vacsora is lesz. Szóval akkor a vendégem vagy mára! – bár a nevét még továbbra sem tudom, illetve semmit sem tudok róla, de nem tűnik veszélyesnek, se gyilkosnak. Szóval az áldott jó lelkem fog egyszer a sírba vinni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=774119#post774119][b]Gálffy Erik - 2019.09.20. 16:21[/b][/url]