Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

... a szürke patás! Csak ő húz így szánt, seeeenki más. Lehet hó, lehet... Ha a táncban jó is vagyok az éneklésre még nem mondták soha, hogy azért csináljak belőle karriert. Mondjuk rosszat se nagyon, de azért pont elég volt a brekikkel koncertezni. Ania nevetett, de szerintem csak rajtam meg mert éppen boldog volt, Klara el volt magával foglalva és ahogy táncolt a szőnyegen topogva apunak mutogatott. Nem igazán haladtunk, róla hiányzott a cipő és a kabát, na meg a sapka és sál, Ania legalább csak a kis pufi overáljából lógott már ki félig. Neki cipőcske nem kell, mert bizony csak csücsülve fog utazni, nincs mese. Bár azért hozok, biztos ami tuti. Bele is nyomingoltam még a stitches hátimba minden más mellé. Volt már egy picibe Klaracskának is, így az isziket legalább a kis plüssökkel abba pakolhattam. Muszáj volt, mert már apu zsebét is teletömtem, de még nem is tud róla. Kezdek egyre kevésbé beleférni a táskákba.
Szerencsére a kis műsort később se felejtették el, mert ahogy elindultunk a kezeikkel a kocsiban is nagyon szemléletesen tudták a popsiriszát kompenzálni, bár a helyükön se nagyon szeretnek csücsülni. Hihetetlenek, de imádom, végig feléjük is pilláztam hátra széles mosollyal a fejem az ülésnek döntve, amíg meg nem álltunk. Arról volt szó, hogy anyuékhoz kell menni, ez meg túl rövid út volt hozzá, szóval kicsit meglepve néztem a szívecskére.
- Baj van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742509#post742509][b]Maja Bojarska - 2018.12.11. 17:40[/b][/url]

... a szürke patás! Csak ő húz így szánt, seeeenki más. Lehet hó, lehet... Ha a táncban jó is vagyok az éneklésre még nem mondták soha, hogy azért csináljak belőle karriert. Mondjuk rosszat se nagyon, de azért pont elég volt a brekikkel koncertezni. Ania nevetett, de szerintem csak rajtam meg mert éppen boldog volt, Klara el volt magával foglalva és ahogy táncolt a szőnyegen topogva apunak mutogatott. Nem igazán haladtunk, róla hiányzott a cipő és a kabát, na meg a sapka és sál, Ania legalább csak a kis pufi overáljából lógott már ki félig. Neki cipőcske nem kell, mert bizony csak csücsülve fog utazni, nincs mese. Bár azért hozok, biztos ami tuti. Bele is nyomingoltam még a stitches hátimba minden más mellé. Volt már egy picibe Klaracskának is, így az isziket legalább a kis plüssökkel abba pakolhattam. Muszáj volt, mert már apu zsebét is teletömtem, de még nem is tud róla. Kezdek egyre kevésbé beleférni a táskákba.
Szerencsére a kis műsort később se felejtették el, mert ahogy elindultunk a kezeikkel a kocsiban is nagyon szemléletesen tudták a popsiriszát kompenzálni, bár a helyükön se nagyon szeretnek csücsülni. Hihetetlenek, de imádom, végig feléjük is pilláztam hátra széles mosollyal a fejem az ülésnek döntve, amíg meg nem álltunk. Arról volt szó, hogy anyuékhoz kell menni, ez meg túl rövid út volt hozzá, szóval kicsit meglepve néztem a szívecskére.
- Baj van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742524#post742524][b]Lewy Bojarski - 2018.12.11. 23:55[/b][/url]

Ha őszinte akarok lenni, nem mondanám, hogy a családom erőssége a gyors indulás. Főleg, mióta beköszöntött az ünnepi időszak és egyre többet megy a rádió, képtelenek még csak felöltözni is, nem hogy elindulni. Így a kabátommal a kezemben, tehetetlenül nevetgéltem legalább tizenöt percet az ajtóban állva, figyelve, ahogyan riszálnak. Mert ugye a gyerekülés már bent volt, a táskákat is sikerült időközben kilopnom a csomagtartóba, Anián pedig még mindig csak egy fél overál volt. Mondhatjuk, hogy a nőim nem igazán szeretnek öltözködni.
Mikor végre a kocsiban voltunk, ott is folytatódott az eszement parti, Klara tapsikolt meg riszált, jobbra-balra csúszva az ülésében, Ania meg főleg csak kapálózott, de elég édesek voltak.
Aztán odaértünk a menhelyhez, én pedig megálltam a parkolóban, mire Maja teljesen értetlen pillantást vetett rám, hogy én most mégis mit csinálok. Kicsit felvontam a szemöldökömet, majd elvigyorodtam.
- Baj kéne legyen? Semmi baj nincs - ingattam meg a fejemet, mielőtt kicsatoltam volna az övemet és intettem az állammal az épület felé. - Voltál már itt, Babygirl?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742537#post742537][b]Maja Bojarska - 2018.12.12. 12:23[/b][/url]

Bármennyire is imádom ezt, ahogy boldogan és csak játszva tombolnak, mikor az ajtó felé néztem Lewyre, tudtam, hogy már nagyon nem itt kéne tartani. Kifújtam egy nagyobb levegőt, mire Ania utánozni próbálta és egy adag buborékos nyálat kaptam. Letörölgettem, ahogy a szőnyegen a hátára fordítottam, de még ez megtörtént ő már kint is volt az overálból. Nem, én se szeretném felvenni, de ez bizony nem egy kívánságműsor sajnos. De majd ha hazajöttünk lehetünk a csinos pizsiinkben. Vannak rajta pici rénszarvasok, meg van ilyen kis agancs a kapucnin, ami nagyon édes. De ez majd itthon megvár. Mint Volt, aki lelkes csóválással vakkantott utánunk majd lefeküdt a helyére. Bekapcsoltam a függönyre erősített karácsonyi izzókat neki, így nincs sötét se és el is hagytuk a házat.
Nem voltam gyors, de legalább sikeres, a kocsiig biztosan, ott egyszer csak landolt köztünk a sebváltón Klara sapkája, ebből is tudtam, hogy ez nem a kedvence. Ania ilyen szakértelemmel még nem bánt a tárgyakkal, de ő is leküzdötte, meg a zoknira húzott tutyit is, amit láttam ám, hogy a nővére segített neki! Ez nem és, hogy már mindketten ugyanúgy csináljak. Az más, hogy mikor ők nem voltak én hagytam így el a darabjaim az autóban. De na, az nem olyan.
Mikor megálltunk kicsit meglepetten bambiztam ki az ablakon majd Lewyre, aki nagyon fura volt. Nincs baj, értem én, de nem ott vagyunk, ahol kellene, nem?
- De anya nem itt lakik - és nyilván se az övé, se Helmut nem költözött ide csak úgy. Bár engem az is meglep, hogy képes anyuék miatt néha pár napot itt lenni csak úgy. Pedig mindig tök elfoglalt Hannah meg Sebby szerint. Látom. - Igen, párszor segítettem már, miért? Szeretné kutyákat sétáltatni? - néztem rá bután, aztán én is kikapcsoltam magam, mert ha ő megtette, gondolom ki kell szállni. Hátul közben a zenének hála fel se tűnt, hogy nem döcög a kocsi, pedig szokott belőle hiszti lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742605#post742605][b]Lewy Bojarski - 2018.12.12. 20:21[/b][/url]

Majának azt hiszem lassan, de azért feltűnt, hogy eléggé fel voltam öltözve és hogy vártam őket, szóval lassan, de biztosan összeszedte a táncos törpillákat. Elég sok volt a cuccunk megint, azt hiszem akár több napra is maradhattunk volna és nem okozott volna gondot se az öltözködés, se a maradás ténye. Bár arra a nyakam mertem volna tenni, hogy nem volt fésű egyik táskában sem, maximum olyan, amivel pónit lehet fésülni.
- Mikor kezdjük a kviddicset, Klarcia? - érdeklődtem büszke mosollyal, ahogy odaadtam a sebváltóról a sapit Majának. Nagyon ügyesen célzott és a dobóereje is elég nagy volt, szerintem simán lehetett volna hajtó. Más kérdés, hogy közben meg mégis értettem, Manda miért nem akarta, hogy a lánya kviddicsezzen.
Aztán lehúzódtam a parkolóba és le is parkoltam, majd a motort leállítva kicsatoltam magam. A tekintetemet Majára függesztettem, majd elvigyorodtam szélesen.
- Nem, tényleg nem, még csak az hiányozna, hogy itt lakjon! - nevettem el magamat kicsit, mert előttem volt, ahogy Helmut bent ül egy kennelben. - Nem teljesen, az érdekelt, tudod-e hol vagyunk. Akkor bemegyünk? Nem sétáltatni.
Előre vettem a kabátomat, majd felvettem és elkezdtem felcipzározni, a fejembe húzva a sapimat is. Szürke ide vagy oda, nekem is fel kellett vennem, mert hideg volt már.
- Arra gondoltam, hazavihetnénk valakit, ha már egyszer jön a karácsony. Mit szólsz, Babygirl?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742614#post742614][b]Maja Bojarska - 2018.12.13. 00:06[/b][/url]

- Neee, pssszt - kaptam az ujjam Lewy szája elé, de már késő volt, a fél mamusz a kezemen csapódott, majd kettőn közé pottyant. Én szóltam. ez a kviddics szó felér egy "hajíts" dologgal. Múltkor Sebby is mesélt valamit és minden szavánál, mikor ez jött, repült valami. A villa is... Nem volt ám vicces! Klara élvezi ezt, pedig nem túl kedves dolog, az se, mikor veszélyes dolgokkal dobálózik. - Én mondtam.
Ahogy visszahúzódtam az ülésbe inkább lassan kicsatoltam magam, bár elég bizonytalanul. Ami azt illeti nem nagyon értettem, mi is folyik itt, mondjuk nem is kellett gondolom, ha nem szólt előre. Lehet megbeszéltek valamit és később megyünk? Nem igen értettem.
- Most miért mondod ezt így? - kérdeztem kicsit értetlenül kifelé nézve a bejáratra, majd vissza rá. Szerintem jól meglennének az állatokkal. Mármint egyikük se utálta őket vagy hasonló, mondjuk jobb, hogy nem ruháztak be, van elég a családban, akit nyúzhatnak és szerintem nekik nem lenne rá elég idejük. Helmut is sokat dolgozik, anya is és Levendulának is megvan a maga kis biznisze. Túl elfoglaltak ők ehhez.
- Tudom, ismerem - ismételtem kicsit magam, vagy legalábbis a tényt, hogy összeraktam, hogy a Misinán vagyunk. Nem lakunk messze tőle amúgy se, a tütüvel ez a tíz perces út szinte semmi. Anyuék kicsit messzebb vannak. Az vagy negyed óra, néha húsz perc. Meg a másik irányban is van. Aztán csak bólintottam picit még mindig nem teljesen értve mit szeretne. Felhúztam a sapim a két kis bojttal, majd megfogtam az egyik ilyen picit, hogy kiszálljak és a mögöttem csücsikélő Aniat is kivarázsoljam sapkásan, megint minipipősen és jól besálazva. Utálta, én is, hogy láttam rajta, mennyire nem szereti.
Aztán ahogy hajolgattam befelé nagyjából én lettem a pár napja nézett Shrekből az angyalból a Csizmáskandúr. A nagy szemek, meg az a boldogság hogy ez nagyon. Csak nagyon.
- Szóval tényleg, rendesen hazavihetünk valakit? Szabad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742843#post742843][b]Lewy Bojarski - 2018.12.16. 00:47[/b][/url]

- Imádom ezt a kislányt - tört ki belőlem a nevetés, ahogy íves zuhanópályával megindult felénk a mamusz is. Majdnem olyan jól dobott, mint anno én, legalábbis, anyám állítása szerint, én pedig hajlamos voltam hinni neki, mert gondolom valamiért csak elkezdtem kviddicsezni. És nem a két szép szememért. - Ezt úgy mondod, mintha baj lenne.
Biztos vagyok benne, hogy Helmut büszke rá, meg kicsit azért ránk is, mert van még sansza egy következő generációs csapatra. Biztos vagyok benne, hogy ha mást nem, Klaraval kivételt tenne a "nem szeretem a nőket a csapatban" kijelentése alól.
Lassan Maja is kicsatolta magát, ahogyan én is, de meg akartam várni, míg kiforrják magukat a dolgok és nem odakint nekiállni ezt megbeszélni, mert lehet, hogy itt éjszakázunk, ha bent adom elő.
- Gondolj bele, Helmut egy kennelben aludna - ráztam meg a fejem hitetlenkedve, nem igen akartam elképzelni a jelenetet, de nagyon élénken előttem volt ennek ellenére is.
Sikerült letisztázni, hogy pontosan hol is vagyunk, bár azt hiszem, nagyon lassan bootholta a nejem, hogy miért is vagyunk most itt. Nem azért, mert kereket kell cserélni és meg kellett állnom valahol, az most nem hiányozna. De tény, hogy itt parkoltunk. Kiszállva kivettem Klarciát, visszahúzva a sapit a fürtös buksira, majd nagy csókot nyomtam a homlokára, hogy bizony minden rendi, nem kell kiakadni a kötött ruhadarab miatt. Még akkor sem, ha tényleg nem szereti.
- Igen, Babygirl, ezt mondtam az előbb. Keresünk egy kutyust, aki elég családbarát, és hazajön velünk. Így előkarácsonynak. Tetszik az ötlet? - kérdeztem, felé pillantva a szemem sarkából, bár tudtam a választ anélkül is, hogy kimondta volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742885#post742885][b]Maja Bojarska - 2018.12.16. 17:39[/b][/url]

- Én is, mindkettőt is, téged is, mindent is, de - néztem hátra, hogy aztán újra Lewyre pillantsak. Nem volt ez egyszerű, én sem szólok rá soha, de igyekeztem úgy csinálni mindent, hogy ne forduljon újra elő. Levendula nem volt boldog, mikor a brekim beledobta a villát a kezébe, fel is horzsolta neki vagy micsoda, amit nem értek. Klaranak baba evőkéje van nem is olyan éles, és félig puha! - Nem az, én szeretem, hogy ügyes, csak nem szép dolog másokat dobálnia.
- Biztos nem... gondolom, hogy nem...szóval csak nem - pislogtam nagyokat, mert én pozitív akartam lenni, de végülis sose lehet tudni ki és mit tenne. Ezért is javítottam ki magam párszor, mire nevetve a végére értem. Vicces volt, nekünk biztosan, ha Helmutnak nem is lenne az.
Ahogy lassan kicsatoltam magam eljutottam addig is, hol ácsorgunk, bár a miértig igen döcögősen. Kicsit kitapostam a havas, latyakos cumót a kocsi mellett, de a kabim bekötve sikerült hátrahajolni a minibbemig és ki is emelni őt. A kis pufi overáljában olyan édes volt és mégis annyira furcsa, hogy már ennyire nagy. Nemsokára egy éves lesz. Már kapaszkodva álldogál és próbál a nővére után menni. Már nem olyan minikebrekike, mint régen.
- Hallottátok, Voltnak lehet tesója - vinnyogtam kicsit a kezemben lévő baba felé, aki boldogan ismételte ezt utánam és motyogott a saját kis nyelvén. Becsuktam a kocsiajtót, aztán a csomagtartó felé sétálva megvártam az apucit a másik nagylánnyal.
- Volt...Vau... lesz még Vau - motyogtam még picit a törpillának, hogy aztán a kezecskéit megpuszilgatva billegjünk együtt az apu előtt, hogy most megyünk, és boldogság meg nő az ohana vagy állunk és hóemberek leszünk. Már minden is, hideg van, ez az idő annyira nem jó, szóval ha meglettek el is indultam a bejárathoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742976#post742976][b]Lewy Bojarski - 2018.12.17. 13:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742990#post742990][b]Maja Bojarska - 2018.12.17. 15:04[/b][/url]

- Én tudom, de azt mondták, ez nem jó - mondtam végül szomorúan. Én vagyok az utolsó, aki bármiért szólni szeretne, vagy az, aki gátolná abban a brekijeit, amit szeretnek, de elmagyarázták én meg láttam, hogy tényleg van, amikor nem olyan mókás ez. Mindenesetre nem csinált semmi rosszat, nem is szóltam én rá soha, inkább igyekeztem elkerülni a lehetőségeket, amikor megint előkerül. Most mondjuk nem sikerült, az autóban amúgy is kicsit tombolnak, mindig. Szerintem szeretik is ezt.
- Hát az lehet - jegyeztem meg kicsit mosolyogva összeszorított szájjal, mert nem akartam én máson nevetgélni, de ez bizonyosan vicces lett volna. Furák voltak, de ez az ő meséjük én meg csak örültem, hogy anya is boldognak tűnt, Levendula se piszkálta a Nyuszót, mert nem volt rá már ideje se, így nem hinném, hogy ebbe bele kéne mancsolni, akár csak gondolattal is! Nem fognak menhelyre költözni és senkivel nem történik majd semmi fura akkor.
Kicsit időigényesen ugyan, de sikerült minden alkatrészt összeszednem a kinti léthez és a brekit kiemelve rá is adni ezeket, nem volt vele boldog, de egyből abbamaradt a sírdogálás, mikor kutyaugatás hallatszott.
Még mindig nehéz volt felfogni, hogy itt vagyunk, ilyen ohanásan és nem csak segíteni vagy nézelődni. Szerintem mindenki tudta mennyire imádom Voltot, szerettem vele lenni és ő van ott mindig velünk, ha más nem is tud esetleg. Amúgy is imádom z állatokat és rossz látni, hogy nem csak karácsonykor, de máskor is olyan sokan vannak ohana nélkül, pedig minden apró meg nagy mancs megérdemli.
- Sebby is akar új kutyát? Nekik miért nincs brekijük most már? - néztem Lewyre tényleg érdeklődően, mert hát én ezt nem értettem. Még Maxinak és Lucusnak is lett, pedig ők aztán olyan hangos tiltakozók, hogy jaj! Meg már lassan megint lesz a Kevunak is. Meg szerintem tökre mindenkinek kellene, nem is értem. - Én nem tudom, nekem mindegy, szerintem ez nem fontos, minden kicsinek meg nagynak is kell ohana - vontam picit a vállamon, aztán csak leszegtem a fejem, tudom, hogy nem segítettem a dolgon. Inkább lassan kitapogattam a bejárat kilincsét és lenyomva azt beléptem az előcsarnokszerű pici részbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=743346#post743346][b]Lewy Bojarski - 2018.12.22. 02:20[/b][/url]

- Igen, tudom, gondolom a te anyád, meg az enyém. Nem mintha ők annyira sok időt kéne velük töltsenek - forgattam meg a szememet, mert szerintem ezek nagyon nem az ő gyerekeik voltak. Persze, értem én, nekik több a tapasztalatuk abban, mi a jó és mi nem, de én sem másztam bele abba, hogy most min érdemes vitázni Helmuttal és min nem, pedig abban meg nekem volt a nagyobb rutinom.
Közben lasan kiműtöttük magunkat, meg a babákat a  kocsiból, már megszoktam, hogy ez nem egy perc, mert rugit kell igazítani, meg mamuszt húzni, meg sapkátkesztyűtsálat, szóval a világ is a feje tetejére állt, ha az ember nem figyelt egy percre.
A hiszti hamar abba is maradt, Klara a kicsi kacsójával az épület irányába mutatott, kis híján kicsavarva a gerincét és lelkesen közölte, hogy 'vava. Pieska.' Én meg nagyon büszkén bólogattam.
- Tak, Pieska - de finoman vissza is fordítottam magam felé, miközben befelé totyogtunk, nehogy nekem hátfájás és sirdogálás legyen az éjszaka, vagy úgy egyáltalán a napokban.
- Ismered őket, nem szeretnek semmit elkapkodni. Meg ugye, Hannah modell, annyira ebbe az életbe nem fér bele a breki dolog. Gondolom - vontam meg a vállamat, nem akartam a szőke helyett nyilatkozni. De nem volt egyszerű sorsa, ebben biztos voltam, hogy ha akart volna is kicsit necces a baba ügy. Kiesik a melóból és ki tudja, mennyi idő, mire megint összekapja magát szalonképesre. - Sebby gondolkozott a kutyán, igen. Szerintem túl kicsi nem jó ötlet, mert akkor Volttal nem tudnak nagyon bandázni.
Mi is követtük őket, aztán gondosan becsuktam az ajtót, nehogy nekem kihűljön a hely. A kis porta szerű részen éppen egy idősebb bácsi ücsörgött, mintha valami keresztrejtvényt fejtegetett volna.
- Jó napot. Örökbefogadni szeretnénk egy kutyát, valami családbarát kivitelt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=743533#post743533][b]Maja Bojarska - 2018.12.24. 16:16[/b][/url]

- Lééényegében igen. Anyukád még kereszteket is rajzolt a levegőbe, mikor a villa a keze mellett állt meg, csak aztán mondta, hogy rossz, ha nem szólok rá - húztam el kicsit a számat. Az én anyukám nem vette ennyire komolyan, azaz nem mindig, ő, leszámítva Lewy képbekerülését, mindig elég közel volt hozzám, nekem sem tiltott dolgokat, szerintem sosem kiabált velem úgy igazán és azt sem mondhatom, hogy nagyon meg kellet büntessen bármiért. Klaraéknál se mondta sosem, hogy ilyet kéne, de utána mikor Levendula elmondta, hogy szóljak a brekiimre, mert rosszakat tanultak meg, ő is mondta, hogy azért nem ártana figyelni erre. Nehéz mindent jól csinálni, néha már azt is érzem, hogy szinte lehetetlen.
Nem vagyunk egyszerűek, meg pici családnak se lehet minket mondani, de azért igyekszünk hatékonyan és gyorsan eljutni mindenhova. Mondjuk szerintem még sosem sikerült, de a szándék nagyon fontos, attól tudják, hogy te tényleg mindent megteszel, én legalábbis ettől nyugodtabb vagyok. Kellett egy nagyobb levegőt vennem, mikor pocin lettem rúgva, mert azért egy kicsit fájt. Nem mindig kellemes a kapálózó breki, de imádom őket mindenhogy is.
- Én nem ezt kérdeztem, én csak nem értem. De mi az hogy nem fér bele? Most akkor sosem lesz nekik? - néztem kicsit értetlenül. Biztos, hogy sokaknak nincs is ennyiszer eszében ilyen, de nekem nagyon hiányzott mindig. Nem a saját életemből, én lehettem a világ legboldogabb embere, mert megvolt az ohanám, egész volt, vidám és szépen növekedett is. A brekiimnek megvolt minden, amire szükségük lehet. Szeretet, apuka, sok-sok játék és idő, amire csak szeretnék. Kicsit el is gondolkodtam még  a szőkééken, így mikor beértünk kicsit késve köszöntem oda a bácsinak, meg annak a néninek is, aki kisétált elénk mosolyogva.
- Olyan kutyust kellene hazavinni, akit más biztos nem. Mármint, jó lenne, ha nem lenne ilyen kutyus, de ők mind idekerültek és olyan rossz ez, nem csak karácsonykor - dörmögtem egyre elhalkulva, ahogy már nem csak ő hallott engem. Nyomtam egy puszit a nyakam felé tolt picisapis buksira. Lewy el is mondta a pontos dolgokat, mire a hölgy átvette a dolgokat és elirányított minket maga után. Klara nem nagyon akar megmaradni ahogy láttam, hiába rezzent össze egy-egy hangosabb ugatástól, ment volna a hang után. Még azt is hallottam, ahogy Voltot próbálja hívni. Ő bizony otthon vár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=743864#post743864][b]Lewy Bojarski - 2018.12.26. 13:36[/b][/url]

- Neki szokása drámainak lenni, tudod, valahonnan nekem is tanulnom kellett - forgattam meg kicsit a szemeim, de aztán csak elnevettem magamat. Nem szerettem volna annyira végletes lenni, mint anyám, mert bár ő azt mondta, visszafogott, keresztény erkölcsök szerint élő nő, egy másik nővel és egy elvált pasival élt együtt. Akkor ez most hogy is van?
- Nem tudom, lesz-e nekik, egyszer majd biztosan, de lehet, hogy csak az után, hogy Hannah visszavonult. Az meg nem hiszem, hogy mostanság fog megtörténni, ha engem kérdezel. - Sőt. Igazából előttem volt a nő, mint az első 70+os modellshow szervezője és csillaga. Semmi meglepő nem lett volna abban sem. Sebby meg csak panda, ő támogató és nem szól bele a fontos döntésekbe, mert ki tudja, mi történne.
Aztán bekocogtunk végre az épületbe, ahol volt a nő, meg a bácsi és köszöntek, meg minden, szóval mi is, még Klara is integetett egy kicsit kalimpálva a kezecskéivel.
- Akkor olyat szeretnénk. Igazából már van egy másik kutyánk, meg elég nagy a család, szóval olyan kutyust keresünk, aki már nem kölyök, de kijön a gyerekekkel és a többi állattal.
Aztán bevezetett minket a néni a kutyákhoz és a kislányom meg majd kitekeredett a karomban, folyamatosan nézelődött, hogy melyik kutya ugat még, ahogy először egy dogo ketrecéhez vezettek minket. Viszont elmondták azt is, hogy ő néha kicsit elkattan és akkor morog a többi kutyára.
- Nem ő lesz az - ingattam meg a fejem kicsit szomorkás mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=743914#post743914][b]Maja Bojarska - 2018.12.26. 20:18[/b][/url]

Nem tudtam vele nevetni, kicsit le is szegtem a fejem kiengedve a levegőt. Biztos vicces ez, de nekem nem annyira. Nem akarok én rosszat, azt se, hogy egyszer majd bárki azt mondja én rosszat csináltam a brekiimnek, hogy nem vagyok jó brekigazda. Ez nem igaz, mert én nagyon szeretem őket, úgy mint senki más, és a többi anyukánál is jobban vigyázok rájuk, sokkal többet játszom velük és mesélek nekik meséket. Gyűjtöm nekik is a kinderfigurákat meg a matricákat nem beszélve a sok szép színezőről.
- Nem értem őket, nem a brekik miatt, úgy amúgy se haladnak nagyon. Mióta kipipáltam a házat - meg ilyesmi. De az most nem fontos, de nagyon megállt ott a tudomány. Vagy nekem nem szóltak megint.Érdekesek voltak, de azért mégsincs jogom belemászni, csak mindig lemaradok itt, mert nem annyira értem. A brekik csodásak, ők is tudják és az enyémeket is szeretik, látom. Meg a szőke lány dolgozik sok kicsivel is.
Lassna, de biztosan elértük az apuci által kinézett célt és a néni bevezetett minket a kutyusos helyre. Nem voltak kicsik, de túl nagyok se a ketrecek és lelombozó volt. Aniaval le is guggoltunk egyhez, de eléggé megmorgott minket az a németjuhászhoz hasonló kutyus, szóval kihátráltunk mielőtt eltörik a mécses. Volt se csinál velünk ilyeneket és úgy jó.
- Ki nem? - pillantottam feléjük, mert mi már kicsit előrébb jártunk, sőt, leginkább totál nem úgy haladtunk, ahogy a néni mutogatott. Neki az a dolga, hogy hazaadjon hazaadható kutyákat, nem bíztam benne annyira, hogy mindenkit jól bemutat, szóval nézelődtünk. Azaz addig még egy kutyus kicsit vonyítva nem dobta a tálat a ketrecének. Hozzá is leguggoltam de nem nagyon mozgott. - Ő jól van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744834#post744834][b]Lewy Bojarski - 2019.01.03. 12:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744845#post744845][b]Maja Bojarska - 2019.01.03. 14:41[/b][/url]

- Én nem is hiszem ám, hogy nem. Csak olyan... mások mint mi, vagy...Keve. Meg Cel, ő is mesélte, hogy akar brekiket - bólogattam is magam elé, ahogy már odabent voltunk. Hajlandó voltam Ania tépésének igazat adni és lassan kibogóztam a sapija kötőjét majd levéve a kabim zsebébe gyömöszöltem. Sokkal boldogabbnak tűnt ahogy a pelyhes kis hajacskája meredt a világba és nem volt semmi takarás.
Rákérdeztem mi is a gond, és mikor kifejtette szomorúan pillogtam magunk elé. Nem hittem, hogy annyira sok kutya van, aki jól alkalmazkodik más, már nagy állathoz ez pedig így nehéz. Én bárkit hazavinnék, mert biztos vagyok benne, hogy attól ilyen agresszív sok, hogy itt kell lennie.
- Az nem lenne jó Voltnak - ingattam is meg a fejemet. Ha nem figyelek eléggé, lehet mi is kapunk vizet vagy hasonlót a repülő edényből, de ügyesen helyezkedtünk, viszont túl jól nem nézett ki a kutyus. Mire Lewy visszakérdezett már elmondta a néni, hogy beteg és ezért nem túl barátságos, tudtam is sajnálni. Szomorú, ez is. Eléggé kellemetlenül is éreztem magam, meg olyan majdnem sírósan szóval csak dobtam egyet a picin és tovább sétáltunk lassan a Nyuszóék mellé.
- Nem tudom, én csak szeretném, ha ő is boldog lenne velünk. Meg a brekikkel. Ő ott nagyon szép és puha - mutattunk együtt a picivel egy fekete, hatalmas szőrtömegre, de aztán csak sétáltunk a mesélő néni mögött, ő valami fehéres kutyit mutatott be éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744851#post744851][b]Lewy Bojarski - 2019.01.03. 15:22[/b][/url]

- Keve elég sokat változott az utóbbi években, Cel viszont nem hiszem, hogy régebben ne akart volna - vontam meg a vállamat. Csak közbejött Piros, ezért kicsit elcsúszott az élete a tervezett pályáról. De majd lassan talán helyre rakja magát és minden olyan lesz, ahogyan annak lennie kell.
Maja is kicsit elszontyolodott, gondolom ő is szívesen segített volna egy olyan kutyán, akit az előítéletek miatt nem szívesen visznek haza, de ez nem az ideális volt. Szomorú.
- Nem, nagyon nem. Ahogy Frenchinek, meg csivinek, se semmilyen négylábú vendégnek nem tenne jót.
A Majáék nézte kutyus meg beteg volt, ami megint szomorúságforrás, akárhogy is nézem. Kis szusszanással néztem a ketrec felé, mielőtt még ajkamba haraptam volna egy pillanatra.
- Ha adományoznék egy nagyobb összeget a menhelynek, fordítanának a kezelésére? - kérdeztem a nőtől, miközben egy másik kutyusra néztem, akire Ania lelkesen mutogatott.
Aztán meglátott egy nagy fekete szőr és nyálhalmazt. Édes volt, még a nóziját is kitolta a rácsok között. Nagyon lelkesen, hallottam is, ahogy nagyon hangosan szuszorog, meg szimatol a brekik után.
- És ő itt? A nagy fekete? Ő nem családpárti? - kérdeztem, az állammal a kennel felé bökve, miután láttam, hogy Maja eléggé lelkesedett a nagy macira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744889#post744889][b]Maja Bojarska - 2019.01.03. 20:58[/b][/url]

- Nem hiszem, szerintem csak kamus fiú - mondtam kicsit azért halkabban, mert nem akartam én csúnyákat szólni, pláne nem hangosan, meg tudom, hogy a beszélőkéjét nagyon ügyesen gyakorló Klara szeret ismételgetni is minket. Egyik se hangzik jól. De a lényeg a lényeg, én tudom, hogy ő nagyon régen kedvelte Gracet is, nincs semmi meglepő, az ikrek se voltak, vagyis hát mi tudtuk a pandával. Khm. Azt akartam kihozni ebből, hogy nem hiszem, hogy a keve mindig olyan jaj de jól vagyok egyedül, ohanátlanul volt, csak nem szerette emlegetni. Meg azért mégis Maxy volt a legjobb barátja. Úgy elég nehéz.
- Cel nagyon jó lány, szeretem őt és remélem hamar lesznek neki brekijei, mert tudom, hogy boldog lenne tőle - még bólogattam is magam elé egy szép mosollyal, ami Anianak is nagyon tetszett. Bár sokáig nem tartott, mert teljesen lekötöttek minket a vakkantások és csaholások, egészen le is tértünk a közös útról, hogy jól megnézegessünk egy-egy tapisat. Amikor elértünk a tányérlöködős, rosszul kinéző és szomorú kutyushoz, nem igen lettem vidám, sőt. - Meg Dolfinak - tettem hozzá, de nem jutott eszembe milyen terrier ő. Hirtelen volt, csak a neve is nagyon odavágó. Rengeteg fajtánk volt a családban. Harley is van ugye még, meg a nagyiéknál, ki ne hagyjam Oriont Dustinnál. Szerintem szinte mindenkinek van, meg múltkor a szomszéd néni is megjegyezte, hogy Volt milyen rendes, mert neki lett egy morgós valami nagyon hosszú szőrű mini kutyája, de  ami drágánk nem ugatta meg meg semmi. Ha nincs balhé a néni is nyugodt. És nem ajánlgatja a férjemnek az unokáját. Szerintem még mindig azt hiszi, tényleg tesók vagyunk. De a brekik akkor honnan? Még én is tudom, hogy nem a Télapó hozta csak úgy! Annyira magamba is felejtkeztem, hogy az adományos dolognál csak a néni válaszát hallottam, aki nem annyira örült ennek, vagy furin nézett. Nem tudom, mi másra tennék el a pénzt? Hát ez lenne a legfontosabb! De végül mondott valami névre szóló adományozást, szóval megnéztem mi volt ráírva  a ketrecre mielőtt még a fekete, nagy, maciszerű csodához sétáltunk, akihez Ania úgy bedugta a mancsát hirtelen ki se tudtam húzni. Ejj.
- Jaj, na, nem, ne húzd, nincs baj..shh - próbáltam kicsit ringatni, nem nagyon, hogy a keze meg ne fájduljon, de a mécses se törjön el. Szerencsére a kutyus nedves nózijára teljesen szerelmesen elbambult, így én meg ki tudtam szedni. Ilyet többet nem csinálunk.
- Ő egy nagyon édes. Olyan naaagy. Olyan mint egy macika.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746668#post746668][b]Lewy Bojarski - 2019.01.16. 18:27[/b][/url]

Persze, ez is benne volt a pakliban, hogy Keve nem mindig és mindenkivel maradéktalanul őszinte. És akkor még viszonylag enyhén fogalmaztam meg azt, hogy néha egy sunyi kis köcsög.
- Ebben biztos vagyok. Már, hogy boldog lenne tőle, bár szerintem ő már attól is, ha összecuccolna Dustinnal - vontam meg a vállamat, mert ha jól tudtam, neki voltam még cuccai erre-arra. Mint az a bazinagy bambusz a lengyeleknél, meg a színezős és egyéb dolgai a társaslakásban, legalábbis, az alapján, amit Maja legutóbb mesélt. - Meg Dolfinak.
Igazából a teljes társaság összes kutyáját nézve nagyon is össze tudtunk volna dobni egy kisebb menhelyt, így asszem elég kulcsfontosságú kérdés volt, ha új tagot hozunk, ne akarja az összes többit lemészárolni. Esetleg.
A nő nagyon furán nézett rám, mikor az adományokkal kapcsolatban kérdeztem, szerintem nem erre számított, de attól még tény volt. Fordíthatják akár reklámokra, felújításra is, nem egyértelmű hogy ebből egy öreg, beteg kutya lát bármi pozitívat.
- Minden rendben van itt? - kérdeztem, Majáék mellé lépve, majd lepillantva a kicsi breki kezére, de azt hiszem, az ijedtség volt itt a legnagyobb probléma.
- És ő családbarát? Milyen fajta? Mennyi idős? - tettem fel a kérdésemet, amire a néni lassan, de készségesen felelt is, mindenre sorban, ellenőrizgetve is a papíron. - Nyuszi hazavigyük őt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746712#post746712][b]Maja Bojarska - 2019.01.17. 00:47[/b][/url]

Körülöttünk mindenki furcsa volt, közben meg egyforma, arról már nem is beszélve, hogy voltak gyors meg lassan lépő párosok, Lucáék minket is lepipáltak a hirtelen minden egyszerre dolgokkal szerintem, de Sebbyék vagy éppen Kevéék meg olyan kényelmesek. Dustint meg nem is értem még miért nincs brekije, meg volt esküvője és vett már sok kutyás ohanának házat! Jó, az van neki, de még nem tökéletesen élik.
- Igazából, ha nem ott lakna, nem lenne ott a legfontosabb 5 színezője, az éjjeli plüssei, a DVD-i és minden csini pizsije, bugyija meg felsője. Mutatta - bólogattam magam elé, ahogy vázoltam Nyuszó mennyire nem látja át a helyzet súlyát. Igazából a gyűrű és a brekik a hiánycikkek. - Ami meg a babákat illeti. Szerintem ő azt nagyon várja. Én megértem, ha csak így bumm lehetne kívánságra - emeltem meg kicsit a vállaim jól összeszorítva a szám aztán csak elsétáltam a picibbel a kutyákhoz. Nem fejeztem én azt a mondatot be, jobb így. Bonyolult ez nagyon. Örülök, hogy az ohanánk nagyon boldog és békés most, hogy nem rontok éppen el semmit és senkinek a kedvét. Hogy nincs rossz érzés, viharfelhők vagy bármi buta, pocigörcsöt csináló.
Fontos szempont, hogy nem csak a mi fehérkénk, de rengeteg rokonkutyus is türelmetlenül várná az új családtagot, így nem volt mindegy a dolog. De nem annyra tudtam az adományra meg  anénire figyelni, mert Ania túlkíváncsiskodta - meg kicsit én is - a nagy és fekete kutyulit, aztán beszorult a mancsa és megijedtünk. Én jobban, de mire az apu jött kiszabadultunk.
- Mi? Igen, nincs semmi, nem csináltunk semmit - tiltakoztam egyből, mintha kéne, aztán még meséltek nekünk a vauról arrébb mentem kicsit így ők is Klaraval odafértek. Fontos, hogy brekibarát is legyen! - Úgy látom nekik már eléggé tetszik, én meg mindenkit is hazavinnék - néztem Lewyre oldalra biccentett fejjel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=748028#post748028][b]Lewy Bojarski - 2019.01.30. 17:33[/b][/url]

Nem igazán folytam bele a Cel-Dustin kérdésbe, ennyire nem érintette meg a lelkemet, hogy mi van velük. Persze, egy időben sportot űztem belőle, hogy az amcsit megpróbáljam visszakeríteni a családba azon túl, hogy Wojtekkel randizik folyton, de azóta volt saját életem és családom, jobban lefoglaltak ők, mint az, hogy a kis vöröst felügyeljem.
- Oh, akkor én le vagyok maradva - állapítottam megtétovázva, kicsit el is húzva a számat, de aztán csak vontam egyet a vállamon és inkább a kislányaink figyelgettem. - Akkor?
Kicsit megfogott a kérdés végével, az jobban érdekelt, mint az, hogy a Czerny lány mit akar nagyon és mit nem. De nem zárta le a mondatot, mert miért is tette volna?
Hirtelen nagy volt az ijedelem, nem is értettem, mire fel, mert mire odakocogtunk a másik édes brekivel, ők már látszólag megoldották a helyzetet. Klara is nagy lelkesen kezdett magyarázni a kutyusnak, hol gagyogva, hol beszúrva egy-egy értelmes szót is.
- Vigyük haza a nagy macit? - kérdeztem, miután a néni megválaszolta a kérdéseket és úgy tűnt, hogy a fekete kompatibilis lenne a családdal. A nőci kicsit húzta ugyan a száját, de közölte, hogy hozza a papírjait. - Mi legyen a neve?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=748092#post748092][b]Maja Bojarska - 2019.01.30. 20:32[/b][/url]

- Lehetséges, de úgyis elmesélem, mondjuk mikor legutóbb mondtam, hogy Stellának meg nekem is van ugyanolyan Macskarisztokratákos bugyink, azt mondtad ezt inkább nem szeretnéd részletesen tudni - zártam le kicsit elhalkulva, mert a nénire aztán nem tartozott. Neki úgyse mutatnám meg. de Cel. Nem volt annyira meglepő, hogy nincs képben, hát nyilván nem vele beszélget Cel, hanem velem. Mert hozzám szokott átjönni megtervezni dolgokat, megcsinálni a csillámportrékat, mesézni vagy hasonlók. Nem hiszem hogy vele csinálná ezt, mikor én nem vagyok otthon. Leginkább mert ez elég ritka volt, azaz most már megint ritka. Még próbálkoztam ezzel az egyetem dologgal volt ilyen, de azt hiszem tényleg nem az én világom, vannak szép és okos nagylányok, akiknek ez jól fog menni. Anya szerint én is megtalálom majd a minden jó útját, sőt, igazából azt mondta már olyanon vagyok, de mindig lehetnek buckák, de meg kell tanulni kikerülni. Nehéz ez a felnőttes élet. Miért nem kellett Aranyhajnak ennyit kerülgetni?
- Akkor már... - vonogattam picit a vállaim beszívva az ajkam, még rá is néztem egész elmosolyodva, ahogy a szám újra nem rágcsálósan volt, majd csak a földre pillogtam kicsit zavartan. Akkor. Ha ez kívánságra működne nem tudom hogy történne, vagyis nem tudom nálunk mi történne, lehet akkor most nem kellett volna ennyire sok rosszba belepróbálkozzak, mert mikor brekisség van meg minik, nincs is ilyenre idő, lehetőség vagy kedv. Tudom ez nem munka, ettől nem leszek okosabb vagy jobb, de én szeretem. De néha megijedek, mint mikor a pici kacsó a rácsok között akart ragadni, de kint volt mielőtt kimondjuk, hogy Kipufogófürdő! A fekete meg barátságos volt. Szaglászott, de nem kapott oda, még csak durván meg sem nyalt senkit, csak olyan ismerkedősen, tetszett, nagy és barátságos szemei voltak, puha bundája. És tudom, hogy a nagyobb tapis babákkal nem bánnak túl szeretetesen, így ő megérdemelné.
- Én szeretném - közöltem kicsit billegve Aniaval az ölemben, aki csak tapsikolt, éppen szerintem csak az ugatásnak, de azért örült. - Nincs még neki? - kérdeztem a néni felé fordulva, mert elő szokott fordulni, hogy nem csak úgy kiteszik, hanem beadják a kutyikat, akkor már van nevük, amit vagy szeretnek, vagy legalábbis megszoktak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=749132#post749132][b]Lewy Bojarski - 2019.02.07. 22:26[/b][/url]

- Nem, mert aztán jön Gabe Dustin újabb leckéje után, hogy szétrúgja a seggem, hogy ne nézegessem más littlek bugyiját - horkantam fel. És még csak nem is túloztam, olyan furcsa dolgokra tudtak ugrani, mintha nem egy csónakban eveznénk, hanem éppen próbálnám valamelyik hajóját elsüllyeszteni, mielőtt még elhagyhatnák a zátonyos részt. Eleget kapok a pályán, köszönöm pluszba már nem kell több fizikai erőszak.
- Akkor már? Babygirl, motyogsz, tudod, hogy annak se eleje, se vége, se teteje, se alja, nem igazodom ki rajta, csak állok, mint smaci a ködben - horkantam fel kicsit, változtatva azon, ahogy fogom a kislányt, mert a karom kezdett már beállni és őszintén? Kinek hiányzik az? Néha azért szeretnék egy Little-normál ember szótárat, ami alapján gond nélkül lehetne kommunikálni velük. Csak szerintem túl sok a rokonértelmű szó és nem mindig lehetne kikövetkeztetni, melyik kontextust használják.
A fekete maciivadék meg csak szagolgatta az apró kezeket, látni lehetett, ahogy a falka meg-megbillen lelkesen, de aztán mindig csak tovább érdeklődött, mintha nem is lenne annyira fontos örülni.
A néni végül csak tanácstalanul nézett a nejemre.
- Talált kutyus, az itteni neveire pedig nem igazán hallgat - közölte, majd megmutatta a papírját, amin volt már vagy három különböző név, de mindet kihúzták.
- Akkor? Kerítsünk neki egy újat, vagy válasszunk egyet az eddigiek közül, hátha csak nem szokta meg? - böktem az állammal a papír felé. Klarcia is közben bedugta a kicsi kezét a nagyfiúhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=749510#post749510][b]Maja Bojarska - 2019.02.10. 18:12[/b][/url]

- Micsoda után és miért bántja a popód? - néztem rá nagyon bután, még az arcom is úgy maradt, olyan nagyon értetlenül. Aniacska is jól megnézett, hogy mi bajom lett hirtelen, még a cumi is kiesett a szájából, jó hogy van kis névre szóló lánc rajta, ami megfogja, mielőtt is bekoszosbacisodik. Nem mintha félnénk ettől, de ami azt illeti, azt elmondta minden okos, hogy nem szabad úgy visszaadni. Mindig megmosom én is nekik, ha véletlen leesne.
- Pedig a tetők szépek, néztünk múltkor egy babaházat Cellel, aminek olyan volt a cserepe, mintha Ariel uszonyáról mintázták volna. Az a szép zöld, és csillámlott is ám! - Lelkes tudtam lenni mindig, mikor kellett, pláne, ha olyat láttunk, ami csak úgy hívott, hogy gyere és nézz meg. Sok mindennel jártam már így, de most már nagyon nem ám csak erről szól. Mindig rám tör, ha meglátok valamit, hogy vajon a brekiim mikor fognak ilyeneket nézni, szeretni fogják-e. Mint az is sokáig előttem volt, a mancsossal hogy jönnek ki. Nagyon szerencsések vagyunk, mert mindenki imád mindenkit. Talán ezért is ijedtem meg, mi van ha nem ilyen kutyusba botlottunk. De elhárult a baj!
- Több név? - néztem Lewyre nagyokat pislogva. Persze, hogy nem hallgat rá, ha Voltnak azt mondanák Tappancs vagy Géza, vagy Rex, tutira nem menne sehova, hát nem ez a neve. Szegény macis kutyát is biztos össze meg vissza zavarták már meg. Néztem egy darabig a kutyusra, aztán kicsit késve ingattam meg a kezem felegyenesedve a guggolásból és dobva picit Anian, hog le ne csússzon a kezemből.
- Szerintem kellene neki egy saját, amit úgy megszeret, ami ohanás és nem ilyen rossz emlékes. Ha ezekre nem hallgatott, biztos oka van rá - mondtam kicsit halkan, de aztán ám leesett, hogy egész másra feleltem korábban, mint kérdezett, így még a néni papírozott, én odamentem Lewy mellé aztán csak egy ideig tátogtam mint a halacskák.
- Én csak azt mondtam a kutyus előtt, hogy ha a brekik kívánásra is működnének, biztos hogy kibővíteném a levelem a Jézuskának....

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=750384#post750384][b]Lewy Bojarski - 2019.02.19. 17:42[/b][/url]

- Duh, ez egy... bonyolult sztori, Gábriel elég sok dologhoz... buta. És olyankor Dustintól kér tanácsot. - Azaz, inkább sikogat és üti az ajtaját, de végül is, majdnem ugyanaz a kettő, nem? Ha Gaberől beszélünk, nem sok különbség van a kettő között. Nem szokott ő csak úgy mások szakértelmére szorulni, olyankor úgyis sikít.
- Babaházat? - kérdeztem vissza kissé értetlenül, mert erről valahogy elfelejtett szólni. Pedig, ha valami tetszik neki, akkor általában szokott szólni miatta, még ha nem is direkt, de valahogy csak kiderül. De erről csak nem szólt, mert minek azt? Ah. Mióta volt ez az egyetemes hisztéria, azt hiszem, hogy kicsit idegesebb vagyok minden ilyen szarra.
- Az elsőre nem hallgatott két hét után sem - vont egyet a vállán a nőci, én meg kicsit kiegyenesedtem, hogy ne álljon be a derekam a hercegnő mellett. Mert akárhogy nézem, kicsit túl sokat hajlongok így, a gerincem annyira nem szereti.
- Akkor majd kitalálunk neki valamit hazafelé, vagy... vagy nem tudom - vontam meg a vállamat ezúttal én, majd inkább felemeltem Klarciat, aki erre csúnyán nézett rám, mert ő még a kutyust akarta molesztálni.
Láttam, hogy mondani akar valamit, de minden egyes alkalommal elakad benne, így csak felszusszantam, úgy téve, mint aki nem veszi észre.
- Akkor miért nem bővíted? - kérdeztem enyhén felvonva a szemöldököm, nem igen tudtam ezt most hová tenni. Mi ebben a rossz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=750432#post750432][b]Maja Bojarska - 2019.02.19. 20:55[/b][/url]

- Buta? De ő most akkor nem olyan, mint te csak Stellának? Te se vagy buta - ingattam a fejem, mert ez egyre zavarosabb volt. Persze mondta Cel is néha mikor délután összeültünk, hogy a lakótársai, köztük Gabe is elég fura szerzet, meg alig ismeri a meséket és mindig fintorog rájuk. Lewy sosem csinált ilyet, nem értem én ezt akkor. El is engedtem, inkább a cumit emeltem vissza a minim szájához és csak néztem rá széles mosollyal. Egy nagyobb sóhaj is kint volt a számon, mert szerettem, sőt, imádtam amit látok.
- Igen, olyan nagyot, de ilyen szűk babáknak való, nem férne bele egy tsum se, szóval nem is volt annyira jó - mondtam kicsit csalódottan is, mert nem volt valami lenyűgöző. Az már olyan lenne, ha csinálnának egy naaagy kastélyt, amibe beférnek a kis puffiplüsik, mindenkinek lehetne szobája, kis helye az ebédlőasztalnál, sőt, mehetnének a teraszra napozni. Meg nyáron csinálnánk nekik medencét és lenne mini étkészletük is. Én ezt eléggé tudnám szeretni. Ezt lehet később megkérdezem a nyuszót, hogy ilyen miért nincs.
- Biztos rosszul tetszettek nekik a nénik meg bácsik, mint maga, mondani - tettem hozzá megsimizgetve a kis feketét. Nem akartam én háborogni, de olyan furán beszélt ez a nő, mintha a kutyának kötelessége lett volna jól érezni magát ebben a pici valamiben, ahova bezárták. Erről beszéltem az előbb, ahogy az az Arieles kastély nem tsum, ez nem mancsos kompatibilis.
- Már jöhet is? - néztem rájuk, ahogy mi is felálltunk Aniaval. Nem is annyira figyeltem a többre, a neve biztos meg fog találódni időben, lehet már mikor elindulunk ki, csak úgy tudni fogjuk. De valahogy én is azt éreztem mint Klara. Szerettem volna a kis feketének még egy kicsit megmutatni, milyen sok szeretet járna neki, de egyelőre ezt vissza kellett fogni. Megvártam még a nénike kikerül minket hogy intézzen valamit és akkor léptem Lewy mellé.
- Én nem tudom. Lehet fogom, ő majd úgyis tudja jár-e, nem? - néztem rá azt hiszem tanácstalanabbul, mint szerettem volna. - Úgy értem, ha nem ez az idő, mikor a gólyának megint mi adunk munkát, akkor nem ez...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=750959#post750959][b]Lewy Bojarski - 2019.02.27. 03:25[/b][/url]

- De, olyasmi, csak ugye, vannak dolgok, amiket méf nem tud. Mint, hogy hol lehet Stellának ilyen meg olyan ajándékokat venni, nekem is iddőbe telt ezeket megtanulni - bólogattam kicsit, fel is sóhajtottam, mert nem mindig egyszerű beszerezni, amit éppen a kicsi szívük megkíván. De okoz ez gondot? Szerintem nem, elég normálisnak tűnik. Kevesebb pénzembe, idegszálamba és időmbe fáj, mintha felszedtem volna egy implantoszauruszt. Nem is működtem volna mással, azt hiszem.
- Szóval egy tsumház tetszene? - kérdeztem kissé inkább a mögöttes üzenetre koncentrálva, ha már egyszer itt tartottunk. Akármennyire is gondolja valaki, hogy a nők pletykálnak és a dolgok felének sincs értelme abból, amit beszélnek, ez nincs így. Rohadt irritáló néha, de ha eleget figyelsz, akkor találsz olyan infókat, amik később hasznosak lehetnek.
- Figyelünk az állataink igényeire. - Így, ennyi. Mintha ez egy válasz lenne arra, amit Maja mondott. Nem az. Nem szeretem az ilyen helyek dolgozóit, egy idő után érzéketlenek és kiüresedettek lesznek. Mint ez a nő is.
A kérdésre is inkább csak bólintott, én meg felszusszantam, hogy legalább ennyivel is előrébb vagyunk. Közben el is ment valami papírokat intézgetni, meg oltási könyvért.
- Abból senkinek nem lesz baja, ha beleírod a levélbe - szusszantam fel egy kicsit, mielőtt csókot nyomtam volna Maja arcára. Édes egy nő volt, én nem akartam, hogy szomorú legyen. Közben a néni meg is jelent a nyomtatványokkal, amiket el is kezdtünk kitöltögetni, míg Klara el nem kezdett nevetgélve szaladni. - Nyuszi lediktálod a többit, míg levadászom a lányunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=751010#post751010][b]Maja Bojarska - 2019.02.27. 22:44[/b][/url]

- De ez tökre értelmetlen - néztem egyre értetlenebbül - Stellának se kellenek ilyen hűdenagy dolgok, mondta, én se azért... ugye tudod, hogy ezeket se akartam volna, meg egy csomó színezőt se, nem volt muszáj - néztem rá nag szemekkel, mert egészen elvesztettem a fonalat, közben meg mutogattam a gyűrűim. Én már akkor megmondtam neki, hogy nekem ez nem fontos, sokkal jobban az volt az, hogy szerette volna, ha vele maradok mindig és a végtelenségig is. Hogy majd igent mondja a nagy napon is, ami így is lett. Nem kellett a drága gyűrű vagy hasonló, de ő mégis elment és megvette nekem. Azt a szép, hercegnőset. Meg azt a szépet is, amit a papbácsinál húztunk fel. És a műanyag, pónis is megvan, amit az állatkertben kaptam, aznap, mikor a néni biztosan megmondta, hogy jön az első brekink nem olyan nagyon sokára. Szeretem őket, de azért nem ez a legfontosabb dolog a világon. Gondolom Stellának sem, sosem ezeket mondja, meg senki, mikor beszélgetünk. Pedig neki is van sok dolog, amit szeretne. De az nem pénzbe kerül. Időbe, na azt én is tudom. Duh. És abból az apuknak nincs sok, ezt én is sajnálom.
- A tsumoknak van háza? - pislogtam nagyokat, de úgy, hogy még Aniacska is az ölembe, erre megint kipottyant a cumija és mutogatott nyögdécselve Lewyre. - Tatus - mondtam vigyorogva neki, mielőtt megpuszilgatva áttértünk a kutyusra meg én kicsit arra is, hogy a néninek felvessem, mennyire nem ért szerintem a tappancsosokhoz. Butákat mondott, miért ne mondanám meg az igazat? - Majd mi jobban figyelünk - mosolyodtam el bámulva a feketécskére, hogy aztán felegyenesedve fogjam a minimet aki eléggé ficergett. Szeretett volna végigmászni a padlón, ha már Klara szaladgálhat. De én ezt nem tartottam jó ötletnek.
- Tudom, a Télapó majd úgyis megnézi a jók listáját és utána minden kiderül, igaz minike - néztem a nagyobbik brekire, hogy aztán figyeljem a papírozást, majd nevetve bólogattam és elkezdtem a címünket pontosítani meg telefonszámot is adtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=752650#post752650][b]Lewy Bojarski - 2019.03.22. 15:00[/b][/url]

majus

- Lehet, hogy nem kellenek, de jól esik adni. Ez még nem jutott eszedbe? Gondolom Gabe is szereti azt a mosolyt, ami kiül Stella arcára, mikor valami szépet kap. Mint a tiédre is - vontam meg a vállamat, nem volt ebben semmi agysebészet. Én is tudtam, hogy semmi nem volt kötelező, de jót tett nekem a tudat, hogy megkértem, olyan gyűrűvel, ami szép. - Mi az, hogy nem kötelező? Mivel kértem volna meg a kezed? Automatából csavart gyűrűvel? Oh, wait.
Mert ugye, olyan is volt neki. Vettem azt is, hogy teljes legyen a készlet. Szeretem a feleségem, jobban is, mint azt a legtöbb ember elvárná ennyi idő után.
- Miért, szerinted hol laknak, mikor nincs nagy családjuk? A híd alatt? - kérdeztem vissza, összeráncolva a szemöldökömet. persze, hogy van házuk, hát ők is csak élőlények. azaz, nem, de mégis. Mikor apu vagy és okos, készítesz ilyenkor mentális jegyzetet róla, minek örülne a hercegnőd. Mikor apu vagy és okos és túl sok a dolgod, hajlamos vagy szétszórttá lenni, így még jobb, ha materiális jegyzetet is készítesz. Csak el ne felejtsem.
- Persze, hogy megnézi! - horkantam fel. Más dolga sincs, legfeljebb egy laza gerincsérv, ha továbbra is ennyit görnyed. Végül sikerült elkapni a kislányt a folyosó végén és fel is vettem ölbe, mire ő jóízűen felnevetett. - Jelentem, megvan!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=753761#post753761][b]Maja Bojarska - 2019.04.01. 00:04[/b][/url]

- Az tudom milyen, én is szeretek adni - vonogattam kicsit a vállamon. Sosem volt lehetőségem, vagyis azelőtt hogy egy ohana lettünk és jött az első pocisság meg a bee happy, meg hogy a csapat még nem akar kidobni… szóval a saját bankszámlám előtt, hogy nagyon vásárolgassak bárkinek bármit. De nem is éreztem szükségét, így is tudtam adni, amit éppen akartam, és ha nem is örültek, azt sosem mondták. Lehet hogy mások vagyunk, mert szerintem Luna meg Stella szívesen vásárolgatnak, mi Cellel nem szoktunk annyit, meg más dolgokat is nézünk ki. De ezt gondolom minden apu látja, hogy mi fontos és mi nem.
- Megkérted, ott sem volt gyűrű, semmi. Vettél egy teát, azt is jól kiborítottam…. de nem ez a lényeg. Én enélkül is boldog voltam, nekem az ígéret….meg amiket mondasz az sokkal fontosabb, mert betartod. Azért mondtad el a papbácsi előtt is azt, amit - sóhajtottam nagyot, mert olyan volt, mintha tényleg nem értené. Pedig neki kell, hát ő az okos. Én csak Maja vagyok, de még így is bizonytalanul álltam, hogy most akkor mi is a jó, meg merre. A hajléktalan tsumokról meg hallani sem akartam!
- Ne mondj ilyen csúnyákat - fogtam be amennyire ment Ania füleit. Nincs ilyen, ne is hallja senki, még csúnyán is néztem a férjecskére, hogy nem figyel oda, miket mesél hangosan. De ez persze nem tartott valami sokáig ki és ennek nem csak a nagy mancsos volt az oka. A figyelmem is elterelődött, meg amúgy se vagyok túl jó a mérgeskedésben. Vagy ha igen, ez egyelőre rejtett képesség.
Ahogy ő felszedte a pindurt, én is befejeztem a telefonszámunk megadását is, aztán megkért a néni, hogy írjam alá, én meg kicsit bizonytalanul néztem hátra, hogy ezt biztos nekem kell-e. De ha nem jött és vette el a tollat, megtettem persze.
- Akkor ma nem anyáékhoz megyünk, hanem haza?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=758502#post758502][b]Lewy Bojarski - 2019.05.16. 02:08[/b][/url]

- Azt tudom. - Kicsit el is vigyorodtam, ismertem, hogy milyen, hogy szeret adni a maga édes, lowcost módján. Soha nem is vártam el tőle, hogy költsön rám, csak hogy tényleg tegye magát érzelmileg, teljesen, kétszáz százalékban. Minden más már csak részletkérdés.
- Nem, azt nem is egészen így terveztem. Csinálhattam volna sokkal jobban is. De már mindegy, azt hiszem - tártam szét kicsit a karjaim tanácstalanul. Nem volt mit csinálni, az már megtörtént és úgy néztem, őt nem is igen zavarta ez az egész, nem ragaszkodott a felhajtáshoz, meg a körbeugráláshoz. Pedig megérdemelte volna.
- Persze, hogy azért. Mi másért mondtam volna? - néztem rá kissé zavartan, de aztán csak vontam egyet a vállamon, hogy annyira nem is volt fontos ez, nem is emiatt vagyunk itt. Legalábbis, nem ez volt a cél, hogy most itt és erről beszélgessünk.
- Érdekel. Szerinted hol laknak, ha nincs házuk? - kérdeztem, továbbra is határozottan, mert tényleg nem értettem, mit gondol. Biztosan van lakásuk, vagy valami, különben furcsa lenne az egész.
Elég bizonytalannak látszott az aláírás miatt, így aztán csak felvontam a szemöldökömet jó magasra, mielőtt kivettem volna a kezéből a tollat, hogy aláírjak.
- Igen. Bár, felőlem mehetünk anyáékhoz is, de akkor jön Bumbi is. Míg nincs jobb neve. - Közben a néni hozta is a kis szeretetcsomagot mellé, amit kifizettem, mert nekem ne adjon semmit ingyen egy állatmentő hely. A kutyán kívül.