S C A R L E T T, a romániai sárkányrezervátumban
[zárt]

S C A R L E T T, a romániai sárkányrezervátumban
[zárt]

Máté tanár úr
zárt

  Még csak egy hete sem volt Romániában, de úgy vágyott haza, mint még soha. Szeretett volna bekopogni az elhagyatott kis szobácskába, amelyben North él, és hozzábújni. De nem tehette meg. Helyette mehetett szart kaparni.
  Magában morgott, miközben a mostanra már ismerőssé vált kis utacskán haladt. Dühösen lóbálta kezében a lapátot. Amióta itt volt, még semmi hasznosat nem csinált, és az volt a sárkányokhoz való legközelebb érintkezése, amikor elment a ház mellett, amelyben tartják őket. Meg most, hogy konkrétan azzal érintkezhet, amely kijön az állatból.
  Nagy duzzogásában majdnem el is ment az ismerős férfi mellett, de aztán észhez tért, és meglepődve állt meg pont előtte.
  - Szia! - nézett Mátéra, bár most nem is hasonlított magára. - Mit keres itt? Látom lazábbra vette a figurát - somolygott a lány, amikor végigmérte tanárát. A mindig kínosan precízen öltöző férfi levetette nyakig gombolt ingjét, és jólfésült haját is kócosan hagyta a szél minden irányába lógni. De még ezen kívül is ott volt valami...
  - Maga kontaklencsét visel? - ráncolta össze a szemöldökét a lány, és nézett mélyen a szemébe. De nem látszott úgy, hogy előbbi felvetése bizonyosságot nyerne.

S C A R L E T T, a romániai sárkányrezervátumban
[zárt]

Máté tanár úr
zárt

  Nagy mosollyal jutalmazta a felfedezését, hogy bizony, tényleg jól felismerte a férfit minden változása ellenére. - Gyakorlaton vagyok itt. Sikerült egy kis protekcióval bejutnom ide. - Igen, azért nem volt olyan rossz, hogy Ardai nővérének a barátja a HV volt. Egészen előnyösen jött ki a dologból. Életében először jól választott barátokat.
  - Állítólag elég rossz érzés. Mintha mindig a szemedben lenne valami - gondolkodott el a lány. Próbálta kihúzni a beszélgetést annyira hosszúra, amennyire csak tudta, hogy ne kelljen mennie szart takarítani. Ez tipikusan az a fajta munka volt, ami jobb később, mint előbb.
  - Igazából eléggé elkeserítő. Csak olyan munkákat osztanak rám, amit ők nem akarnak megcsinálni. És a legrosszabb, hogy ezóta, amióta itt voltam, még egy sárkányt sem láttam - a lány tökéletesen látta az el-elforduló fejből és a kissé nyers stílusból, hogy a férfi már nagyon menne, de nem akart megint ott maradni egyedül. Ráadásul valamiért megnyugtatta Máté jelenléte. Most, hogy így jobban megnézte, valami volt benne.
  - Tudod nagyon hasonlítasz valakire. Csak nem tudok rájönni kire - mondta egy lélegzetvételnyi szünet után a szőke.

S C A R L E T T, a romániai sárkányrezervátumban
[zárt]

Máté tanár úr
zárt

  A szőke egyszerűen nem bírt a gondolattal bírni, hogy annyira ismerősek a vonások, de nem tudja kire hasonlít. - Nem, valaki egészen más - filózott tovább, és tovább fürkészte az arcot. Ott volt a nyelve hegyén, egy pillanat és kiböki, erre a férfi megszólalt.
  Már épp válaszolt volna valami szellemeset, amiben a büdös kaki is benne van, amit el kell takarítania, amikor észveszejtő lárma kerekedett. Az ispotály darabjai hangos robbanással váltak szét, ahogy engedtek a bentről jövő erőnek - egy sárkánynak.
  A szőke hatalmas szemekkel nézett az állatra. Már volt szerencséje egyhez, de az kicsi volt, és be volt nyugtatózva. De ez forrongott a dühtől, és az elkeseredettségtől. A bal szárnya lógott, és semmiképpen nem akarta az ápolókat odaengedni hozzá. Scr egyszerre érezte, hogy közel akar menni hozzá, és hogy elfutna inkább a világ végére, és ez csak azt szülte, hogy ott állt egy helyben, és nézte a csodálatos lényt.
  Pillantása a sárkány himbálódzó farkára esett, mellyel össze-vissza csapkodott az állat, hogy távoltartsa magától az embereket. Közel voltak, így a szőke hátrált pár lépést. Éppen Máté karja után nyúlt, hogy őt is maga után húzza, amikor hirtelen eltűnt mellőle. A hatalmas farok elkapta.

S C A R L E T T, a romániai sárkányrezervátumban
[zárt]

Máté tanár úr
zárt

  Látta, ahogy a test a levegőbe emelkedik, és ahogy a férfi arca a fájdalomtól összeszűkül. S mintha már nem is Máté lett volna ott. Scart egy pillanatra megtévesztette a saját látása, és azt hitte, hogy North van ott és csapódik neki a fának.
  Gondolkodás nélkül kezdett el ordítani, ami a melodimágus képessége és elkeseredettsége miatt még erősebbre sikerült. A sárkány a hangra előbb megszédült, majd összerogyott, s ugyanígy Scar is. Az a hang, melyet kiadott annyi energiáját leszívta, hogy hirtelen már nem tudta megtartani a saját lába. A szemébe könny gyűlt, és lihegni kezdett. Érezte, hogy mégtöbb hang tolul a torkára, de minden erejével ara koncentráljon, hogy visszaszorítsa azt oda, ahol volt. Szeme közben újra a földön fekvő férfira esett. Northra hasonlított. Csak idősebb volt. És ekkor kattant a helyére minden. A történet amit barátja mesélt neki, és az, hogy a férfi miért nem rúgatta ki Northot amikor kiderült a tetoválása, és miért bízta őt meg.
  Négykézláb kúszott oda a férfihoz. A képességét már visszaszorította annyira, hogy az elméje uralkodjon már felette. A nyakához tette a kezét. A férfi még lélegzett, bár elég gyenge volt a pulzusa.
  - Segítség... - szólalt meg erőtlen hangon, aztán megköszörülte a torkát. - Valaki - szólt már erőteljesebben, mire felfigyeltek rá, s szinte azonnal lökték is arrébb, hogy őt is megvizsgálják, Mátét...vagyis South-ot pedig elvitték. Ekkor látta utoljára.