A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Egészen kellemes és napocskás szombat ez a mai, annak ellenére is, hogy nem aludtam túl fényesen, mert olyan volt, mintha valaki apró tűcskékkel böködné a talpimat meg a derekamat. Nem szeretem ezt, néha csak úgy jön az érzés, én meg nem tudok tenni ellene. Nagy nehezen sikerül valamikor hajnali öt körül elaludnom, de nyolckor már ébresztő volt. Kipihent nem voltam, de lelkes igen, mert vártam már a napot nagyon, hiszen Lewynek edzése van, aminek az elejét nézni is szabad, meg még Alíz is jön. Minden szépnek tűnt.
Reggeli, fél órás ruhapróbálás, miben nem vagyok olyan, mint egy bolygó, majd Volt hamijának kitétele volt, aztán szépen bedobtam a popómat Lewcsi mellé a kocsiba egy hatalmas puszi dobása kíséretében, hogy mehetünk. Ő kirakott engem az Alízzal megbeszélt helyen és indult is tovább, mi majd odatalálunk valahogy alapon. Vagyis én állítottam, hogy megoldjuk. Végül is sikerült is. Ott csücsikéltem a szöszi társaságában, néha integetve befelé, még ha nem is kellett volna se a férjemet, se a Pandácskát zavarni, nekem szokásom. Rossz szokásom. Azonban egész gyorsan elment az idő, ők elvonultak a zárt edzésre én meg a barátnőmbe kapaszkodva vonultam ki az edzőközpontból, majd fogtunk egy taxit és a belváros felé vettük az irányt.
- Nem vagy szomjas vagy éhes? Esetleg előbb még nézelődjünk kicsit? Közben mesélhetnél, mi újság a suliban?
Elég sok idő eltelt, utoljára a szünet elején találkoztunk még talán futólag, mielőtt kiköltöztünk ide Lewyvel. Furcsa volt, máig az ez a távolság, de igazából szeretek itt lenni. Meg nem is olyan sok a furi és lenéző bámuló szempár, itt inkább érdeklődőek és kíváncsiak csak.
- Mesélte Lewy, hogy maradtál prefektus Luca meg az ő vezetése alatt is, örülök neked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705038#post705038][b]Maja Bojarska - 2017.10.06. 23:49[/b][/url]

Egészen kellemes és napocskás szombat ez a mai, annak ellenére is, hogy nem aludtam túl fényesen, mert olyan volt, mintha valaki apró tűcskékkel böködné a talpimat meg a derekamat. Nem szeretem ezt, néha csak úgy jön az érzés, én meg nem tudok tenni ellene. Nagy nehezen sikerül valamikor hajnali öt körül elaludnom, de nyolckor már ébresztő volt. Kipihent nem voltam, de lelkes igen, mert vártam már a napot nagyon, hiszen Lewynek edzése van, aminek az elejét nézni is szabad, meg még Alíz is jön. Minden szépnek tűnt.
Reggeli, fél órás ruhapróbálás, miben nem vagyok olyan, mint egy bolygó, majd Volt hamijának kitétele volt, aztán szépen bedobtam a popómat Lewcsi mellé a kocsiba egy hatalmas puszi dobása kíséretében, hogy mehetünk. Ő kirakott engem az Alízzal megbeszélt helyen és indult is tovább, mi majd odatalálunk valahogy alapon. Vagyis én állítottam, hogy megoldjuk. Végül is sikerült is. Ott csücsikéltem a szöszi társaságában, néha integetve befelé, még ha nem is kellett volna se a férjemet, se a Pandácskát zavarni, nekem szokásom. Rossz szokásom. Azonban egész gyorsan elment az idő, ők elvonultak a zárt edzésre én meg a barátnőmbe kapaszkodva vonultam ki az edzőközpontból, majd fogtunk egy taxit és a belváros felé vettük az irányt.
- Nem vagy szomjas vagy éhes? Esetleg előbb még nézelődjünk kicsit? Közben mesélhetnél, mi újság a suliban?
Elég sok idő eltelt, utoljára a szünet elején találkoztunk még talán futólag, mielőtt kiköltöztünk ide Lewyvel. Furcsa volt, máig az ez a távolság, de igazából szeretek itt lenni. Meg nem is olyan sok a furi és lenéző bámuló szempár, itt inkább érdeklődőek és kíváncsiak csak.
- Mesélte Lewy, hogy maradtál prefektus Luca meg az ő vezetése alatt is, örülök neked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706183#post706183][b]Széplaki Alíz - 2017.10.20. 14:57[/b][/url]

Nagyon izgatott voltam, hogy végre újra találkozhatok Majácskával, hiszen már egy jó ideje nem láttuk egymást. Ráadásul egészen Münchenig repültem miatta, ahol jelenleg tartózkodott. Még sosem jártam ott, úgyhogy mire odataláltam a megbeszélt helyszínre, nem győztem csodálni a tájat, az épületeket, a városi forgatagot. Amikor megláttam a barátnőmet, boldogan átöleltem, egy kis időre végre megint együtt lehettünk. Látszott már rajta, hogy várandós, de nagyon jól állt neki a kismamaság, ráadásul én már tudtam, hogy milyen nemű gyermeknek ad majd életet, ugyanis megálmodtam pár napja.
- El sem hiszem, hogy itt vagyok! Tök jó! Örülök, hogy újra láthatlak! Hogy viseled a várandósságot? - kérdeztem tőle kíváncsian. Hallottam, hogy minden ember másképp éli meg, van akit jobban megvisel, van akit kevésbé.
- Hú, először is nézzünk körül! Kíváncsi vagyok mindenre - ujjongtam lelkesen. Jól esett végre egy kis környezetváltozás, mivel már nagyon rám fért az, hogy kiléphessek a megszokott rutinból.
- Hát, biztosan tudod, hogy új vezetőség van szinte mindenhol. A Naviban is, így most Luca és Lewy a vezetők, aminek nagyon örülök, mert iszonyat jó fejek és segítőkészek. Az új csikók is aranyosak, ráadásul újraindul a blogunk is. Nehéz elhinni, hogy ez az utolsó évem. Ja, és képzeld, LLG gyakorló tanár leszek majd Olive mellett! Hát nem nagyszerű? - meséltem neki lelkesen, szinte levegőt sem véve. Még saját magamnak sem tűnt fel, hogy mennyit beszéltem egyszerre megszakítás nélkül.
- Igen, maradtam prefektus, mert nagyon szeretem ezt a posztot. Lesz majd csomó házon belüli játék is meg minden... jaj, már nagyon várom! - folytattam a válaszadást kitörő lelkesedéssel.
- Csak kár, hogy nem vagy ott, de az megnyugtat, hogy tudom, boldog vagy - tettem hozzá mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706645#post706645][b]Maja Bojarska - 2017.10.25. 21:54[/b][/url]

A kevés alvás, az izgalom és kicsit a babuval járó kellemetlenségek ellenére is nagy mosollyal, boldogan álltam neki a napnak, ami a jóreggelt puszival a férjecskétől csak erősödött, aztán Alíz ölelésétől meg kitartóan ragadt is még rám a továbbiakra. Kicsit elnézelődtünk Lewyék kviddicsedzésén, majd a nyakunkba is vettük a várost, aminek én nagyon örültem. Hiányzott már a vele való találkozás, meg kicsit ez a mozgás is. Már nem igazán tudok olyan nagyon aktívan edzeni semmit, a tánchoz köthető talajgyakorlatokból még ezt-azt szabad, de lassan már semmit.
- Én is alig vártam már, hogy gyere. Olyan fura, hogy ennyire messze vagyunk, de látod, mondtam, hogy így is megoldjuk - mondtam boldogan, mert hát mikor annak idején elmeséltem neki, hogy bizony ott csücsikél a baba a pocimban, bár ledöbbent és nem tudtuk hogyan is lesz, de megígértem, hogy fogunk találkozni. Nos, ez be is lett bizony tartva. - Azt hiszem jól, néha nem olyan kellemes. Szokott csak úgy fájni itt-ott, de szeretem, hogy ott van. Sokat ficereg és olyankor örülök neki…
Valahogy engem megnyugtat a tény, mikor érzem is, hogy bizony növöget, lelkes és éldegél. Talán ez érthető is, hiszen ki ne lenne így, ha már nagyon várja a kis csöppséget? Közben nagyokat bólintottam, hogy persze, induljunk el az egyik főbb utca forgatagában, ahol nagyon szép épületek vannak, aztán majd kilyukadunk valamerre, ez a nap erre van szánva.
- Igen Luca is meg Lewy is mesélgettek dolgokat, örülök, hogy jól érzitek magatokat velük. Ez jól hangzik, mindig nálunk vannak a legjobb fej diákok, ez most se lehet másképpen - mondtam nevetve, aztán csak legyintettem egyet, ahogy a kezeim a zsebembe csúsztattam. Így jobban festettem, mert másként néha akaratlanul is azon kaptam magam, hogy vagy a hasam taperolom, vagy hadonászok. Egyik se olyan menő. - Olive mellett? De jó! Szóval sikerült dönteni, hogy mit is szeretnél még a képességed fejlesztése mellett csinálni?
Beszéltünk már a jövőről párszor, szóba került, hogy nem nagyon voltunk biztosak, csak terveztünk, de ez így Alízka szájából már egész valósnak hangzott.
- Nekem is hiányzol, meg Riri, Verocs… szóval mind - tettem hozzá, aztán csak elvigyorodva néztem rá. Ez a helyzet, én nagyon boldog voltam, nem csak kivirultam, mert állítólag azt szokták a kismamák, hanem valóban nem volt okom panaszra. Egészen jól álltam annak elképzelésében, mi legyen velem a jövőben, vagy mi nem. Szeretet van, ohana és úton egy minike. Talán másokhoz képest kifejezetten gyorsan halad az életem, de azt hiszem csak mert más, nem feltétlenül kell rossznak venni.
- És mi a helyzet a képességeddel? Jobbak már az álmok? Vagy még sokat szenvedsz mindig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706653#post706653][b]Széplaki Alíz - 2017.10.25. 22:58[/b][/url]

- Igen, örülök, hogy igazad lett - mondtam a barátnőmnek boldogságban úszva, hiszen a nagy távolság ellenére mégiscsak sikerült megoldanunk a találkozást. Szívesen visszahoztam volna azokat az időket, amikor naponta találkoztunk, de a szívem mélyén tudtam, hogy el fog jönni az idő, amikor mindkettőnknek megváltozik majd az élete és más helyekre sodor az élet ezáltal, csak nem gondoltam, hogy ez ennyire hamar be fog következni. Ennek ellenére erős maradt a barátságunk és a távolság sem okozott akadályt számunkra, úgyhogy elmondhattam, hogy valóban mi voltunk a legjobb barátnők. Nem lett volna képes mindenki tartani a kapcsolatot a másikkal ilyen téren, hiszen általában mindenki elvolt foglalva a saját életével, így mi teljesen különcnek számítottunk, ami szuper dolog volt, hiszen bebizonyosodott, hogy a barátságunk mindennél erősebb.
- Jaj, nagyon kis édes lehet. Biztos cuki lesz... én már tudom ám a nemét is - mondtam a lánynak széles vigyorral az arcomon, majd hozzátettem:
- Persze, ha nem akarod nem árulom el. Magamban tudom tartani, nem okoz gondot - húztam az agyát játékosan. Kíváncsi voltam, hogy vajon Maja mennyire érdeklődik aziránt, hogy milyen nemű lesz majd a babája, természetesen tiszteletben tartottam azt is, ha nem akarja tudni, úgy voltam vele, hogy akkor inkább tartom a számat. De semmiképp sem szerettem volna előle elhallgatni azt, hogy megálmodtam ezt a dolgot, mármint a baba nemét.
- Igen, ez így van. Hozzánk kerülnek a legjobbak - feleltem neki csibészes mosollyal az arcomon, hiszen valóban így gondoltam. Nagyon jó kis társaság gyűlt össze idén a Naviban, ráadásul a ház vezetősége is nagyon aktív, segítőkész volt, szóval ezen a téren szuper volt minden.
- Igen, mellette. Nagyon szeretem az állatokat, szóval szívesen tanulok róluk bővebben, ráadásul Olive mellett gyakorolhatom a tanárkodást is. Olyan jó hogy végre tudom, hogy mit szeretnék csinálni a jövőmet illetően - feleltem a lánynak kitörő lelkesedéssel.
- Nagyon cuki vagy, te is hiányzol ám! - öleltem meg a barátnőmet, szerencsére sikerült közben megállnom, hogy túlságosan elérzékenyüljek és elbőgjem magam. Inkább egy finom mosolyt erőltettem az arcomra, reméltem, hogy nem fog feltűnni neki, hogy mennyire hiányzik a társasága a mindennapokban. Tényleg csak azt szerettem volna, hogy boldog legyen.
- Egy fokkal jobbak az álmok. Sokat gyakorlok, sok negatív élmény is ér ezáltal, de nem adom fel. Úgy érzem, hogy végre sikerült fejlődnöm egy picit. Ez is valami, ez is haladás - válaszoltam meg Maja kérdését. Nem volt egyszerű dolgom a képességemmel, de minden erőmmel azon voltam, hogy képes legyen kontrollálni az álmaimat és tovább fejlődhessek a jövendőlátás terén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706865#post706865][b]Maja Bojarska - 2017.10.28. 21:05[/b][/url]

Én majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy az emberek nagyobbik fele lemondott volna már rólam és Alízról. Mármint én is ezt tettem volna, ha nem magunkról van szó. Sokszor láttam én is, hogy valamelyik táncis lánynak pasija lett, aztán el is szivárgott, hetekig még csak színét se láttuk edzésen kívül, ha éppen nem lógta el azt. Az addigi legjobb barátnője meg szomorúan és csalódottan magányoskodott, még el nem kezdett a többiek felé is nyitni inkább. Persze mondhatnánk, hogy ott volt egy jó lehetőség neki, de közel sem ennyi az egész. Fájt neki, ezt még Luca képessége nélkül is érezni lehetett. Én sosem akartam olyan baráttá válni, aki így jár, és azzá se, aki ezt okozza. Szerencsére nem is kellett, hiszen minden olyan szépen megoldható, ha az ember sakkozik egy kicsit. Persze azért volt bennem egy kis rossz érzés, hogy az én helyzetem miatt határokon rángatom őt keresztül, de bebizonyosodott, hogy örömmel jött. Pontosan tudom is miért. A legjobb barátom, én is neki.
- Igen, biztos, szerintem sokat fog mozogni, mármint most is sokszor rúg, vagy üt, nem tudom mi és hol van, de úgy csak érzem - vontam meg viccesen a vállam. Aztán sejtelmesen mosolyogtam rá a számra harapva, majd egy nagy vigyorral léptem hozzá közelebb, hogy belé karoljak. - Ami azt illeti, ha nem tévedett a néni, akihez járunk, azt hiszem már mi is tudjuk, de érdekel, mit láttál. Szerettük volna tudni, de nem mutatta meg magát az ultrahangon, csak a vizsgálat után írták meg az eredményekkel.
Elég lelkesen mondtam a végét, hogy tudja, tényleg szeretném hallani tőle is, mit is látizott pontosan. Mindemellett pont Lewy szülinapján megkaptuk azt a papírkát róla, hogy egy pici lányka lakik odabent, amire még könnyek is jöttek. És nem csak tőlem ám. Bár részemről nem meglepő, van egy mosószeres reklám is, amin néha elszomorodom. Fura dolog ez a terhesség.
Közben átterelődött a szó a házra és a sulira, amit most először talán nem is bántam, pedig mindketten tudjuk milyen a viszonyom mindennel, ami a tanuláshoz köthető. Rá is kérdeztem konkrétabban a gyakorlótanároskodására, de nagyon örültem, és őszinte mosollyal figyeltem, ahogy beszélt a terveiről.
- Ez szuperül hangzik, ha őszinte akarok lenni, illik is hozzád. Okos vagy, a korrepetálás közben is mindig tök jól ment neked ez a tanítós segítés - mondtam neki, talán a hangomon is érződött, hogy egy picit büszkébb is vagyok rá egyszerű örömön túl. Engem mindig pozitivitással látott el, ha valakin sikerélményt láttam, egy nagy döntés meghozása pedig mindig az. Közben kifejtettem, mennyire is hiányoznak, ahogy átölelt, én viszonoztam azt picit fel is nevetve. Nem gondoltam volna az első barátnősen telő évünkben, hogy itt fogunk, így sétálgatni hamarosan, aztán no lám.
Amíg ő mesélt, mi is a helyzet az álmokkal, én megálltam egy utcai árus mellett, jeleztem hogy figyelek ám rá, csak kértem két ilyen papírtölcsérben minifánkokat, a sajátomat vaníliás és karamelles öntettel, a barátnőmére pedig nutellát kértem és mogyoródarabokat, úgy sejtettem azzal ő is nagyon rendben lesz, meg az itt az egyik legjobb. Aztán még fizettem pillogtam felé.
- Ez sokkal jobban hangzik, mint tavaly az a sok szenvedés vele. Biztos a tanár bácsi is büszke a haladásodra. De hogy érted, hogy negatív? Sok még mindig a rossz álom? - kérdeztem, miközben átadtam neki a nutellás-mogyorós fánkokat, és tovább indultunk. Nem volt kérdés kér-e. Én eldöntöttem, hogy erre a kis cukoradagra szükségünk van.
- Nagyon finom, hidd el...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707825#post707825][b]Széplaki Alíz - 2017.11.11. 15:34[/b][/url]

- Igazi labdarúgó fan lesz a gyerkőc, ha már most ennyit rúg. Gyakorol a gólra - mondtam a barátnőmnek vigyorogva.
- Nos, kislány lesz - feleltem Majának sejtelmes mosollyal az arcomon. Reméltem, hogy a vizsgálatok is ezt mutatták ki és nem tévedtem nagyot, de vakon megbíztam az álmaimban, mert idáig sosem vezettek félre.
- Köszi. Igazából tartok tőle, hogy valóban jó tanár leszek-e majd, de éppen ezért szeretnék gyakorlótanár lenni először, hogy Olive megmutassa, mit, merre és hogyan kell csinálni. Még nagyon nincs tapasztalatom ezen a téren, de bízom benne, hogy el tudom majd sajátítani és idővel ráérzek majd a tanárság "ízére".
- Aham. De nem is az a gond, hogy sok a rossz álmom, mert ezeket nem tudom kiszűrni, hanem inkább az a baj, hogy még mindig nem tudom teljes mértékben irányítani az álmaimat, csak részlegesen. Valahogy kevés az energiám hozzá vagy nem tudom - válaszoltam lebiggyesztett ajakkal. Nagyon sokat fejlődtem az elmúlt négy év során, de még mindig volt mit tanulnom. Részben már képes voltam kontrollálni az álmaimat, de még mindig nem teljesen, és ez bosszantott.
- Hol fog világra jönni a kisbaba? Választottál már szülész-nőgyógyászt? Vagy itthon fogsz szülni? - kérdeztem tőle érdeklődve. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan tervezi Majácska a gyermek világra jöttét. Gondoltam magamban, hogy bizonyára megbeszélték már, hogy hol fog megtörténni ez az egész, hogyan gondolta el ezt a folyamatot. Reméltem, hogy minden klappolni fog majd és problémamentesen ad majd életet a kisbabájának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708011#post708011][b]Maja Bojarska - 2017.11.12. 17:16[/b][/url]

Lassan vigyorodtam el, aztán őszinte nevetéssel ráztam a fejem Alíz kijelentésére. Hát az biztos, hogy a kviddicses dolgokat mindenhonnan örökölni fogja majd. Van egy szupersztárosan nagyon tökéletes hajtó apukája, én is szeretem és csináltam, van egy másik két csillag a nagynénis körökben, ha nem vesszük szigorúan, meg aztán még ki tudja. Lehet meg se kéne lepődnöm, mikor néha megütögél egy-egy belső szervet, ami nem túl kellemes.
- Iiiigen, minike lányka - erősítettem meg a pocim felé vigyorogva, hogy aztán ismét Alízra nézzek. Ő álmodta, mi megkaptuk a papírkát, egészen biztos volt. Bár eddig sem tévedett semmiben a barátnőm, ami nem mindig volt jó érzés, vegyük csak még sok-sok hónappal ezelőtt a táncos dolgot, aminek a felvételije két hónapon belül jönne. Nyilván nem fogok tudni így begurulni és egy tökéleteset lejteni. Ezt már mind tudjuk.
- Sokkal könnyebb közben tanulni, mint csak úgy elméletben. Én ezt szeretem a táncban is, nem csak elméletben van meg, a sok gyakorlás segít. Biztosan jó lesz, Liv rendes, nekem is sokat segített mostanában, küldött jegyzeteket is - újságoltam el neki, hogy bizony nem minden tanár morcos és buta, van, aki segít is, most, hogy nem vagyok állandó bejárós az iskolába. Ő az egyik ilyen tancsika.
Elmesélte a barátnőm azt is végül, mi is a helyzet a képességével, én figyelmesen hallgattam immáron az árust is kifizetve és a minifánkokak birtokában. Egyből egy karamellás cuccban tocsogott sikerült a kis pálcikámmal kivenni, amin jókat nyammogtam, miközben aprókat bólintottam is, picit sajnálkozva nézve a másik navinésre. Rossz érzés volt, hogy a tanácsokon kívül nem sokat tudok neki segíteni, de az ő útja és tudom, hogy boldogul vele.
- Iiigen, megmaradt az a néni, akinél legelsőre voltunk, nagyon kedves, meg mindig mosolyog. Illetve azt hiszem itt. Nemsokára már nem igazán utazgathatok semmivel, itt meg Lewy is könnyebben van, ott tud lenni velem, velünk rendesen - magyaráztam meg kicsit, mert bizony ez mind hozzá tartozott a válaszhoz. Bíztam abban, amiket már a férjecskével átbeszéltünk, csak magától a szüléstől volt bennem félsz, de talán ez normális. Aztán ahogy haladtunk és már kisebb volt a tömeg körülöttünk közelebb húzódtam a szöszihez és a szabad kezemmel belé karoltam.
- Veled mi a helyzet a sulin kívül, Alízka? - érdeklődtem kedvesen, nem igazán tudtam illik-e csak úgy belecsapni a telefonos beszélgetéseink vagy a leveleink közepébe, hogy akkor mi a helyzet az anyukájával, tudott-e meg valamit, mi van az apukájával, vagy bármi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709246#post709246][b]Széplaki Alíz - 2017.12.03. 12:52[/b][/url]

- De jó! Örülök, hogy ezúttal sem tévedtem, bár szerencsére idáig még nem csalatkoztam az álmaimban - vagy szerencsétlenségemre. Mivel nem mindig álmodtam meg jó dologkat, de mivel nem is meseországban élünk, ezért sajnos a jó dolgokkal együtt jártak a rosszak is.
- Egyébként mindegy is, milyen nemű. A lényeg az, hogy egészséges legyen - tettem hozzá mosolyogva. Meg se fordult a fejemben, hogy bármiféle komplikáció lépne fel, valahogy éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz a kicsivel.
- Igen, Liv tényleg nagyon rendes és segítőkész, részben ezért is esett rá a választásom. Na meg a tantárgya miatt, mivel az közel áll ahhoz, amit tanítani fogok. Persze az még nem most lesz, mert idő, mire elsajátítom a dolgokat, a technikákat stb.
Kicsit be voltam rezelve ettől az egésztől, úgy éreztem, hogy kemény fába vágtam a fejszét a tanárkodással kapcsolatban, talán még magam sem gondoltam komolyan, hogy valóban tanítani fogok. Persze tudtam, hogy muszáj lesz túllépnem a félelmeimen és az aggályaimon, de nem voltam egyelőre biztos magamban és hogy én erre egyáltalán képes leszek. Vajon milyen tanár válik majd belőlem? Olyan kőszívű és szigorú leszek majd, mint Várkonyi? Azt kötve hiszem. Valószínűleg megviselhette az élet, hogy ennyire keménynek mutatja magát és falakat húz maga köré. Huszthy-ról és Liv-ről ezt viszont nem lehet elmondani, ők nagyon pozitívan szemlélik a világot és valahogy közelebb állnak a diákokhoz is. Barátságosak, nyíltabbak és nem félnek megmutatni az emberséges oldalukat a külvilág felé.
- Azért kicsit félek, hogy hogy fog menni nekem ez a tanárkodás dolog - osztottam meg az aggályaimat a lánnyal. Kicsit szégyelltem magam, mert ha már idáig eljutottam, hogy tanár szeretnék lenni, akkor azt szerettem volnt mindenképp megvalósítani, de magam sem tudtam, hogy mitől tartottam ennyire.
- Jaj, nagyon örülök, hogy találtál egy kedves nénit. Biztos vagyok benne, hogy minden téren támogatni fog és nagyon fontos, hogy meglegyen a szimpátia és a bizalom, de látom ezzel nem lesz gondod szerencsére.
- Ne is kérdezd! Még mindig nem mondtam el Timinek, hogy itt szeretnék maradni, valahogy nem vitt rá a lélek - mondtam kissé szomorkásan. Tudtam, hogy egyszer elé kell majd állnom és közölnöm kell vele a döntésemet, de volt aggályaim azzal kapcsolatban, hogy esetleg negatívan fogja fogadni az elhatározásomat. Nem akartam vele összeveszni emiatt, de ragaszkodtam az elképzelésemhez. Legbelül viszont éreztem, hogy nem lesz az ínyére a dolog és az is, hogy ő inkább a mugli világban maradna.
- Ja, és a nap szenzációja, hogy megkeresett levélben az anyám... ennyi év után.
Elővettem a kis cetlit, ami még mindig a zsebemben volt és odaadtam a barátnőmnek, hogy elolvashassa.
- Először totál lehidaltam tőle, nagyon váratlanul ért a hirtelen felbukkanása. Viszont úgy döntöttem, hogy találkozni fogok vele, hogy többet megtudjak a múltamról és talán tud valamit mondani a képességemmel kapcsolatosan is - közöltem Majácskának komoly és elszánt arckifejezéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710346#post710346][b]Maja Bojarska - 2017.12.23. 20:49[/b][/url]

- Így van, én is azt szeretném csak, hogy rendben legyen és boldog - mondtam neki széles mosollyal az arcomon, miközben akaratlanul is a pocimra simult a tenyerem, ahogy a zsebemben pihent. Azt hiszem most először megnyugtató volt Alíz álma, nem azért, mert tudta a nemét és így már egészen biztos, bár a vizsgálatnak is bőven lehet hinni, hanem mert, ha látott volna bármi bajt, már megosztotta volna velem. Szeretem benne, hogy még ha nehéz is, nem hallgatja el előlem a rosszat sem. Azt hiszem ilyen egy igazi barátság, nem minden fényes és cukormázas, mi pedig azon is, ami keserű ügyesen lépünk át együtt, kéz a kézben, ha arról van szó.
- Ó, már arra is megvannak a terveid konkrétabban? - érdeklődtem lelkesen, ahogy rá emeltem a pillantásom. Ami azt illeti, bár nem voltam nagy tanulás és sulibarát, az eléggé lekötötte a kíváncsiságom, hogy Alízzal mi a helyzet és leginkább mik a tervei. Kicsit jobban is talán, mint mások esetében, mert nagyon becsültem őt ilyenkor. Voltak elképzelései, átlátta a jövőjét és nem a képessége, hanem amiatt, mert voltak céljai. Én néha úgy éreztem, hogy sosem mertem ilyeneket kitűzni, mert féltem, hogy csalódás lesz a vége, hogy magamban kell, azt pedig olyan emberek után, akik fontosak voltak nekem, nem tudom mennyire éltem volna meg jól. Most is hónapokkal ezelőtt a táncos dolgot ezért volt ilyen nehéz elfogadnom. Azt hittem megtaláltam, mi lehet az, ami végre biztosan egy végig vitt kis tervem lehet, ám az élet azt mondta, most más ajándékkal szolgál. Sokkal jobbal is, ha úgy vesszük, mert tényleg nagyon örülök a pocimban lubickoló kislánynak.
- Én hiszek benned, hogy megállod a helyed. Mindig feltalálod magad - biztattam őt kicsit, hogy aztán elmeséljem mi a helyzet a doktornénivel, na meg beszerezzem azokat a bizonyos finom, minifánkokat az utcai árustól.
- Nagyon jókat mondtak róla, ezért is kerültem hozzá és bizony nem okoz csalódást a néni, nagyon kedves velünk - mondtam, ahogy egy fánkot toltam a pofimba. Ami azt illeti Lewyvel is elég türelmes, hozzám még nem is tudom kell-e, nem igen beszélek, ha kell, akkor azért válaszolok, de ennyi. A férjecske meg kettőnk helyett is kifaggatja mindig, mindenről. Ez elég mókás meg azért jó is, így legalább tudjuk, hogy mi is a helyzet.
- Az anyukád? Mármint… az igazi, tényleg ő az? - néztem rá némileg döbbenten is nem csak meglepődve, még nyeltem is egy nagyobbacskát. Akaratlanul is előttem volt az a beszélgetés a cukrászdában, mikor megtudtam hova is lett az apukám az életemből most már több, mint tizenegy éve. Sajnáltam Alízt, valahol pedig szurkoltam neki, hogy talán nála tényleg van jó indok az egészre, bármire. Van arra, ha a szülő nincs a gyereke mellett? Közben beleolvastam a levélbe is, ahogy hallgattam őt tovább.
- Szerintem jól teszed, mármint azt, hogy találkozol vele. Tartasz azért kicsit tőle? Vagy mit gondolsz? Milyennek képzeled? - Igazság szerint a legtöbbször próbálok én tapintatos lenni, lehet most túlzásba estem a kérdéseimmel de mégis csak a legjobb barátnőmről van szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710641#post710641][b]Széplaki Alíz - 2017.12.30. 19:42[/b][/url]

- Ez a normális - mondtam neki mosolyogva. Én egyelőre el sem tudtam volna képzelni, hogy gyerekem legyen, főként, miután még a szerelem sem talált meg, de abban biztos voltam, hogyha gyermeket várnék, akkor az foglalkoztatna csak, hogy egészséges legyen nemtől függetlenül. Örültem, hogy Maja ennyire örül annak, hogy lánya lesz, ez pedig engem is boldoggá tett, valahogy átragadt rám az öröme.
- Nincsenek. Egyelőre el sem tudom képzelni magam tanárként - mondtam neki a fejemet lehajtva, miközben a földet bámultam. Reméltem, hogy gyakorlótanárként megjön majd a bátorságom ehhez a foglalkozáshoz. Abban viszont biztos voltam, hogy a jóslásommal segíteni fogom az embereket.
- Köszi, édes vagy - mondtam neki átölelve őt, hiszen mindig is respektáltam benne azt, hogy ennyire hitt bennem. Benne mindig bátorításra találtam, mindig ott volt mellettem, szóval igaz barát volt.
- Szuper! Fontos is a jó modor - tettem hozzá kedves hangnemben.
- Nos, igen. Az egyetlen és az igazi... - kíváncsi leszek, hogy mit fog mondani ennyi év után. De úgy döntöttem, hogy találkozom vele, hogy többet megtudhassak a múltamról és ne legyen bennem az a kétely, hogy miért nem éltem ezzel a lehetőséggel - válaszoltam Majának elgondolkodva.
- Gondolom hasonlít rám, ha már az anyám - mondtam neki kuncogva.
- Nem tudom, hogy mi mondanivalója van számomra, de muszáj egy esélyt adnom neki - feleltem komoly arccal. Nem volt könnyű feldolgoznom, hogy ennyi év után hirtelen jelentkezett az anyám, de tudnom kellett, hogy mi az igazi múltam, és talán még a képességemre is magyarázatot kaphattam tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711113#post711113][b]Maja Bojarska - 2018.01.06. 20:38[/b][/url]

Ha teljesen őszintének kell lennem, egy picit azért furcsa volt, mármint hogy itt álltam, már ott volt a pocim, éreztem és nem csak tudtam, hogy odabent már nagyon készül rá valaki, hogy agyon legyen szeretve hónapokon belül általam és az apukája által. Boldog voltam ettől is, attól, ahogy az életem alakult, de azt hiszem miután kimondtam tudatosult csak, hogy van még, ami ezt biztosítaná. Szeretném, hogy minden rendben legyen, hogy amikor majd már a kezünkbe fogjuk őt jól legyen és ne szenvedjen semmiben hiányt, és itt másokkal ellentétben azt hiszem engem nem a megvehető dolgok zavarnának. Én is tudtam volna nélkülözni egy-egy plüssöt, ha egészen más viszont ott van nekem, velem. Inkább próbáltam ezt elengedni és egyébként is, Alíz és a tanárkodás sokkal kivesézhetőbb témának tűnt.
- Hát, én se hittem mindig, hogy bármire jutok akár a kviddiccsel, a tánccal vagy úgy az életben, most pedig? - néztem rá kérdőn, de nevetve. Szerettem az életem, és szerintem Lizus is így van a sajátjával, most még ő sem tudhatja mit és mennyire fog szeretni vagy sem, de én bízom benne, hogy neki is jó lesz. Nézzünk meg engem. Azt hiszem nem sokan mondhatják el, hogy nem azért lett vége a karrierjüknek a levegőben, mert ők akarták volna. Nehéznek éreztem, de most valahogy úgy vagyok vele, hogy sokkal jobb dolog része lettem. A tánc pedig… az csak a szünetet éli. Majd. Még most is szoktam, bár leginkább csak magamban gyakorolgatok és óvatos is vagyok, mert azt kérte a doktornéni. Bőven belefér a brekilányka mellett amúgy is. És igen, az életem. Ott fénylik minden gyűrűcske, még a kis műanyag is, amit utoljára kaptam az állatkertben Lewytől, elég látványosan pocisodtam ki, és vele együtt költözött állandó vigyor a pofimra. Szeretem.
Közben megérkezett Alíz Levele, amit kicsit kétkedően olvasgattam, ahogy kimondta, hogy bizony az, az igazi anyukája picit el is hallgattam. Közelebb lépve megsimiztem a karját, hogy érezze azért, it vagyok, ha gond lenne, nem tudom ő pontosan hogy éli ezt meg. Nekem tudom, hogy rettenetes volt az apás sztori. Felbukkanósan, újcsaládosan, mindenesen.
- Igen, az lehet, a szeme, a haja, vagy akár mindkettő… - mondtam picit lassabban, ahogy lassan a levélkét behajtva visszaadtam neki. - Talán fontos is, már a mondanivalója. Sosem tudhatjuk, én azért remélem, hogy a lehető legjobb sül ki belőle számodra. Gondolom vannak kérdéseid…. Sok - pillantottam rá. Nekem is voltak, vannak, lennének. De azt hiszem már pár hónapja eldöntöttem, hogy önként nem szeretnék soha többet találkozni az apukámmal. Nem hiszem, hogy ez változna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=712629#post712629][b]Széplaki Alíz - 2018.01.24. 13:57[/b][/url]

- Látod, ember tervez... nem tudni előre, hogy merre sodor az élet. Ki hitte volna, hogy ilyen fiatalon megtalálod a boldogságot? Van egy szerető férjed, barátok, akik melletted állnak, és egy hatalmas ajándékot kaptál az élettől: a kislányodat. Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakult minden - közöltem lelkendezve, vele együtt örülve a boldogságának.
- Nos, én még nem tudom, hogy mi lesz a végzetem, a jövőm, de bízom benne, hogy hamarosan én is révbe érek. Vannak terveim, céljaim, de ha esetleg nem valósulnak meg, akkor sem esem kétségbe, akkor majd jön más - tettem hozzá elgondolkodva. Egyelőre nagyon tisztán láttam magam előtt azt, hogy mit szeretnék csinálni, de arra is felkészültem, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan azt az ember eltervezte.
- Hát, mindenesetre kíváncsi leszek, hogy mit fogok megtudni anyámtól. De mindenképp megér egy találkát. Úgyis ki fog derülni, hogy része lesz-e az életemnek a továbbiakban vagy úgy megutálom, hogy soha többet nem is akarom majd látni. Képlékeny az egész - mondtam a barátnőmnek. Nem fűztem hiú reményeket ahhoz, hogy minden szép és jó lesz, hiszen idáig egyáltalán nem kereste jóanyám a társaságomat. Viszont érdekelt, hogy miért bukkant fel ilyen hirtelen ennyi év után. Ki tudja... lehet akar valamit?
- Azt se tudom még, hogy mit kezdjek magammal, ha kijártam a sulit... azt terveztem, hogy bérelek egy kis házat vagy egy lakást a faluban és ott lakom majd. De egyelőre nagyon le vagyok égve. Lehet, hogy a tanulás mellett elmegyek majd dolgozni valamit, hogy legalább legyen miből fizetni a lakbért - osztottam meg gondolataimat a lánnyal. Nem tudtam egyelőre elképzelni, hogy mit szeretnék csinálni, azt is tudtam, hogy elsősorban a tanulmányaimra kell koncentrálnom, de szerettem volna már a saját magam ura lenni. Tudtam, hogy volt lehetőség néhány üzletben részmunkaidőben dolgozni, úgy voltam vele, hogy megérdeklődöm majd néhány helyen, van-e épp felvétel. Egyelőre ezt a lehetőséget láttam az egyedüli megoldásnak arra, hogy valahogy előrébb jussak anyagilag és önálló legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=712975#post712975][b]Maja Bojarska - 2018.01.26. 01:00[/b][/url]

- Igen, furcsa is belegondolni. De nagyon boldog vagyok és azt hiszem éppen ezért nem is kell ezen sokat forogjanak a kerekek - mondtam mosolygósan neki. Örültem neki, hogy Alíz ilyen őszintén tud nekem, velem örülni. Sokszor hallottam, hogy addig vannak az embernek barátai, még jó nem történik velük. Olyankor irigyek vagy kevésbé támogatóak. Nálunk ez sosem volt így, én mögötte voltam, ő meg mögöttem, ha kellett. Egyébként meg egymás mellett, pont, mint most.
- Én tudom, hogy ha az a tervben bármi gubanc lenne, a b tervet ezerszer jobbra is megálmodod magadnak, mert tudod, hogy képes vagy megvalósítani. - Bíztam a barátnőmben, ismertem a képességeit és ami azt illeti, kevés olyan lánnyal találkoztam, akik egy picit is képesek lettek volna célratörően és magabiztosan haladni. Neki tervei voltak, én néha irigyeltem, hogy ilyen könnyedén megy ez neki, de azt hiszem, hogy úgy fél éve értem már, hogyan keresett és talált végül motivációt. Most nekem is van, ott csücsül a pocimban éppen az, aki miatt szeretnék ügyes lenni, olyan, akire büszkék. És igen, most még a tanulás is előkelő helyen van a VAV-ra, mert megígértem Lewynek és magamnak is.
- Elhiszem, biztos vagyok benne, hogy már egy kis beszélgetés után el tudod dönteni, jó emberismerő szoktál lenni - tettem hozzá, bár a téma kicsit engem is kellemetlenül érintett. Csak maga a tény, hogy megkapta a lehetőséget az anyja részéről, amire várt. Én is várakozó voltam, csak nekem nem lett lehetőségem, hanem egyből egy új, és nem túl befogadókész félcsaládom.
- Úgy tudom, hogy azokat, akik tanítanak, nekik van ilyen fizetésük is. Mármint a gyakorlótanároknak. Lewy valami papírján láttam, szóval a tanulással is lehet keresel valamicskét, az meg jó indulás.
Ahogy rámosolyogtam a karján is végigsimítottam, mielőtt a vaníliás minifánkokból az arcomba nem toltam egyet. Éhes voltam, vagy voltunk, megesik ilyenkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713425#post713425][b]Széplaki Alíz - 2018.02.02. 19:32[/b][/url]

- Így van - feleltem bátorítóan a lánynak, hiszen miért is agyaljon feleslegesen az ember, amikor minden a legnagyobb rendben van?
- Örülök, hogy ennyire hiszel bennem... bárcsak én is ennyire hinnék magamba - mondtam neki leszegetett fejjel, miközben a földet bámultam. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy bármiben is jó lehetnék a közeljövőben, de próbáltam a legjobbat kihozni az adott helyzetből.
- Igen, szerintem érezni fogom, hogy mire megy ki a játék... vagy valóban meg akar ismerni vagy hasznot akar húzni belőlem. Bár az életmódom alapján inkább az elsőre voksolnék - válaszoltam a lánynak. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz az első találkozás jóanyámmal, hiszen idáig egyáltalán nem adott magáról semmilyen életjelet, úgyhogy extrém váratlanul ért, amikor hirtelen felkeresett bagolyban. Nem tudtam, hogy mire számíthatok tőle... azt sem tudtam, hogy miért most keresett fel, hiszen lett volna ideje rá bőven, de valamiért csak most élt a lehetőséggel. Azért a lelkem mélyén reméltem, hogy jól fog elsülni a dolog, bár nem kevés harag volt bennem az irányába, ami szerintem teljesen jogos és érthető érzés volt.
- Szerinted elég lesz arra a fizetés, hogy kibéreljek egy házat? - kérdeztem a barátnőmtől komoly arccal. Örültem a lehetőségnek, hogy végre pénzt kereshetek, de tisztában akartam lenni azzal is, hogy be kell-e még vállalnom mellette másik munkát vagy elég lesz a pénz arra, hogy lakhatást nyerjek a faluban. A régi világomba semmiképp se szerettem volna visszamenni, úgyhogy minden eshetőség szóba jött normál kereteken belül, hogy kibérelhessek egy házat és végre független legyek. Tudtam, hogy Timinek is szólnom kell lassan a terveimről, de egyelőre még nem vettem erőt magamon, hogy odaálljak elé és megmondjam kerek perec, hogy nem érzem jól magam a mugli világban, szóval itt szeretnék maradni.
- Tudod, Timinek se mondtam még meg, hogy itt szeretnék maradni és nem térek vissza hozzá - osztottam meg az aggályomat a lánnyal, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de muszáj lesz közölnöm vele a zord valóságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713762#post713762][b]Maja Bojarska - 2018.02.07. 17:11[/b][/url]

Furcsa volt ilyenkor, hogy úgy tűnt, mintha ő lenne a kettőnk közül elveszettebb a világban, pedig ez sosem volt jellemző. Én mindig kicsit repültem a magam világában, a fonalat se találtam és céltalanul, motiválatlanul álltam a jövőm előtt. Persze a táncot kivéve. Aztán jött Lewy és nem feltétlenül a kapcsolat miatt, hanem úgy emberileg is, ment egy barát, sokat segített. Amúgy se nagyon volt más rajta és Alízékon kívül, akiknek bármiről meséltem. Most meg odáig jutottam, hogy én próbálom a barátnőm biztatni.
- Egy találkozás jól is elsülhet, így érdemes, ez biztos - bólogattam is a mondandóm mellé. Bár ahogy figyeltem a mondandóját kicsit én is elgondolkodtam, de kitartottam a dolog mellett. Én boldog lettem volna, ha kapok korábban egy esélyt az apukámtól, hogy legalább megkérdezhessem, vagy megtudhassam, miért történt úgy minden, ahogy. Hogy miért nem kellett ez, anyu, én neki.
- Azért vigyázz majd magadra, biztos nem lesz egyszerű… mit gondolsz, mindenre tud majd válaszolni, amikre régóta kíváncsi lennél? - érdeklődtem meg, ahogy a szabad kezem a pocimra simult, éreztem, hogy a brekike is ébren van és velünk, mert lelkesen mocorgott, vagy valamit csinált, de éreztem, hogy nem éppen pihenős.
- Hm… jó kérdés, ha a faluban maradsz, ott azért kis közösség, meg minden biztos vannak, amik beleférnek a keretbe - próbáltam felelni neki összeszedetten. Nem ment, illetve nem volt nagyon kusza, de nem igazán ismerem azon túl, hogy tudom, Hajna is kiköltözött ugye oda, szóval sok diák tudta megtenni, biztos akkor elég jól kínálják.
- Félsz? Már a reakciójától… vagy csak… olyan rossz érzés… azt ismerem - szegtem le kicsit a fejem, pontosan tudom, mit láttam anyán, mikor elköltöztem Lewyhez. Én azt nem akartam soha, aztán bumm. - Szerintem meg fogja érteni, mindenkinek el kell kezdenie az életét egyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713905#post713905][b]Széplaki Alíz - 2018.02.09. 16:22[/b][/url]

- Igen, mindenképp meg kell próbálnom, mert különben mindig járni fog az agyam azon, hogy mi lett volna ha... biztos ismered az érzést - válaszoltam helyeslően a lánynak. Reméltem, hogy jól fog elsülni ez a találkozás anyámmal, de azért volt bennem némi harag, hogy idáig egyáltalán nem keresett. Persze a múltamon már nem tudtam változtatni, de azért azzal tisztában voltam, hogy a jövőmért még tehetek valamit. Muszáj volt adnom egy esélyt anyámnak, hogy meghallgassam, persze bennem volt a kíváncsiság is a múltamat illetően.
- Nem hinném. De a lényeges dolgokra bizonyára tud majd válaszolni. Plusz a múltammal is tisztában lehetek végre és végre nem a sötétben fogok tapogatózni ez ügyben. A képességemre viszont nem tudom, hogy mit fog válaszolni, nem vagyok biztos benne, hogy tud erről bármilyen információval szolgálni. Én lennék a legboldogabb, ha erre rácáfolna - feleltem Majának komoly arccal. Tudtam, hogy nem szabad elszalasztanom a lehetőséget és mindenképp találkoznom kell azzal a személlyel, akinek a kilétét idáig homály fedte.
- Hát remélem. Ha nem, akkor bevállalok mellé még valamit. Nagyon fontos számomra, hogy végre a saját magam ura legyek - közöltem a barátnőmmel immár jobb kedvűen. Végre egyre közelebb éreztem magam a célomhoz és a hőn áhított függetlenséghez. Tudtam, hogy ezután a magam ura lehetek és ez a szabadságérzés hatalmas örömmel töltött el.
- Igen, kicsit tartok tőle, hogy mit fog erre reagálni. Remélem, hogy megérti, de ha nem, akkor így járt. Neki egyébként is fontosabb volt mostanában az összes fellépése - válaszoltam kissé dacosan.
- Viszont meg kell értenie, hogy már én is önálló életet akarok élni. Bár szerintem nem lesz gond, de mindig felkészülök a legrosszabbra - tettem hozzá elszántan.
- Tudod mit? Menjünk el vásárolni! Kinéztem egy klassz rucit, de mindenképp fel akarom próbálni. Kíváncsi vagyok, hogy jól mutat-e rajtam vagy csak a kirakatban néz ki jól - mondtam lelkesen a lánynak, majd beszélgettünk még egy kicsit és elindultunk shoppingolni.