Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály"Sziklakórház" Történelmi áttekintés:A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.
Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.
A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.
A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe. A hely jelentősége ma: Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.
Érdekességek: Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát. Dwayne Warren munkája
|
|
|
Nővérkém Hajnalban, éppen azelőtt, hogy véget ért volna az éjszakai ügyeletem, beszállítottak egy csapat aurort ismeretlen eredetű égési sérülésekkel. Első ránézésre úgy tűnt, főként a kéz- és mellkastájékuk sérült, de mire a vizsgálóba értünk velük, a kór terjedni kezdett a testük minden irányába. Mint kiderült, a hét emberből öt még tanonc, és az éjjel gyakorlaton voltak. Néhány romos házat jártak körbe Budanekeresd határában, mikor közel egy időben először viszketni, majd égni kezdett a tenyerük, csuklójuk és nyakkörnyékük. Azután gennyes hólyagok lepték el a kivörösödött bőrfelületet, némelyiküknél asztmás roham is jelentkezett. - Egy pillanat – értem idősebb kollégám vállához, és miután elnézést kérően biccentettem a betegek felé, kiléptem az ispotály rosszul megvilágított folyosójára. Elgondolkozva siettem az információs pult felé, amelyen nyögve áthajoltam, és nyújtózkodva kutatni kezdtem a betegfelvételi után. Habár a megsérült aurorok között nem volt ott Milla, természetesen az első gondolataim között szerepelt az is, hogy ő hogy van. Ott lehetett-e a helyszínen, elkaphatta-e ezt a nyavalyát, vagy otthon van, biztonságban és nagy valószínűséggel az igazak álmát alussza ezekben a percekben is. Mutatóujjamat a pergamenen végighúzva gyorsan átfutottam a neveket, az életkorokat és az értesítendő hozzátartozókat, majd intettem egy arra járó fiatal gyakornoklánynak, hogy jöjjön oda hozzám, és azonnal baglyozzon a családtagoknak. A papirost átadtam neki, aztán egy halk, fáradt sóhaj kíséretében megdörzsöltem a szemem, és visszaindultam az aurorok különválasztott, privát kórterme felé. Úgy tűnik, a mai túlóra sem marad el.
|
|
|
Jamie Leroux INAKTÍV
ginzd || möszjő dzsimi offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 258
|
Írta: 2017. augusztus 23. 11:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697408#post697408][b]Jamie Leroux - 2017.08.23. 11:28[/b][/url] Nővérkém Hajnalban, éppen azelőtt, hogy véget ért volna az éjszakai ügyeletem, beszállítottak egy csapat aurort ismeretlen eredetű égési sérülésekkel. Első ránézésre úgy tűnt, főként a kéz- és mellkastájékuk sérült, de mire a vizsgálóba értünk velük, a kór terjedni kezdett a testük minden irányába. Mint kiderült, a hét emberből öt még tanonc, és az éjjel gyakorlaton voltak. Néhány romos házat jártak körbe Budanekeresd határában, mikor közel egy időben először viszketni, majd égni kezdett a tenyerük, csuklójuk és nyakkörnyékük. Azután gennyes hólyagok lepték el a kivörösödött bőrfelületet, némelyiküknél asztmás roham is jelentkezett. - Egy pillanat – értem idősebb kollégám vállához, és miután elnézést kérően biccentettem a betegek felé, kiléptem az ispotály rosszul megvilágított folyosójára. Elgondolkozva siettem az információs pult felé, amelyen nyögve áthajoltam, és nyújtózkodva kutatni kezdtem a betegfelvételi után. Habár a megsérült aurorok között nem volt ott Milla, természetesen az első gondolataim között szerepelt az is, hogy ő hogy van. Ott lehetett-e a helyszínen, elkaphatta-e ezt a nyavalyát, vagy otthon van, biztonságban és nagy valószínűséggel az igazak álmát alussza ezekben a percekben is. Mutatóujjamat a pergamenen végighúzva gyorsan átfutottam a neveket, az életkorokat és az értesítendő hozzátartozókat, majd intettem egy arra járó fiatal gyakornoklánynak, hogy jöjjön oda hozzám, és azonnal baglyozzon a családtagoknak. A papirost átadtam neki, aztán egy halk, fáradt sóhaj kíséretében megdörzsöltem a szemem, és visszaindultam az aurorok különválasztott, privát kórterme felé. Úgy tűnik, a mai túlóra sem marad el.
|
|
|
|
Astrid Camille Leroux INAKTÍV
Szösz offline RPG hsz: 73 Összes hsz: 416
|
Írta: 2017. augusztus 23. 12:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697416#post697416][b]Astrid Camille Leroux - 2017.08.23. 12:00[/b][/url] Jamie L., "Kistestvér"Terminátornak képzeli magát, napok óta szenved a fejfájástól, de nem keresett volna fel gyógyítót, hogy mulassza el bájitallal, vagy bármivel, amivel csak tudja. Nem, inkább a napi öt kávéra egy hatodikat is bevitt gyengülő szervezetébe. Megállás nélkül tanul és mellette dolgozik, napi egy-két órákat alszik. Meg is látszik arcán, ennek ellenére nem vallaná be semmi pénzért, hogy túlhajszolja magát. Az időjárásra fogja, na meg egyéb havi ügyekre egészen addig, amíg a fejfájáshoz szédülés nem társul. Hoppanálástól mentes utat választ az ispotályig, ahol leinformálta, öccse még valószínűleg munkaidőben tartózkodik ott. Csupán két helyen kell utánakérdeznie, hol is leli fel a férfit és szépen útbaigazítják az auroroktól hemzsegő részre. A megszokottnál is távolságtartóbban halad el a beérkezők mellett, majd mikor megpillantja testvérét, megszaporázza lépteit. - Jamie - emeli meg kissé hangját a folyosó végéről, hogy mielőtt eltűnne az ajtó mögött, biztosan észrevegye. - Segítened kell.
|
|
|
|
Jamie Leroux INAKTÍV
ginzd || möszjő dzsimi offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 258
|
Írta: 2017. augusztus 23. 12:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697420#post697420][b]Jamie Leroux - 2017.08.23. 12:34[/b][/url] Nővérkém A lépteim hangja elhalt, és már az ajtófogantyút markoltam, mikor meghallottam a testvéremet. A hangját ezer közül is azonnal felismertem volna, mint ahogyan arról is mindig tudtam, hogy éppen milyen kedve van, hogy milyen lelki- és egészségügyi állapotban van - csupán abból, ahogy hozzám szólt. Elengedtem a kilincset, és sietve elindultam felé. Az arcomra nyomban kiült minden: értetlenség, féltés és beigazolódni látszó néma félelmek. A szemöldökeimet aggódva húztam össze, és mikor odaértem hozzá, azonnal a kezeiért nyúltam, hogy a csuklóit a fény felé emelve megbizonyosodhassak arról, nem az elkülönített szobában fekvő aurorcsapathoz tartozik. - Mid fáj? - kérdeztem halkan, de Milla kihallhatta hangomból a leplezni kívánt idegességet, és az abból fakadó szigorúságot. Elengedtem az egyik csuklóját, és a szokásosnál is sápadtabb arcához értem. Hüvelykujjamat végighúztam a homlokán, halántékán, majd ujjbegyemet az arccsontján megtámasztva fejét hátrabillentettem egy pillanatra, hogy megfelelő fény essen a szemére. - Gyere.Fejemmel a közeli vizsgáló felé intettem, és csak azután szólaltam meg újra, hogy kényelmesen elhelyezkedett az asztalon. A tágas helyiség ajtaját becsuktam, így a kinti sietős léptek és olykor felhangzó kiáltások zaja teljes egészében megszűnt. Lepillantottam a fehér padlóra, vettem egy röpke, saját magamat nyugtató lélegzetet, aztán odasétáltam Astridhoz, és karjaimat a mellkasom előtt összefűzve megálltam előtte. Ritkán voltam feszült, sőt általában én voltam az, aki másokat nyugtatott, a mai műszak azonban kivételesen nehéz volt. Rengeteg sürgős eset, köztük egy boszorkány halála és a még ismeretlen kórtól szenvedő aurorcsapat. Most meg itt volt a testvérem, aki egyértelmű tüneteit produkálta a kialvatlanságnak és túlhajszoltságnak. Meg se kellett szólalnia. Tessék, Jamie, a te tereped.- Nyúzott vagy - állapítottam meg néhány pillanat elteltével, csak úgy. Addig csak néztem őt, a régen látott arcot meg a fáradt szemeket. - Nagyon. Mennyit alszol mostanában, hm?
|
|
|
|
Astrid Camille Leroux INAKTÍV
Szösz offline RPG hsz: 73 Összes hsz: 416
|
Írta: 2017. augusztus 23. 12:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697424#post697424][b]Astrid Camille Leroux - 2017.08.23. 12:54[/b][/url] Jamie L., "Kistestvér"Nem találkoznak gyakran. Sőt, már azt sem tudná megmondani, hány hete látta utoljára öccsét. Azt végképp nem, mikor volt házon és családi vacsorán kívüli találkozójuk. Szereti, hisz a testvére, de sosem fog kibékülni a hivatásával, amit választott az aurorság helyett. Ennek ellenére ha muszáj gyógyítót látogatnia, akkor nem megy máshoz, csakis a másik Leroux-hoz. - Hallottam a hírt, nincs fertőzés - jegyzi meg halkan, mielőtt Jemie lekapná a fejét csuklója alapos szemügyre vétele után. Felszisszen, túl sok a fény és ezzel együtt el is húzza fejét, hogy szinte kisült szemeivel gyilkos pillantást küldjön öccse felé. - Nézd, nincs szükség erre. - Hiába jelenti ki, mert a férfi már a vizsgáló felé tart, ahová Szösznek nincs kedve bemenni, de ha máshogy nem kapja meg amit akar, akkor nincs más út. Tesz, ahogy a gyógyító kér és szépen, mint tízévesen felül az ágyra, lábait lóbálja. - Te meg kedves - vág vissza felciccenve. - Eleget, Apu - szemét forgatva fordítja fejét oldalra. Ott, a sarokban már látja is a bájitalos szekrényt, amire rá is mutat a felé eső kezével. - Tudod mit akarok, szükségem van rá. Vizsgázok. Csak...adj belőle és jól leszek - kissé kedvesebben beszél, mint korábban, de még testvérével szemben is rideg, akárcsak egy jégcsap. Jamie tudja, hogy vannak ilyen időszakai, amikor az alvást élénkítő főzettel helyettesíti, máskülönben nem hinné el, hogy képes a maximumot teljesíteni.
|
|
|
|
Jamie Leroux INAKTÍV
ginzd || möszjő dzsimi offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 258
|
Írta: 2017. augusztus 23. 13:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697432#post697432][b]Jamie Leroux - 2017.08.23. 13:39[/b][/url] Nővérkém A megjegyzésére horkantva nevettem fel, még a fejem is hátrabillent kissé, máskülönben azonban nem törődtem vele, hiszen volt már időm hozzászokni az ilyen és efféle szurkálódáshoz. Ez mindig így volt, és gyaníthatóan mindig is így lesz. Milla szeretett szekírozni, főleg mióta ellentmondva a családi hagyományoknak otthagytam az auror-előkészítőt, és hivatalosan is a gyógyítói pálya felé fordultam. - Hát ez nem újdonság. Tudhatnád, hogy én mindig kedves vagyok - szólaltam meg halkan, és oldalra döntött fejjel követtem nővérem pillantását, egészen a bájitalos szekrényig. A számszélén bujkáló mosoly lehervadt, ajkaim egyetlen vékony vonallá préselődtek össze. Nem mérges voltam, hanem csalódott. A torkom kiszáradt, szívem szerint leültem volna, és hosszas magyarázatba kezdtem volna azokról a bájitalokról, amelyek tanulmányaim alatt a gyógyítótanoncok körében is óriási népszerűségnek örvendtek. Csakhogy tisztában voltam vele, hogy Astrid azontúl, hogy ismeri a mellékhatásokat, egyáltalán nem a véleményemet jött kikérni. Neki csak az aláírásomra volt szüksége. - Nem - mondtam ki végül, és a számat beharapva megcsóváltam a fejemet. - Viszont a migrénedre, mert gondolom az is van, adok főzetet. Néhány csepp elég belőle. Lehetőleg teával idd meg, egyébként nagyon keserű.A karjaimat leengedve fordultam el tőle, és a kőrispálcámért nyúlva a sarokban álló régi vitrinhez sétáltam. A pálca hegyét a zárhoz érintettem, majd a kitáruló üvegajtók mögül egy jól lezárt, duci üvegcsét vettem elő. - Ha most nincs időd, akkor a vizsgaidőszakod után mindenképpen szeretnélek kivizsgálni - fűztem tovább a szót, mikor már ismét előtte álltam. A sarokban gubbasztó szekrény közben kattanva visszazárta magát. - Komolyan. Még anyáék házassági évfordulója előtt látni szeretnélek.Az üvegcsét felé nyújtottam, de azt egészen addig nem engedtem el, míg nem felelt. A homlokomon elmélyülő ráncok futottak keresztben, ahogy fejemet előrébb döntöttem, és alulról, kérdő tekintettel pillantottam fel rá.
|
|
|
|
Astrid Camille Leroux INAKTÍV
Szösz offline RPG hsz: 73 Összes hsz: 416
|
Írta: 2017. augusztus 23. 16:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697457#post697457][b]Astrid Camille Leroux - 2017.08.23. 16:35[/b][/url] Jamie L., "Kistestvér"- Amíg ki nem húzod nálam a gyufát - válaszolja egyből szinte fenyegetőn. Nem áll szándékában ilyet tenni egyébként, de azért jó, ha időnként tisztázzák az erőviszonyokat. Mert bár nem voltak azok a verekedős, párbajozós testvérek, Szösz elég biztos magában ahhoz, hogy ne kételkedjen saját győzelmében Jamie ellen. - Nem? Ne légy ostoba - legszívesebben felnevetne és elvenné amire szüksége van, de nem érzi úgy, hogy biztonságban elérne a szekrényig. Sóhajt. Egyet, kettőt, de hármat is amíg a férfi elmegy a szekrényig, majd visszatér hozzá legalább az egyik üvegcsével, amire szüksége van. - Őszintén Jamie, a mosdóig se tudok elmenni. Add be - már nyúl is a karjához, hogy lengje ingének ujját felhúzza könyökhajlata fölé. Ez lehet a legegyszerűbb megoldás arra, hogy ne kínozzák egymást a kelleténél több ideig. - Kivizsgálni... Jamie, jól vagyok. Nem kell vizsgálgatni, szükségem van segítségre amíg a vizsgák tartanak és esküszöm, megtartom a szépítő alvást. Oké? De ha nem... Keresek valakit, aki megteszi ezt nekem.Sosem értette, miért kell öccsének a nagy, felelős bátyó szerepét betölteni, amikor kettejük közül talán inkább neki lenne szüksége néha segítségre. Ezt látja legalábbis nővére, aki tökéletesen megbirkózik életével, ha a maximumot tudja kihozni magából. - Jamie! A legjobb fej tesód vagyok. Meg az egyetlen! Becsülj meg és légy kedves hozzám, mert én foglak intézetbe adni amikor vén, járásképtelen, maga alá csináló apóka leszel.
|
|
|
|
Jamie Leroux INAKTÍV
ginzd || möszjő dzsimi offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 258
|
Írta: 2017. augusztus 24. 11:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697570#post697570][b]Jamie Leroux - 2017.08.24. 11:31[/b][/url] Nővérkém Megvillanó szemekkel figyeltem Millát, szólni azonban nem szóltam semmit. Ajkaim összepréselve léptem hátrébb, hogy félig-meddig ráereszkedjek az antikszámba menő íróasztal szélére. Onnan, alulról pillantottam vissza az aurorra. Az arcvonásaim ugyan egy igen hosszú éjszakai ügyeletről árulkodtak, a nő iránt érzett, növekvő aggodalmam nem látszott. - Az ostobaság messze áll tőlem - feleltem nyugodt magabiztossággal. Nem voltam sem beképzelt, sem arrogáns, egyszerűen csak tisztában voltam azokkal az értékekkel, amiket az élettől kaptam: jó képesség, gyors gondolkodás meg némi tehetség a hivatásomban. - Nem is tudtam, hogy te is elvégezted a gyógyítói képzést - mosolyodtam el nővérem terjengős, győzködő válaszára, de nem mozdultam. Nem, eszemben sem volt. - Engedd, hogy végezzem a munkám, és vigyázzak a család üdvöskéjére.Szokták mondani, hogy az ember nem választhatja meg a családját, így a testvéreit sem. Ha a családom választhatott volna, valószínűleg nem mellettem döntöttek volna, hiszen az élet minden területén, ahol csak lehetett, én kilógtam közülük. Máshogy láttam, máshogy éreztem és vélekedtem dolgokról, más volt a mentalitásom, a gondolkodásom, az egész jellemem. Sokszor nem értettek, már gyerekként sem, onnantól, hogy őrülten rajongani kezdtem a gyógynövényekért, és néhány év alatt dzsungelt varázsoltam a lakásból. Én viszont, és ez mindig különös jelentőséggel bírt, őket választottam volna. Anyát és apát, meg őt. Milla nem is tudta, milyen fontos nekem. És, hogy mit meg nem tennék annak érdekében, hogy jól legyen. Akkor is, ha azzal, amit teszek, haragot, dühöt, vagy szitokszavakat váltok ki belőle. - Mikor lesz a legközelebbi vizsgád? - kérdeztem nem sokkal később, látszólag figyelmen kívül hagyva szavait. Két ujjamat végighúztam az arccsontomon, le az államon, majd mutatóujjammal lassú ütemben dobolni kezdtem az orrom hegyén. Kék tekintetemet egy pillanatra sem választottam el a nőtől, gondolkodva figyeltem, ahogy feltűrt ingujjal, a csillagokat is leígéri nekem az égről.
|
|
|
|
Astrid Camille Leroux INAKTÍV
Szösz offline RPG hsz: 73 Összes hsz: 416
|
Írta: 2017. augusztus 24. 17:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697593#post697593][b]Astrid Camille Leroux - 2017.08.24. 17:54[/b][/url] Jamie L., "Kistestvér"Egyértelműen Jamie érzelmi intelligenciája magasabb nővéréénél, de ez így van jól. Próbálja csak óvni, de messziről, úgy ahogy most is. Nagyon ritka, hogy kér tőle valamit, az is inkább a gyógyításhoz kapcsolódó, mert megáll ő a két lábán egyedül is, köszöni szépen. Ezért tudná megfojtani egy kiskanál vízben is öccsét ha nem fájna annyira a feje, hogy szinte könyörögjön a vénás beadásért. - Vagy úgy. Ha itt esek össze, majd a kollégáidnak is ezt mondd - morog, miközben lehajtja ingujját, vissza egészen alkarja közepéig. Annyira ismeri már Jamie-t (hála az együtt leélt huszonöt évnek), hogy tudja, még ha el is dobná büszkeségét és tovább győzködné sem adna a kezébe olyasmit, amire valóban szüksége lenne. Hallja a kérdést, de nem válaszol. Ajkait összepréselve mászik le a vizsgálóágyról, amiben szélében félkézzel meg is kapaszkodik. Talpai szilárd talajon, a bájital a kezében, indulhat. - Viszlát az évfordulón - búcsúzik az ajtóban állva mialatt lenyomja a kilincset. Épp csak egy pillantást szentel neki, ennyi bőven elég volt egy napra. Ha nem, hát nem. Fogalma sincs róla, hogy becsukja-e maga mögött az ajtót vagy sem, de a kórházi fényekre kissé hunyorogva szépen a recepció felé veszi az irányt. Majd ott kerítenek neki valakit sürgősen. Különben az asztalra csap.
|
|
|
|
Jamie Leroux INAKTÍV
ginzd || möszjő dzsimi offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 258
|
Írta: 2017. augusztus 27. 21:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697929#post697929][b]Jamie Leroux - 2017.08.27. 21:09[/b][/url] Nővérkém Zárás Orromon doboló ujjam lejjebb csúszott, és egy pillanattal később már az ajkaimon folytatta tovább a mozdulatsort. Némán néztem Camille-t, a fáradt arcát és megreszkető kezét, amint visszaigazítja ingujját. Legszívesebben szó nélkül teljesítettem volna minden kérését, és bármit megadtam volna neki, ami csillapítja a fájdalmát, és több energiát biztosít neki, viszont a tudat, hogy ezzel valójában nem segítek rajta, erősebb volt. - Kérlek - szólaltam meg, és a kezeimet magam mellé engedtem. Védtelen, nyugodt testtartást vettem fel. Csupán a szám mozdult. - Hadd tartsalak bent két napig! Csak néhány vizsgálatra... szeretnélek aludni látni.Utolsó mondatom más szájából bizonyosan furán vette volna ki magát, de én hetente több alkalommal is azzal töltöttem az éjszakáim, s olykor nappalaim egy részét is, hogy alvó boszorkányokat meg varázslókat figyeltem. Ez a munkám része volt, számomra teljesen természetes és megszokott. - Camille - épp csak annyira emeltem meg a hangom, hogy a nővérem visszanézzen rám az ajtóból. - Most saját felelősségedre távozol.Nem jókedvemből tettem, kénytelen voltam elmondani neki. A szemeim összeszűkültek, a szám egyetlen vékony vonallá préselődött. Utáltam, hogy elmegy, és hogy látszólag érdektelenül nézem végig, de nem tarthattam bent. Javasolhattam, tanácsolhattam, de nem kötelezhettem. Akkor sem, ha ő a testvérem volt. Főleg ezért nem.- Vigyázz magadra. A napokban meglátogatlak - ígértem még, de már nem nézett rám. Csalódott bennem, megint, immáron ezredjére, de tudtam, hogy helyesen döntöttem. Camille lenyomta a kilincset, és kilépett az ajtón. Sokáig bámultam utána, néztem a fehérre mázolt, régi ajtót, ami nem mozdult többé. Még pislogni is elfelejtettem. Azután felegyenesedtem az asztalról, és nyakamat masszírozva követtem őt, hogy visszatérjek az elkülönített vizsgálóban hagyott aurorcsapathoz. // Imádlak, testvérek legszebbike //
|
|
|
|