Etna, Olaszország
június 18. vasárnap
luccrucc még a felszerelés előtt

Mondjuk azt, hogy sikerült magát összeszednie, pedig nem híres arról, hogy valamit kellően betervez és véghez is visz. Mondhatni túl spontán él, de ehhez az ötletéhez kellett némi idő és segítség, azonban ami késik, az nem jön időben alapon ez is beteljesülni látszik. Sokat gondolkodott azon, hogy mindezeknek egyedül fusson-e neki, avagy sem, de végül ha már a faluban járkált, mert családozott, felnézett a kastélyba is, ahol végül az egyik kolleginájába futott. Katka már korábban is elég szimpatikus volt neki, szépen mosolygott, értette a viccet és nagyon nem a karót nyelt tanárok közé tartozott, amit nagyon tudott értékelni. szóba elegyedtek, megemlítette neki hogy ez lesz a szülinapos hétvégéje, és egyből megbeszéltek egy közös kávézást. Na, mondhatni nem tuti, hogy a nő erre gondolt, de Luca lelkét Isten lássa, jót akar.
Hoppanálva érkeznek meg a Luca által korábban már jól megnézett helyre, ahol rögtön a hegy lábánál lévő kis kávézót célozzák be. Még van nagyjából háromnegyed órájuk a felszereléseknél jelentkezni, abba pont belefér a szülinapi lazítás. Pláne az előtt, ami vár rájuk. Sejtelmes mosollyal az arcán fojtotta magába az infót a rendelésig, aztán már nehezen tudta tűrtőztetni, hogy nem árulta el, miért is vannak itt.
- Ugye a biciklizéssel nincs gondod? - Érdeklődött egy vigyort visszafogva, aztán nevetgélve kért egy lattét, megvárta hogy Katka is rendeljen, majd hátradőlve a széken körbenézett és keresztbe vetette a lábait.
- Mesélj, mizu a suliban? Több hete nem jártam már bent rendesen, meccs nem volt, nekem meg más országokban volt éppen halaszthatatlan dolgom...

Etna, Olaszország
június 18. vasárnap
luccrucc még a felszerelés előtt

Mondjuk azt, hogy sikerült magát összeszednie, pedig nem híres arról, hogy valamit kellően betervez és véghez is visz. Mondhatni túl spontán él, de ehhez az ötletéhez kellett némi idő és segítség, azonban ami késik, az nem jön időben alapon ez is beteljesülni látszik. Sokat gondolkodott azon, hogy mindezeknek egyedül fusson-e neki, avagy sem, de végül ha már a faluban járkált, mert családozott, felnézett a kastélyba is, ahol végül az egyik kolleginájába futott. Katka már korábban is elég szimpatikus volt neki, szépen mosolygott, értette a viccet és nagyon nem a karót nyelt tanárok közé tartozott, amit nagyon tudott értékelni. szóba elegyedtek, megemlítette neki hogy ez lesz a szülinapos hétvégéje, és egyből megbeszéltek egy közös kávézást. Na, mondhatni nem tuti, hogy a nő erre gondolt, de Luca lelkét Isten lássa, jót akar.
Hoppanálva érkeznek meg a Luca által korábban már jól megnézett helyre, ahol rögtön a hegy lábánál lévő kis kávézót célozzák be. Még van nagyjából háromnegyed órájuk a felszereléseknél jelentkezni, abba pont belefér a szülinapi lazítás. Pláne az előtt, ami vár rájuk. Sejtelmes mosollyal az arcán fojtotta magába az infót a rendelésig, aztán már nehezen tudta tűrtőztetni, hogy nem árulta el, miért is vannak itt.
- Ugye a biciklizéssel nincs gondod? - Érdeklődött egy vigyort visszafogva, aztán nevetgélve kért egy lattét, megvárta hogy Katka is rendeljen, majd hátradőlve a széken körbenézett és keresztbe vetette a lábait.
- Mesélj, mizu a suliban? Több hete nem jártam már bent rendesen, meccs nem volt, nekem meg más országokban volt éppen halaszthatatlan dolgom...

Lucus
Italy - Etna I június 18. I Ruha

Etna, Olaszország
június 18. vasárnap
luccrucc még a felszerelés előtt

Nem kifejezetten volt most izgatott, inkább csak kíváncsi, hogyan fog telni ez a nap. Katka különös nő volt, de valamiért úgy vélte Luca már az elején is, hogy szimpatizál vele, bár tekintve, hogy a képességét igyekezett alapon tartani, nem tudta ez kölcsönös-e. Eddig. Most, hogy itt ültek a kávézóban, fecsegtek és vidámak voltak, nem kételkedett abban, hogy nem kell feszengenie, rejtegetni a gondolatait, vagy éppen tartani tőle, hogy ez is, mint a csapata női tagjaival csak múló baráti összejövetel. Persze jobb lenne az óvatosság, de lévén a félelmérzetét ellopták, mindegy is.
- Ezt örömmel hallom. Éltél ott? Mennyire jó lehetett, ott még azt hiszem nem is jártam, szeretnék egyszer eljutni, vagyis igazából, ha lenne bakancslistám utazásra külön, mert arra még nincs, ott lenne a top ötben - vigyorogva fejtette ki mindezt, egyelőre homályban hagyva a kérdését. Nem akarta elkerülni a választ, csak az italába kortyolt szünetet tartva, aztán hamiskás mosollyal bámult ki a nagy ablakon, ami a hegyre nézett, majd vissza a nőre. - Nem csak nézelődni jöttünk, azért. Ha már bakancslista, hogy állsz a komolyabb terepbiciklizéssel? Erdei vagy földes úton például.
Miközben felvezette a dolgot már nehezére esett elfojtani egy vigyort, pláne mikor a két férfi, akikkel korábban egyeztetett megjelentek. Nagy boldogan intett nekik, ők is leültek még egy másik asztalhoz inni egyet, így van még idejük.
- Ah, csak a szokásos Bagolykövi hírek. Esküvők, szerelmi háromszögek, veszélyes állatok, vámpírok... - nevetett fel és legyintett, pontosan tudja mik mennek ott, benne volt és van is a körforgásban. - Ezt is meg azt is. Az egyik neves bandával túrnéztam, a Silver Foxesról már gondolom hallottál. A frontemberük a… barátom, vagy olyasmi. Meg volt egy barátságos mérkőzésünk a svédeknél, utána csak a lengyeleknél meg a németeknél lebzseltem ismerősökkel, meg egy kicsit meglátogattam az egyik nővérem. Ismerkedtem, szórakoztam. Nehezen ülök a fenekemen meg éppen. Te nem szoktál kimozdulni?