Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg. Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket. Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére. Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el. A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt. Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak. Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz! Tulajdonos: Dobrádi ÍriszNyitva tartás: H – Cs: 7:00 – 20:00 P – Szo: 7:00 – 22:00 V: 7:00 – 19:00 Executive chef - Széles VeronikaŐ áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg. Head chef - Harriet O. WallaceMivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét. Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. WallaceTulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára. Patissier (cukrász) - Hazel Shaw A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina LunaAzon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek. Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András DoriánAz ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait. Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett ConroyAz az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén. Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Ava Sophia Volkov, Hadrévi Rebeka Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
|
|
|
Rozsos Annamária szombat délután a pultnálVégre itt vagyok. Mióta az elődömmel való megbeszélések kapcsán elkezdtem ismét el-ellátogatni a faluba, egyetlen egyszer tettem be ide a lábam, de az is csak egy futó körbenézés volt. Azóta meg ugyebár igazgatóként rengeteg tennivalóm akadt és úgy dönöttem, majd akkor jöhetek le ide, ha már kiérdemeltem. Elérkezett ez a nap. Arcomon nagy mosollyal lépek be a cukrászdába. Magamba szívom a sütemények és egyéb finomságok édes illatát, és beljebb sétálva figyelem a vendégeket, töretlen derűvel. Utam a pulthoz vezet. Akarva-akaratalanul megnyalom a számat a pazar kínálatot látva. A minőség mit sem változott. Egészen előre hajolok, orrom csaknem a vitrin üvegét éri. Ujjaim végével számat simogatom, ahogy el vagyok veszve a bőség zavarában. A többiek sokkal céltudatosabbak, mint most én. Gyakran intemen is kell, hogy fáradjanak csak elém, mert nekem fogalmam sincs még. Ugyanígy a pult mögött álló vagy épp szorgoskodó kiszolgálók mindegyikével mosolyogva közlöm, hogy még válogatok, ne is foglalkozzanak velem. Míg próbálok dönteni, néhány belém botló diák vicces odaszólásokkal szórakoztat. Mint például, hogy melyik mérgezett tortát kerüljem el az ilyen meg olyan hatása miatt. Vagy éppen hogy próbálnak rámtukmálni egy-egy édességet, mert nekik az a kedvencük. Annyira élvezem a le- és rábeszélési leleményességüket, hogy igazából nem is bánom, hogy ennyire képtelen vagyok választani.
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. november 14. 20:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=639153#post639153][b]Hercegh Kriszpin - 2016.11.14. 20:47[/b][/url] Rozsos Annamária szombat délután a pultnálVégre itt vagyok. Mióta az elődömmel való megbeszélések kapcsán elkezdtem ismét el-ellátogatni a faluba, egyetlen egyszer tettem be ide a lábam, de az is csak egy futó körbenézés volt. Azóta meg ugyebár igazgatóként rengeteg tennivalóm akadt és úgy dönöttem, majd akkor jöhetek le ide, ha már kiérdemeltem. Elérkezett ez a nap. Arcomon nagy mosollyal lépek be a cukrászdába. Magamba szívom a sütemények és egyéb finomságok édes illatát, és beljebb sétálva figyelem a vendégeket, töretlen derűvel. Utam a pulthoz vezet. Akarva-akaratalanul megnyalom a számat a pazar kínálatot látva. A minőség mit sem változott. Egészen előre hajolok, orrom csaknem a vitrin üvegét éri. Ujjaim végével számat simogatom, ahogy el vagyok veszve a bőség zavarában. A többiek sokkal céltudatosabbak, mint most én. Gyakran intemen is kell, hogy fáradjanak csak elém, mert nekem fogalmam sincs még. Ugyanígy a pult mögött álló vagy épp szorgoskodó kiszolgálók mindegyikével mosolyogva közlöm, hogy még válogatok, ne is foglalkozzanak velem. Míg próbálok dönteni, néhány belém botló diák vicces odaszólásokkal szórakoztat. Mint például, hogy melyik mérgezett tortát kerüljem el az ilyen meg olyan hatása miatt. Vagy éppen hogy próbálnak rámtukmálni egy-egy édességet, mert nekik az a kedvencük. Annyira élvezem a le- és rábeszélési leleményességüket, hogy igazából nem is bánom, hogy ennyire képtelen vagyok választani.
|
|
|
|
Rozsos Annamária INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje offline RPG hsz: 485 Összes hsz: 767
|
Írta: 2016. november 15. 21:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=639456#post639456][b]Rozsos Annamária - 2016.11.15. 21:10[/b][/url] Herczegh Kriszpin Szombat délután van, bogolyfalvi kimenő, hol is lenne a lányka másutt, mint a cukrászdában? Ez kötelező program, a nap során valamikor mindenképpen beugrik a megszokott tea-prósza kombójára. Az se volt semmi, mire ezt kikísérletezte, de mint kiderült, a sok fenszi cukros-habos süticsoda a nyomába se ér egy szerény, színtelen aludttejes prószának. Azzal senki nem lőhet mellé, hacsak nem utálja a szilvalekvárt. Időnként, nem mondja, kér mellé mást is, de ez, és a tea, az mindig marad. Ez egy szolid pont a szombatokban: negyed óra nyugis üldögélés a zsúfolt cukrászdában a kis sütijével. A sarokasztalnál, a legrosszabb helyen, mert oda senki se akar nagyon ülni, és legalább békén hagyják. Időnként felbukkannak emberek, és elkérik az összes szabad széket, de felőle vihetik, neki egy is elég. Sose jön vele senki sem, és ezt csak ritkán bánja. A hangzavar nagy, a forgalom rettenetes, valami kis botrány mindig akad, ha pedig nem, akkor ő csendben el van magában is. A stresszes részt, a pincérrel való kommunikálást igyekszik hamar lerendezni, és akkor utána békesség van. Igen ám, de csak akkor, ha sorra kerül még ebben az életben. Persze mindig hosszú a sor, ehhez hozzászokott már, az is megesik, hogy szimplán elévágnak, azzal meg nem tud mit kezdeni. De most tényleg mérges lett, mert előtte két emberrel egy felnőtt szórakozik. Hol feltartja a sort, hol meg előreengedi a szemfüles tolakodókat, és még mindig hezitál. A kislány nem tolakszik, ő ráér, és nem az előretesékelteket irigyli, egyszerűen csak zavarja ez a ráérősség. Van az a helyzet, amikor valami teljesen érdemtelen dolog dühíti föl az embert, de egyre jobban; na, ez most éppen az igazgató úr kedélyessége. A kis navinés egyre mérgesebb lesz, mert csak, pedig azt se tudja még, hogy az igazgató úr ácsorog előtte immáron csak eggyel. Ha az majd kiderül, valószínűleg még mérgesebb lesz. Szép csillár lóg a plafonon, a változatosság kedvéért most az eshetne rá esetleg, nem egy méretes utazóláda.
|
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. november 16. 18:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=639694#post639694][b]Hercegh Kriszpin - 2016.11.16. 18:48[/b][/url] Rozsos Annamária szombat délután a pultnálRendben, most már ideje döntenem. Egyre többen vagyunk itt a cukrászdában és pontosan tudom, hogy tömegben nem sokan képesek ennyire megőrizni a kedélyességüket, mint én. Hiába most ez a jópofa odamondogatás, hamar türelmüket veszthetik akár a pult mögött is. Úgyhogy választok végre. Bevallom, egy ideje már biztos voltam benne, mit fogok kérni, csak még gyönyörködtem kicsit. Felegyenesedem a nézelődésből és mielőtt még ténylegesen beállnék a sorba, azért körbetekintek. Hiszen ha mondjuk a mögöttem álló nagy lendületben van már, akkor őt még előre engedem. Rá is pillantok arra, aki utánam jön és egy pillanatra elkeredik a szemem. A gesztusom csak azért nem tűnik ijedtnek, mert mosolygok közben. De hogy mire fel a meglepettség? Ugyanis az a bizonyos navinés áll ellőttem, akit már olyan sok szerencsétlenség ért a közelemben. Összeszorítom ajkaimat, lehajtom kissé fejem és intek neki, hogy parancsoljon csak. Menjen elém! Részemről meg besorolok majd szépen utána. ###
|
|
|
|
Rozsos Annamária INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje offline RPG hsz: 485 Összes hsz: 767
|
Írta: 2016. november 16. 19:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=639698#post639698][b]Rozsos Annamária - 2016.11.16. 19:07[/b][/url] Herczegh Kriszpin És még mindig ott áll, ezt nem hiszi el. Már ott tart, hogy a mozdulatai is idegesítik; ez a hirtelen jött méreg teljesen ok nélküli, és úgy fog elmúlni majd, ahogy jött, egy pillanat alatt. Addig azonban teljes erőből fúrja a kis navinést, aki éppen kéket-zöldet kezdene látni, mikor az előtte levőt is elengedik, és neki is utat adnak. De most miért, könyörgöm, hát válasszon már, ne keringőzzön a sor szélén, mint egy.. hupsz. Ez az igazgató úr. Egy pillanatra megijedt - nem szórakozunk a feljebb levőkkel, ez alap -, de aztán tényleg csak mérgesebb lesz. Már majdnem azon gondolkozott, hogy elmegy - ami szentségtörés lenne, de majd' felrobban már -, amikor kiderül, hogy az igazgató úr ácsorog előtte. Csak egy pillanatra ijedt meg, aztán úgy dönt, ennyi erővel fel is robbanhat akár. - Nem, tessék csak menni, egyszer csak sikerül majd választani. - utasítja el az udvarias gesztust szörnyen affektálva. Nem úgy, hogy nagyon affektál, hanem úgy, ahogy cicaharc előtt szokás. Olyan nagyon rosszul. De cserébe mérgesen. Várjál, mi is volt azzal a ne szórakozz a feljebb levőkkel-dologgal? Úgy tűnik, vannak kivételek. - Igazából kíváncsi vagyok, mit tetszik majd végre kérni. - és ezzel a lendülettel lecövekel az igazgató úr mellé, és látványosan nézi ő is a kínálatot. Szeme sarkából meg a másikat, hogy erre mit szól. Remélhetőleg valami süteményt, aztán meg elköszön, de nem lesz neki ekkora szerencséje úgy sem.
|
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. november 16. 20:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=639717#post639717][b]Hercegh Kriszpin - 2016.11.16. 20:12[/b][/url] Rozsos Annamária szombat délután a pultnálJön az újabb szemelkerekedést. Meg két pislogás. Aztán pedig nem mondok semmit, csak mosolyogva nézem a lányt. Nem derűs mosollyal, hanem nagyon komollyal és jelentékennyel. Ezek a helyzetek ugyanis azok, amikor egy tekintet többet mond minden szónál. Esetünkben azt közlöm így a diákkal, hogy nem valami kedves ám és jó lenne, ha észrevenné magát. Nem azért, mert az igazgató vagyok, vagy mert egy tanár, vagy mert egy felnőtt. Hanem mert egyáltalán nem tettem semmi olyasmit, ami miatt így kéne hozzám szólni és ingerülten csipkelődni. Mert ez nem kedves zrikálás a részéről. Ha az lenne, semmi gondom nem lenne vele, ahogy az előtte lévőkkel se volt. De ez nem az. Mérges. Kihallatszik a szavaiból és látszik is rajta. Egyszerűen csak undok. - Köszönöm - érkezik semmilyen hangon a hálám, bólintok egyet és belépek a sorba. A kiváncsiságára nem mondok semmit, hiszen az igazából szerintem szintén csak valami piszkálódó ál-kiváncsiság. Úgyhogy többet nem is nagyon foglalkozok vele. Főleg, hogy az egyik kiszolgáló jókedvűen megkérdezi, sikerült-e választanom. A barátságos kisugárzásom és a hangulatom egy csapásra a régi lesz. Kérek egy krémest meg egy sütőtökös kávét. Előbbit nagyon régen ettem már és nagyon jól néz ki, utóbbira meg gyakran lecsapok, ha a kínálaton van. Megkapom a süteményt, amit felmutatok az érdeklődő diáknak, aztán haladok tovább. A kávét a kasszához hozzák. A zakóm belső zsebébe nyúlok a tárcámért, mikor is az eladó már emeli is fel a kezét, hogy hagyjam csak. - Nem kockáztatom meg, hogy ha Szófia néni erre jár, kitekerje a nyakamat, amiért nem láttuk vendégül az unokaöccsét a cukrászdájában - ad rögvest magyarázatot, miért nem akarja, hogy fizessek. Nevetek egyet. - Csak a másodunokaöccse vagyok - próbálom rábeszélni. - Az teljesen mindegy - int le engem és máris a következőre néz, aki nem más, mint a navinés. Átveszem hát a tálcámat és megemelem kicsit a pult mögött állók felé egy hálás mosoly közepette. Nagyon kedvesek. De azért legközelebb is megpróbálok fizetni, amikor idejövök. Most viszont indulok helyet keresni. Látok egy szabad kanapérészt, nem messze a sarokasztaltól. Leülök oda.
|
|
|
|
Rozsos Annamária INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje offline RPG hsz: 485 Összes hsz: 767
|
Írta: 2016. november 17. 14:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=639894#post639894][b]Rozsos Annamária - 2016.11.17. 14:24[/b][/url] Hercegh Kriszpin Undok, ez az. Ezt a szót kerestem. Ami azért is meglepő, mert ő egy nyuszi; idősebbekkel meg pláne semmilyen, mert ahhoz is túl félénk, hogy rendesen udvarias legyen. De ismeritek a mondást, hogy lassú víz partot mos. Időnként nem tud tovább életképtelen szende leányka lenni, és úgy dönt, lesz inkább undok életképtelen leányka. Csúnya dolog, de előfordul. Az igazgató úr az a fajta típus lehet, aki tényleg tud nevelni, és nem csak padot csapkodva ordítozni nevelés címszó alatt. Először is, majdnem egyenrangúként bánik az ember lányával, aztán egy nézéssel jelzi, hogy ez így talán nem a legmegfelelőbb viselkedés, kisasszonyka. Ez az igazi pedagógia. Mert a kisasszonyka ezt felfogja; igaz, kell neki attól még pár perc, hogy foganatosítsa is, és mondjuk egy kicsit elszégyellje magát. Addigra már ő van soron, és annyira belefeledkezett az előbbi jelenetbe, hogy kétszer is nekiáll, mire egyszer le tudja adni a szokásos rendelését. Mire eljut az asztaláig, ahol már csak egy szék maradt a sajátján kívül, mert szépen elhordták a többit, már majdnem a megfelelő mértékben el is szégyelli magát. Most is mérges, de kevésbé a tanárra, és inkább magára, hogy nem tud egy sorban állást se rendesen végigvárni, neki ugrálnia kell, és kész. Nagyon szívesen ülne úgy, hogy az igazgató urat, mert persze itt van egy köpésre, ne lássa szemből, de ő most törleszt. Úgyhogy leül, vacakol a teájával kicsit, aztán inkább megadja magát, és a tanár felé fordul ültében. - Ne tessék haragudni olyan nagyon. - hú, ez a tetszikelés de nem hangzik jól, de hát már mindegy. Néz ő mindenfele, csak a tanárra nem, ahogy sete-sután folytatja azzal, ami éppen eszébe jut. - Nehéz időnként végigvárni sorokat. Kimenőkor mindig mindenhol olyan sokan vagyunk diákok, az idő meg drága, ha az ember sütit is akar enni még a faluban. - ez elég mesterkéletlen egy bocsánatkérés lett, de két zavart ficánkolás közben ennyire futotta. A szándék megvolt, a formán még van mit csiszolni.
|
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. november 17. 19:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=639996#post639996][b]Hercegh Kriszpin - 2016.11.17. 19:56[/b][/url] Rozsos Annamária szombat délután a pultnálJólesően nézelődök körbe, miközben megcukrozom a kávémat és ráérősen kevergetem. Ez a hely nem sokat változott se kölyökkorom óta, se mióta utoljára itt jártam, pedig rengeteg az új berendezés, más a személyzet és sokban más a kínálat. A hangulat viszont adott. A diákok hétvégi zsivaja, az elégedett arcok. Szófia néni néha csak állt a pult mögött és figyelte ezt. Vagy éppen az asztalok közt sétált és mindenkivel szóba elegyedett. Ilyen emlékeken merengek éppen, a tökös kávémba kortyolva, amikor valaki hozzám szól a szomszédos asztaltól. Odakapom rá a pillantásomat és egyből elmosolyodom. - Egyáltalán nem haragszom - tudatom vele gondolkodás nélkül. Hiszen így van. Ott és akkor a sorban talán mérges voltam, de csak egy pillanatig. Akkor sem rá voltam mérges, hanem arra, ahogy viselkedett. De az én mérgem ilyen esetekben nagyon gyorsan elszáll. Vagy inkább átalakul? Igen, inkább. Egyfajta apró szomorúsággá változik, hozzáadódva a sok más keserűséghez amiatt, amilyenek az emberek tudnak lenni egymással. De ezekre soha nem szabad hasonlóan reagálni, mert pont azzal érjük el, hogy valós gonddá dagadjanak. - Ó, igen, emlékszem. Ez velünk is így volt - bólogatok, visszagondolva az én bagolyköves éveimre és a kimenőinkre a faluba. Egyszerre szabadult ki az a sok-sok gyerek, a nagy részük meg persze töménytelen mennyiségű édességre vágyott, amit itt kívánt elfogyasztani. Én sem voltam kivétel. Pedig nem mondhatni, hogy az iskolai étkezések ne lennének bőségesek. De az más. Egy cukrászdában egészen máshogy esik a falat. Apropó: már kanyarintok is le egy nagyobb darabot a krémesemből, hogy aztán alig érjen a számhoz, már élvezettel hümmögjek és bólogassak.
|
|
|
|