37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Hercegh Kriszpin hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 14. 20:47 | Link

Rozsos Annamária
szombat délután a pultnál

Végre itt vagyok. Mióta az elődömmel való megbeszélések kapcsán elkezdtem ismét el-ellátogatni a faluba, egyetlen egyszer tettem be ide a lábam, de az is csak egy futó körbenézés volt. Azóta meg ugyebár igazgatóként rengeteg tennivalóm akadt és úgy dönöttem, majd akkor jöhetek le ide, ha már kiérdemeltem. Elérkezett ez a nap.
Arcomon nagy mosollyal lépek be a cukrászdába. Magamba szívom a sütemények és egyéb finomságok édes illatát, és beljebb sétálva figyelem a vendégeket, töretlen derűvel. Utam a pulthoz vezet. Akarva-akaratalanul megnyalom a számat a pazar kínálatot látva. A minőség mit sem változott. Egészen előre hajolok, orrom csaknem a vitrin üvegét éri. Ujjaim végével számat simogatom, ahogy el vagyok veszve a bőség zavarában. A többiek sokkal céltudatosabbak, mint most én. Gyakran intemen is kell, hogy fáradjanak csak elém, mert nekem fogalmam sincs még. Ugyanígy a pult mögött álló vagy épp szorgoskodó kiszolgálók mindegyikével mosolyogva közlöm, hogy még válogatok, ne is foglalkozzanak velem.
Míg próbálok dönteni, néhány belém botló diák vicces odaszólásokkal szórakoztat. Mint például, hogy melyik mérgezett tortát kerüljem el az ilyen meg olyan hatása miatt. Vagy éppen hogy próbálnak rámtukmálni egy-egy édességet, mert nekik az a kedvencük. Annyira élvezem a le- és rábeszélési leleményességüket, hogy igazából nem is bánom, hogy ennyire képtelen vagyok választani.
Szál megtekintése
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 16. 18:48 | Link

Rozsos Annamária
szombat délután a pultnál

Rendben, most már ideje döntenem. Egyre többen vagyunk itt a cukrászdában és pontosan tudom, hogy tömegben nem sokan képesek ennyire megőrizni a kedélyességüket, mint én. Hiába most ez a jópofa odamondogatás, hamar türelmüket veszthetik akár a pult mögött is. Úgyhogy választok végre. Bevallom, egy ideje már biztos voltam benne, mit fogok kérni, csak még gyönyörködtem kicsit.
Felegyenesedem a nézelődésből és mielőtt még ténylegesen beállnék a sorba, azért körbetekintek. Hiszen ha mondjuk a mögöttem álló nagy lendületben van már, akkor őt még előre engedem. Rá is pillantok arra, aki utánam jön és egy pillanatra elkeredik a szemem. A gesztusom csak azért nem tűnik ijedtnek, mert mosolygok közben. De hogy mire fel a meglepettség? Ugyanis az a bizonyos navinés áll ellőttem, akit már olyan sok szerencsétlenség ért a közelemben.
Összeszorítom ajkaimat, lehajtom kissé fejem és intek neki, hogy parancsoljon csak. Menjen elém! Részemről meg besorolok majd szépen utána.

###
Szál megtekintése
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 16. 20:12 | Link

Rozsos Annamária
szombat délután a pultnál

Jön az újabb szemelkerekedést. Meg két pislogás. Aztán pedig nem mondok semmit, csak mosolyogva nézem a lányt. Nem derűs mosollyal, hanem nagyon komollyal és jelentékennyel. Ezek a helyzetek ugyanis azok, amikor egy tekintet többet mond minden szónál. Esetünkben azt közlöm így a diákkal, hogy nem valami kedves ám és jó lenne, ha észrevenné magát. Nem azért, mert az igazgató vagyok, vagy mert egy tanár, vagy mert egy felnőtt. Hanem mert egyáltalán nem tettem semmi olyasmit, ami miatt így kéne hozzám szólni és ingerülten csipkelődni. Mert ez nem kedves zrikálás a részéről. Ha az lenne, semmi gondom nem lenne vele, ahogy az előtte lévőkkel se volt. De ez nem az. Mérges. Kihallatszik a szavaiból és látszik is rajta. Egyszerűen csak undok.
- Köszönöm - érkezik semmilyen hangon a hálám, bólintok egyet és belépek a sorba. A kiváncsiságára nem mondok semmit, hiszen az igazából szerintem szintén csak valami piszkálódó ál-kiváncsiság. Úgyhogy többet nem is nagyon foglalkozok vele. Főleg, hogy az egyik kiszolgáló jókedvűen megkérdezi, sikerült-e választanom. A barátságos kisugárzásom és a hangulatom egy csapásra a régi lesz. Kérek egy krémest meg egy sütőtökös kávét. Előbbit nagyon régen ettem már és nagyon jól néz ki, utóbbira meg gyakran lecsapok, ha a kínálaton van.
Megkapom a süteményt, amit felmutatok az érdeklődő diáknak, aztán haladok tovább. A kávét a kasszához hozzák. A zakóm belső zsebébe nyúlok a tárcámért, mikor is az eladó már emeli is fel a kezét, hogy hagyjam csak.
- Nem kockáztatom meg, hogy ha Szófia néni erre jár, kitekerje a nyakamat, amiért nem láttuk vendégül az unokaöccsét a cukrászdájában - ad rögvest magyarázatot, miért nem akarja, hogy fizessek. Nevetek egyet.
- Csak a másodunokaöccse vagyok - próbálom rábeszélni.
- Az teljesen mindegy - int le engem és máris a következőre néz, aki nem más, mint a navinés. Átveszem hát a tálcámat és megemelem kicsit a pult mögött állók felé egy hálás mosoly közepette. Nagyon kedvesek. De azért legközelebb is megpróbálok fizetni, amikor idejövök. Most viszont indulok helyet keresni. Látok egy szabad kanapérészt, nem messze a sarokasztaltól. Leülök oda.
Szál megtekintése
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 17. 19:56 | Link

Rozsos Annamária
szombat délután a pultnál

Jólesően nézelődök körbe, miközben megcukrozom a kávémat és ráérősen kevergetem. Ez a hely nem sokat változott se kölyökkorom óta, se mióta utoljára itt jártam, pedig rengeteg az új berendezés, más a személyzet és sokban más a kínálat. A hangulat viszont adott. A diákok hétvégi zsivaja, az elégedett arcok. Szófia néni néha csak állt a pult mögött és figyelte ezt. Vagy éppen az asztalok közt sétált és mindenkivel szóba elegyedett.
Ilyen emlékeken merengek éppen, a tökös kávémba kortyolva, amikor valaki hozzám szól a szomszédos asztaltól. Odakapom rá a pillantásomat és egyből elmosolyodom.
- Egyáltalán nem haragszom - tudatom vele gondolkodás nélkül. Hiszen így van. Ott és akkor a sorban talán mérges voltam, de csak egy pillanatig. Akkor sem rá voltam mérges, hanem arra, ahogy viselkedett. De az én mérgem ilyen esetekben nagyon gyorsan elszáll. Vagy inkább átalakul? Igen, inkább. Egyfajta apró szomorúsággá változik, hozzáadódva a sok más keserűséghez amiatt, amilyenek az emberek tudnak lenni egymással. De ezekre soha nem szabad hasonlóan reagálni, mert pont azzal érjük el, hogy valós gonddá dagadjanak.
- Ó, igen, emlékszem. Ez velünk is így volt - bólogatok, visszagondolva az én bagolyköves éveimre és a kimenőinkre a faluba. Egyszerre szabadult ki az a sok-sok gyerek, a nagy részük meg persze töménytelen mennyiségű édességre vágyott, amit itt kívánt elfogyasztani. Én sem voltam kivétel. Pedig nem mondhatni, hogy az iskolai étkezések ne lennének bőségesek. De az más. Egy cukrászdában egészen máshogy esik a falat. Apropó: már kanyarintok is le egy nagyobb darabot a krémesemből, hogy aztán alig érjen a számhoz, már élvezettel hümmögjek és bólogassak.
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Hercegh Kriszpin hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed