Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg. Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket. Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére. Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el. A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt. Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak. Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz! Tulajdonos: Dobrádi ÍriszNyitva tartás: H – Cs: 7:00 – 20:00 P – Szo: 7:00 – 22:00 V: 7:00 – 19:00 Executive chef - Széles VeronikaŐ áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg. Head chef - Harriet O. WallaceMivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét. Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. WallaceTulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára. Patissier (cukrász) - Hazel Shaw A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina LunaAzon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek. Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András DoriánAz ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait. Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett ConroyAz az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén. Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Ava Sophia Volkov, Hadrévi Rebeka Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
|
|
|
Bosszantóan unalmas volt az ide út. Ahhoz képest, hogy már nem is LA-ben voltam, ezen az országon belül is el lehet utazgatni órákon keresztül, mire végre megérkezel. Igyekeztem minél hamarabb letudni az alap dolgokat, igazoltam magamat, hogy tényleg Én vagyok az, majd a kastélyon belül, a körletemet megkeresve elhelyezkedtem. Nincs még rendes szobám, amit hamar orvosolni fogok, ugyanis semmi kedvem vagy újoncokkal lakni, vagy igazából senki mással, de ha nincs más megoldás valahogy túl kell élnem. Lepakoltam a holmijaimat, fejemről a napszemüveget pedig az egyik kis fiók tetejére hajítottam, majd belesüppedtem az egyik kanapéba. Felsóhajtottam, ezzel is tudatva magammal, mennyire nyűgös vagyok, és, hogy ismét nekikezdek ennek az iskola dolognak. Ha ez se jön be, akkor már nem tudom mi lesz velem, de meg kellett adnom az esélyt a továbbtanulásomnak. Körbenéztem, és mivel sehol sem találtam egy lelket sem, a lábamat a velem szemben lévő kis asztalra felraktam, és egy percre behunytam a szemem. Utálom, mikor Én vagyok a nagy, és csúnya idegen, aki csak most jött, és senki sem tud róla semmit. Az egyetlen jó ebben, hogy megtarthatom magamnak a kis titokzatosságomat, és a sok kíváncsiskodó fortyoghat a levükben. Kis idő múlva felpattantam a fotelből, cuccaimat hátrahagyva pedig nekiindultam, elhagyva a körletemet. Nem tudtam egy helyben maradni, muszáj volt valamit kezdenem magammal, ami jelenleg az evést jelentette. A kastély mellett nem messze helyezkedett el egy kisebb falu, amit azonnal meg is céloztam. Bőrdzsekimet kicipzároztam, végre nem volt már olyan hideg, mint korán reggel. Zsebre tett kézzel, nyugodtan, és szépen lassan haladtam lefele. Igyekeztem a faluban nem azonnal eltévedni, ezért amit a leghamarabb észrevettem, az egy cukrászda volt, így betértem oda. Az eladóra vetettem egy huncut kis mosolyt, majd rendeltem egy szelet csokitortát, és az egyik sarokban lévő, üres asztalnál helyet foglalva vártam, mikor hozzák ki. Dzsekimet levettem, majd magam mellé hajítottam. Idebent meg meleg van, hihetetlen. Takaros kis hely volt, olyan családiasnak mondanám. Nem éppen az Én ízlésemnek megfelelő, de ahhoz, hogy bejöjjek ide, és hódoljak az egyik legnagyobb szenvedélyemnek, az édességnek, annak tökéletesen megfelel. Csak páran voltak még itt rajtam kívül, mivel még senkit és semmit nem ismerek a környéken, nem tudtam megállapítani kis falubéli, és ki tartozik az iskolába. Pár fiatalabb hölgyemény ültek a velem szemben lévő sarokban, vetettem rájuk egy semleges pillantást, mire az összes visszafordult az asztaluk felé. Én is az asztalomra tekintettem, mintha mi se történt volna, hiszen számomra ez pontosan azt is jelentette. Nem nagyon tudnak meghatni a kis hölgyek rajongásai. A pincér pár perc elteltével kihozta a süteményemet, Én pedig kértem mellé még egy kávét, ami azt hiszem nagyon nagy segítség lesz a napom hátralévő részére tekintve. Mindent elrendeztem az asztalomon, majd nekiláttam falatozni. Nem is olyan rossz.
|
|
|
Christopher R. Wallace Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. szeptember 24. 10:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=621514#post621514][b]Christopher R. Wallace - 2016.09.24. 10:43[/b][/url] Bosszantóan unalmas volt az ide út. Ahhoz képest, hogy már nem is LA-ben voltam, ezen az országon belül is el lehet utazgatni órákon keresztül, mire végre megérkezel. Igyekeztem minél hamarabb letudni az alap dolgokat, igazoltam magamat, hogy tényleg Én vagyok az, majd a kastélyon belül, a körletemet megkeresve elhelyezkedtem. Nincs még rendes szobám, amit hamar orvosolni fogok, ugyanis semmi kedvem vagy újoncokkal lakni, vagy igazából senki mással, de ha nincs más megoldás valahogy túl kell élnem. Lepakoltam a holmijaimat, fejemről a napszemüveget pedig az egyik kis fiók tetejére hajítottam, majd belesüppedtem az egyik kanapéba. Felsóhajtottam, ezzel is tudatva magammal, mennyire nyűgös vagyok, és, hogy ismét nekikezdek ennek az iskola dolognak. Ha ez se jön be, akkor már nem tudom mi lesz velem, de meg kellett adnom az esélyt a továbbtanulásomnak. Körbenéztem, és mivel sehol sem találtam egy lelket sem, a lábamat a velem szemben lévő kis asztalra felraktam, és egy percre behunytam a szemem. Utálom, mikor Én vagyok a nagy, és csúnya idegen, aki csak most jött, és senki sem tud róla semmit. Az egyetlen jó ebben, hogy megtarthatom magamnak a kis titokzatosságomat, és a sok kíváncsiskodó fortyoghat a levükben. Kis idő múlva felpattantam a fotelből, cuccaimat hátrahagyva pedig nekiindultam, elhagyva a körletemet. Nem tudtam egy helyben maradni, muszáj volt valamit kezdenem magammal, ami jelenleg az evést jelentette. A kastély mellett nem messze helyezkedett el egy kisebb falu, amit azonnal meg is céloztam. Bőrdzsekimet kicipzároztam, végre nem volt már olyan hideg, mint korán reggel. Zsebre tett kézzel, nyugodtan, és szépen lassan haladtam lefele. Igyekeztem a faluban nem azonnal eltévedni, ezért amit a leghamarabb észrevettem, az egy cukrászda volt, így betértem oda. Az eladóra vetettem egy huncut kis mosolyt, majd rendeltem egy szelet csokitortát, és az egyik sarokban lévő, üres asztalnál helyet foglalva vártam, mikor hozzák ki. Dzsekimet levettem, majd magam mellé hajítottam. Idebent meg meleg van, hihetetlen. Takaros kis hely volt, olyan családiasnak mondanám. Nem éppen az Én ízlésemnek megfelelő, de ahhoz, hogy bejöjjek ide, és hódoljak az egyik legnagyobb szenvedélyemnek, az édességnek, annak tökéletesen megfelel. Csak páran voltak még itt rajtam kívül, mivel még senkit és semmit nem ismerek a környéken, nem tudtam megállapítani kis falubéli, és ki tartozik az iskolába. Pár fiatalabb hölgyemény ültek a velem szemben lévő sarokban, vetettem rájuk egy semleges pillantást, mire az összes visszafordult az asztaluk felé. Én is az asztalomra tekintettem, mintha mi se történt volna, hiszen számomra ez pontosan azt is jelentette. Nem nagyon tudnak meghatni a kis hölgyek rajongásai. A pincér pár perc elteltével kihozta a süteményemet, Én pedig kértem mellé még egy kávét, ami azt hiszem nagyon nagy segítség lesz a napom hátralévő részére tekintve. Mindent elrendeztem az asztalomon, majd nekiláttam falatozni. Nem is olyan rossz.
|
|
|
|
Tóth Lola INAKTÍV
offline RPG hsz: 35 Összes hsz: 335
|
Írta: 2016. szeptember 24. 11:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=621526#post621526][b]Tóth Lola - 2016.09.24. 11:14[/b][/url] hidegvanMa apás nap van, ami azt jelenti, hogy Alexáért apa megy a játszótérre. Ami azt jelenti, hogy ott apa ezt elfelejti, és rendszerint ott hagyja, vagy épp én megyek érte - és most tervezek érte menni, tekintve, hogy milyen idő van épp. A múltheti kánikulához képest hirtelen és váratlanul esett le a hőmérséklet, aminek köszönhetően az emberek hidegebbnek érzik a valónál - ahogy a drága húgom is. És bármennyire is tudom szidni a kis Répácskát, attól még a húgom, és a szívemre venném, ha megfázna, vagy elkapna valami komolyabb betegséget. A mai nap lényegében annyival telt, hogy vagy a bátyám agyát húztam, vagy begubóztam az ágyba egy csésze teával és melegedtem. Aztán úgy döntöttem, ideje elindulni is, tekintve, hogy meg akarom lepni Vörikét egy epres minyonnal, mert az a kedvence. Milyen gondoskodó nővér vagyok, ki gondolta volna. Eléggé tanácstalan voltam azt illetőleg, hogy mit vegyek fel, mert kinézve melegnek tűnt, viszont az ablakon kidugva a kezem határozottan hideg volt, szóval végül felvettem egy szürke, bő, puha meleg pulcsit meg egy világoskék, szinte már fehér farmert. És egy magassarkú bakancsot természetesen, törpeségem enyhítésének. Bizony, nehéz az élet, ha az ember olyan alacsony, mint én, de elméletileg a nagyanyám is ilyen volt. A pulóver ujját csuklómra húzva lépek ki a hűvös utcára, majd indulok el a cukrászda felé, jóval hamarabb a kelleténél. Ki tudja mik történhetnek még, az oda vezető úton - szinte semmi -, de azért jobb időben elindulni. Max majd ülök a padon, és nézem, ahogy Alexa csúszdázik meg hintázik a barátnőivel. Life goals. Belépve az ajtón jólesően sóhajtok fel, a benti meleg úgy csap meg, mint valami angyal szárnya, vagy nem is tudom. A pulthoz sétálva mosolyogva köszönök a bent lévőhöz, iskolatársam, látásból ismerem, viszont a nevét most hirtelen nem tudnám megmondani. Ahogy leadom a rendelést, elvigyorodva kérdez rá, hogy a húgomnak lesz-e, mire visszavigyorogva helyeselek. Elképesztő, hogy azt a töpszlit mindenki ismeri. Magamnak is kérek valamit, elvégre időm az van, s amíg türelmesen várakozom a pultnál, körbekémlelek. Nem akarok pofátlan lenni, ha esetleg valakit ismerek, mindenképp köszönök neki. Megkapom a csomagot is, a tányért is, fizetek, elindulok az idegen felé. - Heló drágám - lehuppanok a mellette levő székre, szándékosan angolul szólalok meg. Nem tűnik magyarnak, mondjuk nem tudom, honnan lehet ezt észrevenni, de nem tűnik annak. Erre a megnyilvánulásra az egyik lány felhorkan, mire szétterül az arcomon egy mosoly. Nem igazán zavartatom magam, én amúgy is egy eléggé random ember vagyok, hirtelen ötletekkel, meg szeretek segíteni másokon, meg stuff. - Köszi, hogy megvártál.
|
|
|
|
Christopher R. Wallace Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. szeptember 24. 13:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=621550#post621550][b]Christopher R. Wallace - 2016.09.24. 13:41[/b][/url] Végre, már jó régóta nem éreztem magamat ilyen nyugodtan. Egy kis kikapcsolódás, önmagam kényeztetése egy kis édességgel, és itt még hangzavar sincs, eltekintve a lánykák kuncogásától, amit szerencsére hidegen tudtam hagyni. Egyik falatot ettem a másik után, már a felén is túl voltam, mikor kihozták a kávémat. Megkevergettem, raktam bele tejet, és két kockacukrot, szinte soha nem iszom másképpen csak így, mikor nyílt a cukrászda ajtaja. Nem néztem fel, csak folytattam a dolgomat, mikor valaki lehuppant mellém, és a már jól ismert nyelvemen szólalt meg. Arcomon alig volt látható a meglepődöttség, csak megfogtam a csészémet, belekortyoltam a kávéba, majd ha már Ő is, Én i angolul folytattam a beszélgetésünket. - Ugyan már, Drága - kezdtem bele mondandómba - Téged mindig megvárlak - Szólaltam meg, majd a lányra kacsintottam, és ismét beleittam a kávémba. Nem pont úgy csinálják itt, mint amit én megszoktam, de nem volt rossz, így nem panaszkodtam. A célnak megfelel, mégpedig annak, hogy ne aludjak be körülbelül perceken belül. Letettem a csészémet, majd ismét a villám után nyúltam, és folytattam a tortámat. Mikor azzal végeztem, megtöröltem magamat egy szalvétával, kényelmesebb pozíciót vettem fel a székben, majd a mellettem ülőre pillantottam, vagyis mondhatni inkább végigmértem. Nem érdekelt, hogyha esetleg észreveszi, ez egy olyan tulajdonságom amit szeretek. Szeretem jobban kielemezni valakinek a külsejét, akivel társalgok, főleg, hogyha az a valaki drágámnak szólít, amire még engedélyt sem kapott, de belementem a játékba. Elmosolyodtam, majd egy pillanat erejéig a földre pillantottam, utána pedig vissza a lányra. Most már magyarul szólaltam meg, reméltem ebben a nyelvben is megtaláljuk majd a közös hangot. - Mond csak, honnan is ismerlek pontosan, hogy már a drágám vagy? - Tettem fel a mindent eldöntő kérdést, de igyekeztem nem tolakodó lenni. Még nem jött el az ideje, hogy előjöjjön a jól megszokott Chris, az az énem jelenleg mély álmát alussza. A tőlünk nem messze ülő lányokra vetettem ismét a pillantásomat, akik mostanra már elcsendesedtek, sőt, ha felénk pillantottak, tekintetükben már csak megvetést láttam. Hihetetlen milyenek ezek a mai kislányok, nem csoda, hogy sokan még csak szóba állni se akarnak velük, és ezen ők még csodálkoznak is! Nem akartam most magamban végig venni a mai társadalommal kapcsolatos ellenvetéseimet, ezért inkább visszafordultam a mellettem ülőhöz, felvettem a legmegkapóbb mosolyomat, és vártam, mi is következik most.
|
|
|
|
Tóth Lola INAKTÍV
offline RPG hsz: 35 Összes hsz: 335
|
Írta: 2016. szeptember 24. 14:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=621551#post621551][b]Tóth Lola - 2016.09.24. 14:02[/b][/url] Egy picit megnyugszom mikor veszi a lapot és belemegy, eléggé fail lett volna, ha nem ezt teszi és hagyja, hogy leégjek. - Jaj, nagyon édes vagy - az arcomra varázsolok valami nagyon szerelmes mosolyt, ahogy elkezdem enni a magam csokis sütijét, és hirtelen így nem is tudom, mit kéne még mondjak. Nem vagyok otthon ezekben a fake párkapcsolatokban, érthető okokból. Mikor megszólal az anyanyelvemen elmosolyodom, e tetszik, szeretem mikor az emberek beszélnek magyarul. Főleg, amikor feltételezhetőek más nemzetiségűek. - Lola, ide járok - bemutatkozom, meg azt is elmondom, hogy sulis vagyok, aztán némi gondolkodás után felé nyújtom jobbom. Még mindig nem vagyok ezzel teljesen kibékülve, elvégre ez eredetileg pasis szokás, de ha nem teszem, akkor meg más teszi, és akkor meg pofátlanság, ha nem fogom vissza, meg ilyenek. Borzalmas. A nőknek miért nincsenek ilyen elfogadott köszöntési szokásaik, hm? - Amúgy valami fesztiválon ismerkedhettünk meg, valami jó helyen, tudod, ahogy a szép párok szokták - megvonogatom vállaim, most ilyen vicceskedő hangulatomban vagyok, és meg is engedem ezt magamnak. Elvégre ha az előbb ilyen simán belement, akkor ezt is minden bizonnyal venni fogja, bár ki tudja. Annyi fura, kezelőst igényelő ember van már itt - komolyan, néha úgy érzem magam mintha a pszichiátrián lennék -, nem lepődnék meg, ha vele is lenne valami baj. Viszont nem vagyok pszichológus, és az ítélkezés sem az én dolgom, szóval ejtsük is ezt a dolgot. - Szomorú, hogy nem emlékszel rá - rosszallóan megcsóválom fejem, mintha tényleg komolyan gondolnám. Levágok egy szeletet a sütiből, rá pillantok.
|
|
|
|
Christopher R. Wallace Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. szeptember 24. 21:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=621652#post621652][b]Christopher R. Wallace - 2016.09.24. 21:15[/b][/url] A lány egész hamar szóra bírta magát, azt hittem majd magabiztosságom a kis viccével megrendíti majd, de nem így történt. Őszintén meg kell, hogy valljam, tetszett, hiszen nem minden nap találkozom manapság ilyen bátor, és random lánnyal, természetesen nem fogom neki kimondani, hogy szimpatikus, fent kell tartanom a látszatot, hogy nekem senki sem az. Mikor már végeztem a sütimmel, már csak a kávémat kavargattam ide-oda, néha beleittam, lassan az is kezdett elfogyni. Mikor a mellettem ülő hangját meghallottam, egy percre megálltam a kavargatásban, majd ránéztem. - Nem vagyok édes - Mondtam neki, majd egy hangyányit elmosolyodtam hozzá, hogy ne tűnjek túl durvának, pedig most nem is terveztem volna annak lenni. Egyszerűen csak nem tudom elviselni, ha valaki szerint cuki vagyok, vagy édes, de ha jobban belegondolunk, melyik férfi szeretné, ha valaki így vélekedik róla? Gyorsan felhajtottam a maradék kávémat, majd az üres edényeimet egy kicsit arrébb toltam az asztalon. Kisvártatva a hölgy bemutatkozott, és csak akkor eszméltem rá, hogy ezt igazából nekem kellett volna előbb, de nem törődtem vele sokat. Úgy is el tudtam volna vele itt játszadozni, hogyha azt se tudja ki vagyok és honnan jöttem. Azt hiszem talán az az egyik legjobb dolog. Megköszörültem a torkomon, majd elfogadtam a kezét, de nem csak simán kezet fogtam vele, ahogyan azt szokás, hanem kézen csókoltam. A hölgyekkel nem fogunk kezet. - Chris, szintén - Tudtam le pár szóban az egészet, nem bonyolítottam túl. Most már legalább tudom, hogy nem csak Én vagyok errefelé az egyetlen kastélybeli, néha le-le nézegetnek az odafent lakók. Figyeltem ahogyan lassan Lola is enni kezdett, hasonló süteményt kért mint az enyém, legalábbis csokisnak tűnt. A lány folytatta a velem való játszadozást, ami ismételten csak meglepett. Karba tettem a kezeimet, majd elmosolyodtam, szememben látni lehetett azt a bizonyos csillogást, ami a kihívást jelentette. - A szép párok? - Kérdeztem, kissé meghökkenve - Hidd el, ha már találkoztunk volna emlékeznék rád - Árultam el Lolának, ezzel is tudatva vele, hogy Én nem az a fajta vagyok, aki olyan könnyen elfelejti azokat az embereket, akikkel találkozott már. - Számomra inkább az az érdekes, hogy ki lehetett az a srác, aki hasonlít rám, találkoztatok, és Te most azt hiszed vele beszélgetsz - Kezdtem el agyalni, majd elővettem a már jól megszokott stílusomat. - Senki se hasonlíthat rám, Én egyedi vagyok.
|
|
|
|