37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Christopher R. Wallace hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Christopher R. Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 24. 10:43 | Link




Bosszantóan unalmas volt az ide út. Ahhoz képest, hogy már nem is LA-ben voltam, ezen az országon belül is el lehet utazgatni órákon keresztül, mire végre megérkezel. Igyekeztem minél hamarabb letudni az alap dolgokat, igazoltam magamat, hogy tényleg Én vagyok az, majd a kastélyon belül, a körletemet megkeresve elhelyezkedtem. Nincs még rendes szobám, amit hamar orvosolni fogok, ugyanis semmi kedvem vagy újoncokkal lakni, vagy igazából senki mással, de ha nincs más megoldás valahogy túl kell élnem. Lepakoltam a holmijaimat, fejemről a napszemüveget pedig az egyik kis fiók tetejére hajítottam, majd belesüppedtem az egyik kanapéba. Felsóhajtottam, ezzel is tudatva magammal, mennyire nyűgös vagyok, és, hogy ismét nekikezdek ennek az iskola dolognak. Ha ez se jön be, akkor már nem tudom mi lesz velem, de meg kellett adnom az esélyt a továbbtanulásomnak. Körbenéztem, és mivel sehol sem találtam egy lelket sem, a lábamat a velem szemben lévő kis asztalra felraktam, és egy percre behunytam a szemem. Utálom, mikor Én vagyok a nagy, és csúnya idegen, aki csak most jött, és senki sem tud róla semmit. Az egyetlen jó ebben, hogy megtarthatom magamnak a kis titokzatosságomat, és a sok kíváncsiskodó fortyoghat a levükben. Kis idő múlva felpattantam a fotelből, cuccaimat hátrahagyva pedig nekiindultam, elhagyva a körletemet. Nem tudtam egy helyben maradni, muszáj volt valamit kezdenem magammal, ami jelenleg az evést jelentette. A kastély mellett nem messze helyezkedett el egy kisebb falu, amit azonnal meg is céloztam. Bőrdzsekimet kicipzároztam, végre nem volt már olyan hideg, mint korán reggel. Zsebre tett kézzel, nyugodtan, és szépen lassan haladtam lefele. Igyekeztem a faluban nem azonnal eltévedni, ezért amit a leghamarabb észrevettem, az egy cukrászda volt, így betértem oda. Az eladóra vetettem egy huncut kis mosolyt, majd rendeltem egy szelet csokitortát, és az egyik sarokban lévő, üres asztalnál helyet foglalva vártam, mikor hozzák ki. Dzsekimet levettem, majd magam mellé hajítottam. Idebent meg meleg van, hihetetlen. Takaros kis hely volt, olyan családiasnak mondanám. Nem éppen az Én ízlésemnek megfelelő, de ahhoz, hogy bejöjjek ide, és hódoljak az egyik legnagyobb szenvedélyemnek, az édességnek, annak tökéletesen megfelel. Csak páran voltak még itt rajtam kívül, mivel még senkit és semmit nem ismerek a környéken, nem tudtam megállapítani kis falubéli, és ki tartozik az iskolába. Pár fiatalabb hölgyemény ültek a velem szemben lévő sarokban, vetettem rájuk egy semleges pillantást, mire az összes visszafordult az asztaluk felé. Én is az asztalomra tekintettem, mintha mi se történt volna, hiszen számomra ez pontosan azt is jelentette. Nem nagyon tudnak meghatni a kis hölgyek rajongásai. A pincér pár perc elteltével kihozta a süteményemet, Én pedig kértem mellé még egy kávét, ami azt hiszem nagyon nagy segítség lesz a napom hátralévő részére tekintve. Mindent elrendeztem az asztalomon, majd nekiláttam falatozni. Nem is olyan rossz.
Szál megtekintése
Christopher R. Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 24. 13:41 | Link




Végre, már jó régóta nem éreztem magamat ilyen nyugodtan. Egy kis kikapcsolódás, önmagam kényeztetése egy kis édességgel, és itt még hangzavar sincs, eltekintve a lánykák kuncogásától, amit szerencsére hidegen tudtam hagyni. Egyik falatot ettem a másik után, már a felén is túl voltam, mikor kihozták a kávémat. Megkevergettem, raktam bele tejet, és két kockacukrot, szinte soha nem iszom másképpen csak így, mikor nyílt a cukrászda ajtaja. Nem néztem fel, csak folytattam a dolgomat, mikor valaki lehuppant mellém, és a már jól ismert nyelvemen szólalt meg. Arcomon alig volt látható a meglepődöttség, csak megfogtam a csészémet, belekortyoltam a kávéba, majd ha már Ő is, Én i angolul folytattam a beszélgetésünket.
- Ugyan már, Drága - kezdtem bele mondandómba - Téged mindig megvárlak - Szólaltam meg, majd a lányra kacsintottam, és ismét beleittam a kávémba. Nem pont úgy csinálják itt, mint amit én megszoktam, de nem volt rossz, így nem panaszkodtam. A célnak megfelel, mégpedig annak, hogy ne aludjak be körülbelül perceken belül. Letettem a csészémet, majd ismét a villám után nyúltam, és folytattam a tortámat. Mikor azzal végeztem, megtöröltem magamat egy szalvétával, kényelmesebb pozíciót vettem fel a székben, majd a mellettem ülőre pillantottam, vagyis mondhatni inkább végigmértem. Nem érdekelt, hogyha esetleg észreveszi, ez egy olyan tulajdonságom amit szeretek. Szeretem jobban kielemezni valakinek a külsejét, akivel társalgok, főleg, hogyha az a valaki drágámnak szólít, amire még engedélyt sem kapott, de belementem a játékba. Elmosolyodtam, majd egy pillanat erejéig a földre pillantottam, utána pedig vissza a lányra. Most már magyarul szólaltam meg, reméltem ebben a nyelvben is megtaláljuk majd a közös hangot.
- Mond csak, honnan is ismerlek pontosan, hogy már a drágám vagy? - Tettem fel a mindent eldöntő kérdést, de igyekeztem nem tolakodó lenni. Még nem jött el az ideje, hogy előjöjjön a jól megszokott Chris, az az énem jelenleg mély álmát alussza. A tőlünk nem messze ülő lányokra vetettem ismét a pillantásomat, akik mostanra már elcsendesedtek, sőt, ha felénk pillantottak, tekintetükben már csak megvetést láttam. Hihetetlen milyenek ezek a mai kislányok, nem csoda, hogy sokan még csak szóba állni se akarnak velük, és ezen ők még csodálkoznak is! Nem akartam most magamban végig venni a mai társadalommal kapcsolatos ellenvetéseimet, ezért inkább visszafordultam a mellettem ülőhöz, felvettem a legmegkapóbb mosolyomat, és vártam, mi is következik most.
Szál megtekintése
Christopher R. Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 24. 21:15 | Link




A lány egész hamar szóra bírta magát, azt hittem majd magabiztosságom a kis viccével megrendíti majd, de nem így történt. Őszintén meg kell, hogy valljam, tetszett, hiszen nem minden nap találkozom manapság ilyen bátor, és random lánnyal, természetesen nem fogom neki kimondani, hogy szimpatikus, fent kell tartanom a látszatot, hogy nekem senki sem az. Mikor már végeztem a sütimmel, már csak a kávémat kavargattam ide-oda, néha beleittam, lassan az is kezdett elfogyni. Mikor a mellettem ülő hangját meghallottam, egy percre megálltam a kavargatásban, majd ránéztem.
- Nem vagyok édes - Mondtam neki, majd egy hangyányit elmosolyodtam hozzá, hogy ne tűnjek túl durvának, pedig most nem is terveztem volna annak lenni. Egyszerűen csak nem tudom elviselni, ha valaki szerint cuki vagyok, vagy édes, de ha jobban belegondolunk, melyik férfi szeretné, ha valaki így vélekedik róla? Gyorsan felhajtottam a maradék kávémat, majd az üres edényeimet egy kicsit arrébb toltam az asztalon. Kisvártatva a hölgy bemutatkozott, és csak akkor eszméltem rá, hogy ezt igazából nekem kellett volna előbb, de nem törődtem vele sokat.
Úgy is el tudtam volna vele itt játszadozni, hogyha azt se tudja ki vagyok és honnan jöttem. Azt hiszem talán az az egyik legjobb dolog. Megköszörültem a torkomon, majd elfogadtam a kezét, de nem csak simán kezet fogtam vele, ahogyan azt szokás, hanem kézen csókoltam. A hölgyekkel nem fogunk kezet.
- Chris, szintén - Tudtam le pár szóban az egészet, nem bonyolítottam túl. Most már legalább tudom, hogy nem csak Én vagyok errefelé az egyetlen kastélybeli, néha le-le nézegetnek az odafent lakók. Figyeltem ahogyan lassan Lola is enni kezdett, hasonló süteményt kért mint az enyém, legalábbis csokisnak tűnt. A lány folytatta a velem való játszadozást, ami ismételten csak meglepett. Karba tettem a kezeimet, majd elmosolyodtam, szememben látni lehetett azt a bizonyos csillogást, ami a kihívást jelentette.
- A szép párok? - Kérdeztem, kissé meghökkenve - Hidd el, ha már találkoztunk volna emlékeznék rád - Árultam el Lolának, ezzel is tudatva vele, hogy Én nem az a fajta vagyok, aki olyan könnyen elfelejti azokat az embereket, akikkel találkozott már.
- Számomra inkább az az érdekes, hogy ki lehetett az a srác, aki hasonlít rám, találkoztatok, és Te most azt hiszed vele beszélgetsz - Kezdtem el agyalni, majd elővettem a már jól megszokott stílusomat.
- Senki se hasonlíthat rám, Én egyedi vagyok.
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Christopher R. Wallace hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed