37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 7. 17:12 | Link
Sajtikám.
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/


El sem hiszem, hogy mit művelek. Itt állok a Fő utczának a jobb oldali járdáján, és már körülvett minket vagy 30-40 ember. Pedig még el se kezdtük a hadműveletet! Ma reggel, ahogy felkeltem, annyira görcsölt a gyomrom, hogy muszáj volt megint innom valami alkohol-félét, hogy oldjam a feszültségem. Nem rúgtam be, de egész kellemesen éreztem magam, amikor Doriannel találkozva lementünk szépen erre az utcára. A plakát, amit már megcsináltam egy hete, összecsavarva hozom szépen magammal, ahogy a gramofont is, mindezt egy 4 mérettel nagyobb szürke, ócska minőségű pólóban, ami egy derekamig felhúzott melegítőbe van gyűrve, kinyúlt kötött pulóverrel elfedve, bokáig érő converse rettenet cipőben. Össze-vissza beszéltem a pajtikámnak, akit az utolsó próbánkon neveztem el Sajtikának, mert miért ne? Hajam egy öregasszonyos, fehér parókás illúzióval van eltüntetve, egyedi szemüvegemet egy régi stílusú okuláréra cseréltem, amit valami furcsa madzaggal a nyakamba kötöttem. Szívem a torkomban dobog, nem szoktam én ilyen dolgokat művelni, főleg nem egy nagy, benga Rellonossal.
 Már lepakoltam a járdára, amikor hirtelen beütött a krach. Jézus maris, én most komolyan táncolni próbálok egy hatalmas közönség előtt? Nálam a 10+ fő már kész tömegnek számít, és ahogy csak gyűltek az emberek, úgy egyre jobban beparáztam. Kétségbeesetten pillantottam társamra, aki messze nem tűnt ilyen idegesnek, mint én. Aztán ki tudja, talán ő is ivott valami gátlás-oldót a produkciónk előtt, simán kinézem belőle, de azt mindenképpen, hogy mihelyst letoltuk az előadást, úgy beülünk valahova felhajtani valami vodkát vagy bármit. Hogy jobban legyek legalább egy hangányit, úgy inkább kirakom a nagy plakátot, amire összemázoltuk közös erővel azon bandák logoit, amiket szeretnénk meghallgatni, nem sokkal mellé egy nagy betűkkel festett papírt helyezek, melyen a következő áll:

"Két iskolás nebuló szeretne elmenni a MásVilág fesztiválra, azonban pénz hiányában vannak. Kérjük, segítsenek nekik, hogy eljuthassanak álmaik koncert-sorozatára."

 
Tétován hátrálok egy keveset, miután a felirat mellé odahelyeztem Dorian egyik kalapját, amit magával hozott vagy most, vagy a legutóbbi próbánkon. Hogy egyébként honnan jött ez a dolog, hogy mi most elmegyünk koncertre gyűjteni? Nos, amikor Fela bekergetett minket az üres tanterembe, mi pedig elegánsan beszorultunk, akkor volt némi időnk, hogy ez is szóba kerüljön.
- A fenébe, nincsenek egy kicsit sokan? - bújok oda pajtikámhoz az alkoholtól kipirulva.
Hozzászólásai ebben a témában
Fülees^^
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. március 8. 02:45 | Link
Evilla
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/


Jelen pillanatban egy élmény volt ott állni Evillával és készülődni, miközben a tömeg egyre gyülekezett és várták, mi sül ki ebből a mai napból. Nos, mi ketten Lillával már jól tudtuk, már reggel úgy keltem fel, hogy kinyitottam a szememet és elkezdtem nevetni, elvégre ki az, aki normális és kitalálja, hogy ő aznap kimegy a főutcára és előadást ad? Igen, mi ilyenek voltunk Evillával, hiszen miután Felagund professzor csapdába ejtett minket, elkezdtünk beszélgetni és abban egyeztünk ki, hogy el kell mennünk a MásVilág koncert-sorozatra, mert egyszerűen fenomenális együttesek lesznek ott. Ha nem mehetek, belehalok, de amúgy lenne pénz rá, hogy elmenjek, de Lillának nem, szóval kifizettem volna a jegyét, de akkor kezdene túl jó hírem lenni. Ennyit nem ér meg... Amúgy sem jönne össze, hogy kihagyjak egy ekkora bulit, mint az előadás. Típusom az őrültség. Miután felöltözködtem, zsebre vágtam a laposüvegemet, aztán ledzsesszeltem a faluba. Nem volt egy gatyarohasztó meleg, de én ennek ellenére is csak egy rövid-gatyát vettem fel, mellé egy piros pólót, ami szintén rövid-ujjú volt. Mindehhez felvettem egy öregemberesebb kalapomat, azt a nagyon gáz, retro szemcsimet, amit egy mozdulattal napszemcsivé alakíthatok és ledobtam magam az  ágy szélére. Felrángattam a hosszúszárú zoknimat, meg mellé egy sportcipőt és elindultam le a faluba. Nem, mondom, vonzottam a tekinteteket, nem tudták hova tenni ezt az ízlésficamot. Lilla már ott volt, bár be kell, hogy valljam, elsőre nem ismertem meg, pont úgy  nézett ki, mint a nagyanyám. Bár én is eladhattam volna magam nagyapónak, mert olyan hatvanas-évek frizkót csináltam magamnak, lenyaltam hátra zselével. Kis vigyorral odabotorkáltam, öreges járással és megbökdöstem a vállát.
- Hölgyem, nekem itt egy kisasszonnyal lenne találkozóm, azt hiszem rossz helyen van! - mondtam reszketeg hangon, megfogva az álbajuszom. Miután tisztáztuk, hogy ő Lilla, én meg Dorian, előpakoltuk a cuccokat, ő kirakta a mesterművünket, míg én előszedtem a gramofont. Mikor nem figyelt oda, azért párszor meghúztam azt a fránya laposüveget, mert lehet, hogy van már fellépési-tapasztalatom, de ettől még nem ártott egy kis önbizalom.  Szemrevételeztem a közös plakátunkat, majd egy jót vigyorogtam a feliratot nézve, de én jelen pillanatban öreget játszom, szóval nem lehetek annyira laza... F*ck...
- Becsüld meg magad, nem sokszor ajánlok ám fel kalapot! - mondtam aztán kissé meglepetten átkaroltam a vállát, mikor hozzám bújt. Háááát oké... Kissé sután húztam magamhoz, aztán lenéztem rá és elvigyorodtam.
- Sokan? Uggggyan már, ne parázz be, Evilla. Megy ez nekünk - nevettem fel és a gramofonhoz lépve a tűt a lemezre illesztettem. A szemembe húztam a kalapom kicsit, majd elvigyorodtam és a csajra sandítottam a szemem sarkából.
- Showtime, baby - vigyorodtam el, mindez naggyon eltúlzott angol akcentussal és rákacsintottam, majd indultam befelé.
Hozzászólásai ebben a témában
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 8. 09:42 | Link
Sajtikám.
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/
MESTERSÉGÜNK CÍMERE (:


Fél percenként pillantottam az órámra, hogy mégis mennyit késik Sajtika, mikor egyre csak gyűlnek az emberek a kismamáktól kezdve egészen a már nyugdíjas bájitalkotyvasztókig. Néha megeresztettem egy-egy bárgyú mosolyt, s már épp elkezdtem fohászkodni, hogy csak Arnold ne lássa meg ezt az egész produkciót, mikor valami piros pólós tata bemászott az aurámba. Meggörnyesztettem a hátam, és felvont szemöldökkel röhögtem majdnem telibe Doriant, aki a nagymamájának nézett. Végigpásztáztam először az ő ruházatát aztán a sajátomat is, aztán elismerő bólintással vettem tudomásul, hogy vagy vak a csávóm, vagy én vagyok túl jó színész.
- Jelentkezhetne a sakkszövetségnél, uram. Épp a napokban jelentették be, hogy elvesztettek egy sötét parasztot. - rávigyorogtam, amin azért már látszott, hogy nem egy túl józan cselekvés. Összenevettünk végül mindketten, mélyet sóhajtottam s megindultunk a dolgunkra. Ő a kalapját meg a gramofont, én meg a plakátokat helyeztem el szépen. Egy 30-as éveiben járó hölgy megkérdezte tőlem, hogy mégis mennyi az összeg, amit szeretnénk összeszedni. Egy pillanatra hátranéztem Dorcsira, aki valami üvegcsét húzott meg éppen, így kénytelen voltam én magam válaszolni, ami kicsit kínos volt.
- 40 galleont. - a hölgy arca elkerekedett, sok sikert kívánt, aztán visszalépett a nézők körébe. Az arcom egyre jobban ég, ahogy a nagyra sikeredett, bandás plakátra tekintek, s mielőtt még inamba szállna a bátorságom, úgy újra tudatom magammal: meg fogja érni. Odasomfordálok a tatához (biztos zseniálisan nézünk ki, két 60 feletti öreg, akik MásVilágra gyűjtenek.. csak Arnold ne legyen itt!). Józanul nem hiszem, hogy ennyire közvetlenek lennénk egymással az urammal, de benne is lappang valami kis immunerősítő, akárcsak bennem.
- Let's get do it. - félig suttogom az önbizalmának csúcsára hágó öregembernek.. fiatalembernek.. Sajtikámnak. Mielőtt a dal megszólalt volna, egy jó 10 másodpercünk volt beindulni az oszlop felé. Az első pár dob után megálltam, mögöttem reményeim szerint Dorian az oszlopnak támaszkodott majd a jól begyakorlott öreges mozdulatokkal megvakartam a jobb lábamat nagyjából ott, ameddig a kezem leért. A zongora felcsendülésére már egészen megnyugodtam, már tudtam a lépéseket, így oldalra kettőt tipegtem, és végre kezdődhetett a műsor.
Hozzászólásai ebben a témában
Fülees^^
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. március 8. 17:36 | Link
Evilla
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/
Produkáljunk!


Mikor megérkeztem, Evilla enyhén nyűgösnek tűnt, úgy értem,  lehetséges, hogy azt hitte, nem fogok eljönni és itt hagyom őt a csávában. Ha olyan helyzetben lettünk volna, mikor megismerkedtünk, így is tettem volna, elvégre ez lett volna a jellememhez illő, de akkor nem öregembernek öltöztem volna... Pf! Persze, jó fiú voltam, szóval görnyedt háttal, vékony, reszketeg hangon szólítottam meg Lilla nénit, bemászva a személyes terébe. Azt hiszem, hogy majdnem a képembe röhögött, de az érzés kölcsönös volt, nem csak ő így érezte a késztetést rá. Én is méregettem, majd felhajtottam a napellenző lencsét a szemüvegemről. A sötét parasztos megjegyzésén nevetésben törtem ki, nem bírtam tovább, egyszerűen muszáj volt, de aztán amilyen gyorsan csak tudtam, komolyságot erőltettem magamra, hiszen egy öreg tata nem visít elmebeteg módjára és nem üti a térdét közben. Naná, hogy nem, a reumája mellé nem hiányzik még pár zúzódás is! Még mit nem!
- Köszönöm szépen a javaslatot, hölgyem, majd utánajárok, de attól félek, hogy a pozíciót már betöltötték helyettem - bólogattam és majdnem lerepült a szemüvegem, szóval gyorsan utána kaptam, mire páran felröhögtem. Nem is értem ezeket a mai embereket, mit kell a szerencsétlenkedésen nevetni... Elhelyeztem a kalapomat, meg a gramofont, mindkettőt a létező legnagyobb óvatossággal, elvégre mégiscsak az ÉN kalapomról volt szó és egy olyan eszközről, ami képes zenét lejátszani. Már ha a rúnázott cd-lejátszómat nem számítjuk, de azt ide nem hoznám ki, ha fizetnének sem. Az üvegemet húztam meg éppen, mikor Lilla hátranézett rám segélykérőn, szóval nem tudtam azonnal beszélni. Felmutattam a mutatóujjam, hogy várjon míg lenyelem és már mondom is, kb úgy néztem ki, mint egy hörcsög, de csak nem várta meg a nőci! Leküldtem az italom, de erre már rávágta, hogy 40 galleon, mire többnyire egyetértve billegtettem a fejemet jobbra-balra.
- Igen, ez az összegmeghatározás egész pontos, Lilla néni - bólogattam végül odasétálva hozzá, meg a megbotránkozott kismamához. - Volt már maga a MásVilágon?! Na ugye, hogy nem! Akkor meg ne szörnyülködjön, nem tudja, mit hagyott ki!
Legyintettem, mintha lemondtam volna róla, hogy egy hitetlent isten útjára térítsek, bár nem pont erről volt szó, de neki gyereke lesz, őt már ott nem éri hajnal, ebben biztos voltam. Én rátettem a tűt a lemezre, a gramofonhoz guggolva, majd a lányra néztem, aki időközben ismét angolul igyekezett lelket önteni belém. Egyetértően bólogattam, időközben elhaladva már elcsigázott lépésekkel az oszlophoz, csak hogy félig lehajtott fejjel nekitámaszkodhassak. A szemem sarkából oldalra sandítva láthattam, hogy Lilla már a helyére állt és vele egy időben én is megvakargattam a combomat, miközben a zene már indult is. Most ne hisztizz be Dorian, ez se sokkal másabb, mint az, mikor fellépsz! Mééély levegő! Vele egy időben kettőt tipegtem oldalra és már kezdődhetett a kissé összetettebb rész. A kézmozdulatok nem voltak nehezek így az elején, lényegében csak arra kellett figyelnem, hogy ne nagyon hajlítsam a könyökömet. A fortély főleg az időzítésekben és az apró szökkenésekben rejlett, én pedig egy helyben, a lábamat váltogatva, kissé görnyedten táncoltam, míg Schlett kisasszony tett egy fordulatot. Eddig minden okés.
Hozzászólásai ebben a témában
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 11. 18:47 | Link
Sajtikám.
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/
MESTERSÉGÜNK CÍMERE (:


Na igen, természetesen benne volt a pakliban az a lehetőség is, hogy Dorian segít betanulni a táncot, aztán szépen megbújik egy sikátorban, hogy aztán onnan nézhesse végig a produkciómat. Az meg már csak tényleg apróságnak tűnt, hogy félig igencsak be voltam csípve. S az én szerencsémre legyen feljegyezve az a katartikus megkönnyebbülés, amikor valami hozzá illő mozgású öregúr kért meg illedelmesen, hogy vonszoljam arrébb a szottyadt hátsómat mert randija van.
- Ahogy gondolja. De szívesen megmutatom az irodát, ahol be kell nyújtania a jelentkezését. - ahogy kis híján lerepült a szemüvege, úgy én is kuncogtam egy picit, de kezem azonnal szám elé kaptam, hisz már láttam, ahogy felvonja a szemöldökét a hozzám hasonlóan cselekvő emberekre. Persze, igaza is van, egy 70 éves urat nem szabad kinevetni, aki MásVilágra akar eljutni kampányolt összegből, teljesen igaza van.
 A kismamával eleinte nem tudtam mit kezdeni, annyira új még ez az egész helyzet, hogy a kérdését se sikerült kapásból felfognom, sőt, a reagálásom első pár másodperce is csak egy eltátott szájból és a felvont szemöldökből állt. Ilyestájt pillantottam hátra az épp ivó partneremre, aki halálos lazasággal intett, hogy várjak. Nyilván visszafordultam, kiböktem nagy nehezen a hatalmas összeget, addigra pedig odaért a tata-párom. Remegő végtagokkal nagy nehezen felálltam Sajtikámra támaszkodva, aki megmentett a további esetleges beszélgetések kínosabb pillanataitól. Arrébb tipegtünk, s ahogy a tűt a lemezre helyezte, úgy hullámokban elhallgattak a népek, nálam pedig egy fél percre beütött a kapuzárási pánik. Úgysem fog menni, te jóságos Isten! El fogom rontani! Sőt..
 Aztán jöttek magától a lépések. Tipegés, fél karkörzés, apróbb mozdulatok, kézfejek majd lábfej behajlítása, arrébb lépés, felemelkedés, integető mozdulatok mindkét kézzel egymás után, görnyedt háttal való szökdécselés egy helyben, majd kicsit hátrálva az oszlophoz, így a szebbik felemet mutatva a közönségnek. Kicsit tettetem, hogy nem találom az öreg csotrogány páromat, aztán mintha a semmiből tűnne fel, úgy visszabotorkálok hozzá, átkarolom, közösen kihúzzuk a hátunkat, szabad kezünket a vállunk és a kulcscsontunk közé illesztjük, innen félig-meddig behajlított könyékkel oldalra küldjük, mialatt egymásra nézünk. Milyen furcsa! Eleinte vért akartam izzadni, annyira a torkomban dobogott a szívem, mostanra egy széles vigyort próbáltam elrejteni a sminkem alatt, miközben Dorianra pillantok. Egyet jobbra, egyet balra lépünk így együtt, s eddigre már megszólalt a vokálos is a lejátszóból. Jó 10 másodperccel később már eleresztettük egymást, a Rellonos combjaira támasztott kézzel, bepúposított háttal tipeg előre, én csípőre, vagy inkább derékra csapott mancsokkal, hátrafelé görnyedve követem a lépéseit - mindezt úgy, hogy egyikőnk se látja a másikat. Hamarosan én bal lábbal lépek 45 fokkal elfordulva hátra, ő meg ha minden igaz, akkor ő is pontosan ugyanezt a mozdulatsort hajtotta végre, hogy így szembe kerülhessünk, kezeimet ágyékom előtt összefogva, bárgyú kifejezést az arcomra varázsolva. Itt jön talán az egyik legnehezebb rész - én ugyanis ezt minden egyes létező próbákon elnevettem.
Hozzászólásai ebben a témában
Fülees^^
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. március 12. 19:55 | Link
Evilla
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/
Produkáljunk!


Egyszerűen már a találkozásunkkor is bolondok voltunk, tehát nem igazán lepődtem meg azon sem, mikor enyhe alkohol illat csapta meg az orromat a kisasszony felől. Ezen muszáj volt elvigyorodnom, mármint azon a tényen, hogy a hölgyemény enyhén kapatos, valószínűleg azért, hogy ne kezdjen el hisztizni és ne meneküljön el. Bár nem voltam biztos benne, hogy elmenekülne-e vagy sem. Ki tudja, a nők új hobbija, hogy meglepjenek engem. Közölte, hogy a tudja, merre jelentkezhetnék sötét parasztnak, mire elvigyorodtam szélesen.
- Na ezt még meggondolom, kisasszony... - közöltem, aztán nem sokkal később elkezdtem bólogatni,  a napszemüvegem pedig majdnem leesett a fejemről, mire elkezdtek röhögni, én pedig szúrós tekintettel néztem rájuk, nem csak a nézőkre, de Lillára is. Nem sokkal később jött egy kismama, informálódni a gázsiról, én viszont éppen elfoglalt voltam, szóval nem tudtam válaszolni. Mutogattam, hogy "várj, várj, várj, várj egy pillanatot, mondom én, mondom én!" De persze Lilla már válaszolt, szóval legyintettem, hogy oké, mindegy, lényegtelen, válaszolj te. Felé nyújtottam kérdő pillantással a flaskát, aztán nem sokkal később beüzemeltem a zenét és elvonultam a tatás járásommal a helyem felé. Az alkohol segített, vagy a szent lélek, nem tudom az is szimplán lehet, hogy csak megtanultam azokat a nyomorult lépéseket az idők során, a lényeg mégis az volt, hogy nem bizonyult nehéznek az amúgy viszonylag összetettnek mondható koreográfia. A lényeg úgyis az volt, hogy a magunk módján fejezzük ki a hülyeségünket és ne ragaszkodjunk már annyira a normális dolgokhoz. Nagy részben csak ide-oda tipegés volt, pár összetett karmozdulattal és egy-két láb-, meg kézfej lehajtással. Aztán jött a szökdécselés egy helyben, amit személy szerint imádtam csinálni, alig bírtam visszafojtani a feltörő vigyoromat. Nagy nehezen a szerepben sikerült maradnom, míg Lilla engem keresett, aztán hirtelen rám lelt, én pedig vele együtt kihúztam magamat. Ez a mozdulatsor volt az, amit az elején sehogy sem akartam megérteni, hogyan is van, meg miért van úgy, de aztán nagy nehezen lejutott a tudatomig és most már egészen jól ment. Kis mosollyal néztem az arcát, de nem sokáig, elvégre tennem kellett, amit a koreo diktált nekem. A kezeim a combjaimra támasztva mászkáltam előre pár lépést, persze most már nem láttam a társamat, majd jött az afféle tükör-gyakorlat, elvégre most az egyszer mindketten szinte ugyanazt csináltuk, aztán jött a forgás. Majdnem nevetésben tört ki, láttam ám rajta, bár nem volt egyedül vele, nekem is ki kellett préselnem az oxigént a tüdőmből, hogy ne nevessem el magam. A kezeim össze voltak kulcsolva a hátam mögött. A váll "forgatós" rész után a magasba emeltem a kezem, ő pedig felnyújtózva megfogta azt, én pedig a nyakam köré kulcsoltam, egy fél fordulatot téve. Tett egy váltást, így ezt a kezét fogtam meg a hátam mögött, a másik pedig a nyakam köré, majd jött az a kissé tehetetlen öregapó-figura. Elengedett, mintha nem lenne biztos benne, hogy megállok a lábamon, én pedig majdnem hanyatt borultam, remélve, hogy majd elkap. Ha nem teszi meg, biztos, hogy nevetésben török ki.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza