Losonczy Alina rémtörténete

Minden nagyon gyorsan történt. Lehet, hogy csak egy másodpercre csuktad be a szemed, az is megeshet, hogy mindössze egy pillanatra tekintettél hátra az iskola folyosóján, azonban mire kettőt gondolnál, egy minden oldalról zárt szobában találod magad. Ahogy ide-oda mászkálsz ebben a cseppet sem átlagos szobában, érzed, hogy a talaj olykor-olykor meging alattad, s mintha még halk csobbanásokat is hallanál a falon túlról. Azonban ezzel még nincs vége a furcsaságoknak. Lassan körbesétálsz a helyiségben, ahol mindössze három berendezési tárgy található, se több, se kevesebb. Azonban egyikhez sem tanácsos közelebb menni. Az egyik sarokban egy ütött-kopott bádogszekrény áll, amely hatalmas termetével és ingatag talpazatával olyan érzést kelt, mintha épp most készülne rád dőlni, amire még az ingatag talaj is rátesz egy lapáttal. No, de lássuk is a többi bútorzatot. A szekrény mellett egy zöld huzatos ágy helyezkedik el, melynek igencsak erős halszaga van, a takaróból pedig mintha csótányok másznának kifelé, apró csápjaikkal rosszallóan integetve feléd. Várjunk csak! Halszag, ingatag padlózat, csobbanások... Bizony! Egy hajókabinban vagy, ráadásul se az ajtó, se az ablak nem mozdítható a zárakat beragasztó ragacsos, barna folyadéktól. Jogos a kérdés, akkor hogyan fogsz innen kijutni? Ácsi, egy bútor még hátra van, még mielőtt ezen aggódnál. Nézd csak meg az íróasztalt! Ahogy kinyitod a rajta található egyetlen fiókot, egy régi pergamenpapírt vehetsz benne észre, melyen az egyetlen mondat így hangzik: "Egy órát kapsz, hogy megtaláld a megoldást, hogy hogyan juss ki, még mielőtt a víz elöntené az egész szobát!" Várjunk csak! Víz? Miféle víz?! Hirtelen egy hatalmas kattanást hallhatsz, majd egy szempillantás alatt bokáig érő, sötétlő víztömegben találhatod magad. Hogy ebből a helyzetből hogyan keveredsz ki, az már csak rajtad áll! Az azonban egyszer biztos, hogy a vízben megjelenő kákalagok nem barátkozni szeretnének veled, szóval siess, mielőtt az egyik szoros kapcsolatba keveredne veled!

Losonczy Alina rémtörténete

Minden nagyon gyorsan történt. Lehet, hogy csak egy másodpercre csuktad be a szemed, az is megeshet, hogy mindössze egy pillanatra tekintettél hátra az iskola folyosóján, azonban mire kettőt gondolnál, egy minden oldalról zárt szobában találod magad. Ahogy ide-oda mászkálsz ebben a cseppet sem átlagos szobában, érzed, hogy a talaj olykor-olykor meging alattad, s mintha még halk csobbanásokat is hallanál a falon túlról. Azonban ezzel még nincs vége a furcsaságoknak. Lassan körbesétálsz a helyiségben, ahol mindössze három berendezési tárgy található, se több, se kevesebb. Azonban egyikhez sem tanácsos közelebb menni. Az egyik sarokban egy ütött-kopott bádogszekrény áll, amely hatalmas termetével és ingatag talpazatával olyan érzést kelt, mintha épp most készülne rád dőlni, amire még az ingatag talaj is rátesz egy lapáttal. No, de lássuk is a többi bútorzatot. A szekrény mellett egy zöld huzatos ágy helyezkedik el, melynek igencsak erős halszaga van, a takaróból pedig mintha csótányok másznának kifelé, apró csápjaikkal rosszallóan integetve feléd. Várjunk csak! Halszag, ingatag padlózat, csobbanások... Bizony! Egy hajókabinban vagy, ráadásul se az ajtó, se az ablak nem mozdítható a zárakat beragasztó ragacsos, barna folyadéktól. Jogos a kérdés, akkor hogyan fogsz innen kijutni? Ácsi, egy bútor még hátra van, még mielőtt ezen aggódnál. Nézd csak meg az íróasztalt! Ahogy kinyitod a rajta található egyetlen fiókot, egy régi pergamenpapírt vehetsz benne észre, melyen az egyetlen mondat így hangzik: "Egy órát kapsz, hogy megtaláld a megoldást, hogy hogyan juss ki, még mielőtt a víz elöntené az egész szobát!" Várjunk csak! Víz? Miféle víz?! Hirtelen egy hatalmas kattanást hallhatsz, majd egy szempillantás alatt bokáig érő, sötétlő víztömegben találhatod magad. Hogy ebből a helyzetből hogyan keveredsz ki, az már csak rajtad áll! Az azonban egyszer biztos, hogy a vízben megjelenő kákalagok nem barátkozni szeretnének veled, szóval siess, mielőtt az egyik szoros kapcsolatba keveredne veled!

Rettenetes a sötétség, ami most a kastélyban uralkodik. Az ember a saját orra hegyéig sem lát el, még akkor sem, ha a szemét folyamatosan lehunyja, majd újra kinyitja. A DÖK szépen kitett magáért, de talán, ha egy picivel több gyertyát pakoltak volna szét a kastélyban a szőke lány hálája, örökké üldözné őket. Na jó, persze felvet némi problémát, hogy a halloweenhoz a sötétség dukál, mert ki látott már olyat, hogy napsütéses rémségek éjszakája. Már a neve is elég hülyén hangzik, nem még a megvalósítás, na mindegy. Szóval a mit sem sejtő Linácska botorkál a koromsötét folyosókon, pislog jobbra-balra, időnként félperces szívrohamot kap, máskor vérfagyasztó sikolyt hallat, mikor vagy egy lebegő, ijesztően kacagó babafej tűnik fel mellette, vagy egy csontváz csörög oda hozzá, tréfásnak gondolván, hogy meghívja a lányt az esti partira. Borzasztó, komolyan mondom, rettenetes! Épp csukott szemmel vesz egy hatalmas lélegzetet, kiheverve ezzel az iménti sokkhatást, mikor véletlen nekimegy valakinek.
-Bocsánat,bocsánat, ne haragudj! Remélem nem ütöttelek nagyon meg!-kezd magyarázkodásba, még mindig lehunyt szemekkel, ám furcsamód válasz nem érkezik. Magában talán már fel is háborodik, hogy micsoda faragatlan figurával hozta össze a sors, majd megretten, attól tart, hogy olymértékű volt a koccanás, hogy a másik már válaszolni sem tud. Szemei felpattannak, de ahelyett, hogy egy diáktársát látná maga előtt, az a büdös nagy igazság, hogy semmit nem lát. Oké, marha vicces, biztosan egy elsős rúgta fel a gyéren világító töklámpást, semmi pánik, pálcát elő, aztán lesz, ami lesz, ha leordítják a fejét, amiért elrontja a hulla hangulatot, majd odébb oldalog, de csak meg kéne néznie, hogy mekkora kárt okozott. Elmormol halkan egy Lumos-t, mire pálcája végén megjelenik a fénycsóva, és döbbenten tapasztalja, hogy nem az előbbi folyosón dekkol, és nem az elsős rúgta fel a lámpást, hanem valamilyen furcsa varázslatnak köszönhetően egy másik helyiségbe került. Pálcáját magasabbra emeli, hogy fel tudja térképezni a terepet. Ami azt illeti elég szegényes körülmények közé csöppent, mindössze egy íróasztal, egy ágy, és egy szekrény található a szobában. Elindul, hogy jobban megnézze magának a fal mellé állított bútordarabot, mikor megmozdul alatta a talaj, és tőle jól megszokott módon elesik. El is megy a kedve a szekrénynézegetéstől, tekintve, hogy az elég instabilnak mutatja magát. Mikor nagy nehezen sikerül feltápászkodnia, az ágyat veszi célba, szeretne leülni, és kifújni magát egy kicsit. Tesz néhány bátortalan lépést a tárgy felé, mikor megüti orrát az eszméletlenül büdös halszag. Fellibbenti a takarót, és töménytelen mennyiségű hal tárul a szeme elé. Na, de kérem szépen, hogy a fészkes fenébe került ide ez a rengeteg hal? Miközben hüledezik az állatok láttán, észreveszi, hogy valami, vagy inkább valamik mocorognak az állatok tetemein. Közelebb hajol egy kicsit, de bár ne tette volna! Felsikít, a rózsafa szerzemény majd kiesik a kezéből, mikor rádöbben egy ezek bizony CSÓTÁNYOK! És itt koppan a tantusz: instabil talaj, halszag, csótányok… Linácska bizony, bizony egy hajókabinba keveredtél! Mindig is kedvelte a hajókirándulásokat, de most valahogy semmi kedve nincs egy kényszer hajóúthoz.
Hanyatt-homlok menekül az utolsó berendezési tárgyhoz, ami maradt, az íróasztalhoz.
Eszeveszetten tépi fel annak fiókját, hátha abban lesz valami arról, hogy a manóba lehet ebből a rémálomból egyszersmind kijutni, ám csalódnia kell: mindössze egy pergamen fogadja, amiben mindenféle vízről, meg egy óráról, meg kijutásról hadoválnak. Értetlenül pislog, hiszen az igaz, hogy sok minden megtalálható a szobában, de víz az éppenséggel nem. Alighogy átfut ez a gondolat a fejében, máris egy kattanást hall, majd a következő pillanatban már azt veszi észre, hogy zoknijából facsarni lehet a H2O-t. Rohan az ablakhoz, szalad az ajtóhoz, hogy kiutat találjon, de egyik sem nyílik, ráadásnak egy kákalag is a lábára tekeredik, és próbálja kigáncsolni. Jobb ötlet híján Immobilus átokkal sújtja a növényt ezzel nyerve egy kis időt magának. Arról azonban egyelőre fogalma sincs, hogyan fog kiszabadulni a szobából…

Jól érzed magad? Hallatszik egy nagyon magas, gúnyos, női hang valahonnan lentről. Egy nagy csattanást hallasz, és a hajó nagyot emelkedik, mintha valami alulról megcsapta volna. Valami nagy van odakint, aminek van akkora ereje, hogy az emelkedésnek köszönhetően te is felemelkedj a levegőbe, ezzel beverve a fejed. Ha a vérző halánték nem lenne elég, a víz kétszer olyan gyorsan zúdul befelé pár másodpercig, mint eddig.
Nem tudod hova menj, azt sem, hogy hol vagy. Kutakodsz a megoldás után?

Teljes a pánik a fedélzeten; Lina kétségbeesetten rángatja hol az ajtót, hol az ablakot, de pechére egyik sem moccan, egy tapodtat sem. Nem könnyíti meg a dolgát a folyamatosan áramló víz sem, az meg már csak hab a tortán, hogy megjelennek az erőszakos kákalagok is. Egyik-másik meg-megragadja a lány bokáját, sebet ejtve azon, de a lánynak szerencsére még van annyi lélekjelenléte, hogy pálcájával mozdulatlanná tegye őket. Még szerencse, hogy a szünetben gyakorolta egy kicsit a rózsafa szerzemény használatát, különben most nagyon kulimászban csücsülne, mint az eddigi 15 évben bármikor. A félelem kezd úrrá lenni rajta, és bár eddig maga sem tudta, de nagyon úgy fest, hogy nem csak tériszonya, de klausztrofóbiája is van, ugyanis ahogy a percek lassan vánszorognak, és egyre több és több víz árad befelé, lassan már a combja közepéig ér, úgy érzi, mintha a falak közelítenének felé. Reményvesztetten ül le a szoba legmagasabb pontjára, az íróasztal tetejére, halántékát masszírozza, és igyekszik megnyugtatni magát azzal, hogy mindez csak egy rossz álom, ami mindjárt véget ér, mindjárt felébreszti valaki, és ő az ágyában lesz, a párnák közt, és jót fog nevetni ezen az egészen. És ekkor valaki tényleg felnevet, a baj csak az, hogy nem a szőke levitás. Ez a kacaj gúnyos és rideg, Linát még a hideg is kirázza tőle. Legszívesebben felelne a női hang kérdésére, hogy baromira nem érzi jól magát, és borzasztóan örülne neki, ha végre valahára visszajuttatnák őt a kastélyba, mikor a hajót egy hatalmas lökés éri, melynek következtében megemelkedik, többek között Alina és mivel az íróasztal tetején dekkolt eddig, ami igen magas, a lendület hatására meg sem állt a mennyezetig. Onnan aztán egyenes út vezetett a padlóig, ahol mondanom sem kell ezer plusz egy csótány mászkált, és kalimpált bosszúsan a csápjával a lány felé, mintha ő tehetne arról, hogy itt kötött ki. És, ha mindez még nem lenne elég, némelyikük rohamot is indított ellene, bemásztak a ruhájába, a cipőjébe, de ami a legfájóbb a szőkeségnek, hogy szép, hosszú haját sem kímélték. Épp homlokáról próbálta levakarni az egyik büdös kis dögöt, mikor érezte, hogy ujja valami meleg, nedves, kissé ragadóshoz ért a homloka tájékán. Először azt hitte, hogy sikerült széttrancsíroznia a bestiát, ám tévednie kellett: lüktető homlokából vér csordogált. Pompás! Az már csak a pont az i tetején, hogy a lökés miatt a víz néhány percig kétszer olyan sebességgel száguldott be mint eddig, és már a lány dereka fölött ért valahol. Szegény Alina, ő csak halloweenezni akart, mint mindenki más, ehelyett talán itt fog elpusztulni a semmi közepén egy átkozott hajóban. Utolsó menekülési kísérletként még egyszer megpróbálkozik az ablaknál, és végre valahára tevékenységét siker koronázza, a nyílászáró enged a lány kétségbeesett rángatásának, és kinyílik, utat biztosítva a friss levegőre. Lina nagy nehezen kimászik rajta, mert, hát kérem szépen magas sarkúban és szoknyában az ilyen cselekedet hőstettnek minősül, de ahelyett, hogy élvezné a szabadságot, szorongva pillant körbe. Tart tőle, hogy a rémálom nem ért véget ennyivel, ki tudja milyen rémségekkel kell még megbirkóznia ezen az éjszakán.

A félelem átjárta már minden porcikádat, pánikolsz, kétségbeesetten keresel kiutat a hajóból, és végül sikerrel jársz. Az ablakon kikecmeregve félig a vízben, félig pedig a víz felett vagy. Levegő már bőven jut a tüdődbe, ám a hajó továbbra is süllyed. Már menekülnél, már mennél a part felé - na de nem is látod, hiszen vihar tombol, csak a fejed felett csapdosó hullámokat látod -. Ám amint úsznál egy jónak tűnő irányba, megérzed, hogy a lábadat valami fogja, és nem enged tovább menni. Ha lenézel az egyébként nagyjából tiszta vízbe, felfedezheted, hogy az elmúlt egy percben egy bilincs került a bokádra, mely a hajóhoz van rögzítve. Nem elég, hogy nem tudsz mozdulni, a hajó süllyed, ránt magával a víz alá. Meddig bírod levegő nélkül? És a támadó lényekkel hogy állsz? A vérző fejed nem könnyíti meg a helyzetedet, látásod kissé homályosul. Pálcád a bilincs kinyitására nem használható, nem fog rajta a varázslat.