![](https://i.imgur.com/I5rc4lh.png)
Természetes minden diákkal alaposan elbeszélgetett, hogy biztos lehessen abban, hogy ki, melyik ágban fog elhelyezkedni. El is mondta ezt nekik, bár nem fűz nagy reményeket ahhoz, hogy meg is jegyezték. Aznap körülbelül az volt a hatszázadik információ, amit megosztott velük, és maga is tudja milyen nehéz elfogadni, ha különleges az ember. Neki szerencséje volt Adlerékkel, bár azért sokmindent nagyon szívesen kihagyott volna. Mégis, az énekkar és az operába járás nélkül nem lenne ma itt, ebben a kissé használt bútorokkal teli társalgóban. Minthogy eleinte a gyakorláshoz jobb csöndesebb helyeket keresni, így Huba az egyik óráját áldozta fel arra, hogy Lilivel gyakoroljanak, így biztosítva, hogy senki nem lesz a helyen.
Hatalmas mosollyal az arcán fordult meg a köszönésre. - Ragyogó nappalt neked is, kedves Lili - szólt felhőtlenül boldogan. - Áhh, elhoztad a hangszeredet is, remek, remek. Ki is veheted a tokjából, mert használni is fogjuk - erősítette meg az információt Huba, és közelebb lépkedett a lányhoz, abbahagyva a berendezés tanulmányozását.
- Addig elmondom ma mit fogunk csinálni, rendben? - kérdezte formálisan, bár ha a lány nemet mondott volna is folytatta. Közben ráült a kanapé karfájára, és felrakta az egyik lábát, hogy megtámaszkodjon.
- A melodimágusok egyik alap tudása az echo. Tudod, hogy mi az echo ugye? Mármint a mindennapokban - tette fel az első oktató jellegű kérdését. Bizony Lili, jobb lesz figyelni, mert a tanítás már el is kezdődött.