Az iskola bebarangolása fontos feladat. Így a mai délutánom egy részét erre fordítom. A hely felfedezése sokat elárulhat annak történetéről. Számomra pedig fontos, hogy mihamarabb mindent tudjak erről a kócerájról. Itt fogok tanulni egy pár évet, szóval meg kell ismernem a pozitív oldalait ennek a helynek. Ha pedig nem találok, akkor elég rémes éveknek nézek elébe. Már önmagában a hely is elég rémes. Koszos és a Rellon elég dohos, ahhoz képest, hogy a legdicsőbb ház. Ide jártak azok, akik vitték valamire is az életben. Hallott már egy pár névről, aki idejárt és közismertté vált.
A folyosókat járva egy almát forgatok a kezeim között, aztán találomra bemegyek az egyik szobába. Társalgónak van elnevezve. Kinézetében is a nevét sugallja. Reméljük semmi bűbáj nem uralkodik ebben a helyiségben. Nem szeretnék váratlan helyzetbe kerülni.
A kanapéra lehuppanok bent és beleharapok az almámba. Egész kellemes ez a hely. Nézelődök jobbra-balra. Ilyen volt a Beauxbatonsban is. Csak világosabb volt. Franciásabb. Ez olyan melegséget sugárzó, de ugyanakkor sötét is. Igazából az egész kastély elég sötét és silány Franciaországhoz képest. Ott minden pompás. Az egész iskola. A francia stílushoz szokott szemeimnek és lelkemnek elég nagy lefelé lépés a ranglistán ez az iskola. Pedig tudom, hogy ez sem a legrosszabb hely a földön varázslóiskolák terén, de mégsem több évszázados múlttal rendelkező iskola. Na meg itt fiúk is vannak. Rengeteg idióta kakaskodó fiú, akik az iskola királyának hiszik magukat. Annyira szánalmas.
Megjelenés