Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Noel reakcióját látva lecsillapodott a mániákus adrenalinhajhászásom, s ahogy megéreztem magam mellett a másik nyugtalanságát, rám is átragadt ez a feszültség. Nem lenne túl jó, ha eltanácsolnának innen. Mármint, nem lenne rossz valami mesterszakot végezni, vagy ilyesmi, és ha most innen kirúgnak... nyeltem egyet.
De persze, nem kell ezt túlstresszelni. Ahogy Warren prof irodája felé mentünk, a szívem kissé szaporábban vert, de nem voltam kifejezetten feldúlt. Lesz ami lesz, tudtam, hogy kisülhet belőle valami ilyesmi, és vállalom a következményeit. Anya úgyis tudja, hogy egy állat vagyok.
Warren irodájába besétálva leültünk, én pedig oldalra néztem; Ombozi egy eddig számomra ismeretlen arcot mutatott, azt hiszem, a valódi arcát... most már tényleg kiütközött rajta az összetörtség és hogy valami nem kóser, amit már eredetileg is érzékeltem, mikor az újabb villámot kérte.
Attól, amit mondott, kissé meglepődtem; magára vállalt gyakorlatilag mindent, mintha nem én találtam volna ki az egész akciót. Valami az agyam hátsó szegletében halkan megszólalt, hogy ellenkeznem kéne, mentesítenem kéne őt az egyedüli felelősség alól, de egy másik ösztönöm azt súgta, most nem szabad ezt tennem. Inkább erre a sugallatra hallgattam; ez sokkal inkább jellemző volt a házamra.
És utána véglegesen lehullott róla a maszk; őszinte szavak jöttek ki ajkán, olyanok, amiket még sosem hallottam egy rellonostól sem ilyen formában. A nyers érzések, a segélykérés szavai voltak ezek, s emiatt úgy meglepődtem, hogy még a szám is eltátottam. Furcsa dolog történt; egyszeriben kedvem támadt volna megölelni Ombit.
A profra néztem, kissé értetlenül és segélykérően; én nem tudtam Ombi ilyen mélységű problémáiról, és nem is tudom kezelni ezeket a dolgokat. Most mit kéne csinálni, megölelni, vagy azt mondani, hogy semmi baj? Én nem tudok ilyeneket, ezért a proftól vártam a segítséget.
Igazából a szememben másodfokúvá süllyedtek a tanulmányaim; egy ilyen érzelmes jelenetből csak a kiutat kerestem, és komolyan - inkább bocsássanak el, mint hogy nekem kelljen pátyolgatni mások érzéseit. Hirtelen nagyon kellemetlenül kezdtem érezni magam. Megsajnáltam őt, amitől még rosszabb volt ez az egész; nem szántam, hanem sajnáltam, és ez az érzés mindez idáig idegen volt számomra.
Kezeimmel babrálni kezdtem, próbálva ezzel elfedni a cselekvés lehetőségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A tekintete... hát, arra nem igazán találok szavakat, olyan furcsa volt; különféle érzések - érzések! - kavarogtak benne furcsa elegyet alkotva, amíg Warren prof. el nem rontja, széttöri az illúziót, hogy Noellel összeköt valami minket, amit mi értünk csak. Én is a férfire néztem, s most először a nagy ledöbbenés után kissé összeráztam magam, egyre inkább szürkébb szemeimben a felháborodás látszott, de mielőtt agresszívan visszaválaszolhattam volna, Noel elintézte helyettem a dolgot, mit ne mondjak, sokkal békésebben, mint ahogy én tettem volna.
- Meg különben is. Ha a tanárok nem fordítanak elég figyelmet a diákokra, hajlamosak... elkallódni... professzor úr. - hangomból hiányzott a felvágás, a jól megszokott gőg; helyette inkább valamiféle sajnálat hallatszott belőle. Természetesen nem a prof. irányába. Ombozira emeltem a tekintetem, remélvén, hogy ő is rám pillant, és hogy megérti, nem azért érez így - bárhogy is érez egészen pontosan -, mert gyenge, hanem mert körülötte túl gyengék voltak az emberek, hogy vele foglalkozzanak.
Az az igazság, hogy nem nagyon érdekelt Warren lelki állapota; csak a mellettem ülő bűntársé. De úgy láttam, ő nincsen elég jól ahhoz, hogy a saját lelkével foglalkozzon, inkább csak azzal, hogy mi rossz körülötte, meg benne is. Elfordítottam a tekintetem, és a fekete körmeim kezdtem fixírozni, melyekről itt-ott lepattogzott a festék a villámok miatt.
A kopogásra összerezzentem legbelül, de kívül semmi jelét nem adtam a pillanatnyi ijedtségnek. Tekintetem az ablakra siklott, ahol is egy minisztériumi bagoly ült, békésen pislogva és szuszogva. Ez lenne az első levél onnan, ami nekem szól. Eddig sosem raktam olyan rossz fát a tűzre (HA-HA, de intelligens vicc volt), ami miatt ilyen levelet kaptam volna. Ez lesz az első.
Nagyon remélem, hogy nem csapnak ki. Kérlek, mondd, hogy nem csapnak ki.
És Ombozit se. Kérlek, ússza meg ő is.
A fiú szavai belehasítottak a csendbe, és bár nagyon halkak voltak, megtörtek, de mégis úgy éreztem, ez volt eddig a legerősebb hang a szobában. Szívem hevesebben kezdett dobogni, de mélyen Warren szemébe néztem, mikor tekintete megtalált. Nem sokat habozott, visszanézett Ombozira; innen már sejtettem, hogy a fiúnak befellegzett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Csak felkaptam valamit, amíg tökéletesítettem a kosztümöm. Már egy ideje dolgozom rajta, azt szeretném, ha jól sikerülne; éppen ezért - mint ahogy évek óta - az utóbbi pár napban nem igazán szóltam senkihez, még a húgom is messze elkerült, ha meglátott a folyosón. Ilyenkor elég ijesztő dolgokat találok mondani.
Bár a tegnap esti mászkálás miatt igencsak fáradt voltam - ugyanis hajnali kettő előtt nem tudtam elaludni, és reggel hét huszonnyolckor már fent voltam -, de ez nem szabhatott határt a kreatív kiteljesülésnek. Próbáltam nem a Noeles üggyel foglalkozni, próbáltam kikapcsolni. Hiszen Halloween van, az év legszebb napja, a legértelmesebb ünnep mind közül.
Így hát, mágikus órám harsány kiáltásokkal jelezte, hogy ideje elindulnom hőn szeretett professzorunk irodája felé - ugyanis a két óra az két óra, és gyűlölök késni - így hát utómunkálatomat megszakította ez a rövid kitérő. Fehér bakancsom vaskos sarka visszhangot vert a lassan épülő halloweeni díszítéssel felruházott folyosókon, pont mint tegnap Warren cipőjének kopogása, égő cigarettájának sistergése.
Órámra pillantva konstatáltam, hogy így is előbb ideértem öt perccel, na de, jobb előbb, mint később. Habozás nélkül hármat koppantottam az ajtón, de magamban még mindig a ruha apró változtatásain, tökéletesítésén törtem a fejem. Egy-két csipkét le kéne még szedni róla, mert így nem olyan hatásos... lehet hogy kevesebb vér kéne rá... vagy esetleg pont hogy több...?
A körmeimet kezdtem fixírozni, ami alá a beszökött a művér, s oda is száradt. Mintha valakinek most kapartam volna ki a szemét.
Hát, lenne kinek kikaparni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Kinyitotta az ajtót, s rögtön kihúztam magam, arcomra udvarias mosolyt varázsoltam.
- Jó napot. - udvarias közöny sütött a hangomból, s mintha tegnap mi sem történt volna, libbentem be a férfi irodájába.
Ahogy körbenéztem a meglehetősen minimalista helységben, a bőrkanapén lévő kezeslábasra siklott a tekintetem. Nos, egy pillanatra elvesztettem a gondosan kiművelt bájt az arcomról, szemöldököm összehúztam a hanyagul ledobott ruha miatt - ki gondolta volna, hogy Warren nem veszi komolyan a Halloweent?... -de gyorsan visszarendeztem vonásaimat a kellő kedvesség látszatát keltve.
- Úgy látom, a professzor úr is beöltözik az este. - jegyeztem meg egy illedelmes kislány módjára.
Alapjáraton az a véleményem az ilyenről - mármint aki ennyire nem veszi komolyan a Halloweent -, hogy maradjon otthon... de mindennek van oka, hogy ki hogyan öltözik be; ez kicsit tükrözi a személyiséget. Ha azon kezdenék el filózni, hogy Warren miért nem veszi komolyan ezt az ünnepet, arra jutnék, hogy: a) gyerekesnek tartja; b) rossz emlék fűződik hozzá; c) mert amúgy is sokszor találkozik a halállal. Tény, hogy ez aurorként valószínűleg helytálló.
Ezen a ponton gondolkodtam el azon, hogy miért kezel ilyen bunkó paraszt módjára mindenkit a drága professzorunk. Mert ennyire megrázza a halál mindennapi jelenléte az életében? Mert - már ahogy tudom - egyedülálló apaként neveli a lányát? Mert gyengének hiszi magát, s ezzel próbál védekezni?
Na, nem mintha jó lennék az emberi érzelmek felmérésében.
- Szabad érdeklődnöm, hogy a büntetőmunkám esetleg meddig tart? - kérdeztem csevegő hangnemben, eljátszva az alárendelt szerepét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Válaszára meglepetten vontam fel a szemöldököm, és nem kicsit akadtam ki arra a gondolatra, hogy a szülinapomon, Halloweenkor Warren irodájában kéne rostokolnom.
De csak higgadtan. Nem tarthat fogságban napokig, még akkor sem, ha auror. Mármint, ezt nem teheti meg.
- Ehm... ezt mégis hogy értsem? - kérdeztem még mindig az udvariasság határán egyensúlyozva. - Mármint, csak nem leszek étlen-szomjan bezárva a pincébe...
Vagy ha mégis, szólok az apámnak. Dwayne akár ismerheti is, hiszen auror, Anglia és Magyarország közt ingázik, általában nemzetközi ügyeken dolgozik. Nem tudom, melyikük a nagyobb fejes, de őszintén remélem, hogy az apám. Jó érzés lenne, ha tudnám, ő egy kicsit meg tudja sz*****ni Warrent.
Kedves mosolyt villantottam rá.
- Mert hát, remélem nem leszek elzárva Halloween estéjén. Elég sokat készültem rá.
Vajon Warren milyen volt fiatalként? Mi történhetett vele, ami miatt auror lett? A professzor szemébe néztem, mialatt ezen tűnődtem - Lacey szerint ilyenkor olyan tekintetem van, mintha az emberek veséjéig látnék. Miért egyedül neveli azt a kislányt? Mikor szokott rá a dohányzásra?
Ja, igazából nem érdekel. Csak szeretem találgatni az emberek eddigi sorsát. Az információ hatalom. Minél többet tudsz egy emberről, annál könnyebben tudsz belerúgni. Éppen ezért játszom most előtte is, és mindenki előtt, aki a közelembe jön. Taktika. Színtiszta taktika.
Megigazítgattam a szoknyám szegélyét, miközben vártam, hogy reagáljon valamit; tekintetem a groteszkül alvó bagolyra siklott.
Szerencsétlen állat. Mindkettő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Egy kis ideig szemléltem még a baglyot, aki groteszk testhelyzetben aludt egy papírzacskóval a fején. Azt hiszem, ebben a kastélyban nem csak a Rellon ház népe az diliházba való, hanem jó pár tanár is az, Warren köztük az első.
Ahogy elővette a karkötőt, s kinyilvánította, hogy valamiféle ajándékot kapok, legszívesebben pofán röhögtem volna. Vagy nagyon hülye, és megbolondult, vagy csak valami hátsó szándéka van ezzel az egésszel. Vagy, ami még rosszabb, gyenge nőnek tart, akinek ápolni kell a lelkét... ez valami kárpótlás akar lenni az elfogadhatatlan stílusa miatt?
Aztán, ahogy a fény felé emelte a bőr darabot, megláttam a fekete kis jeleket, az apró rúnákat, amik körülölelték a szalag egészét.
Valami elátkozott tárgy, amitől megőrülök? Vagy amitől csak jótét, kedves szavakat fogok tudni kimondani? Ez volt az első gondolatom, s ösztönösen távolabb húzódtam a tárgytól.
- Ó, professzor úr, igazán kedves, de inkább én vagyok az, akinek ajándékot kéne adnia a borzalmas viselkedése miatt. Nem fogadhatom el.
Magam mögött átfogtam a bal csuklómat. Nem létezik, hogy rám adja azt az izét. Nem is illik a jelmezhez, meg különben is, nem fognak holmi felrúnázott karkötőket rám adni. Nem, nem, semmiképpen sem. Végigmértem a karkötőt, az összes rúna közül egyetlen egyet ismertem fel, a fényesítő rúnát. Jelezni fog nekem a karkötő?
- Nem tudom, milyen rúnák azok, professzor úr, de nem szeretem az ilyen formán megbűvölt tárgyakat. Van bennük valami baljóslatú. Igazán, tényleg nem fogadhatom el.
Különben is, arany csatt egy sötétbarna bőrszalaghoz? Mit képzel ez magáról? Nem fogok én ilyen ortó kiegészítőket felvenni. Lehetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Közelebb lépett hozzám, én pedig ismét hátrálni akartam, csak hogy nem tudtam; már így is a bőrfotelnek nyomódott a lábam. Összehúztam a szemem, immár a legkevésbé sem kedves tekintettel nézve a férfire, aki várakozóan kinyújtotta a kezét.
Adott egy pár információt a karkötőről, közben pedig eljátszottam a gondolattal, hogy hányféleképp próbálhatnék megszökni innen. Persze, nem teszem meg, annak komoly következményei is lehetnek, de milyen jó lenne! Beleeresztenék egy villámot Warrenbe, a bal oldalánál elslisszolnék a karja alatt, és kifutnék. Vagy szimplán szétvillámoznám a bőrkarkötőt. Bár, mivel Warrenről van szó, biztos ezeregy védőbűbáj van rajta...
Mérgesen fújva Warren keze fölé helyeztem a csuklóm - mert nem, én nem akarok hozzáérni ehhez a tökfejhez - ő pedig rám rakta a bőrzsineget. Biztos vagyok benne, hogy nem lehet kicsatolni, sőt, nem fogok addig szabadulni ettől az undormánytól, amíg neki nincs kedve leszedni rólam.
Nem éreztem semmi furcsát a bőr érintése nyomán. Bár szokatlan volt, de nem voltam tőle se kedvesebb, se agyhalottabb, sőt, ugyanúgy megvolt a jellemem is, mint ahogy a karkötő-mentes napokon lenni szokott.
- Akkor hát... végeztünk? - kérdeztem dacosan, s megdörzsöltem a bal csuklómat, kissé feljebb tolva a karkötőt. - Ennyi? - kérdeztem kissé bizalmatlanul.
Lesz ez még rosszabb is, tudom. Már előre félek. Idegesen toporogtam bakancsomban, s igyekeztem távolabb húzódni az előttem álló professzortól. Kész őrület ez az egész. Hogy csak úgy, random felrúnázott tárgyakat adhat ránk minden tanár kénye kedve szerint! Nem hiszem el...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Mondhatom, igazán kedves volt; azt se mondta, hova megyünk, vagy ilyesmi, egyszer csak felkapott, amitől ismét felkavarodott a gyomrom - mondjuk azon a pár korty vízen kívül nem sokat tudtam volna kiadni magamból, bár nagyjából az összes epét kiöklendeztem az imént.
- Igazán kedves. - válaszoltam epésen (ha-ha) a súlyommal kapcsolatos megjegyzésre, égő gyomorral. Csak azért sem fogok szólni, mikor majd hánynom kell.
- És mi van az órával? - kérdeztem halkan, bár nem nagyon érdekelt. Csak ne az legyen, hogy szét lesz kürtölve ájulásom híre a suliban, meg hogy Dwayne Warren a karjaiban vitt be az irodájába, és utána három órára eltűntünk szem elől (ugyanis biztos, hogy el fogok aludni).
Ahogy beléptünk az irodába, és Dwayne lerakott a kanapéra - mennyivel kényelmesebb volt, mint a saját epémben feküdni! - ezernyi emlék tódult a fejembe, legfőképp Ombozival kapcsolatban. Erre mondják azt a Havi igézőhöz hasonló szennylapok, hogy "tovább kell lépned rajta", meg ilyesmi, de az a helyzet, hogy nekem ez nem ilyen egyszerű. Bár az lenne.
S ahogy szemügyre vettem az irodát - szemeim szúrtak a fáradtságtól - Noel illatát éreztem meg az orromban. Eszembe jutott, mikor odaadta a pulcsiját tavaly. Azt kell mondjam, eléggé szánalmas vagyok.
- Izé... aludhatok? - kérdeztem elhaló hangon. Két hete egy percet sem - azt hiszem, megvan a rekordom, és ennél sosem akarok többet kihagyni alvás nélkül. Az energiaitalok és kávék miatt csak még szörnyűbb az egész; nagyon sokáig zsongott a fejem, mikor rájöttem, hogy nem feltétlen ez a jó megoldás. - Kicsit elfáradtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Arra ébredtem, hogy egy fém valami landol az arcomon, és iszonyú büdös van.  Felültem az ágyban, vadul hadonászni kezdtem, sőt, még a pálcámat is előrántottam nagy sebtében. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, sötét volt, és büdös.
Aztán az agyam újraindult, eszembe jutottak a történtek. Körbefuttattam a pillantásom, s az ölemben egy fejjel lefelé álló hamutartót láttam meg, körülöttem pedig csikkek feküdtek elszórva. Egy aprót sóhajtottam, majd egy hatalmas ásítás közepette nyújtózkodtam. Úgy tűnt, igencsak sötét van odakint, s Dwayne barátunk nem tért még vissza irodájába, legalábbis a félhomályban úgy látszott, minden a helyén maradt.
Az órámra néztem, aminek betört a számlapja (valószínűleg akkor, mikor elájultam), s ki tudtam silabizálni, hogy kilenc óra körül van. Ami azt jelenti, hogy nagyjából tíz órát aludhattam.
A kis lelkem - már ha van ilyenem - igencsak megnyugodott erre a gondolatra. Az a helyzet, hogy még mindig baromi álmos voltam, de úgy voltam vele, majd kipihenem magam a Klubhelyiségben. Nyújtózkodtam egyet, és kibújtam a rám terített pléd alól. Tényleg Warren csinálta volna? Biztos, hogy nem álmodtam. Hiszen, ez nem olyan tematikájú, mint az álmaim - nem rémálom. Egyáltalán nem az. Pedig nekem csak rémálmaim vannak.
Összeszedtem a csikkeket, és egy-két próbálkozás után sikerült eltüntetnem a hamut. Kinyitottam az ablakot, hogy szellőztessek, majd a két ajtó közül odaléptem az egyikhez, feltételezve, hogy a fürdőbe fogok belépni. Azonban nem így történt. A kilincset lenyomva egy raktárba érkeztem, amiben egy nem túl jó állapotban lévő matrac, és még pár holmi foglalt helyet.
Kíváncsi énemnek ellenállva becsuktam az ajtót. Ez nem az én dolgom, hogy Warrennek miért ilyen a szobája. Lehet, hogy valami hindu szerzetes. Magamban jót röhögtem ezen.
Tehát, bementem a szegényes fürdőszobába, kezet és arcot mostam. Keresni akartam valamiféle sminklemosót, de amint kinyitottam a szekrényt, rájöttem, hogy egy tipikus agglegénylakással állok szemben. Apró sóhaj.
Megkíséreltem kipakolni a cuccokat, s mikor ez megtörtént, tisztító bűbájjal kezeltem a polcokat majd a toalettet és a kádat is. Oké, hogy pasi meg a tanárom meg minden, de nem lehet koszos fürdővel élni, az egyszerűen undorító. Fúj.
Így hát, mire végeztem a fürdővel, s kijöttem, már lassan fél tíz fele járt az idő. Ó, nehogy azt higgye a professzor úr, hogy én kiteszem a lábam bárhonnan is takarodó után. Nincs az az isten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Léptek mögöttem. Azonnal megpördültem, s Warrent láttam meg magam mögött; pillanatnyi ijedtségem szertefoszlott, ahogy megfogtam a fogkefés poharat és a fogkrémet, és gyorsan beraktam a fürdőbe, mialatt hozzám beszélt.
- Bocsi, most keltem fel nem rég... és gondoltam, kitakarítom a fürdőd, ha már itt vagyok. - vontam vállat lazán. - Nem bírom elviselni a koszos fürdőket.
Mikor rájöttem, hogy kapásból letegeztem - valószínűleg az álmosság miatt egyébként -, még egyszer megrántottam a vállam, hogy eltereljem magamban erről a figyelmet. Nem fontos. Adjon csak érte büntetőmunkát.
- Tényleg csak fél órája keltem maximum. De nem szeretnék este a folyosón lófrálni. Házirendellenes. - apró félmosolyt küldtem felé, és alig észrevehetően vontam fel a fél szemöldököm. - Nem szeretnék büntit kapni.
Bájosan pördültem egyet, és visszavittem a szappant is a helyére. Ahogy a kis fürdőre néztem - a törülközők gurigákba hajtva feküdtek egymáson, rend volt -, eskü, egészen otthonos hatást keltett a helyiség. Azt hiszem, szegény kislány nem nagyon érezheti az otthon melegét Dwayne házában, főleg, ha csak fele olyan kupi van, mint a matracos szobában.
- Ja, remélem nem zavar, hogy rendet raktam. - mondtam még mindig kicsit álmos hangon. - Azért próbálj vigyázni rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Ott, hogy te fogod felnyalni a padlót, ha összedzsuvázod. - mutattam a szörnyű lábnyomokra a tiszta padlón.
Most mondjam azt, hogy megesett rajta a szívem? Itt van egy kislánnyal egyedülálló apaként, azt se tudja, fiú-e vagy lány, ha tiszta fürdő fogadja, és rögtön a csapdát keresi - tudom, durva, de mégis csak van lelkem, és az itteni helyzeteket látva késztetésem volt jót tenni.
Azt hiszem, ez kifújt karácsonyig.
- Látszik, hogy auror vagy, rögtön a csapdát keresed. - fintorogtam. - Nincs csapda, érted? Gondoltam, jó arc leszek.
Egyébként tényleg elég érdekes dolog ez nálam. Van, aki kedvességből és udvariasságból nem hangoztatja, hogy ortó a mosdó, van, aki fintorogva teszi be a lábát; én az az ember vagyok, akinek ha nem tetszik valami, nagyon nem tetszik, akkor azt megoldja. Gondoltam, hátha itt kell éjszakáznom - mondjuk nem tudom, mi ilyenkor a hivatalos eljárás, de nem is érdekel -, meg amúgy is... a kislány biztos jól érezné magát, ha látná ezt, bár nem tudom, milyen gyakran van itt. Meg az apja is tanulhatna belőle, hogy milyen érzés belépni egy tiszta fürdőbe.
- Ja, mellesleg, le is fürdenék, ha nem gond. A Rellon fürdője elég gáz szokott lenni általában. Főleg ilyenkor. - szemet forgattam. - Tuti, hogy már összemocskolták.
Megvető pillantást küldtem Dwayne cipője felé, amolyan "ennyi értelme volt takarítanom"-félét, majd kiléptem a fürdőből, hogy Warren mindent megcsodálhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nagyon vicces, ahogy Warren hozzááll a Házirendhez, meg úgy alapjáraton mindenhez. Furcsa egy ember, mintha limitált lenne a látóköre bizonyos dolgokban, mint például az adok-kapok dologban. Reakciója nyomán csak egy mosolyra húztam a szám. Ha Dwayne azt hiszi, levakarhat, akkor nagyot téved.
- De Dwayne, én nem mehetek ki takarodó után az irodádból. - közöltem komor hangon. - Nem szeretném kirúgatni mindkettőnket.
Tekintetem afféle szemrehányást tükrözött, azt sugallta: "hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!". Végül egy sajnálkozó vállrándítás és fintor kíséretében indultam el "hol vannak a törülközők" felkiáltással.
Végül a kanapéhoz mentem, ahol a táskámat hagytam - Dwayne pedig mögöttem jött, mint valami kiskutya, úgy magyarázott. Turkáltam egy kicsit a hátizsákomban, majd elővettem a fogkefémet és a fésűmet. Ahogy éppen készültem felkötni a hajam a fürdéshez, hátrafordultam, s a művelet alatt reagáltam Dwayne szavaira.
- Nem azért fürdök, hogy ne legyek mocskos, hanem hogy rendben legyen a közérzetem. Miért, sajnálod a meleg vizet, vagy mi van? - kérdeztem összeráncolt homlokkal. - Nyugi, nem lesz kék a kádad a hajamtól.
Röpke sóhaj szaladt ki a számon. Vékony dzsekimet a pokrócra dobtam, majd nekiálltam matatni a táskámban, s közben hallgattam, ha esetlegesen beszélt volna hozzám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne hümmögésére egy hatalmas szemöldökfelhúzást produkáltam - ugyanis nem hittem, hogy Dwayne fél órán belül leakad erről a témáról, de mégis. Csak beleegyezett.
Nem hittem volna, hogy egy auror ilyen könnyen befolyásolható.
- Ó, nem kell aggódni, húsz perc alatt megvagyok. - jelentettem ki egy kedves (de tényleg kedves, nem az a vicsorféle) mosollyal. - Törülközőt esetleg kaphatok?
Kissé kócos hajam egyelőre ujjaimmal próbáltam jobb belátásra téríteni, majd mikor láttam, hogy lehetetlen vállalkozásba fogtam a fésűt alkalmaztam. A fogkefét a térdeim közé szorítva hajtottam le, hogy aztán az előre hulló hajamon végigcibáljam a fésűm. Mikor hirtelen hátradobtam loboncom (olyasmi ez egyébként, mint a nyál filmekben a tengeres jeleneteknél a bikinis nők), az a derekamnak csapódott. Miután kissé felborzoltam, ismét előrehajoltam, s - ezúttal sikeresen - felfogtam a hajam.
- Meg lehet, hogy valami pizsama sem ártana. Szoktam hordani magammal tartalék pólót, de ma reggel annyira fáradt voltam... - forgattam meg a szemem. - Nem is értem, miért.
Visszadobtam a fésűt a hátizsákba, majd tovább kezdtem matatni. Hol lehet...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Okés. - bólintottam egyet, majd táskámból kivettem a neszesszerem.
Dwaynere sandítottam, arckifejezését azonban nem tudtam hova tenni. Mintha ijedt lenne, vagy ilyesmi, amit nem nagyon tudok megérteni. Nap mint nap sötét varázslókkal harcol, valószínűleg sokat tapasztalt már, és megijed attól, hogy egy diáklány szeretne lefürdeni nála? Mintha attól tartana, megátkozom a fürdőkádat.
Ahogy az ajtó elé értem, ő kinyilatkozta, hogy nem, én bizony semmiképp sem alszom itt.
- Hát, nem is a fürdőben terveztem, hanem a kanapén. - mondtam egy amolyan "ördögi" mosollyal, s betértem a fürdőbe.
A forró víz hihetetlenül jól esett, felfrissített és megadta a régóta hiányzó komfortérzetem. Alaposan átdörzsöltem a csuklóm, ahol egészen eddig a karkötő szorult, és sóhajtottam egyet. Végre.
A húsz percesnek ítélt fürdőzés fél órásra nyúlt. Mikor végeztem, magam köré csavartam egy türkizkék törülközőt; leomló hajam vége kissé vizesen verte a derekamat.
- Hol találok ruhát, Dwayne? - dugtam ki a fejem az ajtó mögül. Meztelen, sápadt vállam egy szelete így is kilátszott a résen. - Csak mert fázok egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Mert azt, hogy valakit meglőtt a Cupido, nem lehet meggyógyítani. Még a gyógyító is szinte röhögve közölte ezt az információt, én meg kissé bosszúsan fordultam el tőle, hogy a sebesült Mihaelt vizsgáljam. Pótcsont-rapid, minden lófene, amihez egyáltalán nem értek, és nem is szeretnék. Átkok, sötét varázslatok? Rengeteget ismerek - apám auror volt. Gyógyítói hülyeségek? Kösz, nem.
Már másfél órája rohadtam Mihael mellett, mire az úr végre méltóztatott pillát rebegtetni. Ezt egy sóhajjal vettem tudomásul, pont szedelődzködés közben - hátrébb húzódtam egy lépést. A végén még elkapna. Így legalább ártalmatlan.
- Jó rheggelt. 'Ogy vágyunk? - utánoztam igencsak bénán a francia akcentust. Nem kenyerem ez a nyelv. Úgy értem; fúj.
Mihael önelégült vigyora, ami szétterült az arcán, amikor meglátott, nos, az minden pénzt megért. Hirtelen nem tudtam, hogy röhögjek vagy sírjak, aztán inkább az előbbi mellett döntöttem, bár tény, hogy igen siralmas, hogy sikerült egy Saint-Venant-t kifognom.
- Csak ne örülj, Töröttváll, most készültem lelécelni. - közöltem egy igencsak kedves mosolyt küldve az említett felé, ami legalább egy vicsorral ért fel. - Másfél órája vagy kiütve. - feleltem neki kegyesen. - Egész jó, én tovább voltam.
Beletúrtam a zöld hajzatomba, ami igencsak zavart mostanában. Fenét kell nekem zöld haj. Még kevésbé hosszú. Hmmm... tudom, mit fogok csinálni, miután visszaértem a körletbe.
- Na, most lelépek, hősszerelmes, megleszel? - beletúrtam a hajamba, ismét, és felvettem a vállamra a táskámat. - Sajnos a gurkót nem tudtam elhozni neked, mint az első ajándékomat, de ha gondolod, legközelebb szívesen kézbesítem újból a pályán.