Az SV család
Néhány óránál többet ezen az éjszakán sem voltam képes aludni, mégis kipihenten ébredtem, tudva, hogy a fiaim akiket az éjjel kaptam verekedésen a gyengélkedőn várják a halálos ítéletüket. Tudom jól, hogy ezzel aztán rendesen meg fognak gyűlölni, de látva, hogy az unokahúgom és Noel között is mi alakult ki, nem vetem el az elméletet, hogy ez majd Mihael és Ethan között is rendbe hozza.
Felsétáltam a betegszobáig és néhány mondatot váltottam a gyógyítóval mielőtt még a fiúkhoz mentem volna. Ethan ágyának szélére ültem le, ő a kevésbé veszélyes.
- Hogy vagytok? Kipihentétek magatokat? - felvontam a szemöldököm és hol egyikükre, hol a másikukra néztem. Megvártam mit válaszolnak, aztán hamar túl akartam esni a feladaton. - Nézzétek, amit csináltatok, nem fér bele sem az iskola házirendjébe, sem az emberi viselkedés normáiba. Szóval büntetés jár, de ne akként fogjátok fel. Azt szeretném ezzel elérni, hogy jobban megismerjétek egymást és csillapodjon köztetek a feszültség. Kötelező jelleggel egy hónapig tiétek a csecsemő, a családalapítás projektből. Ez azzal jár, hogy a nap huszonnégy órájában veletek lesz, etetnetek kell, pelenkázni, ellátni és mivel családalapítás - felmutattam mutatóujjamat, hogy tiszteljenek meg azzal, hogy végighallgatnak -, együtt is kell lennetek elég sokat.