Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Világ életemben az a lány voltam, aki néhány perccel az ébresztőórája előtt kelt. Ha nem lett volna mániám az életem lehető legalaposabb kontrollálása, akkor simán megtehettem volna, hogy nem állítok vekkert és mégis plusz-mínusz 5 perccel a tervezett időpontban ébredtem volna. Így volt ez ma is, ezzel megkímélve a szobatársaimat a hajnali ricsajtól, majd csendben készülődve indultam a megbeszélt találkozóra. Vastag kötött pulcsit és kényelmes bő szárú nadrágot vettem a szinte szokásos garbóm fölé, majd néhány kedvenc könyvemet felstócolva osontam ki a folyosókra.
Egyik évfolyamtársam jegyezte meg, hogy van egy eridonos lány, aki olvasópartnereket keres, és miután én is folyamatosan bújtam a könyveket úgy gondolta, felvehetném vele a kapcsolatot. Meg is tettem, bár inkább csak az évfolyamtársam kedvéért, mert bármennyire is imádtam olvasni, elképzelni nem tudtam a közös olvasás lehetőségét. De amíg nem indul be az év, addig legalább egyel több embert ismerhetek meg, és esetleg még néhány jó könyvajánlattal is gazdagodom. Csak annyit tudtam hogy a Bibircsókos Banya folyosóján találkozunk, és hogy Fekete Nonót kell keressem.
Még épp a forró kávémat kortyolgattam a kedvenc termoszomból, amikor megpillantottam a barna hajú lányt, aki már épp integetett felém.
-Szia!- köszönök halkan, egy óvatos mosollyal -persze, mehetünk.- Bólintottam egy aprót és elindultam a könyvtár irányába. Valami miatt egyértelműnek tűnt, hogy ott lesz a legalkalmasabb.
-Ó, én a könyvtárra gondoltam, de Te tanulni szeretnél? Én azt hittem olvasásra keresel társaságot.- pillantok fel kicsit meglepetten. Lehet én értettem félre, hogy pontosan mi is a tervünk.
-Hát ezek szerint itt nem számít bolondságnak a koránkelés.- Eresztek meg egy kicsit magabiztosabb mosolyt. Svájcban azért kicsit furcsábban néztek rám, amikor hajnalban mászkáltam, de a nap legeslegjobb órái a napfelkelte előttiek, én pedig szerettem kihasználni ezt.
Amikor Nonó a másodévről kérdez nem igazán tudok mit felelni. Nekem olyan, mintha az első lenne, csak már idősebb fejjel, ezért csak egy apró vállrándítással és hümmögéssel jelzem, hogy "olyan amilyen".
-Az ötödév biztosan izgalmasabb. Ez már a legvége, merre felé tervezel tovább tanulni?- kérdezem érdeklődően, magamat is meglepve, hogy mennyire egyszerűen tudok beszélgetni vele. A bátyám miatt sokkal jobban működök idősebbek társaságában, ez már az előző iskoláimban is bebizonyosodott, de most már egészen tudatosan sikerült ezt is kezeljem.
-Alapvetően 4 és 5 között szoktam ébredni, de ha későn fekszem le azért bőven tudok aludni akár kilencig is. Te is inkább koránkelős vagy gondolom.- válaszolok a lány kérdésére szinte automatikusan, de az eszem már a könyveken járt.
-Te miket szoktál olvasni? Én főleg csak mugli könyveket, amiket nagyon szeretek, de kíváncsi vagyok hogy tudsz-e ajánlani esetleg jó varázskönyveket.-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Őszintén megnyugtat, hogy nem én értettem félre, tényleg olvasni fogunk, mert tanulni már semmi, de tényleg semmi kedvem az elmúlt hét után. Kissé félszeg léptekkel követem Nonót, és automata üzemmódban válaszolok a kérdésekre. Bármennyire is szeretem a reggeleket, én a lassú, megfontolt, minden percet kiélvezős típus vagyok így hajnalban, nem megy ez a nagy pörgés, mint a mellettem lépkedő leányzónak. Amikor befordul egy üres terembe, hirtelen megtorpanok. Nem tudom, hogy most akkor megbeszéltük-e hogy hová megyünk, vagy csak hirtelen jött ötlet, és abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán szabad-e nekünk üres termekben lófrálni. Néhány másodpercnyi küszöbön ácsorgás után, viszont inkább követem a sarokban lévő asztalhoz, mert bármennyire is lehet tilosban járunk, talán a "korán reggel egy szabad teremben olvasgattak" felkiáltással egyik tanár vagy prefektus sem szeretne nekünk büntetőmunkát adni.
-Persze, itt vagyok.- Mosolyodom el ismét, és közben lepakolom a könyveimet. Nonóval szemben lévő helyet foglalom el, és szinte automatikus mozdulattal húzom magam alá egyik lábamat a puffon.
-Rendben, én most a három kedvencemet hoztam, nem tudom van-e kedved elolvasni valamelyiket, vagy van konkrét listád.- rendezgetem a lány felé fordítva a három könyvet. Egyik borítón lévő kép sem mocorog, és ha kicsit közelebbről megnézi, akkor könnyen kitalálhatja, hogy semmi összefüggés nincs a három mű között, tényleg mindenfélét szeretek olvasni. Az egyik a legeslegkedvencebb Enzo, avagy az emberré válás művészete címet viseli, a másik egy kissé kevésbé ismert Karl May regény, a harmadik pedig egy magyar klasszikus, Az ember tragédiája.
-Szeretek hosszabbakat olvasni, viszont akkor én is csinálok majd hozzá néhány jegyzetet, hogy jól el tudjam mondani neked. Te miket hoztál?- kérdezem kíváncsian az általa lepakolt kupacra pillantva. -Nagyon szívesen olvasok tényleg bármit, úgyhohgy ha adsz egy könyvet, azzal kezdem.- nézek rá mosolyogva, és szemléltetve a szándékomat kinyújtom a kezem, hogy akármelyik kötetet beletegye.
-Igen, még én sem tudom mit szeretnék csinálni a jövőben.- teszem hozzá együttérzően a továbbtanulást érintő magyarázatára, majd igyekszem az olvasmányomra koncentrálni.
Talán megint kicsit késve jut el az agyamig, hogy Nonó kérdezett, de amint tudatosul felnézek rá.
-Az elmúlt évben a Herzbergben tanultam. Aztán egy költözés miatt jöttem át ide.- válaszolom elmélázva a kérdés tényleges értelmén. Lehet nem is erre volt kíváncsi, hanem arra, hogy hol nőttem fel? Vagy hogy milyen hobbijaim voltak a kastély falain kívül? Fogalmam sincs, de majd kijavít, ha másra akart célozni.