Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Közeleg a vizsgaidőszak, de azt még nem döntöttem el, hogy ez engem mennyire érdekeljen, vagy hagyjon hidegen. Bár lehet, nem kéne még egyszer megbukni. Tavaly megbuktam, azért koptatom megint az első mestertanonc évfolyamot. Több vizsgámra is elfelejtettem bemenni, a másik feléről meg úgy gondoltam, biztos hatnak majd a professzorokra azon elejtett félmondataim, melyek szép jövőt és miegyebet ígértek nekik, ha kedvesek lesznek velem. Hát ez nem jött be.
A szokásos belső konfliktusaimmal dacolva haladok a folyosón határozott lépteimmel. Egészen úgy tűnök, mint akinek kifejezett célja van, nem csak a valahova haladással, de az életével is. A káprázat azonban hamar eloszlok, amint odaérek a Bibircsókos Banya portréja alatt szélesedő kanapéhoz és levetem rá magam. Mintha jogos trónszékemben foglaltam volna helyet. Homlokomat sznte gondterhelten támasztom öklömnek, miközben a karfán könyökölök.
Hamar beúszik a képbe egy okostojás évfolyamtárs. Bár az is lehet, hogy ez a halom könyv egy álca. Ezáltal azt hihetik a tanodabeliek, hogy tanul, készül, mindent belead. Nem is rossz taktika különben. Hiszen, ha ezután rosszul sikerül egy vizsga, a tanár a javítás fölött görnyedve felsóhajthat akár, hogy "dehát annyit készült, adjunk neki pár bíztató pontot!" vagy hasonló.
- Mire kellenek neked azok? - szólok oda neki egészen egyszerűen. Bár tartok tőle, túl sokat látok bele a stratégiai és üzleti képességeibe. Egy navinéstól talán különben sem kéne ilyeneket várni. Ha pedig a borító nem feltétlen tükrözi a könyv tartalmát, akkor a lány főleg gondban van, mert a semmilyen öltözködéséhez meg kisugárzásához meglepően csinos és különleges arc társul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Megijeszteni pedig nem állt szándékomban. Ettől függetlenül szórakoztat. Még el is vigyorodok a szitkozódásán. Érdekes, hogy ez ugyanaz a mosolyom, ami oly' sok lányt elalélásra késztet. Na persze, talán nem ezt itt. Bár ki tudja. Mindenesetre szegény arról még nem is tud, hogy a viszontellenségeskedése milyen kitűnő táptalajt biztosít nekem ahhoz, hogy meg se forduljon a fejemben annyiban hagyni a dolgot és leszállni róla.
- Hát igen. Úgy mindenképp nagyobb hasznukat veszed - bólogatok nagy egyetértően, tovább trónolva a kanapén. A következő mondatom az lehetne, hogy "Tanulás helyett menj inkább a konyhába és egyél valamit, az legalább látszik!", azonban szerintem átmegy az üzenet így is. A rákontrázás már túlzás lenne. Márpedig akármennyire szeretem a drámaiságot, azért a jóízlés határait is ismerem. Már ami a stílusos sértegetéseket illeti.
Felemelkedem aztán a helyemről, igazítok galléromon, taláromon és teljesen úgy indulok felé, mintha az imént nem beszóltam volna neki, hanem valami bókot ejtettem volna el. Tartásom egyenes, egyik kezemet úriasan hátam mögé vonom és a navinés mellé érve hanyagul a falnak vetem vállam az ablak mellett, amelynek párkányára könyveit pihentette. Odanyúlok az egyikhez és ujjam végével emelek a kemény borítón, mintha csak egy dobozba kukkantanék. Aztán vissza is engedem.
- De komolyan. Kényelmetlenül fogsz aludni, ha a párnád alá rakod őket - fűzöm tovább kekeckedésemet, olyan nyájasan ejtve szavaimat, mintha komolyan aggódnék azért, hogy a lány elgémberedik az éjjel, miközben reménytelen próbálkozásokat tesz arra, hogy a tudás a tankönyvből a fejébe szálljon valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az a gond, hogy hiába látom rajta, mennyire nem díjazza a szövegemet és hogy mennyire rossz véleménnyel van róla, és hiába ad még hangot is neki kérdés formájában, hiszen ez rólam mind teljesen lepereg. Előbb feltételezem valakiről azt, hogy ostoba, műveletlen, nincs ízlése, elmeháborodott vagy akár vak és süket, mint hogy az én megnyilvánulásaimmal lenne akár minőségbeli, akár bármilyen más gond. A lánynál például elkönyvelem, hogy simán butuska és pimaszkodó. Mindkét tulajdonság vonzó tud lenni a számomra, hisz előbbi esetében lehetek én a sokkal okosabb, utóbbiban pedig lehetőség van a játékra.
- Igen - lököm el magam vállammal a faltól, hogy megfelelő tartással viszonozhassam az arcba nézést, miközben magabiztos mosolyomból mit sem engedek.
- Napok óta tervezgetem, mit fogok mondani, ha legközelebb összefutok egy könyvekkel megrakadott, navinés fruskával - bólogatok, aztán még jobban elvigyorodom és egyszerűen magamhoz ragadom az egyik kötetet. Belelapozok, mintha bármennyire is érdekelne annak tartalma.
- Az eszedbe se jutott, hogy befogd a cipekedésre az egyik házimanót? - nézek fel rá a böngészett sorokról, összevont szemöldökkel. Komolyan nem tudom felfogni, a diáktársaim miért nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy használják a számukra biztosított szolgákat. Ha már a bűbájokat nem tudják normálisan alkalmazni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Mikor megállapítja a házamat, olyan jól esik a jelzőmet hallani, hogy derűsen bólintok, kihúzom magam és oda se figyelve visszaadom neki az elorozott könyvet, teljes természetességgel. Rellonos vagyok, ez egyértelmű. Ettől még kedves a bók a lánytól. Merthogy én bóknak tekintek mindenféle hasonló ténymegállapítást magamról. Szeretem, ha lesznoboznak, learisztokratáznak, lejóképűznek, lesármosoznak vagy lebelgáznak. Képes vagyok ilyenkor egészen úgy tenni, mintha mindezen tulajdonságaim az én érdemeim lennének.
Horkantva nevetek egyet, amikor a navinés lányka előáll a képtelen szövegével. Egy részről azt nem értem, hogyan hiheti, hogy az ő önálló cselekedeteik végeredményben elvégzettnek vagy -ne adja Merlin- remekül kivitelezettnek lehetne nevezni; más részről felsejlett előttem egy szórakoztató jelenet, amelyben én készítem el a kávémat magamnak, vagy éppen kimosom valamelyik ruhadarabomat. Egészen nevetséges.
- Mit mondtál, hogy hívnak? - kérdezem jókedvűen, mintha már bemutatkozott volna nekem, pedig biztosan nem. Csak hát különben szokásom olyan semmitmondónak találni néhányak nevét, hogy gyakran megkímélem magam az eszembe vésés fáradtságától. De ezzel a lánnyal túl jól mulatok. Meg kéne jegyezzem magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem tudja, hogy hívják. Legalábbis nagyon el kell gondolkoznia. Igazából még azt is kinézném belőle, hogy tényleg így van. De inkább azt gyanítom, egyszerűen csak mérlegeli, elárulja-e nekem a becses nevét. Megnyalom a számat, megemelem a szemöldökömet és dobolok kicsit a falon, miközben hanyagul támasztom ott magam. Végül érkezik az ajánlat.
- Mari? - kérdezek vissza szinte hitetlenül.
- Jól van, Mari - megyek bele aztán eléggé gyorsan, ám kezem már újabb könyvért kap. Nemes egyszerűséggel nekiállok kutatni a holmik közt, amiket cipel és az egyik kötetben találok is egy pergament, rajta egy névvel.
- Rozsos Annamá... - kezdem el felolvasni, és bár a hangom az elején még diadalmas, a végére elhal, hiszen egy felismerésre jutok. A navinésre kapom a fejem.
- Te lektor vagy - közlöm vele edictumos feladatkörét. Arcomra még az eddiginél is önelégültebb mosoly kúszik. Visszateszem szépen a párkányra a könyvét, majd elegáns mozdulattal igazítok egyet taláromon.
- Én meg a főszerkesztőd - mutatom be magam egy jelentőségteljes bólintással.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - osztom meg vele nevem, amit különben így kiejtve nem valószínű, hogy felismerne, ha előtte nem közöltem volna vele, ki is vagyok és ezáltal nem azonosíthatná be a már százszor olvasott, de valószínűleg még egyszer sem hallott megszólításomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -
Egyre jobban élvezem a helyzetet és ezt egy percig sem szándékozom titkolni. Azonban nem arról van szó, hogy vérszemet kaptam volna hatalmi pozícióm felismerésétől. Inkább simán a helyemre kerültem. Nekem a parancsolgatás, uralkodás, felsőbbségeskedés a közegem. A legjobb pedig simán hagyni, hogy csináljam.
- Mmm. Nagyjából - felelem kérdésére, bólogatva, számat mérlegelőn lebiggyesztve.
- Akadnak hibák, de nem vészesek - vonok vállat.
- A fejlődés útján vagy - mosolygok tenyérbemászó elnézőséggel. Vállam a falnak vetem, kezem hanyagul zsebembe csúsztatom, lábaimat keresztbe dobom. Végignézek a helyes kis navinésen. Immáron sokadjára.
- Furcsa, hogy a szerkesztőségben eddig nem futottunk össze - állapítom meg, szemöldökömet összevonva mosolygásom közben. A szerkesztői gárda nagy részével azért már találkoztam. Néhányukkalkifejezetten sokszor. De tény, az újság összerakásának érdemi része asztalokon hagyott vagy éppen baglyokkal küldött pergameneken át zajlik.
- Bár a munka végülis így is simán megy - bólogatok.
- De remélem, azért a jövőben többet látjuk egymást - teszem hozzá, szinte már bársonyos hangon. Egy most idetévedő könnyedén hihetné azt, hogy egy udvarlás közepébe csöppent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -
Vitathatatlan, hogy hatalmas fejetlenség uralkodik a szerkesztőségben a lapzárták többsége előtt. Egyszerre jut mindenkinek eszébe, hogy a hónapnak már megint ez a szakasza van. Végülis miért ne lóhalálában készítsék el azt az anyagot, amire különben legalább két teljes hetük lett volna előtte?
- Mmm. Nem rossz ötlet - hümmögök, méltatva a felvetését az összejövetelt illetően. Nem mintha ne gondoltam volna már rá számtalanszor, csak mindig arra jutottam, hogy örülök, ha rá tudom venni a kedves újságíróimat, hogy végezzék a dolgukat, nem hogy még együtt mulatozzunk abban az időben, amikor érdemi munkát is lehetne végezni, ha már adott mindenki hozzá. Nem mondom, talán nőne az összeszedettségük és az elhivatottságuk, ha jobban összekovácsolódnának. Talán egy próbát majd megér.
Szinte horkantva nevetek egyet, mikor megjegyzi, hogy mostmár legalább tudja a nevem. Ez tiszta röhej. Még mindig nem bírtam megszokni, hogy az ittenieknek fogalmuk sincs róla, ki vagyok. Otthon nem hogy nem volt mit tanulni a nevemen, de minden valamira való lány és nem egy fiú füzeteiben ott díszelgett, szívekkel övezve.
- Belga - pontosítok lazán. Végülis egyáltalán nem járt messze.
- Na jól van. Örültem. Viszlát - fogom is rövidre a búcsút, hiszen látom, hogy menni készül, márpedig ritkán engedem, hogy engem hagyjanak ott és ne én hagyjam ott az illetőt. Ellököm vállamat a faltól és hanyag eleganciával tovasétálok, csupán méregdrága parfümöm illata jelzi, hogy itt jártam.