Andrew
Dísztalár alatthttp://kepfeltoltes.hu/150404/10291775_843763902300758_8241573046049683782_n_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Április elseje az a dátum, amitől fogva hivatalosan is a Bagolykő Mágustanoda diákja lehetek. Mintha csak tegnap fejeztem volna be az előkészítőt, hamar elszaladt ez a kis szünet a két oktatási intézmény között. Tegnap sikeresen megérkezve erre a csodás helyre éreztem, hogy sok pozitív emléket fogok ezen a helyen gyűjteni. Hamar be is költöztem, majd az évnyitóról tudomást szerezve ki is kerestem báli ruhám, ami egy barack színű földig érő sifon ruha, fekete felsőrésszel. Ezt spagetti pántok és hamis ékkövek díszítik. Hajam felsőrésze fukszia lilából átvált fokozatosan sötét lilává amit oldalra csatoltam és az alját hajvasalóval göndörítettem. Így mire leszállt az est sietve tipegtem a Nagyterem felé, bár a magassarkúmban nem igazán ment a közlekedés, ennek köszönhetően elég lassan haladtam.
Nemár, el fogok késni és leégetem magamat már az első nap! Vagy...-Ekkor megbotlok, ezért valamiben megkapaszkodva megtartom magam.- Huh...-Fújom ki magam megkönnyebbülve, szemeim lecsukva majd felállok, hogy meg tudjam kicsodát, vagy micsodát kaptam el és rántottam kis híján magammal a mélybe.-Andrew!-Felkiáltok kikerekedett szemekkel, látva a fiú meglepettségét a megjelenésem következtében, ezért megigazítva ruhám, kihúzom magam és szemeibe nézek-Megütöttelek, vagyis meg ijesztettelek? -Aggódó tekintetemmel sorozom, de mielőtt válaszolhatott volna ismét megszólalok.- Ugye nem vártál sokáig rám? Nem akartam ám késni, csak hát.... -Azonnal mutatok is le cipőmre zavaromban-

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Az első napjaimat a Bagolykőben eddig siker övezi, hisz sikeresen felvettem a tantárgyaimat, sok új embert ismertem meg és ezek mellett amikor megláttam, hogy a DÖK tagfelvételt hirdet azonnal jelentkeztem a DÖK elnöknél. Ám nem én voltam az egyedüli új tag, hanem velem együtt egy fiú is jött, Bálint. Beszélgettünk néhányszor, és már akkor egész jól alakultak a dolgok, persze pont akkor csatlakoztunk amikor megkezdődtek a húsvéti készülődések, programok, feladatok, játékok ötletelése. Így hamar neki is láttunk mind a ketten a munkának. Ennek köszönhetően barátkoztam össze a fiúval.
Bálinttal előző délután megbeszéltük, hogy ma félhétkor találkozunk a Bibircsókos Banya folyosóján ahol kicsit kirúgva a hámból nyuszinak öltözve végig ugrálunk a folyosón akár csak a kis nyuszmókok.
A mai reggel is úgy kezdődött mint az összes, de ez annyiban különbözött, hogy ma nyuszinak öltözöm és esztelenkedni fogunk az új barátommal. Hamar kimászva az ágyból felöltözöm és engedélyt kérve ki is rohanok a faluba, mert nincsenek nyúl kiegészítőim. Így is történt, vettem egy pár tapsi fület, farkat és szemceruzát az arcomat kifesteni. A kastélyba visszaérkezvén fehérbe öltözve, felveszem a nyuszi füleim és farkam egy virágkoszorúval párosítva a tavasz jelképéül. Orromra pici fekete orrocskát rajzolok és kér arcomra 3-3 bajszot, ezek után elindultam a találka helyre.
Nagy rohanásomban majdnem felborítottam társaim, persze időben kitértem a frontális ütközés elől, majd megérkezvén látom, hogy Bálint még nem jött, így előkapva zsebórám megnézem az időt.
-Hmm.. 10 perccel hamarabb ide értem.. Na mind egy, meg várom addig! -mosolyodtam el és arrébb ugráltam, felvéve a szerepem. Nem sokkal később, gyors léptekre leszek figyelmes, olyan, mintha valaki szaladna, oldalra nézve egy fekete valami közelít felém, amint megérkezik látom, hogy Bálint az.
-Szia! -mosolyogva integetek neki, nagy vigyorral párosítva.- Nem késtél!Nyugodj meg!-mosolygom még mindig.-Én jöttem véletlenül 10 perccel korábban!-nevetem el magamat, látszik Bálinton, hogy sietett és kicsit kétségbe esett, hogy megvárakoztatott. A zacskó csörgésére felkapva a fejem nagy szemekkel figyelem tetteit ám, amikor a répát meglátom pupillám is kitágul, mert imádom a répát főleg nyersen.
-Köszönöm, Tapsifüles! -vágok egyből vissza a kis gonoszságára és a zacskóból 2 répát ki is veszek, az egyiket rágcsálni kezdem a másikat pedig a kezemben tartom.
-Játszunk!-jelentem ki mosolyogva majd hirtelen szemeibe nézek.- De előtte.... -nyúlok be az én zsebembe kivéve a szem ceruzámat, letámadom és neki is rajzolok nyuszi orrot és bajuszt- Most már mehetünk! -ismételten elnevetem magam.

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Pihegése láttán elmosolyodom, nyúlszerkóját végig mérve meg tapizom a haját kíváncsian és a nyuszi füleit ami a valóságban, egy fekete selyem kendő amibe egy drótot varrtak bele a formázás kedvéért, a cselekvéseim közepette figyelek rá majd válaszolok azonnal elengedve a fülét.-Nem tudom még én sem, hogyan hoztam ezt össze!-próbálok valami normális indokkal elő állni, mert még sem mondhatom azt, hogy vonzom a balszerencsét, aminek hála mindig elkésem mindenhonnan vagy egyéb kellemetlenségek érintenek..Na mindegy.
Kivéve a répácskákat a zacskóból az egyiket el is kezdem rágcsálni, bókja hallatán pont megettem a répát, majd a ruhám két szélét megfogva megemelve pár centiméterrel, pukedlizem.-Köszönöm!-Még mindig fenn van a lemoshatatlan mosoly az arcomon aztán viszonozom kedvességét.-Te is jól nézel ki tetszenek a füleid! -jelentem ki, ezután kihúzom magam.
Mikor épp a répácskákat pakolja el, gondoltam még egy kicsit megspékelem a kinézetét, így előkapva a szemceruzámat, ördögi vigyorral párosítva közelítek felé, láttam rajta, hogy nem igazán repdes az ötlet iránt, emiatt nem is vittem túlzásba az arcfestést, csak pár vonal és egy orrocska az orra hegyére.-Jobb! Most már sokkal de nyuszisabb vagy! -válaszolok neki boldogan, ezek után én is elrakom a ceruzám vissza a helyére. Amikor elhangzott az a bizonyos mondat amiben a "verseny" szó szerepelt, egyből éreztem, hogy van valami ami nem engedte, hogy elherdáljam ezt a tökéletes alkalmat a versenyzésre. Ez a valami volt a büszkeségem. Sunyi mosoly ül ki ismét az arcomra a tét felvetése hallatán.-Tétet szeretnél? Rendben! A vesztes a Fejetlenség Folyosóján fog végig szambázni.. A szambát értsd úgy, hogy végig sétálni, pizsamában! -nyújtom a kezem felé a fogadásunk megpecsételése érdekében, közben szemeibe nézek még mindig. A kézfogás után a képzeletbeli rajtvonalhoz álltunk, amit egy  kis szobor jelképezett. Végig nyaltam alsó ajkamon és közben a cél lebegett a szemeim előtt. A visszaszámlálása után elkezdtem ugrálni páros lábakkal, épp mint egy nyúl, kezeimet a mellkasomhoz emeltem, ökölbe szorítva.-Ugrálj Tapsi' az életedért! Én is ezt teszem!-viccelődök, hisz ez csak egy játék.

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Csak nyelve öltöttem rá gyerekesen, amikor rám szólt a füleivel kapcsolatban. Nem nagyon zavart, hisz ő is nevetett, így csak nem lehet nagy baj, ha kicsit meg tapiztam, nem? A rágcsálás után, jött az a dolog amire ő nem számított de még én sem, hogy megteszem, ez volt az arcfestés.
Látván mennyire meglepődött, és nem nagyon volt ínyére az ötlet, de belenyugodott a végzetébe. Érdeklődése nagyon megnőtt az arcára rajzolt apróságok iránt, és kérdéseivel bombázott. -Nyugi! Nagyon jól áll! -teszem a kezem a vállára- Sajnos nincs nálam tükör, de az ablak üvegében, vagy valahol nyugodtan megnézheted!-Biztató mosollyal választ adtam kérdéseire, ezzel nyugtatgatva őt. Nem hiszem, hogy ezelőtt találkozhatott olyannal, akivel épphogy össze haverkodott, de már neki is esik az arcának egy szemceruzával, nyuszi bajszot és orrot rajzolva. Vagy ha igen, akkor lehet én voltam túl erőszakos. Remélem nem. Nem tudom!
Miután letárgyaltuk a téteket, láttam rajta azt  bizonyos magabiztos mosolyt, bízik a képességeiben és ön magában ami egy nagyon jó dolog, mert nem kételkedik. Úgy érzem ez egy kemény mérkőzés lesz, mert én sem hagyom ám magamat. Lehet, hogy fiatalabb és alacsonyabb is vagyok, no meg lány, DE ez nem jelenti azt, hogy esetlen. Még ha a saját lábamba is képes vagyok felesni, amitől nagyon tartok.
Kezet ráztunk, majd a rajtvonalhoz állva a folyosó végére összpontosítok, közben hallgatom, az általa megítélt szabályokat. Egész végig zakatolt az agyam, hogy mi lesz, ha felesek, ha hasra vágódom, vagy egyéb szerencsétlenség történik velem? Nekem még a Fejetlenség folyosójára sem kell betennem a lábamat, hogy ne essek el vagy kerüljek kellemetlen szituációba. Válaszképp bólintok egyet, hogy megértettem, mi a feladat. Ezután elindította a versenyt, az "ugorj" szóra hevesen elkezdtem ugrálni, akár csak egy nyúl. Nem hagyva magamat szorosan ugráltam mellette.- Nem maradok le Tapsi'!-kiáltok ismét neki. A folyosó vége felé ő vezetett,  hosszabb lábaival nagyobbakat ugrik persze ez tény, de nekem rövidebbek, gyorsabban tudok ugrálni, de csak sok aprót. Így a "második" körben a fal érintése után egyre jobban hoztam be a lemaradásomat, míg fej-fej mellett nem haladtunk. Fél szemmel figyeltem folyamatosan, hogy hol jár, de persze hogy előttem pár centiméterrel. Már éreztem, hogy elő kell készítenem a pizsamámat amiben végig fogok szambázni azon a bizonyos folyosón. Ám ekkor kicsit megtáltosodva erőt véve magamon, ismét fej-fej lesz az állás, és már ott ugráltunk a cél előtt pár méterrel. Ekkor bekövetkezett az, amitől egész verseny alatt féltem. A nagy ugrálás közepette, hirtelen elvesztettem az egyensúlyom. -Ajajajjj!!!-kiáltom el magam, vékonyka hangon pihegve majd csak elterülök, akárcsak egy béka az aszfalton, kezeimmel tompítva az esésem, a sérülés elkerülése érdekében, ám a homlokom kicsit megütöttem.-A büszkeségem!-jelentem ki még mindig vékony egér hangon, a padlón hasalva pirosodó homlokkal, mindenki látta aki a folyosón volt, nem beszélve a Bibircsókos Banyáról akiről már oly' sokat hallottam. Ezek után felállva a padlóról leporolom a ruhám. -Jól vagyok! -jelentem ki, kicsit porosan, tisztogatva még magam-

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

-Ennek örülök! -Mosolygom rá még mindig. Ezek után ahogy letárgyaltuk a szabályokat meg is kezdtük a versenyt. Vadul lóhalálában vagy nyúlhalálában(?) szántottuk fel mind ketten a folyosót, a diákok és festmények, ha végig néztek rajtunk csak azt látták, hogy két nyúl vágtat végig a folyosón, mit sem törődve a többiekkel.
Így folyt a nevetésben gazdag versenyünk. Vicces, hogy a verseny előtt még remegő lábakkal álltam a képzeletbeli rajtvonalnál, aggodalmakkal tele, de mire már versenyezni kezdtünk, teljesen ki is ment a fejemből a félelem. Nagyszerűen szórakoztam a Nyuszi pajtásommal, de ekkor történt meg az mit nem akartam, hogy megtörténjen. Elhasaltam. Nagyot csattantam a padlód, amikor Bálint megfordult azt látta, hogy épp a szeretetemet fejezem ki a folyosó padlója iránt. Már csak a szerelmes vers és a szerenád hiányzott...
Amikor segített összekaparni engem csak egyfolytában azt mondogattam, hogy jól vagyok, mert tényleg jól voltam csak kicsit megijedtem, és fájt icipicit a pirosló homlokom.
A büszkeségemmel kapcsolatos kérdése hallatán válaszoltam is neki azonnal, hogy leplezzem zavaromat.- Felestem!-jelentem ki,grimaszolva- És...-habozok kicsit-ezt mindenki látta!-a grimaszt hamar leváltja a kétségbe eséssel teli tekintet.- Nagyon ciki?-kezdtem el én is faggatózni, tartva kicsit a Banya pletykáitól. Miközben segített leporolni a ruhám, ismét elmosolyodtam, de ez a mosoly már vissza fogottabb volt mint az eddigiek.
Invitálása hallatán arcomra még nagyobb mosoly ült ki, félénken oda nyújtottam a kezem, majd megfogtam az ő kezét- Ugráljunk együtt! -mosolygom rá, így ugrálni kezdtünk mind a ketten, egy tempót tartva, így sokkal mókásabb ugrálni a Nyuszi pajtásommal. A célba érvén nem volt győztes, sem vesztesz, így egyikünknek sem kellett az "életét kockáztatnia" pizsamában. - Végül is... jól sültek el a dolgok, nem? -mosolygom ismételten a fiúra majd megpróbálom elengedni a kezét, hisz, még mindig egymás kezét fogjuk, ami miatt kicsit zavarban vagyok, mert eddig még nem nagyon fogtam egy fiú kezét sem.

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Az elhasalásomat követően, ahogy összeszedtem magamat Bálint segítségével, kicsit aggódtam, hogy túl sokan látták azt amit nem kellett volna így aggódó kérdéseimmel bombáztam a fiút, amire pozitív választ kaptam...úgy ahogy pozitív.-Egy hét?!-akadok ki kicsit, aztán gondolkodni kezdek, szinte hallani lehet, ahogyan a fogaskerekek kattognak a fejemben, így ismételten megszólalok.- Hát... végül is, egy hét alatt sok minden történhet és ki tudja, lehet valaki sokkal rosszabbul jár, mint az én padló iránti vonzódásom!-nyugtatom magamat kijelentésemmel. Azt hiszem, kezdem meg szokni a Pannit, vagy a Pannát ,de csak neki van megengedve, hogy így szólítson amit még valahogy a tudtára kell adnom. Valahogy..
Miután elengedte a kezem, hirtelen magamhoz húzom fel a mellkasomhoz a kacsóimat és hallgatom a mondandóját.-Oh... Nem tartottál ám fel, mert é....-Nem tudtam befejezni a mondandómat látván, hogy elővette a kölnis üvegét, már sejtettem, hogy mit szeretne, így magam elé leengedve összekulcsoltam a két kezem mosolyogva, végig hallgattam a versét, de felkacagtam, ahogy a Cosinust és Tangenst meg hallottam, bár lövésem sem volt róla, hogy mi is lehet az, de vicces volt a nevük. A vers végeztével a kulcs mondatra válaszoltam is azonnal.-Meg locsolhatsz!-lehajtott fejjel vártam rá, hogy tegyen annak érdekébe, hogy ne hervadjak el.
Ezután a roppant ünnepi momentum után kihúzom magam.-Bocsáss meg, de nálam nincs semmi sem a locsolásért cserében, az ajándék répát amit adtál meg nincs pofám vissza adni! -kezdek bocsánatot kérni, nem sejtettem, hogy meg locsol és teljesen el is felejtettem, hogy ma van húsvét. Egész nap a mai kis játékunk járt a fejembe. -De biztosítalak arról, hogy nem úszod meg ajándék nélkül! -kezdtem mentegetőzni, amit komolyan is gondoltam. Nem szeretném cserben hagyni, vagy hogy azt érezze, kihasználtam őt! ert nem így van! Ezért csak csendben állok előtte, szemeibe nézve, a válaszra várva-

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Érdekes és egyben mókás verse után rábólintottam, hogy meglocsoljon. Ám, amikor közölte velem, hogy csak víz van benne meglepődtem. Viszont örültem neki, hogy nem fogok sokféleképp illatozni, így csak biccentve egyet, lehajtottam a fejem. Sajnos nem volt nálam tojás, sem egyéb ajándék, így elég kényelmetlenül éreztem magam, azonnal bocsánatot is kértem tőle.-Bocsáss meg, de teljesen ki ment a fejemből, hogy ma van húsvét!-mentegetőzöm, de amikor meglátom, hogy elszontyolodott, a szívem majd meg szakadt és hibásnak éreztem magam, amiért nem írtam fel magamnak a kis noteszembe. Épp ismételni akartam bocsánat kérésem, meg amikor meghallom azt a rövid kis locsoló verset amit az orra alatt motyog, majd figyelve tetteit látom, hogy lehajol én miattam és oda tartja felém a félarcát. Zavarba jöttem be vallom, de nem mondom, hogy nem is tetszett ez tette, mert nagyon aranyosnak, hogy ilyen kedves és törődő személyiségű, na meg persze érti a tréfát is. Mondjuk, tényleg nem tréfának szántam, hogy nem hoztam neki semmit. Mindegy már, be fogom pótolni akkor is. Szóval, ahogy odahajolt elmosolyodtam leplezve zavaromat majd én is az arcához hajolva, adtam neki egy puszit az arcára. Ez után ismét kihúztam magam várva a reakcióját lopva tőle egy répát és rágcsálni kezdtem azt.- Ugye tudod, hogy akkor is betartom a szavam? -közlöm vele teli szájjal, répával a kezembe-

Fekete-Bálint Nyuszi.:3

A locsolás után, még mindig zavarba voltam, ám ez hamar elszállt. -Persze, hogy sok lány van itt.-mosolyogva válaszoltam neki, de örültem neki, hogy engem ma locsolt meg. Aztán mikor meg súgta, hogy én vagyok az első akit meglocsolt, ismét csak elmosolyodtam kedvesen, mert megtisztelve is éreztem magam. Ki ne érezné magát megtisztelve az én helyzetemben? Szerintem mindenki így érezne.
A répalopást követően, kijelentettem, hogy mik is a szándékaim, amire csak egy óvatos választ kaptam. Sejtettem, hogy valami ilyesmit fog mondani. Erre csak annyit válaszoltam.- Én? Túlzásba? Pfffff..~ -vágok vissza laza magabiztossággal, hisz már elterveltem mindent, az ajándékot, hogy mi is lesz. Ám ekkor meghallottam egy bizonyos csipogást. Az órája volt az. Nem is tudom, hogy miért, biztos dolga volt, amihez nekem nem sok közöm van, így nem is álltam neki faggatni. Ahogy elköszönt elmosolyodtam, aztán én is elköszöntem tőle.- Rendben, szia! Vigyázz magadra! -és most, én kacsintottam rá, vagy csak átvettem a szokását? Nem hiszem. Szimplán csak jópofaságból. Amint elillant a Levitába, én is jó ötletnek tartottam, hogy vissza spurizzak az Eridonba. Így is történt, majd fenn összeírtam egy kis cetlire a tervem megvalósításához szükséges kellékeket, és egy kis levelet is barátnőmnek, Lazriell-nek. A levélben leírtam, hogy miért is van rá szükségem, és a találka helyet is ezt követően a baglyommal elküldtem a levelet.
Másnap délelőtt elhatároztam, hogy lelógom a konyhára ellopni két tojást, hogy kifújhassam és kifesthessem Bálintnak. Így is történt, lelopóztam elkerülve a tanárokat és a festmények incselkedő megszólásait, átléptem a konyha küszöbét ahol az asztalon volt tojás, gyorsan elemeltem kettőt, hogy a manók ne lássák és vissza vágtattam az Eridonba a festékeimért majd elindultam a találka helyre.
A lány már ott várt engem, hál'istennek ő jobban benne van ebben a tojásfestős témában nálam, így nyugodt szívvel bíztam rá a tojásaim. Hamar végezve velük, megköszöntem Lazriell segítségét, így az adósa vagyok, azaz szerintem az vagyok. Hamar felsiettem az Eridonba ahol megírtam a tojásokhoz a kis levelem, egy dobozba összecsomagoltam, egy szalaggal átkötve az egészet. Aztán elküldtem neki a baglyommal. Remélem megkapta.

Ez állt a levélben: "Köszönöm, ezt a tegnapi nyuszis délutánt, nagyon jól szórakoztam! Vicces vagy, örülök, hogy a barátod lehetek!
Ui.: Legközelebb én nyerek!;)

Panna"

Elmondhattam magamról aznap, hogy igazán kitettem magamért. Déltől segítettem kitakarítani aztán rendbe rakni a nagytermet, hogy minden passzoljon a bulira és még egy rellonos barátomnak -Lucának- is segítettem ruhát választani a bálra.  Reméltem, hogy tényleg eljön, és tudunk majd beszélgetni.
Alig volt másfél óra a kezdésig, én pedig még sehol sem tartottam.  Amint betoppantam az Eridon klubhelyiségébe a szemem elé tárult a puccba vágott diáktömeg. Sosem volt igazán erősségem az alkalmazkodás és az, hogy beálltam a sorba, de most muszáj volt.  Azonnal átfurakodtam a felsősökön és felrohantam az ágyamhoz.
Volt egy hatalmas utazóládám, abból kivettem egy hófehér ruhát, igazán natúr egy textil. Nem volt rajta semmilyen minta, semmilyen fodor, csak annyi extrát véltem felfedezni, hogy a hátam kilátszott belőle, de az is csak a derekamig, onnéttól takart. Elől pedig spagetti pántok díszítettek egy nem túl mély dekoltázst. Amint előkotortam azt a nyamvadt dresszt, végre hasznát vehettem a lebegtető bűbájnak, amit bűbájtanon tanultam. A ruha a levegőben könnyedén libegett, mintha csak egy fogason lógott volna, a szandálomat pedig kikotortam az ágyam alól. Dobozostul. Ezután elsuhantam lecsutakolni magamat, hajat-fogat mostam a hajamat babarózsaszínre befestettem, közben kifestettem a szemeim enyhén, amiatt, hogy minél natúrabbnak tűnjek és ne műnek. Bár a rózsaszínhajam és a septumom nem erről árulkodtak.
Hamar elkészültem, még volt..... mínusz tízpercem. Elkéstem. Mat már biztosan várt engem a találkahelyen, ha csak kínjába el nem indult az Eridon torony felé. Ha nem festettem volna a hajamat talán hamarabb kész lettem volna, de nem. Nekem hajat kellett festenem.
Végül a nagy rohanásban, egy nem túl nőies fékezéssel megérkeztem a páromhoz, akit pár pillanattal ezelőtt szúrtam ki.
-Szijaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! –visítottam fel, amikor végre bepótoltam a kilométerhiányomat, ami már igencsak hiányzott Madagaszkár óta. – Bocsi, hogy késtem! Nagyon meg várakoztattalak? – felpillantottam a srácra.

Késésben voltam. Úgy rohantam a Nagyterem felé, mintha csak az életem múlt volna azon, hogy odaérjek. Amekkora sebbel-lobbal közlekedtem, a ruhám - a sebességem miatt - mögöttem már annyira felemelkedett, hogy vízszintesen szállt a hajammal együtt. Akik pedig az utamba kerültek, azokat fellökhettem, csak amiatt, hogy mihamarább ott legyek a találkahelyen. Mi tagadás, egy mini rózsaszín Hulk voltam.
Amikor megpillantottam a navinés pajtásomat, egy satuféket benyomtam, így már csak a szandálommal csúsztam a kopott márványpadlón, körülbelül úgy nézhettem ki, mint aki snowboardozik. Kiöltözve. Saruban. A márványpadlón.
 Amint megérkeztem, kicsit túl is csúsztam, mint kellett volna, így visszább léptem Mat elé. Azonnal üdvözöltem, a szokásomhoz híven, hatalmas vigyor kúszott az arcomra, a karjaimat kitártam, a hangulat fokozása érdekében. Pár pillanatig csendben álltam előtte, a mosoly az arcomról le nem tudott hervadni, viszont a karjaim leeresztettem, mert már nem éreztem őket. A meglepett fiú, most vagy köpni-nyelni nem tudott, ahogy berobbantam az éterbe, vagy csak összetört benne egy világ, hogy mennyire retardált vagyok. Vártam még egy picit, amikor végre megszólalt.
- Na zsír! - egy megkönnyebbült sóhajjal jeleztem, hogy megnyugodtam.
- Köszi! - jól esett a bókja, még ha nem is voltam teljesen megelégedve magammal. Pici pír is megjelent az arcomon. Még sohasem kaptam bókot senkitől, aki nem az apám. Zavaromban azt a pár kósza hajszálamat hátratűrtem a fülem mögé vissza, oda ahonnan kiszöktek. Talán sikerült lepleznem. Igyekeztem vissza zökkenteni magamat a normális kerékvágásba, így bele karoltam a srác karjába, majdcsak megindultam befelé.
- Hát persze, hogy bemegyünk! Még a végén lemaradunk a végzősök táncáról!- Sikerült. Úgy vonszoltam magam után, mintha csak kötelező lett volna bemennünk.  - Gyere, ne szégyenlősködj! Mutasd meg mennyire is vagy dilibogyó, úgy, mint én! - elengedtem a fiút két levegővétel közt, amíg bátorítottam, majd csak a mutatóujjaimmal a pofimat bökdöstem, csücsörítettem, amit egy bárgyú vigyorral párosítottam.. Csak azért, hogy kicsit nevessen vagy megpróbálja elengedni magát. Viszont a bandzsítást meghagytam későbbre, hátha még jól jön.

Vidáman bevonszoltam a terembe, éreztem, hogy be szeretett volna menni mihamarább épp, mint én. Viszont a partnerem kicsit félénknek tűnt, így feldobtam a hangulatát. Az eredménye az arcán tükröződött, azonnal mosolygott és felbátorodott.
Matbe csimpaszkodva vidáman berobbantunk a Nagyterembe, mi, a MatSteph páros. A szemeim csillogtak, csodálatos volt, főleg, hogy tele volt emberekkel és szólt a zene, no meg már kaja is volt akkorra már.
- Imádom! - csillogó tekintettek kémleltem a helyiséget, majd a fiú hangját hallva rápillantottam.
- Humm? - nagy szemekkel pislogtam rá- Remélem nem, bááááár.... – körbenéztem - tuti lekéstük, a francért kellett nekem annyi bíbelődnöm a hajammal... - morogtam az orrom alatt, akárcsak egy kiskutya. – Na mindegy… - kicsit elszontyolodtam, mert érdekelt volna, hogy ki kivel táncolt.
- Megismerni? Engem? De édi va… - sajnos nem mondhattam tovább, mert közben lejátszásra került az egyik kedvenc dalom, azonnal elkaptam a kézfejét- Gyere, táncoljunk! Ez a kedvenc számom! - makacsul bevonszoltam a táncoló diákok tömkelegébe. Amikor egy enyhén üresebb területre értünk. Ott legalább kaptunk levegőt is, és engem nem kerülgetett az ájulás és a tömegiszonyom sem.
- Bocsi, hogy erőszakosan berángattalak, de nem bírok magammal, csak pörgök és pörgök és pörgök! - felkacagtam, a szemkontaktust megtartva a fiúval. A ritmusra kezdett járni a csípőm és a vállaim. Soha nem voltam valami táncos lábú, sőt, táncolni sem tudtam, így csak a ritmust követve mozogtam. Abban reménykedtem, hogy Mat nem fog kinevetni a béna tánctudományom miatt.

Matt-raccal a Halloweeni buliban.//Amit útközben dúdolok.//

Hogy nekem mekkora szerencsém volt. Tény, hogy előző este kisebb szívroham ért Lanettával együtt a klubhelyiségben, de túléltük. Bár tényleg azt hittem, hogy valami olcsó eridonos tréfa és csak valamelyik idióta csinálta… Na mindegy. Túléltük. Mint eddig mindent, mert ő HerkuLalalalalaaa én meg SesePega. Szerencsére a borzongás előtt mindent simán be tudtam szerezni a faluban és egy prefi sem kapott el, ami különösen jó volt számomra, bár lehet legközelebb nem lesz ekkora szerencsém. Ma este pedig végre Alice őrült bőrébe bújhattam, igaz.. parókával, de akkor is én lehettem a hisztérikus énje.
Himét sajnos most a Gyöngy fedélzetén hagytam, úgy gondoltam, hogy jobb helye lesz a kis pöttömnek a rókabarátja mellett. Így boldogan elindultam, bulizásra készen álltam, s hófehér ruhámat magamra öltöttem, ami tocsogott a művértől. Igazán megnyerő volt. A pareszt is a fejemre igazítottam és kikentem kezem- arcom-mindenem. Aztán a késemet magamhoz vettem, végül elindultam.
A folyosókon a többiek jelmezét jól megnéztem magamnak, akiket meg személyesen is ismertem őket meg is dicsértem, útközben pedig egy régi dalt dúdoltam. Azon nőttem fel. Pont illett az egész környezetemhez. Amint megközelítettem a nagytermet, a kezemben forgattam a késem, ami igazából a pálcám volt, csak ráépítettem egy Vorpal Blade gúnyát. Elég vicces lesz majd, hogy egy késsel fogok hadonászni, ha netalán varázslásra kerülne a sor.
A terem nem okozott túlzott meglepetést, de azért még így is megálltam, csodálkozóan elbámészkodtam az ajtóban. Nagyon patentosan nézett ki. Gondoltam körbesettenkedem, keresek pár ismerőst, nem akartam egyedül bulizni. Akkor válnék valódi hisztériává.

Matt-raccal a Halloweeni buliban.

Ruha, pipa. Paresz, pipa. Idegbeteg, vérző elegyógyszökevény kinézet...pipa. Zsír, teljesen elkészültem az estére. Vidáman, dúdoltam s végig caflattam a folyosón meg-megnézve jól a többi ember ruháját, néhányuknak meg is dicsértem a maskaráját, végül elértem a nagyteremhez, akarom mondani a pokol tornácához. A terem kinézetében gyönyörködtem, nem tudtam merre nézzek, imádtam. De, mivel nem volt párom se, meg senkim, ezrét gondoltam, hogy csapjunk bele a lecsóba és irány barátkozni. Igen ám, még egy lépést sem tettem meg, valaki megszólított. Valaki, akinek igen ismerős volt a hangja. Felkaptam a fejem és Matt állt velem szemben. Szerencsém volt, hogy fehér arcfesték ott virított a burámon, mert kicsit zavarba jöttem a fiú láttán. Pár másodpercig szemeztem vele, persze nekem is elég bamba ábrázatom volt, épp mint neki. Csak ő a döbbenettől én meg.. hagyjuk. Próbáltam elrejteni a zavaromat, és azonnal felrikkantottam az általam adott becenevét.
- Mattrackaaaa! - hatalmas vigyor húzódott az amúgy is véres arcomra, majdnem rávetettem magamat, de még idő előtt nem akartam padlóra küldeni szegényt. Ezért csak jobb kézzel integettem neki, mint egy dilibogyó.
- Én is ugyan ezt akartam tőled kérdezni, héj! - tettem csípőre már mindkét kezemet s folytattam a lemoshatatlan vigyorommal együtt.
- Amúgy nincs párom, kicsit elfoglalt voltam a maskarám elkészítésével, plusz nem is nagyon hederítettek rám a többiek. De én nem adtam magamat, és csak azért is eljöttem, hogy majd itt úgyis odacsapódom valakihez. - rámosolyogtam. – Jelenesetben hozzád!
- És a te partnered? Amúgy hulla jó a cuccod. Véletlenül nem én vágtam el a nyakad? - elviccelődtem a végét, próbáltam szellemes lenni, amennyire csak lehettem. Valóban jól nézett ki, pont elegendő volt egy meggyilkolt tinihez. Bezzeg én mellette olyan lehettem, mint egy karácsonyfa. Na, mindegy.

Matt-raccal a Halloweeni buliban.

Megérkeztem, aha, ez eddig oké. De most merre tovább? Ott álltam az ajtóban csurom művéresen és azon merengtem, hogy vajon kit keressek meg legelőször. Viszont Matt-rac úrfi megelőzött. Hatalmasra kerekedett szemekkel néztem végig a halott srácon, mármint csak halottnak volt öltözve. Valójában nem volt az. Amióta együtt kolbászoltunk Csodaországban, azóta teljesen más valami, amit még én sem tudtam eldönteni, hogy mi. Az arcomba ismét az a bizsergő érzést éreztem, szerintem fülig el is pirultam, csak ezt az arcfestékem tökéletesen álcázta. Szerencsére.
Gondoltam leplezem a zavaromat, így hát a becenevén szólítottam s egy vigyorral integettem hozzá.  Mattnek még mindig szoknia kellett a nevét, láttam az arcán. Hamar szóvá is tette azt, hogy miért kószáltam páratlanul a bál közelében.
- De én meg... én meg... fúúú.- felnevettem. Nem értettem a felháborodását, mert eddig is így mászkáltam.  Végül is megmagyaráztam neki az okokat.
- Figyelj, szerintem tök átlagos, hogy én egyedül mászkálok. Ebben nincs semmi meghökkentő. –kinyújtottam a nyelvemet, incselkedtem egy kicsit, kicsit gyerekesen. De aztán jött valami más, most vagy sokat kotyogott vagy picit pityókás lehetett. Dögösnek nevezett. Engem. MI?! A szemöldököm felvontam, furcsálltam a viselkedését. A kezem az arcához érintettem, kerestem a szemkontaktust.
- Részeg vagy? vagy izgulsz? Ne izgulj, nem harapok. Maximum megkóstollak. - nyugtattam volna le, de már is felhozta, hogy menjünk be. Elhúztam tőle a mancsom és mosolyogva biccentettem egyet.
- Menjünk!- nyomatékosítottam az akaratomat, vagyis a beleegyezésemet, egy ugrással mellette teremtem s úgy vonultunk be a helyiségbe.
- Amúgy, ezt az előbb is kérdezni akartam, de most megkérdezem. - jelentőség teljesen pillantottam a kócos cimborámra.
- Hogy csináltad a vágást a nyakadra, tök élethű! - hát, nem pont ezt szerettem volna megkérdezni, de nyuszi voltam, nem vitás. Inkább olyan dolog mellett érdeklődtem, ami biztos nem fogok össze-vissza hápogni, mint egy porcelánkacsa. Akkortájt egyre félénkebb voltam, azon gondolkodtam, hogy ez is a pubertáskor egyik jellemzője vagy csak megint kezdtem begubózni.
- Hú! Nézd, édességek! - felnyikkantam és elkapva a kezét el is vonszoltam magammal az édességes asztalhoz, ami tele volt édesebbnél édesebb maszlagokkal. Nem volt sohasem a csoki a kedvencem, de most valamiért meg akartam kóstolni.

Matt-raccal a Halloweeni buliban.

Mattracka valamiért furcsább volt az átlagnál, már-már azon gondolkodtam, hogy spicces-e vagy mi. De inkább csak annak tudtam be ezeket a furcsa megszólalásait/mozdulásait, hogy biztosan csak ideges lehetett, ezért a kezemet hozzá érintettem az arcához illetve a homlokához, s a szemeibe néztem.
- Én? Téged? Héj, még egy ilyen, és tényleg megharaplak. Mondjuk a füledet, vagy az ujjadat. – A vetettem fel az ötleteimet, ezzel választási lehetőséget is adtam neki. Amint a nyakára mutatott, azonnal vizsgálni kezdtem a sebhelyét. Nagyon tetszett, ahogyan megcsinálta, totál élethű volt. A késemet hozzá is mértem azonnal a sebhez, de már nem volt időm ehhez megjegyzést fűzni, hisz már be is mentünk. Volt egy olyan érzésem, hogy valamit elfelejtettünk, de amint átléptük a terem küszöbét, azonnal eszembe jutott, hogy mit hagytunk ki. Sajnos akkor már nem volt mit tenni, legalább érdekes esténk lesz. Igyekeztem pozitívan nézni a dolgokat. A fejemben Matt-tel kapcsolatban egy kérdés fogalmazódott meg, amire fel is hívtam a figyelmét. De meg is bántam, hogy felhoztam. Igyekeztem korrigálni a hibámat. Egy tök átlagos kérdést tettem fel, a nyakával kapcsolatban, amiről valójában tudtam hogyan készült, de jobb nem jutott eszembe. Hagytam, hogy beszéljen. Szép volt Steph’… Járt a keksz.
- Ááááh, vágesz! Nagyon jól néz ki, ügyes vagy! - mosolyogtam rá, belül kínomban el akartam elsüllyedni. Ez durván ciki volt.
Szemeimmel kiutat kerestem, amit a kajás asztalnál találtam meg. Mint egy ötéves, úgy vonszoltam magammal az édességekhez. Az asztalon kiszúrtam valami krémest, ami csokival volt leöntve, egész ehetőnek tűnt, gyorsan be is tömtem egyet a számba, addig elvonult a párom a koktélbigyókhoz. Én pedig az ízek harmóniája miatt olvadoztam.
Éhenkórász módjára tömtem a fejem, nem bírtam leállni, már vagy a harmadikat ehettem, amikor köhögésre lettem figyelmes. Óvatosan visszaraktam az asztalra a fekete szalvétát, amire fel voltak halmozva a finomabbnál finomabb cuccok és tömött hörcsögpofával odarohantam Matt-rachoz. Szerencsétlen nagyon köhögött, talán félrenyelhetett. A baltenyerem ujjait jól összeszorítottam és megpaskoltam a hullasrác hátát, fenn, a lapockái közt, hogy könnyítsek a gondján. Amint jobban lett addigra én is lenyeltem a számba tömött édességmennyiséget. Beszélni is tudtam már.
- Jó ég, a szívbajt hoztad rám!- mintha csak valami aggódó anyuka lettem volna, de utána vihogva folytattam, miután eszembe jutott valami vicces.
- Minek iszol ilyeneket? Úgy is kifolyik a nyakadon, hisz elvágtam a torkod, hát nem emlékszel? - pimaszul megjegyzést tettem az épp fellélegző fiúnak.
- Amúgy melyikből ittál? - végig mustráltam az italfelhozatalt, mindegyik tetszett valamiért, az illatuk is finom volt. - Megkóstolnám én is azt!

Matt-raccal a Halloweeni buliban.

Fogadni mertem volna, hogy az a krémes micsoda, amit bőszen toltam befelé, az, az ördög találmánya volt. Mindig is úgy voltam az édességekkel, hogy meg-megeszem őket, de sosem tartoztak a tömény, cukros izék a kedvenceim közé. Viszont ez... ezt le sem bírtam rakni, ha valaki kért volna belőle valószínűleg nem csak a kezét, de a fejét is leharaptam volna.
Az ízek mámorából való kizökkenésemet valami furcsa krákogás szakította félbe, amit mintha oldalról hallottam volna. Félre néztem, Mattracka fuldoklott. Egy ugrással és hörcsögpofával azonnal mellette teremtem és pár parasztlengős segítségével könnyítettem a fuldoklásán. Természetesen le is toltam, de csak egy kicsit, mert megijedtem. De aztán úgy voltam vele, hogy bárkivel előfordulhat, hogy félre nyel, ezért elpoénkodtam a végét, amit egész jól fogadott, sőt, vissza is szólt finoman. Én már csak vigyorogtam, mert ezt nem lehetett kibírni legalább mosoly nélkül.
Végül a poharára pillantottam, aminek az alján még kotyogott pár korty abból a gyilok koktélból. Kitaláltam, hogy megkóstolok én is egy olyat, persze nem tudta ő sem, hogy honnét vette el, ezért a sajátját nyújtotta oda nekem.
- Te, én ezt mind kiiszom. - vágtam hozzá nevetve, s végül egy mosoly keretén belül elfogadtam az innivalót és le is hörpintettem.
- Aztaaaaaa, ez mennye.. őhm.. pokolian jó! - megtöröltem a szájam szélét, mert kissé nedvesnek éreztem, és nem szerettem volna úgy kinézni, mint egy óvodás, aki most kente ki magát fekete vízfestékkel.
Az asztalra csaptam az üres poharat és ezután Mattre pillantottam.
- Menjünk táncolni? - már ettem, ittam, velem gondja nem lesz, maximum, ha rám jön az öt perc, mert akkor pörögni fogok, mint egy búgócsiga.
- Vagy legalább is szeretnél? Mert ha nem, akkor elmehetünk mondjuk... őhm. Ahova szeretnél. Akár abban is simán benne lennék, ha elzsalnánk valahova mondjuk az erkélyre vagy valahová és a bulit itt hagynánk egy kis időre. - vontam meg a vállamat tanácstalanul, lényegében nekem teljesen mindegy volt, hogy mit csináltunk, én csak ezzel a hullajó sráccal szerettem volna egész este lébecolni. Magam sem tudtam, hogy miért.

Bálozás - Nézzük meg Mattet - ahww.
x Ruhaaa, Cipő x

Nyuszi pajtimnak.

Návay L. Viktor

Návay L. Viktor

Csókolom, évnyitóra jöttem!
Becsatlakozás FrinciFrancihoz. :3 ||Ez rejtőzik a talárom alatt

Becsatlakozás FrinciFrancihoz. :3
Ez rejtőzik a talárom alatt

Becsatlakozás FrinciFrancihoz. :3
Ez rejtőzik a talárom alatt

Lilith
#tanulási #mégvizsgaidőszak #zene #én